Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám, csütörtök

1 Szovjetunió Kommonista Pártja Központi Bizottságának beszámolója (Folytatás a 13. oldalról) Az értelmet befolyásoló minden esz­közt, amellyel a burzsoázia rendelkezik, — a sajtót, a filmet, a rádiót — arra mozgósították, hogy megtévessze az em­bereket, olyan elképzeléseket ébressze­nek bennük, hogy a kapitalizmusban szinte paradicsomi élet van, rágalmaz­zák a szocializmust. Az éter szinte te­lítve van minden lehető koholmánnyal országunk, a testvéri szocialista orszá­gok életéről. Propaganda- és tömegagitációs fron­tunk dolgozóinak az a kötelességük, hogy időben, erélyesen és hatékonyan verjék vissza ezeket az ideológiai táma­dásokat az emberek százmillióihoz elvi­gyék az igazságot a szocialista társada­lomról, a szovjet életformáról, a kom­munizmus építéséről országunkban. Meggyőződéssel, meggyőzően, közérthe­tően és világosan kell ezt megvalósí­tani. Földünk minden kontinensén hal­latni kell az igazság szavát a Szovjet­unióról. Ilyen módon, elvtársak, a beszámolá­si időszakban a párt tevékenységében jelentős helyet foglaltak el -a szovjet társadalom társadalmi-politikai fejlődé­sének, a dolgozók eszmei-politikai neve­lésének, a tudomány és a kultúra fejlő­désének kérdései. A kommunista építés­nek ezekben az irányaiban lényeges eredményeket értünk el, de még nagy ős bonyolult feladatok várnak ránk. Meggyőződésünk, hogy a párt sikereket ér majd el ezek megoldásában, s e té­ren egyhangú és tevékeny támogatásra talál egész szovjet népünknél. Országunk ereje éppen a nép össze­forrottságában és öntudatosságában van. A párt lankadatlanul szilárdítani fogja erőnknek ezt a forrását, a szovjet nép megbonthatatlan eszmei-politikai egységét. IV. A párt fejlődése és a bei s o pártélet néhány kérdése Elvtársak! A kommunista párt tevé­kenységében a legfontosabb: a társada­lom fejlődése fő távlatainak, a helyes politikai irányvonalnak a kidolgozása és a dolgozók mozgósítása annak meg­valósítására. Életünk minden vonása azt tanúsítja, hogy az SZKP becsülettel betölti a munkásosztály és minden dol­gozó politikai vezetőjének szerepét, a helyes úton, a lenini irányvonalnak megfelelően vezeti a szovjet népet. Mennél szélesebb alkotótevékenységünk lendülete, mennél bonyolultabbak a megoldandó problémáink, annál na­gyobb a tömegek élén haladó kommu­nista párt szerepe és felelőssége. Kongresszusunk meghatározza a poli­tikai irányvonalat és a következő öt év konkrét munkaprogramját. Ahhoz, hogy sikeresen teljesítsük ezt a programot, a párt és a nép minden erejét mozgósí­tanunk kell. Elengedhetetlenül szüksé­ges, hogy a pártszervezetek szervező és politikai tevékenységének formái és módszerei, vezető szerepük a gazdasági és a kulturális építésben a lehető leg­teljesebb mértékben megfeleljen ko­runk szellemének, azoknak a nagy fel­adatoknak, amelyeket az SZKP XXIV. kongresszusa állít a párt és az ország elé. 1. AZ SZKP SORAINAK NÖVEKEDÉSE ÉS A PÁRTON BELÜLI DEMOKRÁCIA FEJLŐDÉSE Az SZKP XXIII. kongreszusa, a leni­ni szervezési elvekre támaszkodva és az új viszonyoknak, megfelelően fej­lesztve azokat, pontos, és világos út­mutatásokat adott a pártépítés alapvető kérdéseit illetően. A tapasztalat igazolta ezeknek az útmutatásoknak a helyessé­gét és életerejét. A beszámolási időszakot az jellemzi, hogy tovább növekedtek a párt sorai, megjavult a párt minőségi összetétele. Az SZKP ma 14 455 321 embert tömörít soraiban, ezen belül 13 310 089 a párttag és 645 232 a tagjelölt. Az ország felnőtt lakosságának kilenc százaléka a kom­munista. A párt tagjainak 40,1 százalé­ka munkás, 15,1 százaléka kolhozpa­raszt, 44,8 százaléka alkalmazott. Emel­lett figyelembe kell venni, hogy a kom munista alkalmazottak több mint két­harmada mérnök, agronómus, pedagó­gus, orvos, tudományos dolgozó, az iro­dalom és a művészet művelője. A XXIII. pártkongresszus óta három­millió embert vettek fel pártunk sorai­ba. Közülük csaknem 1 600 000, vagyis több mint a fele, munkás. És az olyan nagy ipari területeken, mint a moszkvai, a leningrádi, a szverdlovszki a gorkij, a donyeci, a karagandai és néhány más területen a felvett tagjelöltek 60— 70%-a munkás. Eszerint a kongresszus­nak azt az utasítását, hogy a párt szo­ciális összetételében a munkásosztályé legyen a vezető szerep, következetesen megvalósítják. Továbbra is követjük ezt az irányvonalat, amely teljes egészé­ben megfelel pártunk természetének, annak a helynek és szerepnek, amelyet a munkásosztály betölt szovjet társadal­munkban. Meg kell jegyezni, hogy a pártszerve­zetek figyelmesebben foglalkoznak mos­tanában a tagfelvételekkel. Fokozták a követelményeket azokkal szemben, akik be kívánnak lépni a pártba. Ennek kö­vetkeztében az új belépők száina vala­melyest csökkent. Míg a XXII. és XXIII. kongresszus között évente átlag 760 000 embert vettek fel tagjelöltnek, a XXIII. és XXIV. kongresszus között átlagban csak 600 ezret. Ezzel kapcsolatban még egyszer hang­súlyozni kell, hogy a párt legfontosabb feladata a továbbiakban is a minőségi összetétel javítása. Az új tagok felvéte­lének túlhajszolása, az e területen tanú­sított gondatlanság sajnos még előfor­dul egyes pártszervezeteknél, holott ez ellentmond a pártépítés lenini elveinek. Az a feladatunk, hogy szabályozzuk a párt sorainak gyarapodását, a munkás­osztály, a kolhozparasztság és az értel­miség legméltóbb képviselőinek személy szerinti kiválasztása alapján növeljük pártunk taglétszámát, s törekedjünk arra, hogy az SZKP összetétele lehető­vé tegye a párt számára a maga elé tű­zött feladatok legjobb megoldását. A párt megtisztítja sorait azoktól az emberektől, akik megsértik az SZKP programját és szervezeti szabályzatát. Ki kell jelentenem, hogy a pártszerve­zetek helyes következtetéseket vontak le a XXIII. kongresszus útmutatásaiból és kezdtek határozottabban megszaba­dulni azoktól, akik megsértik a párt­és állami fegyelmet, visszaélnek hiva­tali hatalmukkal, magatartásukkal be­szennyezik a kommunista nevet. To­vábbra sem tűrhetünk el engedékenysé­get azok iránt, akik helytelen maga­tartást tanúsítanak. A párt sorainak tisztaságáról való gondoskodás vala­mennyi pártszervezet, minden egyes kommunista kötelessége. Elvtársak! Párt ánk és központi bizott­sága az eltelt években állhatatosan foly­tatja irányvonalát a párton belüli de­mokrácia fejlesztésére, a pártélet lenini normáinak megtartására, a kommunis­ták aktivitásának fokozására. A párt­ban következetesen megvalósul a veze­tő szervek választásának ős beszámolási kötelezettségének elve, megerősödött a kollektív vezetés és a kollektív munka szelleme. A párt tevékenységének kér­déseit széles demokratikus alapokon vi­tatják meg és döntik el. A beszámolási időszakban a központi bizottság 16 plénumot tartott. A plénu­mokon megvitatott legfontosabb kérdé­sekről, az elfogadott határozatok jelen­tőségéről már szóltam a párt tevékeny­ségének különféle területeivel kapcso­latban. A központi bizottság politikai bizottsága rendszeresen hetenként egy­szer ülést tart. Ezeken az üléseken vizsgáljuk meg a párt bel- és külpoliti­kájának legfontosabb és időszerű kér­déseit. Hetenként tartják a központi bi­zottság titkárságának üléseit is, ame­lyeken a figyelmet elsősorban a káde­rek kiválasztására és a végrehajtás el­lenőrzésére összpontosítják. A helyi pártbizottságok ugyancsak rendszeresen tartanak plénumokat és bizottsági ülé­seket, kollektív vezető-szervekként mű­ködnek. A párt életének és tevékenységének demokratikus alapelvei világosan meg­nyilatkoztak a legutóbb megtartott be­számolók és vezetőségválasztások al­kalmával is. A taggyűlések munkájában a kommunistáknak több mint 90 száza­léka vett részt, a vitákban több mint hárommillió ember szólalt fel. Mind a taggyűlések, mind a pártértekezletek, mind pedig a szövetséges köztársasá­gok kommunista pártjainak kongresz­szusai a nagyfokú aktivitás és a kér­dések elvszeríí megvitatásának légkö­rében zajlottak le. A kommunisták tar­talmas eszmecserét folytattak a párt politikájáról és ügyeiről, saját szerve­zetük munkájáról, az eredményekről és a hiányosságokról, a megoldatlan fel­adatokról és a jövőre vonatkozó követ­keztetésekről. A gyűlések bebizonyítot­ták, hogy minden pártszervezet minden­ben helyesli és támogatja a párt köz­ponti bizottságának bel- és külpolitiká­ját. Újra megnyilatkozott lenini pár­tunk sorainak szilárd egysége és össze­forrottsága. A pártszervezetek vezető szerveibe sok olyan új embert választottak, akik az elmúlt években a gyakorlati munká­ban tűntek ki. A vezető szervekben je­len vannak a munkások, a kolhozpa­rasztok, minden társadalmi réteg és csoport, országunk valamennyi nemze­tiségének képviselői, az állami, a tár­sadalmi, a gazdasági és a kulturális te­vékenység különféle területeinek kép­viselői. A pártvezetőségekbe és pártbi­zottságokba 423 ezer munkást és kol­hozparasztot választottak most be, sok­kalta többet, mint két évvel ezelőtt. A körzeti és városi pártbizottságok tagjai­nak és póttagjainak mintegy 40 száza­léka munkás és kolhozparaszt. Növeke­dett a munkások Ls a kolhozparasztok száma a területi és a határterületi párt­bizottságokban, a szövetséges köztársa­ságok kommunista pártjainak központi bizottságaiban is. A beszámolási időszak alatt megja­vult a párton belüli tájékoztatás. Az SZKP Központi Bizottsága rendszeresen tájékoztatta a helyi pártszervezeteket, aktívákat, minden kommunistát a párt te­vékenységének, az ország belpolitikai és nemzetközi helyzetének legfontosabb kérdéseiről. Operatívabb és tartalmasabb lett a tá­jékoztatás alulról fölfelé is, egészen a központi bizottságig bezárólag. Ez a tájékoztatás hozzájárul ahhoz, hogy jobban kiismerjük magunkat, hogy alaposabban számításba vegyük a párt­szervezetek, a dolgozók tapasztalatát és véleményét a kérdések megoldásában. A jövőben is javítanunk kell a párton belüli tájékoztatást, növelni kell haté­konyságát, szélesebb körben kell azt alkalmazni, az irányítás, a nevelés és az ellenőrzés eszközét látva benne. A pártszervezetek tevékenységében tovább fejlődött a bírálat és az önbírá­lat, a hiányosságok kiküszöbölésének, a dolgok megjavításának eme kipróbált módszere. A legtöbb pártbizottság kezd­te jobban figyelembe venni a kommu­nisták bíráló észrevételeit és javaslatait, fokozta érvényesítésük ellenőrzését. Mindamellett hangsúlyoznunk kell, hogy nem minden pártszervezet, illet­ve vezetőség vonta le a megfelelő kö­vetkeztetéseket a XXIII. kongresszus­nak e kérdéssel kapcsolatos útmutatá sából. Egyes vezetőkben nincs elegen­dő önmérséklet és tapintat, nem tudják figyelmesen meghallgatni a bíráló ész­revételeket és nem tudnak helyesen reagálni a bírálatra. Aki azonban lebe­csüli a bírálatot, nem vesz róla tudo­mást, az tudatosan kárhoztatja magát kudarcra. Az elvi bírálat és önbírálat széles körű fejlődése a pártszervezet politikai egészségének jele, arra vall, hogy helyesen értelmezi a párt, a nép iránti kötelességét. A párton belüli demokrácia fejlődése elválaszthatatlan íi pártfegyelem meg­erősítésétől. A tapasztalat igazolja, hogy a párt erejét, cselekvőképességét nagymértékben az határozza meg, mi­lyen következetesen és helyesen való­sulnak. meg a demokratikus centraliz­mus elvei. A marxista—leninista párt számára egyaránt ártalmas mind a de­mokráciaként feltüntetett anarchista zabolátlanság, mind pedig a kommu­nisták kezdeményezésének és tevékeny­ségének fejlődését visszatartó bürokra­tikus centralizmus. Sokoldalúbb jelleget öltött az SZKP KB mellett működő pártellenőrzési bi­zottság tevékenysége is. jobban elemzi a pártfegyelem megerősítésével össze­függő kérdéseket, élesebben reagál a kommunisták helytelen viselkedésének tényeire. Aktivizálódott a szövetséges köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságai mellett működő pártbizottságok, a határterületi, a terü­leti, a városi és a körzeti bizottságok munkája is. Fontos a pártfegyelem további erősí­tése is, az arra irányuló törekvés, hogy minden kommunista feltétlenül teljesít­se az SZLKP programjának és szerveze­ti szabályzatának követelményeit. Pártunk előtt most felmerült a tag könyvcsere kérdése, és ezzel kapcsolat­ban szeretnék itt kifejteni néhány el­gondolást. Az igazolványok legutóbbi cséréje óta 17 év telt el. A tagsági könyvek tervezett érvényességi ideje lejárt. Helyes lenne, ha cseréjüket nem formális feladatnak fognánk fel, hanem mint fontos szervezeti és politikai intéz­kedést. Ezt úgy kell megszervezni, hogy a tagsági könyvek cseréje elősegítse a párt további erősítését, a kommunisták aktivitásának és fegyelmének fokozá­sát. Meg lehetne valósítani a kommu nistáknak arra vonatkozó ismételt ké­rését, hogy a tagsági könyvön legyen rajta Vlagyimir Iljics Leninnek, a Szov­jetunió Kommunista Pártja megalapító­jának és vezérének képmása. Elvtársak! Pártunk ereje a kommu­nisták elviségében, aktivitásában, önfel­áldozásában rejlik. A párt most nagy alkotó feladatok megoldására vezeti a népet. Erkölcsi tekintélye annál na­gyobb lesz, minél magasabb eszmei és erkölcsi színvonalon állnak az egyes kommunisták. Sajnos, nálunk még vannak olyan párttagok, akik nem bizonyulnak igazi politikai harcosoknak. Ha szembekerül­nek a hiányosságokkal és a negatív je­lenségekkel, úgy tesznek, mintha sem­mit sem vennének észre, kispolgári ál­láspontra helyezkednek: „Engem ez nem érint, gondoljanak erre mások." Előfordulnak olyanok is, akiknek az aktivitása látszatjellegű. a külsődleges hatást szolgálja. Ezek másoknál többet beszélnek arról, hogy hozzá kell látni ehhez vagy ahhoz a dologhoz, mindig és mindenkit valamire oktatnak, vala­mire felszólítanak. Amikor azonban eljön a gyakorlati cselekvés ideje, azon mesterkednek, hogy valahol a távolban, az árnyékban maradjanak. Az ilyen jelenségekkel szemben egy­re erőteljesebben hangzik fel a kom­munisták elítélő hangja. A párt nem fogadja el a passzivitást és a közöm­bösséget. Ha kommunista vagy, nem az a kötelességed, vagy kitérj a nehézsé­gek elől, hogy helyeseld az elmaradott nézeteket, hanem a párt öntudatos és tevékeny harcosának kell lenned. A kommunisták mindenütt, a munkában, a társadalmi életben, a tanulásban és a mindennapi életben mindig kommu­nistáknak kell maradnia, méltónak kell lennie a párt tagja magasztos cím­hez. 2. A PÁRTSZERVEZETEK MEGERŐSÍTÉSE, A KÁDEREK KIVÁLASZTÁSA ÉS NEVELÉSE Elvtársak! A párt politikájának vég­rehajtásában egyik legfontosabb helyet foglalják el a párt alapszervezetei. Pártunknak jelenleg több mint 170 000 alapszervezete van, 45 000-rel több, mint a XXIII. kongresszus küszöbén volt. A beszámolási időszakban a párt központi bizottsága és a szövetséges köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságai, valamint a határ­területi és területi pártbizottságok ál­landó figyelmet szenteltek a párt alap­vető láncszemeinek. Az SZKP Központi Bizottságában megvitatták a népgazda­ság különböző ágazatainak vállalatainál és intézményeinél tevékenykedő alap­szervezetek egész sorának munkáját. Az e kérdésekben hozott határozatok a helyi tapasztalatok, az élő gyakorlat tanulmányozásának eredményei voltak. Segítettek a pártszerveknek és az alap­szervezeteknek teljesebben számításba venni munkájukban korunk követelmé­nyeit, s a fő feladatok . megoldására összpontosítani figyelmüket. Ez annál is fontosabb, minthogy nálunk még van­nak olyan pártszervezetek, amelyek gyengén dolgoznak, nem tanúsítanak kellő kezdeményező kedvet és bele­nyugszanak a hibákba. Az alapszervezetek struktúrájának javítását célzó intézkedéseket végrehaj­tották. Ebben az időszakban pártbizott­ságokat hoztak létre a vasúti csomópon­tokon, s egységes pártszervezeteket alakítottak a termelési egyesüléseknél és trösztöknél. Egyes olyan alapszer­vezetekben, amelyek, több mint ezer kommunistát tömörítenek, kísérletkép­pen kibővített pártbizottságot válasz­tottak. Tovább kel! erősítenünk az alapszer­vezeteknek a vállalatok és intézmé­nyek munkájára gyakorolt befolyását. Ezzel kapcsolatban figyelmet érdemel­nek. a kommunisták és a pártbizottsá­gok arra vonatkozó, szépszámú javasla­tai, hogy pontosabban kell megszöve­gezni az SZKP szervezeti szabályzatá­nak az adminisztráció ellenőrzésének jogáról szóló pontjait. Arról van szó, hogy a termelési szféra pártszervezetei mellett a tudományos kutatóintézetek, a tanintézetek, a népművelési intézmé­nyek és a gyógyítóintézmények alap­szervezetei is rendelkezzenek ezzel a joggal. Ami a központi és helyi szovje­tek, gazdasági intézmények és hatóságok pártszervezeteit illeti, azoknak ellen­őrizniük kell az apparátus tevékenysé­gét a párt és a kormány rendelkezései­nek teljesítése szempontjából. Magától értetődik, az ellenőrzés meg­valósításánál számításba kell venni a kérdéses vállalat vagv intézmény, sa­játos természetét. Nyilvánvaló, hogy például a minisztérium pártszervezete nem befolyásolhatja közvetlenül a mi­nisztérium hatáskörébe tartozó vállala­tok és intézmények tevékenységét. De igenis közvetlen kötelessége ellenőrizni a munka megszervezését a miniszté­/Fnlytatás a 15. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom