Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám, csütörtök

A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának beszámolója IV. 1. (Folytatás a 14. oldalról) rium apparátusában, valamint azt, hogy a dolgozók megtartják-e a párt- és állami fegyelmet. A beszámolási időszakban tovább fáradoztunk a helyi pártszervek felépítésének tökéletesítésén és tevékenységének javításán. Megalakult kilenc új területi pártbizottság, elsősorban a közép-ázsiai köztársaságokban, 21 városi pártbizottság, 38 városi kerületi pártbizottság és 291 vidéki kerületi pártbizottság. Az új pártszervezetek és vezető szerveik megalakulása lehetővé tette a párt befolyásának növelését egész sor fontos munkaterületen. A pártappapátus feltöltését alapvetően a meglevő státusok alapján hajtották végre. Ezzel öszszefüggésben szeretném megjegyezni, hogy míg az utóbbi 14 évben az SZKP taglétszáma megkétszereződött — 7 millióról 14 millió före nőtt —, a függetlenített pártapparátus létszáma ez idő alatt több mint 20 százalékkal csökkent. Az SZKP-hoz jelenleg a következő szervek tartoznak: 14 szövetséges köztársasági kommunista párt központi bizottsága, 6 határterület pártbizottsága, 142 területi pártbizottság, 10 körzeti pártbizottság, 760 városi pártbizottság, 448 városi kerületi pártbizottság és 2810 vidéki kerületi pártbizottság. Teljes joggal jelenthetjük ki, hogy ha pártunk mindig és minden tekintetben egységes monolitikus erőként lép fel, magabiztosan tevékenykedik az országon belül és nemzetközi téren, és sikerrel oldja meg az előtte álló feladatokat, ez óriási mértékben a köztársasági, határterületi, területi, körzeti, városi és kerületi pártszervezeteknek köszönhető, amelyek ingadozás nélkül végrehajtják a párt politikáját, megbízható támaszát képezik az SZKŕ Központi Bizottságának. Elvtársak! A kongresszus előkészítése során a kommunisták nagyszámú javaslatot terjesztettek elő pártunk valamennyi láncszemének további megszilárdítására, munkánk fogyatékosságainak kiküszöbölésére, a pártélet tökéletesítésére. Ezeknek a feladatoknak a jelentős részét közvetlenül az érintett helyeken kell megvalósítani. Más javaslatok viszont jellegüknél fogva érintik egész pártunkat, s ezeket itt a kongresszuson kellene megvizsgálni. Az egyik ilyen javaslatról már beszéltem a pártalapszervezetek szerepének növelésével kapcsolatban. Engedjék meg, hogy most egy másik javaslatról beszéljek. 1 Sok elvtársunk úgy véli, hogy pártunk egymást követő kongresszusalt nem négy-, hanem ötévenként kellene összehívni. A kérdés ilyen felvetése véleményünk szerint indokolt. Ha ötévenként tartanánk az SZKP kongreszszusait, ezzel lehetővé válna a párt számára, hogy ötévenként a népgazdasági tervezés nálunk meghonosodott rendszerének megfelelően, megvizsgálja az előző ötéves terv eredményeit és kitűzze a következő tervidőszak feladatait. A javaslat értelmében a szövetséges köztársaságok kommunista pártjainak kongresszusai ugyancsak ötévenként ülnének össze. Ami viszont a határterületi, területi, körzeti, városi és kerületi pártkonferenciákat illeti, ezeket a pártkongresszusok közötti ötéves időszakokban két alkalommal, azaz kéthárom évenként lehetne összehívni. Nyilvánvalóan célszerű ugyanezt az időszakos beosztást alkalmazni a pártbizottságok irányítása alatt álló pártalapszervezetek beszámoló-újjáválasztó taggyűléseinek és értekezleteinek esetében is. Minden egyéb pártalapszervežet és üzemi pártszervezet továbbra is évente tartana beszámoló-újjáválasztó taggyűlést. Ha ezek a javaslatok megkapják a kongresszus küldötteinek jóváhagyását, be lehet azokat foglalni az SZKP szervezeti szabályzatába. Elvtársak! Az irányítás színvonalának emelése a társadalom életének valamennyi területén a tömegek körében végzett szervező és politikai munkában elválaszthatatlanul kapcsolódik a káderek kiválasztásának, elosztásának és nevelésének javításához. Pártunknak ma ebben a tekintetben hatalmasak a lehetőségei. Megnőtt a munkásoknak, a kolhozparasztoknak és az értelmiségieknek a politikai öntudata, képzettsége, szakmai felkészültsége. Közülük, a nép sűrűjéből emeli ki a párt a tehetséges, alkalmas vezetőket a kommunista építés valamennyi részterülete számára. A szövetséges köztársaságokban a kommunista pártok központi bizottságainak jelenlegi titkárainak, a határterületi és területi pártbizottságok titkárai a minisztertanácsok elnökeinek, a kerületi és területi végrehajtó bizottságok elnökeinek több mint 80 százaléka, az SZSZKSZ minisztereinek, s az állami bizottságok elnökeinek mintegy 70 százaléka munkásként vagy parasztként kezdte tevékenységét. Az ország legnagyobb ipari vállalatai igazgatóinak több mint fele a múltban munkás volt. A beszámolási időszakban a központban és a helyi szerveknél sok új munkást állítottak a párt-, tanácsi vagy népgazdasági munkára, a kádereket megújították és új erőkkel egészítették ki. Néhány kerületi és területi titkárt, a területi végrehajtó bizottságok néhány elnökét és a köztársasági, kerületi és területi hálózat más munkásait előléptették a központi szervekbe, miniszterekké, állami bizottságok elnökeivé és más vezető tisztségekbe. Az elmúlt években a központi bizottság intézkedéseket tett annak érdekében is, hogy tanácsi és pártmunkásokkal erősítse meg a külföldön dolgozó káderek sorait. A helyi párt- és tanácsi szervek vezetőségébe, így a kommunista pártok központi bizottságai első titkári posztjaira, a kerületi és területi bizottságok élére számos új elvtársat léptettek elő, akiknek jó a politikai és szakmai előképzettségük. Ennek kapcsán a központi bizottság következetesen megvalósította a helyi dolgozók előléptetésének irányvonalát. E posztokra a központból csak kivételes esetben küldtek embert. A káderek kiválasztásának és elhelyezésének ezt a politikáját a pártszervezetek, a kommunisták jóváhagyják és támogatják. Káderpolitikánk arra irányul, hogy miközben figyelmes módon visszanyúlunk a régi káderekhez és maximálisan felhasználjuk tapasztalataikat, tudásukat, előléptetjük a fiatal, nagy jövőjű munkásokat. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy folytassuk a párt politikai irányvonalát, forradalmi hagyományait. A kádermunkában nálunk most az a gyakorlat'honosodott meg, hogy az emberek iránti tisztelet és bizalom együtt valósul meg a velük szemben támasz tott elvi követelményekkel. Mindez tárgyszerű, elvtársias helyzetet teremt, lehetővé teszi számunkra, hogy még teljesebben megmutassák képességeiket. Az élet szüntelenül növeli a káderekkel szemben támasztott követelményeket. Olyan emberekre van szükségünk, akik egyesítik magukban a magas fokú politikai öntudatot és a szakmai felkészültséget, az ügy ismeretében képesek megoldani a gazdaság fejlesztésének és a kulturális életnek a kérdéseit, akik elsajátították az irányítás korszerű módszereit. A párt mindig nagyra értékelte az olyan képességeket, mint az új iránti fogékonyság. Ez azt jelenti, hogy e képesség birtokosa meglátja a fejlődés távlatait, bepillant a jövőbe, megtalálja a felvetődő feladatok megoldásához vezető legmegbízhatóbb utat. Ma, amikor a társadalmi életben és a termelésben gyökeres és gyors változások történnek, ez a tulajdonság különösen fontos jelentőségű. Vezető kádereink tevékenységében a legfontosabb helyet az emberek szervezése és nevelése foglalja el. Ha a vezető fel van is ruházva az egyszemélyi vezetés jogával, mégsem támaszkodhat csakis a parancs erejére. Nemhiába hangsúlyozza állandóan pártunk annak szükségességét, hogy a gazdasági és a nevelőmunka között szerves kapcsolatnak kell lennie. A párt megköveteli, hogy a vezető pártmunkások mindig vegyék figyelembe az általuk hozott gazdasági és adminisztratív döntések nevelő jellegű következményeit. Az is megtörténik, hogy egyik-másik vezetőnek egyszeriben fejébe száll a dicsőség, azt hiszi, hogy az élet minden titkát ismeri, hogy mindent tud. Erre aztán utasításokat kezd kiadni minden kérdésben, mindenkinek parancsolgat, ahelyett, hogy ügyesen használná fel mások tapasztalatait és ismereteit. Nálunk már régen felnőttek azok a jól képzett káderek, akik helyesen tudnak dönteni az illetékességük körébe tartozó kérdésekben. Jobban kell bízni bennük, s következésképpen többet kell kikérni a véleményüket. A káderek fejlődésének és nevelésének, egész munkánk helyes megszervezésének elengedhetetlen feltétele a kollektív vezetés párosítása az ügy iránti egyéni felelősséggel. A vezetésben a testületi elvet fejlesztve, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a vezetés egyik alapelve, amint ezt V. I. Lenin megfogalmazta és ahogy ezt pártunk értelmezi, abban áll, hogy „egy meghatározott személy teljes egészében felel egy meghatározott munkáért" (Lenin Művei, 36. kötet, 4. kiadás, 543. oldal). A vezetők személyi felelősségének növelésében fontos szerepet hivatott betölteni a párt- és kormányhatározatok teljesítésének jól megszervezett ellenőrzése. A káderek fegyelmezettségének és felelősségének fokozása legfontosabb feladataink egyike. Olyan fegyelemre gondolunk, amely nem félelemre, nem a merev adminisztratív módszerekre épül. Ezek a módszerek megfosztják az embereket önbizalmuktól, kezdeményezőkészségüktől, önmaguk lefedezésére és becstelenségre vezetnek. Az emberek fejlett öntudatán és felelősségérzetén nyugvó fegyelemről van szó. Az olyan dolgozókkal szemben, akik megsértik a fegyelmet, nem vonják le a következtetéseket a bírálatból, s helytelenül viselkednek, meg kell tenni a szükséges intézkedéseket. Nálunk senkire sem bíznak örök időkre vezető állásokat. A szocialista fegyelem a társadalom minden tagjára nézve azonos, mindenkire kötelező fegyelem. 3. A PÁRT ESZMEI-ELMÉLETI TEVÉKENYSÉGE A KOMMUNISTÁK MARXISTA—LENINISTA KÉPZÉSE Elvtársak! A mi pártunk a tudományos kommunizmus pártja. Pártunk, amelyet tántoríthatatlanul a marxistaleninista tudomány, korunk legélenjáróbb forradalmi tudománya vezérel, mindent elkövet e tudomány továbbfejlesztése érdekében. A társadalmi élet jelenségeinek, fő tendenciáinak elméleti megvilágítása lehetővé teszi a párt számára, hogy előre lássa a társadalmi folyamatok menetét, kidolgozza a helyes politikai irányvonalat, elkerülje a hibákat és a szubjektivista megoldásokat. Pártunk és népünk forradalmi harcának, a szocializmus és a kommunizmus építésének sokrétű tapasztalatai, a világforradalmi folyamat problémái, a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi szakaszának sajátosságai — mindezek kifejeződtek a központi bizottság plénumainak határozataiban, az Október 50. évfordulójának, V. I. Lenin születése 100. évfordulójának szentelt pártdokumentumokban. Ezek a dokumentumok, amelyek a párt elméleti munkája fejlesztésének eredményei, a központi bizottság, párt- és tudományos kádereink kollektív munkájának eredményei. Jelentős elméleti munkát végeztek a kommunista és munkáspártok 1969-ben megtartott nemzetközi értekezletével kapcsolatban, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom életének olyan kiemelkedő eseményeivel összefüggésben, mint Marx Károly és Engels Frigyes születésének 150. évfordulója és a párizsi kommün 100. évfordulója. A beszámolási időszakban olyan alapvető jelentőségű művek jelentek meg, amelyek teljesebben tárják fel V. I. Leninnek mint a nagy forradalom vezérének, teoretikusának, a munkásosztály pártja megteremtőjének, a világ első szocialista állama megalapítójának szerepét. A leninizmus mint örökké élő, fejlődő tudomány, a párt eszmei életének központja, minden forradalmi átalakító tevékenységének alapja volt és marad. V. I. Lenin eszmei örökségéhez fordulva, a párt azt tartja legfontosabb feladatának, hogy a lenini gondolkodás, a lenini módszertan alapján megtalálja a kommunista építés időszerű problémáinak megoldását. Az elmúlt években nagymértékben konkretizáltuk a kommunizmus anyagi és műszaki bázisa megteremtésének útjait. A párt elképzeléseit a tervezés és az irányítás korszerű módszereinek, a népgazdasági hatékonyság növelésének kidolgozása, az anyagi és az erkölcsi ösztönzők tökéletesítésére irányítottuk. Fontos elméleti jelentőségű volt az, hogy a párt kidolgozta agrárpolitikájának alapvető kérdéseit a jelenlegi szakaszra vonatkozólag. Nagy figyelmet szenteltünk a kommunista párt vezető szerepéről szóló tanítások továbbfejlesztésének. Általánosan ismert tény, hogy ez egyike a forradalmi mozgalom, az új társadalom építése alapvető kérdéseinek. Ma ez alapvető kérdéssé vált abban a harcban, amely a marxisták—leninisták és a revizionizmus különböző formáinak képviselői között folyik. Az SZKP elvi álláspontjá nak, a pártról szóló marxista—leninista tanítások tisztaságáért vívott engesztelhetetlen harcának nemzetközi jelentősége volt, mert — mint a testvérpártok hangsúlyozzák —, ez segíti a kommunistáknak és a dolgozók millióinak helyes tájékozódását. A párt nagy jelentőséget tulajdonított államunk története helyes, objektív ismertetésének. Éles, igazságos bírálatban részesültek egyes olyan kísérletek, hogy nem pártos, osztályon kívül álló pozícióból értékeljék a szovjet nép törté nelmi útját, lebecsüljék szocialista vívmányainak jelentőségét. A párt ugyanakkor rámutatott azoknak a dogmatikus elképzeléseknek a tarthatatlanságára, amelyek figyelmen kívül hagyják az utóbbi években társadalmunk életében végbement nagy pozitív változásokat. Az elmúlt évek tapasztalatai meggyőzően bizonyították, hogy a személyi kultusz, valamint a szubjektivista hibák következményeinek leküzdése kedvezően hatott az ország általános politikai és mindenekelőtt ideológiai helyzetére. Hűek voltunk és maradunk a marxizmus—leninizmus alapvető elveihez, és elvi kérdésekben soha semmilyen engedményt sem teszünk. Az SZKP a többi hatalmon levő kommunista párttal együtt folytatta a szocialista világrendszer fejlesztése elvi kérdéseinek kidolgozását. Egymás tapasztalatainak tanulmányozása és általánosítása lehetővé tette, hogy a szocialista építés általános törvényszerűségeinek jellemzőit pontosabban meghatározzuk, és a már felépített szocializmus alapvető vonásait teljesebben feltárjuk. Különös figyelmet fordítottunk a gazdasági integráció elveinek és a testvéri országok és pártok együttműködésének folyamatában felmerült más kérdéseknek a kidolgozására. A párt elméleti munkájában jelentős helyet foglalt el a jelenkori kapitalizmus új fejlődési jelenségeinek, a világszocializmus által a föld nem szocialista részeinek fejlődésére gyakorolt hatás módjainak és formáinak elemzése, a kapitalista gazdaságban — többek között a tudományos-műszaki forradalom hatására — végbemenő új folyamatok tanulmányozása. Az elméleti munka közös internacionalista és forradalmi kötelességünk fontos része. A kapitalizmus és a szocializmus erőinek a világ küzdőterén folyó párharca, valamint a különböző revizionistáknak a forradalmi tanítás kilúgozására, a szocialista és kommunista építés gyakorlatának eltorzítására tett kísérletei azt követelik tőlünk, hogy továbbra is fokozott figyelmet fordítsunk az elméleti problémákra, az elmélet alkotó fejlesztésére. Kárt okoz az ügynek, ha a régi formulákat ismételgetik ott ahol azok már idejüket múlták, ha képtelenek, vagy nem akarják új módon megközelíteni az új problémákat. Az ilyesmi további lehetőségeket teremt arra, hogy a marxizmus—leninizmus látszatát öltő revizionista hamisítások elterjedhessenek. Az elméletünk és gyakorlatunk elien intézett burzsoá és revizionista támadások bírálatának meggyőző erejét nagymértékben fokozza, ha az a társadalomtudományok, a marxista—leninista elmélet tevékeny és alkotó fejlesztésére támaszkodik. Küldött elvtársak! A központi bizottság beszámolt önöknek az eltelt öt évben végzett munka eredményeiről, a párt jövőbeni fő feladatairól, országunk fejlődésének távlatairól. Lenin annak idején nemegyszer hangsúlyozta, hogy a pártkongresszusok egyik legfontosabb feladata a gyakorlati tapasztalatok, összes értékes és tanulságos tapasztalataink összegezése, továbbá a fogyatékosságok megbírálása, kiküszöbölésük útjának feltárása. Nem kétséges, hogy a kongresszus küldöttei elvszerű tárgyilagossággal, a párt és a nép előtti magas fokú felelősségük tudatában vitatják meg a központi bizottság beszámoló jelentését, ahogyan ez pártunkban már szokásos. Terveink reális számításokon, az ország szükségleteinek, erőforrásainak és lehetőségeinek számbavételén alapulnak. Az új ötéves terv irányelv-tervezetének megvitatása azt bizonyította, hogy a párt és az egész nép lelkesen helyesli és támogatja ezeket az irányelveket. Terveink végrehajtása valamennyiünk munkájától, szervezettségünktől és fegyelmezettségünktől, hozzáértésünktől és állhatatosságunktól függ. Pártunk és minden egyes szervezetének fő feladata: mozgósítani a tömegeket a kitűzött feladatok teljesítésére, még szorosabban tömöríteni egész népünket a kommunista építés lenini platformján. Elvtársak! Lehetőségeink kimeríthetetlenek. Az ország gazdasági ereje még sohasem volt ilyen hatalmas. Oj magaslatokra emelkedett a szovjet tudomány és kultúra. Népünk erkölcsi-politikai egysége megbonthatatlan. Egy sorban haladunk szocialista barátainkkal és szövetségeseinkkel. Tovább szilárdul harci szövetségünk az egész vi» lág forradalmi erőivel. Bizonyosak vagyunk abban, hogy elérünk mindent, amire törekszünk, sikerrel megoldjuk a magunk elé tűzött feladatokat. Ennek a hitünknek a záloga a szovjet nép alkotó géniusza, önfeláldozása, a lenini úton tántoríthatat lanul előrehaladó kommunista párt zászlaja alatti tömörülése volt és ma rad a jövőben is. Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja, Lenin pártja, egész népünk harci élcsapata! Éljen és szilárduljon a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a béké és a népek barátságának bástyája! Szilárduljon és győzelemről győzelemre törjön előre a forradalmi erők hatalmas szövetsége; a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásmozgalom, a nemzeti és társadalmi felszabadulásukért küzdő népek szövetsége! Emeljük magasra Marx, Engels és Lenin halhatatlan és legyőzhetetlen tanainak zászlaját! Éljen a kommunizmus! Dicsőség a nagy szovjet népnek, a kommunizmus építőjének! i