Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám, csütörtök

M A Szovgetiiniö Kaifnnnista Partja Központi Bizottságinak beszámolója (Folytatás a 12. oldalról) fejtettünk ki avégett, hogy a szovjet emberekben kineveljük a haza, a nép, a nagyszerű vívmányok feletti büszkeség érzését, az> ország múltjának dicső fejezetei iránti tiszteletet. Nagy jelentősége van annak, hogy az ifjúság felkészüljön a haza védelmére. Ezt a Komszomol, az önkéntes honvédelmi szövetségek, valamint más szervezetek és sportegyesületek biztosítják. A hazafias téma méltóképpen tükröződik a szovjet irodalom és művészet számos alkotásában. Helyeslésre méltóak ifjúságunk olyan kezdeményezései, mint a forradalmi nevezetességű helyek, egykori csataterek és a munkahőstettek színhelyeinek tömeges felkeresése. A szovjet embereknek a hazáért életüket adó hősök emléke iránti határtalan tiszteletéről tanúskodik az, hogy tucatnyi városunkban, több ezer faluban hozták létre a harci dicsőség emlékműveit, Volgográdban és Leningrádban, Moszkva mellett és Szmolenszk vidékén, Belorussziában és Ukrajnában, a Balti-tenger partján és a Kaukázusban nagyszerű emlékműveket emeltek. A párt nagyra értékeli a szovjet emberek hazafias szellemét, készségüket arra, hogy minden erejüket szocialista hazájuk virágzásának biztosítására, a forradalom vívmányainak, a szocializmus ügyének védelmére fordítsák. Elvtársak! A szovjet ember új arculata, kommunista erkölcse és világnézete a múlt csökevényei ellen vívott állandó, megalkuvás nélküli harcban alakul ki. A kommunista erkölcs nem győzedelmeskedhet az olyan ellenpólusai ellen vívott határozott harc nélkül, amilyen a nyerészkedés, a korrupció, a naplopás, a rágalmazás, a névtelen levelek írása, az iszákosság és ehhpz hasonlók. A múltban az emberek tudatában és cselekedeteiben tovább élő csökevényei ellen folytatott küzdelem olyan dolog, amely megköveteli a párt, társadalmunk összes öntudatos élenjáró erejének állandó figyelmét. A beszámolási időszakban a párt központi bizottsága intézkedéseket tett azért, hogy olyan morális légkört hozzon létre társadalmunkban, amely elősegítené, hogy a társadalmi élet minden területén, a munkában és a mindennapi életben, tiszteljék az embert és gondoskodjanak róla, kialakuljon a becsületesség, a magunk és mások iránt támasztott igényesség, a szigorú felelősséggel párosuló bizalom, az igazi elvtársiasság szelleme. Vagyis arra törekedtünk, hogy hazánkban mindenki jobban élhessen és dolgozhasson. Természetesen ennek a munkának az eredményeit nehéz kifejezni számokkal vagy valamilyen statisztikai adatokkal. Valószínűleg azonban minden szovjet ember érzi, hogy megjavult a morális légkör pártunkban, társadalmunkban. Továbbra is ugyanezen az úton fogunk haladni. Elvtársak! A kommunizmusra való átmenethez nemcsak a gazdaságnak, hanem a társadalom kulturáltságának is magasabb fejlettségi fokra kell emelkednie. Mit mondhatunk az utóbbi időre vonatkozóan a párt munkájáról és általában a dolgok állásáról az oktatásügy, a tudomány és a művészet terén? Az SZKP XXIII. kongresszusának irányelvei kitűzték azt a feladatot, hogy 1970 végére alapjában véve be kell fejezni az ifjúság általános középfokú oktatásának bevezetését. Ennek érdekében kiszélesítették az általános (nappali és esti) középiskolák, a szakosított oktatási intézmények (technikumok stb.) hálózatát, valamint növelték azoknak a szakiskoláknak a számát, amelyek teljes középfokú végzettséget nyújtanak a tanulóknak. Végül is, bár nem tudtuk teljesen elérni azt, amit kitűztünk, mégis jelentősen közelebb jutottunk a tervezett célhoz: jelenleg a nyolc osztályt befejező tanulók mintegy 80 százaléka később teljes középfokú végzettséget szerez. Az általános középfokú oktatás megvalósításához vezető egyik legperspektivikusabb útnak tekintjük — az általános képzettséget nyújtó iskolák vezető szerepének megtartása mellett — a középfokú végzettséget adó szakiskolák további fejlesztését. Tovább növekedett a felsőoktatási intézmények száma. Az eltelt őt évben több mint 60 új főiskola, köztük kilenc egyetem nyílt az országban. Ma már nemcsak minden szövetséges köztársaságnak, hanem sok autonóm köztársaságnak is van egyeteme. Nagy munkát végeztünk a tanulmányi folyamat tartalmi megújításában is az iskolákban és a főiskolákon. A tanmenetet jobban összhangba hoztuk a tudományos műszaki haladás követelményeivel, a korszerű tudományos ismeretek általános színvonalával. Az egész közoktatás fejlesztésének eredményeképpen teljesen sikerült végrehajtani a XXIII. pártkongresszus egy másik fontos irányelvét is: öt év alatt több mint hétmillió középfokú és felsőfokú szakképzettségű szakembert neveltünk. Kitűnő és nagyon szükséges utánpótlása ez a kommunizmust építők hadseregének. A jövőben a közoktatási rendszernek ismét qagyszámú szakember felnevelését kell biztosítania, többek között egész sor új szakmában is. Napjainkban minden területen oly gyors u fejlődés, hogy az ifjú korban folytatott tanulmányok csak az alapot teremtik meg, amely a későbbiekben megköveteli az ismeretek szüntelen kiegészítését. Ezért van olyan nagy jelentősége a szakemberek rendszeres továbbképzésének. Pártunk nem sajnálja az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy biztosítsa az összes társadalom- és természettudományok gyümölcsöző fejlesztését. A tudományos munkatársak összlétszáma országos viszonylatban öt év alatt 1,4-szeresére növekedett és jelenleg 930 000 fő körül van. Oj tudományos központok létesülnek az Urál-vidéken, a Távol-Keleten és Észak-Kaukázusban. Hatalmas és gyümölcsöző munkát végzett az eltelt ötéves időszakban a Szovjetunió Tudományos Akadémiája. Az Akadémia határozza meg a tudományos kutatások stratégiáját, deríti fel a kutatómunka legperspektivikusabb és a társadalom szemponfjából legszükségesebb irányait és formáit, egyesíti az ország tudósainak erőfeszítéseit. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy tudósaink egész sor igen fontos ágazatban a világ élvonalába kerültek. Nehéz, mi több, gyakorlatilag lehetetlen megnevezni mindazokat az irányokat, amelyekben nálunk jelenleg a tudományos kutatómunka fejlődik, lehetetlen felsorolni az alap- és alkalmazott tudományok területén elért legfontosabb sikereinket is. Említhetném a világszínvonalú automata gépsorokat és a lézertechnikát, az új típusú elektronikus számítógépeket, a hatalmas ásványkincs-lelőhelyek feltárását. Mindezt a szovjet tudósok adták a hazának az utóbbi években, egyéb érdemeikről nem is beszélve. Űj sikerek koronázták űrkutatási tevékenységünket is. Nem lebecsülendő utat tettünk ezen a téren az ötéves terv folyamán. Sikerrel végződtek a kormányozható Szojuz űrhajók több napos csoportos repülései. Nagyszerű eredményeket értünk el az űrautomaták segítségével: a Holdon végzett első sima leszállástól kezdve az olyan tökéletes berendezések megalkotásáig mint a Luna—16, amely holdkőzetet szállított a Földre, vagy a Luna—17, fáradhatatlan robotgépével, a Lunohoddal; itt említendők az első Venus-repülések, amelyek a bolygó felszínéről közvetlenül kapott értékes tudományos adatok megszerzését eredményezték. Már beszéltem arról, milyen feladataik vannak tudósainknak a tudományos-műszaki haladás és a tudományos eredmények termelési felhasználása területén. Ugyanilyen fontos feladatok várnak a társadalomtudományokra is. Az SZKP Központi Bizottsága a beszámolási időszakban külön terjedelmes határozatban foglalkozott ezzel a kérdéssel. Bővítettük és pontosabbá tettük a Marxizmus—Leninizmus Intézet és az SZKP Központi Bizottsága mellett működő Társadalomtudományi Akadémia feladatkörét. Az utóbbi években a tudományos akadémia intézményeinek keretében egész sor humán tudományágakkal foglalkozó intézetet hoztunk létre, s ez lehetővé tette, hogy fokozzuk a Szovjetunió és más országok társadalmi-gazdasági fejlődésével kapcsolatos problémáknak és a világforradalmi folyamatnak a tanulmányozását, s javítsuk a tudományos tájékoztatást. Egyre határozottabb fordulatot kell végrehajtani a társadalomtudományok területén a jelen és a jövő szempontjából egyaránt időszerű problémák kidolgozása irányában. A szovjet tudomány eredményei számottevőek. Tudományos intézményeink tevékenységében azonban lényeges hiányosságok is vannak. Nem titok, hogy vannak olyan tudományos dolgozók is, akiknek e munkája mind ez ideig jelentős mértékben elszakadt mind az ország közvetlen gyakorlati szükségleteitől, mind pedig az alapvető tudományágak fejlődésének valóságos érdekeitől. Ezek a tudósok mintegy üresjáratban dolgoznak. Ebbe természetesen nem szabad belenyugodni. Növelni kell az igényességet a tudományos káderek kiválasztásában. Fontos, hogy minden tudományos kollektívában valódi alkotó légkör legyen, a bátor kutatás, a gyümölcsöző viták, az elvtársi igényesség atmoszférája. A szovjet nép nagyra értékeli tudósainak eredményeit, s azt várja tőlük, hogy megsokszorozzák erőfeszítéseiket a kommunista építés legidőszerűbb feladatainak megoldására. Elvtársak! Ahogy társadalmunk előrehalad a kommunista építés útján, megnövekszik az irodalom és a művészet szerepe a szovjet ember világnézetének, erkölcsiségének, szellemi kultúrájának alakításában. Ezért természetes, hogy a párt nagy figyelmet fordí tott és fordít irodalmunk és művésze tünk elvi tartalmára, a társadalomban betöltött szerepére. A pártosság lenini elvének megfelelően feladatunkat abban láttuk, hogy a művészi alkotótevékenység minden formájának. fejlődését a kommunista építés nagy össznépi ügyében való részvétel felé irányítsuk Az elmúlt öt évben a szovjet irodď lom, színház, mozi, televízió, képzőmű vészét, zene a szovjet embereknek sok újat, érdekeset, tehetségeset adott Olyan új művek és alkotások jelentek meg, amelyek valósághűen, a párt álláspontjának megfelelően, szépítés nél kül, de ugyanakkor a hibákon való csámcsogás nélkül világítják meg népünk múltját és jelenét, a kommunista nevelés és építés valójában fontos prob lémáira összpontosítják a figyelmet. Ezek a művek újra igazolják, hogy mi nél szorosabb a művész kapcsolata a szovjet nép sokrétű életével, annál biz tosabban vezet az útja az alkotói ered ményekhez és sikerekhez. A beszámolási időszakban az irodalmi és a művészeti alkotó tevékenységben különleges helyet foglalt el a lenini téma. Számos érdekes regény, színdarab, film jelent meg Leninről. Ezeket a műveket a forradalmi szenvedélyesség, a leninizmushoz való hűség pátosza hatja át. Nagy megelégedéssel állpítható meg az a tény, hogy az irodalom és a művészet gyümölcsöző fejlődése az öszszes szövetséges köztársaságban, a Szovjetunió népeinek több tucatnyi nyelvén, a nemzeti formák élénk sokrétűségében valósul meg. Az alkotói: író-, festőművész-, zeneszerző-, filmművész-szövetségeknek a legutóbbi években megtartott kongresszusai jelentős eseményekké váltak a szovjet művészeti életben. Tükrözték alkotó értelmiségünk eszmei-politikai érettségének, az alkotások tartalmáért és művészeti teljesértékűségéért való felelősségérzetének kétségtelen növekedését. így tehát a szovjet művészet munkásai az utóbbi években sokat tettek. Népünk nagyra értékeli eredményeikot, amelyekkel jelentősen hozzájárulnak a szovjet emberek kommunista tudatának fejlesztéséhez. Nem mondhatjuk azonban, hogy a műalkotások területén minden rendben van, különösen, ami a.művek minőségét illeti. Legyen szabad megjegyeznem, hogy nálunk még mindig szép számban megjelennek tartalmilag felszínes, formailag kifejezéstelen alkotások. Olykor még az is előfordul, hogy bár a mű jó, időszerű témáról szól, de az a benyomásunk támad, hogy a művész túlságosan könnyedén vette feladatát, munkájába nem fektette bele tehetségének legjavát. Ogy vélem, mindnyájan joggal elvárhatjuk a művészeti dolgozóktól, hogy igényesebbek legyenek önmagukkal és pályatársaikkal szemben. A szovjet irodalom és művészet sikerei kétségtelenül még jelentősebbek volnának, a hibáktól pedig előbb megszabadultunk volna, ha irodalmi-művészeti kritikánk aktívabban követi a párt irányvonalát, ha nagyobb elvszerűséget tanúsít, az igényességet tapintattal, a művészeti értékek megalkotói iránt tanúsított törődéssel párosítja. Azt sem téveszthetjük szem elől, hogy művészetünk fejlődésében más jellegű, a dolgokat bonyolító moz'zanatok is voltak. Egyesek megpróbálták a mai szovjet élet sokrétűségét olyan problémákra redukálni, amelyek már visszahozhatatlanul elmerültek a múltban, annak a munkának az eredményeként, amelyet a párt a személyi kultusz következményeinek leküzdése érdekében végzett. Volt egy másik véglet is, amely egyes irodalmárok körében dívott: megpróbálni fehérre mosni a múltnak ama jelenségeit, amelyeket a párt határozott és elvi bírálattal illetett, konzerválni azokat az elképzeléseket és nézeteket, amelyek homlokegyenest ellenkeznek a párt által az utóbbi években saját gyakorlati és elméleti tevékenységében érvényesített új, alkotó felfogással. Lényegében mindkét esetben kísérletek történtek arra, hogy lebecsüljék a párt és a nép által már végrehajtott feladat jelentőségét, hogy elvonják a figyelmet a mai élet problémáiról, a párt konstruktív irányvonaláról és a szovjet emberek teremtő tetteiről. Az irodalmi és művészeti személyiségek az ideológiai harc egyik legkiélezettebb frontszakaszán állnak. A párt és a nép nem békélt meg és -nem fog megbékélni az ideológiai fegyverünk csorbítására, zászlónk bemocskolására irányuló kísérletekkel, bármely oldalról indulnak is ki. Ha egy irodalmár rágalmakat szór a szovjet valóságra, s ezzel ideológiai ellenfeleinket segíti a szocializmus elleni harcban, akkor csak egyet érdemel meg: a társadalom megvetését. A fent említett negatív jelenségekről itt nem azért szólunk, mintha azok jelentős mértékben elterjedtek volna. A központi bizottság véleménye szerint a párt nyílt elvi álláspontja ezekkel a jelenségekkel kapcsolatban segítséget nyújt a kultúra munkásainak ahhoz, hogy még nagyobb hittel és meggyőződéssel dolgozzanak a szovjet irodalom és művészet általános fejlesztési irányvonaláért, amelyért az elmúlt ötéves tervben eredményesen munkálkodtak. A szovjet irodalom és művészet munkásait a kommunista párt nevelte; együtt élnek népünk tetteivel és gondolataival, alkotó útjuk elválaszthatatlan a szocialista haza érdekéitől. Mi az alkotói kísérletek figyelmes kezelésének hívei vagyunk, az egyéni adottságok és tehetség teljes kibontakoztatásáért, a szocialista realizmus módszerének alapján kidolgozott formák és stílusok változatosságáért és gazdagságáért szállunk síkra. A pártirányítás ereje abban rejlik, hogy képes a művészt bevonni a nép szolgálatának nemes feladataiba, képes őt meggyőződéses és aktív részvevőjévé tenni a társadalom kommunista átalakításának. Elvtársak! A szocializmus széles körben elérhetővé tette a dolgozó tömegek számára a szellemi értéket, sőt e tömegeket a kultúra közvetlen alkotóivá is tette. Ennek egyik fényes bizonyítéka a népi alkotó művészet rendkívüli kibontakozása. Jelenleg az öntevékeny művészeti kollektívákban 13 millió felnőtt és 10 millió iskolás vesz részt. A nép alkotó művészete szovjet valóságunknak, életünknek egyik jellemző vonása. Az új ember formálásának, a kapitalizmus világával vívott ideológiai harcnak nagy és bonyolult ügyében a párt erős fegyverét képezik a tömegtájékoztatási és propagandaeszközök: az újságok, a folyóiratok, a televízió, a rádió, a hírügynökségek. A párt központi bizottsága a beszámolási időszakban nem egy ízben vizsgálta meg a tájékoztatási és propagandaszervek munkájának kérdéseit, igyekezett biztosítani, hogy e szervek tevékenysége megjavuljon és a lakosság mind szélesebb tömegeire terjedjen ki. Sajtónk, rádiónk, televíziónk sokat tesz azért, hogy operatívan megvilágítsa az ország bels-S életének és a nemzetközi ügyeknek a szovjet embereket valóban érdeklő időszerű problémáit, segít elterjeszteni a kommunista építés élen járó tapasztalatait, visszaveri az osztályellenség ideológiai kirohanásait. Kibővültek a tájékoztatási szervek technikai lehetőségei és megerősödött anyagi bázisuk. A lapok napi példányszáma nálunk körülbelül 140 millió, a folyóiratok egyszeri példányszáma pedig több mint 150 millió. Különösen a falun nőtt meg az előfizetések száma a lapokra és a folyóiratokra. Ez a szám most több mint 107 millió példányra emelkedett, szemben az öt 'évvel ezelőtti 65 millióval. Országunkban óriási az érdeklődés a könyvek iránt. A szovjet népet joggal tartják a világ legtöbbet olvasó népének. Elegendő annyit mondani, hogy csupán az SZKP XXIII. kongresszusa óta több mint 6,5 milliárd példányban adtak ki nálunk könyveket és brosúrákat, ezen belül több mint egymilliárd példány társadalmi-politikai témájú könyvet. Csupán az 1969—1970-es években Lenin művei és a Leninről és a leninizmusról szóló könyvek példányszáma meghaladta a 76 milliót. Ezekben az években megnőtt a kereslet a testvéri szocialista országok könyvei iránt. E könyvekből készült fordításokat 72 millió példányban adták ki nálunk az 1966—1970-es években. Televíziónknak ma óriási a közönsége: az ország lakosságának hetven százaléka. Működésbe lépett az Orbita televíziós rendszer, amely magában foglalja a távoli Észak, a Távol-Kelet, Szibéria és Közép-Ázsia körzeteit. Elvtársak! Az ideológiai, a propaganda és a tömegagitációs munka a párt tevékenységének fontos és felelősségteljes része. Sok minden történt e téren. Meg kell azonban mondani, hogy még nem vagyunk teljesen elégedettek a helyzettel. A központi bizottság elengedhetetlenül szükségesnek tartja, hogy fokozza egész ideológiai munkánkat, mindenekelőtt pedig, hogy aktívabbá, céltudatosabbá tegye a kommunista eszméknek, építésünk konkrét feladatainak propagandáját: A legközelebbi jövőben a párt propaganda- és tömegagitációs munkájának egyik központi feladata az lesz, hogy elmélyülten Ismertesse a dolgozókkal kongresszusunk határozatának értelmét és jelentőségét. Teljes egészében át kell adni a dolgozók széles tömegeinek eszmei meggyőződésünk egész erejét; megfelelő módon valóban alkotó módon kell megközelíteni a szovjet ember kommunista nevelésének ügyét. Ezek a fő feladataink e téren. Nem csendesülő ideológiai háború viszonyai között élünk, amelyet az imperialista propaganda országunk ellen, a szocialista világ ellen folytat, felhasználva a legkörmönfontabb fogásokat és a hatalmas technikai eszközöket. (Folytatás a 14. oldalon)