Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-11 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó

Gazdasági reformok a szocialista országokban NÉPGAZDASÁGIRÁNYÍTÁS A SZOVJETUNIÓBAN Csökkent a nyereséghiányos száma MICHAL SABOLČÍK doc. mérnök G

yakran találkozunk olyan nézetekkel, hogy a gazdasági reform gyengíti a központi állami tervezést és általában az irányítás funkcióját. Semmi sem lehetne károsabb, mint helyt adni ezeknek a nézeteknek. Ezek eredője ugyanis az, hogy a Sik-féle „piaci modell" 1968-ban és 1989 első felében alapjában véve likvidálta a terv funkcióját és teljesen felbomlasztotta a tervszerű népgazdaságirányítást. Természetesen a gazdasági reform hatást gyakorolt az állami tervezés formáira és módszereire. Viszont: a reform megköveteli, hogy az állami terv hatékonyabb, sokoldalúan indokoltabb legyen, hogy a tervezési gyakorlatból kiiktassák a szubjektivizmust és a voluntarizmust. Ez nem valósítható meg egyik napról a másikra. A gazdasági reform elmélyülésével és tökéletesítésével azonos ütemben szilárdul és tökéletesedik az állami népgazdasági terv. Korlátozták a mutatók számát A Szovjetunióban a gazdasági reform jelentős változásokat idézett elő a vállalatok és a felettes gazdasági szervek kölcsönös kapcsolatában. A tervirányítás az ágazati elven alapszik, de természetesen figyelnek a területi fejlesztés és az ágazatközi kapcsolatok szempontjaira is. A reformintézkedések elsősorban a vállalati szférát érintették. Növekedett a vállalatok önállósága és anyagi érdekeltsége. A vállalatok részére a felügyeleti hatóságok által előírt kötelező mutatók száma lényegesen csökkent, éspedig az alábbi mutatókra, illetve mutatócsoportra: — az értékesített termelés terjedelme, — a kiemelt cikkek termelésének mennyisége, — a béralap. Korábban például csak a munka és a bérügyi mutatók közül négy volt kötelező: a ma is előírt béralapon kívül a munkatermelékenység, a létszám és bérkategóriánként az átlagbér. — A nyereség, — a jövedelmezőség (a nyersanyag viszonya az álló- és a forgóeszközök összegéhez K A reform előtt a vállalatokat az önköltségcsökkentési tervmutató teljesítéséért jutalpiazták — holott a felettes hatóságok nem ismerhették a vállalat forrásait. Természetesen a vállalatok — lehetőségeiket leplezendő — már jó előre úgynevezett tolerált, laza, vagyis könnyen teljesíthető terveket készítettek. A felettes szervek most csupán a nyereségi mutatót határozzák meg. Viszont az ehhez vezető utat a vállalatnak kell megtalálnia. Tehát a dolgozók érdeke az önköltségek csökkentése, a minőség javítása, a termelés mennyiségének növelése, a termelés Irányításában rejlő tartalékok feltárása, szakképzettségük növelése stb. Ugyanis ezáltal alakul ki a vállalat érdekeltségi — anyagi ösztönzési alapja. A további mutatók: — a vállalat által igénybe vett anyagi-műszaki ellátás, — kapcsolatok az állami költségvetéssel, — központi beruházások terjedelme és termelésbe lépésük időpontja. A beruházásokra vonatkozó többi mutatót a vállalat saját hatáskörében tervezi. A reform feltételei között ugyanis a hangsúlyt éppen a saját vállalati eszközök és kölcsönök kihasználására helyezik. Ezért a gazdasági dolgozók fokozottabb gondot fordítanak a beruházás, vagy, az üzembe helyezett állóeszközök hasznosságára. A gazdasági reform jelentősen módosítja az anyagi források összetételét is. Például 1964-ben az Összes beruházási költségigény 53, 1969-ben pedig már csak 39 százalékát fedezték az állami költségvetésből. Az anyagi-műszaki ellátás tekintetében az a törekvés érvényesül, hogy az elosztási módszereket fokozatosan a kereskedelmi módszerekkel (nagykereskedelem) cseréljék fel. A mutató meghatározza a felettes szervek által szétosztott alapvető anyagi és műszaki eszközök mennyiségét. Végül a műszaki fejlesztési feladatok mutatója meghatározza az új műszaki vívmányok bevezetésével kapcsolatos feladatokat. Ezek közé tartozik mindenekelőtt a termékskála bővítése, a termelés komplex gépesítése és automatizálása, a haladó technológiai eljárások alkalmazása stb. A költségvetéssel való elszámolás a befizetések oldaláról a következőképpen alakul: nyereségéből a vállalat először eszközlekötési járulékot és különböző rögzített díjakat fizet a költségvetésbe, majd érdekeltségi alapokat (szociális-kulturális és lakásépítési, valamint fejlesztési alapot) létesít, végül a költségvetés az ezen felül fennmaradó nyereségrészt elvonja. A társadalmi termelés és rentabilitás érdekében A gazdasági reform a központi tervezést nem gyengíti, hanem ellenkezőleg: megerősíti, mégpedig azáltal, hogy a munkát a népgazdaságfejlesztés alapvető irányaira összpontosít ja és ugyanakkor egyesíti az össztársadalmi és a vállalati kollektívákat a társadalmi termelés és annak rentabilitása érdekében. Ennek különféle konkrét módszerei és formái vannak. Amellett, hogy minden dolgozót a végzett munka mennyisége és minősége szerint jutalmaznak, a vállalati alapok az egész kollektívát érdekeltté teszik a kedvező gazdasági eredmények elérésében. A vállalati alapok között talán a legfontosabb az anyagi érdekeltség alapja, amit a nyereségekből vonnak el. 1969-ben ez az alap a béralap 9 százaléka volt. Milyen célra használják fel? Mindenekelőtt a munkások, a technikusok, a mérnökök és a többi dolgozó jutalmazására. Ugyancsak felhasználják olyan dolgozók egyszeri jutalmazására, akik érdemeket szereztek a fontos termelési feladatok teljesítésével kapcsolatban. Igen fontos vállalati alap az, amelyből a szociális, a kulturális és a lakáskulturális szükségleteket fedezik. Mindenekelőtt arról van szó, hogy a vállalat vezetősége a szakszervezettel együttműködve igyekezzen javítani a kulturális, a szociális és az egészségügyi szolgáltatásokat, szanatóriumok, étkezdék, óvodák stb építését és berendezését. A szovjet közgazdászok is állandóan hangsúlyozzák, hogy ha következetesen akarjuk megvalósítani a gazdasági reformot, akkor mindenekelőtt az árakat kell rendezni. Ez általában a gazdasági reform eredményes működésének feltétele. Saját gyakorlatunkból jól tudjuk, hogy a nagy nyereség még nem Jelenti azt, hogy a vállalat jól dolgozott. Például a gépipari vállalatok nagy hasznot érhetnek el, a fémkohászati üzemek viszont veszteséget. Ez nem azt jelenti, hogy a fémkohászati üzemek rosszul dolgoznak, hanem azt, hogy az árakban nincs meg a szükséges arány. A gépek árszintje magasabb, a fémkohászati anyagok ára alacsonyabb. Komplex árképzés Az árképzés kérdése körül voltak és vannak viták. Mindenekelőtt a nagykereskedelmi árak helyes kialakításáról van szó. A szovjet közgazdászok is sokat vitatkoztak a termelési árak és szerkezetük kérdéséről. Bebizonyították, hogy a szocialista gazdaságban a termelési áraknak meg kell közelíteniük az új nagykereskedelmi árakat. A szovjet közgazdászok a gazdasági reform előkészítése során rámutattak, hogy a nagykereskedelmi árakat komplex módon kell átépíteni. Mivel az árak pozitív módon befolyásolhatják a gazdasági reformot, átépítésük sem hajtható végre szakaszonként. Az árváltozás az egyik szakágazatban törvényszerűen befolyásolja az árakat a többi szakágazatban ls. így pl. ha változik a szén ára, ez befolyásolja a koksz árát, a koksz ára összefüggésben áll a fém árával, ennek az ára pedig a gépek árával stb. Az ipari árak átépítése közvetlen befolyást gyakorol az építési beruházásokra, a gépberendezések és az építőanyagok árára. Ugyanakkor látni kell, hogy az építőipari és a beruházási árak változása Jelentős mértékben befolyásolja az ipari állóalapok értékelését. Ez igen fontos, mivel ha nincs meg az összhang a régi és az új állóalapok értékelése között, akkor az a régi alapok javításával összefüggő költségek — az új alapok árához viszonyított — aránytalan növekedéséhez vezethet. De fontos ez azért is, mert a Szovjetunióban a vállalatok — a gazdasági reform feltételei között — évente az álló- ft; a forgóeszközök értékének 6 százalékát utalják át a költségvetésbe. Szüntelen folyamat A helytelen ármegállapítás következtében előfordulhatna, hogy jobban járnának a régi, kisebb teljesítményű alapokkal rendelkező vállalatok, mint azok, amelyeket új, korszerű technikával szereltek fel. Ha tudomásul vesszük, hogy az árak hatást gyakorolnak a termelés fejlődésére, nem elégedhetünk meg a nagykereskedelmi árak egyszeri átépítésével. Az árak tökéletesítése állandó folvamat. Igen fontos közgazdasági követelmény, hogy a termelés társadalmi költségeit tükröző árak biztosítsák a népgazdaság anyagi és értékarányainak egységét, ami jelentősen megkönnyíti a tervezés és a népgazdaság optimális szerkezetének kialakítását. Az SZKP KB szeptemberi plénuma meghagyta a gazdásági szerveknek, hogy a nagykereskedelmi árak: — Megközelítsék a munka társadalmilag szükséges költségeinek színvonalát. Hogy minden rendesen dolgozó vállalatnak lehetővé tegyék a termelési költségek fedezését, biztosítsanak olyan nyereséget, amely lehetősé teszi az elvonást a termelési alapokból, valamint a vállalati alapok kialakítását. — Hogy az új árak serkentsék a tudományos-műszaki fejlődést, és hozzájáruljanak az ipari termelés minőségi javulásához. — Hogy az új árak hozzájáruljanak a társadalmi termelés hatékonyságának növeléséhez. 1967-ben a nagykereskedelmi áralj módosításával megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy az iparvállalatok következetesebben érvényesítsék az üzemen belüli elszámolási rendszert. Ez bizonyos mértékben módosította a vállalatok helyzetét ls. Mindenekelőtt jelentősen csökkent a nyereséghiányos vállalatok száma. A szovjet közgazdászok, a gazda" sági és tervezési szervek végső célja, hogy biztosíthassák a távlati ártervezést, vagyis azt, hogy az egyes ipari szakágazatok, valamint termékcsoportok nagykereskedelmi árának változására tudományos indexet alakítsanak ki. Addig, különösen a kezdeti időszakban az áriíérdésben számos problémát kell megoldani. Az ármódosítás következtében a Szovjetunióban számolnak azzal, hogy jelentő" sen csökken számos termék ára, különösen a számítástechnika, a különböző műszerek, műanyagok, ugyanakkor nő a szén, az érc, a fémeltj a nafta és a gáz ára. Azonban a különféle intézkedések és problémák ellenére valamennyi szakágazat 14—18 százalékos rentabilitást ért el. Ismertettük a szovjet gazdasági reform legalapvetőbb problémáit, öt év után azt tapasztaltuk, hogy a reform jelentősen befolyásolta a gazdasági tevékenység egészét. Mindenekelőtt a tervezési igényesség, valamint a kivitelezői és szállítói igényesség nőtt, csakúgy mint a népgazdaság mindeii szférájában végzett közgazdasági tevékenység színvonala. Ugyanakkor a pártszervek, valamint az állami és gazdasági szerveit felülbírálták az egyes intézkedéseit hatékonyságát. Emellett — bár sor szovjet közgazdász azt hangsúlyozza, hogy az elfogadott tervirányítás alapelvein semmit nem kell változtatni gyakorlati megvalósítása során számos hiányosság előbukkant. Ezek főként abból származnak, hogy egyes szakaszokon nem valósították meg következetesen a legfelsőbb pártszerv határozatát. A központi szervek arra törekednek, hogy a vállalatok már a tervek összeállítása során feltárjáť tartalékaikat. Sok hiányosság okát abban látják, hogy a vállalatoknak még nincs távlati tervük és problémákat okoz, hogy a tervezők régi módszereket alkalmaznak a gazdasági reform során, és hiányosságok mutatkoznak az árképzésben is. Ezeket a problémákat továbbra ls vitatják a Szovjetunióban. Ez bizonyítja, hogy mindaz, ami új, haladó — csak a régi, elavult elleni harc árán valósítható meg. Ez szavatolja a társadalomirányítás szocialista alapelveinek győzelmét. KÖZGAZDASAGI KISLEXIKON VOLUMEN — TERJEDELEM (volumenindex): a termelés, az értékesítés, a fogyasztás mennyiségének alakulását kifejező statisztikai mutatószám. RENTABILITÁS — JÖVEDELMEZŐSÉG. A gazdasági tevékenységben az a követelmény, hogy az eredmény meghaladja a ráfordításokat, vagyis, hogy a bevételek fedezzék a költségeket, ét ezen leiül nyereséget is biztosítsanak. NYERESÉGELVONÁS: az állami vállalatoknál keletkezett nyereség egy részének átutalása az állami költségvetésbe. Célja — a központi pénzalap forrásainak biztosításán kívül — olyan vállalati anyagi érdekeltség megteremtése, amely a népgazdasági érdekeknek megfelelő döntések irányába hat. ESZKÖZLEKÖTÉSI JÁRULÉK: a termelésben lekötött állóeszközöktől és torgóeszközöktől megkívánt minimális hatékonyság kifejezője, a vállalatoknál realizálódó tiszta jövedelem része, amelyet a lekötött eszközök arányában kötelesek átutalni a költségvetésbe. A beruházási döntéseknél a leggazdaságosabb változat kiválasztására, az indokoltnál nagyobb mértékben felhalmozódott készletek csökkenésére, az elavult vagy elhasználódott gépek kiselejtezésére, a kapacitás optimális kihasználására ösztönzi a vállalatokat. ÁGAZATI KAPCSOLATOK: a népgazdaság ágai között termelési kooperáció formájában, a beszerzés és értékesítés során, a közös vállalkozások és szerződések alapján kialakult kapcsolatok. S