Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-16 / 63. szám, kedd

KIRGÍZIA EGYKORI LAKOSA ! Készül Szabó Gyula budapesti tárlata Sok évvel ezelőtt a véletlen folytán ismerkedtem meg a la­kásunk tőszomszédságában élő néhány családdal, akik a Szov­jetunióból települlek vissza ha­zánkba. Azóta is ápoltuk a ba­rátságot, gyakran találkoztunk az utcán, bevásárlás közben, és látogattuk egymást. így ismertem meg az Inter­helpo történetét is közelebbről és a még élő tanúkat. Igaz, hogy előtte már értesültem egyes részletekről fán Osoha elvtárstól, az illegális Szlová­kiai Kommunista Párt egykori vezetőjétől, aki a háború alatt a fasiszta börtönben mesélte el élményeit. Ö még 1925-ben ment ki az Interhelpo szövetkezeti társulás első csoportjával Kir­gíziába és ott tanította a gye­rekeket. Érdekfeszítően írt visz­szaemlékezéseiben Július Fučík és Peter Jilemnický is az otta­ni életről. A mozgalom iskolája Huszonnyolc évig élt Kirgíziá­ban lan Liščák. Szeptemberben múlt 82 éves. Az idős nyugdíjas élete nagyon mozgalmas volt. Lőcsén (Levoča) született, 5 osztályt végzett, utána 3 évig kőműveseknél dolgozott, majd 1903-ban kezdte tanulni a laka­tosmesterséget. A felszabadulás után egy évig otthon maradt, majd Budapesten dolgozott, ahonnan hamarosan visszatért hazájába. Ružomberokban telepedett le 1908-ban. A városnak akkor már fejlett textilipara volt. Liščák géplakatosként dolgozott az üzemben. Főleg cseh nemzeti­ségű textilmunkások dolgoztak a gyárban, akik a szocialista eszméket terjesztették. 1906-ban megalakult a szociáldemokrata párt helyi szervezete. Tagjai 1907-ben részt vettek az általá­nos textilipari sztrájkban, ami­kor az általános választójogot követelték Magyarországon. A szakszervezet magasabb bére­ket harcolt ki. A munkás^ipok könyörtelenül kipellengérezték a textilgyárban uralkodó ször­nyű állapotokat. 1917 októberének szele elérte Ružomberokot is. A forradalmi hangulat emelkedését elősegí­tette a katonák hazatérése a frontról. A volt hadifoglyok ter­jesztették a forradalmi eszmé­ket. 1917-ben Llščák elvtárs is belépett a Szociáldemokrata Pártba. A Csehszlovák Köztár­saság megalakulása után 860 tagja volt a pártnak. A Szociál­demokrata Párt a ľubochňai kongresszusra több delegátust küldött, többek közt Liščák elv­társat is, aki a párt egyik ala­pító tagja lett. A gazdasági válság a rybár­polei textilgyárat sem kerülte el. Nyersanyaghiány miatt a gyár csökkentette a termelést, az egykori 3000-es munkáslét­számot 1400-ra csökkentették. 1922-ben leálltak a gépek, a textilmunkások elvesztették ke­nyerüket. Ján Liščák is munka­nélkülivé vált. Megszületik az Interhelpo eszméje Már 1924-ben Žilinan megala­kult az Interhelpo nevű szövet­kezet, azzal a céllal, hogy meg­segítsék a Szovjetuniót. A Szov­jetunióba készültek áttelepülni, hogy ott új üzemeket létesítse nek. Ján Liščák Žiliuán a szövet­kezet egyik szervezője lett. 1925 márciusában az első, 371 sze­mélyből álló csoport különvo­nattal elhagyta Szlovákiát és hosszú, egyhónapos útja után el­jutott Kirgíziába, az akkori Pis­pekbe. Tulajdonképpen a szocia­lista társulás formáját tekintve kommúna volt. A csehszlovák munkások és családjaik itthagy­ták a kapitalista kizsákmányo­lást és önként mentek közel Kí­na határához, a hóval fedett hatalmas Tan-San hegység tö­vében elterülő kietlen füves si­vatagba. Ök voltak az első út­törők, ők rakták le Kirgíziában az ipar alapját. Pispeket 1926­ban nevezték el Frunzenak. Útban Frunzeba „1926. július 12 én, a második csoporttal elindultam én is Kir­gíziába, ahol aktívan részt vet­tem a textilgépek szerelésén és a posztógyár építésén. Utána 7 évig voltam a posztógyár veze­tője. A hosszú évek során több száz szakembert képeztem ki — mondta többek között Ján Llščák. A gazdaságilag és technikai­lag elmaradt Kirgíziában óriási segítséget jelentett a kis, lel­kes úttörőcsoport kezdeménye­zése, amelyhez újabb csoportok költöztek ki Csehszlovákiából. Az öt csoporttal összesen 1081 személy érkezett. A szövetkeze­ti vagyon, a berendezés és a személyek elszállításához száz vasúti kocsira volt szükség. A tagok bőrgyári, famegmunkáló és textilgépeket vittek ki ma­gukkal. Rövid idő múlva bőr­gyár, vasöntöde, malom, vala­mint az első posztógyár is fel­épült Frunzeban. 1938-ban már túlnőtték a szö­vetkezeti társulás kereteit. Ek­kor a vezetőség azzal a kérés sel fordult a kormányhoz, hogy az Interhelpot államosítsák. Az eltelt években a környák arcu­lata teljesen megváltozott, a város gyönyörűen fejlődött. A kietlen sztyeppe helyére hatal­mas gyümölcsöskerteket, 1 par­kokat, utcanegyedeket varázsol, tak. A második világháború alatt ideiglenesen ide telepítet­ték Ukrajna gyáriparának egy részét. Ez előnyös volt, hiszen a gyárépületek, az energetikai alap és munkaerőtartalékok ké­szen állottak. Távol a frontok­tól nyugodtan termelhettek: Hősi halottak Az Interhelpo tagjai közül ötvenen a második világháború­ban harcoltak a fasiszták el­Ján LiSöák alapító párttag len, köztük több lány is. Tizen­hármán közülük hősi halál haltak. Az első áttelepülők közé tar tozott Antonín Kováčik aszta los, aki 8 évig volt a szövetke­zet elnöke. Még élete delén halt meg Frunzeban. Fia, ifjabb An­ton Kováčik önként jelentke­zett a szovjet hadseregbe. • A hazánk felszabadításáért folyó harcban Liptovský Mikulás mel­lett esett el. Egyik leánya szin­tén a hadseregben küzdött és eljutott hazánkba ls. A lány je­lenleg mérnök-geológus Moszk­va mellett. Kováčik másik lá­nya is a Szovjetunióban él. Harmadik leánya és fia Szlová­kiában tartózkodnak. Özvegy édesanyjuk, Mária Ko­váöiková 1948-ban ment férj­hez másodszor Ján Liščák elv­társhoz, majd 1954-ben vissza­tértek Bratislavába. Liščák elvtárs visszatérte után a Könnyűipari Megbízotti Hiva­talnak, később a Megbízottak Testületének és a Szlovák Nem­zeti Tanácsnak volt az alkalma­zottja. innen ment nyugdíjba 1963-ban. Erdemeit a Szovjetunióban, akárcsak nálunk több dicsérő oklevéllel, kitüntetéssel jutal­mazták. Utoljára az „Építésben szerzett érdemekért" kitüntetés­ben részesítették. Liščák elvtárs szívesen emlé­kezik vissza második hazájára, a távoli Kirgíziára. Felesége is meséli, hogy amikor náluk Frunzeban kigyúlt az első vil­lanylámpa, a helybeli kirgiz la­kosok körültáncolták az áramot szolgáltató dinamót. „Oj sajtán masina" — ó ördög masina — kiáltották. Amikor meglátták az első autót, s hogy nem ló húz­za a kocsit, az is ámulatba ej­tette őket. Ma Frunze virágzó főváros, az egykori sztyeppén az egyszerű, szerény munkásembereket a szovjet haza, a proletár nemzet­köziség teljesen átformálta. Ök az Interhelpo keretében s a ti­zenhárom nemzetiségen belül a gyakorlatban is gyönyörű pél­dákkal bebizonyították, hogy a szocializmus lelkes építői. Visz­szatérve szülőhazájukba, tapasz­talataikat és gyermekeik ta­pasztalatait Csehszlovákia szol­gálatába állították. GREK IMRE Élvonalbeli csehszlovákiai képzőművészek alkotásaival a magyarországi közönség már többször találkozott, egyrészt a budapesti Csehszlovák Kultúra tárlatain, másrészt több vidéki városban rendezett kiállításo­kon. Csehszlovákiai képzőmű­vész eddigi legnagyobb szabású magyarországi bemutatkozása Szabó Gyula Losoncon (Luče­nec) élő festőművészé lesz. A Magyar Nemzeti Galéria kezde­ményezésére a budapesti tárla­| ton Szabó Gyula érdemes mű­vész közel 350 alkotását mutat­ják be. A budapesti tárlat Szabó Gyu­la életművének keresztmetsze­tét igyekszik bemutatni és a művész minden alkotó korsza­kát képviseli majd valamely mű. így a budapesti közönség megis­merkedhet a mester „Ecce ho­mo" és „Ecce vita" sorozatainak néhány képéve), valamint a „Pa­nónia triptichonnal" is. A kiállí­tás súlypontja az utóbbi 10—15 év munkásságára összpontosul* Bemutatásra kerül a többi kö­zött a díjnyertes „Béke, élet, munka"-sorozat, a „Békét aka­runk", továbbá az 1964 -66-os évek termékéből több viasztem­pera és az utóbbi két évben al­kotott nyomdafesték-rajzok so­rozatai. Szabó Gyula, érdemes művész budapesti tárlata a Magyar Nemzeti Galériában március 20­án nyílik meg. A tárlat kétség­telen nagy elismerést jelent a művésznek és egyben a cseh­szlovákiai festészet és grafika méltó reprezentálását teszi le­hetővé. vil. CSKP 5B. evHöiáí köszöntik Új szelek fújdogálnak a Féli Efsz (Tomášov) házatáján, — ál­lapíthatjuk meg az eddigiekből. Nagy a készülődés a tavaszra, sőt már folyik is a munka, ahol csak lehet. A szervező munka is élénk, rugalmas s ebben nem kis része van az új vezetőségnek, élén a rendkívül tevékeny Hé­rics JózseJjel. Az idén már a második taggyűlést is megtar­tották az új kultúrházban. — Nem földművesnek való ez az ido mondogatták a lassan gyülekező tagok. Majd ezt a té­mát felváltotta a kettős jubi­leum. Ugyanis az 1234 hektáros szövetkezet ebben az évben fog­ja ünnepelni fennállásának 20. évfordulóját. Ezt azzal akarják emlékezetessé tenni, hogy a CSKP 50. évfordulóját a lehető legjobb eredményekkel köszön­tik. Ennek szentelték tehát ezt az utóbbi gyűlést. A gyűlésen elemezték a szö­vetkezet gazdálkodásának né­hány mutatóját, majd az egyes szakaszokon már korábban rész­letezett vállalások kerültek szó­ba. Az elemzés megmutatta, hogy az utóbbi évtizedben min­den termelési ágazatban komoly a fejlődés. Például: 1962-ben bú­zából 18,2 mázsás volt a hektár­hozam, tavaly 29 mázsa. Ennél már jobbat is elértek, de a múlt év nem volt a legkedvezőbb. Az említett idő alatt az árpa hek­tárhozama 62 százalékkal növe­kedett, a kukorica pedig 138 százalékkal adott többet hektó ronként, mint 19ö2-ben. Száza­lékban kimutatva cukorrépánál a legnagyobb a változás. Akkor 85,2 mázsa volt a hektárhozam, tavaly pedig 710 mázsa. A többi szakaszon is nagy fejlődést le­het kimutatni. Ez a fejlődés szülte azt az el­határozást, hogy a CSKP meg­alakulásának 50. évfordulóját a termelés újabb növelésével kö­szöntik. Mózes Ferenc agronó­mus ismertette, hogy a búzánál és árpánál 1—1, a kukoricánál 3 és a cukorrépánál 4 mázsával növelik a hektárhozamot. Válla­lásuk, illetve a szerződésen fe­lüli eladásra ajánlott áru értéke több mint 200 ezer korona. Az állattenyésztést Stefánia Bratinková mérnöknő vezeti. Itt az előhizlaldában dolgozó Dinka Rozália, Zachar Erzsébet és Var­ga Gyula azt vállalták, hogy a napi súlygyarapodást 3 deka­grammal növelik. A hizlaldások már 5 dkg súlygyarapodás-növe­lést vállaltak. A kocagondozók vállalása 100 malac terven fe­lül. Sertéshúst 75 mázsával töb­bet adnak el a tervezettnél, te­jet pedig 14 300 literre] többet. Az érték 164 740 korona. A gépesek is komoly vállalást tettek. Az összérték 80 040 koro­na. Az egész szövetkezeté pedig együttvéve 445160 korona. Ennek a bátor vállaiásnak a teljesítéséhez sok sikert kívá­nunk a féli szövetkezeteseknek. MÓZES IMRE lói gazdálkodnak 16 Az Iruerhelpi táí.ainak' csoportja, akik 1)51 l)en visszatértek hazájukba. A búcsúzás előtt. Közöttük Ján Liščák és felesége jmásodik sorban balról a második és harmadikJ. Minap a 4611 hektáros udvar­di ( Dvory n. Žitavou) szövetke­zetben Németh István mérnök­kel, az efsz közgazdászával az elmúlt esztendő eredményeit vizsgálgattuk. Abból indultunk ki, hogy a növénytermesztés 27 és fél milliós értékének egyötö­dét a mtilrágya-fogyasztás emésztette fel. Tehát ezen a té­ren élenjárnak az udvardiak. Az össztermelés értéke viszont a múlt évben korántsem arányos a befektetéssel. Az 1300 hektáron termesztett búzából négy mázsa vámot szedett hektáronként az időjárás és a jégkár. A/, árpánál viszont 33 mázsa helyett 38 má­zsás volt a termés. A cukorré­pát mintha megkötötték volna a 400 mázsás hektárhozamnál. Szót érdemel a kukorica, j amely ádáz harcban van az ár­pával. Az árpa tavaly ugyan re­kordtermést adott, de a kukori­ca: 00 mázsa morzsolttal fize­tett. És 465 hektárról van szó. A szövetkezet úgy tervezte, hogy a 465 hektár kukoricát adapte­rokkal gyűjti be. Viszont csak egy gépet kaptak, azt sem az idény elején. így is sokat végez­tek el vele. Az idén a takarmányalap bő­ven biztosítva van. Tavaly az ál­lamnak és némely szövetkeze­teknek 115 vagon herelisztet ad­tak el azonfelül, hogy három hónapra elegendő takarmányt is biztosítottak a jövő évre. A tavalyi 171 hektárról az idén 210 hektárra bővítették a naprafor­gó vetésterületét. Ugyanis az ér­tékesítési ára mázsánként 150 koronával lett magasabb. Azcm ; kívül a napraforgó termesztését már teljesen gépesítették. A kertészet a felvásárlási árak és az alacsony fokú gépesítés miatt nem a tógKiiizetődőbb. Ezért sok helyen csökkentik a területet. Az udvardiak eseté­ben a 38 hektárnyi területnél a jövedelmezőséget tekintve sokat jelent a virágmag termelése. Ezért hat hektárról 13 hektárra növelik a vetésterületet. További kivételnek számított tavaly az l-es számú részleg zöld- és pa­radicsompaprika termesztése, ahol 60 000 koronát értek el hektáronként. Eredményesnek bizonyult a 85 hektáros gyümölcsös telepítése, ahol a termőterület kétharmad része tavaly már 3 846 000 koro­na értékű termést hozott. Ilyen termés mellett az egymillió ko­ronás beruházási kö'.ség gyor­san megtérül. A takarmánytermesztés jó eredményeiből arra következ­tethetnénk, hogy a szövetkezet állattenyésztése is kitesz ma­gáért. Viszont a bevételnek csak 37 százalékát adja az állatte­nyésztés. A probléma vizsgálatá­nál nézzük elsőnek az egyes ágazatok hasznossági mutatóit: az évi tejhozam tehenenként 2870 liter. A hízómarháknál a súlygyarapodás napi 1,13 kilo­gramm. A malacelválasztás pedig kocánként 21 darab. Összegezve: a mutatók szintje a járási átlag fölött van. Csakhogy rövidesen egy ötezres gépesített sertés­hizlalda, pár évvel később pe­dig egy ezres korszerű tehénis­tálló szükséges ahhoz, hogy a növénytermesztés arányaihoz igazodhasson az állatenyésztés. Ez a helyezi majd reális ala­pokra a termelést, növeli a mun­katermelékenységet és nem utolsósorban lehetővé teszi a nyereség arányos elosztását is. GÁBRIS JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom