Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-16 / 63. szám, kedd

A hadsereg a fiatalok politikai iskolája LAKÁSVISZONYAINK MARGÓJÁRA Martin Dzúr vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter, a közelmúltban hangsúlyozta: szükséges, hogy a hadsereg a fiatalok politikai iskolája legyen. E feladat teljesítéséről beszélgetett munkatársunk Ivan Karafa alezredessel. az egyik katonai alakulat politikai dolgozójával. — • ALEZREDES ELVTÁRS a NE VELÉSBEN MIRE HELYEZ TÉK A LEGFŐBB SÜLYT? — Az 1970. évi jubileumi év volt, megünnepeltünk V I. Lenin születésének 100., hazánk felszabadításának 25. és a Varsói Szerződés megkötésének 15. évfordulóját. A fenti jubileumok hatást gyakoroltak az alakulat katonáinak gondolkodására, tetteire. A CSKP üzemi szervezetének segítségével ismertettük a fiatal katonákkal Leninnek, a forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének, az első szocialista állam megalapítójának életét. Katonáink kérdésfelelet sorozatban megismerkedtek Lenin jellembeli tulajdonságaival, munkaerkölcsével és a munkásosztály iránti határtalan hűségével, a kapitalizmus megdöntéséért és a proletárdiktatúra kiharcolásáért vívott küzdelemmel. A katonák a bratislavai V. I. Lenin Múzeumban tett látogatás alkalmával első ízben szereztek teljes képet Lenin életéről. • AZ ALAKULAT MIKÉNT ALLT HELYT A SZOCIALISTA MUNKAVERSENYBEN? — A versenybe bekapcsolódtak a parancsnokok, a szakaszvezetők, a katonák és a polgári dolgozók, s ez a verseny az anyagi eredményeken kívül más hasznot is hozott. Ilyen volt elsősorban a munkakollektívákkal felvett kapcsolat, a tisztségben kötelességek teljesítésének javítása, a városi nemzeti bizottsággal. való együttműködés, a védnökségi üzemeknek és az efsz-eknek nyújtott segítség. Gépkocsiveze tőink majdnem 1 millió kilométert baleset nélkül tettek meg. Alakulatunk a baleset nélküli közlekedés terén is elnyerte az első helyet. Nagy kezdeményezésről tett tanúbizonyságot Hanzl, Viršik, Hudec tiszt. Vállalásainkat teljesítjük, mégpedig elég sikeresen. • EMLÍTETTE A VARSÓI SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSÉNEK 15. ÉVFORDULÓJÁT IS. EZEN A TÉREN MILYEN MUNKÁT FEJTETTEK KI? — Hadsertegünk szilárd helyet foglal el a Varsói Szerződés szervezetében. A jubileumi évforduló lehetővé tette számunkra, hogy a fiatal katonáink körében kiküszöböljük az 1908—69-es évek ártalmas maradványait, amikor is az antiszocialista elemek a tájékoztatási eszközök közvetítésével szóbelileg és írásokkal is igyekeztek megbontani kollektív biztonságunkat, a szocialista köztársaságunkat a nyugati imperialisták karmaiba akarták taszítani. A proletár internacionalizmus lényegének helytelen magyarázása, a Szovjetunió és más szocialista országok támadása katonáink körében bizonyos kétségeket keltett a Szovjetunió felé való orientálódásunk helyességéről. Ezeket a kérdéseket ma már megoldottuk. Katonáinknak a szovjet hadsereg katonáival való találkozásai. s ugyancsak a szovjet hadsereg képviselőivel tartott megbeszélések minden kétséget kizártak. Ma a Szocialista Ifjúsági Szövetség évzáró taggyűlésein a katonák azt javasolják, hogy tegyük meg az intézkedéseket a szovjet katonákkal való közelebbi együttműködésre, mégpedig sport-, kulturális téren. tapasztalatcsere megrendezésében, a fegyelem fokozásában, a tisztségekből származó kötelességek teljesítésében, az 1971-es év feladatainak teljesítéséért viselt felelősség fokozásában. • MILYEN FELADATOK ÁLLNAK 1971 BEN AZ ALAKÚ LAT ELŰTT* — Alakulatunk katonái az 1970. gyakorlati év feladatait jól teljesítették. Ezért az új gyakorlati évet a következő célkitűzésekkel kezdjük meg: javítani a katonák oktatását és nevelését, folytatni a katonai élet konszolidálását, s fejleszteni alakulatunk katonáinak kezdeményezését és aktivitását. Az alakulat parancsnoksága meg van győződve arról, hogy az igényes feladatokat teljesí-. tik. Abból a tényből indul ki, hogy az egyéni tömegpolitikai munkával jól előkészítsék a katonákat, akik tudatosítják, hol a helyük, és milyen a küldetésük a hadseregben. G. F. Fényképek a kirakatban A városi autóbuszra várakozó ember nem unatkozik Zselízen IŽeliezovce). Idejét fényképek nézegetésével töltheti. A szolgáltatási vállalat fényképészetének kirakata biztosítja a látnivalót. Rendszerint hetente, de legalább kétszer-háromszor egy hónapban közszemlére teszik a legújabb felvételeket. Megszokott jelenség ez Zselízen. Talán már fel sem tűnik a város lakosainak. Érdemes azonban elgondolkodni a rek Iámnak, a közönség ízlése nevelésének e módszere fölött, mielőtt belépnénk a fényképészet műtermébe. A szolgáltatások reklámjáról rendszerint megfeledkeznek az illetékesek, mert leegyszerűsítik a problémát, így hivatkozva, így érvelve." A szolgáltatás szükségletet elégít ki, minek azt még propagálni is? Hamis érvelés ez, mert nem számol az igények fejlődésével. És számításon kívül hagyja a legfontosabbat, az igényre való nevelést. De a kirakatba helyezett fényképek nemcsak üzleti reklámot szolgálnak, hanem a közönség ízlésének formálását is segítik. Ha valaki meglát egy ízléses műtermi felvételt — ma, holnap, vagy holnapután már hasonlót rendel. Lépjünk azonban tovább, és menjünk be a műterembe! A fényképészetnek négy alkalmazottja van. Vezetőjük Budavári Józsefné, aki már negyvennegyedik esztendeje dolgozik ebben a szakmában. A mesterség, és úgy látszik, hogy az üzleti fogások „titkát" is férjétől tanulta. Legkedvesebb munkatársnője Adam esek Lajosné, akivel már 28 éve dolgozik együtt. A műterem főnökasszonya gyors mozdulatokkal fellapozza a kimutatásokat és már szolgáltatja is az adatokat. — Havi tervünk 16 000 korona. De ezt minden hónapban túlteljesítjük. Néha csak kétezer koronával, de gyakran négyezerrel is. Naponta átlag nyolcan—tízen készíttetnek felvételt: De volt már olyan szombat délután is, amikor húsz menyasszonyt fényképeztünk. Ez a műterein forgalma. De üzemegységük szívesen vállalja az amatőrfényképészek megrendeléseit is. Legyen az előhívás, vagy éppen retusálás. Ezt a szolgáltatást szívesen veszik igénybe azok, akik csiijján kedvtelésből fényképeznek. Ahogy lapozgatunk a kimuta tások között, egyre inkább kirajzolódik a „munkamenet". Napról napra több a munkájuk mostanában. Az igazolványképek készítése bizonyára már sablonos munka számukra. Nem is kíváncsiskodom. Inkább azt szeretném tudni, hogy ebben a szakmában mikor adódnak komoly jíroblémák, mikor van szükség rendkívüli ügyességre. — A legtöbb fáradságot a gyermekfelvételek igénylik — magyarázza Budaváriné, — bár nem könnyű a menyasszonyok fényképezése sem, különösen amikor az anyukák elképzeléseit is figyelembe kell venni. Arról már nem beszél, hogy a kirakat miiyen mértékben, és milyen formában segíti az anyukák ízlésének formálását, de magyarázat nélkül is elképzelhetjük, hisz ismerős a szokás: az édesanyák, de maguk, a jövendőbeli menyasszonyok is jó előre kiszemelik, hogy milyen fényképet fognak készíttetni majd ók, ha eljön annak az ideje. Szétnézünk a műteremben, a laboratóriumban. A felszerelés modern, megfelelő. Az alkalmazottak részéről nincs panasz sem az anyagellátásra, sem a technikai segédeszközökre. Csak valahogy szűk a helyiség. — Elköltözünk innen — mondja lelkesedve Budaváriné —, hisz nemsokára felépül már az új, háromemeletes Szolgáltatások Háza, és ott szép, tágas műtermet kapunk. Ott az anyagraktár és a laboratórium is tágasabb helyiséget kap. Még egyszer végignézzük a kirakatot. A mai, a közfelfogás szerinti modern fényképészethez szokott néző is talál itt olyan felvételeket, melyeket igazán érdemes infegnézni. Akik a hagyományosabbnak tűnő felvételeket kedvelik, szintén találnak néznivalót. Több százezerre tehető azok nak a felvételeknek a száma, amelyek a kirakat mögötti műteremben készültek. A környéken talán már nincs is olyan ház, ahol ne őriznének olyan fényképet, amelyik innen került ki. És mégis meg-megállnak az emberek, hogy megnézzék a kirakatba rakott fénykéjjeket. Sokszor csak azért, mert ismerős arc néz vissza rájuk onnan, sokszor pedig egyszerűen a gyönyörködés kedvéért, hisz a szépet mindenki szereti. Higgyék el, érdemes a fényképeket kirakni a kirakatba. BENYÁK MÁRIA ÖSZTÖNZŐ IGÉNYEK Ogy tűnhet, hogy a lakás építés kérdéseinek megoldása kizárólag gazdasági-termelési jellegű feladat. Nem egészen így áll a helyzet. A lakáskultúra szerves tartozéka az élet színvonalnak. Márpedig az életszínvonal alakulása nem csak gazdasági, hanem politikai kérdés is. Ki vitathatná a rendkívül fontos politikai vetületeit annak a kérdésnek, hogy az emberek zöme menynyiben elégedett, vagy elége detlen a lakásviszonyaival. Erről nyújt a valósággal nagy vonalakban összecsendülő képet az a tudományos felmérés, amelyet nemrég hajtott végre a bratislavai Kultúrát és Közvéleményt Kutató Intézet munkaközössége. Szio vákiábun — az összlakosság összetételének megfelelően — 1251 tizennyolc éven felüli személynek tett fel a lakáskörülményeire, ezzel kapcsolatos problémáira, elképzeléseire és igényeire fényt derítő kérdéseket. Lakáskultúránk emelkedő színvonaláról tanúskodik — kétségkívül nagyobb igények mellett —, hogy a megkérMezetteknek több mint a fele elégedett jelenlegi lakásával. Ez bizonyára jóval több pozitív válasz, mint amennyit az első köztársaságban kaphattunk volna. A másik oldalon nem elhanyagolható körülmény. hogy a felmérés résztvevőinek teljes 16 százaléka, vagyis egyhatoda egyáltalában nem elégedett a lakásával, s ha tehetné — azonnal elcserélné. Az anyag alapján érdekes pillantást vethetünk arra is, hogy manapság az emberek milyen nagy lakást szeretnének. A legtöbben (50 százalék) ideálisnak tartják a há romszobás lakást, és a megkérdezetteknek csupán a 24 százaléka a kétszobás lakást. Figyelmet érdemlő körülmény, hogy kétszerte többen hajlandóak lennének nagyobb lak bért fizetni egy jobb lakásért, mint azok. akik inkább roszszabb lakásba költöznének, csakhogy alacsonyabb legyen a lakbér. Övaintö adatként könyvelhető el, hogy az új építkezések lakóinak csupán 34 százaléka elégedett fenntartás nélkül lakásviszonyaival. A többiek sorrendben főleg a kis lakóterületre, a rossz hangszigetelésre, a szerelés hiányosságaira panaszkodnak. Ez önmagában is bizonyítja lakásépítkezésünk evek óta tapasztalt és alig szűnő rákfenéit, amelyek nemcsak milliós károkat okoznak, hanem egyben számottevő rétegekben kiváltják a felszín alatti, vagy a nyílt elégedetlenséget is. Ezeknek a hiányosságoknak okai — a felmérés tapasztalatai alapján — fontossági sorrendben főleg az építőanyag hiánya, az építőmunkások laza munkafegyelme és a munka rossz szervezése. Nyilvánvaló az urbanizálás gondolatának térhódítása. A felmérés során a megkérdezettek 32 százaléka városban, 30 százalékuk városközeiben szeret, vagy szeretne lakni. Ezzel az óhajjal ellentmondásban áll viszont, hogy a több ség (80 százalék) álmainak netovábbja a kertes családi ház. Ilyen otthon építésével a legkomolyabban foglalkozik a válaszadók egynegyede. Reális életszemléletről tanús kodik, hogy az emberek ugyanakkor tisztában vannak elképzelésük megvalósításának gátló körülményeivel. Főleg a családi házak karban tartásával, a javításhoz szük séges anyag beszerzésével kapcsolatos nehézségekre hivatkoznak, továbbá a jóval nagyobb költségekre, a hiányos tüzelőanyag-ellátásra stb. £ Cikksorozatunkban megkíséreltünk legalább vázlatosan utalni a lakásépítés, karbantartás helyzetére és problémáira, ismertetni azokat a legfontosabb intézkedéseket, amelyekkel az illetékes tárca ki akarja küszöbölni az építkezéseken és az építőipari üzemekben tapasztalható negatív jelenségeket. Felhívtuk egyben a figyelmet egy szo ciológiai felmérésre, amely áttekinthető tormában feltérképezi a lakáskultúrával szemben támasztott igényeket Is. Természetesen a józanul gondolkodó ember tisztában van vele, hogy a versenyfu tás az indokolt és mind nagyobb követelmények, valamint a teljesítésük között minden bizonnyal az általános jólét társadalmának, a kommunizmusnak létrehozá sáig tartó folyamat. Csakhogy ebben a versenyfutásban az igények mögött nem kívána tos és nem szabad túlságosan lemaradnunk. Különösen akkor nem, ha ennek okai jórészt szubjektív jellegűek és vállvetett igyekezettel kiküszöbölhetőek. GALY IVAN Megoldásra váró problémák Mi okoz elégedetlenséget a munkahelyeken? Viliam Hulada 27 éves mozdonyvezetőt és Dušan Viest, 2Q éves műhelyvezetőt, a bratislavai vasútállomás mozdonytelepénék dolgozóit a napokban felvették Csehszlovákia Kommunista Pártjába. Állásfoglalásukkal és aktivitásukkal hozzájárulnak társadalmunk gazdasági és politikai stabilizációjához. Halról: Dušan Viest mérnök, Michal Hanic gépészmester és Viliam Halada mozdonyvezető. (I. Dubovský felv. — ČSTK) Ha gazdaságunkban fel akarjuk tárni a munkatermelékenység emelésének eddig még ki nem merített lehetőségeit, akkor nem csupán ennek a munkának tökéletesítésére kell törekednünk, hanem a közgazdaság ún. szubjektív tényezőjére, a munkaerőre is nagyobb figyelmet kell fordítanunk. E tényező fontosságáról tanús.kodnak közgazdászaink elméleti munkái, valamint a vezető politikai személyiségeknek arra irányuló igyekezete, hogy megmagyarázzák az embernek, mint munkaerőnek jelentőségét a gazdaság időszerű feladatainak megoldásában. A munkateljesítmény és a munkatermelékenység emelésének egyik jelentős tényezője a munka motiválása, ami tulajdonképpen befolyásolja az ember magatartását a munkában. A munka -motiválása különböző megnyilvánulási formákkal arra serkenti az egyént, hogy igyekezzen elhárítani a célhoz vezető úton levő valamennyi akadályt. A gazdasági-szociális környezetben a munka motiválásának és a dolgozók magatartá sáliak legfőbb serkentői az anyagi alap, tehát a munkabér, a különböző prémiumok, jutalmak, kölcsönük, a különböző szociális előnyök stb. A fenti tényezők befolyásolják a dolgozók magatartását. A szociológiai kutatások azonban azt mutálják, hogy az anyagi alapok szerkezete nem mindig pozitívan befolyásolja munkateljesítményt, a munkatermelékenységet. Ezt bizonyítja annak a szociológiai felmérésnek az eredménye is, amelyet a Munkaügyi és Népjóléti Miniszté rium 1970-ben valósítotl meg 46 ipari üzem 2222 dolgozójánál. A dolgozók arra a kérdés

1 re, vajon meg vannak-e eléged ve havi fizetésük összegével, 534 esetben adtak pozitív vá laszt, ami a megkérdezett dol gozók 24,1 százaléka. 778 dol gozó (35,1 százalék) csak részben elégedett és 894 dolgozó (40,2 százalék) elégedetlen ha vi keresetével. A megkérdezeti munkások 43,1 százaléka kije lentette, hogy a munkahelyén nincs lehetőség a fizetésemé lésre. Elgondolkoztató az « tény, hogy 1131 dolgozó, tehát a megkérdezett munkások 51 százaléka az utóbbi öt évben nem jutott magasabb bérosztályba. Ez az elégedetlenség főleg azért került a figyelem előterébe, mert a megkérdezettek 52 százalékánál az átlagbér nem haladta meg az 1400 ko rónát. Főleg olyan munkások ról van szó, akiknek túlnyomó többsége az egészségre káros, ártalmas üzemrészlegekben dol gozik. A dolgozók megelégedettsége döntő szerepet játszik az újratermelési folyamatra ható té nyezők között. KAROL BARTEK 1971