Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-10 / 34. szám, szerda

Munkát! Kenyeret! Az éhségmenet évfordulójára A munkanélküliség, melyet a Csehszlovák . Köztársaság fennállásának egész ideje alatt sem sikerült kiküszöbölni, a világgazdasági válság kirobbanása után tömegessé vált. A nagyarányú munkanélküliség szervezett mozgalmat váltott ki, melynek élén a CSKP állt. A reformista szakszervezetek nem törődtek a munkanélküliekkel. A CSKP harcolt a fennálló rendszer ellen, mely megfosztotta a szervezetlen munkásságot a munkanélküli segélytől. Állami segélyt követelt a munkanélküliek számára. A CSKP megpróbálta szervezeti keretiek közé fogni a munkanélküliek mozgalmát és igyekezett összekapcsolni a munkanélküliek megmozdulásait az egész proletariátus harcával. A megmozdulások egyik leghatásosabb formája a tömeggyülések és tüntetések mellett az éhségmenet volt. A tüntetők egy meghatározott helyen összegyűltek, majd faluról falura haladva és létszámban egyre gyarapodva a járási székhelyre, a járási hivatal épülete elé vonultak s ott megpróbálták kikényszeríteni követeléseik teljesítését. A mozgalom 1929-ben és 1930-ban rendkívül kiterebélyesedett. 1931 telén már tömeges politikai mozgalommá fejlődött, mely a Frywaldov-i sortűz után országos tüntető akcióban csúcsosodott ki. A Vörös Szakszer, vtezet központja utasítást adott a munkában állók és a munkanélküliek országos tüntetésének megtartására, melynek időpontját február 10-re tűzte ki. Az akció előkészítését a munkásosztály harci készségének fokozódása jellemezte. Azonban a burzsoázia *sem maradt tétlen. A hatóságok betiltottak minden, nemű tüntetést. Az államapparátus a kommunista sajtót sem 'kímélte. A Rudé právo akkori számai tele voltak a cenzori beavatkozások nyomát viselő fehér foltokkal. Sőt egyes hírek törlése mellett egész számokat is elkoboztak. A járási hivatalok és csendörparancsnokságok utasítást kaptak a rendelkezés, re álló karhatalmi erők összpontosítására. A rendőrség szinte naponta feldúlta a pártházakat. Napirenden voltak a házkutatások, a kommunista és szakszervezeti vezetők lakásán A házkutatósokat letartóztatások követték. Košicén február 10-e előtt kilencven munkást vettek őrizetbe. A brutális üldözés azonban nem akadályozhatta meg a február 10-re kitűzött nagyszabású akció megvalósítását. Az ország fővárosa Prága ostromlott ' erődítményhez hasonlított. Viharos tüntetések zajlottak le Észak-Csehországban. Liberec környékén sztrájkba léptek az üzemi munkások. Ostraván a több ezer tüntető ellen lovasrendőrséget vonultattak fel. Az egyik legnagyobb megmozdulásra Brnóban került sor, ahol több mint nyolcezer munkás és munkanélküli vonult ki az utcára. Tömegméreteket öltölt a szlovákiai proletariátus tiltakozása — a munkanélküliek több mint harminc éhségmenetet szerveztek. Csak a komáromi járásban három éhségmenet zajlott le. Dél-, KözépFelújított verseny A Keleti Vasút keretében felújították az iparvágányok dolgozóinak versenyét. A verseny első értékelése most folyik, de a győztesek csak félévenként hirdetik ki. A múltban bevált versenyforma elősegítette a ki- és berakodási munkák meggyorsítását és a vasúti kocsik forgalmát. Most a versenyt három kategóriában folytatják — a havi 500, 3000 és 3(Hifinél több vagont kezelő iparvágányok dolgozói közt. A vállalatoknak feltehetőleg az eddiginél nagyobb érdekük lesz e verseny támogatása és fejlesztése, mert a vagon-feltartóztatásáért ki szabott kötbérek jelentősen megnövekedtek. A győzelem a versenyben viszont jelentós hasznot hoz: 40,60 és 100 ezer koronás jutalmai. (v) és Észak-Szlovákia területén több mint nyolcvan helységből jeleztek tüntetést harmincezer munkanélküli részvételével. A szlovákiai munkanélküliek meg. mozdulása, mely szorosan öszszekapcsolódott a kisparasztok és agrárproletárok mozgalmával, 1932 januárjában és februárjában a részt.vevők számát, valamint a tüntetés hatékonyságát és méreteit tekintve felülmúlta a cseh országrészekben kibontakozott mozgalom intenzitását. A munkanélküliek gazdasági követeléseinek teljesítését szorgalmazó 1932. február 10-i megmozdulások politikai harccá fejlődtek ez a proletariátus növekvő erejét bizonyította. A burzsoáziának tudomásul kellett vennie, hogy a tömegek a kommunista párt által felvázolt utat követik. Kénytelen volt legalább részben teljesíteni a munkanélküliek követeléseit, növelnie kellett az ínségkonyhák fenntartására és közmunkák biz tosítására szánt összegeket. A CSKP február 10-e után kijelentette, hogy az országos méretű megmozdulás csupán az elkövetkező nagy harcok elő játéka volt. A tapasztalatok összegezésére szólította fel a proletariátust az elbocsájtásoknak és a Vörös Szakszervezet tagjai diszkriminálásának megakadályozá sa érdekében. „S mindezen harcoknak eggyé kell válniuk a szlovenszkói dolgozók kongreszszusában, mely összejön, hogy Szlovenszkó dolgozóinak a szociális és nemzeti jelszabadulás útját megmutassa" — írta a Munkás 1932. február 11-i szárma. KISS JÓZSEF „TETTEKKEL TÁMOGATJUK PÁRTUNK POLITIKÁJÁT

1' A Búcsi (Búč) Efsz párt** alapszervezetének évzáró taggyűlését mindenekelőtt az fémjelezte, hogy töretlen akarattal támogatják pártunk politikáját. És nem szavakkal, hanem tettekkel. Nem számolhatok be viharos gyűlésről. Annái inkább arról, hogy már a gyűlés előkészítését, a beszámoló kidolgozásást nagy megfontoltság, alapos elemzés jellemezte. Bevezetőként örömmel állapították meg, hogy a pártban a marxista-leninista erők céltudatos tevékenysége megteremtette a feltételeket, hogy 1969 áprilisában alapvető változásokat hajtsanak végre a párt központi vezetőségében. S ennek vetülete: határozott pártmunka, a párt megerősödését szolgáló tagkönyvcsere és folyamatos gazdasági fellendülés. Nagyra értékelték a Központi Bizottság tevékenységét azért is, mert felújította baráti, internacionalista kapcsolatait a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Szóba került a taggyűlések látogatottsága is. A beszámoló rámutatott, hogy a tagkönyvcsere óta javult a helyzet, de még mindig nem elégedettek. Ugyancsak bírálat érte azokat, akik nem látogatják rendszeresen a pártoktatást. Hangsúlyozta a beszámoló, hogy éppen az utóbbi évek tanulságai bizonyítják, mennyire szükséges a kommunisták eszmei-politikai felké szültségének tokozása. „Igaz, tanulni, a tudást bővíteni ma már sok a lehetőség, ám a pártoktatásnak abban van az ereje, hogy miközben tudásunkat bővítjük, kicseréljük nézeteinket. véleményünket, a külön böző nézeteket közös nevezőre hozva igyekszünk sorainkat tömöríteni" — állapítja meg a beszámoló. Mint említettem, nem lehettem egy viharos vitájú évzáró taggyűlés szem- és fültanúja. A beszámoló mélyenszántó elemzéséből az 51 kommunista meg. értette, hogy mi vonatkozik őrá. Érdekesség az, hogy ebben az alapszervezetben, amelyben annyi kiváló eredményről számolhattak volna be, nem a dicsekvés, liánon a kritika volt az alaphang. Megálllapították, hogy a CSEMADOK, a Nőszövetség helyi szervezete, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség és a testnevelési egyesület nem fejtenek ki olyan aktív munkát, mint amilyet kellene, illetve amilyenre lehetőség van. Az volt az érzésem, hogy az érintettek nemcsak meghallgatták, hanem meg is szívlelték a bírálatot. Ezt egyébként az is bizonyítja, hogy már az elmúlt évben a párttaggyűléseken elhangzott megjegyzésekre is ak. tivizálódással, tettekkel válaszoltak. Felajánlások születtek a CSKP 50. évfordulójának tiszteletére. S hogy a vállalások ne maradjanak csak papíron, az új vezetőség tagjainak soraiból megbíznak egy-egy elvtársat, hogy segítse egyik vagy másik tömegszervezet munkáját. Ezzel egyidejűleg természetesen tömegpolitikai tevékenységet fejtenek ki. ló volt hallgatni, hogy a * búcsi kommunisták tevékenysége a falu életének minden lényeges tennivalóját felöleli. örvendetes ténvi, hogy a hnb és az efsz vezetősége szoM „vörös malom" agitátora... Hótakaró borítja a tájat, feliéi- köntöse alatt pihen a helmeci szőlőhegy, ennek tövében, az Augusztus 29 utca egyi'k családi házában él a közel hetvenesztendős jozef A R E N D A S elvtárs. Huszonnégy évvel ezelőtt költözött Királyheilmecre (Kráf. Chlinec) a párt megbízá sából. Az ősz liajú házigazda, sóik fiatal kommunista „útbaigazítója", régi ismerősként, botra támaszkodva fogadott. — Tudod, már nem engedelmeskednek a lábak, „segítőtárs" nélkül nehezemre esik a járás — mentegetőzött. Nem csodálkozom azon, hogy bot segítségével jár, hiszen ez a két végtag hol kerékpáron, de leggyakrabban gyalog sok-sok kilométert tett meg Sečovce, Michalovce, Humenné meg Kelet Szlovákia ki tudja hány községe között. — Abban az időben, — megmondom, ahogy gondolom — fizetés nélkül és alkalmi jármüvei, leggyakrabban gyalog, tettünk eleget küldetésünknek; így terjesztettük a párt politikáját, önzetlenül, a hovatartozás tudatából fakadó erővel szerveztük a munkásosztály elnyomói elleni harcot. "* S hogy hová tartozik, hol a helye, korán felismerte. Volt rá módja. PaiThovanyban, az Andrássy gróf birtokán szolgált édesanyja. Jožko alig hogy kikerült az elemi iskola hatodik osztályából, 14 éves korában már szintén olt dolgozott a nagybirtokon, majd a grófi malomban tanulta a molnármesterséget. A malomban sok ember megfordul, ezt is, azt is hallani, teljesen, illetve kevésbé ismert fogalmakról. Dúlt a háború, a fronton úgy hulltak az emberek mint a legyek. Az ifjú molnártanonn kezdi felismerni, mi a politika, könyveket, újságokat olvas. Felfigyel a monarchia szétesésére, ennek okait keresi. Az oroszországi munkásosztály forradalmi harcának győzelme világosságot gerjeszt agyában. A molnársegéd 1919-ben tagja lesz a trebiSovi cukorgyárban működő szociáldemokrata pártnak. A belső viszályok indító okait felismerve a balszárnyat támogatja, vallván, hogy — az oroszországi példából okulva — egyedül a forradalom útján vívhatja ki a m u ľiká sos /, t á i y m. i ga?<ál. — Amikor Csehszlovákia Kommunista Pártja ötven esztendővel ezelőtt megalakult, katona voltam Michalovcén ... Ezalatt, az ország különböző részéből olt katonáskodó sok fiatallal, de néhány pártalapító kommunistával is eszmecserét folytattunk, vitáztunk. Egyre világosabbá vált előttem, nekem is a kommunista pártiján a helyem. A katonai szolgálat letöltése után be is léptem a pártba. Hároméves volt a párt, amikor a Guttman-malom molnársegédje, egyszersmind a párt aktív propagandistája, innen a malomból — társakra találva — szervezte a fiatalságot, a sport-, és kulturális rendezvényeket, kirándulásokat. .. Legtöbbször a malom szolgált találkozóhelyül s végül is a mozgalomban részt vevő fiatalok összekötő jelszava és egyben a Sečovce vidéki munkásmozgalom egyik fontos központja a „vörös malom" lett. Jozef Árendás, a fiatal kommunista, a párttól kapott fontos feladatok végrehajtását itt, ebben a malomban szervezte, irányította. Ide jártak hozzá a fiatalok és idősebbek egyaránt sok-sok éven keresztül. Aztán jöttek az Illegalitás nehéz évei, amikor a CSKP a környéken közismert „javíthatatlan bolsevikre", Árendás elvtársra, csakúgy, mint a többi elvhű kommunista tevékenysé giére a továbbiakban is számított. — Sok fiatalembernek nem ártana, ha csak egyetlen egy olyan kritikus napot élne át abból az időszakból — hangsúlyozta Árendás elvtárs — amikor számunkra minden naip újabb és újabb veszélyt jelen-tel t... Csak egyetlen napot. ebből is sokat okulnának . . Bennünket a meghurcoltatás veszélye sem tört meg, mert tudtuk, igaz ügyet szolgálunk... A felsőbb pártszervek utasításai alapján, fegyelmezetten teljesítettük a feladatokat. Életemben nem jártam - annyit gyalog, mint akkor. Hol itt, hol . olt találkoztunk, röpcédulákat terjesztettünk, sztrájkokat szerveztünk .. . Abbój az időből ismerem a trebišovi Zárembová elvtársnőt, Szabó Lászlót Humennéről, TomáS Repickyt Michaloveéről és az illegalitás többi pártmunkását, akikkel szorosan együttműködtem. Amennyire lehetett, segítettük egymást. — Úgy hallottam, a csendőrparancsnok is segített. — Igen, Tvarožek valóban segített, de nem meggyőződésből, inkább ellenszolgáltatás fejében. Gyakran a nyomomban jártak kopói s ő maga is ellátogatott hozzám... Megkínáltam néha-néha fehér kenyérrel, a családjának is juttattam egy kis lisztet, hisz az nagy cikk volt a háború idején. Talán észre sem vette, hogy lekötelezetté tettem. Becsületes volt, kétés nélkül figyelmeztetett a veszélyre. Neki köszönhetem, hogy a letartóztatásom elő] időben a hegyekbe a partizánokhoz menekülhettem. Élelmiszert, fegyvert szállítottunk az erdőkbe s a csendőröknek akkor „véletlenül" másfelé volt dolguk. Egész regényre valót lehetne összeírni erről a szerény pártharcosról, a munkásosztály, a szocialista társadalom érdekében végzett önzetlen tevékenységéről. Árendáä .elvtárs nem is igényli a dicsőítést — amint mondja — csupán azt igyekezett elvégezni, amit lőle a párt elvárt. Hozzá kell még tenni, becsülettel helytállt a felszabadulást követő esztendőkben is — a kírályhélmeCi járási szervek élén — s ugyanúgy az 1908-as kritikus időszakban is a párthoz, osztályához és elvéhez egyaránt hű maradt. — Hogyan is cselekedhetett volna kommunista másképpen, mint ahogyan én és mindazok, akik nem inoglak meg s akiknek a part, a munkásosztály ügye minden körülmények köpött, bármikor, egyben saját ügye is . .. KULIK GELLERT rosan együttműködik a problémák megoldásában. Eddig is tudtam, hogy a Búcsi Efsz az ország egyik legjobb szövetkezete, most arról is meggyőződhettem, hogy a mellette működő, 51 tagot számláló pártszervezet is jól, felelősségteljesen végzi munkáját. Erre az évre is sok komoly feladatot tűztek maguk elé. Nem kevés ebben a falufejlesztési akció, a vitában mégis több szó esett a nevelésről. Az iskolai nevelésről van szó. Itt egy kissé vissza kell kanyarodni. 1968-ban, amikor az iskolákban fellazult a marxizmus—leninizmusra és a proletár internacionalizmusra való nevelés, a helybeli iskolákba.

i az ellenkezője történt. Nemcsak a kommunisták, hanem sok-sok szülő kérésére. Nem kis mértékben közrejátszott ebben az, hogy a falu, mint egész féltette a bizonytalanságtól azt, amit küzdelmes, szorgalmas munkájuk árán ugyan, de mégiscsak a szocialista rendszer adott nekik. És amit adott, az egyáltalán nem kevés. Azért vigyáznak rá, kommunisták és pártonkfvüliek egyaránt úgy, mint a szemük fényére. Nem az évzáró gyűlésen történt, úgy érzem, mégis ehhez a beszámolóhoz tartozik, hogy az úgynevezett válságos időben a búcsiak kétszer is üdvözöltek falujukban becses szovjet vendégeket. Egyik alkalommal éppen konfirmációra készült a gyerekek egy része, a vendégek fogadásán ntégis ott volt minden diák, virágcsokorral. A vitában a többi között az is szóba került, hogy a tudományos világnézetre való nevelés a pedagógusok szemében nem tantárgy, hanem valamenynyi tantárgy minden órájának szerves része. Ugyanúgy, mint a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elmélyítése a gyerekek lelkében, gondolkodásában. A pártélet sokoldalúságát bizonyítja az is, hogy a hazánk felszabadítása 25. évfordulójának esztendejében éppen a kommunisták kezdeményezésére megszervezett versenyt a falu egész lakossága teljes odaadással támogatta. A siker nem is maradt el. A feladatokat azonban egy fejlődő faluban soha nem lehet befejezettnek tekinteni. Erre az évre, a CSKP megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére minden eddiginél többet vállaltak magukra. Be kell fejezni az óvoda építését, bővíteni a fizetett szolga itatásokat, a faluszépítést lovább folytatni, 600 folyóméter járdát építeni stb. N Jéhány szokatlan jelenség is szerepelt a napirenden. Legalábbis számomra szokatlan egy évzáró párttaggyűlésen. Beszéltek a népszaporulatról, a szétszakadt családok gyermekeinek neveléséről, az alacsony nyugdíjakról. Olyan értelemben, hogy hol felvilágosító munkával, hol anyagi és erkölcsi támogatással segítenek. A taggyűlésen a legélénkebb vita a határozati javaslat jóváhagyásánál alakult ki. Ez nagyon tetszett. Nem fogadták el egyszerűen azt a megszövegezést, melyet az általuk választott bizottság előterjesztett. Csaknem félórás vila után alakult ki a végleges szöveg, amely ugyan csak néhány kifejezésben különbözött az előterjesztettől, — de nem is ez a lényeges, hanem az, hogy a vita közben elhangzott érvek és ellenérvek nyomán kialakult az egységes álláspont. Ez pedig olyan álláspont, amelyből egyértelműen levonhatjuk ezt a következtetést: „Mi, búcsi kommunisták egységesen és tettekkel támogatjuk pártunk politikáját". S ezt is várja tőlük pártunk és 'egész népünk HARASZTI GYULA • HÁROM PICASSO VÁZLAT rejtőzik a mester 1916-ban festett Kubista kompozíciójának festékrétege alatt — állapították meg röntgenátvilágítással a koppenhágai művészeti múzeumban. A szakértők szerint a vázlatok olyan értékesek, hogy érdemes lenne a rájuk festett réteget eltávolítani. De ehhez Picasso előzetes engedélye kell.