Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-05 / 30. szám, péntek

A párton belüli jobboldali csoportok kialakulása és tevékenysége (5) A jobboldali opportunisták saját céljaikra használták fel a társadalmi szervezeteket és a Nemzeti Frontot A jobboldali erők hatása következtében gyengült, majd végleg megszűnt a párt vezető szerepe a Nemzeti Front és a társadalmi szervezetek központi szerveiben. A Nemzeti Frontban és a társadalmi szerveretekben a jobboldali erők fő szervezője F. Kriegel volt. Kriegelnek Szoros kapcsolatai voltak a tömegtájékoztatási eszközök vezetőivel, a prágai városi bizottság funkcionáriusaival, valamint a járásokkal és kerületekkel is. Ugyancsak kapcsolata volt az alkotó szövetségek koordinációs bizottságával, az ifjúsági szervezettel, a nőszövelséggel, más társadalmi szervezetekkel és a Nemzeti Front jiolitikai - pártjaival. Kriegel megbénította a Nemzeti Front munkáját. így pl. a Nemzeti Front Központi Bizottságának plénuma 1968 januárja és augusztusa között csak egyszer ült össze. 1968 júniusában nyilatkozatot fogadott el, melyben többek között ez áll! „A politikai rendszer pluralista értelmezése az egész közvélemény előtt bebizonyítja, hogy következetesen külön váltunk « politikai hatalom monopóliumától". A Nemzeti Front nem foglalt állást az újonnan alakult szervezetekhez. 1968 március elején megalakult a KAN, majd a K—231 alakuló bizottsága. Röviddel a Központi Bizottság áprilisi plénuma után megválasztották a szociáldemokrata párt alakuló bizottságát is. A Központi Bizottság osztályainak és a Nemzeti Front egészséges erőinek kezdeményezésére megpróbálták megakadályozni a reakciós szervezetek tevékenységét. A Központi Bizottság 1968 júniusában jóváhagyta a Nemzeti Frontra vonatkozó törvényjavaslatot. A törvényt a Nemzetgyűlés június 25—28i ülésszaka elé terjeszlették, de Dubček, Kriegel és Smrkovský megállapodása alapján visszavonták. A társadalmi szervezetek löbbség'ében fokozatosan kialakultak a jobboldali csoportok. A Csehszlovák Békemozgalom Központi Bizottságának 1968 április 2-i plénumán olyan követelések is elhangzottak, hogy a mozgalom határolja el magát az államtól, a párt politikájától és tűzzön ki saját, független politikai irányvonalat. A szakszervezeteken keresztül a munkásosztály ellen A jobboldali szocialistaellenes erők terveinek valóra váltása attól függött, milyen állást foglal el a munkásosztály és tömegszervezete, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom. A reakciós erők tudták, hogy az általuk kitűzött cél és módszereik elfogadhatatlanok a szakszervezetek számára. Számoltak viszont a munkásosztály osztályon tudatának csökkenésével, valamint a műszaki értelmiséggel, mely egyre nagyobb befolyást gyakorolt a munkásosztályra. A munkásosztály eleinte tartózkodóan figyelte az ún. megújhodási folyamatot. Ezzel szemben a bürokratizmus, az irányítás hiányosságai elleni harc nagyon közel áll hozzá. A jobboldal éppen a szociális demagógia segítségével a munkásosztály jogos követeléseivel való visszaéléssel próbált a munkások bizalmába férkőzni. Ez a taktika visszatükröződik a legfelsőbb szakszervezeti szervek tevékenységében is. A munkásosztálynak az opportunista politikára való megnyeréséért folytatott harcot gyakorlatilag már 1968 novemberében elindította J. Smrkovský a Práce vezércikkében, ahol először osztotta fel társadalmunkat progresszív és nem progresszív részre. A Práce szerkesztősége kicsúszott a kiadója irányítása alól, és lemondott osztályKüldetésér&U Durván tómadta a pártot, a szakszervezeteket, az állami vezetést stb. Ez a kampány nagyon kedvezőtlenül hatott a becsületes munkásfunkcionáriusokra, és az osztályszempontból idegen elemek, karrieristák malmára hajtotta a vizet. A kampány hatékonyságát növelte, hogy a szakszervezetek akkori vezetősége passzív volt, nem lépett fel a helytelen nézetek ellen, nem leplezte le e nézetek terjesztőit. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom 5. plenáris ülésén, 1968 márciusában már megnyilvánult az az irányzat, mely nem ismerte el a párt vezetó szerepét elsősorban a káderpolitikában, s „független szakszervezeti" politikái követelt. Jellemző, hogy ezen a plénumon a szakszervezetek egész vezetőségét leváltották. Az új vezetőség opportunista állási foglalt el a szakszervezetek küldetése elleni támadásokhoz és így a szakszervezetek legfelsőbb szerveinek tevékenysége 1969 közepéig a jobboldali erőknek a párthoz és a szocializmushoz hű, becsületes szakszervezeti tagok elleni harcát tükrözi. A becsületes tagokat félrevezették, nem léptek fel szervezetten, a jobboldal állandó védekezésre kényszerítene őket és egyesek meg is hátráltak. Fokozatosan megszűnt a szakszervezetek nevelőmunkája. Felszámolták a járási szakszervezeti tanácsokat, és a mozgalom keretében új szövetségeket alakítottak ki. Sok szövetségben előkészítő bizottságot neveztek ki, a kongresszus előkészítésére, és gyakorlatilag ezek a bizottságok vették át a szövetség irányítását. A „mozdonyvezetők föderációja" nyíltan azt követelte, hogy szervezetük a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom keretein kívül működhessen. Ebben az időben született meg a „Szakszervezetek kommunisták nélkül" jelszó, melyet a jobboldal propagált és meg is valósított az üzemekben. Ebben a helyzetben, amikor a fejlemények a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom széteséséhez vezettek, érkezett meg a testvéri szocialista országok internacionalista segítsége. Az összegyűjtött bizonyítékok azt tanúsítják, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom jobboldali vezetősége elhagyta az osztály- és internacionalista platformot és a nacionalista sovinizmus hatása alá került. Nyilatkozatai továbbra is az opportunistáknak és a szocializmus ellenségeinek kedveznek, és nemzetközi viszonylatban is komolyan megkárosítják a munkásmozgalmat. 1968 őszét a szakszervezetekben is a szocialistaellenes erőknek a párttagok elleni hirtelen fellépése jellemzi. A szakszervezetek évzáró gyűléseivel kapcsolatban érvényesítik a „Szakszervezetek kommunisták nélkül" jelszót, s nagy mértékben kicserélik a kádereket. A jobboldali erők uraltak öt jelentős szövetséget, és másutt is jelentős pozíciókra tettek szert. Hasonló volt a helyzet a Nemzeti Front pártszervezeteiben is, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségben, a Csehszlovák Nöszövetségben, a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségében, a Csehszlovák Békevéilök Bizottságában és a Földműves Szövetség Előkészítő Bizottságában. A jobboldal a Csehszlovák —Szovjet Baráti Szövetségbe, a Csehszlovák Vöröskeresztbe és a Csehszlovák Testnevelési Szövetségbe is befurakodott. • A felsorolt tények azt bizonyítják, hogy a jobboldali, szocialistaellenes erők tevékenysége következtében az egész Nemzeti Frontban megindult a bomlás. A tömegszervezetekben felszámolták a párt vezető szerepét. A Nemzeti Front keretein kívül több, lényegében szocialistaellenes szervezet alakult meg. Más politikai pártok funkcionáriusai olyan programokkal léptek fel, melyek nem illettek bele a Nemzeti Front programjának keretébe. A tömegszervezetek vezetősége a jobboldali erők ellenőrzése alá került, és ezekben a szervezetekben aktivizálódtak a szocialistaellenes elemek. A szakszervezetek nem teljesítették osztályküldetésüket, és'kiilönösen az augusztus utáni időszakban-a párt elleni harc eszközévé váltak. A politikai pluralitás ŕeáiis wtlóšá-g lett*. A jobboldal és a külföldi kommunistaellenes központok kapcsolatai A jobboldal egyes vezetői annak érdekében, hogy megerősítsék pozícióikat, kapcsolatba léptek olyan intézményekkel és személyekkel, melyek kapcsolatot tartottak fenn a küllőiddel. František Voilsloň ezekkel a szavakkal jellemezte ezt a taklikátí „A párt konzervatív erői ellen akár az ördöggel is szövetkezünk". A jobboldal tevékenysége érintette a „politikai alvilágnak" azt a részét is, mely a külföldi hírszerző központokkal állt kapcsolatban. Pontosan megállapíthatjuk, honnan támogatták a kapitalista országokból az ellenforradalmár erőket; az ellenséges ideológiai irányzatok a cionista mozgalom, az egyes kommunista pártokban kialakult revizionista irányzatok, trockista és radikalista csoportok, a jobboldali szociáldemokrata mozgalom és az egyház politikai befolyása által jutottak el Csehszlovákiába. Az ideológiai közj)ontok tevékenysége nagyon rafinált volt. Az erőszakos befolyásolás és a kitartó infiltráeió taktikája, a burzsoá ideológusok gondolatainak terjesztése, a szocialista tábor és a szocialista országok ellentéteinek kihasználása, a gyenge pontok kihasználása, a szocializmus ún. eróziója, a szocializmus ún. humanizálása nemcsak hallgatókra, hanem végrehajtókra is talált. Bebizonyították, hogy a csehszlovákiai revizionista ideológusok nemcsak tanulni jártak az Egyesült Államokba és más nyugati országokba, hanem* az ideológiai antikommunizmus vezetői közvetlenül Prágában is terjesztették doktrínáikat. Brzezinski, az antikommunizmus ismert teoretikusa 1964-ben, 1965ben és 1968 júniusában előadást tartott Prágában a Nemzetközi Politika és Közgazdaság Intézetében. Szocialista országban lehetővé tették számára, hogy előadást tartson „A leninizmus vége" címmel. A Brzezinskihez hasonló típu sok más téren is tevékenykedtek. Šnejdárek, a Nemzetközi Politika és Közgazdaság Intézetének igazgatója 1968 augusztusában ezt a meggyőződését fejezte ki: ... „Azok az erők, melyek Csehszlovákia külpolitikáját irányítják majd, nem lesznek azonosak azokkal az erőkkel, melyek a múltban irányították, és azok az erők, melyek ma támogatnak minket a nemzetközi fórumokon, nem lesznek azonosak azokkal az erőkkel, melyek a múltban támogatták Csehszlovákiát" A különböző intézmények kulturális és tudományos kapcsolatai elvesztették eredeti jellegüket ós fokozatosan ellentétbe kerültek a szocialista Csehszlovákia érdekeivel 1968ban és 1969-ben Nyugaton sokkal több ösztöndíjat biztosítottak a csehszlovák állampolgárok számára, mint az összes európai szocialista országnak együttvéve. A CSKP KB nemzetközi osztálya 1967-ben 800 tudományos dolgozó külföldi útját hagyta jóvá, ebből 400 Nyugat-Németországba, további 150 inás kapitalista országokba vezetett. Külpolitikai téren a jobboldal fellépésében jelentős határkő a közel-keleti válság kitörése, különösen az izraeli—arab katonai konfliktus kezdete. A cionista front ettől a pillanattól kezdve nyíltan támadta a Varsói Szerződés országait, melyek internacionalista pozícióikkal összhangban támogatták' az arab országok igazságos nemzeti felszabadító harcát. Ettől az időtől kezdve a jobb oldal nyomására éles differenciálódás folyik a diplomáciai szolgálatban. A Külügyminisztériumban a legfontosabb pozíciók a jobboldali erők kezébe kerültek. Hájek akkori miniszter mellett negatív szerepet játszott O. Klička miniszterhelyettes is. Ötvennégy csehszlovák képviseleti hivatalban olyan akciók zajlottak le, melyek ellentétben álltak a köztársasági elnök állásfoglalásával és az állam érdekeivel. Azok közül a nagykövetek közül, akik befolyásoltak más .nagyköveteket, különösen negatív szerepet játszott V. Pitthart Párizsban, P. Novotný Bécsben, Zdenék Urban Helsinkiben, F. Pospišil Hágában, J. Púčik Budapesten és L. Simovič Belgrádban. Különböző csoportok legálisan és illegálisan eltértek a szocialista külpolitikai irányvonaltól, támadták a szocialista tábor egységét és elsősorban a Szovjetunió elszigetelésére törekedtek. A Nemzetközi Politika és Közgazdasági Intézetben elsősorban A. Šnejdárek, J. Šedivý, J. Štepanovský, A. Ort és V. Kotyk fejtettek ki ilyen tevékenységet. A Nemzetgyűlés külügyi bizottságában F. Kriegel, Gertruda Sekaninová-Cakriová, j. Pelikán, L. .Hoffmann, B. Fuková, V. Prchlík, F. Vodsloň, J. Macek, J. Subrt, A. Žiak és mások. Az emberi jogok társaságában V. Cerný, E. Goldstücker, J. Procházka, K. Nigrin, E. Ludvík, V. ákutina, M. Machovec és J. Cech tették ugyanezt. „Fehér front" Václav Cerný professzor és munkatársai tevékenységére vonatkozó tények megmutatják, hogyan szervezkedett, hogyan alakította ki szervezeti hálózatát, s hogyan alakult ki a jobboldali front mögött a „fehér front", amely a külföldi erőkre támaszkodott, hogyan használta fel saját céljaira a tudományos és kulturális kapcsolatokat. Bebizonyított tény, hogy Černý és csoportja kapcsolatban állt a tömegtájékoztatási eszközökkel, az írószövetség vezetőivel, a Tudományos Akadémiával, a főiskolákkal. A csoport tagjai — Ján Procházka, Václav Havel, A. Kiiment elsősorban az írókkal és publicistákkal, Ivan Sviták a KAN-nal, a főiskolákkal, a diák-_ mozgalommal, a szociáldemokrata párttal, Ottó Wichterle pedig az alkotószövetségek koordinációs bizottságával tartott fenn kapcsolatot. A szervezeti hálózat kiterjedt a kialakuló félben levő szociáldemokrata pártra és a Szocialista Internacionálé pártjaira. Ezen a téren dolgozott elsősorban P. Janýr, J. Munzar, I. Sviták, Z. Bechyné, J. Veverka, J. Šiška és dr. Kohout. Végül pedig „külpolitikai" kapcsolatokat tartottak fenn a K-231 tagjai is, mint pl. O. Rambousek amerikai hírszerző, R. Procházka, J. Černý, V. Roubík, J. Brodský az ismert fasiszta, V. PaleCek volt tábornok és K. Nigrin. „Konkrét céljaink voltak" Az augusztus utáni emigránsok agytrösztje 1969 áprilisában Londonban jött össze és összegezte terve eredményeit es a kudarc okait. A jobboldal vezető képviselői tanúbizonyságot adtak arról, hol tanulták a revizionizinust és az árulást. Bebizonyították, hogy nemcsak gazdasági reformokat, hanem hatalmi, politikai változást, ellenforradalmat akartak. Az emigránsok a találkozóról szóló kiadványukban kijelentették: „Olyan elméletet kerestünk, mely támogatná harcunkat. Nemcsak az volt a célunk, hogy félreállítsuk a párt vezetőit, elsősorban új keretet, új elméletet, új gondolatokat, új struktúrát akartunk. A XIV. kongresszus új szakasz, nagy változás lett volna, és veszélyt jelentett volna minden konzervatív, az egész apparátus és a bürokrácia politikai alapja számára." „Gazdasági reformért harcoltunk, de-nem lepleztük le politikai céljainkat." „Konkrét forradalmi céljaink voltak. Ezt mondtuk a munkásoknak: amíg ilyen minisztériumaitok vannak, nem élvezhettek politikai szabadságot. Hogy megszüntethessük a centralizált ellenőrzést, támogatnotok keli a politikai változást. Ez az egyedüli út, amely a politikai szabadsághoz vezet." „Forradalmi célunk volt, forradalmi változásokat akartunk." „Úgy gondoltuk, hogy utolsó nagy csatánkat vívjuk, mely tízéves harcunk betetőzését jelenti." Zárórész Sorozatunk befejezése elolt említsük még meg a televízió képernyőjéről oly jól ismert Kamii Wintert, és azt a tényt, amelyről nem szabad megfeledkeznünk. Azt ugyanis, hogy sok ember befurakodott a párttagok soraiba, a tagkönyv segítségével biztosította karrierjét és az X-napra készült. Ez a nap 1968-ban következett be számukra. Részletekben mutatták meg igazi arculatukat, de a leplet végleg csak az emigrációban rántották le. A torontói televízió 1969 áprilisában Interjút csinált a „kommunista" Winterrel. Olvassák el a televízióhíradó volt főnökének vallomását, aki nálunk teli szájjal a szocializmus, a megújhodási folyamat és a demokratizálás hívének hirdette magát. Olvassák el, mivel ebben az esetben igazat mondott. Riporter: Bizonyára kommunista volt, ha ilyen magas funkciót töltött be Csehszlovákiában. Kamii Winler: Attól függ, mit ért a kommunista szó alatt. .. Riporter: Tágja volt a kommunista pártnak? Kamii Winter: Tagja voltam a pártnak, de nézeteimet illetően sohasem - voltam kommunista. Riporter: Ön tehát nem hisz abban, hogy a kommunista párt vallja a legjobb eszméket, népük és a többi nemzet javát szolgálja? Kamii Winler: Sohasem hittem ebben. A Tanulságok meggyőzően rámutatnak a válság megnyilvánulásaira. A Tanulságok kifejezik a Központi Bizottság elvi állásfoglalását az 1968—1969 évi eseményekhez. Ez az állásfoglalás marxista pozíciókból indul ki, objektív, megfontolt, lehetővé teszi, hogy az egész párt, az egész társadalom levonja belőle a tanulságot. Sorozatunknak az volt a célja, hogy illusztrálja a 'fanulságok egyes fejezeteit. Rámutattunk a jobboldal taktikájára és gyakorlati politikájának ideológiai forrásaira. Nem akartuk értékelni a jobboldal egyes képviselőit, akiknek nevét megemlítettük. Ami párttagságukat és felelősségük mértékét illeti, az illetékes pártszervek és a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága már levonta a következtetéseket. (Megjelent a Rudé právóbaa) ELLENÜNK VOLTAK