Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-05 / 30. szám, péntek

Harsonák között •tf Alábbi cikkünk dr. Csanda Sándornak, a budapesti Cseh szlovák Kultúra rendezésében megtartott Fábry-emlékesten el hangzott beszédének rövidített szövege. Bohony Ernő pedagógus Fábry Zoltán cikkei kezdetben •i progresszív szlovenszkói napilapban, a Kassai Naplóban jelentek meg. 1924—25-ben Franyó Zoltán folyóiratának, a Géniusznak is munkatársa, ugyanebben az időben Szántó György Romániában megjelenő Periszkóp című lapjának szlovenszkói szerkesztője. 1925-től kezdve munkatársa a csehszlovákiai kommunista párt lapjának, a Munkásnak. Fordításai, novellái, cikkei jelennek itt meg. Az „emberirodalom" korszakában fiatalos pátosszal hirdetett humanizmusa és testvérisége részben még vallásos jellegű. Dadogva, montázsszerüen öszszerakott képekben, prófétikus hangon fejezi ki emberszeretetét. A húszas évek első felében publikált írásainak legnagyobb része könyvrecenzióként készült, de kettő: Irodalom és magyarság, Írók és irodalom Szlovenszkón tájékoztató és állást foglaló tanulmány. Mindkettőben harcol a kúria és kvaterkakultúra ellen, bizonyos célt tűz ki, programot hirdet a szlovákiai magyar irodalom számára, mely leginkább az avantgardisták, európai expresszionisták programjához hasonlít. Egyúttal élesen elhatárolja magát az irredentizmustól s az urak Magyarországától. Programja lázadó, újat követelő lendületével hasonlít több forradalmi avantgardista irány, így pl. a bécsi Ma körének kiáltványaihoz és nyilatkozataihoz, s nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy nálunk reális is volt, mert a polgári demokráciának a magyarországi rendszernél sokkal szabadabb légköre lehetőséget nyújtott megvalósításához. Ezzel szemben az is igaz, hogy igen kevés valósult meg belőle; provinciákon „az önképzököri irodalom", „a kvaterkamagyarság" veszélye na. gyobb volt, mint Magyarországon, s a „pesti mérték" következetes elutasítói figyelmen kívül hagyták, hogy odaát nemcsak reakciós politikusok vannak, hanem a mieinknél tehetségesebb, magasabb szírivonalú művészek is. Minderre utólag maga a szerző is figyelmeztet a Kúria, kvaterka, kultúra előszavában, s ugyanitt példamutató bátorsággal szól későbbi kritikáinak merev szempontú dogmatikus hibáiról is: „Amit később a fasizmus föisméroeként átkoztunk és pellengéreztünk " — a kizárólagosságot és tekintetnélküliséget — azt igazunk tudatában, tiszta szívvel parancsként gyakoroltuk. Irodalmi törvényszék voltunk. Az akkoriban a nevemhez tapadt „Szlovenszkó réme" jelző mindennél többet mond." Első írásaitól kezdve megfigyelhetjük az író humanista eszméinek és jellegzetes expresszionista kifejezéseinek, szellemes szójátékainak és szópárhuzamainak kialakulását egyegy műben már kezdetben is szubjektív ítéletre, túlzásokra csábítja az egyébként szigorúan tárgyilagos kritikust. Pl. az' avantgardista „emberirodalmat" iképviselő Földes Sándorról már 1925-ben is ilyen túlzó elismeréssel nyilatkozik. Ebben a korszakban Kassák volt az avantgardizmus legtekintélyesebb magyar képviselője, s a húszas évek első felében Fábry is többé-kevésbé hatása alatt állt (később éleshangú bírálatokat írt róla), amint ezt a modernista versekéhez hasonló stílusú eszméi is bizonyítják. Fábry humanizmusának szocialistává érését 1926-tól Gaál Gábor nevezetes társadalomtudományi szemléjében, az erdélyi Korunkban követhetjük nyomon. A folyóiratnak Fábry volt a szlovákiai szerkesztője, s ide írt esszéivel mind az egyetemes magyar irodalomban, mind az európai antifasiszta publicisztikában megalapozta tekintélyéit és hírnevét. Ö törte először át a szlovákiai magyar irodalom szorító regionális korlátait. 1929-ben a Korunkban jelenik meg a korabeli szovjet irodalomról szóló alapos tanulmánya Oj valóság — új irodalom címen: egyik első magyar nyelvű felmérése a szovjet irodalom kezdetének. Egy még jórészt ismeretlen új világ, új társadalmi rendszer és életforma valóságának dokumentumait keresi Fábry az új orosz irodalomban. Elsősorban megbízható tái'gyiasságot, gazdag anyagszerűséget és pátosztalan hétköznapiságot emeli ki a húszas évek szovjet irodalmából. Korán felfigyel lszaak Bábel művészetének rendkívüli erejére. A fiatal szovjet irodalom legnagyobb jelentőségét abban látja, hogy a forradalom közös nagy élménye ad alapot ehhez az új irodalomhoz, lszaak Bábel és Ilja Ehrenburg művein kívül többek között Szerafimovics, Szejfulina és Fegyin prózájára, Blok, Jeszenyin és Pilnyak lírájára hívja fel elsők között a magyar olvasó figyelmét. 1926-ban magyarra fordítja Pavel Dorohoí Golgota című regényét. Fábry 1931-ben főszerkesztője lesz az Üt című kommunista szellemű folyóiratnak. Itt közölt, főként politikai írásai, esszék; ennek a műfajnak ő volt egyik legkiválóbb képviselője a csehszlovákiai magyar irodalomban. Lendületesen, ötletesen megírt politikai cikkeit átszínezi nagy irodalmi műveltsége, stílusának lírai közvetlensége. A politikai cikkei mellett közöl itt kiváló művészeti, irodalomtörténeti és irodalomkritikai esszéket is. Publicisztikájának egyik legerősebb oldala a pszichológiai jellemző módszer: a világirodalomban is párját ritkítja a német fasizmusnak az a sokoldalú jellemrajza, amelyet itt találunk. A felszabadulás után írt első esszéje: a Vádlott megszólal, tévedéseivel együtt is érdekes kordokumentum, nyomtatásban 1968-ban jelenhet meg. Terjedelmesebb tanulmányait és kritikáit 1954-től kezdve a Fáklya, majd az Irodalmi Szemle közölte, ezekben a szlovákiai magyar irodalom új alkotásaival, a német kérdéssel és a csehszlovákiai magyar irodalom progresszív hagyományaival foglalkozik. Mé lyen erkölcsi fogantatású, költői szépségű esszéi j Harmadvi rágzás, Kevesebb verset — több költészetet, Res poetica, Az igényesség műfaja) rendkívüli hatással voltak a sok kezdetlegességgel küszködő irodalmi élet alakulásaira. Már a névadó jellegű Harmadvirágzásban megüti azt a biztatva bíráló hangot, amelyre az irodalom további fejlődése érdekében elsősorban szükség volt. A szlovákiai magyar irodalomról szóló legutóbbi kritikai tanulmányban, Az antisematizmusban (1964) Fábry az erkölcsi realizmus szempontjából eddigi fejlődési szakaszának ellentmondásairól és hibáiról ír. Az utóbbi években kötetbe gyűjtve megjelentek Fábry régebbi írásai is. A Korunkban közzétett cikkeit tartalmazza a Valóságirodalom (1967) műveinek a magyarországi olvasók számára készült válogatása, a Hazánk Európa (1967). Az 1968ban megjelent Stószi délelőttök a harmadvirágzás irodalmával, progresszív magyar és világirodalmi hagyományokkal foglalkozó esszéket tartalmaz. Ezekből egy szlovák és egy cseh nyelvű válogatás is megjelent. A német kérdésről s ezen belül főként a fasizmus lélektanáról, jellemrajzáról nyújt remek analízist eddig a legterjedelmesebb műve, az Európa elrablása (1966). A második világháború előtt írt, gyakran egyoldalú bírálatairól és támadásaitól eltérően Fábry újabb nagylélegzetű irodalomkritikai esszéiben eljut a szintézishez és tárgyilagos mérlegeléshez. Irodalomkritikai értékelései és megítélései elsősorban erkölcsipolitikai szempontúak. Fábry Zoltán halálával pótolhatatlan veszteség érte a csehszlovákiai magyar irodalmat. Amint már másutt is rámutattunk, az ő életműve szinte az egyetlen kisebbségi irodalmunk számtalan torzóval és felemás életművel tele arzenáljában, amely (főként antifasiszta publicisztikájával ) kiteljesedett, teljes egészében megvalósult értéket jelent. CSANDA SÁNDOR L

elkesedése, minden mozdulata Vass Lajosra emlékeztet, őszülő haja az öregedésre. Kapkodja a szót, nyugodt tereferére nyilván sohasem volt elég ideje. Most sincs. Lendülő karja ketté szeli a szabadszombat csendjét: intésére magasba röppen a zene. Magasba s mélyen a szívünkbe, hogy ott is győztesen keringjen. Noteszem láttán tiltakozni kezd. Nincs szüksége dicshimnuszokra, hatvan év tanulsága pedig amúgy sem fér el egy cikkben. — Itt nem rólam van szó — mondja, míg gyors tempóban rója a köröket a tantestületi szobában. — írjon a zeneoktatás problémáiról. Írjon arról, hogy mennyire fontos a zene megszerettetése. Jókor jött, éppen zenekari próba van — írjon a gyerekekről. — Hány éve működik a zenekar? — kérdezem, hogy kialakuljon a nehezen induló dialógus. Februári időjárás Februárban megkezdődött a tél •éolsó szakasza. Ebben a hónapban nagy eltérések tapasztalhatók a levegő hőmérsékletét és a csapadékot illetően. Az évek során szerzett tapasztalatok szerint a hó nap első fele általában hidegebb, mint a második tele. A múlt század második felétől Szlovákiában 1929-ben volt a leghidegebb feb ruár, legmelegebb pedig 1966-ban. Február akkor szokott hideg len ni, amikor Közép-Eurépában észa ki és északkeleti légáramlat ural kodik, mely hideg sarki levegőt hoz magával. Ezzel ellentétben a mérsékelt égöv tengerei — az At lanti-óceán és a Földközi-tenger — felől áramló levegő átlagon te lnli meleget hoz. Amikor a hideg időjárás felváltja a meleget, káros jelenségeknek lehelünk tanúi, mint például a zúzmarás, jeges idő, s a hegyekben a lavinák. Ezt az idő változást erős szél kíséri, mely gyakran szélviharos. A sík területeken februárban az átlagos csa padékmennyiség 30—40 milliméter. A hőmérséklet általában ebben a hónapban Bratislavában 0,6 C°, Komáromban (Komárno) minusz 0,1 C*, Losoncon (Lučenec) mínusz 1,2 C°, Košicén minusz 1,7 C. Az időjárás távlati előrejelzése, mely egyelőre még próbastádiumban van, az idei februárra a következőket jelzi. A hőmérséklet átlagon felüli, a csapadék viszont^ átlagon aluli lesz. A hónap első felében felhős idő várható helyenként csapadékkal, a hegyes területeken hóval. Az éjszakai hő mérséklet 0 fok körül lesz, hajnalban mínusz 4, nappal pedig 3 és 6 fok között. A hónap közepén hidegebbre fordul az idő, és havazás várható a sík területeken is. A hónap második felében felhős idő, helyenként havazás várható. Az éjjeli hőmérséklet minusz 6, mínusz 10 fok között, hajnalban mínusz 15 fok körül, napközben mínusz 2, mínusz 4 fnk között. A hónap vége felé felhős idő, Időnként havas esővel, esővel, a hegyvidékeken havazással. Az éjjeli fagy enyhül, mínusz 2, mínusz 4 fokos hőmérséklet várható és a nappali hőmérséklet plusz 3 fok körül lesz. Február 21-től 28-ig felhős idő, helyenként záporok várhatók. Az éjjeli hőmérséklet mínusz 2 fok, a nappali pedig plusz 1, plusz 3 fok között lesz. Reggeli ködökre, napközben ködszitálásra számíthatunk. Február utolsó napjaiban az éjszakai hőmérséklet 0 fok körül, nappal pedig plusz 4, plusz 6 fok között fog mozogni. P. F. — Egy éve — mondja. — Két együttesem van, ma a fiúk fúvószenekara próbál. Mindössze tizenhatan vannak, mert nincs több hangszerünk. A lányok vonósegyüttese nagyobb, hegedűket könnyebb volt beszerezni. Én a fiúk számát sem kevesellem, de hallgatok, mert érzem, hogy itt most többről van szó. — Szeretném, ha minden gyerek kezébe hangszer kerülne. Nem virtuózokat akarok nevelni, csak embereket, akiket megtermékenyített a zene szépsége, akik a zene hatására jobbá, nemesebbé váltak. Zenekarrá formálásuk csak módszer az említett cél eléréséhez. S most már ide írom a nevét: Bohony Ernővel beszélgetek, a Királyhelmeci (Král. Chlmec) Kilencéves Iskola zenetanárjával. Kelet-Szlovákiában alig akad ember, aki nem ismerné a hírét legalább. 35 éves pályafutása alatt tanulók ezreit nevelte emberségre. Diákjai közül sokan váltak zenekarok vezetőivé vagy aktív zenészekké. Egyenest, töretlen út volt az övé. — Nem fáradt bele Ernő bácsi? — De igen. Minden művészet teljes életet követel. Az én életemet kitöltötte a zene. ÉjszaDIPLOM AH A A megszokottól merőben eltérő hangulat uralkodott a Vigadó nagytermében, mely ez alkalommal nem filharmonikusaink bérlőivel volt tele, hanem széksorait tanárok, szakmai bennfentesek, kollégák, családtagok, rokonok és kedves ismerősök töltötték meg. Tehát eljöttek az érdekeltek, hogy tanúi legyenek — vegytanból kölcsönvett terminológiával élve „in statu nascendi" — a művésszé születés pillanatának. Igen, a művésszé születés pillanata volt ez az est, és ezért ülte meg izgalommal, várakozással teli feszült atmoszféra a termet, ahol a Zeneművészeti Főiskola négy hangszeres növendéke számolt be egy-egy versenymű előadásával iskolai tanulmányainak eredményéi ól. Elsőnek az orgonaszakos Vladimír R u s ó — dr. Klida docens növendéke — lépett pódiumra. Ez az aszketikus benyomást keltő fiatalember, aki hangszere mellett zeneszerzéssel és képzőművészettel is foglalkozik, Haydn C-dúr orgona versenyét szólaltatta meg. Előadásának szuverenitásán érezni, hogy már meglehetős pódiumpraxissal rendelkezik. Érdekessége, hogy az általános orgonista szokástói eltérően, kotta nélkül játszik. Technikai problémák nem gátolják abban, hogy figyelmét kizárólag a mű szellemének és stílusának pontos megfogalmazására összpontosít, sa s így egy érett, élvezetesen szép produkciónak lehettünk tanúi. Utána felesége, Dana V a r i nská-Rusó, Macudzinski professzor növendéke következett, aki Chopin e-moll zongoraversenyét adta elő. A fiatal művésznőjelölt nevének szintén jó csengése van már, és elvitathatatlanul korosztályának élvonalát képviseli. Igy hát természetes, hogy teljesítménye ismételten meggyőzött muzikalitásáról és megalapozott technikai felkészültségéről. Chopin művét nagyvonalúan játssza, valahol a középúton a mai végletes „Chopin-stílusok" között. Több lírai dalolás azonban és billentésének gazdagabb árnyalása még hitelesebbé tenné a „zongora poétájáról" kialakított eddigi nézetét. Szünet után GaSparek profeszszor növendéke, Anna H öb l ing oo á lépett dobogóra, hogy megszólaltassa Albán Berg Hegedűversenyét. Helyzete nem volt irigylésre méltó, hiszen alig pár hete hallottuk ezt a művet a jugoszláv Igor Ozim előadásá. ban. Ez a látszólagos hátrány azonban jelen esetben mégis előnyös volt Höblingová részére, mert bebizonyította, hogy olyan felkészültséggel rendelkezik, mely méltóvá teszi őt a mű előadására, sőt mi több, megállta helyét a nem mindig előnyös összehasonlításban is. És ez — kákát ültem át a kották felett, módszereken töprengtem a minél sikeresebb zeneoktatás érdekében. Magam hangszerelem a betanulandó zeneszámokat, enyvezem a gyerekek szétesni készülő hegedűit, _ cínezem a trombitákat. Az én állandó mumusom az idő. Próbák délután, próbák szombatonként. Aztán az alkalmi fellépések: minden ünnepi akción részt vesznek a gyerekeim. Igen, kifáradtam. Ernő bácsi csak két éve tanít Királyhelmecen. A jól működő irodalmi- és tánckör mellett most az ő harsonásai csillogtatják az iskola patináját. De mi lesž, ha nyugdíjba vonul? — Ez engem is izgat — mondja. — Szerettem volna átadni módszereimet a járás fiatal zeneszakosainak, de úgy látom, nem tartanak rá igényt. Kár, talán sok fölösleges fáradozástól kímélném meg őket. Amikor újból felhangzik a zene, már kívül vagyok az iskola falain. De látom magasba lendülő kezét, és hallom intő szavait: — Nincsenek „botfülű" gyerekek. Mindenkiben fel lehet szabadítani a zenét, ha másképp nem megy, hát vizuális segédeszközökkel. Legyen a zene mindenkié! —ci— NGVERSEN

Y többet mond minden hangzatos dicsérő szónál. Negyediknek Josef G a š p a r o v i č mutatkozott be Josef Ma téj harsonára írott I. versenyművével. Gašparovič mestere „kényes" hangszerének s így kiegyenlített, érett játékát igazán élvezet volt hallgatni, annál is inkább, hogy a szabvány-koncertéletben — sajnos — vajmi ritkán adatik meg harsonaversenyben gyönyörködni. Ennyit hát a négy szólistáról, aki bebizonyította, hogy méltóképpen fogják tarkítani művészetükkel koncertéletünket. Végezetül pedig még pár szót az est meglepetéséről, a még „iskolaköteles" és csupán harmadéves karmesternövendékről, Patócs Gáborról, aki különben a szabvány csütörtök-pénteki koncerteken az ötödik-hatodik pultnál hegedül, most pedig a végzős kollégáit, a szólistákat a Szlovák Filharmónia élére állva kísérte. A kísérés tényénél és a versenyművek számánál pedig még nagyobb volt a tét, hogy a négy mű, illetve azok szerzői között két évszázados űr tátong, ami azt jelenti, hogy megszólaltatásuk négy különböző stíluskorszakban való jártasságot és előadói hozzáállást követel. De ezt az ember csak az utolsó akkordok kicsengése után tudatosította és döbbent rá, hogy az est hőse a karmester, ez a kirobbanó energiától duzzadó fiatalember, aki nemcsak hogy jó alkalmazkodási érzékkel kísért, de minden egyes műre rányomta a stílushűség és saját egyéniségének pecsétjét. Aki ilyen differenciáltan vált át a haydni atmoszférából a chopini férfias lírába, majd a legnagyobb természetességgel és könnyedséggel fogja össze Berg félelmetes partitúráját és formálja meg Matéj szerzeményét — és ráadásul mindezt csupán két zenekart összpróba alapján — ez már messze túlnőtte az átlagtehetség kritériumát. VARGA JÓZSEF Felvételünkön annak a jelvénynek a rajza, melyet a CSKP KB adott ki a párttagok számára Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása 50. évfordulófának alkalmából. A felvény szerzőfe Milan Hegar. (CSTK felvétele)