Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-28 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

TAXI Dülöngélő, erősen ittas férfi botorkál egy taxihoz. Beszól a sofőrnek: — Vigyél a lakásomra, paj­tás! A vezető kinéz a taxi abla­kán: — Hol lakik, uram? Mire a férfi lemondóan le­gyint: — Ha azt tudnám, cimbora, akkor gyalog is elmennék! . .. SZEGÉNY NÖ1 DOLGOK — Szivikém, mi már néhány hete ismerjük egymást, sok min­dent tudok rólad, csak éppen azt nem, hogy hány éves vagy? — Hát annyit mondhatok, Ma­riskám, hogy az idősebbik lá­nyom is még iskolába jár. — igen? Nem is tudtam, hogy C tanítónő! Kovácsné találkozik Szabóné­val. Ijedten csapja össze a ke­zét: — Édesem, nagyon rosszul nézel ki. Fáradt vagy? — Igen. A férjem ágynak dőlt, nekem pedig éjjel, nappal ott kell lennem mellette ... — Miért nem hívtok ápoló­nőt? — Hívtunk. Éppen ezért kell nekem állandóan ott lennem .. — ... egyúttal üdvözlöm a színes televízió tulajdono­sait Is. Szervusz Pista, Jancsi és Mária! jV. Kenőin karikatúrája) Gondolatok Az ember és a gép bonyolult viszonyára egyesek csak akkor döbbennek rá, amikor először kapnak giimidefektet. A nemzeti érzést illik megkü­lönböztetni a nemzeti szinti ér­zéstől. A nagy emberi dráma azzal kezdődik, hogy az ember reggel felkel. Mindig olt volt, ahol szükség vnli rä, vagyis sehol. Mai jégkorongcsapat, avagy durvul a hoki is. SZÖVEG NÉLKÜL VÁLASZ REPÜL A neves cirkusz igazgatójá­hoz bejött egy férfi. Felvételét kérte a társulatba. — Milyen számot tud? — kérdezi tőle az igazgató. — Kérem, én mindenben után­zóm a madarakat. Az igazgató legyint: — Sajnos, ez nem látványos dolog. Nem alkalmazhatom. Ezt hallva a férfi, szomorúan kirepült a nyitott ablakon. TANÁCS Kovácsnak mar sok gyermeke van. Egészen-szerencsétlen eb­be. Egy nap megkérdi barátját: — Mondd, Laci. Nem tudsz valami biztos védőszert? — Denogvjiem. Igyál málnát. — Előtte vagy utána? — Helvetie. KÉRDÉS — Mondd, Pista, te mikor is­merted meg a feleségedet? — Sajnos, igazán csak akkor ismertem meg, amikor már a feleségem volt. PANASZ Clcvarek panaszkodik bará­tainak: — Kutya dolog, ha valakinek rendetlen a felesége, de ugyan­ilyen rossz, ha túl rendes a hit­vesed. Képzeljétek el, nekem olyan rendszerető a feleségem, hogy ha éjjel véletlenül felke­lek és néhány percre beme­gyek a fürdőszobába, mire visz­szaérek, frissen megveti az ágyamat. . . Vannak emberek, akik csak anyakönyvi kivonatta) tudják bebizonyítani, hogy élnek. Kezdetben nem volt rossz ember, de továbbképezte magát. Az ember nem mindig vallja be szívesen, hogy ártatlan. Az emberiség szaporodva gon­dolkodik és gondolkodás néllkül szaporodik. A költőnő tehát alapos ember lírai szókincsét nem Ady, Józsei Attila, Radnóti, vagy Váci Mi­hály verseiből gyarapítja, ha nem visszatér Baróti Szabó Dá vid nyelvezetéhez, egyem a nyel vezetét. Persze nem egészen kö­vetkezetes, mert ha az lenne akkor nem írná, hogy mozaik hanem azt, hogy muzáika, mert ez korhű, Verseghy is így írta Nyilván azt tetszik kérdezni hogy egyébként szép volt-e o vers. Tisztelettel közlöm, hogy a versben nem volt egy „kvint li" költészet sem és „könyűt' ontottam bánatomban, mert ez a vers lesz egyik legszomorúbl emlékmozaikom, ami olyan la pos, mint a lapos fene, tehál nem gurog az istennek sem. Természetesen egyáltalán nem baj, hogy a költőnő archaikus kifejezéseket gyűjt és verseket ír. Még mindig jobb, mintha a kocsmában leinná magát és úgn gurogna otthonába. De azért jobb lenne, ha em­lékmozaikjait iskátulyába rakná Mondhatnám — többet használ na vele saját dücsénekl PÉTERFI GYULA Pistike odamegy az édesapjá­hoz: ,-r- Papa, légy szíves, adjál nekem két százast. Az apa elszörnyűlködik: . — Micsoda? Te két százast akarsz? Hát tudod, mennyit ér ma egy százas? Pistike legyint: — Persze. Azért kérek kettőtl KÉRDÉS SZOKÁS DOLGA Veplacsek megkérdi az egyik barátnőjét: — Mondja, Verácska, maga képes lemíe feleségül menni egy teljesen hülye alakhoz csak azért, mert az illetőnek autója van? A lány elgondolkozva feleli: — Nem tudom, mit feleljek. Mindenesetre nagyon meglep az ajánlata, Sándor . . . ÉLMÉNY Hangverseny. A hátsó sorban az egyik néző megkérdi szom­szédját: — Mondja, mi a címe ennek a darabnak? — Melyiknek? Amit a zenekar Játszik, vagy amit az énekesnő énekel? — Papa, ezt rosszul adtad össze. Egy meg egy az kettő, és nem kettő negy­ven! (J. Bríza rajza) Nagyon jó két sort olvastam a közelmúltban egy versben. Az egyik járási lap közölte, nem árulom el, melyik, maradjon az kettőnk titka. Az egyik sor így hangzott: „ ... hangtalanul a u ­r o g nak szét a földön ...', a másik pedig így: „ ... emlékmo­zaikjaim is így gur o g t ak szét..." (kiemelés tőlem f. Be­vallom, kissé dühbe gurogtam, mert én már az utóbbi években mindent megszoktam hazai poé­táinktól, én már szemrebbenés nélkül olvasom el azt a verset is, ami nyugodtan lehetne egy i. e. 6000-ben élt, teljesen beteg kínai selyemhernyótenyésztő végrendelete, de ezt a gurogást már nem bírtam ki, hanem fel­hördültem, mint a sértett vad kan. A jóisten áldja meg a költő nőt, hát miért olyan slampos. miért tűri, hogy azok a drága jó emlékmozaikjai csak úgy gu­rogjanak? Szép kis rend lehet a költőnő szobájában, az ember belép, rátapos egy emlékmoza­ikra és kitöri a bokáját. Mert ugyebár azok az emlékmozaikok gömbölyű izék, tehát gurognák. A nagyon kedves olvasók most nyilván azt kérdezik tőlem hogy mit akarok azzal a guro­gással, honnan a fészkes csodá­ból veszem ezt a furcsa kifeje­zést, miért nem írom, hogy gu­rul, gördül stb.? Könyörgöm — nem én találtam meg a guro­gást, hanem a költőnő! Eláru­lom a forrásmunkát Is, ahol a gurogás szó megtalálható: Kis­ded Szó-Tár, melly A' ritkább Magyar szókat az A. B. C. rendi szerént emlékeztető versekbenn elő adja. Irta Erdélyi Baróti Sza­bó Dávid. Kassán. 1784. — Kartársam, a maga munkája egy bagót sem ér! — Ezt nem tudom mit jelent, itjazgató kartárs, mert én nem dohányzom ... SÍRFELIRAT Az egyik temető­en a következő sírfelirat olvasható: „Asszony, most már elhiszed, hogv beteg voltam?"

Next

/
Oldalképek
Tartalom