Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-28 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN 1971. február 28. A NAP kel — Bratislava: 6.38, nyugszik: 17.30 órakor Košice: 6.22, nyugszik: 17.14 órakor. A HOLD kel: 7.30, nyugszik: 21.58 órakor. Névnopjukon szeretettel köszöntjük ELEMÉR - ARANKA nevű kedves olvasóinkat • 1746 ban született JURA) SKLENÁR szlovák történész, íré (+ 1790). • 1846 ban született DZSABAJEV DZSAMBUL szovjet kazah költő ( + 1945). • 1866 ban halt ineg GAÁL JÓZSEF költő és Íré, a reformkori magyar irodalom egyik sok oldalú egyénisége (szül.: 1811). • 1956-ban halt meg RE1SZ FRIGYES, a 20. szá zad egyik legjelentősebb matematikusa (szül.: 1880). BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK PÁLYAZATUNKRÓL Olvasóinkat talán szükség­telen emlékeztetnünk ar­ra, hogy lapunk j>ályázatot hirdetett Csehszlovákia Kom­munista Pártja megalakulása ötvenedik évfordulójának al­kalmából. Hogy most mégis szóba hozzuk, annak egye­düli oka, hogy 1970. decem­ber 12-től — ezen a napon adtunk hírt először az Indu­ló pályázatról — több mint két hónap telt el, és nem szeretnénk, ha olvasóink azt hinnék, hogy a pályázatot il­letően ez alatt az idő alatt nem történt semmi. Felhívá­sunkban annak idején rész­letesen elmondtuk, milyenek a követelmények. Közöltük azt is, hogy a pályázatra szánt írások beküldésének határideje 1971. április har­mincadika, hogy a beküldött írásokat — természetesen, amelyek megütik a közölhe­tőség mértékét — közöljük. A közölt írások közül vá­lasztja aztán ki az értékelő bizottság azokat, amelyeket különjutalomra Javasol. Már most elmondhatjuk: a kezdeményezés meglehető­sen jó visszhangra talált. Ed­dig több mint húsz olyan írást kaptunk, amelyek en­nek a célnak megfelelően íródtak. Feldolgozásukat fliáris megkezdtük, s az el­ső írások rövidesen lapunk hasábjain is megjelennek. Őszintén meg kell azonban már most mondanunk — az esetleges nézeteltérések megelőzése érdekében —, hogy a beküldött írások kö­zül néhány távolról sem éri sl a közölhetőség színvona­lát, még aktív szerkesztőségi beavatkozás árán sem. Ter­mészetesen az ilyen írásokat nem közöljük, a konkrét oko­kat levélben tudatjuk majd •z érdekeltekkel. Újdonság a pályázatban — es ez számunkra is megtisz­telő —, hogy a Politikai Könyvkiadó is érdeklődig fe­lőle. Van egy olyan elgondo­lásuk, hogy a pályázatra be­érkezett legjobb írások kö­zül — természetesen, ha az igényeknek megfelelnek — néhányat könyv alakjában is megjelentetnének. A következő tfJSZÚ tartalmából A LENGYEL GAZDASÁG NYÍLT KÉRDÉSEI (Wladyslaw Dudzinki cikkej EGYRE MAGASODVA (Részlet Szabó Béla Hűség című regényéből) Mindenkinek érdeme szerint A Szövetségi MunkaUgyi- és Népjóléti Minisztérium múlt évi bérpolitikájának egyik legfőbb célkitűzése a munkater­melékenység növelése volt, a bérek iridokoiatlanul gyorsabb növekedésével szemben. A tavalyi eredményekből megállapít­ható, hogy ez az igyekezet — a bérfejlesztés központi sza­bályozása jóvoltából — nem volt hiábavaló fáradozás. Es hogy az irányelvek nem maradtak papíron, azt legjobban az is bizonyítja, hogy míg a terv szerint a bérek növekedése nem haladhalta meg a munkatermelékenység növekedésének 49 százalékát, a valóságban ez az arány mindössze 47,5 száza­lékot tett ki. Még szemléltetöbb ez az eredmény az iparban, ahol a termelékenység 8 százalékkal, az átlagbérek azonban csupán 3,8 százalékkal emelkedtek. Az építőiparban sem volt sokkal rosszabb a helyzet. Az arány 6,6:3,3 százalékot tett ki a termelékenység javára. Érthető ezek után, hogy a bérek szabályozása 1971-ben is elengedhetetlen követelmény marad. A múlt évben érvénye­sített elvekből kiindulva a minisztérium időközben szerzett ta­pasztalatai alapján újabb, módosított intézkedéseket léptetett életbe. Miben rejlenek a változások? Elsősorban abban, hogy a gaz­dasági szervezetek a bérekkel és egyéb személyi költségekkel, valamint a jutalmi alappal nem rendelkeznek szabadon. Az erre a célra előirányzott kiadások limithez kötöttek, úgy, hogy pl. a bérek fejében kifizetésre kerülő összegek a teljesítmé­nyektől, vagyis a vállalat munkaeredményeinek a mennyiségé­től függnek. A jutalmi alap limitjét aszerint határozzák meg, hogy milyen arányban, illetve hogyan viszonyul a bérekre szánt összeg a vállalat nyereségéhez. Ez pedig a munkaered­inények minőségétől is függ. A bérezési és egyéb személyi költségek csökkentésére irá­nyuló törekvéseket támogatja az a lehetőség is, hogy az így megtakarított összegek, tekintet nélkül a kötelező limitre, a jutalmazási alapba is átvihetők. És minthogy az adófi­zetési kötelezettség a megtakarításokra is vonatkozik, bizo­nyos mértékben a társadalom is hasznát látja ezeknek a meg­takarításoknak. Ha a szervezet a tilalom ellenére túllépné az engedélyezett évi bérezési és egyéb személyi kiadások limitjét, akkor a túl­lépett. összeg háromszorosát köteles utólag befizetni a ju­talmi alapból az állami költségvetésbe. A Munkaügyi- és Népjóléti Minisatéi ium természetesen a szervezetek megfelelő ellenőrzését is biztosította. Az állandó felügyelet a vállalatok felettes szerveinek a feladata, melyek a szabálysértő szervezetek ellen — és természetesen a felelős dolgozóik ellen is — a helyzet orvoslására irányuló intézkedé­seket kötelesek érvényesíteni. Végső esetben pedig korlátoz­hatják a vállalatnak anyagi eszközeivel való rendelkezési jo­gát is. ,. ' Az új intézkedések természetesen a premiumokról sem fe­ledkeznek meg. A prémiumok kifizetésének feltételei mellett az előírások azt is kimondják, mely esetekben részesedhetnek a dolgozók a gazdasági eredményekben. Így p). — nagyon igazságosan — egyáltalán nem számíthatnak részesedésre azok, akik igazolatlanul távolmaradtak a munkából, vagy akik ellen bármilyen oknál fogva fegyelmi eljárást indítottak. Ilymódon tehát a bérpolitika is hozzájárulhat a fegyelem megszilárdításához, illetve a munkaerők stabilizálásához a termelésben. KARDOS MARTA KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Baráti eszmecsere Az utóbbi időszakban több alkalom is adódott arra. hogy rámutassunk a csehszlovák—magyar baráti együttműködés, kölcsönös segélynyújtás nagyszerű hagyományaira, kecsegtető távlataira. Lübomír Strougal miniszterelnök budapesti hivata­los látogatásával összefüggésben mind a hazai, mind a ma g>arországi sajtó hangsúlyozta, hogy a két ország kormánya, valamin! Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Magyar Szo­cialista Munkáspárt között az együttműködés és általában a nemzetközi politikai élet alapvető kérdéseiben teljes a né­zetazonosság. A baráti eszmecsere homlokterében természetesen az or­szágainkat érintő kétoldali kapcsolatok állottak. Ebben a vo­natkozásban vannak még kiaknázatlan lehetőségek, bár az elért eredményekkel szerfelett elégedettek lehetünk. Csehszlo­vákia és Magyarország gazdasági struktúrája, adottságai hatá­rozottan széles körű együttműködési tesznek lehetővé. Ennek a kooperációnak egyrészt a KGST krrelein belül, másrészt az államközi szerződések talaján lehelünk tanúi. Országaink ipari termelése mintegy kiegészíti egymást, ugyanakkor a mező­gazdaság és ezzel összefüggésben az élelmiszeripar terén is ja alkalom kínálkozik a gyümölcsöző együttműködés további bővítésére. Rendkívül szerteágazóak kulturális kapcsolataink. Vonat­kozik ez mindenekelőtt a könyvkiadásra, filmgyártásra, szin­házkultúrára stb. A két ország közötti turistaforgalom évről­évre növekszik. Több üzem, íölrimíivessziivetkezet, szervezet tart fenn szívélyes baráli kapcsolatokat magyarországi part­nerrel. A felvetett problémákon túlmenően, miniszterelnökünk láto­gatása során a két fél áttekintette a nemzetközi politikai élet időszerű kérdéseit is. Ebben a témakörben, tekintettel arra, hogy Lubomir Strougal budapesti útjára a Varsói Szerződés külügyminisztereinek bukaresti értekezletet követően került sor, elsősorban az európai biztonsági konferencia összehívá­sát érintő kérdések domináltak. A biztonsági értekezlet kap­csán mindkét ország fővárosának neve gyakran bukkant fel jelentős nemzetközi szintű tanácskozásokon. A Varsói Szerző­dés tagállamai ugyanis Budapesten telték meg történelmi je­lentőségű felhívásukat, míg annak napirendjét a prágai talál­kozón körvonalazták pontosabban. Vitathatatlan, hogy mind a magyar, mind a csehszlovák dip­lomácia rendkívüli erőfeszítéseket tett a konferencia előké­szítése érdekében. Természetes tehát, ha a legutóbbi csehszlo­vák—magyar megbeszéléseken bőven akadt megvitatásra váró téma a biztonság problémáival összefüggésben. A felek álláspontja egyértelműen tanúsítja, hogv a szóban forgó ér­tekezlet összehívására immár megértek i feltételek. A buka­resti találkozóról kiadott hivatalos közleménnyel egyetértés­ben azonban leszögezték, hogy cgves nvneití militarista-re­vansisla körök minduntalan akadályokat gördítenek az érte­kezlet összehívása elé. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköz­társaság dolgozó népét ugyanakkor rendkívül nyugtalanítják a délkelet-ázsiai és a közel-keleti fejlemények. A két ország kormánya, a CSKP és az MSZMP, lehetőségeihez mérten min­dent megtesz, hogy a két válsággóc felszámolására irányuló törekvéseket hatékonyan támogassa. (B. P. I.) PENTAGONI NOKTURNÓ. (Oganov rajza a Komszomolszkaja Pravdában) Az amerikai, illetve saigoni csapatok folytat fák inváziójukat Laosz ellen. A laoszi hazafiak egyre komolyabb veszteségeket okoznak a betolakodóknak. (ČSTK) Belgiumon ismét sztrájkhullám sepert végig. Felvételünkön a brüsszeli dolgozók felvonulása. - (ČSTK A csehszlovák Komszomol megalakulásának 50. évlordulóju al­kalmából február 20-án, Liptovský Mikulásban együttes ünnepi ülést tartott a SZISZ SZKB elnöksége, valamint kerületi és já­rási bizottságainak plénuma. Az ülésen részt vett az SZLKP KB küldöttsége is, ján Stencelnek, az SZLKP KB tagjának, az SZNT alelnökének vezetésével. Képünkön: Ottó Moncman, a SZISZ SZKB elnöke beszédét mondja. (Felvétel: Ján Valko — ČSTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom