Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-18 / 41. szám, csütörtök

Dr. BOROS FERENC, kandidátus: Csehszlovák—magyar internacionalista kapcsolatok a CSKP megalakulásának időszakában A Magyar Vörös Hadseregbe belépett cseh és szlovák Interná cionalisták az ellentámadásba lendülő Vörös Hadsereg számára jelentős erőt biztosítottak. Szlovákiában a katonai üiktatúrát a hátország forrongásai miatt meg szigorították. Ennek ellenére Dobsina környékén a Rima-folyó völgyében, Rozsnyó, Betlér és Polona körzetében partizáncsoportok segítették a magyar Vörös Hadsereg előrenyomulását. Rózsahegy, Selmecbánya, Ruttka, valamint más városok munkásai kapcsolatban álltak a Vörös Hadsereggel és szervezetten támogatták annak előrenyomulását. A felszabadított teriileteken gomba módra alakultak meg a proletariátus és a falusi szegénység hatalmi szervei. Mire a központi hatalom létrejött, a szlovák nép már „az államigazgatás forradalmi szerveinek egész hálózatával rendelkezett". (Több helyen, így pl. Losoncon, Rozsnyón és Pelsőcön a vöröscsapatok bevonulása előtt már magához ragadta a nép a hatalmat, vagy felkeléssel segítette elő a bevonulást. Mindez azt bizoliyítja, hogy a szlovák forradalmi tömegek éltek a hatalom megragadásának lehetőségével.) A Szlovák Tanácsköztársaság győzelme a világforradalom előrehaladásának újabb lépése volt. Egyben lépést jelentett a Csehszlovák Tanácsköztársaság megteremtése felé is. A kérdést a kommunisták így tették fel és nem szűk látókörű nacionalista alapon. Az újabb győzelmek legnagyobb jelentőségét éppen ebben látták. A két proletárállamnak, a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaságnak a viszonyát ugyancsak a proletár internacionalizmus jellemezte. A Szlovák Tanácsköztársaság győzelme a cseh munkásság legjobbjait bátorította, lelkesítette a kizsákmányolás elleni harcban. Az osztályharc e periódusban Csehországban erősödölt. Május végén Prágában és az ország többi részében hatalmas megmozdulások zajlottak le a drágaság ellen. Nyugat-Csehorüzágban, Železná Rudában katonai lázadásra került sor, amelynek résztvevői a csehszlovák tanácsköztársaság megalakítását követelték. Mindezek ellenére a Szlovák Tanácsköztársaság nem vált általános jellegűvé; elszigetelt jelenség maradt Csehszlovákiában. A cseh burzsoázia nemcsak eszmei befolyását tudta érvényesíteni, de fizikai úton is súlyos csapást meri a baloldali erőkre. A rendkívüli állapotot kiterjesztették az egész országra. A baloldal számos vszelőjét június 15—16ra virradó éjszaka letartóztatták. Ez kétségtelenül visszavetette a forradalmi lendületet. A magyar Vörös Hadsereg visszavonulása pedig megpecsételte a Szlovák Tanácsköztársaság sorsát is és közvetlenül annak bukását eredményezte. A visszatért ellenforradalom első feladata volt a proletárállam vívmányainak felszámolása és a kommunisták eltávolítása. A néhány hétig tartó proletárállam nyomait azonban nem sikerült feledtetni, s hatása erősen érződött a csehszlovák munkásmozgalom további harcaiban. A magyar kommunista emigráció és a csehszlovák Marxista Baloldal közös harca a Horthy-reakció első éveiben A magyar, a cseh, a szlovák haladó és forradalmi erők további együttműködése szempontjából kétségtelenül nagy jelentőségűek voltak a tanácsköztársaság időszakából szerzett tapasztalatok, s többek között az a tény, hogy a magyar proletárállam leverése után ezrével kerültek vissza Csehszlovákia területére a Vörös Hadseregben harcoló szlovákiai vöröskatonák, a tanácsköztársaság tevékenységében egyéb módon részt vevők, s velük együtt menekült a kibontakozó fehérterror elől emigrációba sok száz magyar kommunista. Bármennyire ls igyekezett a burzsoá államapparátus ezt az átözönlést megakadályozni és lehetetlenné tenni, erre képtelennek bizonyult. Csehszlovákia 1919. augusztus után a magyar kommunista emigráció menedékhelyévé és a Horthy-reakció elleni harc fontos bázisává vállozmtt. Hogy ez így történi, ez elsősorban annak köszönhető, hogy a Csehszlovákiában 1919 őszén megerősödő Marxista Baloldal és a forradalmi munkásság védelembe vette, támogatta és harcostársuknak tekintette ezeket az emigránsokat. A burzsoá államapparátus hiúba kötötte politikai fellételekhez a menedékjogot, a csehszlovák munkásmozgalom erősödése kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy a magyar kommunisták bekapcsolódjanak a csehszlovák munkásság harcába. A korabeli források kutatása meggyőzően mutat egy érdekes, de önmagában véve természetes tendenciát a csehszlovák munkásmozgalom balratolódásával párhuzamosan. A Horthy-reakció és a Magyar Tanácsköztársaság után előretörő monarchista törekvések elleni fellépések nem nacionalista alapokon jelentkeznek fdső ;orban, hanem erősen internacionalista alapokon: párosul e harc a tanácsköztársaság eszméinek védelmével. A baloldal fellépett a tanácsköztársaságra szórt burzsoá rágalmakkal szemben, az ellen, hogy a bekövetkezettekért a kommunistákat tegyék felelőssé és ezzel saját felelősségüket feledtessék. A báloldal rámutatott arra, hogy a reakció előretöréséért Magyarországon az Antant-hatalmak és a csehszlovák burzsoázia is felelős. A balszárny védelembe vette a proletárdiktatúra eszméjét, mint amely a munkásosztály számára a hatalom meghódításának egyedüli eszközét képezi. Ebben a periódusban a baloldali lapok (Sociálni demokrat. Červeň) számos .fontos következtetést vontak le áz elmúlt harcok tapasztalataiból. Szlovákiában a jjroletárhatalom időszaka ta pasztalatainak hasznosítása különösen megmutatkozott a szociáldemokrata mozgalom szervezeti és ideológiai egységének erősödésében, internacionalista alapokon történő egyesítésében. Vonatkozik ez főleg a magyar szervezetekre, ahol sok magyar emigráns helyezkedett'• el. Az emigráns kommunisták elhelyezése 1919 végétől már szervezetten folyt. Ekkor alakult meg Bécsben a KMP ideiglenes Központi Bizottsága, amely az Osztrák Kommunista Párttal és a többi országok kommunista pártjaival, s a szomszédos országok forradalmi erőivel kapcsolatot teremtve, saját sorait szervezve kezdte meg a Horthyreakció elleni harcot, bekapcsolódva ezeknek az országoknak a munkásmozgalmába. Az ideiglenes KB felhívást intézett a világ proletariátusához, amelyben a magyarországi fehérterror elleni harcra szólított fel. A bécsi kommunista központnak önálló lapja nem volt, csak később, 1920 nyarán jelent meg a „Proletár", de fórumul használták fel az osztrák párt lapját, a „Rote Fahne"-t, amelynek már februártól „Vörös Újság" címmel magyar melléklete jelent meg. A bécsi központ 1919 végén és 1920 első felében számos magyar kommunista emigránst irányított csehszlovákiai munkára, a fehérterror elleni harc szervezésének feladata mellett azzal a céllal, hogy a nemzetközi munkásmozgalom „vasgyűrüjét" a Horthy-Magyarország körül erősítsék. Pártmegbízatással dolgozott 1920 folyamán Szlovákiában és Kárpát-Ukrajnában Ham burger fenő, Pór Ernő, Seidler Ernő, Karikás Frigyes, Fiedler Rezső, Münnich Ferenc, Illés Béla, Hajtay Frigyes, fász Dezső, Kratisz György és még so kan mások, Liberecben pedig Alpári Gyula. Számos forrás bizonyítja, hogy több vezető magyar kommunista részt vett a csehszlovák marxista baloldal 1920. február 1—14. között tar tott prágai tanácskozásain, a Lidový rifim-ban március 1-én Hiegtarlott nagygyűlésen, ahol a csehszlovák munkásságot a magyar proletariátussal való szolidaritásra kérték fel. j F oly tat jak! „Opportunista passzivitásból bolsevik aktivitásba" A CSKP V. kongresszusának évfordulója Íratlan szabály, hogy az újságok valamilyen eseményről, csak kerek évforduló alkalmából írnak. A CSKP V. kongreszszusa 42. évfordulójáról most azért emlékezünk mégis meg, mert e tanácskozás amellett, hogy rendkívül sok tanulságot szolgáltatott, a forradalmi csehszlovák és nemzetközi munkásmozgalom számára, a párt életére és tevékenységére vonatkozó következtetése napjainkban is rendkívül időszerű. A nehéz harcokban születelt egységes csehszlovákiai kommunista párt már a megalakulását követő első években rendkívül sok nehézséggel került szembe. Belsőleg a szociáldemokratizmus maradványaival, a reformista, kispolgári, likvidátor és opportunista elemeknek a párt életében is érvényesített törekvése ellen folytatott harcol. Külsőleg a burzsoáziával, n fennálló társadalmi rend egész apparátusával szemben viaskodott. A párt megalapításától az V. kongresszusig eltelt időszakot a marxista leninista párt akcióképességéért folytatot munka és törekvés jellemzi. A tudományosan indokolt programon alapult erőfeszítés mindenekelőtt a burzsoá politikai pártok ellen irányult. Az egészséges szárny szembeszállt a jobboldal által irányított „szocialista" pártokkal is, e liarc szervezetten azonban gyakran csak elmosódott formában nyilvánulhatott meg. Elsősorban azért, mert a szociáldemokráciától örökölt jobboldali opportunizmus a párton belül is erősen tartotta magát és ahogy Klement Gottwald találóan jellemezte: a szociáldemokrata hagyomány és az opportunizmus egyenesen ólombilincseket jelentett a pártban. Az „ólombilincs"-kém ható opportunizmus azzal a következménnyel járt, hogy egyre gyengült a párt és a tömegek között a kapcsolat. Ez leginkább az úgynevezett második párton belüli válság idején, az 1928 júniusában megrendezésre került Vörös Nap kudarca után nyilvánult meg. A válság mindenekelőtt abban gyökerezeti, hogy a CSKP 1927-ben megtartott IV. kongresszusán — a már említett opportunista befolyás miatt — nem helyezkedett forradalmi álláspontra, nem tudott olyan (a tömegek érdekét kifejező) irányvonalat elfogadni, amely mozgósítólag hatott volna a proletariátusra. A Vörös Nap sikertelensége és a válsághangulat megkövetelte amit akkor a párton bellii Klement Gottwald és a köréje csoportosuló bolsevik szárny képviselt -, hogy a kommunista párt forradalmi taktikát és stratégiát tűzzön maga elé és javítsa kapcsolatát a tömegekkel. A forradalmi és következetesen lenini politika érvényesítésééit nemcsak a párt akkori vezetősége, hanem lagsága körében Ls küzdeni kellett. Erre a. Kommunista Internacionálé VI. kongresszusa anyagáról lefoiytatolt párton belüli vita nyújtott alkalmat, amely egyben előkészítette a CSKP V. kongresszusát. A Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága „Opportunista passzivitásból — bolsevik aktivitásba" címmel küldött levelet a CSKP tagságának. A levél tulajdonképpen a balszárny által képviselt álláspontot és a párt tekintélyének a növelése érdekében elvégzésre, váró feladatokat tartalmazta. Többek között ezt írta: „A pártnak a legnagyobb figyelemmel kell megvizsgálnia, hogyan újítja fel kapcsolatát a tömegekkel." A párton belüli vaa során a balszárny jelentős - támogatást kapott és lehetővé vált számára, hogy érvényesítse akaratát. Az V. kongresszus, amelyen Klement Gottvald tartotta a beszámolót, a kapitalizmus legnagyob gazdasági válságának előestéjén kitűzte forradalmi programját azzal a céllal, hogy — Gottwald szavaival — „képessé tegye a pártot a burzsoázia leverésére és előkészítse a proletariátust az uralkodó politikai osztály szerepére". A beszámolóban és a kongresszus határozatában javasolt irányvonal az országban uralkodó helyzet helyes elemzéséből indult ki és az előző viszonyokhoz képest nagy haladást jelentett. A párt figyelmét a kapitalista stabilizáció bomlásának . távlatára, valamint az osztály^ harc éleződésére fordította. Előkészítette az élcsapatot a későbbi évek nagy gazdasági és politikai harcaira, valamint a szocialista forradalomért vívott szerepre. Körvonalazta az akkori viszonyokat és meghatározta a legfontosabb teendőt. A párton bellii az ppportunizmus és a passzivitás forrásának, a szociáldemokrata hagyományoknak a teljes felszámolását tekintette elsőrendű kötelességnek. Az V. kongresszuson megválasztott új gottwaldi vezetőség politikai vonala elvi fordulatot jelentett a pártmunka minden szakaszán. Az addig elsősorban a jobboldali opportunista vezetők által fékezett bolsevizálódási folyamat a kongresszus után kibontakozott, a CSKP elméletében és gyakorlatában — bár a későbbiek folyamán is számos nehézséggel kellett megküzdeni — következetesen érvényesült a tényleges marxista-leninista irányvonal. Az V. kongresszus Iskolapéldáját nyújtotta annak, hogy a • pártnak hogyan kell lenini értelemben a tömegekhez viszonyulnia, hogyan kell a dolgozók gazdasági és politikai érdekeiért folyó küzdelem élére állnia. Jelentősége a nemzetközi forradalmi munkásmozgalomra nézve akkor vált nyilvánvalóvá, mikor bebizonyosodott, hogy az V. kongresszus világos és kövei-, kezetes forradalmi irányvonala tette lehetővé a tőke, az elnyo- . más, az opportunizmus és a fasizmus elleni eredményes küzdelmet. Szomorú, hogy három evtiztni múltán 1968-ban és 1969 elején , — nagyrészt a régihez hasonló; hibákért — a CSKP ismét válságba jutott, a pártban újra ja , Jobboldali opportunizmus a fő veszély, megint küzdenünk keli, a tömegek bizalmáért és támb-. gatásáért. A párt azonban,, uiiegy 1929. február 18. és 21 e között tartott V. kongresszusán, úgy az 1969. áprilisában, tartott plenáris ülésén is megtalálta a nehézségekből kivez,etö utat. Az V. kongresszus tapasztalata a sok egyéb mellett napjaink számára azért időszerű, meri ma is érvényes az akkori jelszó: az opportunista passzivitást váltsa fel a bolsevik aktivitás,, forduljunk arccal a tömegek. felé, nyerjük me g ügyünknek a dolgozók minél nagyobb lomegét. BALAZS BELA A bratislavai Művészet Házában nemrég ünnepélyesen megnyitották a Szovjetunió állami mü•jyűjteményének kiállítását. Felvételünkön a kiállított ikonok láthatók. (Felvétel: V. PMbyl ČSTK J. 1971 n.