Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-18 / 41. szám, csütörtök

MARXI-LENINI PÁRTOT ÉPlTÜNK (Lapunk tegnapi számá­ban közöltük Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB első titkárának a pardubicei ke­rületi pártértekezleten mon­dott beszédének első részét. Az alábbiakban közöljük a beszéd befejező részét. | Ebben a kollektivitásban rej­lik annak záloga, bogy már nem ismétlődhetnek meg azok a hibák, amelyek az elmúlt években oly súlyosan érintettek bennünket. Ezekben az években igen bonyolult fejlődésen men­tünk keresztül. Erről különböző alkalmakkor már beszéltünk. Az 1968-ban bekövetkezett ne­gatív fejlődés lényege egy kör­mönfont, fondorlatos, sőt néha még a szocializmust is „támoga­tó", de a szocialista társadalom alapelveinek kiforgatására irá­nyuló kísérlet volt. Ezért szeny­nyezték be pártunk egész múlt­ját, a párt helyzetét és szere­pét, a szocialista állam, a tár­sadalmi szervek szerepét, a gaz­dasági kérdések megoldásának módját, nemzetközi politikai kapcsolatainkat. Mindazokat az alapelveket kétségbe vonták és veszélyeztették, amelyekre a szocialista társadalom épül. Olyan helyzetbe kerültünk, ami­kor — amint az a Központi Bi­zottság decemberben - jóváha­gyott „Tanulságai" is kifejezik — saját erőink nem voltak any­nyira megszervezve, annyira felkészülve, hogy a jobboldali és ellenforradalmi erőknek ezt az előretörését megfékezhették volna. A Szovjetunió, a többi testvérállam és párt internacio­nális segítsége hozzájárult az ilyen veszélyes fejlődés megfé­kezéséhez Csehszlovákiában. 1969 áprilisa óta kereste az utat a Központi Bizottság és * párt egészséges magva, hogyan lehet kivezetni népünket, álla­munkat és pártunkat abból a mély válságból, melybe jutot­tunk. Önök különféle szakaszokon dolgoznak az üzemekben, a vá­rosokban, a falvakon, és tud­ják, hogyan valósult meg ez a bizonyos tisztulási folyamat. Sok ember mintha megvakult volna a jobboldali antiszocialista kam­pánytól. Ismét szét kellett te­kinteniük, meg kellett látniuk a tényeket, a múltat. Ez a folya­mat nehezen valósult meg, bo­nyolult volt, és természetesen sok embert érintett. Elmondhatjuk, hogy az utóbbi másfél vagy két év alatt sike­resen teljesítjük azt a feladatot, hogy kivezessük a népet, a pár­tot és az államot a válságos helyzetből. A Központi Bizottság erről konkrét formában — té­nyekkel és számokkal alátá­masztva — beszélt decemberben és februárban is. Nemzetközi téren sikerült is­mét felújítani baráti kapcsola­tainkat a Szovjetunióval és a többi testvéri országgal, és Csehszlovákia újból szilárd ré­sze- a- szocialista tábornak. 'Politikai téren H pártban, a társadalmi szervezetekben és másutt sikerült rendezni, kon­szolidálni a viszonyokat, s ki­alakítani a normális feltétele­két az emberek nyugodt, alkotó munkája számára. Gazdasági téren sikerült leküzdeni az inflációs irányzatot, amely na­gyon veszélyes következmények­kel fenyegetett. Az emberek ma­guk is érzik, hogy más légkör­ben, konszolidált feltételek kö­zött élünk; javulás következett be gazdasági és szociális téren ís. Áz 1969 —1970-es években az a feladat állt előttünk, hogyan lehet megfékezni az inflációs tendenciákat, a gazdasági bom­lás veszélyét. Ez nem volt köny­nyű. Voltak emberek, akik pénzreformra, szigorú intézke­désekre gondoltak. Végül a Köz­ponti Bizottság úgy döntött, hogy a problémákat meg kell oldani, de nem a dolgozó em­berek terhére, nem az u élet­színvonaluk számlájára, hanem más utat kell keresni. Kerestük és megtaláltuk ezt az utat. Be­fagyasztottuk az árakat, jelen­tós eszközöket fordítottunk a közellátás hiányosságainak fel­számolására, vagy legalább eny­hítésére. Úgy vélem, minden ál­lampolgár látja a piacon - ha bár még nem minden ideális a helyzet, az áruválasztékkal még vannak problémák — hogy a helyzet lényegesen javult és a GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS BESZÉDE dolgozó megvásárolhatja azt, amire szüksége van. Továbbra is szem előtt tartjuk az élet­színvonal rendszeres és állandó emelését olyan arányban, aho­gyan népgazdaságunk fejlődik és amilyen eredményeket elér. Tudjuk, hogy egyes foglalko­zási ágakban, a dolgozók né­hány kategóriájában, néhány szociális rétegnél problémák vannak. Tudjuk, hogy minden­ki szeretne jobban élni, mint ahogyan él, de ezekben a kér­désekben realistáknak kell len­nünk. Csak azt oszthatjuk el, amit termeltünk. Nem élünk hi­telből és nem is akarunk hitel­ből élni. A népünk által elért életszínvonalnak a szavatolása és emelése számunkra ebben az évben és a következő ötéves tervidőszakban is a kitűzött cél. Egészben tehát arról van szó, hogy elérjük Csehszlovákiában a politikai és gazdasági stabi­litást, a nép szociális és jogi biztonságát, hogy megadjuk a népnek a távlatokat, hogy ne kelljen egyik napról a másikra élni, hanem tervezhessék a jö­vőt saját maguk és gyermekeik számára. Ennek leraktuk az alapjait. A dolgok egy részét megoldot­ták, a továbbiak megoldásán dolgoznak. Ezen az úton hala­dunk továbbra is nyugodt, meg­fontolt léptekkel, nagyon kö­vetkezetesen, és fokozatosan megoldjuk egyik problémát a másik után. Ezeket a politikai, gazdasági és szociális problémákat éles politikai küzdelemben kellett megoldanunk, a pártban meg­bújt jobboldali revizionistákkal és a társadalom antiszocialista erőivel, de mindenekelőtt az imperialista világ nagy nyomá­sával vívott küzdelemben, mert az imperializmus soha sem sza­lasztott el egyetlen alkalmat sem, ha arról volt szó, hogy megbontsa a szocialista társa­dalmat. Pártunk az önkéntesség alapelvére épül A politikai küzdelemnek ter­mészetesen vaunak kártvallott­jai is. Pártunknak is meg kel­lett válnia jelentős számú em­bertől, akik éveken át a párt tagjai voltak és bizonyos idő­szakokban jól is dolgoztak. A válságos időszakban azonban nem tudták, hol kell állnia a kommunistának, meginogtak, vagy súlyosan ártottak mozgal­munknak. Ezért tneg kellett tő­lük válni. Különösen az olyan emberektől kellett megtisztíta­ni a pártot, akik a kommunis­ta párt tagkönyvével a zsebük­ben lélekben a másik táborhoz tartoztak. És a pártban nem tűrhettünk meg és nem is akar­tunk megtűrni egy ötödik had­oszlopot. Aki a politikai küzdelemben a szocialista társadalom és a párt ellen harcol, annak, ha ő a vesztes fél, nem szabad sír­ni a következmények miatt. Egyes esetekben történhettek hibák vagy tévedések. Minden­kinek lehetősége van arra, hogy a pártszervekhez forduljon. Ahol hibák történtek, azokat jóvá teszik. Számos olyan eset­ben, amikor a párttagságról volt szó, már jóvá is tették. Azonban ismét hangsúlyozni kell, amit a Központi Bizottság már decemberben kimondott: a tagkönyvcsere alapjában véve helyes akció volt, jól hajtották végre és alapelvein sem ma, sem a kongresszuson semmit nem változtatunk. Ha a kommunista párt hiva­tott a szocialista társadalom­ban történelmi szerepet játsza­ni, amely szerepet helyette sen­ki nem vállalhatja, éspedig a marxi—lenini elvek alapján, amelyeknek alapján 50 évvel ezelőtt megalakult,' akkor ezt a szerepet a belőle eredő vala­mennyi következménnyel kell betöltenie. Akinek nem felel meg ez az elvszerűség, nem kényszerítjük arra, liogv so­rainkban legyen. Nem vagyunk kötelező szervezet. De aki be­lép a pártba, az önkéntes har­cos, aki a szocializmus építésé­nek nagy ügyéért, a szocialista tábor nagy ügyéért, a kommu­nizmus győzelmének ügyéért harcol. Ä tagkönyvcsere után funk­cionáriusaink tízezreinek meg erőltető munkájával sikerült a pártot megtisztítani és eszmei­leg megszilárdítani. A té 1! az, hogy ismét harcos, forradalmi marxista párt legyen, olyan, amilyen a burzsoá rendszer éveiben volt, amikor osztályhar­cot vívott. Mint a megszállás alatt volt, amikor megmutatta a nemzeti és osztályfelszabadu­lás útját. Mint Gottwald idején, mozgalmunk ragyogó időszaká­ban volt. A Központi Bizottság decem­beri ülése elfogadta a mind­nyájunk által ismert „Tanulsá­gok" című dokumentumot, és ebben megkísérelte összefog­lalni az utóbbi 4 -S évben min­den területen szerzett tanulsá­gokat. Ehhez, a dokumentumhoz vissza kell térni. Sem ebből, sem más pártdokumentumból nem csinálunk katekizmust, azonban arról van szó, hogy el- ­kerüljük a múlt hibáit. Min­den értelmes ember, ha hibát követ el, levonja belőle a kö­vetkeztetéseket, hogy a jövőben bölcsebb legyen. Ugyanezt keli tennie a társadalomnak és a kommunista pártnak. A „Tanul­ságokéban röviden összefoglal­tuk a párt és a társadalom munkájában keletkezett alap­vető hibákat, ezek okait és le­vontuk a következtetéseket a szocialista társadalom további építése számára. Az elvtársak a vitában azt mondták, hogy ezt a dokumen­tumot a kelet-csehországi kerü­let pártszervezetei pozitív mó-" dou fogadták, mert segít a kom­munistáknak megérteni a vál­ság okait és elkerülni a múlt hibáit. Valószínűleg a kongresszus is igazolja a „Tanulságok" dön­téseit, mivel ilyen válság és katasztrófa után, amilyenbe a jobboldali erők taszították pár­tunkat és társadalmunkat, nem ugorhatjuk át csak úgy egysze­rűen az ügyeket, és nem mond­hatjuk, mint sörözés közben: „Amilyenek vagyunk, olyanok vagyunk", felejtsünk el min­dent és az élet megy tovább. Az élet tovább megy, csakhogy nekünk ma bölcsebbeknek kell lennünk, mint amilyenek teg­nap vagy két évvel ezelőtt vol­tunk. Óvatosabbaknak kell len­nünk, mint amilyenek voltunk. És kevésbé hiszékenyeknek kell lennünk a különféle sultogók­kal szemben, akik — -mivel Dubčektól és társaitól nagysze­rű lehetőségeket kaptak, azál­tal, hogy rendelkezésükre bo­csátották a tájékoztatási eszkö­zöket — nacionalista vagy más pozíciókon állva, ellenséges esz­méket oltottak népünk tudatá­ba. Ez a „Tanulságok" értelme. Ezért kell ehhez az összefog­laláshoz visszatérni, meggyőzni a nem kommunistákat is, hogy megértsék a múlt fejleményeit, a nálunk történteket. Ott; ahol nem gyakorlunk hatást mi, kommunisták, ott valaki más­nak a befolyása érvényesül, ott más nézetek hatnak. A Nyugat mindenáron arra törekszik, hogy megnehezítse helyzetünket. Politikai és gaz­dasági csődöt provokál hazánk­ban, rendszeres kampányt foly-. tat azért, hogy nyugtalanságot, elégedetlenséget keltsen, rend­zavarást okozzon stb. A dolgozó embernek, mun-­kásnak, parasztnak, technikus­nak és értelmiséginek érdeke, hogy rendezett államban, kon­szolidált szocialista társadalom­ban éljen, hogy szabad állam­polgárként' éljen, hogy munkája legyen, és becsületesen végzett munkáját megfizessék, hogy él­iarthassa a családját, és ele­gendő tere legyen magánélete számára is. Ellenfeleink ezt ter-1 uiészetesen nem propagálhat­ják. Ezért cselekszik éppen az ellenkezőjét, ezért hirdetnek mindent, ami éppen az eszükbe jut. Kgyik kampányt ä másik után folytatják ellenünk. Azért beszélek erről, mert­ezek a hangok, amelyek a „Sza­bad Európa", vagy más hason­ló rádióállomásból táplálkoz­nak, elterjednek a nép köré­ben. Az ellenséges propaganda jiéldául arra törekszik, hogy elhíresztelje a nép között, hogy nálunk ellentétek vannak, a ve­zetőségben. Kieszeli, hogy ki kit állít félre, mikor állítják félre Husákot stt>. Ezt egyszer állítólag Indra elvtárs készíti ellenem, most pedig Biíak elv­társat vették sorra kijelentve, milyen változások következnek be, ha majd ülést tart a Köz­ponti Bizottság. Természetesen, hogy a vezetőségben és más szervekben vitáznak az ügyek­ről, de megtaláljuk a közös ál­lásfoglalást, kialakul az egy­séges nézet, és kapcsolatunk elvtársi. Természetesen egészen más gondjaink vannak, sem­hogy ezekkel a rémhírekkel foglalkozzunk. Ha reagálni akarnánk rájuk, naponta kelle­ne cáfolatot kiadnunk a Rudé právoban. Azt hiszik, hogy ilyen buta­sággal megtéveszthetik a cseh és a szlovák népet, vagy vala­milyen jíiovokációra ösztönöz­hetik. Bratislavában például megtar­tották a Nemzetközi Diákszö­vetség kongresszusát, amelyen kb. a világ száz országából vet­tek részt küldöttek. Nyugaton a különféle trockista és más csoportok azon töprengtek, ho­gyan használhatnak ki a kong­resszust. A küldötteket az üze­mekben, a főiskolákon és más­hol is nagy vendégszeretettel fogadták, és végül az egész kongresszus köszönetet mondott Csehszlovákiának, a vendéglátó országnak. A világ minden ré­széről érkezett fiatalok százai győződtek meg arról, hogy Csehszlovákia fejlett, kulturált szocialista ország, nem valami őserdő, ahogyan azt nekik Nyu­gaton, ahonnan érkeztek, ma­gyarázták. Azért hozom fel ezeket a példákat, mert a múltban né­ha megfeledkeztünk arról, hogy az imperialista világ határán élünk. Amikor tőlünk az embe­rek külföldre utaztak, nem tud­ták, hogy ott mi vár rájuk. Kri­tikátlanul csodálták azt a vilá­got, és csak azt látták, ami ra­gyogó. Mindaz, ami ott rossz, titokban maradt. Nem tudósítot­tuk kielégítő módon az osztály­szemjjontok szükségességét. Csehszlovákia és a többi szo­cialista ország a munkások és a parasztok állama, Nyugaton pedig a nagyburzsoázia uralja az országokat tekintet nélkül arra, milyen politikai párt vari épjien hatalmon. Ez a két vi­lág élhet Bgymás mellett, ke­reskedhet. de soha nem állhat azonos politikai síkon, tgy pél­dául a francia, német vagy olasz munkások nem titkolják, hogy országuk szocialista elren­dezésében reménykednek, a burzsoázia viszont szívesen idézne elő legalább néhány szo­cialista államban felfordulást, hogy ezeket az államokat saját hatáskörébe vonja. Erról a politikai küzdelem­ről.nem szabad megfeledkezni. Arról sem szabad megfeledkez­nünk, hosy nálunk még élnek emberek elavult nézetekkel, akik szívesen kihasználnák áz ilyen hangulatokat. Az ellenséges . propaganda szüntelenül találgatja, hogy (>o­li-tikai jierekre készülünk. Sok­szor megmondtuk, liogy ártat­lan embereket nem állítunk bí­róság elé és nem csinálunk semmiféle mesterségesen konst­ruált pereket sem. De azt is sokszor megmondtuk, hogy azo­kat a törvényeket, amelyek ná­lunk az embert és a szocialista rendszert védik, be kell tartani, hogy ezek mindenkire egyfor­mán érvényesek, és a leiforga­tó erőknek semmiféle lehetősé­get .nem adunk. Egyes emberek ezl úgy értel­mezik; mint gyengeséget. Igen, a harcot . politikai módszerek­kel folytatjuk, és politikai küz­delemként folytatjuk továbbra is. Senki sem sértheti meg azonban államunk törvényeit. Ennek is van határa. A külön féle jobboldali elemeknek és" a félreállított embereknek át kel­lene először tanulmányozni a büntetőtörvény könyvet, mielőtt' cselekednének. Államunkban törvény védi az embert, a tár­sadalmat, és amint már mon­dottam, ezeket a törvényeket következetesen életbe léptetjük. Nem engedjük meg, hogy a tár­sadalom és a dolgozók újból bonyodalmakba sodródjanak. A szocialista demokráciának, amiért harcolunk, amelyet ki akarunk bővíteni, melynek ke­retében minden munkásnak, pa­rasztnak és értelmiséginek te­ret akarunk biztosítani ahhoz, hogy a pártban, a szakszerve­zetekben, a nemzeti bizottsá­gokban, a Szocialista Ifjúsági Szövetségben és 'a Nemzeti Front más szervezeteiben ki­fejtse nézeteit — van másik oldala is: a szocialista rend­szer és szocialista társadal­munk tiszteletben tartása. Néz­zük csak a dicsőített nyugati demokráciát. Igen, sok mindent tehetnek ott, de amint veszély­be kerül a burzsoá rendszer, az uralkodó osztályok minden ha­talmi eszközt, így a hadsereget is felhasználják a rendszer megvédésére. Mi sem leszünk tehetetlenebbek szocialista ál­lamunkat illetően. Az, aki be­csületesen akar élni és dolgozni a szocialista rendszerért, an­nak elegendő szabadságot és te­ret biztosítunk, de az, aki elle­nünk van, az szilárd elhatáro­zásunkba ütközik. Ez vonatkozik külföldi kap­csolatainkra is. Mindenki tudja, hogy 1968—1969-ben a felfor­gató erők a Szovjetunió ellett akarták uszítani az embereket, megrágalmazták a Szovjetuniót, azt állították, hogy ráfizetünk a kölcsönös gazdasági segítség­re. Nem kell ahhoz kommunistá­nak lennie a cseh vagy a szlo­vák embernek, hogy nyilvánvaló legyen számára, mi a záloga nemzeti és állami létünknek. Láttuk, milyen helýzetbe került államunk 1938 előtt, amikor Be­lieš és a burzsoá politika Nyu­gat felé orientálta Csehszlová­kiát. Nem véletlen, hogy a máso­dik világháború alatt; a nem­zeti felszabadító harcban szö­vetséget kötöttünk a Szovjet­unióval és aztán fokozatosan a többi szocialista országgal. Ez politikánk alapköve, nemzeteink felvirágoztatásának, államunk és szocialista fejlődésünk szu­verenitásának létérdeke. Aki ezt nem érti meg, az nem érti a politikai realitást, sem pedig a szocialista rendszert. Vagype­dig túlságosan is tisztában van a dolgokkal és szándékosan más húrokat penget. Csehszlovákia ma felújította , kapcsolatait a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista or­szággal, szilárd része a szocia­lista tábornak. Ma, senki sem játszhat olyan játékot Cseh­szlovákiával, mint 1938-ban és 1939-ben. Énnek biztosítéka szövetségünk a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal. Ezért védeni fogjuk ezeket a kapcsolatainkat, mivel ez szo­cialista társadalmunk alapvető érdeke.. Nem engedjük meg,­hogy bárki, bármilyen módon megbontsa ezeket, a kapcsola­tokat. - Elvtársak! -A különböző, első­sorban a Szovjetunió és a töb­bi baráti ország vezetőivel foly­tatott bizalmas beszélgetések alapján ís kijelenthetem, hogy a cseheknek és a szlovákoknak nincs hűbb barátjuk a szovjet embereknél. Ez személyes ta­jjasztalatom is. A Központi Bi­zottság ezért decemberi ülésén „A CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai" cí­mű dokumentumában leszögez­te,-inár sohasem engedjük meg," hogy szovjelelLenes vágy más hasonló útra térítsenek: minket. A decemberi plénum megha­tározt-a pártunk "konkrét fel­adatait, politikai, társadalmi éš : gazdasági téren is. Mindenki tudja, mit kell tennie. A de­cemberi plénum határozatait következetésen tneg kell való­sítanunk. Elértük a konszolidá­lás bizonyos fokát. Egyes sike­rekre büszkék lehetünk. Tud­juk azonban,- hogy még sok megoldatlan kérdés és problé­ma van. Ezeket nem lehel egyik napról a másikra megoldani. (Folytatás .a 6. oldalon!

Next

/
Oldalképek
Tartalom