Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-17 / 40. szám, szerda

Milliomosok zárszámadása A köbölkúti szövetkezetben a a növénytermesztés anyagi és pénzügyi mutatói szerint jóval nagyobbak voltak az eredmé­nyek 1970-ben, mint az előző év­ben. Persze kisebb kivétel is akadt. A gabonafélékből például egy mázsával kisebb volt a ho­zam. Ezzel szemben a szemes kukorica 68,39 mázsás hektár­hozama igazolta, hogy a hibrid MV-59-és vetőmag nem „drága". Ezzel a hozammal a szövetke­zet járási viszonylatban a má­sodik helyen áll. A dohány ese­tében az előző év nehézségei iniatt a területet csökkentették, ám az egy hektárra jutó 47 200 koronás bevétel nagyobb a tava­lyinál. A szövetkezet a hatvanas évek elején, amikor életbe lépett a pénzügyi gazdálkodás szigorúbb formája, merész huszárvágást hajtott végre a termelés szer­kezetén. Fokozatosan 130 hek­táron gyümölcsöst telepítettek. Ennek a második évi termése már 1 200 000 koronát jövedel­mezett, pedig a fáknak csak kb. 30 százaléka fordult termőre. A gyümölcsös mellett a szőlészet is helyet kapottt. A 110 hektár­nyi telepítésből 77 hektár adott már teljes termést, hektáron­ként rekordnak számító 174 má­zsát. Az eladott 134 vagon sző­lőért a szövetkezet 9 millió ko­ronán felüli összeget kapott. Olyan termés ez, hogy a köböl­kúti szövetkezettől ezen terme­lési ágazatban szlovákiai vi­szonylatban aligha hódítják el az elsőséget. Talán nem is kell mondanom, hogy a bőséges ter­més begyűjtése szinte emberfe­letti feladatot rótt a 353 tagot számláló szövetkezetre. Ámde segítségre jöttek a családtagok, a nyugdíjasok és a tanulóifjú­ság. így aztán öt hét alatt vé­geztek a feladattal. A számítá­sok azt is kimutatják, hogy a telepítés költségei 5 800 000 ko­ronára rúgtak, ami ilyen termés mellett gyorsan megtérül. A szövetkezet növénytermesz­tésének nagy sikerét úgy is ér­tékelhetjük, hogy lehetőséget nyújtott az összes termelési ágazatban olyan ösztönző bére­zést alkalmazni, amely az ál­lattenyésztés dolgozóit is ma­ximálisan mozgósítja a felada­tok teljesítésére. A feltöltött alapok biztosítékul szolgálnak arra, hogy az állattenyésztés és a több szakasz fékező körülmé­nyeit mielőbb felszámolják. Pl. az ötéves tervben 9 milliót for­dítanak majd az elavult férőhe­lyek korszerűsítésére, illetve modern kapacitások építésére. Ebben az évben már hozzáfog­nak egy automatizált sertéshiz­lalda építéséhez, melyben éven­te 20—22 vagon húst termel­hetnek majd. Ilyen korszerű és gazdaságos termelőcsarnokra éppen égető szükség van, mert ež idő szerint télen úgyszólván abrakkal fűtik az elavult sertés­ólakat. Ez pedig már hizlalásra is drága. A másik nyomós ok, hogy az elavult munkahelyekre egyre kevesebb az áldozatkész dolgozó. A korszerű hizlaldánál nem lesz probléma a kettős mű­szak bevezetése, ami a fiatalság számára is vonzó. Mindezek el­lenére az állattenyésztés eddigi legjobb eredményét érte el. A szövetkezet az 1971-re ter­vezett feladatokkal is hasonló­képpen meg akar birkózni, ha­bár nehézségek már előre mu­tatkoznak. Nagyobb területen fordulnak termőre a gyümölcsös fái és a fiatal szőlő is. A tag­ság zárszámadáskor erőteljesen követelte a munkakörülmények megjavítását és a gépesítés fo­kozását. Tudni kell azonban, hogy ez nem csupán pénzkér­dés. A szövetkezet számára ez nem jelentene problémát. Ez or­szágos probléma. A gazdag zárszámadáskor a vezetőség tárgyi ajándékokkal jutalmazta meg a nyugdíjba vo­nuló idős tagokat, úgyszintén a csoportok legderekasabb dol­gozóit. A tagság is elégedett le­het, mert 1970-ben az alapfize­tés, az időszaki prémium és a bőséges nyereségrészesedés cí­mén 8 600 000 koronát kapott kézhez, ami kerek 5 millió ko­ronával több, mint a növényter­mesztés szakosítása előtti bére­zés szintje volt 1961-ben. GÁBRIS JÓZSEF Eredmények a mérlegen Számológép zaja hallatszott a szövetkezet székházának folyo­sóján, amikor bekopogtam Jaku­bics Imre agronómus irodájá­nak ajtaján. Amint megtudta lá­togatásom célját, széles mozdu­lattal az asztalán halomba ra­kott, számjegyekkel teletűzdelt Ívekre mutatott: „Kérdezzen csak, minden adat kéznél van." Pillanatok alatt oldalak teltek meg a jegyzetfüzetemben. Be­szélgetésünk során megtudtam, hogy az ímelyi (ímeT) szövet­kezet 1762 hektár mezőgazdasá­gi, illetve 1409 hektár szántó­földön gazdálkodik. E terület nagyobb részén gabonaféléket termeszt. A múlt év eredmé­nyeit vizsgálva azonnal látszik, hogy számukra sem volt minden kedvező. Mironovi és Bezosztája búzából mindössze 26,5 mázsa termett egy hektáron, árpából pedig 34,2 mázsás átlagtermést értek el. Valamivel jobban si­került a kukorica- és a cukorré­patermés, melyből hektáronként 424 mázsát takarítottak be. A búzahozam alakulását az általá­nosan kedvezőtlen időjáráson kívül az is befolyásolta, hogy a mélyebben fekvő területeken nem kezdhették meg idejében a tavaszi növényápolást, mert nagy volt a talaj nedvességtar­talma. A múlt évben átlagosan 216 kilogramm tiszta tápanyagot szórtak el egy hektáron, ami a helyi szakemberek véleménye szerint is kevésnek bizonyult. Ebben az évben szeretnék 54 ki­lóval növelni a szántóterület tápanyagadagját. Az ímelyiek nem idegenkednek a vegysze­rektől sem .Tavaly 130 hektáron végezték el a kukorica vegysze­res gyomirtását. Az eredmény szép volt, hiszen azokon a par­cellákon egyáltalán nem volt szükség kézi kapálásra. A ku­korica betakarítását már szin­tén gépesítették. Idén a cukor­répa begyűjtését is hasonlóan szeretnék elvégezni. Az agronómus büszkén újsá­golta, hogy náluk nincs munka erőhiány. Néhány éve ugyan so­kan hátat fordítottak a közös­nek, .sőt falunak is, de többsé­gük már visszatért. Ma elegen vannak olyanok is, akik bizony örömmel lennének a szövetkezet tagjai, de a vezetőségnek kor­látoznia kell a tagfelvételt az egyre szilárdabb alapokkal bíró szövetkezetbe. A dolgozók átla­gos életkora 39 év, az átlagke­reset pedig 1800 korona körül mozog havonta. A viszonylag kedvezőtlen évet jó mérleggel zárja a szövetke­zet. Igaz, nem beszélhetünk mil­liós túlteljesítésekről, de a pénz ügyi terv irányszámait elérték, ami azt sejteti, hogy a szövet kezet vezetői reális alapokra építik az évi terveket. -bor A heverőn pihentem és ciga­rettázhattam. Fentről halk ko­pogásra lettem figyelmes. Ott fent talán nem tudják, hogy az ö padlójuk az én meny­nyezetem? Dübögnek a padlón és ezzel megszentségtelenítik az én mennyezetemet. Ilyenek a inai viszonyokI Kénytelen va­gyok visszadörömbölni, nehogy azt képzeljék, hogy megijedtem. Felkaptam a seprűt és figyel­meztetően megkopogtattam a mennyezetét. Erre hangosabban kezdtek dübögni. Természetesen én sem maradtam adós. Fenn magasugró versenyt ren­deztek. Technikai okokból én nem ugrálhattam a plafonon. Fogtam a filozófiai szótárt, fel­másztam a szekrény tetejére és érzéssel elszavaltam a jelensé­gek okozatáról szóló fejezetet. Fentről fülsüketítő csengés következett. Szomszédaim az éb­resztőórát járatták. Nem maradt más hátra, kény­telen voltam bekapcsolni Neva gyártmányú villanyborotvámat és a seprűre erősítve a meny­nyezet alá tartottam. Fenn egy pdlanatig zűrzavar támadt. Végül is felcsendült egy koloratúr szoprán hang, amely nevetséges módon a csendes éj­szakáról énekelt a holdfényes természet ölén. Ügy látóik, m ellenfél gramofonnal is fel volt szerelve. Erre áttértem én is a lírára és kiválasztottam a ..Nyugodj békében sötét sírhant" oi. A lírai közjáték után szom­szédaim bádogedényeket dobál­tak a padlóra. 1 Én elővettem a porszívót és felakasztottam a csillárra. Felettem két szólamban éne. kelnt kezdték az „Ej uhnyem" című dalt. Ellenintézkedésként majd le­törtem a rádió gombját. > Fentről észbontó kutyavonítás kezdődött. Mivel nem tartok kutyát, kénytelen voltam magam voní­tani. El kell Ismerni, sokkal lel­kesebben csináltam, mint a szomszédék kutyája. Nemsokára megszégyenülten elvezették az ebet, mert össze sem leheteti velem hasonlítani. Vihar előtti csend támadt. Felálltam a szekrényre és fü­lem a mennyezetre tapasztot­tam. Egyszerre csak hatalmas robbanás dörrent és én az ijed. ségtől a földre pottyantam. Fe­lettem egy motorkerékpár pöfö­gött éktelenül. Körülnéztem a lakásban, de hiába törtem a fejem a megtor­láson. Semmi megfelelő eszközt nem találtam. Fogtam a magne­tofont és siettem a legközelebbi építkezésre Ott feljátszottam e cölöpverő pöröly zaját. Ezzel a szomszédék nem szá­moltak. A motorkerékpár hang- ­ja szinte elveszett iparunk gyö­nyörűen dübörgő, felerősített ritmusában. Ablakom előtt megjelent egy gereblyére erősített fehér zseb­kendő. Az ellenség kapitulált' E. POLfANSZKlf Több mint 5000 csirkét nevelnek 7 hét alatt 1—2 kg súlyúra a Bíisi jGabčikovoj Állami Gazdaságban. (B. Palkovič — ČSTK felv.J ZBYCH ANDRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 65. Lehet, hogy tévedek — gondolkozott Edit. De ha uem alapos a gyanúja, ak kor miért tűnt el Brunner az óvóhely röl, és miért esett ki kezéből a pohár? Editnek most kedve lett volna leg­alább Hanssal közölni gyanúját, de félt, ha mégis téved, akkor kellemetlen helyzetbe hozhatja Klosst is, önmagát is. Igaz; hazafelé Kloss említette, hogy odafent a lakásban Edit azt mondta, nem a bombázástól fél, de a lány kité rö válasza után Kloss elejtette u témát. Klossra gondolt. Arra, hogy megvál­tozott. Határozott, komoly férfi leit. jó lett volna megkérdezni, hogy Gdanszk­ból miért nem válaszolt az utolsó leve leire, de nem tehette. Kloss is megvál­tozott, ő is. Évek teltek el, ő sem volt már szent. Rudira gondolt. A fiúra, akivel fél évig együtt élt, s aki öngyilkos lett. A későbbi kihallgatásokon derült ki, hogy Rudi egy Fiihrer-ellenes ügybe ke­veredett, félt a leleplezéstől, ezért me­nekült az öngyilkosságba. Edit mindezt végiggondolta most, és arra a következ­tetésre jutott, hogy ha kell neki Hans akkor Így kell elfogadnia, ahogy van. És viszont, Klossnak is öt. Talán gyermekünk is lesz még — gondolta most Edit. — Igen, egy-két gyerekhez még nem vagyok öreg. jó lenne, ha mindkét gyerek Hansra ha­sonlítana. Erre a gondolatra elnevette magát. — Istenkém, még azt sem kérdeztem töle, hogy megnösült-e már? Ebben a pillanatban neszt hallott az ablaknál. Nem lepte meg, hogy lövések dördültek odakint. Csak az ablakcsö­römpölést nem értette. A sötétben a pisztolytáskát kereste, arra gondolt, hogy Grétinek van igaza, aki párnája alatt tartja a fegyverét. Mire megtalálta a pisztolyt, már ko­pogtak az ajtón, az ablak alatt is fel hangzott a járőr kiáltása. Magára ka pott egy köpenyt, és ajtót nyitott. Töb­ben álltak odakint. Az egyik férfi je lentkezett, hogy orvos. — Köszönöm, de nincs semmi bajunk — mondta Edit és Grétire nézett, aki halálsápadtan vacogott az ágyban. Va­laki közben lámpást gyújtott, Edit csak akkor látta meg, hogy a fekhelyét lö­vedékek szagatták fel. Ebben a pilla­natban összeesett az ijedtségtől. — Természetes reakció — hallotta az orvos hangját Edit. Valaki meg akarta ölni. Ót, és csakis őt, hiszen ha vaktában lőttek volna, akkor akár mindkettöjüker-érhette volna golyó. január elseje volt. Kloss szívesen be szélt Kurttal az éjszakai eseményekről. Kurt elmondta, hogy a légitámadást szerencsére átaludta Margit mellett. Hozott egy szelet tortát is a gaz-Iájá nak, és Kloss r megdicsérte Margit há ziasszonyi képességeit, érdeklődött, hogy mikor házasodnak össze? — Csak a háború után — mondta Kurt, és kérdő tekintettel nézett Hans­ra, mint aki t'ile várja, hogy mondja már meg végre, mikor fejeződik be. ez a háború. De KlosS nem válaszolt, így hat Kurt folytatta: — Amíg- persze iluen esetek fordul nak elő, mint az éjszakai banditatá madás, addig nem érdemes megnősülni. — Banditatámadás volt? — kérdezte Kloss, csakhogy valamit mondjon ő is. — A lányokra lőttek. — Milyen lányokra? — kérdezte Kloss. — Hát azokra, akik az állomás mel­lett laknak. A földszinti szobába lőttek, be. Nem is értem, hogy miért laknak földszinten a lányok ilyenkor. — Azok a lányok, akik a kaszinóban dolgoznak? — érdeklődött most már élénkebben Kloss. —- Nem. Mindketten telefonosok a törzsnél. Biztosan nem ismeri őket, mert az egyik két napja jött csak, a másik meg Brunner Sturmjührerrel szűri össze a levet. Kloss idegesen nyelte le Margit tor tájának maradékát. Arra gondolt, hogy Margit biztosan jő feleség lesz, csak' ne várjanak a házassággal a győzele mig, mert akkor szegény Margit pár­tában marad. Szóval Editre lőttek? És mi történhetett u lánnyal? És ki löhe tett? Csak nem Bartek? Bár Bartekról is feltételezhető, hogy megelőzési szán­dékkal elrendelte a lány likvidálását. De akkor megbeszélte volna vele is, ha csak... Hacsak nem bizonyosodott meg arról, hogy Edit csak provokátor, és Kloss váratlanul nehéz helyzetbe ke rülhet, ha. a lánynak lesz még ideje beszélni. — És mi történt velük? — kérdezte rövid töprengés után Kloss. — Nagyon megijedtek. De ki ne ijed­ne meg, l\a szilává lövik a szalmazsák­ját? Egyébként egészségesek mindkel­ten. — Szóval csak megijedlek? Akkor hála istennek - mondta Kloss. Kurt nem értette, hogy miért hálálkodik a gazdája két ismeretlen lány életben­maradása miatt.­Kjoss elhatározta, hogy elmegy Edit­hez. Elment volna most akkor is, ha semmiféle ürügyet nem talál a láto­gatásra.' de így senkinek sem volt gya­nús a látogataSa. Csak Gréti volt otthon. Még ágyban volt, de láthatóan nem haragudott, hogy Kloss zavarja. Kloss elköszönt és a törzs épületébe sietett, ahol Edit már a telefonközpont­ban dolgozott. Kopogott, a lány hátra sem fordult, amikor belépett. Kloss átölelte a lány nyakát, megcsókolta a haját. Edit erre felugrott, és átölelte a fiút. — 0, Hans, ha tudnád, mennyire megrémültem. Nem is annyira a halál gondolatától, hanem attól, hogy soha többé nem találkozhattunk volna. — Féltelek, kicsim — simogatta meg a lány arcát Kloss. — Nagyon féltelek. — Kicserélik a szobánkat. A harma­dik emeleten lakunk ma délutántól. Kloss rádöbbent, hogy komolyan tet­szik neki ez a lány. Igaz, az elmúlt né­hány évben lengyel és német lányok felváltva tetszettek neki, és ő igyeke­zett is háborús tempót diktálni a szere­lemben. De Edit valahogyan másképp tetszett neki. Kloss még vagy egy órát üldögélt Edit szobájában. Szerencséjükre alig volt forgalma a központnak. Sok mindenről beszéltek, csak az éj­szakai eseményekről nem. Kloss végül is búcsúzott, és megkérdezte a lánytól, hogy mit akart mondani neki tegnap éjszaka. — Semmit kedves — mondta Edit, — de ha ráérsz, ma este, szívesen felug ranék hozzád. — Örömmel várlak — mondta Hans, — de azt szeretném, ha megmondanád, hogy annak, amit tegnap este mondani akartál, annak, hogy valamitől jobban féltél, mint a bombázástól, tehát an­nak, amit elhallgatsz, szerinted volt-e köze ahhoz, ami ma hajnalban a szo­bátokban történt. — Hans, ha faggatsz, soha nem me­gyek hozzád. — Tehát várlak, — mondta Kloss, mintha teljesen megfeledkezett volna orrni amiről az imént foggalta a lányt. (Folytatjuk) 1971 II. 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom