Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1971-02-12 / 36. szám, péntek
B orgosesia észak-oli-sEországi városka peremén lakik az olasz ellenállási mozgalom legismertebb vezére, Vincenzo Mosca telli képviselő. Erald Gastonnal, aki ma ugyancsak képviselő, 1943-ban megszervezték Piemonte térségében az első partizánbrigádot. Ebben az időszakban hangzott el az alpesi völgyekben és hágókon a partizánok első fegyver dördülése. És ekkor kezdődött a hitleri megszállók elleni fegyveres küzdelem. ... Vincenzo Moscatelli, amikor meghallotta a motorberregést, kijött s megállt a ház küszöbén. — jó napot. Örülök, hogy találkozhattunk. Rég nem volt alkalmam oroszul beszélni — mondta mosolyogva a volt partizánparancsnok és betessékelte a házba. Vincenzo Moscatelli dolgozószobájában rengeteg könyv, dokumentum és fénykép van az asztalon. Amikor észrevette tekintetemet, magyarázkodott: „Folytatom a munkámat, gyűjtöm, osztályozom a megszerezhető dokumentumokat, a különböző anyagokat. Észak-Olaszország partizánmozgalmának, főleg Novara tartomány partizánmozgalmának történelme ugyanis az A partizánparancsnokság nagyra becsülte Alekszander Tkacsev hősiességét. A dokumentum így ír róla: „Az orosz harcos sohasem hátrált és a többi partizántársával együtt gyakran kockáztatta életét". Tkacsev a háború után visszatért hazájába. Uszty-Labinszkajában él és dolgozik, és levelez volt barátjaival, az olasz partizánokkal. „Bajtársaink örök emlékezetükbe vésték Mihail szovjet katona hősiességét" — folytatja Moscatelli. Sajnos, senki sem tudja vezetéknevét. Svájcból jött hozzánk, ahová a fasiszta koncentrációs táborból menekült. Michele — ahogyan bajtársai nevezték, — már az első napokban harci feladatot kapott. 1944. október 14-én Mihail kiment az országútra és egyedül két órán át feltartóztatta az olasz fasiszta tengerészek tizedik nasszádjának katonáit. Nyolc fasisztát agyonlőtt, hatot megsebesített. Égy géppisztolyból egész sorozatot lőttek rá és elesett. Mihail halála után a katonák elmondták, hogy jól beszélt olaszul, talán a háború előtt Olaszországban valamilyen szovjet hivatalban dolgozott. Vincenzo Moscatelli kapcsolatban áll a szovjet történészekkel és azokkal a volt szovA PARTIZÁN HARCOK OLASZ KRÓNIKÁSA egyedüli, ami érdekel. Szeretnék az emberek számára, főleg a fiatal nemzedék számára valami hasznosat tenni. Feltétlenül fontos lesz ecsetelni a több száz élő hős és az elesett hősök merész tetteit." Majdnem két évig volt Vincenzo Moscatelli a novarai tartomány partizánkörzetének politikai biztosa, ahol az ellenállási küzdelem 1943 szeptemberétől 1945 májusáig tartott. Moscatelli a háború után a történelemnek szentelte magát. Pietro Secchioval, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjával együtt megírta a „Monterosa bevonult Milánóba" című könyvet amely a novarai tartomány partizánjairól szól. A könyvet orosz nyelvre is lefordították, s a Szovjetunióban nagy sikert aratott. Megírták benne az olasz és a szovjet partizánok hősiességét, többek között a Fora Mosilisvill grúz partizán hősi halálát. — 1944 nyarán tartományunk partizánmozgalma nemzetközi jelleget öltött — mondja Vincenzo Moscatelli. — Több ország, a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia partizánjai csatlakoztak sorainkhoz. A novarai tartományban 300 szovjet katona vett részt a partizánharcokban. Ezek Ukrajnából, a Don mentéről, Kubányból és Grúziából származtak. Mindnyájan részt vettek a hitleristákkal vívott kemény küzdelmekben. Alekszander Tkacsev usztylabinszkajai partizán 1943 őszétői harcolt ezeken a helyeken. Eleinte Beltrami százados osztagának, majd a „Remo servadei" dicső brigád és a „Valtoce" partizánezred tagja volt. jet katonákkal, akik részt vettek Olaszország ellenállási mozgalmában. Nemrég a Szovjetunióban tett látogatása során elutazott Bjelgorodba is. Nagy volt az öröm, amikor ott találkozott Jakov Bajgyinov kolhoztaggal, akivel a háború alatt Észak-Olaszországban partizánoskodott. — Bajgyinovval való találkozásom — mondotta Moscatelli — számomra a fiatalsággal való találkozásomat jelentette, amelyet az alpesi hegyekben golyók süvítése közben éltem át. Sok mindenről beszéltem a már lassan öregedő szovjet paraszttaL Felelevenítettük a nehéz háborús éveket, és igazán örültünk annak, hogy béke van. Nagyon sok fiatal vett körül bennünket. A fiúk és leányok érdeklődve hallgatták beszélgetésünket. És nekünk partizánoknak jó érzést okozott az a tudat, hogy mi is hozzájárultunk Európa békéjéhez. Az olasz felkelési mozgalom részvevői a szovjet hadsereggel együtt küzdöttek, amely a hitlerizmus elleni küzdelemben legnagyobb súlyát viselte vállain. A demokratikus Olaszország sohasem feledkezik meg arról, hogy területén több mint 5000 szovjet polgár harcolt a partizánosztagokban. Közülük többet kitüntettek a hősiességért és bátorságért érdemrenddel. Két szovjet polgár — a rjazani Fjodor Polotajev és a grúz Fore Moszulisvili Olaszország nemzeti hőseivé váltak. Mind a kettőjüket in memoriam a „katonai hősiességért" aranyéremmel tüntették ki. Ez a legmagasabb olasz katonai kitüntetés. D.SZTYEPANCSENKO Kolhozszanatórium A Fekete-tenger partján, Lazarevszkij mellett felépült a „Csendes Don" nevű szanatórium (lásd felvételünket). A szanatóriumot a rosztovi terület három járásában — a nyeklinovi, azovi és a zernográďi járásnak — a kolhozai építették, közösen. Jelenleg újabb 450 személyes szállórész, iszapgyógyintézet, sportcsarnok, és két úszómedence építését tervezik, amely a téli idényben melegített tengervízzel üzemel. A pekingi acélművekben Nagy gyár. Autóval járjuk az utat az üzemek között. A csőgyár csarnokán tízperces gyalogséta végigmenni. A kohókhoz vasúti sínek kígyóznak, az üzemegységek között vagonok szállítják a kokszot, ércet, izzón fénylő nyersvasat. Harmincezer ember dolgozik itt, de házigazdáink szerények: „közepes méretű üzem ez csupán". — Mit jelent ez a termelés volumenjét illetően? — kérdem. — Vannak nagyobb és kisebb acélműveink is — tér ki a konkrét válasz elől mosolyogva Csang Van-csu, a hatalmas gyár „forradalmi bizottságának" tagja és hörpint egyet a zöld teából. Mi is mosolygunk: ha vannak is nagyobbak, ez a gyár, melynek méretei Csepellel érnek fel, nyilván egyike a legjelentősebbeknek Kínában. A beszélgetés a „forradalmi bizottság" dombtetőre épült székházában, a kényelmes, süppedős fotelekkel berendezett fogatóteraniben zajlik. Már bejártuk az üzemet, láttuk a frissen csapolt acél szikraesőjét, a kokszolómű kemencesorát, s megtekintettük az óvodások műsorát is. Az üzemlátogatás előtti bevezetőből tudtuk, hogy a gyárat 51 éve alapították, a felszabadulás után vált igazi nagy üzemmé, amely több mint 400-fajta terméket állít elő, s a vertikális szervezés teljes, mert vasércbányától a hengerműig mindennel rendelkezik ez a kombinát. Azt is elmondták, hogy az üzem 19GB után 1969-ben ért el új rekordot, s idén tovább növelte termelését (házigazdáink szerint 98 százalékkal...). fae hogyan működik egy kínai nagyüzem? Ki irányítja? Hogyan? Milyen szervezetek működnek benne, ml a feladatuk? Ki mennyit keres, és mi határozza meg jövedelmét? Sao Hszian-siu, a zöld egyenruhás katona-alelnök és Csang Ve'n csu, a magas, kékruhás, mérnöki megjelenésű bizottsági tag felel a kérdésekre. A hadsereg „Mao Ce-tung propagandacsoportja" 1967-ben a „kultnráiis lorradalora" legviharosabb évében vonult be ide, s 1968 ban alakult meg a hadsereg, a forradalmi káderek" (azaz a „kulturális forradalom" vonalához csatlakozó régi vezetők j és a „forradalmi tömegek" (vagyis az üzem régi párt- és állami vezetésének megszüntetésére létrejött különböző szervezetek) képviselőiből a „forradalmi bizottság", amely azöta is a gyár élén áll. — kikből áll? — Az ötven tag hatvan százaléka munkás, harminc százaléka „forradalmi káder" ós tíz százaléka katona. — A bizottság elnökét melyik csoport adja? — Az elnök katona. Az irányítás feladata elvileg mindenütt a párté. Hol tart a párt újjászervezése? — A kombinát gyáregységeiben vannak olyan pártszervezetek, amelyek már megalakították pártbizottságukat, de gyári pártbizottság még nem jött létre. — Akkor hogyan érvényesül a párt irányítása? — Addig, amíg a gyári pártbizottság nem alakul meg, szerepét annak a katonai egységnek pártbizottsága tölti be, amely kiküldte hozzánk Mao Ce-tung propagandacsoportját. A „forradalmi bizottság" a gyár legfelsőbb vezető szerve. A gyáregységeknek szintén megvannak a maguk „forradalmi bizottságai". Valaihennyí alá különleges csoport tartozik, amely a termelés gyakorlati irányításával foglalkozik. A gyár régi igazgatója jelenleg ennek az összüzemi csoportnak a vezetője. — Mi történt a „kulturális forradalom" előtti vezetőkkel? — Legtöbbjük ma is vezető posztokat tölt be, a korábbi aligazgató ma például a „forradalmi bizottság" egyik alelnöke. A gyárban a „kulturális forradalomban" megszüntetett szakszervezet helyét nagyjából a „munkásképviselők tanácsa" elnevezésű szervezet tölti be. A gyár vezetői munkájukban, mint mondják, a politikát állítják az első helyre. Az üzem dolgozói — munkaidőn kívül — naponta egy órán át tanulmányozzák Mao Ce-tung művelt, illetve „e müvek fényében vitatják meg termelési ós egyéb problémáikat". Az üzemben időnként bíráló nagygyűléseket rendeznek, amelyeken elítélik a (ma „renegát munkásárulónak" minősített) Liu Sao-csinak tulajdonított irányvonalát. És mennyit keresnek? Az átlagbér havi 65 jüan, a legalacsonyabb 35, a legmagasabb munkáskategória 115 jüan. ( 1 jüan a hivatalos árfolyam szerint IC forint, de Kínában a jegyre adagolt rizs kilója 0,28 jüan, tehát a fizetés vásárlóereje a kínai ember szamára szükséges cikkekben sokkal nagyobb, mint amit az árfolyam kifejez). A legmagasabb, elsőosztályú mérnöki fizetés az üzemben 263 jüan (ez a legmagasabb bérösszeg, amelyet Kínában hivatalosan valaha is közöltek velem: ilyen csak régi, kiemelkedő szakembereknek jár — egyben azt is jelzi, hogy a műszaki értelmiség továbbra is a legjobban dotált réteg Kínában). — Mi határozza meg a bért? — Elsősorban a munkában eltöltött idő szerint halddnak előre a munkások a bérosztályokban. — Teljesítménybér nincs? — Nincs, a munkásokat nein teljesítményük, hanem főleg politikai öntudatuk alapján ítéljük meg, aszerint, hogyan tanulják Mao elnök művelt, milyen a felelősségtudatuk. — Az nem fordul elo, hogy valaki példát mutat a politikai munkában, de elmarad a termelésben? — Aki hü Mao elnök irányvonalához, az a termelésben is helytáll — hangzik a válasz. Elérkeztünk az utolsó témához, a szociális kérdésekhez. A munkaidő nyolc óra, a munkahét hatnapos. Azok, akiknek családja vidéken él, évi kéthetes szabadságot kapnak, de a többieknek a vasárnapokon kívül csak az ünnepnapok járnak (összesen hét). Szabadság jár házasság és szülés esetén is (az utóbbi két hónap). A kedvezményes üzemi konyhán az ebéd ára havi 3 jüan. A gyár saját kórházában és rendelőintézetében ingyenes kezelést nyújt, a táppénz betegség esetén a gyárban töltött évektől függően 80 százaléktói 100 százalékig terjed. A nyugdíj az utolsó évi átlag 70—80 százaléka; a nyugdíjkorhatár a nőknél 55, a férfiaknál 60, a kohászoknál 50 év. Időnk végére jár. Felhörpintjük a tea utolsó kortyait és elbúcsúzunk vendéglátóinktól. BARACS DÉNES (Népszabadság)
