Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-12 / 36. szám, péntek

AMIT NEM MOSHATNAK EL A KÖNNYEK „Január 23-án délelőtt Ostrý Grúň és Kľak községben ünnepélyesen emlékeztek meg arról at ártatlanul megölt 146 emberről, akik a fasiszta barbarizmus áldozatai lettek. A két községet 1945. január 21—23-án az Edelweiss fasiszta alakulat felégette." (Újsághír) S

oha még nem jártam ilyen völgyben. Ilyen hallgatag, gondola tokát ébresztő, csendes völgy ben. Olyan hely ez, ahol emlékek szakadnak fel az emberben. Különös völgy. Két helyen tömegsírokkal fogadja a látogatót A hozzá vezető út. két oldalán új házak állnak. A régiek porig égtek. Mindez régen történt. A völgy bejáratánál huszonöt évvel ezelőtt egy táb Ián a következő felirat állt: Akit ezen a helyen elfognak, partizánnak minő sitik és agyonlövik! Akkor már a tizenegy kilométer hosszúságú völgy négy községének lakosait — Župkóv, Hrabičov, Ostrý Grúň, Kíak — kitelepítették. Erre az „übermenschek" véres terrorakciói után került šor. Kfak és Ostrý Grúň megfélemlített, a borzalmas eseményektől sokkolt lakosságának egy része szétszóródott, rokonoknál, ismerősöknél talált menedéket, a halottakért pedig Žarnovicén a lelkész rebe gett imát „1945. január 21-én korán reggel jöttek a faluba a németek. Édesapánkat elrejtettük egy szalmakazalba, a németek ugyanis főleg a férfiakat szedték össze. Valamennyi gyanús volt nekik. Kimentünk az utcára. A kaptatón két német közeledett felénk. Észrevettünk négy menekülő partizánt, ök is észrevették őket. Tüzet nyitottak a menekülők felé. Befutottunk a házba. Megláttuk a szomszédot. Ö ls a hegyek felé futott. Ekkor több katona közeledett felénk. Valamelyik közülük kézigránátot dobott az ajtónkhoz. El rejtőztünk a lakásban, nehogy golyó vagy szilánk érjen bennünket. Később elhallgattak a fegyverek. Nem sokkal ezután bejött egy német és azt kérdezte: hol van édesapánk? Azt mond tuk neki, hogy néhány nappal ezelőtt elment a bátyjához. Arra a kérdésre: hol vaunak a partizánok, azt vála szóltuk, hogy a hegyekben. Erre mindnyájunkat kikergettek az utcára, ahol már többen is voltak. Senki sem tudta, mit hoz a következő perc, mindenki rettegett." Autóbuszunk lassan kapaszkodik a jeges úton A német teherautók, páncélkocsik is valahogy így haladhatA közrend önkéntes őrei František Debnár tak. Akkor, régen ... És halált hoztak magukkal .. . Képzeletben látom, amint a kipufogó csövekből sűrű füst száll felfelé. Szinte látom a szürke egyen ruhás katonákat, amint beszélgetnek szövögetik rettenetes terveiket. Ke zükben pedánsan tisztított fegyverek Lehet azonban az is, hogy hallgattak Bestiális cselekedeteken gondolkod tak. Az járt a fejükben: majd mi adunk ezeknek a konok embereknek, akik nem hajtanak fejet a harmadik birodalom képviselői előtt! Majd megmutatjuk nekik, kik vagyunk! Autóbuszunk megállt. Ostrý Grúň — az első emlékmű előtt állunk. Hatvan két bestiális körülmények között meggyilkolt gyermek asszony, férfi tiszteletére állított emlékmű előtt. Mindenütt koszorúk, virágcsokrok És nevek, nevek, aranybetűs nevek. Meg tudom, hogy kísérőm szüleinek és testvéreinek a neve is ott van. Később látom, amint hullanak a könnyei amikor az eseményekről beszél. „Kint álltunk a fagyos téli szélben Rettenetes hideg volt, mi pedig fel sem voltunk rendesen öltözve. Meg kértük az egyik németet, legalább a legkisebbeket engedje be a házba Megengedte, hogy bemehettek. A ki csínyekkel együtt két idős asszony is bejött. Tüzet gyújtottam a kályhában és kimentem a többiek közé. Ott volt édesanyám, édesapám — aki közben előjött rejtekhelyéből — és ott talál koztam legidősebb bátyámmal is. Ak kor még nem tudtuk, mi vár ránk. Csak álltunk és vártunk a nagy hidegben." Huszonhat év telt el azóta. A rettegés és a félelem azonban még mindig kísért ezen a helyen. Ne mondja senki, hogy lehet felejteni, hogy behegednek a sebek, hogy a könnyek idővel elmosnak mindent! A sebek sebek maradnak akkor is, ha behegednek. Sebek maradnak akkor is, ha koszorúkkal, virágokkal borítjuk be őket. És akkor is, ha ma a völgyben rendes kerékvágásba került az élet. Tanuja voltam a kultúrházban egy találkozásnak. A kTaky és grúňi lakosok jöttek össze. Sírtak. Keménykötésű férfiak fogukat összeszorítva birkóztak a fájdalommal. Ott éreztem, az a huszonhat év nem is múlt el olyan gyorsan, s hogy ami történt, az nem is olyan régen történt. Azok ültek ott, akik túlélték a szörnyűségeket. Akik hihetetlenül nehéz körülmények között új életet kezdtek. Akik az utcán, a munkahelyeken, mindenütt magukkal viszik a rossz emlékeket. Igen, méghozzá huszonhat éven át..,! „Motorbúgás hallatszott. Két páncél és egy személyautó érkezett a helyszínre. Az utóbbiból egy tiszt szállt ki, akinek a katonák jelentést tettek. A tiszt bement a házunkba. Lövéseket hallottunk. Édesanyám felsikoltott: „Istenem, a gyermekeim!" Be akart futni a házba, a németek azonban útját állták. Nem sokkal ezután az udvarra tereltek bennünket, inajd később a konyhába. A szobába mutattak: ott feküdtek a földön holtan a testvéreim és ott láttam a két idős asszonyt is. A németek közül az egyik elkiáltotta magát: „Imádkozzatok!" Ezután behajtottak bennünket a szobába. Én mentem be elsőnek Kezdtek lőni S jí o KJ B cd A földre vetettem magamat és úgy éreztem, nem t»láltak-el. Az emberek pedig hullottak rám, féltem, hogy megfulladok alul. Keserves kínnal az ágy alá másztam és Innen az öreg íróasztal alá. Onnan mindent láttam. Amikor a szoba megtelt halottakkal, először a konyhában, később az udvaron lőttek az emberekre. Amikor a németek elmentek, kimásztam az asztal alól. Mindenütt halottat láttam A konyhában feküdt az apám és idő sebb fivérem, édesanyámat sehol sem találtam. Ezután messzire futottar" . . rokonokhoz, barátokhoz " A kfaky síremléken 84 uev olvasható. Ostrý Grúňon 62. Együtt 146 ártatlanul meggyilkolt embert A leg fiatalabb 14 hónapos volt. Ha élne most huszonhét éves lenne. Ha tizennégyhónapos mosolygós kisgyermekükkel sétálni mennek, gondoljanak rá is. Ne feledkezzenek meg a 26 évvel ezelőtti eseményekről! Azokról se, akik túlélték. Akiit esténként kiülnek a ház előtti padra vagy a szoba félhomályában emlékeznek. Ne feledkezzenek meg azokról akik olyan rettenetesen egyedül ma radtak. Akik annyi szörnyűséget, megrázkódtatást éltek át. Jártam a kfaky völgyben és szomorúan tértem vissza. Megrázkódtattak az események, amelyekről hallottam. Nyáron majd ragyog a napsugártól koszorúzott kék égbolt és bearanyozza a völgyet. Szeretnék visszatérni még ide. De nemcsak ünnepségek, évfordulók idején. Szeretnék visszajönni csendesen. Hogy ne felejtsek, mert ami itt volt, azt soha nem szabad elfelejteni. An nak soha nem szabad még egyszer megtörténnie. Se itt, se másutt.. .1 BITTMANN ISTVÁN a e •a Ô <B B jt <a> 1 Cd ' '* I rtrfi Hasznos, megbízható segítőtársak Csaknem húszéves múltra tekint vissza a segédrendőri szolgálat # A meddő viták passzivitást idéztek elő # Az 1969-es év második felétől aktivizálódtak az egységek # A törvényjavaslat már elkészült % Ne fukarkodjunk az elismeréssel, dicsérettel g* segédAindőri szolgálat munka. ** ját a múltban nem értékelték úgy, mint ahogy arra szükség lett volna, ez gyakran passzivitáshoz vezetett. Az ország politikai életének kon. szolidálódása a segédrendőri szolgálat életében is változást hozott. A múlttal és a jövővel kapcsolatos kérdéseinkre dr. /. Vadivicky, Szlovákia rendőrfő-, kapitányságának parancsnoka vála szolt. • Mikor főttek télre a közbiztonsági szervek mellett a segédrendőri szolgálat egységei? — Megalakításukra 1952-ben került sor A segédrendőri szolgálat a múlt. l»an nemegyszer bebizonyította, hogy hasznos segítőtársa a közbiztonságnak. Tagjai elősegítik a bűnözők ellen folytatott harcot. Az 1964 és 1967 közötti években törés keletkezett tevékenségükbeti. Ezt előidézte a kádermunka több fogyatékossága, a segédrendőri szolgálat társadalmi lebecsülése, a jogos kérelmek teljesítésének elodázása. A körzetesítés után kezdődő vita, hogy ki irányítsa munkájukat — a közbiztonság vagy a nemzeti bizottság —. még jobban elmélyítette passzivitásu. kat. Az 1968-as események — amikor oly sok jogtalan vád ért bennünket, természetesen a segédrendőri szolgálat tagjait is — csaknem megbénították munkájukat. E téren 1969 második felében következett be javulás • Mi a helyzet ma Szlovákiában? — Atuint már említettem, az egysé. gekben, csapatokban konszolidálódik a helyzet. Megszabadultak a passzív tagoktól és azoktól is, akik politikai okok miatt nem közénk valók. 1969 elejétől a múlt év novemberéig a se gédrendőri szolgálatnak 307 egysége és 17 268 tagja van. A felsorolt adatok alapján valaki azt gondolhatná, hogy a segédrendőri szolgálat meggyengült. Az ellenkezőjéről van szó. Aktivizálódnak egységeink, lényeges a minőségi növekedés. Ezen kívül a számcsökkenés csak átmeneti jelenség, mivel napról napra újabb egységek alakulnak. • Törvénybe foglalják-e a segédrendöri szolgálat létjogosultságát? — Erről az utóbbi években igeu sok szó esett. Ma már elmondhatom, hogy rövid időn belül elkészül az erről szó ló törvényjavaslat. Ebben szó van szer. vezési, anyagi kérdésekről, valamint megszabja viszonyukat a közbiztonság szerveihez, illetve a nemzeti bizottsághoz. Pontosan kijelöli az egységek fel. adatkörét, jogaikat és a segédrendőrí szolgálat tagjainak kötelességét. Egy. szóval magába foglalja mindazon jogos követeléseket, amelyek az elmúlt években elhangzottak. Ami a legfontosabb, megerősíti a segédrendőri szol. gálát társadalmi fontosságát, tagjaiknak megfelelő törvényes védelmet biztosít, ami növeli tekintélyüket és ezzel megteremti a munkájuk további javulásának feltételeit. Számítunk azzal, hogy ezek után a bűnözők elleni harcunkban ntég aktívabb segítőtársaink lesznek. • Mondám néhány konkrét példát a segédrendőri szolgálat tagjainak munkájáról? — Készséggel. Például a lévai (Levice) járásban egy bűnöző elfogásában segített az egység egy tagja. Nem is akármilyen bűnöző volt. Azt hiszem 96 lopást bizonyítottak rá. A Považská Bystrica-i járásban autó- és inotorke rékpártolvajokat tartóztattak le. A Spišká Nová Ves-i járásban a segéd rendőri szolgálat egyik tagjának az érdeme, hogy a közbiztonsági szervek elfogták azt a motorkerékpárost, aiki halálra gázolt egy asszonyt. így so rolhatnám tovább a kisebb-nagyobb eseteket, de az említettekből is vilá gosan látni, hogy hasznos segítőtár saink a közrend önkéntes őrei. S ezért munkájukért köszönelet érdemelnek. Jó volna azonban, ha tevékenységüket, igyekezetüket az üzemben, a lakóhe lyeken is érdemlegesen értékelnék. A pártszerveknek és szervezeteknek sem kellene fukarkodniuk az elismeréssel dicsérettel. • Milyen feladat hárul a közrend önkéntes őreire az elkövetkező idő szakban? — A közelmúltban Prágában tartották meg a segédrendőri szolgálat tag jainak országos értekezletét. A tanács, kozás az egységek további aktivitásának fokozását szorgalmazta. Ráunita tott arra is, hogy a segédrendőrök munkájára, segítségére nemcsak a közbiztonság, hanem az egész társadailom számít és pozitívan értékeli tevékenységüket. A feladatok? Segítsék a kon szolidálódási folyamatot. Védjék aszó cialista vagyont, az álla'iuhatár sérthe tetlenségét, ügyeljenek a közúti forgalom biztonságára, segítsék a bűnözők leleplezését stb. A feladatok járáson ként konkretizálódnak, változnak. Az a lényeg, hogy önkéntes segítőtársa, ink tudásuk legjavát adják s e munkájukért a jövőben megfelelő tnegbe csillésben részesüljenek V. !•