Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-04 / 2. szám, hétfő

Pótolják a mulasztást A Dunaszerdahelyi Vnb pártszervezete nagy gondot fordít az ideológiai nevelésre Ma már senki sem kételkedik abban, hogy az utóbbi években nem fordítottunk kellő gondot az Ideológiai nevelésre. Főleg 1968-ban és 1969-ben s még azt kővetően is sokan lebecsülték az ideológiai tevékenységet. Pedig egy percre sem vonható kétségbe, hogy a párttagoknak — bárhol is legyen a munkahelyük — nemcsak szakmailag, hanem politikai és ideológiai téren is állandóan képezniük kell magukat. Az ideológiai nevelés egyik legbeváltabb formája a pártoktatás. A CSKP KB titkárságának ez év júniusában hozott határozata kitűzte az 1970—71. évi pártoktatás alapcéljait. „A munkásosztály történelmi küldetése és mai szerepe" című dokumentum lapunk október 20-1 számában is megjelent. Ehhez a pártdokumentumhoz Igazodnak az alapszervezetek a pártoktatás során. Több alapszervezetben már meg is kezdték a pártoktatási évet. Ezek közé tartozik a Dunaszerdahelyi Vnb 24 tagot számláló alapszervezete, mely a minap rendezte első két előadását — egésznapos iskolázás formájában — a közeli Körtvélyesen. Az egyik előadást — a jelenlegi külpolitikai helyzetről — Polák Imre, az Oj Szó külpolitikai rovatának szerkesztője, a másikat pedig — a CSKP történetéről — Fóthy Ferenc, a Csallóközcsütörtöki Alapfokú Kilencéves Iskola igazgatója tartotta. A külpolitikai témának főleg a kínai kérdést és az európai biztonságot elemző része váltotta ki a hallgatók érdeklődését. Az utóbbinál természetesen a legfrissebb fejleményekről — a lengyel—nyugatnémet szerződés aláírásáról is sok szó esett. A CSKP történetével kapcsolatos előadás viszont megvilágította a párt vezető szerepének érvényesítését. Hogy miért tartanak egésznapos előadást a dunaszerdahelyi Vnb pártszervezete tagjai számára, erről Viszkocs Károlytól, az alapszervezet elnökétől és Gyurcsik Józseftől, a Vnb elnökétől érdeklődtünk. Elmondták, hogy azért választották ezt a formát, mert így a legjobb a megjelenés. Ezt ez az előadás is bizonyította: 24 tagból 21 volt jelen, hárman betegség miatt • A DREZDAI Nemzetközi Szövetkezeti Iskolában eddig 22 államból mintegy 350 termelési és fogyasztási szövetkezeti szakembert iskoláztattak. Az iskolában Ázsia és Afrika fiatal államéinak szövetkezeti dolgozói is oktatásban részesülhetnek. A Nemzetközi Szövetkezeti Iskola a közelmúltban ünnepelte megalapításának 10. évfordulóját. maradtak távol. A egésznapos összejövetelen a részvevők jobban összpontosítanak az előadásra; nem gondolnak a munkahelyre, ahová még vissza kellene menniük. Ráadásul az aznapi munka már nem is lenne olyan tökéletes, mint máskor. Éppen ezért a következő két témát is egésznapos iskolázáson veszik át. Az ideológiai nevelésre a jövőben — és már most is — igen nagy gondot kívánnak fordítani. Elsősorban azért, mert az átigazolás során kiderült, hogy ezen a téren a legnagyobbak a hiányosságaik. Az ideológiai munkával kapcsolatban az egyik jelenlevő találóan megjegyezte: „Az utóbbi években mi elhanyagoltuk ezt a tevékenységet, de a nyugatiak helyettünk is elvégezték. Meg is volt a látszata a propagandájuknak. A Dunaszerdahelyi Vnb pártszervezete nem tekint vissza nagy múltra: mindössze két esztendeje alakult meg. Addig tagjai a városi pártszervezethez tartoztak. A vnb alapszervezetének létrehozása Viszkocs és Gyurcsik elvtárs szerint nagyon helyesnek bizonyult, mivel így konkrétabb lett munkájuk tartalma, senki sem bújhat ki a feladatok elvégzése alól. Ugyancsak bevált a pártcsoportok létrehozása az alapszervezeten belül. Jelenleg 4 pártcsoportjuk van: a gazdasági udvar, a nem zeti bizottsági alkalmazottak, a házkez'előség és a vnb dolgozóinak csoportjai. Mivel a tagság összetétele elég sokrétű, arra törekedtek, hogy a pártoktatás előadásai mindenki számára érthetőek és ugyanakkor színvonalasak legyenek. A nemzeti bizottság alkalmazottainak száma — beleértve a gazdasági ud vart és a házkezelőséget — 120. A párt vezető szerepének fontosságával a pártonkívüliek is tisztában vannak. A pártonkívüliekkel az összüzemi és a gremiálls gyűléseken tárgyalják meg a problémákat. A kommunisták és a pártonkívüliek közt nagyon jó a viszony. A pártonkívüliekkel folytatott beszélgetések során — egyesekkel, akiknél megvannak a feltételek hozzá — foglalkoztak a pártba lépés kérdésével is. Az évzáró taggyűlésen három új tagot szeretnének felvenni. A vnb elért sikereihez párttagok és pártonkívüliek egyaránt hozzájárultak. S ha már sikerekről esett szó, hadd említsük meg, hogy a felszabadulás 25. évfordulójára vállalt összvárosi kötelezettségek 10 millió 800 ezer koronát tettek ki, s ezt a dunaszerdahelyiek 12,5 millió koronára teljesítették. Ezzel szlovákiai viszonylatban is az elsők közt voltak. Jelentős kötelezettséget vállaltak a párt megalakításának 50. évfordulója tiszteletére is. FÜLÖP IMRE C

sáb (Cebovce) emberemié kezet óta — földművesmunkás község volt. Élt itt egypár jómódú gazda, sok két-három holdas kisparaszt és szegény zsellér. Akinek annak idején lovacskája volt, az már könnyebben boldogult, mert fuvarozhatta az ölfát az erdőből Balassagyarmatra. Persze, fuvarozásból nem lehetett meggazdagodni. Csak tengődni, élde gélni napról napra. S ezért — Csábot valamikor szegény fuvarosfalunak is nevezték. S meg kell mondani, hogy a csábiaknak nem volt semmi hasznuk az 1945-ben megvalósult földosztásból sem, mert a nem nagy egyházi tagon kívül nem volt itt nagybirtok. A földéhség tehát tovább tartott. De ezért a helybeli krónikás 1945ben újév napján új oldalt kezdett vaskos könyvében. Joggal, hiszen Csábon is új élet kezdődött. A véres tábori lap Pjotr Szavics Trus főhadnagy egysége kiűzte a szomszédos Nényéből a német fasisztákat. A Sulyok pusztai házakból ls menekültek a németek, de a szomszéd Bimbó tanyát Csehiben elkeseredetten védték a fasiszták. A karcsú, fiatal főhad-, nagy aknavető tűz segítséget kért, s mihelyt az megszűnt, felugrott fedezékéből nagyot kiáltva: „Tovariš, vperjod — előre!" Ez volt sajnos, az utolsó vezényszó, amit a hős szovjet tiszt kiadott, mert halálos haslövést kapott. A csatazaj még dühöngött a község határában, habár a németek zöme már menekült a Bükk felé kanyarodó országúton, amikor Gergő Laci zötyögő szekerén behozták a sebesült tisztet a faluba. „Szpaszibo, chazaj!" köszöntötte tekintetével és gyenge fejbólintással a tiszt készséges csábi fuvarosának. Aztán elővette tintaceruzáját és viaskodva a halállal ezt írta a gyűrött tábori lapra: „Drága Vologya öcsém! Megsebesültem. Két-három óra múlva biztosan meghalok. Egy fiatal gazda hozott be kocsiján a faluba. A dombon a templom mellett leszek eltemetve. Nagyon jó nép van itt. Segítenik akartak de hiába ... Vologya, köszönd meg háború után — nevemben a jóságukat . .." Talán két vagy három órái ált a sebesült szovjet tiszt. Tábori lapjára vetett utolsó betűk, szavak, persze már olvashatatlanok voltak. Megmerevedett ujjai közül kihullott a ceruza, szemei megüvesedtek. Másnap temették szegényt a templom melletti térségen. Katonazenekar játszotta az lnternacionálét, búcsúzásra sortűz dörrent bajtársai fegyveréből. Köszönet — 26 év után A címzett — Vlagyimir Szavics Trus, a Vörös Hadsereg egykori hadnagya — aki a Leningrád melletti harcokban szintén megsebesült, hiába igyekezett bátyja kérésének eleget tenni. Hiszen Csehszlovákia területén több mint 140 ezer szovjet katona esett el, s talán mindegyiket a falvak, városok legszebb részén — templomok mellet, ligetekben temették el. Aztán sok a hasonló nevű község Közép-Szlovákiában: Čebovce, Celovce, Cekovce, esetleg Zelovce. És csak a csábi határban 18 szovjet katona vesztette életét. Persze a nagykürtösi járás funkcionáriusai, de főleg a CSSZBSZ járási titkára, Juraj MoravCik sokat fáradozott, amíg sikerült megállapítani, hogy Pjotr Szavics Trus Csábon halt meg. Meg is írták ezt rögvest a testvérnek. S a hivatalos borítékban ment még egy levél Csábról, melyben a szövetkezet és a hnb vezetősége meghívta a volt szovjet tisztet látogatóba Csábra. Szüretre várták a kedves vendéget az ukrajnai Kremencsugból, de csak decemberben érkezett. Az efsz elnökével, Zatyko Ferenccel lementek a Bimbó tanya melletti akácoshoz, ahol öccsét halálos lövés érte. Viszszajövet megálltak a falu közepén, s amikor az elnök bemutatta Gergő Lászlót az ukrajnai vendégnek, az átölelte, csókolgatta az egykori frontfuvarost: „Vot, zolotyj chazajta — aranyos gazda, látod, itt a levél, amit az öcsém írt akkor rólad. Drága barátaim, köszö nöm ..." De engedjük át a szót Zatyko mérnöknek: „Ilyen vendég még nem volt a mi falunkban. Szeretettel, tisztelettel fogadta őt mindenki. Bizony én is — mi tagadás, alig-alig tudtam elfojtani a könnyeket. De főleg az asszonyok, akik minket a falu közepén körülfogtak, sírtak ám valamennyien. S mikor búcsúzott tőlünk Trus elvtárs, Ismét a megfakult tábori lapot mutatta. Lssátok — a bátyám már 26 évvel ezelőtt megírta, hogy becsületes, jó nép lakik ebben a faluban. S igaza volt. Tovariscsi, bolsoje szpaszibo — hálás köszönet, elvtársak . . ." Üjév 1945 — új élet kezdete Mondjuk meg az igazat: a fasiszta propaganda megtette a magáét Csábon is. Sokan kimondottan rettegtek az új rendszer bevezetésétől. Ha a kisbíró dobolni kezdett, voltak olyanok is, akik arra gondoltak, talán a Szibériába való eihurcolást teszi közhírré ... Nem volt azonban igazuk, sem azoknak, akik a háború alatt nagy plakátokon hirdették: „Győzelem, vagy Szibéria ..Hajaszála sem görbült a faluban senkinek. A hős szovjet tiszt temetése óta éppen 26 év telt el. Az ember életében ez a kor elég hosz szú idő, Am, egy falu vagy város, avagy ország történetében igen rövid. De a faluban mégis szinte hihetetlen változások történtek. Meg kell azt is mondani őszintén, hogy eme változások csak azután következtek be, amikor a kommunista párt véglegesen átvette a hatalmat az országban. Addig sokan bizonytalanságban éltek Csábon is. Krónikában - aranybetűvel Igen, így kellene megörökíteni az utókor számára például azt, hogy 1945 óta a faluban 110 modern ház épült, s hogy ma Csábon már majdnem húsz autótulajdonos van és 45 fiatalember motorbiciklin robog le s fői a faluban. Feledésbe mennek már lassan azok az idők, amikor Hegedűs János és Cibulya István — aratógazdák tél idején szervezték a szegény zsellér családokból az aratópárokat a szomszéd nagybirtokokra. Cobor Gyurka bácsit sem ismerték a mai fiatalok, aki koldusbottal, tarisznyával járta a szomszéd falvakat, rongyokba bugyolálva kéregetett. S jó is, hogy nem ismerik. De ezért még sokan élnek Csábon, akik e sorok minden mondatát bizonyíthatják ma ls. Az emberek télidején örültek, ha a Zichy-féle erdőben öt-hat koronát kerestek naponta. Egy kiló cukor akkoriban 6 korona húsz fillér volt. Valamikor csak egynéhány család (Butykoék, Papocskáék, Ádám-Matyisék, Simonék) élt jómódban. Ma már nincsen a faluban szegényember. Az ottani efsz a járás legjobbjai közé tartozik. S fejlődik, gyarapodik évről évre. Amíg 1965-ben csak 620 korona volt a tagok havi átlagjövedelme, ma a havi kereset meghaladja (átlagban) az 1500 koronát. (Tavaly 1430 korona volt.) Talán nincs is értelme, hogy aprólékosan felsoroljuk a figyelemre méltó eredményeket. Ezeket csak a vak nem látja és az nem veszi tudomásul, aki valóban nem akarja. Ilyen talán nincs is Csábon. Ezzel magyarázható az, hogy a szövetkezetben nincs munkaerőhiány. Fiatal is van bőven. Erről tanúskodnak az efsz közgazdásza — Pajer József szavai: „Nem dicsekvésből mondom, de minálunk már azok is, akik kezdetben tétováztak és nem hittek az eredményes közös gazdálkodásban —ma a szövetkezetben látják jövőjüket. Tőlünk a fiatalok sem vágynak el. Persze igyekszünk, hogy megtalálják számításukat. A múlt évben majdnem 350 ezer koronát fordítottunk kultúrközpontunk építésére. Nagy befektetéssel akarjuk gyarapítani szőlőgazdaságunkat, a Dacsőkeszi határban 30 milliót fordítunk talajjavításra. A Mészkő-hegy alatt legalább 100 hektár új, teraszos szőlőművelést vezetünk be. A Meggy-patak mellett víztárolót — halastavat létesítünk. A közelben valódi csárdát szeretnénk berendezni. Hat családi házat már építettünk tagjaink részére, és újabb hatnak az építését a jövő évben szeretnénk megvalósítani. Persze, csacsiság lenne azt mondani, hogy Csábon már minden rendben van. Egy tehén évt tejhozama még nem haladta meg a 2500 litert, s a hízósertések súlygyarapodása is jobb lehetne a napi 53 dekánál. A hízómarhák etetői előtt azonban le a kalappal, ott a napi súlygyarapodás eléri az egy kilót. A helybeli iskola is elég kicsi, de már épül a 18-tantermes szlovák—magyar tannyelvű kilencéves iskola. Rövidesen megkezdik az új művelődési otthon építését is. S ez nagyon szükséges, mert Csábon régóta já sziirjátszó és népnevelő hagyományok vannak. A hnb, az -efsz vezetősége és nem utolsósorban a helybeli pártszervezet tagjainak köszönhető, hogy a társadalmi munkától nem vonakodnak az emberek. A CSKP 50. évfordulójának tiszteletére az ezer lakosú faluban már eddig több mint háromezer órai társadalmi munkát ajánlott fel a lakosság. Ólyan adatok ezek, amelyek a csábiak odaadásáról tanúskodnak. S arról, hogy Csáb igazi aranykora még csak ezután kezdődik majd. C

sábon ezekben a napokünneplik a község felszabadulásának 26. évfordulóját. Ez alkalommal nem árt megemlíteni (és nemcsak a csábiaknak!), hogy a leírt változások soha sem történtek meg volna, ha Pjotr Szavics Trus főhadnagy és több mint 140 000 ezer szovjet katona nem áldozta volna fel életét hazánk felszabadításáért. Igen, ők hozták a szabadságot, s nekik köszönhetjük a jobb, a boldogabb életet, melynek neve: szocializmus. BÁTOR1 jANOS L. Dénes felvétele