Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-31 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

Ludvík Svoboda: A Szovjetunió szerepe A MAI VILÁGBAN (A tanulmány első részét előbbi számunkban közöltük) A Szovjetunió mindent elkövetett azért, hogy létrehoz­za és megszilárdítsa az antifasiszta koalíciót, kialakítsa a hatékony együttműködést a Hitler elleni közös harc­ban. Csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk arról, hogy az antifasiszta háború frontjain bátran harcoltak a fiatal franciák, angolok, amerikaiak ezrei, sok más nép fiai is. Ez azonban mit sem változtat azon a történelmi tényen, hogy a Szovjetuniónak döntő szerepe volt a győzelem kivívásában. A hadműveletek kezdetétől a há­ború végéig az antifasiszta koalíció és a fasiszta tömb fő erői a szovjet—német arcvonalon küzdöttek egymással. A hitleri Németország itt szenvedte a legnagyobb vesz­teségeket emberben és haditechnikában. Azt, hogy a Szovjetuniónak a hitleri fasizmus ellen ví­vott győzelmes harca milyen nagy jelentőségű volt az európai népek szempontjából, jól pédázza az a döntő hatás, amelyet a Szovjetunió Csehszovákia felszabadítá­sára és a háború utáni progresszív fejlődésére gyako­rolt. A fasiszta megszállás a cseh és a szlovák nemzet megszüntetésével fenyegetett. A hitleristák azt tervezték, hogy a területünkön élő lakosság egy részét németesí­tik, másik részét kitelepítik, a fennmaradó részt pedig fizikailag megsemmisítik. A Szovjetunió kezdettől fogva mindent megtett hazánk felszabadításáért. A szovjet kor­mány elsőnek ismerte el a Londonban székelő csehszlo­vák kormányt. A Szovjetunió segített nekünk abban, hogy terülelén katonai egységeket szervezzünk, amelyek egy zászlóaljnyi erőből az 1. csehszlovák hadsereggé nőttek. Csupán annak a segítségnek az összege, amelyet a Szov­jetunió a csehszlovák egységek felfegyverzéséhez és ki­képzéséhez nyújtott, 2t0 millió háború előtti rubelnek felel meg. A Szovjetunió mind fegyverrel, mind tapasztalt szer­vezőkkel segítette a csehszlovákiai ellenállási mozgalmat. E szervezők körül erős partizánosztagok alakultak ki. Csehszlovákia területén mintegy 125 partizánosztag mű­ködött, 's 72 osztagban szovjet parancsnokok voltak a vezetők. A Szovjetunió különösen jelentős segítséget' nyújtott a csehszlovák nemzeti felszabadító mozgalomnak a Szlo­vák Nemzeti Felkelés és a Cseh Májusi Felkelés idején. A szovjet hadsereg hazánk területén 10 nagy hadműve­letet hajtott végre, amelyek betetőzése Prága dicsősé­ges felszabadítása volt 1945. május 9-én, A szovjet had­seregnek több mint 140 000 katonája és tisztje életét áldozta a csehek és a szlovákok felszabadításáért, amely népeinknek a Csehszlovákiai Kommunista Pártja vezette legjobb erői előtt megnyitotta az utat az ország szabad fejlődése, a népi demokratikus, majd pedig a szocia­lista állam megteremtése felé/ III. A Szovjetunió nem csupán győztesként, hanem meg­erősödve, hatalmasabban került ki a második világhá­borúból. Az a tény, hogy a fasizmus, a nemzetközi im­perializmus legdurvább, legsötétebb ereje vereséget szen­vedett, nagy jelentőségű volt a társadalmi viszonyok fej­lődése szempontjából világméretekben. A fasizmus fö­lött aratott győzelem progresszív hatását fokozta az, hogy e győzelemben döntő része volt a szocialista államnak. A Szovjetunió politikai tekintélye világszerte mérhetet­lenül megnőtt. A Szovjetunió háború utáni fejlődése szemléletesen de­monstrálta a szocialista társadalmi rend gigantikus lehe­tőségeit. Az ország példátlanul gyors újjáépítése a szovjet gazdaság, tudomány, technika és kultúra további lendületes fejlődése, a szovjet nemzetek fejlődése, a szo­cialista demokrácia további elmélyülése a Szovjetunió­ban — mindez nagy hatást gyakorol a néptömegek gon­dolkodására és nézeteire minden országban. A népeket nagy lelkesedéssel töltötte el az a siker, amelyet a Szov­jetunió a tudományos-technikai haladás legbonyolultabb területén, a Kozmosz meghódításában elért. Nagy érdek­lődéssel fogadjuk azokat a híreket, amelyek arról szá­molnak be, hogy a Szovjetunióban az SZKP XXIV. kong­resszusának előkészítésével kapcsolatban kidolgozzák az ország további gazdasági fejlesztésének új irányait és feladatait. E célok elérése a legközelebbi években elő fogja segíteni a kommunizmus anyagi-technikai bázisó­nak megteremtését, a Szovjetunió és az Egyesült Államok gazdasági színvonalában mutatkozó különbség csökken­tését, s forradalmasító hatást gyakorol a világfejlődésre. A háború utáni időszak egyik legfontosabb mozzanata a szocialista világrendszer kialakuláfa. Ez a kommunista és munkáspártok, a munkásosztály és a széles dolgozó rétegek önfeláldozó harcának eredménye. De történelmi tény az is, hogy erőfeszítéseik csak azért járhattak si­kerrel, mert testvérien együttműködtek a Szovjetunióval, amely döntő szerepet játszott a szocialista országok biz­tonságának és függetlenségének védelmében, a békének é's a sikeres fejlődés más feltételeinek biztosításában. A szocialista világrendszer története szemléletesen mu­tatja, hogyan valósul meg a nemzeti és a nemzetközi érdekek egysége. Mindegyik szocialista ország szuverén, független, s fejlődését számos sajátos vonás jellemzi. De a szocialista országok legfontosabb, sarkalatos ér­dekei minden területen közösek — legyen szó akár a függetlenségnek a nemzetközi imperializmus mesterke­déséivel szemben való megóvásáról, a szocialista tár­sadalmi rend megszilárdításáról, a gazdasági, a kultu­* Megjelent a Béke és szocializmus című folyóirat 1970. novemberi számában. rális és a tudományos-technikai haladásról, a világ bé­kéjének és biztonságának megszilárdításáról. Csehszlovákia tapasztalatai bizonyítják, hogy a szocia­lista országoknak nemcsak a közös, hanem a különle­ges érdekei és szükségletei is csak szoros együttműkö­désük esetén elégíthetők ki eredményesen. Ha megpró­bálják különválasztani vagy éppenséggel szembeállítani a nemzeti és a nemzetközi érdekeket, ez nemcsak annak árthat, ami közös a szocialista országok számára, hanem mindenekelőtt veszélyezteti a szocializmus fejlődését az adott országban, s a szocializmus ellenségeinek mal­mára hajtja a vizet. A Szovjetunióval való együttműködés kulcsfontossá­gú a szó szoros értelmében minden szocialista ország gazdasági fejlődése szempontjából. A Szovjetunió 1967 elejéig csaknem másfél ezer ipari üzem építéséhez nyújtott műszaki segítséget a tesvtérországoknak. Ilyen önzetlen segítség elképzelhetetlen a kapitalizmus viszo­nyai között. Csehszlovákia fejlődése például jól bizonyítja, hogy a szocialista országok szempontjából létfontosságú a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés. A Szov­jetunió hatalmas nyersanyagforrásaival, ipari és mező­gazdasági termelésével országunk gazdasága számára felmérhetetlenül értékes partner, s jelentőségét az is fokozza, hogy a fejlett csehszlovák iparnak fontos nyersanyagfajtákkal való ellátása, valamint termékei­nek értékesítése a külső piacoktól függ. Csupán 1966-1970 folyamán több mint 40 millió ton­na ásványolajat, több mint 46 millió tonna vasércet, mintegy 2,6 milliárd köbméter földgázt, 2,4 millió ton­na nyersvasat, 300 000 tonna gyapotot, 750 000 köbmé­ter fűrészárut stb. kaptunk a Szovjetuniótól. Csehszlo­vákia különféle szovjet gépeket és magas műszaki szín­vonalú termékeket importál, amelyek elősegítik ipa­runk, mezőgazdaságunk korszerűsítését, a fogyasztási cikkek piacának kiszélesítését. Ami a csehszlovák kivi­telt illeti, a Szovjetunió hatalmas és gyorsan fejlődő ipari potenciája valójában korlátlan lehetőségeket nyújt elsősorban a gépgyártás termékeinek előnyös ki­viteléhez, amelyek a Szovjetunióba irányuló exportunk­nak több mint 60 százalékát alkotják. A külkereskedelem volumene, struktúrája, stabilitása és távlati szempontjából a gazdasági együttműködés a Szovjetunióval a kapcsolatok semmivel nem helyettesít­hető bázisát és támaszát jelenti számunkra. Ez az együtt­működés annál előnyösebb lesz részünkre, minél inkább támaszkodni fog a tervszerűen megvalósuló termelési sza­kosításra és kooperációra, s minél inkább ölti igazi szo­cialista integráció jellegét. Ez elsősorban a gazdasági fejlődésnek azokra a területeire vonatkozik, amelyeken a műszaki haladás különösen gyors ütemű. A két or­szág közötti megállapodások értelmében a következő öteves tervidőszakban (1971-1975) jelentős mérték­ben tovább növekszik mind az áruforgalom, mind a ter­melési szakosítás és kooperáció, bővül az együttműkö­dés a tudomány és a technika területén. Teljes joggal mondhatjuk, hogy az együttműködés a Szovjetunióval Csehszlovákia számára az a legfőbb és pótolhatatlan nemzetközi tényező, amely kezdettől fog­va lehetővé lette nekünk a szocialista építés problémái­nak megoldását. Ez érvényes mind az 1948 február előt­ti időszakra, amikor a Szovjetunió nagy gabonaszállítá­sokkal segített nekünk a rossz termésű 1947-es évben, mind Február után, amikor a nyugati hatalmak az em­bargó politikájának és a gazdasági nyomás különböző más formáinak segítségével próbálták lehetetlenné ten­ni országunk eredményes fejlődését és megakadályozni a szocializmus építését. Csehszlovákia csak azért tudta kivédeni ezeket a támadásokat és tudott helytállni a tő­kés hatalmak koncentrált nyomásával szemben, mert a Szovjetunióval való bővülő együttműködésre támaszkod­hatott. A Szovjetunió az 1968-1969-es súlyos politikai válság során is bebizonyította, mennyire szívügye Csehszlová­kia szocialista fejlődése. A jobboldali és antiszocialista erők tömbje 1968 januárja után saját céljaira igyeke­zett kihasználni a becsületes kommunistáknak és nem­kommunistáknak azokat az erőfeszítéseit, amelyek az előző évek fogyatékosságainak és hibáinak megszün­tetésére irányultak. Ennek a tömbnek sikerült fontos po­zíciókat szerezni a pártban és az államban, befolyása alá vonnia a tömegtájékoztatási eszközöket és segítsé­gükkel dezorientálnia, megtévesztenie a lakosság szé­les rétegeit, bizonytalanságot keltenie. Olyan célokat tűztek ki, hogy gyökeres fordulatot idéznek elő orszá­gunk bel- és külpolitikájában, s ezzel súlyos csapást mérnek a szocializmus nemzetközi pozícióira is. A kialakult válságos helyzetben a Szovjetunió és más szocialista országok internacionalista segítsége lehető­vé tette a célok elérésének megakadályozását és megte­remtette a feltételeket ahhoz, hogy a csehszlovák kom­munisták helyreállítsák a CSKP-nak mint a dolgozó nép élcsapatának, mint a társadalom vezető erejének mar­xista-leninista jellegét, s ennek révén erősítsék és meg­szilárdítsák a szocialista rendet Csehszlovákiában az egész nép érdekében. Ma, bizonyos idő múltán még nyilvánvalóbb e meg­állapítások helyessége. A CSKP Husák elvtárs vezette új Központi Bizottságának erőfeszítései biztosították a döntő fordulatot országunk fejlődésében. A jobboldali és antiszocialista erők veresége — amely annál is in­kább jelentős, mert elsősorban politikai módszerekkei és eszközökkel értük el — a válság leküzdésére vezetett. A társadalmi-politikai és gazdasági konszolidációban elért sikerek alapján a CSKP Központi Bizottságának és a CSSZSZK kormányának pozitiv programját népünk, valamennyi népréteg egyre aktívabban támogatja. Csehszlovákia ma ismét gyors ütemben fejlődik a szocialista úton. A politikai válság megoldása pozitív hatással volt az egész európai helyzetre és a világhelyzet" re is. Megerősítette a szocializmus, a demokrácia és a béke pozícióit az európai kontinensen és segítette a szocialista országoknak azokat a közös erőfeszítéseit, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítésére irányul­nak. IV. A háború utáni években jelentősen meggyorsult a forradalmi változások érlelődése a világ más térségei­ben is. Az antifasiszta harc, amelynek nemzetközi viszonylat­ban döntő tényezője volt a Szovjetunió, a második vi­lágháború után a kommunista és munkáspártok tekinté­lyének és befolyásának általános erősödésével ért vé­get. A kommunisták világhadseregének sorai jelenté­kenyen gyarapodtak, de akárcsak azelőtt, most is a Szovjetunió lenini kommunista pártja jár élen azokban az akciókban, amelyek a hadsereg egységének megte­remtésére, a nemzektözi imperializmus elleni közös ha­tékony harcra irányulnak. Az SZKP a proletár interna­cionalizmus elveihez híven erejét nem kímélve mindent megtesz azért, hogy a forradalmi, demokratikus, haladó és békeszerető erők egyesüljenek a békéért és a szo­cializmusért vívott harcban. Az SZKP döntő szerepet játszott a kommunista és munkáspártok mindhárom nagy nemzetközi tanácskozá­sának előkészítésében és megszervezésében. Akárcsak 1957-ben és 1960-ban, 1969-ben is minden lehetőt megtett, hogy a tanácskozás résztvevői egyesüljenek az olyan közös akcióprogramok alapján, amelyek bizto­síthatják a forradalmi erők további gyarapodását és hatékonyak lehetnek az agresszív nemzetközi imperia­lizmussal szemben. Ez év áprilisában a CSKP Központi Bizottsága kül­döttségének más tagjaival együtt jelen voltam Moszk­vában Leninnek, a forradalom géniusza és vezére szü­letésének századik évfordulója alkalmával rendezett ün­nepségeken. Feledhetetlen benyomást tett rám a lenini eszmék gigászi ereje, az a tekintély és tisztelet, amely­nek a Szovjetunió az egész világ haladó erői körében örvend. A második világháború után jelentősen erősödött a szocializmus befolyása a világon, és az kedvező felté­teleket teremtett a nemzeti felszabadító harc további nagyarányú kibontakozásához. A Szovjetunió, amgly mindig pártolta a gyarmati népek igazságos harcát, sokoldalú támogatást nyújt a nemzeti felszabadító moz­galomnak és az egykori gyarmatok helyén létrejött fia­tal független országoknak. Segítségével és tapasztala­taival előmozdítja, hogy ezek az országok megoldják a további fejlődés bonyolult problémáit, megvédjék biz­tonságukat és függetlenségüket a nemzetközi imperia­lizmus újcbb cselszövéseivel szemben. Ujabb, felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a Szov­jetunió azzal a harccal, amelyet a háború utáni egész időszak folyamán azért vívott, hogy az emberiség ne sodródjon a nukleáris világháború örvényébe. Az imperialista hatalmak, elsősorban az Egyesült Ál­lamok kiépítették a katonai támaszpontok világméretű hálózatát, megteremtették az agresszív tömbök rend­szerét, lázas fegyverkezési hajszát folytatnnk. A világon a Szovjetunión kívül nincs olyan erő, amely hatékonyan útját állhatná az imperializmus expanziós terveinek. A Szovjetunió gigászi politikai erejével elősegíti azt, hogy a nemzetközi kapcsolatok a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttműködésének és egy­más mellett élésének elvei alapján fejlődjenek. A Szovjetunió mindig hathatós segítséget nyújtott az imperialista agresszió áldozatainak. Már 1956-ban is a Szovjetunió erélyes állásfoglalásának volt köszönhető, hogy kudarcba fulladt az Egyiptom elleni angol—francia -izraeli agresszió. 1957-ben és 1958-ban felfedték és meghiúsították a közel-keleti országok ellen irányuló újabb cselszövéseket. A Szovjetunió hathatós segítsé­get nyújtott számos afrikai és ázsiai népnek az impe­rialista agresszorok elleni harcban. Köztudomású, mi­lyen önzetlen segítséget nyújt a Szovjetunió a hős ku­bai népnek, amely éppen e segítség révén ki tudta vé­deni az imperialista erők támadásait, meg tudta szilár­dítani országa függetlenségét, és sikeresen haladhat a szocialista fejlődés útján. A nemzetközi feszültség egyik fő oka a Vietnam elleni amerikai agresszió, amely súlyosan fenyegeti a világbé­két. A Szovjetunió erélyesen elítéli az Egyesült Államok agresszív tevékenységét és minden segítséget megad a vietnami nép és más indokínai népek igazságos harcá­hoz. A szabad népek ellen irányuló veszedelmes provoká­ció volt az az agresszió, amelyet 1967-ben Izrael köve­tett el az arab országok ellen, s amelyet a nemzetközi imperializmus készített elő és sugalmazott. A Szovjet­unió internacionalista kötelességéhez híven határozot­tan az arab népek oldalára állt és sokoldalú, széles körű segítséget és támogatást nyújt nekik. Ragaszkodik ahhoz, hogy a megszállt területekről vonják ki az iz­raeli csapatokat, és hogy a konfliktust igazságosan és békésen oldják meg a Biztonsági Tanács 1967 novem­beri határozatának szellemében. A Szovjetunió szorgalmazza a fegyverkezési verseny megszüntetését, a nukleáris rakétafegyver és más tö­megpusztító eszközök eltiltását. A Varsói Szerződésben részt vevő más szocialista államokkal együtt kitartóan harcol a nemzetközi feszültség enyhítéséért, az európai béke és biztonság megszilárdításáért. A béke összes erői által támogatott erőfeszítéseinek egyik eredménye, hogy megkötötték a Szovjetunió és az NSZK közti fon­tos szerződést, amely kedvező feltételeket teremt az európai országok kapcsolatainak és az egész európai politikai légkörnek a megjavításához. A Szovjetunió más szocialista országokkal együtt arra törekszik, hogy kontinensünk a békés egymás mellett élés kontinensévé váljon. A kommunizmus további sikeres építése a Szovjet­unióban, a Szovjetuniónak mint erős szocialista világ­hatalomnak sokoldalú fejlődése, nemzetközi befolyásá­nak erősödése, következetes lenini békepolitikája ma a legfőbb tényező, amely progresszív irányban döntő ha­tást gyakorol a világesemények alakulására. A Szovjetunió mindenkor a népek szilárd támasza volt és lesz, belőle merítik a fényes, békés jövőbe ve­tett hitüket. Országunk dolgozói ezért más országok dolgozóival együtt bizakodva és reménykedve várják a Szovjetunió Kommunista Párjtónak közelgő XXIV. kong­resszusát. Tudják, hogy ez a kongresszus biztosítani fogja a Szovjetunió további sikeres fejlődését, erejének és befolyásának további megszilárdulását, a béke az egész emberiség és azon belül a mi népünk boldog jö­vője és haladása érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom