Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-29 / 24. szám, péntek

Városunk munkásmozgalmi hagyományaira emlékezünk » betegek" Amikor a munkaképtelen családi házát építi 0 Törődjünk többet a dolgozók egészségével # Mibe kerülnek a szimulánsok? Még mindig nagy gondol okoz a dolgozók gyakori távolmaradása a munkából. Számuk a különböző betegségek és balesetek címén 1970 elsií felében csupán Prágában meghaladta a B százalékot, úgy hogy napnnta mintegy 411 ezren hiányoztak munkahelyükről. Ennek megfelelően táppénzük kb. 323 UUU koronát tett ki, ami azt jelenti, hogy a társadalombiztosító a tervezett összegnél 21,5 százalékkal. azaz 58 0U0 koronával többet fizetett ki. Ám még ha a dolguzék távulmaradása a munkából biológiailag indokoltnak is tekinthető, a szakemberek szerint a betegek helytelen életmódjukkal, az urvosi előírások megszegésével sokszor maguk késleltetik gyógyulásukat. Ezért a hanyagságukért, nemtörődömségükért a társadalom biztosító a kezeinorvos javaslatára — nem egy példa volt erre a közelmúltban, sőt ma is előfordul — csökkentheti, esetleg teljesen megvonhatja tőlük a táppénzt. Természetesen a biológiailag indokolatlan, vagyis az „egészséges betegek" távolmaradása a munkából sem megy ritkaságszámba. Az ellenőrzés hiánya, vagy a felületes ellenőrzés következtében — többen visszaélve lehetőségeikkel — betegnek tettetik magukat, hogy ezalatt jó pénzért más munkát vállaljanak, vagy a magánügyeiket intézzék, igy pl. a Prága — Michle-i Gázgyár egyik alkalmazottja munkaképtelensége idején egy kávéházban kisegítő munkát végzett. A ČKU smíchnvi Tatra üzemének dolgozóját pedig látogatói nem az ágyban találták, hanem vidéken, ahol esaládi házát építette. A múlt évben jogtalanul kifizetett táppénzek összege a CSSZK-ban 22 millió koronára rúgott. Ez a tény is azt bizonyítja. hogy a munkaadók nem mindig gazdálkodnak felelősségük teljes tudatában az állam pénzével. Ám ezért a mulasztásért a kezclöurvusnk is gyakran elmarasztalandók, mert nem mindig érvényesítik jogai kat. Nagy hiba továbbá, hogy a betegek feletti ellenőrzést gyakorló orvosok száma nagyim csökkent. A szakszervezetek felügyeleti jogának lényeges kor látuzása az elmúlt években ugyancsak stik kárt okozott nemcsak az államnak, de valamennyi polgárunknak. A jogtalanul kifizetett táppénzek ősz szegét ugyanis — és ez csak a CSSZK-ban több mint 4 milliárd koronára becsülhető, az SZSZK ban még ennél is nagyobb összeget lesz ki — hasz nnsabb célokra, pl. a gyermekes családoknak juttatóit fnku zottabb (mintegy 5 és negyed milliárd kuronát kitevő) támogatására lehetne fordítani. Noha az egészségügyi minisztériumaink már a múlt évben megtelték a helyzet megjavítására irányuló, megfelelő intézkedéseket, még mindig nem lehetnek elégedettek. A tényleges betegek és a szimulánsok szá ma az utóbbi időben már nem emelkedik ugyan, de egyelőre lényegesebb csökkenése sem észlelhető. Ezért az illetékesek a jövőben a szakemberek eddiginél sukkal nagyobb mértékű segítségével számolnak. A felelősségteljes munkába az üzemi orvosoknak is haladéktalanul be kell kapcsolód nitik. Szükséges ez azért is, hogy megtegyék a betegségek megelőzése érdekében a szükséges intézkedéseket. A tapasztalatok alapján bebizonyusodott, hogy csak ily módon csökkenthető az óriási összegekre rúgó táppénz. Csak ily módon akadályozható meg a dolgozók tömeges távolmaradása (számuk naponta 230—240 ezerre lehető) munkahelyeikről, amire befolyással vannak ugyan a különböző járványok, de azért minden betegség mégsem írható a fertőző sárgasúg, influenza és a többi tömeges megbetegedés számlájára. A napokban Prágában megtartott sajtóértekezleten a Tech nomelra igazgatója ezeknek a problémáknak a megoldását tartva szem előtt, vállalatának az üzemekhez és szakszervezeteikhez intézett, a munkafeltételek javítását és a dolguzók kezdeményezésének fokozását célzó felhívását ismertette. Ha valamennyi űzein köveiné a Tech nomelra dolgozóinak példá jál, rövidesen minden pol gárunknak hasznára válnának. KARDOS MARTA Szocialista hazánk kommunistáival együtt a mi košicei pártszervezetünk tagjai is lelkesen készülnek a 3SKP fél évszásados jubileumának méltó megünneplésére. Ez a jelentős jubileum alkalmat nyújt arra, hogy mi is lerójuk tiszteletünket a pártharcosok hadseregének katonái előtt, akik nein kímélték erejüket, egészségüket, sok esetben életüket sem azért, hogy a proletariátus elérje jogait és győzzön az egész országban. Városunkban a szervezett munkásmozgalom hagyományai a múlt évszázad második felébe nyúlnak vissza. Már abban az időben művelődési és segélynyújtási egyesületeket szervezett a munkásság. 1894-ben megalapítják a Szociáldemokrata Pártot, ennek vezetésével ünnepli a proletariátus harci ünnepét, az első május elsejéket. A NOSZF győzelme után a kassai munkások lelkesedéssel tették magukévá az orosz proletariátus hagyatékát, később, 1919-ben, a Magyar Tanácsköztársaság idején, reménykedve tekintettek a munkások és szegényparasztok egységes, forradalmi harcára és júniusban testvérekként fogadták városunkban a magyar vörös hadsereget. Számunkra emlékezetes nap 1921. június 12, amikor B o li u mii Š meral elvtárs jelenlétében megalakul városunkban a kommunista párt. Ennek vezetésével különböző haladó szervezeteket létesítenek a proletár sportolók, a kommunista ifjúság, a vörös cserkészek, pionírok. Kibontakozik a kommunista nők szervezete, a munkásszövetkezetek tömeges mozgalma. A szakszervezetek többsége szakít a jobboldali elemekkel. A CSKP vezetésével a háború utáni gazdasági válság idején harcot folytat a munkásság jogainak védelmére. Ebben az időszakban a párt éhségineneteket és tömegtüntetéseket szervez a munkanélküliek érdekében. A pártvezetők és a munkások áldozatkész tevékenyséAZ ÚJ SZÓ NAK NYILATKOZIK: JÁN BRONDOŠ, A KOŠICEI PÁRTBIZOTTSÁG VEZETŐ TITKÁRA ge érdemeként nagyon sok ilyen akció eredményre vezetett. A proletár nemzetköziség gondolatának elmélyítését példázza, hogy városunkban már 1934ben legálisan működött a CSSZBSZ szervezete. A CSKP VII. kongresszusát követően a város proletariátusa egy emberként síkraszállt a fasizmus ellen. Ezt kifejezte a városunkban 1938 júniusában megrendezett hatalmas népgyűlés, melyen részt vettek Klement Gottwald, Viliam Široký, Major István és más elvtársak. Néhány hónappal később, októberben betiltották a kommunista pártot, bezárták a Munkásotthont, elkobozták a haladó szervezetek vagyonát. A kommunista párt illegalitásba vonult és a nehéz pártmunka időszaka következett a Horthymegszállás évei alatt. Ennek ellenére élt a párt. Városunkban a szervezés élén Schőnherz Zoltán állt, aki később a magyar kommunista part főtitkára lett, majd mártírhalált halt. A Horthy-pribékek városunkban is leleplezték a kommunisták tevékenységét, több száz kommunistát bíróság elé állítottak. Az elítélt 120 kommunistából kevesen élték meg a hőn óhajtott felszabadulást. A dicső szovjet hadsereg 26 évvel ezelőtt szabadította fel városunkat. Ezt követően felújult a CSKP tevékenysége, s 1947ben a városi pártszervezetnek csaknem kilencezer tagja volt. A kommunista párt felszabadulás utáni tevékenysége városunkban érezhetően megnyilvánul a párt vezető szerepének állandó erősödésében s a kommunisták sikeres részvételében a szocialista építésben. Igazán, őszintén örülünk annak, hogy rohamosan emelkedik városunk lakosainak életszínvonala. Az új üzemek meghatározták a város ipari arculatát. Sok ezer lakás, több iskola, kulturális és szociális intézmény épült fel, s a lakosság száma is háromszorosára gyarapodott. Pártunk és dolgozó népünk minden lépésnél érezhető sikereit a közelmúltban különböző jobboldali, szocialistaellenes és szovjetellenes erők szerették volna leértékelni, felszámolni. Az egész pártban, így a košicei pártszervezetben is elhatároltuk magunkat a jobboldalt erők képviselőitől. Pártbizottságunk plénuma a pártbeszélgetések eredményeit értékelve megállapította, hogy a pártból eltávoztak mindazok, akik megsértették a pártélet alapelvei! és marx—lenini célkitűzéseit. Ezáltal megszülettek a feltételei annak, hogy városunkban is, mint a vezető politikai erő képviselői, teljes alapossággal teljesíthessük a pártfeladatokat. Ezek közé tartozik a tagság helyes szociális összetételének megteremtése, amit a pártbeszélgetés nem gyöngített, de lényegében nem is erősített meg kellően. A legfontosabb feladat az ideológiai nevelés és a tömegpolitikai munka terén vár ránk. Teljesen ki kell küszöbölnünk az emberek gondolkodásából a jobboldali elemek tevékenységének maradványát, s ehelyett a dolgozókkal meg kell értetnünk a kommunista elméletet és politikát, a proletár nemzetköziség magasztos eszméit. A CSKP megalapítása 50. évfordulójának közelgő jubileumi ünnepségei minden kommunistában, pártszervezetben nagy lelkesedést keltenek s a tennivalók, feladatok sikeres teljest tésére ösztönöznek. Párttagságunk és városunk párton kívüli dolgozóinak bizalma megnyilvánult a CSKP KB decemberi plenáris ülésével kapcsolatos gyűléseken, aktívaüléseken, ahol kifejezték: egyetértenek a pártdokumentumokkal és támogatják pártunk politikáját. Büszkeség tölt el bennünket, hogy tagjai lehetünk ennek a harcos pártnak. De ne feledjük el, ez a tagság kötelez. Mindennapi tevékenységünkkel igyekezzünk biztosítani a békés, alkotó munkát, a szocialista építés magaszlos feladatainak teljesítését. Ha ezt teszszük, mindannyiunk, egész társadalmunk érdekében cselekszünk. KULIK GEL1ERT 2BYCH AI^DRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 53. —- Klárit hagyd békén! — Végre, valami férfiassúg is kitört belőled — nevetett Stefán. Waclav kiment a műtőből. Kintről, a távolról géppisztolysorozat kelepelt belé a koraestébe. Stefán az ablakhoz ugrott, óvatosan félrehúzta a vászonfüggönyt, de kint sötét volt és nyugalom. Az ajtó nyikorgására fordult hátra. Krisztina állt a küszöbön. — Vitatkoztatok megint? Stefán legyintett, aztán a lányhoz lépett, és kedveskedve álölelte. ..-r Krisztina! Van egy kérésem — mondta a lánynak. — Nem tudok kimenni. Telefonálnom kellene. Tudod milyen dolog a kereskedés? Nem várhat az sem, akárcsak a beteg. De végeredményben abból élek, nem ebből. Krisztina ideges sírásban tört ki: -— Én már ezt nem bírom. Tegnap is egész éjjel rettegtem érted. Ma hajnalban rossz álmom volt. Temetésen találkoztunk. — Csacsi vagy — nyugtatta Stefán. — Háború van, az embernek kockáztatnia is kell... — Hallgass! Meg akarom mondani neked már napok óla, hogy... De Stefán nem engedte beszélni. Gyorsan témát változtatva érdeklődött a lánytól a még mindig eszméletlen, németül beszélő sebesült hogyléte felől. Figyelmeztette Krisztinát, hogy legyen óvatos. Most nem lehet tudni senkiről se biztosat. Klári nyitott be. Krisztina gyere gyorsan, a iloklor az elkülönítőt jtérl előkészíteni. Űj beteget hozott. Ideiglenesen Évát a folyosón fektették le. Kurt gyorsan távozott. Éva néhány perc múlva magához tért. Amikor kinyitotta a szemét, a doktort és Waclavot pillantotta meg. Aztán kutató tekintete a szomszéd ágyon feki'ő férfira esett. Megremegett. Látta, hogy a szomszéd ágyon a német tudós, Kruchka fekszik. Félelem fogta el, akart valamit mondani, de máris vitték a műtőbe. Kiolvasta Knisr.hka szeméhói, hogy az is felismerte öt. Kloss negyed órát késett. Von Khode természetesen várta, s alig foglalt helyet a főhadnagy, máris a szokásos magyarázatát fújta a német katona pontosságáról, a hadsereg fegyelméről. — őszintén megmondom, hogy nagyon meglepett a mai viselkedése — mondta Rhode. Kloss fellélegzett, mert végre a tárgynál voltak. Kétségei persze voltak, hiszen Rhoderől soha nem lehet tudni, hogy mennyit tud és mivel gyanúsítja az embert. — Elnézést kérek ezredes úr, de nem voltam a legjobb hangulatban. — Értem, hogyne érteném — mondta finom iróniával az ezredes —, de egy hangulati állapot nem lehet ok arra, hogy egy Abwehr-tiszt úgy viselkedjék, mint egy SS-es. Kloss latolgatta a helyzetet. Úgy tűnt neki, hogy Rhode valamiben sántikál, valamivel gyanúsítja, de nem mert támadni. Félt, hogy rémlátások miatt elveszti ezt a fontos szálat: Rhode bizalmát: — De nem ezért kérettem ide — folytatta végre békülékeny hangon Rhode. — Arról van szó, hogy banditák támadtak ma Kuchka professzor kocsijára. — És Kruchka? — kérdezte hirtelen Kloss. — Nem találtuk meg. Talán túlságosan későn indultak el osztagaink, talán valami jármüvei szöktették meg. Egyelőre semmit sem tudunk. Illetve annyit igen, hogy két német egyenruhás férfi és egy lány állították meg a professzor kocsiját. — Elfogták őket? — kérdezte a főhadnagy. — A lány elmenekült. A többieket lelőtték. Remélem Kruchka professzor életben van. — Túlságosan fontos ember a számukra is, ahhoz, hogy végezzenek vele. — Igen, igen. Az X-8-as kísérlet... A kísérletnek meg kell történnie, akár Kruchkával, akár nélküle. A kijelölt időpontban. Mikor? — kérdezte ösztönösen Kloss. — A kijelölt időpontban íöhadnagy úr — mondta Rhode. Kloss ismét azt vélte kiolvasni a hangsúlyból, hogy az ezredes a gyanúsítottak listájára helyezte. — Átfésülteteni az erdőt — mondta gyorsan, hogy elterelje magáról a gyanút. — Már megtörtént. A lányt és Kruchkát meg kell találnunk. A gépkocsivezető azt mondja, hogw bárhol felismerné a lányt. — Az utasítás? — kérdezte Kloss. — Nem tegnap óta dolgozunk együtt, Kloss — mondta Rhode. — Gondolkozzon, ki értesíthette a partizánokat a professzor tervezett útjáról? Borzentovban csak mi ketten tudtunk az utazásról. — Értem — mondta Kloss.nyugodtan. — Tehát a hírszerzőt a kiéli helyőrségen kell keresnünk. — Az utasítást már erre is kiadtam — mondta az ezredes. — Most arra kérem, hogy két-három óránként hívjon fel telefonon. Teljes mozgásszabadsága van. Nyissa ki a szemét és a fülét. Nem szeretném, azt jelenteni a parancsnokságnak, hogy ostobán szerveztünk meg egy ilyen fontos utazási, és kiszolgáltattuk az ellenségnek Kruchka pröfeszszort. — Értettem — mondta Kloss. Az ezredes még utána szólt. — Még valamit, főhadnagy úr. A kórházat nem kell figyelnie, ott dolgozik az M-18-as. Ha gyanús személyt hoznak be, úgyis jelenti nekem. Kloss távozott. Idegesítette, hogy Rhode csak úgy mellékesen megemlítette a kórházat is. Az ügynök számát azonban jól eszébe véste: M-18-as. ' Tehát a kórházban besúgó működik? Vajon kicsoda? Látta-e őt az M-18-as? És Évát? S ha igen, akkor értesítette-e már Rhodet? Kutyaszorítóban érezte magát, de mégis a kórház felé indult. Kovalszki megkezdte az operációt. Krisztina gyorsan és ügyesen adott mindent a keze alá. Az orvos beszélni kezdett a lányhoz, ami teljesen szokatlan volt nála. Műtét közben Krisztina még soha nem hallotta beszélni. — Ezerkilencszázharmincnyolcbaii — mondta Kovalszki — pontosan ilyen műtétnél asszisztáltam Rutkowszky docensnél. — Bonyolult? — kérdezte Krisztina. — Megsérült az ütőér — válaszolta Kowalszki. — Klinikai eset — mondtam volna néhány évvel ezelőtt, és aligha mertem volna igent mondani, ha valaki megkérdezi, hogy lehet-e ezt elvégezni ilyen körülmények között. — Karubinból 'iőtték — mondta szakértően a lány, amikor Éva vállából kifordította a lövedékmagot az orvos, — ezek szerint aligha akar sokáig a vendégünk lenni ez a lány. Az orvos felnézett, de nem válaszolt a lánynak. Talán azért, mert nyílt az ISB ajtó. Waclav lépett be, kérdő tekintet- WJ tel fordult az orvoshoz. A tagadó fejmozdulatból megértette, hogy még nem jgyj kell kivinnie a lányt. Waclav szó nélkül kiment, benyitott 2! a szomszéd szobába és belelapozott a betegnyilvántartásba. (Folytatjuk)