Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-29 / 24. szám, péntek

B R A N D T : Enerdkuson kell védekezni... Honn — Willy Brandt kancellár csütörtökön mintegy egyórás beszédében számolt be a „nemzet helyzetéről" a Bundestagnak. A beszéd alig érintette az NSZK belső problémáit, hanem elsősorban külpolitikai kérdésekkel foglalkozott s ezen belül is főként a keleti politikával. A kancellár lényegében semmi újat sem mondott már eddig is Ismert álláspontjához képest, de ezt az álláspontot a korábbinál félreérthetetlenebbül fogalmazta meg. Látható volt, hogy szembe akart szállni azokkal a vádakkal, amelyekkel a jobboldalról illetik s amelyek szerint feladni készül az NSZK pozícióit fontos elvi és gyakorlati területeken. Brandt a következő pontokban foglalta össze mondanivalójának lényegét: 1. Az önrendelkezési jog a „történelmi folyamat" során a németekre is vonatkozik. 2. A német nemzet akkor is realitás marad, ha a németek két különböző állami és társadalmi rendszerben élnek. 3. Az NSZK szerződésileg szabályozott viszonyt kíván létesíteni az NDK-val. A Kasselben előterjesztett 20 pont marad Bonn számára a tárgyalási alap. 4. Nyugat-Berlin jogi státuszát nem szabad megváltoztatni. Az NSZK — a három nyugati nagyhatalom által megszabott keretben — mindent el fog követni, hogy még jobban biztosítsa Nyugat-Berlin életképességét. 5. A négy nagyhatalom által folytatott berlini tárgyalások kielégítő eredménye lehetővé fogja tenni a bonni kormánynak, hogy a moszkvai szerződést ratifikálás végett a Bundestag elé terjessze. 6. Ugyanezen politikai és időbeli összefüggés alapján kell a parlamentnek a varsói szerződés ratifikálásáról döntenie. Brandt aláhúzta, hogy minden keleti politikai szerződés egységet alkot. Ezek a szerződések azonban nem változtatnak az NSZK helyzetében a NATO-ban és a Közös Piacban. Ami az NDK és Bonn kapcsolatait illeti, ugyanazoknak az elveknek kell érvényesülniük, mint amit az ENSZ alapokmánya az államok közötti viszonyról kimond. Brandt hangoztatta, hogy kis, hangos csoportoktól eltekintve, a nyugatnémet lakosság támogatja a keleti politikát. Ezekkel a csoportokkal szemben, amelyek az erőszakot és a terrort teszik politikájuk módszerévé, energikusan kell védekezni — mondotta. Brandt beszéde után vita kezdődött a Bundestag ban, amely előreláthatólag pénteken is folytatódik. Barzel, az ellenzék vezére felszólalásában éles kirohanást intézett Brandt politikája ellen. A Német Kommunista Párt Brandt beszédével kapcsolatban nyilatkozatban szögezte le, hogy nem válaszolt a néptömegek kérdésére, mikor akarják a szerződéseket ratifikálni, ehelyett csak azt erősítette meg a kormánynyilatkozat, hogy nem szándékszik a független NDK-t elismerni. Berendezkedik a katonai junta (Folytatás az X. oldalról) előző kormány által megkötött összes szerződéseket. Az új rendszert ünneplő tüntetéseken a Viktória-tó partján elterülő, egykori Buganda királyság területéről származó emberek vettek részt. Tanzaniai újságíró körökben jelhívták a ság szigorúan megtorol minden törvénytelenséget. Az entebbei repülőtér nappal már fogad gépeket. Minden egyes gép leszállásához azonban külön kormányengedély kell. A hírek szerint a kormánycsapatok folytatják az „ellenállási gócok" felszámolását, és lázasan keresik Husszein dandártábornokot, aki nyilván elrejtőzött, hogy megszervezze az ellenállást. Julius Nyerere tanzaniai elnök, aki indiai látogatását megszakítva hazarepült, szerdán a késő éjszakai órákig bizalmas tárgyalásokat folytatott Obotével. A tárgyalások hátterét az szolgáltatja, hogy az Ugandában hatalomra került Amin tábornok inváziós tervekkel vádolta meg Tanzaniát, Tanzaniában pedig ezeket az állításokat cáfolták. Szerdán Dar-es-Salaamban a diákok hevesen tüntettek Amin és csoportja, valamint az általuk végrehajtott puccs ellen. néhány sorban A HIVATALOS LÄTOGATÄSON Rómában tartózkodó Kekkonen finn köztársasági elnök a tiszteletére rendezett fogadáson mondott beszédében kijelentette, országának véleménye szerint az európai biztonsági értekezlet hasznos célt szolgál olyan körülmények között, amikor megfelelően széles alap áll rendelkezésre a megegyezéshez. ZAGARI olasz külkereskedelmi miniszter bejelentette. Olaszország részt vesz az EAK ötéves gazdasági fejlesztési tervének megvalósításában, és számos szakértőt küld az EAK-ba. NIXON F.LNOK szerdán megbeszélést tartott a Nemzetbiztonsági Tanács tagjaival. A tanácskozás napirendjén a stratégiai fegyverzet általános helyzetének áttekintése szerepelt, különös tekintettel a március 15-én Bécsben folytatódó SALTtárgyalásokra. A MOSZKVAI „Marxizmusleninizmus diadala" című kiállítást négy hét alatt több tízezer látogató tekintette meg. A CSEHSZLOVÁK KÖZLEKEDÉSÜGYI MINISZTÉRIUM „Kiváló dolgozója" címmel tüntették ki M. Makarovot, a csehszlovák—szovjet légiforgalmi együttműködés fejlesztésében szerzett érdemeiért. M. Makarov 1967-ben és 1968-ban az Aeroflot prágai kirendeltségének vezetője volt. A MEXIKÓI KORMÁNY szabadon bocsátott 18 politikai foglyot, akiket az 1968. évi kormányellenes diáktüntetésekben való részvételük miatt sok évi börtönre ítéltek. AZ OLASZ BALOLDAL szerda este komoly győzelmet aratott a földbérleti törvény vitájában. A javaslatot a kisbirtokosoknak, a szegényparasztoknak és a pásztoroknak kedvező formában a szenátus már jóváhagyta. NOSZAKA, a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke a parlamentben élesen elítélte Szato kormányát, mert támogatja az amerikaiak indokínai agresszióját. Egy szovjet halászhajó meg mentette négy bajbajutott burmai halász életét, akik 20 nap ja hányódtak a viharos Ada man-tengeren. Miután a fedélzetre felvették őket, sehogyan sem tudtak közős nyelvet találni az angolul nem beszélő halászokkal. Végül különböző országok zászlóit mutatták ne kik, és így derült ki, hogy a megmentettek Burmából valók. A szovjet hajó hazaszállította a négy halászt. ESEMÉNYEK MARGÓJÁRA Leértékelés és stabilizáció Aligha mondható népszerű intézkedésnek — bel- és külföldi vonatkozásban egyaránt -• valamely pénznem leértékelése, mely általában a pénzegység hivatalos aranytartalmának a csökkentését jelenti. Az előzményeket nézve azonban több célt szolgálhat ez a gazdasági szükségintézkedés. Ha ugyanis a csökkent vásárlóerőre devalvált pénzegység további értékcsökkenését sikerül megakadályozni, akkor az intézkedés a stabilizácó fontos eszköze lehet. A Jugoszláviában a napokban sor került 20 százalékos leértékelés tulajdonképpen hasonló célokat szolgál. S hogy menynyire a levegőben lógott, azt bizonyítja az is, hogy a gazdasági szakértők körében sem okozott meglepetést. A kapitalista világ fontos pénzintézetei — melynek Jugoszlávia, mint egyetlen szocialista ország a tagja — már korábban mérlegelték ezt a kérdést. Sőt Róbert McNamara, az Egyesült Államok egykori hadügyminisztere, jelenleg a Világbank igazgatója októberi jugoszláviai látogatása során személyesen is tárgyalt ezekről a kérdésekről. Mellékesen megjegyeznénk még azt is, a világbank az elmúlt két évtized során 480 millió dollárra növelte a Jugoszláviának nyújtott pénzsegélyt, sőt készséget mutatott arra is, hogy segítse a jugoszláv ipar termékeinek eladását a fejlődő kapitalista országokban. Elsősorban itt, mivel a fejlett kapitalista országokkal szembeni fizetési mérleg meglehetősen rosszul állt Az intézkedést ily módon az országban uralkodó gazdasági helyzet tette indokolttá. Mitja Ribicsics, a szövetségi végrehajtó tanács elnöke, már korábban leszögezte, hogy a dinár szilárdsága a nemzetgazdaságon alapszik. Ha egy társadalom megállapítja, hogy többet fogyaszt, mint amennyit lehetőségei megengednek, és azért, hogy a fogyasztást a lehetőségekhez igazítsa, kész bizonyos megszorításokat tenni, ezért mindaddig, amíg a rsndszer önmagától nem teremt olyan feltételeket, amelyek biztosítják az összhangot, az egyedüli kiút a fogyasztás közvetlen korlátozása, megszorítása — mondotta a szövetségi tanács elnöke. Különböző gazdasági korlátozásokra az elmúlt években már sor került. Az 1965-ben megkezdett gazdasági reform idején sor került a dinár leértékelésére is. Az elmúlt hónapokban pedig befagyasztották például az ipari cikkek árát, a behozatal értékének 50 %-át „letétbe" helyeztették az illetékesekkel, korlátozták a fogyasztói hitelt, leállították a pénzutalványok beváltását stb. A korábbiakhoz hasonlóan a gazdasági hatások azonban most is csak részlegesek voltak, s a népgazdaság vesztesége gyorsan növekedett, öt év alatt 835 millió dinárról 3358 millió dinárra. A vállalatok 13 százaléka ráfizetéssel dolgozik, s a múlt évben már 370 millió dollár volt a fizetési mérleg hiánya. A jugoszláv ipar konkurrencia-képessége vi szont alacsony, s ez a világpiacon jócskán éreztette hatását. Az inflációs tendenciákhoz járult még a kereskedelmi mérleg növekvő deficitje mellett a dinár vásárlóerejének csökkenése. A létfenntartási költségek a múlt évben 19,4 százalékkal, a kiskereskedelmi árak 16,5, a vendéglátóipariaké pedig 22,4 százalékkal volt nagyobb a korábbi évinél. A megélhetési költse gek 1970-ben kétszerese volt az 1968-asnak, 1969-hez viszonyítva pedig 33 százalékkal emelkedtek. Nem is beszélve az élelmiszerárak emelkedéséről. Mindezek az okok együttesen azt eredményezték, hogy a jugoszláv kormány a fizetési mérleg egyensúlya érdekében nem tudta elkerülni a dinár leértékelésének piacszabályzó módszerét, mely egyben az import drágításával és az export könnyítésével is jár. Hatását tekintve, persze, más társadalmi-szociális problémákat is magával hozhat, hisz a leértékelés különbözőképpen érte az egyes társadalmi rétegeket. Ezenkívül az egyes szolgáltatások esetleges drágulását (vasút, postai díjszabás, villanyáram stb.) más intézkedések is követhetik. Nem is beszélve arról, hogy a jugoszláv gazdasági rendszer — a csoport- és a társadalmi érdekek közti feszültséggócok révén — továbbra is lehetővé teszi ezeket az ellentmondásokat. Ezért érthető többek között az is, hogy az utóbbi hónapokban egyre több szó esik a központi irányítás fontosságáról, mely eddig eléggé alárendelt szerepet játszott, s az egyes vállalatok saját belá tásuk szerint, jóformán ellenőriztetleniil bonyolíthatták külföldi üzleteiket, kapcsolataikat. S bár a leértékelés nem mindenható gyógyír, lehetőséget teremtett arra, hogy más intézkedésekkel kiegészítve a jugo szláv kormány megteremtse a népgazdaság egyensúlyát, s ezzel stabilizációs programja hatékony megvalósítását. dz mm 29. Idi Amin vezérőrnagy figyelmet a bugandai monarehisták aktivizálódására. Kampalában egyébként fennáll az éjszakai kijárási tilalom. Obote Ugandai Népi Kongreszszus pártja néhány vezetőjének házát a csőcselék megtámadta, finja városban pedig az elnöki kastélyt rohanta meg egy csoport. Ez előzte meg azt a szerdai közleményt, hogy a katonaA filateiisták öröme London — Már kilencedik napja tart — a lanyhulás minden komoly jele nélkül — Anglia első, országos postai és távközlési sztrájkja. Bili Ryland — a posta helyettes vezérigazgatója —, szerdán bejelentette, hogy a sztrájk eddig négy millió fontba került. Egyetlen csoport örül a sztrájknak: a filateiisták, akik a „postakalózok" bélyegeiben nagy üzletet sejtenek. Az utóbbiak tulajdonképpen „magán-postahivatalokat" szerveznek gyalog, gépkocsival, sőt lóháton kézbesítik a postát; az Ir-tengeren postazsákokkal megrakott hajócskák kelnek át, s a csatornán át magánrepülőgépek szállítják a postát külföldre. Fantasztikus szép és tarka rajzú bélyegek jöttek hirtelen divatba a szigetországban, a felülnyomás legkülönbözőbb változataival. Az egyik szellemes vállalkozó „cslgaposta"-bélyeget hozott forgalomba. A Lityeraturnaja Gazeta január 27-1 számában közölte Dean Reed ismert amerikai énekes nyílt levelét A. Szolzsenyicinhez. Dean Reednek az amerikai hatóságok gyakori zaklatása miatt el kellett hagynia az Egyesült Államokat, és most Olaszországban él. Levelében többek között a következőket írja: „Kedves Művésztársam, Szolzsenyicin! Nekem, mint amerikai művésznek válaszolnom kell egyes vádjaira, amelyeket a kapitalista sajtó világszerte közölt. Nézetem szerint ezek hazug vádak, s a világ népeinek meg kell tudniuk, miért hazugak". Reed levele további részében pontról pontra nyomós érvekkel cáfolja meg Szolzsenyicin vádjait. Azzal kapcsolatban, hogy a szovjet író a Szovjetuniót „igen beteg, gyűlöletben és igazságtalanságban szenvedő társadalomnak" minősítette, rámutat, hogy nem a Szovjetunió, hanem Amerika folytat háborút és teremt olyan feszült helyzetet, amely magába rejti a háború lehetőségét. „Az én hazám a beteg társadalom és nem az öné, Szolzsenyicin úr!" — írja. „Nem a Szovjetunió, hanem Amerika vált az emberi történelem legerőszakosabb társadalmává. Amerikában a maffiának nagyobb gazdasági hatalma van, mint az óriási részvénytársaságoknak. Amerikában a polgárok éjszaka a gengszterek támadásaitól félve alig mernek az utcán járni. Nem a Szovjetunióban, hanem az Egyesült Államokban öltek meg 1900 óta több embert, mint amennyi amerikai katona elesett az első és a máelső feltételének" a definíciója helytelen. Az első feltétel az, hogy az ország erkölcsileg, szellemileg és fizikailag egészséges legyen, hogy polgárai békében tudjanak olvasni, írni, dolgozni és együtt élni! Ön kijelenti továbbá — folytatja levelében Dean Reed —, DEAN REED, AMERIKAI ÉNEKES Nyílt levél A. Szolzsenyicmuez sodik világháborúban, a koreai és a vietnami háborúban. A mi társadalmunk kész megöletni bármelyik haladó szellemű vezetőt, aki merészeli felemeinl a szavát az igazságtalanság ellen. Ez a beteg társadalom, Szolzsenyicin úr!" ön a tőkés világ dolgozói előtt kifejti gondolatait „a szólásszabadságról, mint az egészség első feltételéről" írja továbbá Reed levelében. „ön a szólásszabadságról beszél akkor, midőn a földkerekség lakosságának nagy része még csupán az olvasás elsajátításának lehetőségéről beszél. Hisz a tőkés világ dolgozóinak fiai és leányai anyagiak hiányában szellemi képességeiket nem fejleszthetik, s néha még olvasni sem tanulnak meg!" Reed hangsúlyozza: „A szólásszabadságnak, mint az egészség hogy a Szovjetunió nem halad a XX. század szellemével. Ha ez így van, akkor ennek oka az, hogy a Szovjetunió mindig egy fél lépéssel a XX. század előtt halad! Talán azt akarja Ön népének javasolni, hogy mondjon le a világ haladó népei vezérének és élcsapatának szerepéről, és térjen vissza azokhoz az embertelen és kegyetlen viszonyokhoz, amelyek a világ többi részén uralkodnak, ahol továbbra is az Igazságtalanság uralkodik számos ország csaknem feudális feltételei között? Szolzsenyicin úri Cikkében továbbá azt mondja, hogy ön „a Szovjetunió legtöbbet szenvedő írója". Ez valószínűleg azt jelenti, hogy sokat szenved az erkölcsi és társadalmi elvek hiánya miatt, és a lelkiismerete kínozza önt a csendes éjszakai órákban, amikor egyedül van önmagával. Lehet, hogy a Szovjetunióban is történnek igazságtalanságok és hibák, hisz a világon minden relatív. Az önök társadalma alapelveivel és gyakorlata alapján valóban egészséges és igazságos társadalom kialakítására törekszik. Azok az alapelvek, amelyeken az önök társadalma épül, egészségesek, tiszták és igazságosak, míg azok az alapelvek, amelyeken a mi társadalmunk felépült, kegyetlenek, kizsákmányolók és Igazságtalanok. Igaz, hogy az életben adódnak hibák és igazságtalanságok, de kétségtelen, hogy annak a társadalomnak, amely igazságos alapokra épült, több esélye van arra, hogy eljusson az igazságos társadalomig, mint annak, amely az igazságtalanságra és az embernek ember általi kizsákmányolására épült. Hazám társadalma és kormánya elmaradt a kor mögött, mert egyedüli célja az a törekvés, hogy megőrizze a státus quo-t az egész világon. Elsősorban az ön országa törekszik arra, hogy haladó lépéseket tegyen az emberiség nevében. És ha valamiben tökéletlen is, és ha vannak még megoldatlan problémák, ezekért a fogyatékosságokért nem szabad elítélnünk az egész rendszert, hanem örömmel kell fogadnunk bátorságát és azt a törekvését, hogy új utakat tűz ki".