Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-06 / 4. szám, szerda

Kiadta a CSKP Központi Bizottságának ideológiai osztálya 1970 decemberében volná aknázni a szocializmus fejlesztése érdekében eltékozolták és a jobboldali erők ezzel visszaéltek. Hazánkban a szocialistaellenes erők korunk imperializmusa szándékaival összhangban cselekedtek. Elsősorban a politikai, az eszmei és a hatalmi bomlasztásra és ellenforradalmi célkitűzéseik fokozatos elérésére törekedtek. A megismerés adott fokán a CSKP KB 1970 decemberi ülésének dokumentumai igazolják, hogy manapság már megválaszolhatjuk azt a kérdést, miért nem sikerült gátat vetni az ellenforradalom kibontakozó fejleményeinek útjába és a CSSZSZK-ban megvédeni a szocializmus ügyét belső erőkkel. A dokumentumok meggyőzően tanúsítják, hogy a jobboldali és a szocialistaellenes erők 1968 augusztusa előtt tudatosan célba vették a szocializmusnak éppen azokat az értékelt és alapelveit, amelyek minden szocialista országban bázisát képezik a szocializmusért vívott harcnak és szétzilálták a köz- és politikai élet minden területét, a pártot, az államot a politikai rendszert, a gazdaságot az ideológiát és a külpolitikát. — Csehszlovákia Kommunista Pártja 1968-ban fokozatosan feladta a szocialista társadalmi rend irányító központjának szerepét. A revizionizmus hordaléka alatt elveszítette a marxi—lenini párt jellegét; aláásták eszmei és politikai egységét, megbénították vezető társadalmi szerepét. — Nagyon előrehaladt a szocialista hatalom szétzilálása ls. Csehszlovákiában a végrehajtó és törvényhozó hatalom alapvető láncszemei — a kormány és a Nemzetgyűlés — fokozatosan felhagytak osztályküldetésük teljesítésével, a szocialista állam politikai rendszerével. Az állam, a biztonság és az igazságügy, a hadsereg hatalmi szerveit megbénították, nem irányították őket a párt és az állam vezető szervei, úgy hogy képtelenek voltak szembeszegülni az ellenforradalmi alvilág lendületes támadásával és a külső ellenség aknamunkájával. Joggal merült fel a kérdés, vajon hadseregünk a párt és a kormány vezetőségének világos útmutatása híján képes-e biztosítani határaink védelmét, amelyek egyben az egész szocialista világrendszer határai. — Nálunk a politikai rendszerben széles antikommunista koalíció alakult ki és új struktúra volt keletkezőben, amely a gyakorlatban megújította az 1948 februárja előtti helyzetet, sőt amelyben megnyilvánultak a München előtti burzsoá köztársaság szembetűnő vonásai is. — Szétzilálták a szocialista gazdaságot. Az elméletben és a gyakorlatban fokozatosan revidálták alapvető elveit, amíg veszélyeztette a munkásosztály forradalmi vívmányalt és a dolgozók alapvető szociális biztonságérzetét. — Az ideológia területén már hosszabb ideje feltűnő és elmélyülő súlyos válságjelenségek 1968 januárja után a marxi—lenini világnézet elferdítésébe és végül alapelveinek elutasításába torkolltak. Sor került a burzsoá ideológia előtti kapitulációra. Az ideológiai küzdelem átnőtt a hatalomért vívott közvetlen harcba, amelybe a jobboldal teljes mértékben bevonta a hírközlő eszközöket. — A jobboldal külpolitikai koncepciója következményeiben nemcsak államunk belső stabilitásának és biztonságának, valamint szuverenitásának veszélyeztetésére vezetett, hanem egyben védtelenné tette a szocialista tábor nyugati határalt, amelyeken Csehszlovákiának kellett volna betölteni a szilárd bástya szerepét. Hazánkban tehát a szocializmus védelme és megőrzése nem volt csak közvetlen érdekeink ügye, hanem törvényszerűen közös ügyévé vált a Varsói Szerződésben tömörült többi szocialista államnak és az egész nemzetközi kommunista mozgalomnak is. A szövetséges csapatok belépése Csehszlovákiába 1968. augusztus 21-én abban a helyzetben, amikor a párt és az állam vezetősége teljesen tehetetlen volt a szocialistaellenes és ellenforradalmi erőkkel szemben vívott harcban és az ország a polgárháború szélére sodródott, a szükséges és az egyedül helyes megoldás volt. Kifejezésre jutott benne a legmagasabb rendű internacionalista alapelv, hogy a szocializmus védelme a kommunisták közös ügye. A CSSZSZK-ban a szocializmus megmentése érdekében tett augusztusi internacionalista akciók és a szovjet csapatok jelenléte területünkön szilárd hátországot teremtett a csehszlovák kommunistáknak. Ezen az alapon teljes mértékben kibontakoztathatták küzdelmüket az ellenforradalmi és a jobboldali opportunista erők ellen és politikai eszközökkel leküzdhették hazánkban a szocializmust fenyegető ellenforradalmi veszélyt. Ennek a küzdelemnek feltételei 1968 augusztusa után rendkívül nehezek és bonyolultak voltak. A jobboldali opportunista erők eleinte megtartották szinte minden pozíciójukat, sőt azokat részben meg is erősítették. A kialakuló marxi—lenini baloldal és a becsületes kommunisták országszerte fontolóra vették a válság megoldásának kérdését. Célul tűzték ki a párt és egész társadalmi életünk megtisztítását a revizionizmus, az opportunizmus a nacionalizmus és a szovjetellenesség hordalékától, célul tűzték ki szocialista rendszerünk teljes megújítását és továbbfejlesztését. A nehéz politikai harcban mindjobban kifejezésre jutott a párt és az állam egyes vezető képviselőinek jobboldali opportunista jellege, akik a szocialistaellenes erők kezére Játszottak és minden alkalmat felhasználtak nyomást gyakorló kampányok szervezésére, az országon belül és a szövetségeseink iránti viszonyban a szüntelen válság táplálására. Döntő fordulat csak a CSKP KB 1969 áprilisi ülése után következett be. Oj szakasz vette kezdetét azzal, hogy A. DubCeket leváltották a legmagasabb párttisztségből, és Gustáv Husákot megválasztották a CSKP KB első titkárának. Ebben a szakaszban minőségi szempontból új fokot ért el a pártban az erőviszonyok alakulásának folyamata. A párt új vezetősége rendkívül Igényes feladatot vállalt, hogy társadalmunkat kivezesse a válságokból és a zűrzavarból, biztosítsa az ország politikai és gazdasági konszolidációját és létrehozza a szocialista Csehszlovákia továbbfejlesztése sürgető feladatai megoldásának feltételeit. A CSKP KB 1969 májusi ülésén ez a vezetőség a párt és a nyilvánosság elé lépett a párt következő időszakra szóló politikai eljárásának egységes koncepciójával. A CSKP KB májusi ülésének realizációs irányelve felölelte azokat a programszerű feladatokat, amelyeket a CSKP KB 1969 szeptemberi és 1970 januári ülésének dokumentumaiban konkretizált és részletezett. Az új dokumentumok ismét a marxizmus-leninizmusból indultak kl, és kiindulópontját képezik a párt nagyméretű munkásságának, amelynek célja a viszonyok konszolidálása a párt, a belpolitikai, az állami, a gazdasági és a nemzetközi politikai élet döntő fontosságú területein. A következő időszak fejleményei Igazolták a párt új vezetősége Irányvonalának helyességét és általában nagy történelmi próbára tették a párt erejét és képességeit. A párt sikerrel állta kl ezt a próbát, a dolgozók millióit kivezette a válságos helyzetből, megújította népünk életének és muakájának normális feltételeit. A jobboldali, az opportunista és a szocialistaellenes erők tömbje politikai vereséget szenvedett hazánkban a szocializmus megmentéséért, a párt marxi—lenini és internacionalista Jellege felszámolására irányuló törekvések ellen vívott ádáz harcban. Csehszlovákia Kommunista Pártja megvált volt tagjainak egyötödétől, akik a kritikus Időszakban nem állták meg a helyüket, mivel magatartásuk nem felelt meg a kommunistákkal szemben támasztott igényeknek. A párt erejét eszmei, szervezeti és akcióegysége megszilárdítására, a dolgozók valamennyi rétegével a sokoldalú kap* csolat megteremtésére összpontosítja. A párt és az állam életének folyamatos konszolidációja megerősítette a CSSZSZK külpolitikai helyzetét és megújít totta a CSKP tekintélyét ls a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. Pártunk és államunk Internacionalista kötelékeinek bázisa barátságunk és szövetségünk a Szovjetunió Kommunista Pártjával és a Szovjetunióval. A Szovjet-* unióval 1970. május 6-án megkötött szövetségi szerződés igazolta népeink eltökélt szándékát, hogy mindig közös utat akarunk járni a Szovjetunióval. A munkásosztály, a parasztság és az értelmiség sokesztendős harca és munkája által megteremtett alapvető értékek a párt további politikájának, társadalmunk szociális biztonságtudata és támaszai megújításának szilárd bázisát és kt« indulópontját képezik továbbra is. A nagy próbatételek, a küzdelmek és az ádáz harcok tapasztalatai arra kötelezik pártunkat, minden kommunistát és minden szocialista módon gondolkodó becsületes állampolgárt, hogy védjék és fejlesszék a szocializmust és már soha senkinek ne engedjék meg veszélybe döntését. Ennek záloga csak a marxizmus-leninizmus alapján szilárdan állO, 19