Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-06 / 4. szám, szerda

A CSKP azért tölthette be a vezető és frányrtő erö szerepét, mivel lábát megvetette Csehszlovákia alakuló osztályés szociális struktúrájába. Történelmi osztályharcokat és belső küzdelmeket vívott a különböző nemű revizionizmus és opportunizmus ellen, osztályjellegü internacionalista kapcsolaton állt a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal és ezért elegendő erővel és tapasztalattal rendelkezett ahhoz, hogy a dolgozókat győzelemre vezesse. Ezt a helyzetét, a legfontosabb szubjektív tényező helyzetét szilárdltot ta mindaddig, amíg a marxizmus—leninizmus alapján kifejezésre futtatta és érvényesítette a dolgozók alapvető objektív érdekeit, tekintetbe óéve a csehszlovák társadalom, illetve az egész szocialista rendszer és a világméretű osztályharc távlatait. Maga a CSKP ebben az időszakban összetett fejlődésen és döntő fontosságú történelmi próbatételeken ment át. Sikereinek egyik fontos feltétele volt, kapcsolata a lakosság alapvető szociális csoportjaival. Már 1945-ben a forrada lom első napjaitól kezdve arra törekedett, hogy elsősorban a munkások és a dolgozó parasztok közül minél több becsületes ember kerüljön soraiba. 1948-ban a nemzetközi kommunista mozgalom legnagyobb pártjai közé tartozott. A lakosság számához viszonyítva aránylag nagy volt a CSKP tagjainak száma és ez a pártnak a szocializmus építése szakaszában is lehetővé tette befolyása érvényesítését a lakosság minden rétegében a politikai, a gazdasági, a kulturális és az eszmei élet minden területén, s a közös feladatok teljesítése, a közös oélok elérése érdekében az erők egyesítését. A párt tömegjellegének azonban voltak negatív vonatkozásai is. Főleg közvetlenül 1948 februárja után a tagtoborzás idején tízezrével kerültek a pártba olyan emberek, akik közül sokan sem szociális származásuk, se politikai meggyőződésük alapján nem tartoztak soraiba. Ez a pártban lehetővé tette az opportunizmus terjedését és a munkások rovására rosszabbá tette szociális összetételét. A CSKP 1948 februárja után nagy Igyekezetet fejtett ki, hogy érvényesítse a pártépítés lenini alapelveit, eszmeileg egységes, szilárdan szervezett és akcióképes politikai szervezetet hozzon létre. Az állami, a gazdasági, a szociális, a kulturális és az eszmei tevékenység minden szakaszán, a szocialista építés céltudatos Irányítására képes ilyen politikai erők létrehozása nem lehetett valamilyen egyszeri aktus, hanem csak tartós folyamat. A párt és a társadalom válsága ai 1968—1969-es években A CSKP megalapítása 50. évfordulója alkalmából felmérve eredményeit és sikereit, amelyeket a munkásosztály és a többi dolgozó felszabadításáért vívott harcban elért, nem feledkezhet meg a tevékenységében előforduló hibákról és fogyatékosságokról sem. A szocializmus építésének útja, amelyen a kommunista párt által vezetett nép kétségbevonhatatlan sikereket ért el, nem volt könnyű. Eltekintve az új és bonyolult feladatokbői eredő nehézségektől és attól, hogy a párt- és a munkásosztály csak menet közben sajátította el az irányítás és a kormányzás tudását, a szocialista építésnek velejárója volt néhány szubjektív hiba is. A „Tanulságok a társadalomban és a CSKP XIII. kongresszusa után bekövetkezett válságos fejlődésből" elnevezésű anyag, amelyet a CSKP KB plénuma, 1970 decemberében hagyott Jóvá, arról tanúskodik, hogy ezek a, hibák az önelégültségben, a párt életében és munkájában a lenini alapelvek következetlen alkalmazásában, a gyakorlat és a tömegek felgyülemlett tapasztalatai elégtelen általánosításában, a társadalmi kérdések osztályszemlélettől áthatott felmérésének elhanyagolásában, a fejlődés megelőzésében, a demokratikus centralizmus és a párton belüli demokrácia alapelveinek megszegésében nyilvánultak meg. A politikai és az ideológiai munka gyengülése tompította a burzsoá Ideológia, a kispolgári irányzatok és az eszmei aknamunka elleni harc élét. Ez teljesen törvényszerűen gyengítette a párt kapcsolatát a dolgozó tömegekkel. A hibáknak és a fogyatékosságoknak annál komolyabb következményeik voltak, mivel társadalmunk szociális szerkezetében nagy súlyuk volt mind a falvakon, mind a városi lakosság körében 6 számottevő burzsoá rétegeknek. EzeK ä rétegek nagy hagyományokkal, szervezettséggel, a nacionalizmus, a masarykizmus és a szociáldemokratizmus kikristályosodott kispolgári ideológiájával rendelkező erőteljes politikai áramlatot képeztek. Szlovákiában hasonló szerepet vittek a ludákok által felhasznált vallási előítéletek. Mindez táptalaját képezte az opportunista és revizionista irányzatok beszüremlésének és érvényrejutásának. A párt 1906-ban megtartott XIII. kongresszusa előtti vita rámutatott számos hibára és fogyatékosságra. Bár a kongresszusi határozatok helyes irányt szabtak a pártnak és lehetővé tették a párt vezető szerepének valamint a lenini munkamódszereknek következetes alkalmazását, ezeket a határozatokat következetesen nem bontották le, és sok esetben napirendre tértek fölöttük. Ezzel a helyzettel visszaéltek a jobboldali és revizionista erők, amelyek fokozatosan szervezkedtek elsősorban a kispolgári elemek soraiból már régen a XIII. kongresszus előtt. A belső jobboldali erők porondra lépése szoros kapcsolatban állt a világ antikommunista eszmei központjaival. A Csehszlovák Szocialista Köztársasággal szemben azonos taktikát alkalmaztak, miközben felhasználták gyengülését, amely a CSKP-n belül egyes válságjelenségek elmérgesedése következtében állt be. A párttagság döntő többségének nézeteit kifejezésre juttató egészséges, marxi—lenini áramlat tudatosította a helyzet súlyosságát és helyrehozását követelte. Bár a párt vezetőségében is differenciálódtak a nézetek, a politikai irányvételt elsősorban A. Novotný állásfoglalása szabta meg, aki nek nem volt érzéke a konpeciózus munka iránt, általában elutasította a bíráló hangokat, nem tudott különbséget tenni a jőszándékú kritika és a jobboldali támadások között. Ahelyett, hogy a marxi—lenini áramlat élére állt volna, maga tartásával fékezte a pártot a XIII. kongresszus megállapításainak alkotó alkalmazásában. Ennek következtében gyengült a párt vezető szerepe, megcsappant tekintélye, növekedtek a kételyek azzal kapcsolatban, hogy az akkori vezetőség képes felszámolni a válságjelenségek okait. Egyidejűleg tere nyilt a burzsoá eszmék, a kispolgári mentalitás és a szn cialistaellenes erők tevékenysége elburjánzásának. A párt Központi Bizottsága erre a fejleményre nem tekinthetett ölbe tett kézzel. Tizennyolc hónappal a CSKP XIII. kongresszusa után 1967 decemberében hozzáfogott a párt vezető végrehajtó szervei átépítése elvi fontosságú kérdéseinek megoldásához. A helyzet kiútjának feltárására és a párt aktivizálására irányuló igyekezet koncentrálódott arra a kérdésre, hogy A. Novotný távozzék a vezető párttisztségből. Az 1968 évi januári Központi Bizottsági ülés alapvető eredményeivel azonban kifejezésre jutott a CSKP-ben és a társadalomban elmélyülő válság megoldásának és annak múlhatatlan Igénye, hogy a párt és főleg a párt vezetősége tevékenységéből eltávolítsanak minden gátló körülményt. A párt és a társadalom csak így válhatott ismét aktívvá. Ez elsősorban a párt és a társadalom irányításában a lenini alapelvek következetes alkalmazására és arra a szükségszerűségre érvényes, hogy idejében kellett reagálni a társadalmi élet minden területén a fejlődés új jelenségeire. Az 1968—1969-es évek tapasztalatai igazolták, hogy a párt új vezetősége, élén A. Dubčekkel nem tudott ennek a feladatának eleget tenni, mivel heterogén volt és politikailag nem volt egységes. Tevékenysége folyamatában nem tudott helyes választ adni a köztársaság további fejlődésének létfontosságú, alapvető kérdéseire. Nem támaszkodott a kommu nisták többségének bizalmára és támogatására, akik évek óta törekedtek a párt munkájának javítására. Ellenkezőleg a politikai kezdeményezést átengedte a revizionista és az opportunista áramlatoknak, cselekvésével teret nyitott a januári KB-ülés értelme revizionista magyarázata, az antiszociallsta erők összpontosított támadása előtt, amely a szocializmus alapelvei és 1948 után az egész szocialista fejlődés értékei ellen irányult. A párt új vezetőségének döntő többsége A. Dubček vezetésével fokozatosan átállt a jobboldal állásaiba, s ez, valamint a jobboldal által uralt hírközlő eszközök ügyes manipulálása a közvéleménnyel törvényszerűen megtévesztette a párttagság tömegeit és fokozatosan szétzüllesztette a pártot. A CSKP KB januári ülése kiváltotta az emberek kezdeményezését és reményeit. Az energiának ezt a nagy potenciális forrását, amelyet ki lehetett 18 1971 ben lesz ötven éve annak, hogy megalakult Csehszlovákia Kommunista Pártja, munkásosztályunk és az összes dolgozók harci élcsapata, az a párt. amely célul tűzte ki, hogy a munkásosztályt történelmi küldetésének teljesítésére, önmagának és az egész társadalomnak mindenfajta kizsák mányolás alóli felszabadítására, nemzeteink szabadságának és a csehszlovák állam létének biztosítására vezesse. A CSKP fejlődésének ötven éve során népünk vezető po litikai erejévé nőtt. A kommunista párt fennállása és hatá tozott fellépése alapvető feltétele volt annak, hogy Csehszlo vákia dolgozói győzzenek a kapitalizmus elleni harcban, b párt vezető szerepe a társadalomban döntő fontosságú volt abban, hogy hazánkb'an felépüljön a szocializmus. A kommunista párt csak azért válhatott a munkásosztáh élcsapatává és vezethette őt győzelemre, mert alkotó módoi: elsajátította a marxizmus—leninizmust, és engesztelhetetle nül küzdött annak tisztaságáért a különféle burzsoá, refor mista és revizionista ideológiák ellen. Ebben az irányban bárminő ingadozás elkerülhetetlenül megbosszulta magát amint azt 1968 és 1969 társadalmi és párton belüli válságí) szemléltetően igazolta. A CSKP ötvenéves tevékenységében mindenkor a nemzet közi munkásmozgalom tapasztalataira, a Kommunista Internacionálé és elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártja közvetlen és közvetett segítségére támaszkodott. Másrészt tapasztalataival maga is gazdagította a nemzetkőzi forradalmi munkásmozgalmat és segítette a nemzetközi proletár forradalom erőit. Ma is tudatában van annak, hogy a proletár internacionalizmushoz való hűség, a szocialista közösség szilárdítása, az összes forradalmi munkáspárt együttműködése annak elengedhetetlen feltétele, hogy további sikerek szülessenek a szocialista közösség fejlesztésében, a szocializmus kapitalizmus elleni harcának világfolyamatában. A proletár Internacionalizmus elveinek bárminő tagadása a párt és szocialista rendszerünk lényege ellen irányul. Pártunk története — a cseh és a szlovák nemzet létbiztonságáért és továbbfejlődéséért vívott szüntelen küzdelem története. A CSKP mindenkor tudatában volt annak, hogy népeink igazi érdekeit csakis internacionalista és osztály elvek alapján lehet védelmezni. Csak a munkásosztály győ zelme szorította ki a burzsoáziát a nemzeti mozgalom hegemónjának, vezetőjének évszázados szerepéből és biztosítot ta véglegesen a csehek és a szlovákok nemzeti létét. Szilárd beilleszkedésünk az internacionalista szocialista közösségbe véget vetett nemzeteink több évszázados veszélyeztetettségének. A burzsoá Nyugattal való kétes és bizonytalan szövetség vége, és szilárd támaszkodásunk a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének erejére biztosítja nemzeteink zavartalan fejlődését. Ez a CSKP erőfeszítéseinek az eredménye; a CSKP ötvenéves történetében eredményesen egybekapcsolta a nemzeti és nemzetközi szempontot. A munkásosztály a szocialista forradalom fő és döntő ereje — annak hegemónja. A forradalmi átalakulásokat azonban nem valósíthatja meg egymaga, hanem csakis a dolgozók legszélesebb tömegeivel, elsősorban a parasztsággal szövetségben, éspedig akkor, ha szilárd, szervezett élcsapat — forradalmi proletár párt áll az élén. A munkásság legfejlettebb része a fejlődés bizonyos fokán tudatosítja a politikai vezér égető szükségességét. Ezért forradalmi munkáspártot hoz létre, amely általánosítani tudja a mozgalom tapasztalatait. fel tudja ismerni a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit, meg tudja határozni a közvetlen taktikát, és annak megvalósítására meg tudja szervezni a munkásságot és a dolgozók széles szövetségét. A forradalmi párt vezető helyzete tehát a társadalom objektív szükségletei folytán a munkásmozgalom bizonyos fejlődési fokán alakul ki. Csehszlovákia Kommunista Pártja a munkásosztály forradalmi, szervezett élcsapataként lépett a történelembe. A munkásosztály az egyetlen forradalmi erő, amely fel tudja szabadítani önmagát és az összes dolgozókat a kizsákmányolás alól. Ennék feltétele a burzsoázia megdöntése és a forradalmi hatalom — a szocializmus építésének fő eszközét jelentő proletárdiktatúra megteremtése. Nem azért fordulunk a párt történetéhez, hogy a dicső múltba pillantva önelégültségbe essünk. A csehszlovákiai munkásmozgalom történetének tanulmányozása tanulságul szolgál a párttagoknak és jogos öntudatot ébreszt bennük. Nem véletlen, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának története a válságos években, 1968-ban és 1969-ben jobboldali opportunista támadások célpontja lett. A kritika áradata kétségbe vonta azokat az értékeket és cáfolhatatlan eredményeket, amelyeket a párt ötvenéves történetében elért, és aláásta azt az erős ideológiai alapot, amely a forradalmi munkôspárt számára saját múltjának hű képe. Ezért a párttörténetnek azokat a szakaszait támadták a legélesebben és vették opportunista revízió alá, amelyek a legfontosabb szerepet játszották a CSKP forradalmi érésének folyamatában: a CSKP V. kongresszusát, a munkásosztály februári győzelmét, a szocialista építés korszakát. Az ideológiai front és a pártpropaganda egyik feladata, hogy megtisztítsa pártunk történetét az opportunizmus és a revizionizmus hordalékaitól, és a múlt hü, osztálytartalmú és kritikai ecsetelésével hozzájáruljon a győzelemhez abban a küzdelemben, amelyet köztársaságunk dolgozóinak értelméért és érzéséért vívunk. A párton belüli nevelés II. tárgykörének is ez az értelme. I. A CSKP a munkásosztály felszabadításáért vívott küzdelemben A szervezett munkásmozgalom kezdete hazánkban A munkásosztály első önálló pártját a cseh országrészek ben a múlt század hetvenes, Szlovákiában pedig kilencvenes éveiben alapították. Sohasem feledjük el a szocializmus első úttörőinek ragyogó emlékét, azokét, akik kitartóan igyekeztek megérteni a marxizmust, spontánul elvetették a nacionalizmust, és internacionalistákhoz méltóan cselekedtek, sok-sok nélkülözésben volt részük és a legsúlyosabb áldozatokat is meghozták a munkásosztály ügyéért. Csehszlovákia területén a munkásmozgalom kezdetének hagyományai forradalmi és egyben nemzeti hagyományok is. J. B. Pecka. L. Zápotocký, J. Hybeš, valamint a forradalmi munkásmozgalom sok más úttörőjének neve valamennyi csehszlovákiai kommunistának drága. A századforduló óta azonban a reformizmus, az opportunizmus és a nacionalizmus erősen áthatotta, majd szinte uralta a munkásmozgalmat. E folyamat a II. Internacionálé 3