Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-28 / 23. szám, csütörtök

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS BESZÉDE Tanulunk a tapasztalatokból (Folytatás az 1. oldalról) Barátaim, ma, amikor értékeljük a Nemzeti Front érdemeit, rámutatunk az eredményekre, nem hallgatjuk el, hogy voltak hibák, súlyos fogyatékosságok 1968 februárja előtt is, különösen pedig január után. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága 1970 decemberi ülésén A CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai című dokumentumban összegezte a tapasztalatokat és a tanulságokat. Ez a dokumentum egész közéletünket érinti és további munkánk során újból és újból visszatérünk hozzá. Az a célunk, hogy a hibák ne ismétlődjenek, hogy a fogyatékosságokat fokozatosan kiküszöböljük. Csakis így van értelme az élet- és történelmi tanulságoknak. A Tanulság egyik alapvető következtetése a párt és a dolgozók szoros szövetsége lenini értelmezésének szükségessége, így tehát az egész Nemzeti Front állandó fejlődése és tevékenységének szükségessége. A szubjektivizmus, a fejlődés egyes szakaszalnak kihagyása, a pártélet lenini normáinak mellőzése, a szocialista demokrácia fejlesztésére fordított nem kielégítő figyelem — mindez 1968 januárja előtt negatívan tükröződött vissza a Nemzeti Front és az általa egyesített szervezetek fejlődésében. Küldetésük jelenőségének csökkentése, kezdeményezésük elnyomása, sajátos érdektevékenységük korlátozása gyakran a formalizmushoz és a politikai munka gyengítéséhez vezetett. Ez elégedetlenséget keltett az emberek között. Ez volt az egyik oka a párt és a dolgozók széles rétegei közti kapcsolat gyengülésének. A becsületes emberek 1968 januárjával kapcsolatos reményei a jobboldali revizionista és a szocialistaellenes erők, a CSKP vezetősége jobboldali szárnya miatt nem vált valóra. A hibák kiküszöbölésére kifejtett törekvést jobboldali destrukcióval nyomták el, melynek szemmel láthatóan szocialistaellenes' jellege volt. Mindnyájan jól emlékszünk rá, hogyan támadták a Nemzeti Front szocialista küldetését. A „demokrácia", a politikai pluralizmus és a társadalmi szervezetek „függetlenségének" jelszavával a Nemzeti Frontot vissza akarták állítani abba a pozícióba, melyet 1948 februárja előtt töltött be. Rágalmazták, támadták a kommunista pártot és meg akarták fosztani vezető szerepétől a Nemzeti Frontban. A szocialista társadalmi rendszer fellazítását szolgálták a Nemzeti Fronton kivül megalakuló új reakciós szervezetek, a szociáldemokrata párt felújítására kifejtett törekvés és a Nemzeti Front többi politikai pártja programjának megváltoztatása. A Nemzeti Front akkori helyzete is az ellenforradalom növekedését bizonyította. Ez az ellenforradalom a munkásosztály, a parasztság és a többi dolgozók érdekei ellen, a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való szövetségünk ellen irányult. Az augusztusban kapott segítség meghiúsított a az ellenforradalmi erők terveit A Varsói Szerződés öt tagországának 1968 augusztusi segítsége segítséget jelentett valamennyi Igazi szocialista hazafinak. Akkoriban sokan nem tudatosították azt, hogy ez a segítség keresztülhúzta az ellenforradalmárok terveit, megteremtette a Jobboldali és a szocialistaellenes erők elleni szervezett politikai harc feltételeit. A CSKP Központi Bizottságának 1969 áprilisi döntése a politikai összecsapásban megteremtette a győzelem elérésének feltételeit. A CSKP Központi Bizottságának 1969 áprilisa utáni megfontolt, elvhű eljárása, helyes stratégiája és hatékony taktikája, a párt megtisztítása és megszilárdítása, a pártélet lenini normáinak fokozatos megújítása, a párt akcióképességének és befolyásának megújítása lehetővé tette, hogy sikeresen kivezessük társadalmunkat a mély politikai válságból. A becsületes emberek, kommunisták, más politikai pártok tagjai, és a pártonkívüliek közös törekvése arra kényszerítette a jobboldali és a szocialistaellenes erőket, hogy lépésről lépésre átadják pozícióikat a Nemzeti Front szerveiben és a társadalmi szervezetekben. A Nemzeti Front és a többi társadalmi szervezet szocialista jellegének megújítása így a konszolidálási törekvés jelentős részéA CSKP KB decemberi illése a konszolidáció fontos határköve A CSKP Központi Bizottságának decemberi ülése jelentős határkövet jelent a konszolidálásban. A CSKP Központi Bizottsága azonban felhívta a figyelmet az önelégültség veszélyére, és konkrétan megfogalmazott feladatokkal buzdított, s arra ösztönözte a kommunistákat, hogy folytassák a küzdelmet a jobboldali ideológia maradványainak kiküszöböléséért, a párt eszmei, szervezeti és akcióegysége további megszilárdításáért, a párt és a dolgozók széles rétegei kapcsolatának elmélyítéséért, a szocialista társadalom alapértékeinek további megszilárdításáért és a gazdaság további fejlődéséért. A decemberi plénum azt jelenti, hogy a párt figyelme az össztársadalmi fejlődés feladataira összpontosul. A CSKP Központi Bizottságának ez az állásfoglalása abból ered, hogy a szocialista társadalom fejlődését a nép legszélesebb rétegei alkotó aktivtiása eredményének tekintjük. A szocialista társadalom, mint haladó, kulturált, dinamikus társadalom nem torpanhat meg egy helyben. Lényege a haladásra, a sokoldalú fejlődésre, a dolgozók szükségletei egyre nagyob mértékű kielégítésére, a dolgozók alkotóereje és képességeinek fejlesztésére kifejtett törekvés. A CSKP a szocializmus építése lenini értelemezésének szellemében arra törekszik, hogy megnyerje a nép bizalmát és támogatását. A dolgozókkal való szoros szövetséget a szocialista társadalom fejlesztése döntő feltételének tartja. Törekvése, politikájának tartalma, valamint munkamódszerei ezt a célt szolgálják. A CSKP Központi Bizottságának decemberi ülésén újból kitűzték Gottwald jelszavát: Arccal a tömegek felél A szocializmus építésének marxista—leninista értelmezése a munkásosztály, a dolgozó nép döntő szerepéből indul ki. Ezt a szerepet a kommunista párt valósíthatja meg, amely soraiba tömöríti a munkásosztályt és a dolgozó nép legöntudatosabb tagjait, s egész munkásságában a tudományos világnézet szerint jár el. Csehszlovákia Kommunista Pártja ilyen szellemben értelmezi a társadalom politikai vezetését, a szocialista állam, a tudomány, a kultúra és a gazdaság fejlesztésére gyakorolt befolyását. Az emberek meggyőzésének és megnyerésének módszere politikájának kitaposott útja. Nincs szó olcsó demagóg ígéretekről, vagy pedig az olyan áron szerzett népszerűségről, hogy meghátrálunk a szocialista elvek elől. A múltban ebből éppen elég volt, s jól tudjuk, hogy ez hova vezet. Célunk az, hogy megnyerjük az embereket, a marxizmus—leninizmus, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elvein alapuló elvhű politika számára. A nép egységét sem értelmezzük úgy, mint a bárkivel, bármilyen alapon kialakított egységet, hanem mindig következetesen osztályszempontból, mint a munkásosztály által vezetett dolgozók szövetségét, melynek végső célja a kommunista társadalom felépítése. Egyforma jogok és kötelességek vé és eredményévé vált. Ma már megállapíthatjuk, hogy a Nemzeti Front minden része támogatja a CSKP politikáját, hozzájárul a szocializmus további fejlődéséhez. Nagy munkát végeztünk ezen a szakaszon, mely lehetővé teszi, hogy ezen a konferencián más kérdésekről is beszéljünk. A nehéz politikai küzdelemben elért sikerekért hálával tartozunk mindazoknak, akik hozzájárultak az eredmények eléréséhez, akik az ország érdekében részt nettek a közös munkában. Elsősorban köszönetet kell mondanunk a munkásosztálynak, a szövetkezeti parasztságnak és az értelmiség szocialista módon gondolkozó részének, a hazafiaknak, a becsületes cseheknek és szlovákoknak, a nemzetiségek tagjainak. Köszönetet mondunk nekik a támogatásért, melyet törekvésünknek nyújtottak, azért, hogy megértették: politikai küzdelmünk célja a jobb élet és egész népünk érdekelnek védelme. Ojból bebizonyították, hogy hűek a szocializmus eszméihez, szeretik hazájukat, hűek a Szovjetunióval való szövetségünkhöz. Nekik köszönhetjük elsősorban azokat az eredményeket, melyeket társadalmunk nem egészen két év alatt ért el a bel- és a külpolitikában, a népgazdaság és a szocialista társadalmi rendszer konszolidálásában. Szocialista társadalmunk megszületése óta nem tartottuk a társadalom fejlesztését a kommunisták kizárólagos ügyének, hanem mint az emberek millióinak alkotását. Ezért a kommunisták tisztelik a politikailag nem szervezett polgárokat, más politikai pártok tagjait, szövetségeseiknek, a szocialista állam egyenrangú polgárainak tekintik őket, akiknek azonosak a jogaik és a kötelességeik. Célunk, hogy a pártonkívüliek milliói a konkrét gyakorlatban a saját tapasztalataik alapján győződjenek meg arról, hogy a szocialista társadalom számít rájuk, tiszteli munkájukat, figyelembe veszi ismereteiket és tapasztalataikat, lehetőséget biztosít számukra, hogy érvényesítsék képességeiket, és részt vegyenek a társadalom irányításában, az állampolltlka kialakításában. Ezt szocialista társadalmunk kötelező elvének, a Nemzeti Front és a társadalmi szervezetek egyik alapvető feladatának tartjuk. Elsősorban az a célunk, hogy a munkásosztály megértse és támogassa a CSKP és a Nemzeti Front politikáját, minden munkás tudatosítsa, hogy ez a politika a munkásosztály érdekeit fejezi ki, védelmezi és harcolja ki. A munkásosztálynak, mely a szocialista építés fő terhét magára vállalta, és az elmúlt években bebizonyította, hogy hű a szocialista elvekhez, döntő része van a politikai és a gazdasági konszolidálásban, a Jobboldali destrukció kiküszöbölésében, a gazdaság gyors konszolidálásában. Társadalmunk további fejlődésének koncepciója a munkásosztály társadalmi vezető szerepét, a termelés fejlesztésében a társadalmi és a politikai életben való egyre nagyobb méretű részvételét feltételezi. A munkásosztály legközelebbi szövetségese a szövetkezeti parasztság. Nagyra értékeljük hozzájárulását a szocialista társadalom építéséhez. A mezőgazdaság szocialista átépítésének folyamatában jelentősen emelkedett a mezőgazdasági termelés, a falu kulturális és szociális színvonala, s a falvak élete a felismerhetetlenségig megváltozott. A nehéz politikai próbák időszakában számtalanszor kiemeltük a mezőgazdasági dolgozók politikai öntudatát, megfontoltságát és a szocializmushoz való hűségét. A mezőgazdasági termelés további céltudatos fejlesztésének időszakában bizonyára tanúbizonyságot tesznek erről. A szocialista társadalomnak még hatékonyabb segítséget kell nyújtania a mezőgazdaság fejlesztésében, meg kell ehhez teremtenie a szükséges anyagi és társadalmi feltételeket. Az ötéves terv előkészítése során nagy súlyt fektetünk erre. A Nemzeti Front elvi küldetésének magyarázásakor és tevékenysége fejlesztésekor figyelmet kell szentelnünk a műszaki és a humán értelmiségnek. Nem éri meg, hogy foglalkozzunk ellenségeink rágalmaival, akik a szocializmust a műveletlenek társadalmi rendszerének tartják, az értelmiség mellőzéséről és elnyomásáról beszélnek. Három évvel ezelőtt az értelmiség egy része súlyosan megingott, s nekünk nem volt más választásunk, mint hogy levonjuk ebből a politikai, egyes esetekben a káderkövetkezményeket. Ez objektíven szükségszerű volt. Már sokszor leszögeztük, ha egyes esetekben intézkedéseket kellett hoznunk, ez nem azért történt, mert értelmiségiekről volt szó, hanem azért, mert nem viszonyultak helyesen a szocialista rendszerhez, pártunk politikájához. Mindez mitsem változtat az értelmiséghez való viszonyunkon és a szocialista társadalomban való érvényesülésük lehetőségein. A szocialista építés hosszú folyamat, amely a műszaki, a társadalmi és a kulturális haladáson alapszik, és elképzelhetetlen az értelmiség alkotó részvétele nélkül. Törvényszerűen érdekünk az értelmiség megnyerése és sorainak kibővítése. Ezt mindenki láthatja, márcsak azokból az adatokból is, hogy milyen összegeket fordít az állam az iskolákra, hogyan növekednek a műszaki és más értelmiség sorai. Gyakorlatilag ebben nyilvánul meg politikánk. Az elmúlt két évben nemegyszer kifejeztük állásfoglalásunkat ebben a kérdésben, és törődünk azzal, hogy a gyakorlat megfeleljen ennek az állásfoglalásnak. Örömmel állapítjuk meg, hogy a műszaki értelmiség többsége megértette, miszerint a munkásosztály oldalán, a szocializmus szolgálatában a helye, és ezt munkájával, valamint a polgári elkötelezettségével Is kifejezi. Értékeljük, hogy a párt eddigi politikája egyre nagyobb támogatást élvez a humán értelmiség soraiban. Meggyőződésünk, hogy ez a kedvező fejlődés törvényszerűen folytatódni fog. Időnként jó szóval értékeljük asszonyaink érdemeit. Néha szégyenkező önkritikával ismerjük be, hogy nem szentelünk kellő figyelmet a nők társadalmi érvényesülése kérdésének és a gyakorlatban hihetetlenül lassan oldjuk meg életük problémáit. Közismert tény, hogy a nők jelentős részt vállalnak a szocializmsu építéséből. Mély tiszteletet érdemelnek az anyák, akik gyermeket nevelnek. A nők részvétele a társadalom, az állam és a gazdaság irányításában azonban hihetetlenül csekély még 1945—48-hoz és a további évekhez viszonyítva is. Nem tudom, hol vétettünk, de minden esetre ez a helyzet tűrhetetlen és a közeljövőben határozottan meg kell oldani. A vitákban ezt számos objektív és szubjektív okkal magyarázzák, hisz ha valaki akarja, mindent meg tud magyarázni. Nem akarom a problémákat leegyszerűsíteni, de nyilván fontos, hogy a Nemzeti Frontban és valamennyi szervezetében az általános mérlegelésekről áttérjenek a konkrét tettekre, hogy mindenütt, az irányítás valamennyi fokán, minden üzemben, városban, faluban, hivatalban, iskolában és más szakaszon is egymás után megoldjuk a problémákat, hogy a nőknek az irányításban való fokozottabb részvétele aránylag rövid időn belül megnyilvánuljon, és ez hozzájáruljon ahhoz, hogy kedvezőbb feltételek alakuljanak ki szakképzettségük növeléséhez, művelődésükhöz jelentős nevelői hivatásukhoz,. Nincs sző, arról, hogy csak elmondjuk ezeket a dolgokat. Rövidesen nagyon konkrét alkalmunk lesz arra, hogy valamennyi döntő fontosságú szervben jelentősen emeljük a nők és a fiatalok számát. Sokan vitáznak a fiatalságról. A mai fiatal nemzedék a szocializmusban született és nőtt fel, senki sem vetheti tehát szemére, hogy a szocializmus vívmányait természetes tényként fogadja. Tőlünk függ, hogy a fiatalok megértsék: az életszínvonal ilyen „természetes volta" és mindaz ami ezzel összefügg apáik és nagyapáik harcának, munkájának, törekvésének, könnyeinek és vérének az eredménye. Feladatunk az, hogy megmutassuk fiataljainknak a kapitalizmus árnyoldalait és gyenge pontjait, az embernek ember általi kizsákmányolása igazi arculatát, az egyes osztályok, a burzsoá társadalomban a társadalmi rétegek életkörülményeinek nagy különbözőségét, milliók szociális bizonytalanságát a világvárosok és az ún. „harmadik világ" eltérő életszínvonalát. Valamennyi társadalmi szer< vezet, a szocialista állam, az iskolák és a családok ügyévé kell tenni az ifjúság megnyerését a szocializmus számára, az ifjúság nevelését és művelődését; tehetségük fejlesztését, lelkesedésük és bírálőkészségük kihasználását. Szükséges, hogy valamennyien közös erővel teremtsük meg a feltételeket ifjúságunk egészséges fejlődéséhez, anélkül azonban, hogy „vattába csomagolnánk". Fel kell készítenünk fiataljainkat az élet nehézségeire, a nehézségek leküzdésére. Ezen a téren nagyon sok függ maguktól a fiataloktól, egységes szervezetüktől, attól, hogy a fiatalok magukra vállalják a felelősség egy részét, problémáik megoldásáért és a társadalom fejlődésében felmerülő nehézségek leküzdéséért. Már ma a fiúk és lányok százezerei nagy szavak nélkül tesznek tanúbizonyságot szocialista hazájuk iránti hűségükről. Az ifjúság szocialista elkötelezettsége elsősorban a ml személyes példaadásunktól, a mí befolyásunktól függ, a mi nevelői képességünket bizonyítja. Meggyőződésünk, hogy a fiatalok többsége megérti a szocializmus előnyeit, mai és távlati lehetőségeit. A fiatalok többsége velünk halad majd, mivel az ő érdekük és céljuk is a tökéletesebb világ, hazánk felvirágoztatása, a nemzetek közti barátság és béke. Örömmel üdvözöljük az egységes ifjúsági szervezet és a pionírszervezet felújítását, mely a Nemzeti Front jelentős láncszeme. Az egész Nemzeti Front feladata, hogy sokoldalúan segítse az új ifjúsági szervezetet és gondoskodjon az ifjúságról. A lehetőségeket távolról sem merítettük ki. így például a szakszervezetekben körülbelül egymillió fiatal dolgozik. A fiatalok nagy részével azonban sem a munkahelyeken, sem másutt nem sokat törődnek. Ez nemcsak az ifjúsági szövetség dolga, ez a szakszervezetek és minden szervezet ügye. Gondot kell fordítani a fiatalokra. Ezért már ma foglalkozzunk azzal a problémával, hogyan összpontosíthatnánk figyelmünket, hogy olyan fiatal nemzedék nőjön fel, mely méltóképpen folytatná azt a harcot, melyet pártunk és a haladó emberek már évtizedek óta vívnak. E kérdés elhanyagolása előbb vagy utóbb megbosszulná magát. Ezért éppúgy, mint a nőknek, a fiataloknak is lehetőséget kell biztosítanunk arra, hogy a politikai életben és a munkahelyeken Is érvényesüljenek, hogy megtalálják életük értelmét, az önrealizálás lehetőségeit és küzdjenek valamiért. (Folytatás a 3. oldalon) 1971. I. 28.