Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-28 / 23. szám, csütörtök

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS BESZÉDE A föderáció kialakításával megvalósítottuk a lenini nemzetiségi politika elveit 1971. I. 28. Csehszlovákia két egyenran­gú nemzet, a csehek és szlová­kok, valamint a magyar, ukrán, lengyel és német nemzetiségű polgárok hazája. A földeráció kialakításával megvalósítottuk a lenini nemzetiségi politika el­veit. Nemzeteink egyenlőségét az új államjogi renddel fejez­tük ki. A Nemzeti Front és az összes társadalmi szervezet fel­adata a föderáció megszilárdí­tása, a proletár nemzetköziség elveinek érvényesítése hazánk­ban a nemzeteink és nemzetisé­geink közti kapcsolatokban. A nemzeti és faji ellentétek, a so­vinizmus idegen a szocializmus­tól, és maraványait ki kell ir­tanunk életünkből. Ezért termé­szetes, hogy az országban meg kell teremteni a feltételeket a nemzetiségek szélesebb, kultu­rális fejlődéséhez és tagjaik fo­kozottabb részvételéhez a tár­sadalom irányításában. A Nemzeti Front politikája minden nemzet és nemzetiség tagjainak tudatában a szocialis­ta hazafiságot, a szocialista tár­sadalomhoz való tartozás büsz­keségét, az elért sikerekkel kapcsolatos öntudatot fejleszti. Minden köztársaság, minden nemzet vagy nemzetiség sikere közös államunkat erősíti, s min­den polgárunk számára hasznot jelent. Az, hogy szocialista hazafiak legyünk, szeressük szülőföldün­ket, azt jelenti, legyünk hívek a szocialista országokkal, első­sorban a Szovjetunióval való szövetséges kapcsolatainkhoz, mivel ez szavatolja a világbé­két, ez a kezessége nemzeti sza­badságunknak és állami függet­lenségünknek. Társadalmunk egyik alkot­mányos joga a vallásszabad­ság. Mi kommunisták a tudo­mányos világnézet hívei va­gyunk, de tiszteletben tartjuk polgáraink vallásos érzelmeit. A hivő polgárok, a különböző egyházak tagjai szabadon vall­hatják vallásos meggyőződésü­ket, akadály nélkül részt ve­hetnek a vallási szertartásokon. A szocialista társadalom jelen­tős eszközöket fordít az egyes egyházak anyagi szükségleteire. A jövőben sem akarjuk megvál­toztatni állásfoglalásunkat a hí­vőkkel szemben. Természetesen nem tűrjük az olyan kísérlete­ket, hogy a vallást a politiká­val keverjék, vagy felhasznál­ják szocialistaellenes ellenzék kialakítására. Őszinte érdekünk az állam és az egyes egyházak közti viszony ésszerű rendezése. Ezen a téren ls a nyugalom és békesség szolgálja a szocializ­mus fejlesztésének érdekeit, valamint az emberek vallásos érzelmeit. Ogy gondolom, hogy ezen a téren nem rossz nálunk a helyzet. A lehetőségekhez mérten meg akarjuk javítani. Természetesen feltételezzük az egyházak és vezetőik lojalitását és a politikai spekulációk vé­gét. Tudjuk, volt már nálunk olyan időszak, amikor nem a mi hibánkból összecsapásokra került sor, és tudjuk, hová ve­zetett ez. A dolgozó nép ereje olyan hatalmas és szervezett, hogy hiba lenne próbára tenni a dolgozók türelmét. Különben, amint már mondtam, tolerán­sak akarunk lenni a gyakorlati életben a vallásos érzelmű em­berekkel és az egyházzal szem­ben. A Nemzeti Front keretében továbbra is kifejthetik tevé­kenységüket a nem kommunista pártok, melyek társadalmunk egyes rétegeit megnyerik a szo­cializmus építésében való aktív részvételre. E pártok vezető szervei kiküszöbölték 1968 ideológiai bonyodalmait, elhatá­rolták magukat azoktól az em­berektől, akik kommunistaelle­nes ellenzék kialakítására akar­ták felhasználni ezeket a pár­tokat. Nyilatkozataikból és gya­korlati tevékenységükből követ­kezik, hogy elismerik a CSKP társadalmi vezető szerepét, mert meggyőződtek róla, milyen je­lentősége van a kommunista pártnak országunk fejlődésé­ben. Respektálják a Nemzeti Front tevékenységének elveit. Feltételezhetjük, hogy a tiszto­gatási folyamatot és a helyes politikai irányvonalat követke­zetesen kiharcolják e pártok helyi szervezeteiben is, és a szocialistaellenes elemek nem találnak menedéket e pártok­ban. Ogv, mint az egész társa­dalomban, ezekben a pártokban is voltak „megújhodási kísérle­tek". Tudjuk, hogy ezek nem eredményeztek semmi jót ezek­nek a politikai pártoknak sem, melyekkel a Nemzeti Frontban együttműködünk, annál kevés­bé társadalmunknak és álla­munknak. Az élet rendes ke­rékvágásba jut, mindenkinek itt a helye, aki segíteni akar a szo­cializmus fejlesztésében, azt szövetségesünknek tartjuk, s mindenkivel szívesen megegye­zünk a Nemzeti Frontban. E politikai pártok sok tagjá­nak a nemzeti bizottságokban, a társadalmi szervezetekben, a népgazdaságban és másutt ki­fejtett tevékenysége példaszerű. Továbbra is megszilárdítjuk a CSKP és a politikai pártok együttműködését a Nemzeti Front talaján, s megteremtjük a feltételeket arra, hogy a Nemzeti Front valamennyi tagja képességeinek és a szocializ­mushoz való hűségének megfe­lelően érvényesülhessen. Öntudatos, szocialista akt ivit ásra van szükségünk Elvtársnők és Elvtársak, Ba­rátaim! A CSKP politikai alapelvei és a Nemzeti Front, valamint az egyes társadalmi szervezetek tevékenységének tartalma kö­zös cél felé irányul: a szocia­lista társadalom tökéletesítésé­hez, elmélyítéséhez, az ember­milliók öntudatos, szocialista aktivitásához. Meggyőződésünk, hogy a szocialista rendszer ösz­szehasonlíthatatlanul demokra­tikusabb, mint akármelyik bur­zsoá parlamentarizmus. Nálunk a dolgozók saját munkájukkal és értelmükkel döntenek jele­nük és jövő életük felől. Sokan akartak bennünket kioktatni a demokratizmusra. Azonban mi is tudunk valamit annak a gé­pezetnek a világáról, amelyet a demokratizmus cégtáblája alatt tartanak fenn a nyugati orszá­gok vagyonos rétegei, a bur­zsoázia. Nem akarjuk azt állíta­ni, hogy mentesek vagyunk a hibáktól, hogy már teljes mér­tékben kibontakoztattuk a szo­cialista társadalom valamennyi részének demokratikus jellegét, hogy a gyakorlatban nem kerül sor gyengítésére és elferdítésé­re. Átmentünk egy bizonyos szakaszon, megszabadultunk egy kicsit néhány gondtól, s új lehetőségek nyílnak arra, hogy marxista—leninista értelmezé­sünkben teljesen kibontakoztas­suk a szocialista demokrácia demokratikus jellegét. Ezért kö­zös célunkká kellene válnia, hogy mindent elkövessünk an­nak érdekében, hogy a társada­lom irányítása valóban a dol­gozók millióinak ügye legyen. Ez teljes összhangban van szo­cialista demokráciánk osztály­jellegével, amely természetesen kizárja az antiszocialista tevé­kenységet. Mindenki megérti, hogy a köztársaság felvirágoztatása, a dolgozók jobb élete közvetlenül függ a népgazdaság fejlődésé­től, annak céltudatos és bölcs irányításától, az ipar, a közle­kedés, az építőipar, a kereske­delem, a mezőgazdaság és va­lamennyi többi ágazat munká­jának eredményétől. Nálunk a termelőeszközök tulajdonjoga a népé. A népé munkájának ered­ménye is, éspedig nemcsak köz­vetlen bér formájában, hanem a társadalmi fogyasztásban is. Az emberek nálunk nem csupán „munkaerők", hanem valóban tulajdonosok, akik döntenek afelől, hogy milyen eredménye­ket érnek el. Joggal mondhat­juk, hogy az a politikai harc, amit a párt folytatott a jobbol­dalt erők ellen azért, hogy ki­vezesse a társadalmat a válság­helyzetből, egyidejűleg a dolgo­zók életfontosságú érdekeiért vívott küzdelem is volt. A gazdasági téren választott Irány helyességét az elért ered­mények igazolják. Megelégedés­sel mondhatjuk, hogy az 1970. év népgazdaságunk számára ál­talában jó esztedő volt. Tudják, miből indultunk ki, milyen hely­zetből mentettük meg gazdasá­gunkat. Az elmúlt évben az ipari ter­melés üteme több mint egy szá­zalékkal volt gyorsabb, mint a tervezett, és elérte a 7,6 száza­lékot. 1961 óta ez volt a fejlő­dés legnagyobb üteme. Különö­sen jelentős, hogy a növekedést első ízben sikerült országos mé­retben teljes mértékben a mun­katermelékenység növekedésé­vel elérni. Az építőiparban is a munkater­melékenység növekedése járult hozzá döntő mértékben a terv­feladatok teljesítéséhez és túl­teljesítéséhez. A háború óta az elmúlt évben sikerült első ízben több mint 100 000, hozzávetőle­gesen 108 000 lakást építeni, ami annak köszönhető, hogy a beruházási építkezés szakaszán növeltük a lakásépítések ará­nyát. A növénytermesztésben féke­ző tényezőként hatott a kedve­zőtlen időjárás, azonban az ál­lattenyésztés gyorsabb növeke­dése révén teljesítették a mező­gazdasági bruttó termelés ter­vét. Az elmúlt év jelentős ered­ménye volt, hogy a belföldi pia­con elértük a teljes egyensúlyt, ami konszolidációs törekvésünk egyik fő célja volt. Ennek be­szédes bizonyítéka az aránylag jól ellátott piac. Bizonyos, hogy még akad fogyatékosság, de a fő árufajtákból aránylag ele­gendő állt a lakosság rendel­kezésére. Ez természetesen nem olyan egyszerű dolog. Elég töprengésbe került. Azonban a lakosság ellátását az elsőrendű feladatok közé sorolhatjuk. Azt a gazdaságpolitikát tartjuk he­lyesnek, amely lehetővé teszi, hogy a lakosság életszínvonala ne csökkenjen, és az emberek­nek, amennyiben lehetséges, ne legyenek ilyen elemi gondjaik. Az ipari termelés növekedése lehetővé tette a kiviteli terv teljesítését mind a szocialista, mind a kapitalista országokba és ezáltal a kivitel túlnőtte a behozatal mutatóit. Addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér A bonyolult feltételek ellené­re már az elmúlt évben hozzá­láttunk a legsürgetőbb szociá­lis problémák megoldásához, ami az előző évek inflációs fej­lődése következtében elsősor­ban az alacsony jövedelmű ré­tegnél vált láthatóvá. Körülbe­lül 500 000 alacsony nyugdíjat módosítottunk, és bevezettük a nevelési segélyt. Tudjuk, bará­taim, hogy ezen a téren sok a fogyatékosság, hogy a lakosság egyes kategóriájánál még sok mindent kellene javítani. Az el­múlt évekből különféle fogya­tékosságokat örökültünk. Azon­ban arról van szó, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, amed­dig a takarónk ér. A bérpoliti­ka terén különféle igényekkel találkozunk. Egyes esetekben azt mondhatjuk, hogy ezek az igények jogosak. Csakhogy mi nem törhetjük át a nemzeti jö­vedelem józan, értelmes beosz­tásának kereteit, mert akkor is­mét mozgásba kerülne az inflá­ciós körhinta, amit csak nehe­zen tudtunk megállítani. A la­kosság életszínvonalának eme­lése, a különféle egyenetlensé­gek felszámolása politikánk egyik alapelve a következő öt­éves tervben is, ahogyan azt majd az év során elmondjuk, amikor már kidolgozzák az öt­éves terv irányelvét. De hogy mit lehet megtenni ma, holnap, egy vagy két év múlva, azt na­gyon alaposan ki kell számíta­ni, mivel nemcsak az egyén kerülhet kellemetlen helyzetbe, hanem az állam ls. Ezt már ta­pasztaltuk a saját bőrünkön, és előfordul más államokban ls. Állandóan szem előtt tartjuk — az egész népgazdaság lehe­tőségei szerint — dolgozóink életszínvonalának emelését. Azt, hogy népünk bízik a ko­rona szilárdságában és népgaz­daságunk távlatában, többek kö­zött kifejezi a betétek növeke­dése is. A takarékbetétek növe­kedése 1970-ben meghaladta a 9 milliárd koronát. Ez 1953 óta a legnagyobb évi átlag. Tudjuk, hogy ezeket az ered­ményeket nem könnyen értük el. Ezért annál őszintébben tisz­telgünk dolgozóink áldozatkész, sége előtt. Különösen kiemeljük bányászaink örifeláldnzását, akik a múltban és a jelenben is rendkívüli megértést tanúsí­tottak és tanúsítanak a társa­dalom szükségletei iránt. Holnap úgy fogunk élni, ahogy ma dolgozunk A társadalom sokoldalú fej­lődése és igényeinek kielégítése megköveteli az ipari és a me­zőgazdasági fejlődés egyenletes ütemét. Ennek feltétele, a mi körülményeink között, kizáróla­gosan a munkatermelékenység növekedése. Ha azt mondjuk, hogy holnap úgy fogunk élni, ahogy ma dolgozunk, ez nem frázis, hanem bizonyos törvény­szerűség, amelynek hatása alól nem mentesülhetünk. Dolgozóink becsületes igye­kezetét az év elején nehézsé­gek fékezték, amelyek az erős fagyok következtében keletkez­tek. Az áram- és különösen a gáz­korlátozás következményei érez­hetőek voltak a termelésben. Az emberek megértették a helyze­tet, fegyelmezetten teljesítették az elkerülhetetlen intézkedése­ket, és eltökélt szándékuk, hogy pótolják a keletkezett károkat. Néhány fontos tervfeladat tel­jesítésében meg kell látnunk a gyenge pontokat és a fogyaté­kosságokat. Sokat kell tennünk annak érdekében, hogy rendet teremtsünk az építkezési beru­házások szakaszán, javítsuk a külkereskedelmi eredményeket, hogy zavartalan legyen a ter­melés és a rend a kivitelezői­megrendelői kapcsolatokban, tökéletesítsük a termelés szer­kezetét, ami már legalább egy­évtizedes probléma, éspedig úgy, hogy ez a szerkezet jobban megfeleljen a belföldi és a kül­földi piac követelményeinek. Tudjuk, sok a megoldásra vá­ró probléma, amelyeket meg kell oldanunk, hogy biztosítsuk a termeles és a munkatermelé­kenység növekedését, ahogyan azt az ez évi terv megköveteli. Tehát annál nagyobb igényeket kell támasztanunk az Irányító­munka színvonala iránt, meg kell követelnünk a tartalékok mozgósítását és azt, hogy a ve­zető dolgozók pártosan végez­zék el az állami tervfeladatok szétírását és teljesítésüket. A gazdaságfejlesztés, valamint a szocialista társadalom fejlő­désének alapja igen jelentős po­litikai feladat, mindnyájunk elsőrendű gondja. A párt-, a szakszervezeti és az ifjúsági szervezetek, a vállalati és üze­mi irányítószervek ügye, hogy a problémákat ne az emberek mellőzésével oldják meg, haners hogy lehetőséget nyújtsanak a* embereknek arra, hogy értel­mükkel éa tapasztalataikkal részt vegyenek a problémák megoldásában, s az irányítás­ban. Természetesen a dolgozóknak az Irányításban való részvételét nem értelmezhetjük anarchista módon. Nem magyarázhatjuk úgy, hogy jogot ad a munkafe­gyelem megsértésére, a terme­lési feladatok és a minőség iránti közömbösségre, a rendet­lenség eltűrésére stb. Ez ellen­kezne saját érdekeinkkel és a dolgozók szükségleteivel. Ellen­kezőleg, a mi feladatunk az, hogy megnyerjük az embereket az igényes vezető dolgozók te­kintélyének támogatására, olyan légkör kialakítására, amelyben a csirkefogókat, a becstelene­ket a közösség megveti, a be­csületes munkát pedig arányo­san anyagilag is értékeli. A dol­gozók részvétele a termelés irá* nyitásában összefügg érdeke­ikkel és szükségleteikkel. A' szakképzettség növelése, bérpo­litikánk, a munkakörnyezet és a szociális berendezések javítá­sa, a kulturális színvonal eme­lése — minderről a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak kell gondoskodnia, de nem ha­nyagolhatják el a vezető gazda­sági dolgozók sem. Ezekről a" kérdésekről nem feledkezhet­nek meg a kollektív szerződé­sek sem. Ez bizonyítja a szo­cialista társadalom reális huma­nizmusát, amely kedvező mun­ka- és társadalmi légkört segít kialakítani, és az embereknek az üzemekhez és a társadalom­hoz fűződő jó kapcsolatait. Ez évi feladataink igényesek, azonban teljesíthetők Az ez évi feladatok a nép­gazdaság minden ágazatában igényesek. Azonban teljesíthe­tők, ha mozgósítjuk az anyagi és a kapacitástartalékokat, ha átgondoltan Irányítunk, és jól szervezzük a munkát, ha eré­lyesen törekszünk a tüzelő- és energiaellátásban fennálló ne­hézségek és fogyatékosságok áthidalására, ha tökéletesítjük a kivitelezői-megrendelői kap­csolatokat. Azonban a döntő té­nyező az ember, az ember ké­pessége és áldozatkészsége. A készség és a felkészültség, hogy harcoljanak a nehézségekkel, és az az eltökélt szándék, hogy va­lóban szocialista módon dolgoz­zanak. A CSKP megalakulása 50. év­fordulójának tiszteletére meg­indult szocialista munkaverseny eddigi fejlődése optimizmusra jogosít bennünket. Nagyra érté­keljük a dolgozóknak ezt a kez­deményezését és bízunk benne, hogy az ez évi tervfeladatok teljesítésének jelentős tényező­jévé válik. Bízunk munkásainkban és pa­rasztjainkban, bízunk techniku­sainkban és vezető dolgozóink­ban, bízunk párt-, szakszervezeti és ifjúsági szervezeteinkben. Bí­zunk népünkben, tapasztalatai­ban és képességeiben — bízunk abban, hogy nem sajnálják ere­jüket a tervfeladatok teljesíté­sére, a szocializmus megerősí­tésére és hazánk felvirágozta­tására fordítani. A szocializmus jellegénél fog­va népi rendszer, amely objek­tíven" fejezi kí a dolgozók dön­tő többségének nemzeti és osz­tályérdekelt. A szocialista állam és a szo­cialista állam szerveinek tevé­kenysége a szocialista törvé­nyesség elveinek következetes tiszteletben tartásán, az állam­polgárok jogainak és kötelessé­geinek betartásán alapul. Szocialista társadalmi ren­dünk fontos része a nemzeti bi­zottságok és a törvényhozó tes­tületek rendszere, amelyben kb. 22 000 képviselő dolgozik. A nemzeti bizottságok feladatainak teljesítéséért A társadalomfejlesztés és a konszolidáció fontos feladatá­nak tartjuk, hogy a nemzeti bi­zottságok gyakorlati tevékeny­ségében érvényre jussanak a szocialista demokrácia elvei, hogy kifejezően emelkedjen gazdasági-szervező és kulturá­lis-nevelő tevékenységük szín­vonala, hogy hatékonyan törőd­jenek az állampolgárok életfel­tételeinek javításával és Igé­nyeik kielégítéséivel, hogy eré­lyesen harcoljanak a szocialis­ta rendért és fegyelemért. Min­den község képe, a kereskede­lem, a szolgáltatások és a ven­déglátás színvonala, a kulturá­lis élet és az egészségügyi gon­doskodás színvonala, az okta­tásügy fejlődése és az Ifjúság nevelése — bizonyítványt állít ki minden nemzeti bizottság munkájáról, képviselőinek akti­vitásáról és képességeiről. Nagyon sok mindent kell ja­vítani a városi, a járási és a kerületi nemzeti bizottságok ap­parátusának munkájában ls. Az apparátusok dolgozóinak tuda­tosítaniuk kell, hogy nem ké­peznek valamilyen „független hivatalt", hanem olyan kifeje­zetten népi szervek szolgálatá­ban állnak, amilyenek nálunk a nemzeti bizottságok, tehát a szó legigazibb értelmében a né­pet kell szolgálniuk. Ennek az (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom