Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-23 / 19. szám, szombat

Köszönjük a bizalmat Nem az elsó eset, hogy e ha sábokorf nemcsak olvasóink panaszaival, leveleikben felvetett problémáikkal foglalkozunk, hanem számot adunk saját munkánkról is. Ezt tesszük most is, amikor az elmúlt 1970-es év munkájáról, eredményeiről adunk számot olvasóinknak. Számot adunk —, tudatosan hangsúlyozzuk a kifejezést, mivel olvasóink leveleivel kapcsolatos minden tevékenységünkkel elsősorban is azoknak vagyunk felelősek, akik ilyen vagy olyan ügyben belénk helyezve bizalmukat, szerkesztőségünkhöz fordultak, — olvasóink népes táborának. És felelősségünket meghatványozza az a tény, hogy amikor olvasóink az Üj Szó szerkesztőségéhez fordulnak — lett légyen bármiről ÍS szó — az SZLKP Központi Bizottságának lapjához, a párt egyik szervéhez fordulnak. Sok olyan levélből idézhetnénk, melynek írói azzal kezdik leveleiket, hogy „ ... miután ügyemet eddig még sehol sem tudtam elintézni, az Oj Szó szerkesztőségéhez fordulok, hogy legyenek segítségemre és adjanak tanácsot. .." stb. Ez természetesen nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy eleve az olvasónak adunk igazat, de mindenkor az olvasó pozícióján állunk abból a tényből kiindulva, hogy belénk helyezve bizalmát hozzánk fordul segítségért és tanácsért. Mindenesetre az igazat mindig megmondjuk olvasóinknak Az elmúlt év statisztikáját nézve, a levelek számának ugrásszerű növekedéséről adhatunk számot. Szerkesztőségünk havonta 400—500 levelet kapott, összesen 5385-öt, az 1969-es év kereken 4000 levelével szemben. A levelek számának havonkénti megoszlása eléggé egyenletes, — a legtöbbet, 538-at novemberben, a legkevesebbet, 377-et augusztusban kaptuk, az ingadozás tehát nem nagy. Miről írtak legtöbbet olvasóink? Erre a kérdésre nehéz volna egyértelmű választ adni. Mert miről írnak? A mindennapi élet felvetette ezernyi kérdésről, problémáról. A napi gondokról, a szolgáltatások rossz megszervezéséről, az udvariatlan kiszolgálásról, a burkolt áremelésekről és a kisebb-nagyobb visszaélésekről, a rádió- és a tévé-javítások elégtelenségéről. a garanciális kötelezettségek be nem tartásáról, és ki tudná felsorolni, még mi mindenről, mivel ahány levél, annyi probléma, annyi kérdés. Olvasóink levelei között elég sok a tanácskérés jogi ügyekben. Az egyoldalúság hibájába esnénk, ha szerkesztőségi postánkból csak azokat a leveleket említenénk meg, melyeknek írói valemely visszás jelenségre mutatnak rá, panasszal fordulnak hozzánk és segítségünket kérik. Mert olvasóink — hogy csak egy példát említsünk — nemcsak akkor írnak, ha községük súlyos ezresekbe kerülő neonvilágítása nem működik, hanem akkor is, ha az eddigi, elavult világítási rendszer helyett neonégőket szereltek fel. Az a törekvésünk, hogy olvasóink levelein keresztül az élet keresztmetszetét adjuk, bemutatva annak fény- és árnyoldalát egyaránt. Nem egyszer írtunk mar e hasábokon kapcsolatainkról a párt-, az állami és gazdasági szervekkel. Erről szólni nem mulaszthatjuk el most sem, annál is inkább, mert olvasóink panaszainak elintézésében döntő szerepet játszanak. Ugyanis szerkesztőségünk, és még inkább a levelező osztály kis létszáma miatt olvasóink panaszainak csak kisebbik részét tudjuk személyesen kivizsgálni, a másik, a nagyobbik rész kivizsgálására és elintézésére az illetékes szerveket kérjük fel. A múlt évben is sok száz levelet intéztünk az illetékes szervekhez a hozzánk érkezett panaszok, problémák elintézése céljából, s mint olvasóink meggyőződhettek róla, — nem eredménytelenül. Az intézkedésre felkéri szervek — kevés esettő! eltekintve, ezeket viszont aztán a felsőbb szervek vették kezükbe — olvasóink panaszait, kérelmeit a törvényes határidőn belül s a törvényesség szellemében intézték el. Úgy véljük, kötelességünket teljesítjük, ha nemcsak a magunk, hanem olvasóink nevében is megköszönjük az együttműködést mindazon szervnek, mellyel a múlt évben kapcsolatba kerültünk. Abban a meggyőződésben, hogy az elmúlt év eredményei még tovább mélyítik olvasóink és szerkesztőségünk kapcsolatait, megköszönjük a majdnem hatezer levélírónk bizalmát. Ogy tekintünk erre a bizalomra, mellyel minden esetben élni kell, de visszaélni soha egyetlenegyszer sem szabad. Még egyszer a Calexról Több ízben foglalkoztunk la punk hasábjain a Caíex hűtőszekrények minőségével és a javításuk körüli bonyodalmakkal. Legutóbb az 1970 december 23-i számunkban „Mi a helyzet a Calexszal?" című cikkünkben az SZSZK Legfelsőbb F.llenőrzési Hivatala alelnökének válaszát ismertettük, amely az ügyben jelentős javulásról számolt be. Az intézkedések a Renokov munkájának megjavítására, a garanciális határidő betartására irányultak. A Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal akkor arról is értesítette szerkesztőségünket. hogy a helyzet megjavítására hozott intézkedéseket a Renokovnál ellenőrizni fogja. Megtartva szavát, az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottsága (jan. 1-gyel a hivatal elnevezése megváltozott). 1970 negyedik negyedévének helyzetéről tájékoztatta szerkesztőségünket. E szerint az év utolsó negyedében a Renokovnál 784 hűtőszek rén^t-javítottak meg, ebből 550 garanciális javítás volt. Ez év január elsején már csak 283 javításra szoruló hűtőszekrényt lllillílllllllll tartottak nyilván. Ezek elsősorban C 100 és C 120 típusúak voltak. A C 100 típusú hűtőszekrények javításának többségét decemberben igényelték, a Č 120 típusúak javításához a vállalatnak továbbra sincs elegendő alkatrésze. Az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottsága, az új évtől módosításokat eszközölt a javító vállalatnál. E szerint a dunaszerdahelyi / Dun. Stredaj járásban a hűtőszekrények és berendezések javítását a trnavai Elektron biztosítja. A Renokovnál így felszabadult kapacitást az érsekújvári és a komáromi (Nové Zámky és Komárno) járás javítási igényeinek jobb kielégítésére fordítják. Kritika és sötétség Az Új Szó múlt év december 23-i számában e rovatban Varga Ferenc olvasónk levele alapján „Miért nem világítanak a neonégök Bényen? c. rövid kis cikkünkben arról ír^ tunk, hogy Bényen (

Biňa) a négy éve felszereli neonégők Jelenleg nem világítanak, s így az est beköszöntével teljes sötétség borul a falura. Cikkünkben megkértük a Bényi Helyi Nemzeti Bizottságot, tájékoztassa szerkesztőségünket arról, mi az oka annak, hogy a neonégők nem világítanak, és hogy megfelelő intézkedéssel nem lehetne-e ezen a helyzeten változtatni. A törvényes előírásoknak megfelelően a cikket udvarias hangú levél kíséretében megküldtük a Bényi Hnb-nek. Cikkünkre néhány, napon belül Wojnár Károly elvtárs, a hnb elnöke Válaszolt, számunkra - enyhén szólva is — szokatlan hangon. Levele első felében megírja, hogy községükben négy éve újjáépítették a közvilágítást, amely azonban azóta többször felmondta a szolgálatot, és jelenleg is rossz. A helyzettel több ízben is foglalkozott a hnb plénuma, s éppen ezért ... teljes felelősséggel ki merjük jelenteni — írja válaszában a hnb elnöke , hogy munkánkat a legmesszebbmenő felelősségtudattal végezzük, amely közt ott szerepel a közvilágítás problémája is. Egy kis érzésünk lllllllllillllllllill sincs, amely ázt sugallmazná, hogy ezen a téren valamilyen mulasztást, vagy hanyagságot követtünk volna el." Ez még idáig úgy ahogy rendben volna, bár a válaszból nem tudjuk meg, hogy tulajdonképpen a neonégök miért nem világítanak. Nincs rendben azonban az, ahogy az elnök a választ folytatja. Ugyanis szemére veti a szerkesztőségnek, hogy ez már a második cikk, amelyért „ilyen hangnemben" ír községükről, és hogy ezek a cikkek egy esetben sem javítottak helyzetükön. Az elnök kétségbe vonja levelezőink írásainak hitelét, mivel az efsz egyes vezetőiről a valósággal ellentétben elismerően írtak, s ennek alapján kétségbe vonja az Oj Szó hitelét, szavahihetőségét is. Végül a hnb elnöke így fejezi be válaszát: „Befejezésül egy személyes megjegyzést: mint a hnb elnöke az elmúlt évben több mint húsz előfizetőt szereztem személyesen az Oj Szó napilapnak, mit ezekután őszintén megbántam. S hogy a lelki ismeretfurdalásom a közvilágítás problémáján némileg enyhítsen, mellékelve küldöm az Oj Szóban leközölt saját cikküket". Csupán néhány rövid megjegyzésünk a Bényi Hnb elnökének válaszához. Első megjegyzésünk azzal a „saját" cikkünkkel kapcsolatos, melyet a hnb elnöke leveléhez mellékelve megküldött szerkesztőségünknek. Az Oj Szó 1970 december 29-i számában „Szigorú takarékossági intézkedések az áram fogyasztásában" címmel megjelent hivatalos közleményről van szó. Ugyanis egyrészt ez nem az Új Szó szerkesztőségének, vagy valamely szerkesztőjének az írása, hanem a CSSZK Iparügyi Minisztériumának és az SZSZK Iparügyi Minisztériumának közös hivatalos közleménye, másrészt az ebben foglalt intézkedések sem tiltják meg a közvilágítást, hanem átmenetileg korlátozzák. Kommentárként pedig megkérdezzük a Bényi Hnb elnökét: a kritikánkra küldött választ nem lehetett volna tisztességtudó, egy helyi nemzeti bizottság elnöke tisztéhez méltó hangon megírni? BATKY LÁSZLÓ ZBYCH ANDRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 49. Kloss előbbre húzta pisztolytáskáját. Hátha szükség lesz rá — gondolta. Nem sokat tévedett. Mert Lajac azonnal Brunnerhez fordult: - Beszélnem kell magával, azonnal. — Nyugodj meg Wotf, és ne fontoskodj Először iszol velünk, aztán megint iszol, aztán beszélhetsz. A te szenzációd ráér holnapig. — Nagyon kérem — kezdte megint Lajac, de Kloss kezébe nyomott egy konyakkal teli poharai: — Természetesen ráér az a beszélgetés. Előbb inni kell. — Segítenetek kell fiúk — mondta Brunner. — Holnap olyan beszélgetés vár rám, amit még az ellenségemnek sem kívánok. Brunner töltött. Két, három pohár is kiürült már, amikor Kloss hangoskodva szólt a csempészhez: — Ó, kedves Lajac úr, ez nem becsületes dolog, hogy ön nem iszik velünk. — Igazad van Kloss. Ez a Wolf egy józan marha. — Majd Wolf hoz fordult, egy decinyl konyakot tartott az orra alá, s elkiáltotta magát: . — Irinka, zenét, hogy tudjon inni a barátunk! — Kloss — fordult most Hanshoz —, te meg telefonálhatnál a sofőrömnek ... de nem is kell, majd én szólok neki, hogy ide jöjjön értem. — Mennem kell — ugrott fel Wolf, amint Brunner elhagyta a szobát, hogy telefonáljon. — Sehová nem mész, hanem iszol, te disznó — mondta Kloss tettetett részegeit, az ellenkező Lajacba töltve a konyakot. — Itasd csak, Kloss — biztatta a visszatérő Brunner és gyorsan két pohár vodkát töltött a Kloss karjaiban vergődő Wolf szájába. — Brunner úr, én igazán beszélni akarok — Igyál, ha mondom — röhögött Brunner, és újra töltött, Kloss lehajolt, egyetlen mozdulattal kilépte a falból a telefonvezetéket. — Geibel úrhoz kell mennem — könyörgött Lajac. — Kérem Herr Brunner kísérjen ki. Ugyanis ez a Kloss ... — Mi az, hogy ez a Kloss? — fordult oda Hans. A konyakos üveg nyakát nyomta Lajac szájába. Az kétségbeesetten kapálódzott, kiütötte az üveget Kloss kezéből. — Ö... — befejezni már nem volt ideje, mert Kloss egy pillanatra vádlón nézett a konyakkal leöntött ruhájára, aztán egyetlen ökölcsapással elnémította Wolfot. — Ez a disznó leöntötte az egyenruhámat. Még a német egyenruhát sem tisztelik, ha isznak egy kortyot. De Brunner nem figyelt rá. Részegen, szinte üveges szemekkel bámult a semmibe. Kezében megbillent a pohár, a vodka végigömlött a nadrágján. Iréna most lépett a szobába. — Mit tett velük főhadnagy úr? — Hans gyors elhatározással lengyelül válaszolt az asszonynak: — Három házzal odébb van egy mángorlóműhely. Háromszor kopogjon az ablakon. Rögtön menjen oda és adja át ezt az iratcsomagot. Bs még ezt is — mondta. Gyorsan egy noteszlapra írta a kővetkezőket: Mindem áttenni a hölgy lakására. Ö elkísér titeket, és várjátok itt a sofőrt. A lakásban található civilt likvidálni keli. Ö Wolf, az áruló. Aláírás csak egy / betű volt. A történet vége, ha úgy tetszik az epilógus, néhány hónap múlva játszódót t le egy másik városban. Klossnak találkoznia kellett egy bizonyos Stafánszkl nevű összekötővel. Amikor lelépett a megadott lakásba, Filipet látta maga előtt. Sokáig némán szorongatták egymás kezét, aztán Kloss elmondta annak az estének a történetét. A tervet a legapróbb részletekig, majd Filipet faggatta, mi minden történt vele azóta. Megállapították, hogy szerencséjük is volt, mégpedig nem is kevés. Brunnernek persze néhány keserű órát szereztek, Geibel dühöngött, mint egy megsebzett vadállat, de aztán megkönyörült Brunneren — és persze önmagán is! — és elküldte a soronkívüli jelentést Varsóba, amely szerint a Filipják nevű ügynököt szökési kísérlet közben lelőtték. Az egészből — természetesen Filipéket leszámítva — Geibel húzta a legtöbb hasznot. Az elmenekült Kobasova aszszony lakásából magához vette a legértékesebb műkincset, amelyekel aztán gondosan becsomagolva elküldött Mag deburgba, Geibelné asszony cimére. —* Sajnálom, -4- fejezte be Kloss az emlékezést —, hogy nem tudom mi lett Iréna asszonnyal. Meg kell hagyni, bátran viselkedett. — Nyugodj meg — mondta az orvos. — Bartek elvitte magával az erdőbe. Aztán Varsóba ment, új papírokkal. Szerzett lakást, most használtruha kereskedő a cégtáblája szerint, és fegyverkereskedő a mi megbízásunkból. Egy éjszaka a kórházban A legrosszabb időszak kezdődölt: várni, csak várni, percenként az órára nézve várni, hogy jelzés érkezzen az akció befejezéséről. Ha minden simán megy — gondolta Kloss — ha az akció 16 órakor megkezdődik, Évának 18 órára már vissza kell érnie, és 19 órakor már indulhat a megbeszélt találkozási helyre. Az akció sikere után azonnal meg kell változtatni a találkozási pontokait, lehetőleg az összekötőket is. Sajnos, Éva nem a legóvatosabb lány. — Főhadnagy úr, nem is figyel arra, amit mondok? — kérdezte Rhode épp abban a pillanatban, amikor Kloss megállapította, hogy mindössze 5 óra van az akcióig. — Dehogynem. Hallgatom, ezredes úr. Ön éppen Kruchkáról beszélt. — Igen, róla — most Rhode tekintett az órájára. — Azt hiszem, már indultak Kiéiből. Este találkozom vele. Önt pedig kérem, hogy két órán belül ellenőrizze Kruchka mérnök iratait. — Két órán belül az asztalán lesz a jellemzés — állt fel Kloss. A szobájába sietett. Elővette Kruchka dossziéját, de közben folyton arra a másik ügyre gondolt. Vajon megfon- ' toltak-e eléggé mindent? Az akciót elég rövid idő alatt készítették elő, hiszen Kloss csak tegnap reggel tudta meg, Kruchka ma délután két óra körül elhagyta Kiélt. Összesen 24 órájuk volt előkészíteni a tudós elrablását. Kruchka volt ugyanis az egyetlen ember, akitől mindent meg lehetett tudni arról a bizonyos X—8-as fegyverről, amelyről mostanában legendákat szőttek még a hadvezetésen belül is. A feladattal Lis csoportját bízták WjTW meg. Tíz férfi és Éva lapult most az m<UL erdöszegélyen, várva, hogy feltűnjön Kiel felől a tudós gépkocsija. Latolgat- J971 hik, hogy vajon milyen erős kísérettel érkezik Kruchka? Lis és Éva titokban j. 23 remélték, hogy Kloss csak óvatosságból lelzett körülbelül két szakasznyi SS-t. I Folytai jukj