Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-22 / 18. szám, péntek

Az SZKP üdvözli A JUBILÁLÓ OLASZ KOMMUNISTA PÁRTOT Moszkva — Az Olasz Kom­munista Párt megalapításának 50. évfordulója alkalmából az SZKP KB üdvözlő táviratot kül­dött a párt Központi Bizottsá­gának. Az üdvözlet megállapítja, hogy az Olasz KP a nemzetkö­zi kommunista mozgalom egyik legerősebb csapata, amely sík­raszáll a mozgalom egységéért, a testvérpártok akcióinak ösz­szehangolásáért az imperializ­mus elleni harcban, a proletár nemzetköziség elvei alapján. Befejezésül az üdvözlet rámu­tat arra, hogy nagy jelentősé­gű az Olasz KP tapasztalata a párt sorainak ideológiai és szervezeti megszilárdítása terén. E tapasztalatok fontosak a kommunisták számára a jobb­oldali és baloldali opportuniz­mus, az antikommunizmus el­leni következetes harc szem­pontjából is. A jubileum alkalmából a moszkvai Pravda csütörtöki szá­ma Luigi Longonak, az Olasz KP főtitkárának cikkét közli. Longo kifejti, hogy az elmúlt 50 esztendő alatt a párt az or­szág legnagyobb munkáspártjá­vá vált, nagy tekintélyt szerzett a nép körében és nemzetközi szinten egyaránt. Longo hangsúlyozza: „A nem­zetközi kommunista- és mun­kásmozgalom elválaszthatatlan részének tekintjük magunkat, e mozgalomtól senki és semmi nem távolíthat el bennünket, mert a proletár nemzetköziség erő és biztosíték minden nép számára a szocializmus felé ve­zető úton." A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága ugymicsak táviratban köszöntötte a fenn­állásának 50. évfordulóját ün­neplő Olasz Kommunista Pár­tot. ELLENTMONDÁSOS HEATH-N YILATKOZAT Singapore — A nemzetközös­ségi kormányfők és Smith fő­titkár kétnapos titkos és szűk­körű megbeszélései két nyilat­kozat kiadásával értek véget. Az egyik okmány bejelenti, hogy a kormányfők 8-tagú „ta­nulmányi csoportot alakítanak az Atlanti-óceán déli részén és az Indiai-óceánon keresztül hú­zódó tengeri utak biztonságá­nak tanulmányozására." E bi­zottságban Anglia, Ausztrália, Kanada, India, Jamaica, Kenya, Malaysia és Nigéria vesz részt. A csoport hat hónapon belül befejezi munkáját, bár ezt a ha­táridőt csupán magánbeszélge­téseken emlegetik. Ezzel egyidőben a brit mi­niszterelnök nyilatkozatot tett, amelyben megerősíti saját cse­lekvési szabadságát. Heath hangsúlyozza, hogy a brit kor­mány — ha erre felkérik „kö­teles teljesíteni a dél-afrikai kormánnyal szemben jogi köte­lezettségeit". A nyilatkozat e része presz­tízsveszteség nélküli kibúvót hagy Heath számára; a minisz­terelnök környezetében ugyan­is a nyilatkozat kiadása után hangsúlyozták, hogy „Dél-Afri­kától egyelőre még nem érke­zett hivatalos fegyverrendelés". Singapore-ban megkönnyebbü­léssel fogadták ugyan egy nyolctagú nemzetközösségi bi­zottság megalakítását, amivel a 13 óra hosszat tartó és a Com­monwealth történetében leg­hosszabb és legnehezebb vitá-, nak minősített tanácskozást le­zárták, de ez a megoldás lát­hatólag nem hozta közelebb egymáshoz az értekezlet részt­vevőinek a Dél-Afrikába irányu­ló brit fegyverszállításokkal kapcsolatban elfoglalt ellenté­tes álláspontjait. Az „Indiai­óceán biztonsági problémáinak" tanulmányozásával megbízott munkacsoport megalakítását úgy tüntették fel, mint a kere­sett megoldást, amely lehetővé teszi a probléma elhalasztását s ugyanakkor megmenti a Nem­zetközösség egységének látsza­tát. Röviddel a bizottság megala­kításának bejelentése után brit részről erélyesen cáfolták, hogy ezt a megoldást „gentlemens agreement"-nek lehetne tekin­teni, amelynek értelmében Nagy-Britannia elhalasztja azt a döntését, hogy megszünteti a fegyverszállításokra vonatkozó embargót. Más országok viszont, köztük India és az afrikai országok, elintézettnek vélik, hogy ami­kor Heath hozzájárult a bizott­ság megteremtéséhez, ez azt is jelenti, hogy a fegyverszállítás­ra vonatkozólag nem közöl semmiféle döntést addig, amíg a bizottság zárójelentést nem terjeszt elő munkájáról. India külön be is jelentette, hogy ki­vonul a bizottságból, hu az In­diai-óceán biztonságának fo­galmával kapcsolatban nem vi­tatják meg részletesen a fegy­verszállításokat. A helyi idő szerint csütörtök hajnalig tartó hosszú vita után a nemzetközösségi vezetőknek csak rövid idejük volt a pihe­nésre. Délben újból megkezdték tárgyalásaikat, ezúttal az In­diai-óceán biztonságáról. A vita alapja a Ceylon által előter­jesztett okmány, amely javasol­ja, hogy az Indiai-óceánt nyilvá­nítsák atomfegyvermentes béke­övezetté. néhány K^lPal • *T= i il MOSZKVÁBÓL hazautazott a CSKP Központi Ellenőrző és Re­víziós Bizottságának a Miloš Ja­keš vezette küldöttsége. A kül­döttség hasznos eszmecserét folytatott a szovjet pártszervek­kel. JANUSZ BURAKIEWICZ len­gyel külkereskedelmi miniszter és Stanislaw Majewski, az álla­mi tervbizottság elnöke tegnap az NDK fővárosába érkezett. TOKIÚBAN megtartotta 25. kongresszusát a Japán Liberális Demokrata Párt. Kongresszusi beszédében Szato miniszterel­nök egységre szólította fel párt­ját. I. K. LUTAKNAK, az SZKP Központi Bizottsága tagjának a vezetésével szovjet pártmunkás­küldöttség érkezett Jugoszláviá­ba. PORTUGÁLIA hajlandó a NATO rendelkezésére bocsátani afrikai kikötőit — jelentette be Horacio Viana Rebelo tábornok, hadügyminiszter. MADRIDBAN és környékén az utóbbi hónapokban mintegy 200 ellenzéki politikust, szak­szervezeti vezetőt és diákot tar­tóztatott le a rendőrség. LUSAKÁBAN a város kulcs­fontosságú pontjain fegyveres katonák állnak őrt. Egy kor­mányszóvivő szerint ez csak „katonai gyakorlat" miatt törté­nik. A szóvivő cáfolta azokat a híreket, hogy a katonaságot egy esetleges államcsíny megakadá­lyozására rendelték be a fővá­rosba. VELASCO perui elnök és Mer­cado külügyminiszter kijelentet­te, hogy Peru támogatja Ecua­dort abban a harcban, amelyet az Egyesült Államok ellen vív tengeri szuverenitásáért. Éppen ezért helyesel minden intézke­dést, amit Ecuador ebben a vo­natkozásban hoz. AZ AMERIKAI Pennsylvania államban eltörölték a halálbün­tetést és a főügyész parancsot adott arra, hogy az állam egyet­len villamosszékét, amelyet 1962 óta nem használtak, haladékta­lanul távolítsák el a rockviewi börtönből. SPANYOLORSZÁGBAN 1970 első 11 hónapjában 6,8 százalék­kal növekedtek a megélhetési költségek. Az EGYESÜLT ÁLLAMOK 1970 első kilenc hónapjában 253 mil­lió dollár értékű árut exportált a Szovjetunióba és az európai szocialista államokba. Páncélkocsik cirkálnak Belfast katolikus negyedében. A hadse­reg lezárta a negyedbe vezető utakat és házkutatásokat tart. (ČSTK — AP) Megbénult az angol posta London — Az angol postai alkalmazottak szerdán kezdő­dött általános sztrájkja megbé­nította a levél-, távirat- és cso­magforgalmat, a telefonközpon­tok kezelői azonban, akik nem tartoznak szorosan a postások szakszervezetéhez, elég nagy számban felvették a munkát. Tom Jackson, a postások szakszervezetének főtitkára ezért felkérte a brüsszeli köz­ponttal működő Posta, Telefon­és Távirat Internacionálét (PTTI), a 82 ország két és fél millió dolgozóját tömörítő nem­zetközi szakszervezetet, hogy szólítsa fel tagszervezeteit, ne válaszoljanak az Angliából ér­kező hívásokra, mert azokat sztrájktörők közvetítik. A fran­cia és belga szakszervezetek már megígérték támogatásukat. A kormány a jelek szerint ugyanolyan kivárás! taktikát követ, mint eddig minden na­gyobb sztrájkakció esetében. Összeült a brit kabinet is és el­határozta, hogy egyelőre nem avatkozik be a postaigazgató­ság és a szakszervezet vitájába. A sztrájk első napján a mun­kabeszüntetés közel száz száza­lékos volt. Jakobson lesz U Thant utóda? i New York — Max fakobson finn nagykövet, az ENSZ-főtit­kári tisztség első hivatalos je­löltje, miután U Thant bejelen­tette, hogy második ötéves pe­riódusának lejárta után, azaz jövőre nem fogadja el még egy­szer a megbízást. A 47 éves dip­lomata jelölését támogatja kor­mánya és az északi országok csoportja. Az új főtitkár megválasztása idén ősszel kerül a közgyűlés napirendjére. A legmagasabb nemzetközi közjogi tisztség be­töltésére a Biztonsági Tanács tesz javaslatot. A négy nagyha­talomnak e kérdés eldöntése­kor is vétójoga van. Amennyiben megválasztják, Jakobson lesz a harmadik skan­dináv ENSZ-főtitkár. Az első nagyhatalmi reagá­lásban az amerikai ENSZ-misz­szió nem foglalt nyíltan állást Jakobson jelöltségének kérdé­sében. Az amerikaiak nyilatko­zatukban kijelentették, hogy személyesen nagyra becsülik Jakobsont és azt a szerepet, amelyet Finnország játszik az ENSZ-ben, ma azonban még ko­rai volna jelöltekről beszélni. ENSZ-körökben általában ked­vezően ítélik meg a finn főde­legátus esélyeit- Esetleges je­löltként szóba került eddig raj­ta kívül Kurt Waldheim oszt­rák, Hamilton Shirley Amera­szinghe ceyloni, Alfonso Garcia­Robles mexikói fődelegátus, An­tónia Carrillo Flores Mexikó volt külügyminisztere és Agha Khan Szadruddin iráni herceg, az ENSZ menekültügyi főbizto­Bonni „dokumentácio t Í i/ Bonn — Brandt kancellár ja­nuár 28-án mondja el a Bun­destag-ban a „nemzet helyzeté­ről" szóló évi beszámolóját. A bonni kormány most terjedel­mes dokumentációt adott ki e beszéd hátterének megvilágítá­sára. Az előszóban a bonni kor­mány hangoztatja: az NSZK 1971. I. 22. Ausztriában csúcspontjára há­gott a sajtóbotrány, és szinte már groteszk formákat ölt. Ezt mutatja a Kronen Zeitung és az Express bulvár lapok kö­rüli nagy botrány. A kommunista sajtón kívül Ausztriában csak kevés kifeje­zetten pártlap van, mint pl. a Szocialista Párt lapja az Ar­beiter-Zeitung (AZ), amelynek példányszáma messze mögötte marad más lapokénak, vagy pe­-dig a Néppárt lapja a Volks­blatt, amely nem régen olva­sótáborának rohamos csökke­nése miatt megszűnt. A leg­több újság, amely nem kifeje­zetten pártlap, „függetlennek" nevezi magát. Eltekintve attól, hogy valamilyen módon rend­szerint a pártok egyike támo­gatja őket, általában a laptu­lajdonostól függenek, s ez lehet egyén, vagy pedig a tőkések csoportja. Ha a szerkesztő nem ír a tulajdonos, illetve a kiadó szája íze szerint, akkor re­pül az állásából. A kommunista lapokon kívül valamennyi újságot — bármeny­nyire is különböző az irányzat, vagy az írásmódja — egy közös vonás jellemzi: a tőkés kizsák­mányolás talaján állva a ka­pitalizmus védelmét szolgálja. Ezek a lapok rendszeresen ha­zugságokat és rágalmakat ter­jesztenek a szocialista orszá­gokról, csupán hangnemük, tak­tikáik és módszereik különbö­zők. Az utóbbi hetekben heves harc dúl a sajtódzsungelben mégpedig elsősorban a Kroner­Zeitung és az Express körül. Hogy megértsük, miről van szó, vissza kell nyúlni a múltba. Az események összefüggnek Franz árat — csekély 20 millió schil­linget — nem is fizették ki, mert hitelt kaptak. Ezután gyors egymásután­ban következtek az események. Olah — családi ügyeinek állí­tólagos rendezése címén — egyheti börtönszabadságot ka­pott. Ezt a rövid időt különfé­le üzleti tranzakciókra használ. Háború az osztrák saitödzsongeliian Olahhal, a Szocialista Párt egy­kori vezérével, a volt belügy­miniszterrel és szakszervezeti elnökkel, aki csalás miatt je­lenleg egyévi börtönbünteté­sét tölti'. Olah 1959-ben Di­chand, a Kurier egykori fő­szerkesztője számára lehetővé tette, hogy a szakszervezeti szövetség pénzén megalapítsa az lllustrierte Kronen-Zeitungot. A Kronen-Zeitung még Olah elítélése után is hosszú ideig uszított a Szocialista Párt s annak vezetői, valamint a szak­szervezet és általában a mun­kásmozgalom ellen. Ez ahhoz vezetett, hogy a szocialista pár­ti vezetőség tárgyalásokat kez­dett a Kronen-Zeitung kiadójá­val. A szakszervezeti bank 164 millió schillingért megvette a BAWAG sajtóházat, amely kor­szerű nyomdával rendelkezik. Rövidesen ezután a sajtóház 49 százalékát eladta a Kronen-Zei­tung kiadóinak, akik a vétel­ta fel. Ügyvédje útján azt ál­lította, hogy ő a Kronen-Zei­tung tulajdonképpeni tulajdo­nosa, Dichand és Falk pedig csupán a megbízottjai. Egy bi­zonyos Piatnik azzal az állítás­sal lépett fel, hogy Olah — a börtönben! — a Kronen-Zeitun­got eladta neki s ugyanakkor beperelte Dichandot és Falkot, hogy adják át neki a lapot. Olah viszont Piatnikot perelte be, azt állítva, hogy az adásvé­telnél „körmönfontan becsap­ta" őt. Egy féltucatnyi ilyen per folyik jelenleg. Ez első­sorban azért érdemel figyelmet, mert jelenleg senki sem mond­hatja meg, hogy tulajdonképpen kinek a tulajdonában van a Kronen-Zeitung. Röviddel ezután a közvéle­ményt meglepte az a szenzá­ciós hír, hogy a Szocialista Párt kiadóvállalata, a Vorwärts eladta az Expresst, mivel — bár példányszáma nem volt cse­kély —, mégis túl nagy hiányt mutatott ki. Kreisky kancellár cinikusan kijelentette, hogy ő tudja ugyan, kinek adták el az Ex­presst, de nem akarja megmon­dani. A lap irányításával Di­chandot és Falkot bízták meg. Erre az Express szerkesztői sztrájkba léptek kijelentvén, nem hajlandók olyan újságnak dolgozni, amelyről nem tudják, kinek a tulajdonában van. Két nappal később Kreiskynek ki kellett rukkolnia az igazsággal: a lapot Dichand és Falk vásá­rolta meg. A Szocialista Párt kiadóvállalatát e két tulajdo­nos arra kényszerítette, hogy mondjon föl a lap valamennyi szerkesztőjének, és viselje a mintegy 15 millió schillingre rúgó felmondási és végkielégí­tési költségeket. A mintegy 50 szerkesztő közül Dichand és Falk csak 18-at vett át. Kreisky csökönyösen hallgat arról, milyen áron adták el az Expresst. Ű tudja hallgatásá­nak az okát. Valószínűleg cse­kély volt a vételár és Dichand meg Falk újból hitelt kapott rá. Tény, hogy Dichand és Falk most milliós példányszámú na­pilappal rendelkezik. Az Osztrák Televízióban nem­rég megtartott vita során az egyik lap főszerkesztője jog­gal mutatott rá, hogy aií ilyen állapotok, amikor a sajtódzsun­gelban háború dúl, veszélyesek a demokráciára, és azt diszk­reditálják. kész az NDK-val kötendő szer­ződés alapján intézkedéseket tenni, hogy a két állam tagja lehessen a nemzetközi szerve­zeteknek. Ezt Bonn egy általá­nos megoldástól kívánja függő­vé tenni, amelynek három kö­telezettséget kellene tartalmaz­nia. 1. Lemondást az erőszak al­kalmazásáról, vagy az erőszak­kal való fenyegetőzésről. 2. Minden olyan akció kikü­szöbölését, amely zavarhatná a népek békés együttélését. 3. A leszerelési és fegyver­zetellenőrzési fáradozások tá­, mogatását. Franké miniszter ezenkívül egy sor kérdést jelölt meg, amelyek — szerinte — alkal­masak a két német állam viszo­nyának rendezésére. Ezek kö­zött olyan régóta ismert bonni elgondolások szerepelnek, mint az „utazási szabadság" biztosí­tása, a családegyesítés problé­mája, a határmenti forgalom ügyének megoldása stb. Mansfield javaslata Washington — Mike Mans­field befolyásos amerikai sze­nátor a Kongresszus idei ülés­szaka elé javaslatot kíván ter­jeszteni a Nyugat-Európában ál­lomásozó amerikai csapatok létszámának lényeges csökken­tésére. A Demokrata Párt parlamen­ti csoportjának elnöke megle­pődését fejezte ki afelett, hogy megváltozott Edmund Muskie szenátor állásfoglalása, aki Nyugat-Németországból való visszatérése után hajlik Willy Brandt bonni kancellár nézete felé. Muskie most azt javasolja, hogy a túlnyomó részt Nyugat­Németországban állomásozó amerikai csapatok kivonását a „Nyugat- és Kelet-Európából való kölcsönös csapatkivonások­kal összefüggésben" mérlegel­jék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom