Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-22 / 18. szám, péntek

Az SZKP üdvözli A JUBILÁLÓ OLASZ KOMMUNISTA PÁRTOT Moszkva — Az Olasz Kommunista Párt megalapításának 50. évfordulója alkalmából az SZKP KB üdvözlő táviratot küldött a párt Központi Bizottságának. Az üdvözlet megállapítja, hogy az Olasz KP a nemzetközi kommunista mozgalom egyik legerősebb csapata, amely síkraszáll a mozgalom egységéért, a testvérpártok akcióinak öszszehangolásáért az imperializmus elleni harcban, a proletár nemzetköziség elvei alapján. Befejezésül az üdvözlet rámutat arra, hogy nagy jelentőségű az Olasz KP tapasztalata a párt sorainak ideológiai és szervezeti megszilárdítása terén. E tapasztalatok fontosak a kommunisták számára a jobboldali és baloldali opportunizmus, az antikommunizmus elleni következetes harc szempontjából is. A jubileum alkalmából a moszkvai Pravda csütörtöki száma Luigi Longonak, az Olasz KP főtitkárának cikkét közli. Longo kifejti, hogy az elmúlt 50 esztendő alatt a párt az ország legnagyobb munkáspártjává vált, nagy tekintélyt szerzett a nép körében és nemzetközi szinten egyaránt. Longo hangsúlyozza: „A nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom elválaszthatatlan részének tekintjük magunkat, e mozgalomtól senki és semmi nem távolíthat el bennünket, mert a proletár nemzetköziség erő és biztosíték minden nép számára a szocializmus felé vezető úton." A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága ugymicsak táviratban köszöntötte a fennállásának 50. évfordulóját ünneplő Olasz Kommunista Pártot. ELLENTMONDÁSOS HEATH-N

YILATKOZAT Singapore — A nemzetközösségi kormányfők és Smith főtitkár kétnapos titkos és szűkkörű megbeszélései két nyilatkozat kiadásával értek véget. Az egyik okmány bejelenti, hogy a kormányfők 8-tagú „tanulmányi csoportot alakítanak az Atlanti-óceán déli részén és az Indiai-óceánon keresztül húzódó tengeri utak biztonságának tanulmányozására." E bizottságban Anglia, Ausztrália, Kanada, India, Jamaica, Kenya, Malaysia és Nigéria vesz részt. A csoport hat hónapon belül befejezi munkáját, bár ezt a határidőt csupán magánbeszélgetéseken emlegetik. Ezzel egyidőben a brit miniszterelnök nyilatkozatot tett, amelyben megerősíti saját cselekvési szabadságát. Heath hangsúlyozza, hogy a brit kormány — ha erre felkérik „köteles teljesíteni a dél-afrikai kormánnyal szemben jogi kötelezettségeit". A nyilatkozat e része presztízsveszteség nélküli kibúvót hagy Heath számára; a miniszterelnök környezetében ugyanis a nyilatkozat kiadása után hangsúlyozták, hogy „Dél-Afrikától egyelőre még nem érkezett hivatalos fegyverrendelés". Singapore-ban megkönnyebbüléssel fogadták ugyan egy nyolctagú nemzetközösségi bizottság megalakítását, amivel a 13 óra hosszat tartó és a Commonwealth történetében leghosszabb és legnehezebb vitá-, nak minősített tanácskozást lezárták, de ez a megoldás láthatólag nem hozta közelebb egymáshoz az értekezlet résztvevőinek a Dél-Afrikába irányuló brit fegyverszállításokkal kapcsolatban elfoglalt ellentétes álláspontjait. Az „Indiaióceán biztonsági problémáinak" tanulmányozásával megbízott munkacsoport megalakítását úgy tüntették fel, mint a keresett megoldást, amely lehetővé teszi a probléma elhalasztását s ugyanakkor megmenti a Nemzetközösség egységének látszatát. Röviddel a bizottság megalakításának bejelentése után brit részről erélyesen cáfolták, hogy ezt a megoldást „gentlemens agreement"-nek lehetne tekinteni, amelynek értelmében Nagy-Britannia elhalasztja azt a döntését, hogy megszünteti a fegyverszállításokra vonatkozó embargót. Más országok viszont, köztük India és az afrikai országok, elintézettnek vélik, hogy amikor Heath hozzájárult a bizottság megteremtéséhez, ez azt is jelenti, hogy a fegyverszállításra vonatkozólag nem közöl semmiféle döntést addig, amíg a bizottság zárójelentést nem terjeszt elő munkájáról. India külön be is jelentette, hogy kivonul a bizottságból, hu az Indiai-óceán biztonságának fogalmával kapcsolatban nem vitatják meg részletesen a fegyverszállításokat. A helyi idő szerint csütörtök hajnalig tartó hosszú vita után a nemzetközösségi vezetőknek csak rövid idejük volt a pihenésre. Délben újból megkezdték tárgyalásaikat, ezúttal az Indiai-óceán biztonságáról. A vita alapja a Ceylon által előterjesztett okmány, amely javasolja, hogy az Indiai-óceánt nyilvánítsák atomfegyvermentes békeövezetté. néhány K^lPal • *T= i il MOSZKVÁBÓL hazautazott a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának a Miloš Jakeš vezette küldöttsége. A küldöttség hasznos eszmecserét folytatott a szovjet pártszervekkel. JANUSZ BURAKIEWICZ lengyel külkereskedelmi miniszter és Stanislaw Majewski, az állami tervbizottság elnöke tegnap az NDK fővárosába érkezett. TOKIÚBAN megtartotta 25. kongresszusát a Japán Liberális Demokrata Párt. Kongresszusi beszédében Szato miniszterelnök egységre szólította fel pártját. I. K. LUTAKNAK, az SZKP Központi Bizottsága tagjának a vezetésével szovjet pártmunkásküldöttség érkezett Jugoszláviába. PORTUGÁLIA hajlandó a NATO rendelkezésére bocsátani afrikai kikötőit — jelentette be Horacio Viana Rebelo tábornok, hadügyminiszter. MADRIDBAN és környékén az utóbbi hónapokban mintegy 200 ellenzéki politikust, szakszervezeti vezetőt és diákot tartóztatott le a rendőrség. LUSAKÁBAN a város kulcsfontosságú pontjain fegyveres katonák állnak őrt. Egy kormányszóvivő szerint ez csak „katonai gyakorlat" miatt történik. A szóvivő cáfolta azokat a híreket, hogy a katonaságot egy esetleges államcsíny megakadályozására rendelték be a fővárosba. VELASCO perui elnök és Mercado külügyminiszter kijelentette, hogy Peru támogatja Ecuadort abban a harcban, amelyet az Egyesült Államok ellen vív tengeri szuverenitásáért. Éppen ezért helyesel minden intézkedést, amit Ecuador ebben a vonatkozásban hoz. AZ AMERIKAI Pennsylvania államban eltörölték a halálbüntetést és a főügyész parancsot adott arra, hogy az állam egyetlen villamosszékét, amelyet 1962 óta nem használtak, haladéktalanul távolítsák el a rockviewi börtönből. SPANYOLORSZÁGBAN 1970 első 11 hónapjában 6,8 százalékkal növekedtek a megélhetési költségek. Az EGYESÜLT ÁLLAMOK 1970 első kilenc hónapjában 253 millió dollár értékű árut exportált a Szovjetunióba és az európai szocialista államokba. Páncélkocsik cirkálnak Belfast katolikus negyedében. A hadsereg lezárta a negyedbe vezető utakat és házkutatásokat tart. (ČSTK — AP) Megbénult az angol posta London — Az angol postai alkalmazottak szerdán kezdődött általános sztrájkja megbénította a levél-, távirat- és csomagforgalmat, a telefonközpontok kezelői azonban, akik nem tartoznak szorosan a postások szakszervezetéhez, elég nagy számban felvették a munkát. Tom Jackson, a postások szakszervezetének főtitkára ezért felkérte a brüsszeli központtal működő Posta, Telefonés Távirat Internacionálét (PTTI), a 82 ország két és fél millió dolgozóját tömörítő nemzetközi szakszervezetet, hogy szólítsa fel tagszervezeteit, ne válaszoljanak az Angliából érkező hívásokra, mert azokat sztrájktörők közvetítik. A francia és belga szakszervezetek már megígérték támogatásukat. A kormány a jelek szerint ugyanolyan kivárás! taktikát követ, mint eddig minden nagyobb sztrájkakció esetében. Összeült a brit kabinet is és elhatározta, hogy egyelőre nem avatkozik be a postaigazgatóság és a szakszervezet vitájába. A sztrájk első napján a munkabeszüntetés közel száz százalékos volt. Jakobson lesz U Thant utóda? i New York — Max fakobson finn nagykövet, az ENSZ-főtitkári tisztség első hivatalos jelöltje, miután U Thant bejelentette, hogy második ötéves periódusának lejárta után, azaz jövőre nem fogadja el még egyszer a megbízást. A 47 éves diplomata jelölését támogatja kormánya és az északi országok csoportja. Az új főtitkár megválasztása idén ősszel kerül a közgyűlés napirendjére. A legmagasabb nemzetközi közjogi tisztség betöltésére a Biztonsági Tanács tesz javaslatot. A négy nagyhatalomnak e kérdés eldöntésekor is vétójoga van. Amennyiben megválasztják, Jakobson lesz a harmadik skandináv ENSZ-főtitkár. Az első nagyhatalmi reagálásban az amerikai ENSZ-miszszió nem foglalt nyíltan állást Jakobson jelöltségének kérdésében. Az amerikaiak nyilatkozatukban kijelentették, hogy személyesen nagyra becsülik Jakobsont és azt a szerepet, amelyet Finnország játszik az ENSZ-ben, ma azonban még korai volna jelöltekről beszélni. ENSZ-körökben általában kedvezően ítélik meg a finn fődelegátus esélyeit- Esetleges jelöltként szóba került eddig rajta kívül Kurt Waldheim osztrák, Hamilton Shirley Ameraszinghe ceyloni, Alfonso GarciaRobles mexikói fődelegátus, Antónia Carrillo Flores Mexikó volt külügyminisztere és Agha Khan Szadruddin iráni herceg, az ENSZ menekültügyi főbiztoBonni „dokumentácio t Í i/ Bonn — Brandt kancellár január 28-án mondja el a Bundestag-ban a „nemzet helyzetéről" szóló évi beszámolóját. A bonni kormány most terjedelmes dokumentációt adott ki e beszéd hátterének megvilágítására. Az előszóban a bonni kormány hangoztatja: az NSZK 1971. I. 22. Ausztriában csúcspontjára hágott a sajtóbotrány, és szinte már groteszk formákat ölt. Ezt mutatja a Kronen Zeitung és az Express bulvár lapok körüli nagy botrány. A kommunista sajtón kívül Ausztriában csak kevés kifejezetten pártlap van, mint pl. a Szocialista Párt lapja az Arbeiter-Zeitung (AZ), amelynek példányszáma messze mögötte marad más lapokénak, vagy pe-dig a Néppárt lapja a Volksblatt, amely nem régen olvasótáborának rohamos csökkenése miatt megszűnt. A legtöbb újság, amely nem kifejezetten pártlap, „függetlennek" nevezi magát. Eltekintve attól, hogy valamilyen módon rendszerint a pártok egyike támogatja őket, általában a laptulajdonostól függenek, s ez lehet egyén, vagy pedig a tőkések csoportja. Ha a szerkesztő nem ír a tulajdonos, illetve a kiadó szája íze szerint, akkor repül az állásából. A kommunista lapokon kívül valamennyi újságot — bármenynyire is különböző az irányzat, vagy az írásmódja — egy közös vonás jellemzi: a tőkés kizsákmányolás talaján állva a kapitalizmus védelmét szolgálja. Ezek a lapok rendszeresen hazugságokat és rágalmakat terjesztenek a szocialista országokról, csupán hangnemük, taktikáik és módszereik különbözők. Az utóbbi hetekben heves harc dúl a sajtódzsungelben mégpedig elsősorban a KronerZeitung és az Express körül. Hogy megértsük, miről van szó, vissza kell nyúlni a múltba. Az események összefüggnek Franz árat — csekély 20 millió schillinget — nem is fizették ki, mert hitelt kaptak. Ezután gyors egymásutánban következtek az események. Olah — családi ügyeinek állítólagos rendezése címén — egyheti börtönszabadságot kapott. Ezt a rövid időt különféle üzleti tranzakciókra használ. Háború az osztrák saitödzsongeliian Olahhal, a Szocialista Párt egykori vezérével, a volt belügyminiszterrel és szakszervezeti elnökkel, aki csalás miatt jelenleg egyévi börtönbüntetését tölti'. Olah 1959-ben Dichand, a Kurier egykori főszerkesztője számára lehetővé tette, hogy a szakszervezeti szövetség pénzén megalapítsa az lllustrierte Kronen-Zeitungot. A Kronen-Zeitung még Olah elítélése után is hosszú ideig uszított a Szocialista Párt s annak vezetői, valamint a szakszervezet és általában a munkásmozgalom ellen. Ez ahhoz vezetett, hogy a szocialista párti vezetőség tárgyalásokat kezdett a Kronen-Zeitung kiadójával. A szakszervezeti bank 164 millió schillingért megvette a BAWAG sajtóházat, amely korszerű nyomdával rendelkezik. Rövidesen ezután a sajtóház 49 százalékát eladta a Kronen-Zeitung kiadóinak, akik a vételta fel. Ügyvédje útján azt állította, hogy ő a Kronen-Zeitung tulajdonképpeni tulajdonosa, Dichand és Falk pedig csupán a megbízottjai. Egy bizonyos Piatnik azzal az állítással lépett fel, hogy Olah — a börtönben! — a Kronen-Zeitungot eladta neki s ugyanakkor beperelte Dichandot és Falkot, hogy adják át neki a lapot. Olah viszont Piatnikot perelte be, azt állítva, hogy az adásvételnél „körmönfontan becsapta" őt. Egy féltucatnyi ilyen per folyik jelenleg. Ez elsősorban azért érdemel figyelmet, mert jelenleg senki sem mondhatja meg, hogy tulajdonképpen kinek a tulajdonában van a Kronen-Zeitung. Röviddel ezután a közvéleményt meglepte az a szenzációs hír, hogy a Szocialista Párt kiadóvállalata, a Vorwärts eladta az Expresst, mivel — bár példányszáma nem volt csekély —, mégis túl nagy hiányt mutatott ki. Kreisky kancellár cinikusan kijelentette, hogy ő tudja ugyan, kinek adták el az Expresst, de nem akarja megmondani. A lap irányításával Dichandot és Falkot bízták meg. Erre az Express szerkesztői sztrájkba léptek kijelentvén, nem hajlandók olyan újságnak dolgozni, amelyről nem tudják, kinek a tulajdonában van. Két nappal később Kreiskynek ki kellett rukkolnia az igazsággal: a lapot Dichand és Falk vásárolta meg. A Szocialista Párt kiadóvállalatát e két tulajdonos arra kényszerítette, hogy mondjon föl a lap valamennyi szerkesztőjének, és viselje a mintegy 15 millió schillingre rúgó felmondási és végkielégítési költségeket. A mintegy 50 szerkesztő közül Dichand és Falk csak 18-at vett át. Kreisky csökönyösen hallgat arról, milyen áron adták el az Expresst. Ű tudja hallgatásának az okát. Valószínűleg csekély volt a vételár és Dichand meg Falk újból hitelt kapott rá. Tény, hogy Dichand és Falk most milliós példányszámú napilappal rendelkezik. Az Osztrák Televízióban nemrég megtartott vita során az egyik lap főszerkesztője joggal mutatott rá, hogy aií ilyen állapotok, amikor a sajtódzsungelban háború dúl, veszélyesek a demokráciára, és azt diszkreditálják. kész az NDK-val kötendő szerződés alapján intézkedéseket tenni, hogy a két állam tagja lehessen a nemzetközi szervezeteknek. Ezt Bonn egy általános megoldástól kívánja függővé tenni, amelynek három kötelezettséget kellene tartalmaznia. 1. Lemondást az erőszak alkalmazásáról, vagy az erőszakkal való fenyegetőzésről. 2. Minden olyan akció kiküszöbölését, amely zavarhatná a népek békés együttélését. 3. A leszerelési és fegyverzetellenőrzési fáradozások tá, mogatását. Franké miniszter ezenkívül egy sor kérdést jelölt meg, amelyek — szerinte — alkalmasak a két német állam viszonyának rendezésére. Ezek között olyan régóta ismert bonni elgondolások szerepelnek, mint az „utazási szabadság" biztosítása, a családegyesítés problémája, a határmenti forgalom ügyének megoldása stb. Mansfield javaslata Washington — Mike Mansfield befolyásos amerikai szenátor a Kongresszus idei ülésszaka elé javaslatot kíván terjeszteni a Nyugat-Európában állomásozó amerikai csapatok létszámának lényeges csökkentésére. A Demokrata Párt parlamenti csoportjának elnöke meglepődését fejezte ki afelett, hogy megváltozott Edmund Muskie szenátor állásfoglalása, aki Nyugat-Németországból való visszatérése után hajlik Willy Brandt bonni kancellár nézete felé. Muskie most azt javasolja, hogy a túlnyomó részt NyugatNémetországban állomásozó amerikai csapatok kivonását a „Nyugat- és Kelet-Európából való kölcsönös csapatkivonásokkal összefüggésben" mérlegeljék.