Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-21 / 17. szám, csütörtök

GDANSKI ÉS GDYNIAI MUNKÁSKÜLDÖTTSÉG Giereknél és Jaroszewicznál Varsó — Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottságának első titkára és Piotr Jaroszewicz miniszterelnök kedden Varsóban fogadta a gdanski és gdyniai kikötőmunkások és hajógyári munkások küldöttségét, mely jelentést tett a párt és a kor­mány vezetőinek azokról a fel­ajánlásokról, amelyekkel a len­gyel dokkmunkások a bányá­szok és kohászok felhívására válaszolnak. Edward Gierek beszélgetés közben kifejtette a muhkáskül­dötteknek, hogy kapcsolataik jelentik az életszínvonal emelé­sére hozott döntések realizálá­sának feltételét. Hangoztatta a kölcsönös bizalom szükségét a párt és a munkásosztály kö­zött,' s megerősítette, hogy az új pártvezetőség irányvonala a dolgozók létérdekeinek tiszte­letben tartása. Minden ügyet azonban meg kell vitatni és megfontoltan, a nyugalom, a rend és felelősségteljes mun­ka légkörében kell megoldani, hangoztatta Gierek. Piotr Jaroszewicz a lengyel kikötők és hajógyárak népgaz­dasági szerepével foglalkozott, és kiemelte a lengyel partvidék egyes munkahelyeinek felelős­ségét a gazdasági feladatok tel­jesítéséért. A LEMP Politikai Bizottsága keddi ülésén a piac idei hús. es egyéb élelmiszerellátásának megjavítására tett javaslatokkal foglalkozott. Az élelmiszeripari és felvá­sárlási minisztérium program­ja szerint az idén terven felül öt milliárd zloty értékű élelmi­szert szállítanak a piacnak. Húsból és húskészítményekből 44 ezer tonnával, baromfiból 13 ezer tonnával többet adnak. Több margarin, vaj, sajt, cso­koládé és kávé kerül a piacra. Az élelmiszeripari termékek választékát is bővítik. A piacot kellőképpen ellátják olcsó áru­fajtákkal Tiltakozások a szovjet nagykövetségek elleni provokációk miatt A Szovjetunió külügyminisz­tériuma a szovjet kormány ne­vében bejelentette tiltakozását az NSZK kormányánál a miatt a provokáció miatt, amelyet január 16-án követtek el Bonn­ban a szovjet nagykövetség el­len. A szovjet kormány követeli, hogy szigorúan büntessék meg a provokációk szervezőit és vég­rehajtóit, tegyenek hatékony intézkedéseket a szovjet nagy­követség normális munkafelté­teleinek biztosítására. Helmut Allardt, az NSZK moszkvai nagykövete kormánya nevében sajnálkozását fejezte ki a történtekért és közölte, hogy a neki átnyújtott nyilat­kozatot haladéktalanul tudo­mására hozza kormányának. Január 17-én a Szovjetunió eanberrai nagykövetsége ellen is provokációs cselekményt kö­vettek el. Ezzel kapcsolatban a szovjet külügyminisztérium eré­lyesen tiltakozott az ausztráliai kormánynál. Ausztrália ideiglenes moszk­vai ügyvivője kifejezte az auszt­ráliai fél hivatalos bocsánatké­rését a történtekért. A Német Kommunista Párt elnöksége nyilatkozatot adott ki, s ebben a leghatározottab­ban elítéli a nyugatnémet neo­náciknak a Szovjetunió bonni nagy,követsége épületénél elkö­vetett provokációját. Az NKP megállapítja, hogy az utóbbi időben a jobboldali szélsőséges elemek fokozták terrorista tevékenységüket és több támadást hajtottak végre az NKP, a szakszervezetek és a Falken elnevezésű ifjúsági szer­vezet helyiségei ellen. „Követeljük a szövetségi kor mánytól, hogy foganatosítson erélyes intézkedéseket a jobb oldali szélsőséges erőkkel szemben", — hangzik a nyilat­kozat. Óvatos derűlátás 1971. I. 21. Nyugat-Berlin — Kedden a négy hatalom nagyköveteinek 13. nyugat-berlini összejövetele után Rush amerikai nagykövet, a találkozó soros elnöke, ebé­den látta vendégül szovjet, francia és brit kollégáit. Politikai megfigyelők vélemé­nye szerint az európai enyhülé­si folyamatot gátolni akaró Kommentárunk A világsajtó és a közvélemény az elmúlt hetekben meglehető­sen sokat foglalkozott a len­gyelországi eseményekkel. „A gdanski, gdyniai, szczecini, el­blangl és slupski tragikus ese­mények — Irta a minap a var­sói Polytika a decemberi ese­ményekről — megrázták egész társadalmunkat, kiváltották ba­rátaink aggodalmát és ellensé. gieink örömét. Az összetűzések, az utcai tüntetések és sztrájkok, amelyekre több munkaközösség­ben sor került, rámutattak ar­ra a mély politikai válságra, amelybe a lengyel társadalom jutott". Ebben a helyzetben a legsür­getőbb a közrend helyreállítá­sa s a törvényesség tisztelet­ben tartása az első és haladék, talan előfeltétele volt a politi­kai és a gazdasági helyzet ren­dezésének. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsá­gának december 20-i ülése az egyetlen helyes utat választot­ta, hogy megakadályozza az ese­mények más irányú fejlődését — politikai úton oldotta meg a kérdést. Nyíltan feltárta a párt. és államvezetésben meg­nyilvánult helytelen módszere­ket, a kirobbant válság okait, s személyt változásokat hozott a párt és az ország vezetésében. Az alapvető és égető problé­mák feltárásával magára vállal­ta a hiányosságok kiküszöbölé. sét, s nyílt és őszinte politiká­jával visszaállította a tömegek bizalmát. Az események okait kutatva a pártvezetés éppúgy, mint a amerikai fékezési politika aka­dályozza az előrehaladást , a nyugat-berlini tárgyalásokon, azzal a céllal, hogy ily módon útját állja más lényeges kérdé­sek megoldásának. Övatos derűlátásra adhat mé­gis okot az a tény, hogy a köz­lemény szerint folytatódnak a szakértői megbeszélések. néhány sorban WALTER ULBRICHT, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, valamint Willi Stoph miniszterelnök Berlin­ben fogadta a VDK kormány­küldöttségének vezetőjét Le Thanh Nghiat, a Vietnami Dol­gozók Pártja Központi Bizottsá­ga Politikai Bizottságának tag­ját, miniszterelnök-helyettest. ALEKSZEJ KOSZIGIN a Kreml­ben fogadta Guido Carlit, az Olasz Bank kormányzóját. A két ország közötti gazdasági, vala­mint kereskedelmi kapcsolatok alakulásának távlatairól foly­tattak megbeszélést. RAINER BARZEL, a CDU/CSU parlamenti frakciójának az el­nöke tegnap nem hivatalos lá­togatásra Lengyelországba ér­kezett. Látogatása során meg­beszéléseket folytat Jedry­chowsky külügyminiszterrel, va­lamint Edward Gierekkel, a LEMP Központi Bizottsága első titkárával. ROMÁBAN és környékén 65 ezer építkezési dolgozó lépett sztrájkba. Az elbocsátások ellen tiltakoznak. A sztrájkolók a fő­város utcáin tüntetéseket ren­deztek. I. BURAKIEWICZ lengyel kül­kereskedelmi miniszter tegnap Bukarestbe érkezett. Látogatása során aláírja az 1971—75-ös évekre szóló román—lengyel kereskedelmi egyezményt. URHO KEKKONEN finn el­nök január végén Giuseppe Sa­ragat elnök meghívására Olasz­országba látogat. A finn elnök első ízben tesz látogatást Ró­mában. BELFASTBAN újabb összetű­zésekre került sor. Fiatalok egy csoportja támadást intézett az angol katonai járőr ellen a város katolikus negyedében. A SZOVJETUNIÓ ENSZ-misz­sziőja dokumentumként adta ki Nyikolaj Podgornijnak, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nöksége elnökének az asszuáni gát felavatása alkalmából el­hangzott beszédét. PIESRE HARMEL belga kül­ügyminiszter kétnapos hivata­los látogatásra Washingtonba érkezett. E két nap alatt talál­kozik amerikai kollégájával, William Rogers-szel, valamint az amerikai kormány más kép­viselőivel. A tervekben Nixon elnökkel való találkozás nem szerepel. Félszázada az olasz tömegek élén Ma megalakulásának 50. évfordulóját ünnepli az Olasz Kom­munista Párt, a nyugati világ egyik legerősebb marxista—leni­nista pártja. Vezetőinek megállapítása szerint a legerősebb el­lenzéki párt Olaszországban, a munkások, szegényparasztok, haladó értelmiségiek, a demokratikus tömegek politikai vilá­gítótornya, a legszélesebb népi rétegek vágyainak tolmácsolója és érdekeik elszánt harcosa. Hosszú utat tett meg az olasz kommunisták pártja azóta, hogy a szocialista párt maximalista és revizionista szárnyának poli­tikájával elégedetlen marxista baloldal a livornói Szent Márk Színházban rendezett külön kongresszusán a Kommunista In­ternacionálé 21 feltételének elfogadása mellett döntött és kom­munista párttá formálódott. Megalakításában nagy szerepe volt az Ordine Nuovo (Üj Rend) című lap körüli szocialista újság­író-gárdának, akik között találjuk Gramscit, Togiattit, Terraci­nit, a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló személyiségeit. Az olasz kommunisták kezdettől fogva helyesen orientálódtak a tömegekkel való szoros kapcsolat felé, s emiatt nagy harco­kat vívtak baloldali opportunistákkal. Ez a politika helyesnek bizonyult később a fasizmus előretörésének éveiben, amikor a párt illegalitásba kényszerült. Az olasz kommunisták interna­cionalista kötelességtudásuk példáját mutatták a spanyol pol­gárháború idején, amikor minden lehetséges módon segítették a Franco-diktatúra ellen küzdő demokratákat és antifasisztákat. Küzdelmük fő hadszíntere azonban otthon volt; a hazai fa­sizmus ellen legális és illegális formában küzdve nagy áldoza­tokat hoztak. Fasiszta börtönben halt mártírhálált Antonio Gramsci, a kiváló marxista teoretikus, a párt egyik alapítója. A második világháború éveiben a kommunisták jelentős sze­repet vállaltak a partizánmozgalom megszervezésében és 1943­ban Mussolini megdöntésében. A háború után 1947-ig az olasz kormányoknak is tagjai voltak, míg aztán amerikai nyomásra kiszorultak a kabinetből. Ellenzéki erőként küzdve sokat tettek a kereszténydemokrata, majd később különféle ámító ígéretek­kel feltűnő középbál-kormányok leleplezéséért. A párt életében fontos határkő volt az 1956. évi Vili. kong­resszus, mely elfogadta az „Olaszország útla a szocializmus felé" elnevezésű programdokumentumot. E program mélyreható társadalmi és gazdasági reformokat tartalmazott, melyeket úgy akarnak megvalósítani, hogy a párt a baloldali erőknek kedvező feltételeket kihasználva legális úton szerzi meg a hatalmat, és a dolgozók rétegeit képviselő szövetségeseivel egyetemben ve­zeti el az országot a szocializmus útjára. Az olaszországi ese­mények igazolták e program helyességét; az olasz párt minden­kor tömegekei tudott megmozgatni, a katolikus szakszerveze­teket is magával ragadta, valahányszor meg kellett védeni a munkásérdekeket. Az OKP fő irányvonalát tavalyelőtt a párt bolognai XII. kongresszusa fogadta el. Ez az irányvonal röviden így foglalható össze: a szocialista internacionalizmus szellemé­nek ápolása, a béke és biztonság szavatolása, a háborús konflik­tusok felszámolása, az imperializmus ellen küzdő erők támo­gatása. L. L. Tömegsztrájk következtében megbénult az angol posta London — Kedden éjfélkor — Anglia történetében először — sztrájkba lépett a posta mintegy 230 000 dolgozója. A meghatározatlan időre szóló sztrájk ideje alatt megbénul a levél, és csomagforgalom, va­lamint a távirati összeköttetés a szigetországon belül és a kül­világgal. A napok óta fenyegető és példátlan arányú sztrájk elhá­rítására az államosított posta igazgatója nem tett komoly kí. sérletet. Róbert Carr foglalkoz­sajtó a belpolitikai kérdések megoldatlanságával magyaráz­zák a megtörténteket. Maga E. Gierek, a párt első titkára meg­választása után tartott rádió- és televíziós beszédében leszögez­te: „a legutóbbi események fi­gyelmeztetnek bennünket arra az alapvető igazságra, hogy a A Trybuna Ludu A passzivi­tás ellen című kommentárjában többek között megállapítja, hogy az emberről váló gondos­kodás az elmúlt években meg­lehetősen háttérbe szorult. Sok üzemben a legalapvetőbb szo­ciális berendezések hiányzanak. Ezen hiányosságok kiküszöbö­EGYÜTT A NÉPPEL... pártnak mindig szoros kapcso­latban kell lennie a munkásosz­tállyal és a néppel, s nem ve­szítheti el a dolgozókkal váló kapcsolatát". Az eltelt hetek azt bizonyít­ják, hogy ez a megállapítás he­lyesnek bizonyult. Igazolta azt a lenini tételt is, hogy a meg­csontosodás és a bürokratizmus ellen nem lehet papíron maradt határozatokkal, s tartalmatlan „kritikákkal" hadakozni. „Vi­lágos számunkra — írta a No­we drogl —, hogy ezekhez az eseményekhez az ösztönzést nem a szocialistaellenes erők adták. Az események forrása — melyet az ellenséges erők kihasználtak — a munkások elégedetlensége volt és nyug­talanságuk a meggondolatlan határozatok niiatt. Ezt a nyug­talanságot fokozta még az is, hogy a döntéseket, melyek a munkásosztály számára jelentő­sek voltak, az utóbbi időben egyre gyakrabban anélkül hagy­ták jóvá, hogy megkérdezték volna őket..." lésére, csak a könnyűiparban 15 milliárd zlotyt kellene ráfor­dítani. A kritikák egyébként na­gyon konkrétak, /s a legfelsőbb helyeket sem kerülik el. Élesen bírálják a kereskedelmet, az egészségügyet, a közigazgatási szerveket, valamint a szakszer­vezeteket. Ez utóbbiakat első­sorban azért, hogy szemet húny­tak a fogyatékosságok előtt, s a dolgozók jogos igényei kép­viselete Idegen volt számukra. A bírálaton túl azonban konk­rét intézkedések is születnek az egyes ágazatokban uralkodó helyzet javítására. Tisztában vannak ugyan azzal, hogy a sze­mélyi változások önmagukban még nem töltik meg az állam­kasszát, sem pedig áruval, ter­mékekkel az üzleteket és a gaz­daságot, minden körülmények között azonban új stílust visz­nek a társadalom előtt álló leg­fontosabb kérdések megoldása, ba... S hogy a dolgozó töme­gek bíznak a megkezdett új irányvonalban, bizonyítja az is, egyre nagyobb méreteket ölt az a mozgalom, mely a decemberi események okozta termelés-kie­sés pótlását tűzte célul. „Politikai eszméinket, melyek országunkat irányítják, állan­dóan konfrontálnunk kell a va­lósággal, s minden cselekede­tünket a dolgozók érdekeivel. Ez a kölcsönös bizalom alapve­tő feltétele, mely a nép kor­mánya és a társadálom között elengedhetetlenül szükséges. Különös súlyt helyezünk arra, hogy a kormány politikája vi­lágos és érthető legyen min­denki számára, hogy a gyakor­lat és a szavak ne térjenek el egymástól, s a döntések és a tettek a munkásosztállyal és az egész néppel való őszinte és közvetlen párbeszéd eredményei legyenek". A párt első titkárának ezek az újévi szavai rávilágítanak ar­ra is, milyen utat választott a lengyel pártvezetőség. Nem ti­tokban akar vitázni, hanem a nyílt párbeszéd elvét vallja, felismerve azt a tényt, hogy csak az a program lehet tény­leges és igazi, mely a párt egy­ségén nyugszik, s amelyet a kollektív felelősségérzet hat át. Az ilyen program számíthat a néptömegek támogatására! Ez a szemlélet hódít most te­ret a lengyel politikai és köz­életben... S bár tudják, hogy a kivezető út nem lesz köny­nyű, az olcsó optimizmus he­lyett azokat a módozatokat ke. resik, melyek a társadalmi te­vékenység minden szakaszán a szavak ás a tettek összhangjára épülnek. FÔNOD ZOLTÁN tatottságügyi és termelékenyság­ügyi miniszter kezdeményezésé, re ugyan még egyszer össze­ültek éjfél előtt fél órával az igazgatóság és a szakszervezet vezetői, de a tanácskozás húsz perc után eredménytelenül vég­ződött. Mint Tom Jackson, a postások szakszervezetének fő­titkára röviden közölte az új­ságírókkal: „Semmi sem tör­tént. Nincs megegyezés és nem kaptunk új ajánlatokat". Ojabb tárgyalásokra sem tűztek ki időpontot. A postások általános 15 szá­zalékos alapbéremelést követel­nek, míg az igazgatóság csak 8 százalékot ajánlott fel. A háttérben pedig ott állnak a toryknak azok a tervei, hogy az államosított posta egyes szektorait fokozatosan átadják magántársaságoknak. Angliában szerdán már zár­va vannak a postahivatalok. A levelesládák nyílásait lepecsé­telték, hogy a levelek ne hal­mozódjanak túl bennük. A táv. írógépek elnémultak. Schröder hazautazott Moszkva — Gerhard Schrö­der, bonni szövetségi gyűlés külügyi bizottságának elnöke és a CDU alelnöke, aki a szovjet parlamenti csoport meghívására január 13-a óta a Szovjetunió­ban vendégeskedett, tegnap ha­zautazott Bonnba. Schrödert elutazása előtt sa. ját kérésére fogadta Alekszej Koszigtn, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke. Beszélge­tésük során a szovjet—nyugat­német kapcsolatok Időszerű kérdéseit is érintették. Schröder moszkvai látogatása idején Gromiko szovjet külügy­miniszterrel, Patoltcsev külke­reskedelmi miniszterrel és Szemjonov külügy miniszer-he­helyettessel is találkozott. Moszkvában beszélgetéseket folytatott Alekszej Sítyikovval, a szovjet parlamenti csoport el­nökével. Leningrádban és Moszkvában ismerkedett a szov. jet emberek életével, történelmi nevezetességeivel és felkereste a moszkvai Lihacsov Autógyá­rat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom