Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-19 / 15. szám, kedd

ÚJ szó 1971. I. 19. A termelés és a közellátás megjavítására tett vállalásokkal válaszolnak a lengyel munkások a párt felhívására A LUNOHOD FOLYTATJA VÁNDORLÁSÁT A HOLDON néhány Varsó — A piac ellátásának megjavítása és az export foko­zása — ez az új pártvezetőség felhívására felajánlásokkal vá­laszoló lengyel üzemek vállalá­sainak értelme. Számos vállalat dolgozói elhatározták, hogy az első negyedévben több vasár- és ünnepnapot dolgoznak le. Más vállalások az alkalmazottak szociális és lakásviszonyainak megjavítására irányulnak. A krakkói alumíniumgyár al­kalmazottai vasárnap 60 tonna hengereltárult és tíz tonna alu­mínumport gyártottak. A szilé­ziai Flórian kohóművek dolgo­zói vállalták, hogy az idén ter­ven felül kétezer tonna acélt és 2300 tonna hengereltárut ter­melnek. A golenowiei (szczecini terület) tőzegfejtő üzem az el­ső negyedévben négy vasárna­pot fog munkanapként ledolgoz­ni, és terven felül, részben ex­portra, 280 ezer zloty értékű, tőzeget termel ki. A gorazdzei mészfeldolgozó művek alkalma­zottai az idén terven felül négy­ezer tonna égetett meszet és húszezer tonna nagyolvasztói keveréket gyártanak. „SZABADSÁGOT ANGELA DAVISNEK!" New York — A Daily World című amerikai kommunista lap szerkesztősége „Szabadságot An­gela Davisnek és valamennyi po­litikai fogolynak!" felszó jegyé­ben rendezte meg hagyományos évi gyűlését. Az összejövetelen több mint ezer ember vett részt, köztük kommunisták, if­júmunkások, az Angela Davis ki­szabadítására alakult szövetség tagjai, a szakszervezetek, néger, Puerto Ricó-i és más társadal­mi szervezetek képviselői. Mind azért gyűltek össze, hogy tilta­kozzanak a hós kommunista nő ellen készülő bírósági per, va­lamint az amerikai polgárjogi harcosok elnyomása ellem. Angela Davis harca a mi har­cunk is — mondotta F. Jordán, Angela Davis nővére. Hangoz­Észak-Írország miniszterelnöke Londonba utazott Belfast — James Chichester­Clark, Észak-Írország miniszter­elnöke hétfőn Londonba utazott és az egy hete fellángolt észak­írországi zavargásokról tár­AFRIKA MÁRTÍRJA Tíz éve halt meg Lumumba Az afrikai népek szabadságá­nak hajnalán, tíz évvel ezelőtt oltották kl az imperializmus af­rikai bérencei Patrice Lumum­bának, a haladó szellemű kon­gói hazafinak, a volt Belga­Kongó első kormányfőjének éle­tét. Lumumba martíriuma egy földrész sorsát jelképezi. A ré­gi uralmukat féltő monopóliu­mok imperialistái azért végez­tek az elvszerű, bátor kiállású, népe ügyét önzetlenül szolgá­ló, szélsőséges radikalizmustól azonban tartózkodó politikussal, mert attól tartottak, hogy pél­damutatásával magával ragad­ja a többi fiatal afrikai állam népét. Igazságot szolgáltatott-e a történelem? Erre nehéz volna egyértelmű választ adni. Tény, hogy Lubumba gyilkosainak egyike, a szakadár Csőmbe gya­nús körülmények között fejezte be életét, elvesztvén egykori gazdáinak kegyeit. Ugyanakkor az is tény, hogy Lumumba szá­mos fegyvertársát megölték vagy elmozdították az ország éléről, s nagyon kacskaringós lett az az út, amelyen Lumum­ba el akarta vezetni népét a teljes függetlenség, a gazdasági önállóság felé. A klnshasai Kongó fejlődésé­nek tíz éve alatt tapasztalt ne­gatívumok ellenére mégis lát­nunk kell azt, hogy az a mag, melyet Lumumba egykor elve­tett, kicsírázott és lassan ter­mést hoz. A Kongói Demokrati­kus Köztársaság ellentmondásos fejlődése ellenére is lassan elő­rehalad azoknak a céloknak el­éréséért, amelyeket Lumumba csillantott meg népe előtt, s amelyekért életét áldozta. A külföldi zsoldosoknak nem si­került megbontaniuk a kongói állam egységét, s az államosí­tási rendeletek után a külföldi társaságok sem korlátlan urai Kongó kincseinek, mint a múlt­ban voltak. Sőt, a Lumumba eszméit követő másik Kongó, a brazzaville-i Kongó már a szo­cializmust tűzte haladó politi­kájának programjárd. így aztán Patrice Lumumba nevét nemcsak a moszkvai Né­pek Barátságának Egyeteme őr­zi, hanem mindazok a pozitív változások is, amelyek a feke­te földrészen napjainkig bekö­vetkeztek és a jövőben várha­tók. (L) Moszkva — A Lunohod—1 szovjet holdjáró készülékkel hét­főre virradó éjszaka, moszkvai idő szerint 00,30 órától 4,4" óráig rádióösszeköttetést léte­sítettek, s ennek során a hold­kocsit elvezérelték a Hold fe­lületének arra a pontjára, ahol a Luna—17 automata űrállomás annak idején leszállt. A manőver célja az volt, hogy megállapítsák, mennyire pon­tosan és megbízhatóan működik a navigációs berendezés, me­lyek használatának legjobb mód" szertani elvei és hogyan enge­delmeskedik a vezérlésnek a Lu­nohod—1. A manőver kezdetén a hold­kocsi keresztezte a korábbi út­ján vágott keréknyomot és új útvonalon indult el a Luna—17 leszállásának pontja felé. Űtja során több kráteren haladt át, amelyeknek átmérője megha­ladta a 20 métert és meredek­sége elérte a 15 fokot. Az em­lített pontra megérkezve a holdkocsi felvételeket közvetí­tett az égboltról, amelyen a Föld alakja látható, és a Luna— 17 leszálló berendezéséről. Jelenleg a holdkocsi 10 mé­terre van a Luna—17 leszállási pontjától. Összesen 3593 métert tett meg a Hold felületén attól kezdve, hogy elindult útjára. A Lunohod—1-gyel végzett kí­sérletek tovább folynak. tatta, hogy a Daily World az egyetlen amerikai lap, amely szembeszállt a burzsoá sajtóban „Angela Davis esete" körül meg­indított rágalomhadjárattal. Ch. Steevens, az Angéla Da­vis kiszabadítására alakult New York-i bizottság tagja hangoz­tatta, hogy „Angela Davis ese­te" kommunistaellenes hisztéria szítására szolgál az amerikai reakciónjak. Az ifjúmunkások szövetsége ne­vében R. Ristorucci biztosította a gyűlés részvevőit, hogy a haladó szellemű amerikai ifjú­ság a nap egyik legfőbb felada­tának tekinti Angela Davis ki­szabadítását. A gyűlésről táviratban kö­szöntötték a San Rafaelben ra­boskodó Angola Davist. A Brit Nemzetközösség csúcsértekezletének vitája gyal Maudling brit belügymi­niszterrel. A miniszterelnök — amint va­sárnap este londoni látogatásá­nak bejelentésekor kifejtette — meg van győződve arról, hogy az összetűzések letörésének egyetlen módja, ha „a katoli­kus lakosság mögött álló szél­sőséges fr republikánus hadse­reg előtt a kormány világossá teszi: akciójuk sehogysem jár­hat sikerrel, mert nemcsak két kormánnyal, hanem Észak-Íror­szág lakosságának nagy részé­vel is szembe kell nézniük". Ennek megfelelően Chichester­Clark Londonban azt kéri, hogy a brit kormány a már Észak-Ír­országban állomásozó 6000 fő­nyi brit katonaságon kívül úfabb haderőket vezényeljen az össze­tűzések sújtotta országba. Ezen­kívül hatékonyabb felszerelést kér az angol katonaság számá­Kommentárunk E zekben a napokban ismét a nemzetközi figyelem előterébe kerültek a két német állam kapcsolatai és az európai biztonságnak az ezzel kapcsolatos problémái. A múlt hét végén ugyanis ismét — immár harmadszor — a tár­gyalóasztalhoz ült Michael Kohl, a Német Demokratikus Köztársaság és Egon Bahr, a Német Szövetségi Köztársaság államtitkára. A találkozó, amely­nek színhelye ezúttal Bonn volt, a két német állam kormányfői kasseli megállapodása értelmé­ben szakértői szinten folyt le. A két német állam párbeszéde ugyanis a kormányfők „gondol­kodási szünetében" magasszin­tű, szakértői szinten folytató­dik. Az NDK és az NSZK államtit­kára előző találkozóját kará­csony előtt. Berlinben tartotta s bár a tárgyalások tartalmá­ról akkor sem adtak ki közle­ményt, a jelek arra mutattak, hogy a két német állam kapcso­lataiban nem állott be lénye­gesebb javulás. Erre utalt az is, hogy Bonn szokatlan heves­séggel reagált Walter Ulbricht­nak, az NDK Államtanácsa el­nökének arra a Nyugat-Berlin­nel kapcsolatos kijelentésére, amelyben hangsúlyozta: „Lát­hatóan eljött az ideje, hogy olyan megállapodások szülesse­nek, amelyek megakadályoz­zák Nyugat-Berlin zavaró ak­cióikra történő felhasználását, és lehetővé teszik normális kapcsolatok kialakítását. Az Singapore — A nemzetközös­ség singapore-i csúcsértekezle­tének hétfő délelőtti ülésén a világgazdasági helyzet vitájában több szónok kifejezte aggodal­mát Anglia közös piaci belépé­sének várható következményei miatt, de a gazdasági vita iránt nem tapasztalható különösebb érdeklődés: kedden kerül sor a nemzetközösség jövőjét döntően befolyásoló kérdés, a dél-afrikai fegyvereladás vitájára. E kér­désben végleg kialakultak a frontok: több afrikai és ázsiai tagállam, elsősorban Zambia, Tanzánia, Uganda vezetői ismé­telten megerősítették, hogy szá­mukra elfogadhatatlan a fegy­verüzlet ténye. Milton Obote ugandai elnök hétfőn sajtóértekezleten ismé­telte meg eltökéltségét, hogy minden eszközzel meg kell akadályozni a fegyvereladást. Hasonló véleményt fejezett ki Szvaran Szingh indiai külügymi­niszter, aki melegen helyeselte a nemzetközösség elveiről szóló nyilatkozat zambiai tervezetét. E nyilatkozat kifejezetten meg­tiltja minden tagállamnak bár­milyen fajüldöző rezsim megse­gítését. Vasárnap délután robbant ki az a válság, amely már a 18. nemzetközösségi csúcsértekez­let kezdete óta várható volt. Az a különleges bizottság, amelyet azzal a feladattal bíztak meg, hogy dolgozza ki a nemzetkö­zösségi elvekről szóló közös nyilatkozat tervezését, szomba­ton és vasárnap megtartott négy-négyórás tanácskozás után sem tudott megállapodást elér­ni, Zambia ugyanis semmilyén formában nem hajlandó hozzá­járulni a Dél-Afrikába irányuló brit fegyverszállításokhoz. A tervezett dokumentum szö­vegét így a jövő héten a kor­mányfők legközelebbi plenáris ülése elé terjesztik. CSEHSZLOVÁK MŰSZAKI HÉT MAGYARORSZÁGON. Budapest — Budapesten teg­nap megkezdődött a csehszlo­vák műszaki hé<t, amelyen be­mutatásra kerül néhány legkor­szerűbb csehszlovák gépipari termék is. Az ötnapos program megnyitó előadását Ján Gabel hazánk mű­szaki fejlesztési és beruházási miniszterhelyettese tartotta a műszaki tudományok fejleszté­sének csehszlovákiai tapaszta­latairól és feladatairól. Többek között elmondotta, hogy az or­szág kutatási és fejlesztési bá­zisainak szellemi potenciálja mintegy 150 000 munkatárs, akik közül 40 000 főiskolai vég­zettségű szakember, 7000-en pe­dig magas kvalifikációval, kan­didátusi fokozattal és a tudo­mányok doktora címmel ren­delkeznek. Dr. Emil Mišovský csehszlo­vák külkereskedelmi miniszter­helyettes a két ország gazdasá­gi együttműködéséről tartott elő­adást és utalt arra, hogy az 1949 évi első csehszlovák—ma­gyar gazdasági szerződés alá­írása óta a kölcsönös árucsere volumene hatszorosára nőtt. A csehszlovák műszaki hét első napi programja dr. Ajtai Miklósnak, a magyar Miniszter­tanács elnökhelyettesének zá­rószavaival fejeződött be. G. SCHRODER, a Bundestag külügyi bizottságának elnöke, aki hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodik, teg­nap Gromiko külügyminiszter­rel folytatott megbeszélést. MOSZKVÁBÓL tegnap eluta­zott a Csehszlovák Tudományos Akadémia küldöttsége, amely Kožešník akadémikusnak, a CSTA elnökének a vezetésével hivatalos látogatáson tartózko­dott a Szovjetunióban. ALLENDE chilei elnök aláír­. ta a bérek emléséről szóló tör­vényt. BOLlVIÁBÚL 21 kiutasított személy érkezett Chilébe, akik állítólag részt vettek a legutób­bi puccskísérletben. ADDIS ABEBÁBAN összeült az Afrikai Egység Szervezeté­nek egyik bizottsága, hogy meg­vitassa az afrikai menekültek helyzetét. Az AESZ alelnökének szavai szerint több mint egy­millió afrikai menekült vár se­gítségre. FOCK JENŐ, a Magyar Nép­köztársaság miniszterelnöke tegnap hivatalos látogatásra Finnországba utazott. IVAN PETROVSZKIJ akadémi­kust a szovjet tudomány fej­lesztésében, a káderképzésben szerzett érdemeiért, kiemelkedő közéleti tevékenységéért Lenin renddel tüntették ki. Petrov­szkij, aki 70 éves születésnapja alkalmából kapta meg a magas kitüntetést, korunk egyik leg­nagyobb matematikusa. 1951 óta a moszkvai egyetem rek­tora. HAVANNÁBAN aláírták a Ku­bai Újságíró Szövetség és a Magyar Újságírók Országos Szö­vetsége egyezményét, amely az információk és az újságíró-kül­döttségek cseréjét szabályozza az 1971-től 1973-ig terjedő idő­szakra. ALI BHUTTO volt pakisztáni külügyminiszter Néppártja va­sárnap újabb négy mandátu­mot szerzett. A pótválasztások eredményével a Néppárt a nyu­gat-pakisztáni nemzetgyűlés 138 mandátuma közül most már 83­at mondhat magádnak. GEORGE McGOVERN dél­dakotai szenátor hétfőn hivata­losan bejelentette, hogy az 1972-es elnökválasztáson pályá­zik a Demokrata Párt elnökje­löltségére. NDK kész megállapodást kötni az NSZK-val a kölcsönös tran­zitforgalomról, amennyiben Nyugat-Berlinben felszámolnak minden zavaró és jogellenes állami tevékenységet. Lehető­ség van a megegyezés rendezé­sére, ha a másik fél megfelelő készséggel szintén bebizonyítja nye szerint ez a nyilatkozat egyfajta előkészítés akar len­ni Scheel külügyminiszternek a közeljövőben esedékes was­hingtoni látogatására. Úgy tű­nik, Bonn be akarja bizonyíta­ni azoknak az amerikai körök­nek, amelyek gyanakodva fi­gyelik Brandt keleti politiká­NDK—NSZK eszmecsere komoly megegyezési szándé­kát" — állapította meg Walter Ulbricht. Bonnban azt állították, hogy az NDK kormányának Nyugat­Berlinnel kapcsolatos követelé­sei akadályokat emel a tárgya­lások útjába, és a kormány nyilatkozatban szögezte le hogy „nem hajlandó a négy nagyhatalom beleegyezése nél­kül olyan tárgyalásokat foly­tatni, amelyek idegen hatáskö­röket érintenek". Ezt a nyilat­kozatot válaszként szánták a NDK kormányának arra az ál­láspontjára, amely szerint az NSZK a fennálló egyezmények megsértésével igyekszik a két nőmet állam közvetlen tárgya­lásait megakadályozni. A nyugatnémet kormány szó­vivője a Kohl-Bahr találkozó mostani, harmadik fordulója előtt megismételte azt a bonni álláspontot, hogy a négy nagy­hatalom előzetes „zöld jelzése" nélkül nem lehet megvitatni a Nyugat-Berlinhez vezető utak kérdését. Megfigyelők vélemé­ját, hogy nem „árulja el" a Nyugat érdekeit. A nyilatkozat egyúttal az ellenzéki CDU-CSU megnyugtatására is irányult. Ugyanakkor Bonnban bejelen­tették, hogy az SPD országos elnöksége Brandt vezetésével Nyugat-Berlinben szándékszik megtartani ülését, ennek a lé­pésnek is az a nyilvánvaló cél­ja, hogy demonstrálják az NSZK-nak a városhoz fűződő igényeit. Az NDK kormánya már számtalanszor tanújelét adta tárgyalási készségének, de vál­tozatlanul hangsúlyozza, hogy a két német állam kőzött nem­zetközi jogi érvényű kapcsola­tok kialakítására kell töreked­ni. Ottó Winzer, az NDK kül­ügyminisztere e napokban a két ország kapcsolatairól szól­va alaptalannak és tarthatat­lannak minősítette a bonni kormánynak azt az állítását, hogy a négyhatalmi felelősség gátolja abban, hogy diplomá­ciailag is elismerje az NDK-t. Emlékeztetett arra, hogy az 1955-ben a Szovjetunióval kö­tött szerződés következtében az NDK szuverenitásának tel­jes birtokosa. Bahr és Kohl ál­lamtitkárok találkozóival kap­csolatban pedig ismételten ki­jelentette: „Az NDK kész a két ország közötti kapcsolatok ren­dezéséről folytatandó tárgya­lásokra, ha arra az .NSZK ré­széről is hajlandóság mutatko­zik, de e kapcsolatok csakis a szuverén államok közötti kap­csolatok formáját ölthetik". A fentieket összegezve tehát azt mondhatjuk, hogy a Szov­jetuniónak, illetve Lengyelor­szágnak az NSZK-val kötött, még ratifikálásra váró szerző­dései megjavították az európai békéért és biztonságért folyta­tott küzdelem feltételeit. E szerződések a Szovjetunió, az NDK és a többi szocialista or­szág összehangolt, közös béke­politikája gyümölcs'ei. Ebbe a nagy keretbe kell helyezni az NDK fárádozásait, hogy meg­állapodások segítségével eny­hítse Nyugat-Berlin helyzetét. A két német államtitkár esz­mecseréi harmadik fordulójá­nak biztató eredménye, hogy a párbeszéd hamarosan tovább folytatódik Berlinbén, mégpedig küldöttségi szinten. Ez méltó válasz a reakciós nyugatnémet propagandának arra a hetek óta folytatott uszításaira, amely az NDK-t azzal vádolta, hogy nem törekszik az európai feszültség enyhítésére. PROTICS lOLAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom