Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-19 / 15. szám, kedd
A külföldi, ha Franciaországba látogat és néhány napot ott tölt, azt gondolhatja: „Milyen gazdag ország! Milyen Jól lehet itt élni!" Igaz, Franciaországban magas az életszínvonal. Városainkban gyakorlatilag minden családnak van autója. A háztartások többsége rendelkezik hűtőszekrénynyel, mosógéppel, porszívógéppel, televíziós készülékkel stb. A francia ember jól és sokat eszik. Gyermekei általában legalább 16 éves korukig iskolába járnak. Az évi fizetett szabadság egy hónap stb. stb. Igaz, hogy a francia ember életszínvonala magas, és első pillantásra hihető is az a kijelentés, amelyet Csehszlovákiában hallottam: „Boldogan él, mint a jóisten Franciaországban". Ez a „jólét" azonban nem potyog az égből. Franciaország a világ azon országainak egyike, ahol az emberek a legtöbbet dolgoznak. Lehet, hogy a francia ember különleges anyagból van gyúrva: a munka világbajnokainak fajtájához tartozik! Az órák, amelyek számítanak Franciaországban van a világ leghosszabb munkahete. A közös piaci országok közül e tekintetben az elsi helyen áll: Franciaország 46,5 óra, Luxemburg 45,6 óra, Hollandia 45,1, NSZK 44,4, Belgium 43,6, Olaszország pedig csupán 43,4 órás munkahéttel rendelkezik. Ezek azonban a hivatalos adatok. Meg kell mondani, hogy évi szabadságától eltekintve a francia munkásnak van a leghosszabb munkaéve egész Nyugat-Európában. A valóság más mint a statisztika, amely nem tartalmaz számos igen fontos elemet. A törvényes munkaidő heti 40 óra az 1936. évi népfrontkormány rendelkezése óta. Az általános heti munkaidő azonban még a statisztikai adatok szerint is 46,5 órát tesz ki. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy e statisztikák felölelik az olyan foglalkozási ágakat is, mint pl. a textilipar, ahol a gazdasági konjunktúra hiányában a heti munkaidő nem több 36, sőt 32 óránál, azt láthatjuk, hogy a többi ágazatban e munkaidő átlag 48, sőt 50 órát tesz ki. Valóban, igen sok francia munkás heti munkaideje meghaladja ezt az átlagot. Az építőiparban például a törvényes munkahét különleges rendelkezés értelmében 54 órából áll. Nyáron nem ritka a 70 órás munkahét sem. A munkáltatók, hogy betartsák a törvényes előírásokat, 16 órát prémium formájában fizetnek meg ... Számos foglalkozási ágban igen sok a „túlórák" száma. A törvény (amelyet általában tiszcsonyabbak. Ugyanakkor e vállalatok dolgozóinak az igényei éppoly nagyok, mint a más foglalkozási ágakban dolgozóké. Így aztán a dolgozók vállalatukon kívül keresnek munkát. Munkaidejük befejeztével néhány órára más munkáltatónál vállalnak munkát, azaz maszekolnak". Iád életét tette tönkre, hogy a férfi (és nem egyszer a nő is) „úgy dolgozik, mint az állat", percnyi pihenés nélkül halálra fárad, és minden erejét, képességét a munkára fordítja. E dráma oly méreteket öltött, hogy számos tanulmány irodalmi és művészeti alkotás foglalkozik vele. Az utóbbi idők egyik legszebb francia filmjének címe: „Idő az élethez", amelyben Marina Vlady játssza a főszerepet. Ez egy fiatal kőműves története, aki azért, hogy feleségének megvehesse azokat a háztartási gépeket, amelyeket feltétlenül szükségesnek tart életszínvonala és jóléte emeléséhez, túlórákkal tönkreteszi az egészségét, s amikor hazatér, csupán kimerült csontváz, ingerlékeny, főként a kisfiához, közömbös fiatal feleségének bájaival szemben, s ez végülis elhagyja őt.. t A dráma egy szanatóriumban végződik. Kevés hiányzott ahhoz, hogy e család szétessék ... Pokoli gyorsaság A munkáltatók számos stratégiai fogáshoz folyamodtak a termelékenység növelése érdekében. fgy a futószalagok sokkal gyorsabban forognak. A legkisebb technikai javítás nyomán módosítják a termelési normákat. Mint például a Kléber— Colombes gumiabroncsgyárban, ahol egy műhelyben 243—387 „köpenyt" állítottak elő, de az igazgatóság megkísérelte, hogy e számot 428-ra emelje! A lotharingiai szénmedence bányászai sztrájkba léptek tiltakozásul az ellen, hogy a bányatulajdonosok be akarták vezetni az éjszakai műszakot. Hisz már addig is nagyon sokat dolgoztak. Európában ők a termelékenység bajnokai. Merlebachban az egy bányászra eső napi szénjövesztés 5 tonnát tesz ki. S ez nem csupán a gépesítés eredménye. Amikor e bányászok körében jártam, csodálkozva hallgatták, hogy a szocialista országokban a bányászok, a bányászszakszervezetek részt vesznek a munkanormák megállapításában. A francia bányákban kizárólag a tulajdonosok, a vállalatok igazgatóságai határozzák meg a termelést. Mondanom sem kell, hogy igyekeznek a végsőkig kifacsarni a munkásokat profitjuk érdekében. Mézesmadzag A munkáltatók a maximális termelékenység elérése érdekében — jól ismerve a francia munkás gondolkodását — nem egyszer szakmai büszkeségére hivatkoznak. A francia munkás — amint a hagyományok mutatják — igen szorgalmas, a jól végzett munka • szerelmese. Nincs nagyobb sértés számára, mint az, ha „lustának" mondják. A munkáltatók nem egyszer „megcsiklandozzák" ezt a büszkeségét, hogy nagyobb eredmények elérésére sarkalljanak. Tehát az emberek dolgoznak, dolgoznak! A munkásra a betegség, a baleset veszélye leslekedik. Mindkettő a termelékenység könyörtelen ritmusának egyik következménye. Franciaország e téren minden rekordot megdönt. A statisztikai adatok szerint a betegség vagy baleset következtében beállott „munkaképtelenség" 60 százalékot tesz ki a nyugat-németországi 18 százalékkal és az angliai 10 százalékkal szemben! „Vannak olyan férfiak, nők és gyermekek — írta Dumortier professzor, munkaügyi orvos — akik a munkától eltorzultan, halálos fáradtan nem látnak más elérhető célt maguk előtt mint azt, hogy aludjanak, egyenek és igyanak s egyetlen álmuk, hogy tiszták legyenek. Vannak olyan emberek, akik úgy érzik magukat mintha gépek, vagy állatok lennének, mert az előbbi fáradhatatlan, az utóbbi pedig sem nem iszik, sem nem dohányzik" ... Franciaország más, mint a Folies-Bergéres, más mint a „Gay-Paris", más mint a szép autókon nyaralni utazó párizsiak. Másként fest mint az a kép, amelyet miniszterelnökünk festett „az új társadalmával", amely „igazságosabb, humánusabb". Franciaország a valóságban másként fest, mint ahogy Huvelin, a francia munkáltatók szövetségének elnöke állította, vagyis hogy a technikai haladás elsősorban az emberi feltételeket javítja meg ... Illlllllllllllllil! HOGYAN ÉLNEK A FRANCIÁK? teletben tartanak) meghatározza, hogy a 40 órán felül ledolgozott első 8 órát a rendes béren kívül a bér 25 százalékával, a következő órákat pedig 50 százalékával díjazzák. Amint a munkás mondja: ezek azok az órák, amelyek számítanak. Mindenki igyekszik túlórázni. Ezek a jól fizetett túlórák teszik lehetővé, hogy a dolgozó „kikerekítse" havi jövedelmét. A francia munkás túlóráz, ha kocsit akar venni, ha televíziót szeretne vásárolni, ha gyermekét főiskolára akarja járatni, ha jó helyen akar nyaralni, ha ki akarja egészíteni lakása berendezését. A túlóra-pénz bérének olyan kiegészítőjévé válik, amelyről hamarosan nem tud lemondani. Nem egyszer a feleség serkenti túlórákra ... Van olyan dolgozó, aki két állást vállal, s van, aki éjszakánként is dolgozik. Az I. B. M. cégnél például az egyik gépnél dolgozó leány nem vette ki évi szabadságát, mert az igazgatóság 1000 frank prémiumot ígért azoknak, akik júliusban és augusztusban nem maradnak távol a munkából... Tavaly nyáron a villancourti Renault Művek lakatosai napi 14 órát dolgoztak. Hasonló a helyzet mindazokban az üzer mekben, ahol „jól megy a munka". A maszek dolgozók Vannak azonban olyan esetek, amikor a munkáltatónak nem kell túlórákhoz folyamodnia. Ilyen a helyzet főként a hivatalokban és az államosított vállalatokban. Itt a munkahét heti 40—43 óra között mozog. A magánvállalatokhoz viszonyítva azonban a bérek itt jóval alaIgy a vasutas anyagmozgatóként dolgozik, a villanyszerelő a többi lakó háztartásában „barkácsol" s végzi el a szükséges javításokat, a fémmunkás festővé, vagy mázolóvá alakul át, a rajzoló esténként vendéglőben pincéreskedik, vagy éjszakai portás valamelyik szállodában. Olyanok is akadnak, akik szombat és vasárnap szállítómunkásként dolgoznak. Nem egy munkásnő a napi nyolc óra után este még takarítónőként dolgozik valahol, a vasutas kozmetikai szerekkel ügynökösködik, szomszédja, a műszaki rajzoló pedig saját vállalatában este parkettát fényesít, s van olyan postás, aki munka után borbélynak csap fel. Igy sotolhatnánk jóformán a végtelenségig, hogy a dolgozók néha milyen elképesztő munkákat végeznek szabad idejükben. Nem egyszer bizony ez a második „munkanap" sokkal keményebb, mint az első. Idő az élethez Senki sem tudja, milyen nagy ezeknek a „maszek dolgozóknak" a száma. A gyárakban és a hivatalokban végzett kutatás alapján azonban feltételezhető, hogy Franciaországban négymillió dolgozó vállal „másodállást", tehát minden három munkás közül egy „feketén" is dolgozik. Nem egyszer pedig a „maszek munkát" még túlórával is tetézik,... Ezeknek a dolgozóknak az élete három dimenzióra szűkül le: a munkára, az alvásra és az evésre. Jóformán nincs családi életük. Nincs többé idejük, hogy gyerekeikkel, feleségükkel foglalkozzanak. Hány családi tragédiát okozott már, hány csaZBYCH ANDRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 45. — Mit tett vele, Brunner? — üvöltötte Geibel magából kikelve, s az orvos eltorzított arcára mutatott. — Csak tudnám, hogy miként kell egy barommal megértetni, hogy a Gestapo nem húsdaráló — mondta. A szavak inkább az orvosnak, mint Brunnernek szóltak. — Most tűnjön el, még beszélgetünk ... — újra az orvoshoz fordult: — Bocsásson meg, nagyon kérem, bocsásson meg... — Nem értem — szólalt meg az orvos — Kérem, nézze el ezt a kellemetlen incidenst, de az ember háborúban és a hadseregben nem válogathatja meg a munkatársait. Egyébként úgy látom, fáradt is. Ügy gondolja, hogy kimerítené most a beszélgetés? Kérem, csak szóljon, szívesen halasztóm holnapra. — Rágyújt? Filip elfogadta a cigarettát, s miután Geibel tüzet is adott, mélyen tüdőre szívta a füstöt. — Nem vagyok híve a testi fenyítésnek. Szeretem az okos, intelligens ellenfeleket. Remélem Ön Intelligens embernek tartja magát?! — Természetesen — mondta Filip. — Örülök — mondta Geibel. — A neve? — Sokolnicki. jan Sokolnicki — válaszolt Filip. — Ügy látszik, nem értett meg pontosan — mondta ironikus hangon Geibel. — Azt kérdeztem, hogy hívják, nem azt, hogy milyen néven dolgozott itt. Vagy szükségesnek tartja, hogy emlékeztessem? Azt hiszem, Ön nem értékeli kellően a Gestapot, Sokolnicki úr, akarom mondani Filipják úrI — Egy dossziét vett elő, olvasni kezdte: fozef Filipják, született. Lodzban, 1900. május 9. 1924: kommunista magatartásért elítélve négy évre. 1929: öt év. 1936: újabb 8 év. Pártbeli álneve Filip elvtárs. Egyezik? nézett kérdőn a fogorvosra. — A nevem Jan Sokolnickt — válaszolt. — Mindketten nagyon jól tudjuk, hogy semmiféle Sokolnicki nem végzett a fogorvosin. Megnyugtathatom, hogy ellenőriztük ezt is. Húsz éven belül egyetlen Sokolnicki sem végzett a fogorvosi karon. Mindent tudunk, Filipják úr. Igazán mindent. Es amit a rendelőjében találtunk, az már több, mint elegendő bizonyíték. — Semmit se tudok. A rendelőt béreltem, mindössze napi három-négy órára. — Nem vagyunk gyerekek, Filipják úr. Ha megmondja az összekötő és az informátorok nevét, garantálom, hogy többé semmi bántódása nem lesz. Természetesen szabadlábra nem engedhetjük, de az életéért szavatosságot vállalok. Először is arra feleljen, hol a rádióadó? — Nem tudom. — Kitől kapta az információkat? — Nem tudom. — Ki tájékoztatta Önt a hadmozdulatokról? — Nem tudom. Amint a fogorvos eltűnt az ajtó mögött, Brunner lépett a szobába. — Semmi — mondta Geibel. — Az istennek sem beszéU — Ha megengedi, foglalkoztatom az embereimet — nézett főnökére Brunner. — Nem — válaszolt Geibel —, és ha tudni akarja, kénytelen voltam jelenteni az ügyet a Gruppenführernek. — Nem volt más lehetőségünk, ezt ő is megérti — válaszolta Brunner. — Ami igaz, az igaz: Wolfnak egy szerencséje van, mégpedig az, hogy nem égett le ennél az akciónál. — Wolf régi róka — mondta mosolyogva Brunner. — Már a lengyel elhárításnak is besúgója volt. — Régi és hülye róka — csattant Geibel hangja. — Néhány órás megfigyelés után eltépte a szálatI Maga beugrott ennek a lengyel csibésznek — dühöngött tovább Geibel. — Egy egész csoport helyett egy embert... — Biztos, hogy senki más nem esett bele a szórásba? — kérdezte Brunner. — Tehát kezdjük újra az egészet? Szeretném emlékeztetni, hogy eddig is négy hónap alatt jutottunk el. De van valami hajszálnyi remény — gondolkodott el Geibel. — Wolf azt mondta, hogy német tisztek is jártak a fogorvoshoz. — Lehet, hogy van benne valami — mondta Brunner —, de hogy őszinte legyek, én is zsidó fogorvosnál csináltattam három fogat az elmúlt félévben. De soha nem árt szaglászni a régi nyomon is — mondta Brunner. Azt gondolom, nem ártana Kloss barátunkat is megterhelni néhány feladattal. — Igen, igen — mondta Geibel. — Gondoltam arra én is, hogy nem ártana bevonnunk az Abwehrt is a munkába. Sajnos, arra pillanatnyilag reményünk sincs, hogy az elismerésben is osztoznunk kell velük. Időközben Filipet már visszavezették a cellába. Amint magára maradt, idegesen tapogatta meg kabátja varratában a ciánkális fiolát. — Mi lehet fanekkel? — gondolta. Honnan tudhatják ezek az igazi nevemet? Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét Kloss már két órája bolyongott az erdőben, amikor rákiáltottak: — Állj, ki vagy! Zseblámpa fénye vakította el. Megmondta a jelszót. A partizán némi töprengés után így szólt: — Velem jön! f6 félórát ballagtak, amikor végre elérték az erdészlakot. Az épület nagyszobájában Flórián éppen eligazítást tartott. Az imént kapta meg az értesítést, hogy a Trokinszki állomáson razziát tartottak. Szükségesnek tartotta az őrség megerősítését. — Két sebesültem van az ötös csoportban — mondta Rudolf —, mit csináljak velük? — Az éfszaka jelenteni kell Rudkiba, mert nincs kizárva, hogy még hajnal előtt át kell kelnünk a folyón. Van még kérdés? — fordult a többiekhez. Ebben a pillanatban jelent meg Kuba az ajtó ban, maga előtt vezetve Klosst. — Megmondta a jelszót. A parancsnokkal akar beszélni — jelentette Kuba. — Hallgatom — mondta Flórián. — Halljuk, mit akar mondani. Kloss a szemével a többiekre muta tott. Amikor kettesben maradtak, megkérdezte: — Hol van Bartek? Bartekkel akarok beszélni. —• En vagyok a helyettese — mondta Flórián. — Igen? Nos, én Koziol megbízásából vagyok itt. — Akkor csak Bartekkel beszélhet, Mindjárt meg kell jönnie. — Mit jelent az, hogy mindjárt? Nekem éjfél előtt beszélni kell vele. — Ertem, de beszélni csak akkor lehet, ha Bartek itt lesz. Addig várjon, vagy feküdjön lel — Az ajtóban megjelenő Ankához fordult: — Vezesd fel a vendéget az emeletre. Egyébként ő Anka — intett a lányra — emez itt vendég — mutatott Klossra. — fanek — mondta Kloss, és megszorította a lány kezét. (folytatjuk) 1971. I. 18.
