Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-18 / 14. szám, hétfő

JOZEF LENÁRT ELVTÁRS BESZÉDE 1971. I. 18. f Folytatás a 2. oldalról) ezeket a támadásokat különféle újabb, korszerűbb „elméletekkel" leplezik, de szociális és osztálytartalmuk ugyanaz. Még mindig élénken él emiékezebünkben a társadalmi „eílit" elmélete, amely tulajdonképpen tagadja a munkásosztálynak a szocialista társadalom építési folyamatában elfoglalt vezető szerepét. Hogy milyen messzire távolodtak el 1968-ban a párt vezetőségében a jobboldal képviselői azoktól az alapelvektől, amelyekhez a csehszlovák kommunisták már fél évszázaddal ezzelőtt olyan egyértelműen csatlakoztak, azt a pártsajtóval kapcsolatos állásfoglalásuk bizonyítja. A párt megalakulásakor a fubochňal kongresszus küldöttei elhatározták, hogy mindennapi propagandájuknak és agitációjuknak valóban kommunista jellegűnek kell lennie, és hogy minden sajtószervet megbízható kommunistáknak, a proletár forradalom odaadó harcosainak kell szerkeszteniük. Mint ismeretes, 1968-ban a jobboldal képviselői az antiszocialista erőkkel közösen hatalmukba kerítették a tömegtájékoztatási eszközök többségét, és az ellenforradalom jelentős eszközévé alakították. Szándékaikat különféle jelszavakkal leplezték, azt hirdetve, hogy a pártsajtó nem a párt választott szerveinek felelős, hanem a szerkesztőségi kollektíváknak, amelyekben, mint az köztudomású, abban az időben már a jobboldal uralkodott. Mindnyájunk emlékezetében él, hogyan támadták a jobboldali opportunisták a demokratikus centralizmus elvét, amely a párt szervezeti építésének fő alapelve. Ehhez az elvhez is megalakulásának időpontjában csatlakozott pártunk. A jobboldali opportunizmus képviselői a kisebbség jogairól és a horizontális tájékoztatásról hangoztatott különféle elméletek leple alatt szervezetten bomlasztották a pártot, annyira, hogy mint a szocialista társadalom vezető ereje fokozatosan képtelen volt teljesíteni funkcióját. A CSKP KB és az SZLKP KB közelmúltban megtartott decemberi plenáris ülése értékelte a tagkönyvcserét pártunkban, valamint annak a tisztogatásnak az eredményeit, amelyek a jobboldali opportunizmus képviselőinek eltávolítását célozták. Pártunk már megalakulásakor elhatározta, hogy rendszeresen megtisztítja sorait a betolakodott elemektől, akik a burzsoá és kispolgári szemléletek és eszmék hordozói. Fél évszázaddal ezelőtt a III. Internacionálé hívei a fubochftai kongresszuson elhatározták: „állandóan és kérlelhetetlenül pellengérre kell állítani nemcsak a burzsoáziát, hanem segítőit is, a reformisták minden árnyalatát", és kötelezték magukat, hogy teljesen és abszolút módon szakítanak a reformizmussal, és a középcentrista politikával. Enélkül soha nem volt és ma sem lehetséges következetes kommunista politika. A Iubochfíai kongresszus döntései, ahogyan azt a CSKP KB decemberi plenáris ülésén jóváhagyott Tanulság ismét igazolja, ma is jelentősek. A pártnak nemcsak megalakulásakor, hanem a további Időszakban is szüntelenül harcolnia kellett forradalmi lényegének, marxilenini jellegének megtartásáért. Harcolnia kellett mindenekelőtt a jobboldali opportunizmus, mint a legfőbb veszély ellen. „Az opportunizmus" — tanltja Lenin — „abban rejlik, hogy feláldozza az életfontosságú érdekeket az Ideiglenes, részleges előnyökért. Az opportunizmus elvi meghatározásának ez a magja." (V. I. Lenin, 31. kötet, 389. old.) A fubochňal kongresszus jelentős lépés volt az egész csehszlovák proletariátus számára, mert ez vezetett az egységes Csehszlovákia Kommunista Pártia megalakulásához, amit a CSKP 1921. május 14-16-1 prágai alakuló kongresszusa valósított meg. A cseh forradalmi munkásságot képviselő küldöttek, és a Ettbochňán egyesített szlovákiai és kárpát-ukrajnai forradalmi alakulatok küldöttei a CSKP alakuló kongresszusán elfogadták a határozatot arról, hogy a párt nevét kommunistára változtatják, valamint, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja belép a Kommunista Internacionáléba. Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulása korszakváltó esemény volt Csehszlovákia történetében. Megalakult az új típusú forradalmi párt, a munkásosztálynak a marxi—lenini elvekre épített élcsapata, amelynek az volt a küldetése, hogy egyesítse a munkások sorait, maga köré összpontosítsa a kiuzsorázott osztályokat, valamint a cseh és a szlovák nemzet és a Csehszlovákiában élő nemzetiségek nemzetileg elnyomott tömegeit. A Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításakor kitűzött célok és elfogadott alapelvek érvényesítésére folytatott harc nem volt könnyű. A párt nehéz osztályharcokban szerzett forradalmi jelleget. Eközben nemcsak a burzsoázia és a kispolgárság nacionalista befolyása, hanem munkásmozgalmunk szociáldemokrata hagyományai is hatást gyakoroltak az új pártra. A párt csak az évek folyamán szerzett valóban forradalmi jelleget, új típusú párt lett, mely elvileg különbözött a hagyományos szociáldemokrata pártoktól. Ebben a folyamatban jelentős határkő volt a párt V. kongresszusa 1929 februárjában, és Klement Gottwald elvtársnak a párt élére történő kinevezése. Csehszlovákia Kommunista Pártjának V. kongresszusa a párt marxista—leninista magvának a Jílek- és Bolen-csoport által képviselt Jobboldali opportunizmus fölött aratott győzelmét jelentette. A párt eszmeileg szilárdabban és szervezetileg egységesebben folytatta harcát a dolgozók szociális felszabadításáért. A párt V. kongresszusa után Csehszlovákia Kommunista Pártja a párton belül és a forradalmi tömegszervezetekben — a szakszervezetekben, az ifjúsági, a testnevelési és a nőmozgalomban, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetségben és más szervezetekben kitűzte és kiharcolta a marxista-leninista elveket. A kommunista párt Klement Gottwald vezetésével valóban mint munkás- és internacionalista párt tevékenykedett. Ez a párt a marxista—leninista mozgalom ideológiai-politikai és szervezeti elvein épült. Soraiban tömörítette a munkásosztály legfejlettebb részét. A gazdasági, a politikai és az eszmei harcokban megalapítása óta a proletariátus egységéért harcolt. A munkásosztály egysége és a párt egysége alapfeltétele volt annak, hogy megnyerjék a parasztságot és az értelmiséget. Csehszlovákia Kommunista Pártja arra törekedett, hogy szilárd osztályszövetséget képezzen a munkássággal és a parasztsággal. Programjával helyesen harcba vezette a parasztságot, miközt»?n rámutatott, mi ellen és mié'W"°l! harcolni. Már 1924 bjn, a CSKP II. kongresszusán a párt programjában kitűzte a nagybirtokosok és az egyház földbirtokainak kisajátítását és annak szükséges ségét, hogy ezt a földet a parasztság kezébe adják. A kommunisták mindig az igazság, a haladás oldalán álltak. Igy volt ez azokban a nehéz harcokban ls, melyeket a parasztság folytatott a nagybirtokosok és a nagykereskedők általi elnyomatás, az adópolitika és a megtorlások ellen. Segítették pártunkat a kiizdelenfc Elvtársaki Amikor pártunk félévszázados útjáról beszélünk, legalább röviden meg kell emlékeznünk a kommunistáknak a forradalmi szakszervezetekben kifejtett tevékenységéről. A vörös szakszervezetek megszületése szorosan összefügg a lubochňai kongresszussal, melyen határozottan tiltakoztak a szlovákiai szakszervezetek jobboldali reformista vezetőségének opportunista politikája ellen. A kongresszus sok küldöttje a szakszervezeti mozgalom jelentős funkcionáriusa volt. A vörös szakszervezetek jelentős segítséget nyújtottak a pártnak. Tömegszervezetet képeztek, mely kommunista programot vallott magáénak. Megalakulásuk óta több ezer országos és helyi gazdasági és sztrájkharcot szerveztek és vezettek. Az olyan jelentős osztályharcok, mint a délszlovákiai mezőgazdasági munkások tömegsztrájkjai, a Červená Skala és Margecany közti vasútvonalon dolgozó építőmunkások sztrájkja, a munkanélküliek mozgalma a gazdasági világválság éveiben, örökkké öszszefüggésben maradnak e forradalmi tömegszervezet munkájával. A vörös szakszervezetek kommunista politikát valósítottak meg, és az osztályösszecsapások során megtisztultak az ellenséges opportunista elemektől, amelyek a • forradalmi munkamódszereket reformista módszerekkel akarták helyettesíteni. A forradalmi szakszervezetek harcot folytattak a munkásosztály és a munkanélküliek helyzetének megjavításáért, a harmincas évek elejétől nagy gondot fordítottak a falusi szegénység körében kifejtett munkára. Ezekben a harcokban a munkásosztály legjobb erői egyesültek. A szakszervezeti mozgalom egységéért folytatott harcot siker koronázta a Szlovák Nemzeti Felkelés idejében Podbrezován tartott konferencián. Milyen éles ellentét van Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmunk gazdag forradalmi hagyományai és a jobboldali, valamint a szocialistaellenes erők azon közelmúltban kifejtett törekvése között, hogy megbontsák a szakszervezeti mozgalom egységét és elválasszák a szakszervezeteket a kommunista párttól! A szakszervezeti mozgalom egysége a munkásosztály és a többi dolgozó forradalmi harcának eredménye. A szakszervezetek egységének megszilárdítására és a kommunista párt körüli felzárkózására kifejtett törekvésünk továbbra is a szakszervezetekben dolgozó kommunisták jelentős feladata. A párt vezető szerepe nélkül gyengül a szakszervezeti mozgalom ereje, elvész forradalmi irányvonala, és a szakszervezet a reformizmus ideológiájának és gyakorlatának befolyása alá kerül. Munkásmozgalmunk történelmileg leküzdötte a szakszervezet küldetésének ilyen értelmezését. Közvetlenül Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalapítása után keletkezett a Munkás Testnevelési Szövetség, ez a forradalmi munkás testnevelési szervezet. Már első nagy nyilvános fellépésén, a hfres maninei spartakiádon kifejezte céljait. A szervezet nemcsak sporttevékenységet fejtett ki, hanem az ismeretterjesztést is feladatának tartotta. Hasonlóan megemlékezhetünk más forradalmi tömegszervezetek munkájáról és jelentőségéről, a proletár asszonyok szervezetének tevékenységéről, azokról az érdenjekről, melyeket a proletár ifjúság kommunista mozgalma és elsősorban a csehszlovák Komszomol szerzett kommunista mozgalmunk kialakulásában és tevékenységében. A kommunista ifjúságot jellemző forradalmi lelkesedés, bátorság tanulságul szolgál a Szocialista Ifjúsági Szövetség számára, amely a Komszomol haladó hagyományait követi. A dolgozók internacionalista öntudata növelésének és a Szovjetunió életére vonatkozó igaz tájékoztatás terjesztésének szempontjából jelentős szerepet játszott a Szovjetunió Barátainak Társasága, később a Szovjetunióval Való Kulturális, Gazdasági Kapcsolatok Társasága, amelyben többek között a szlovák értelmiség olyan neves képviselői dolgoztak, mint Vladimír Clementis és Ladislav Novomeský. Arra használták fel ezt a szervezetet, hogy kiemeljék a Szovjetunió plédáját, amely — mint Clementis írta — „megvalósította azokat a célkitűzéseket, melyeket az emberiség legkiválóbb képviselői hirdettek a múltban". Az a pozitív szerep, melyet a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség töltött b3 1968-ban és 1969 elején, az ellenforradalom fellépése idején, majd a konszolidálás folyamatában, azt bizonyítja, hogy hű maradt a hagyományokhoz és ezeket sikeresen fejleszti. A kommunista eszmék ereje már a háborúk közti Időszakban is abban nyilvánult meg, hogy a cseh és a szlovák kultúra, valamint tudomány neves személyiségei közel álltak a kommunista párthoz. Ebben Jelentős szerepet játszott a DAV folyóirat körül tömörülő elvtársak csoportja. Voltak olyan időszakok, amikor a DAV helyettesítette a betiltott, vagy más módon üldözött kommunista újságokat. A davisták a forradalmi mozgalom érdekelnek megfelelően megnyerték a kultúra és a szlovák értelmiség képviselt. Elvtársak! A szlovákiai politikában a fubochňal kongresszus jelentette a kommunista irányvonal kezdetét. A mi viszonyaink között különös jelentősége volt a nemzetiségi kérdés megoldásának. Pártunk ezen a téren is helyes álláspontra helyezkedett az egy csehszlovák nemzet Masarykféle koncepció és a nacionalista-szeparatista irányvonalak elleni harcban. A nemzetiségi kérdés helyes megoldásáért folytatott küzdelem Csehszlovákia Kommunista Pártját elsősorban azon nacionalista erőkkel helyezte szembe, melyek a reakciós Hlinkaféle Szlovák Néppártban és a nemzetniségek nacionalista pártjaiban tömörültek. Helyesen rámutatott, hogy a burzsoá csehoszlovakizmus hivatalos politikája a szlovákiai nép jogainak és szükségleteinek tagadásához vezet. A másik oldalon ugyanilyen határozottan lépett fel a Néppárt reakciós politikája ellen, mely nacionalista és vallásos demagógiájával félrevezette a szlovák nemzet egy részét. Meg kell mondanunk, miszerint a ludák nacionalista politika malmára hajtotta a vizet az a tény, hogy nem oldották meg Szlovákia és dolgozó népe alapszükségletelt, az uralkodó burzsoázia visszautasította azokat a követelményeket, melyeket a kommunista párt támasztott a München előtti időszakban Szlovákia felvirágoztatása érdekében. A kommunista párt nemzetiségi politikájának konkrét megnyilvánulása volt Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fellendítésének programja. Történelmi tény, hogy a többi politikai pártnak nem volt ilyen terve, többnyire különféle, gyakran demagóg követelmények ismétlésére korlátozódtak A kommunista párt hangsúlyozta, hogy a burzsoázia osztályérdekei szabták meg az uralkodó rétegeknek a reakcióval és a fasizmussal szemben tanúsított állásfoglalását hazai viszonylatban és a külpolitikában is. Az uralkodó burzsoázia nem vette figyelembe a nép érdekeit, a köztársaság védelmének érdekeit. Mindez objektív szempontból Csehszlovákia legreakciósabb erőinek és a fasiszta Németországnak kedvezett, s végül katasztrófába sodorta nemzeteinket ^ rsaságunkat. A hatalmon ievo Cáuh és szlovák burzsoázia rövidlátó, osztályszempontokat kifejező korlátolt népellenes politikája, valamint a reakciós nacionalista erők hatása gyengítette a valóban demokratikus erőket, s megkönnyítette Hitler csehszlovákiai híveinek bomlasztó terveit, s végeredményben a müncheni diktátumhoz és a fasiszta uralomhoz vezetett Szinte jelképes, hogy 1938. október 6-án ugyanazon a napon, amikor a ludákok Zilináh kihirdették Szlovákia autonómiáját és a köztársaság szétesését ünnepelték, ugyanebben a városban ült össze Szlovákia Kommunista Pártjának vezetősége. A szlovák kommunisták, akik hűek voltak ideológiájukhoz, védték a nemzet érdekeit és internacionalista meggyőződésüket, határozatot fogadtak el, mely kiindulópontot jelentett a fasizmus elleni harcban, a nem(Folytatás a 4. oldalon)