Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-18 / 14. szám, hétfő

JOZEF LENÁRT ELVTÁRS BESZÉDE f Folytatás a 3. oldalról) zeti felszabadító harc fejlesztésében, és a haladó erők győzelméért, a Szovjetunióval való szövetségért folytatott küzdelemben. Pártunk politikájának helyességét teljes mértékben bebizonyította a Szlovák Nemzeti Felkelés. A kommunista párt a szlovák népnek a fasizmus ellen és a Csehszlovák Köztársaság felújításáért folytatott harcának vezető ereje lett. Ebben az időszakban rendkívüli érdemeket szerzett az SZLKP V. illegális Központi Bizottsága, melyet K. Smidke, G. Husák és L. Novomeský vezetett. A szlovák nemzeti szervek, melyek a párt kezdeményezésére fejlesztették tevékenységüket, a felszabadulás után az új köztársaság törvényhozó és kormányintézmé nvei rendszerének részévé váltak. A -Szlovák Nemzeti Felkelés újból bebizonyította a szlovák politika azon Irányvonalának helyességét, melyet pártunk fél évszázaddal ezelőtt a íubochňai kongresszuson fogadott el. Ez az irányvonal jelentette egyúttal a burzsoá és elsősorban a ludak politika csődjét Szlovákiában. Csehszlovákia Kommunista Pártja a bonyolult harcokban meg tudta védeni és gazdagítani tudta azt a forradalmi hagyatékot, melynek alapértékei ezen a helyen alakultak ki ötven évvel ezelőtt. Miután a szovjet hadsereg felszabadította Csehszlovákiát, Csehszlovákia Kommunista Pártja a nemzeti és demokratikus forradalom fejlesztésének és a Kassai Program megvalósításának folyamatában kiharcolta a gazdaság legfontosabb ágazataínak államosítását. Kiharcolta, hogy kisajátították az ellenség és az árulók földjét és ezt a földet a parasztság kezébe adták. Megszilárdította a néphatalom forradalmi szerveit — a nemzeti bizottságokat. Mint az álllam legfontosabb politikai ereje a forradalom szocialista elemeit fejlesztette. Azáltal. hogy a munkásosztály hatalomhoz jutott és fokozatosan szocialista változásokat eszközölt, teljesen új szakasz kezdődött dolgozóink és nemzeteink életében. Az a tény, hogy a Szovjetunió győzelmet aratott a fasizmus íölött, megteremtette annak feltételeit, hogy a világban újabb forradalmi változások történjenek a szocializmus erőinek javára. Ez a tényező, valamint kommunista pártunk helyes politikája lehetővé tette, hogy a nemzeti és demokratikus forradalom szocialista forradalommá váljon. A lubochiíai kongresszus hagyatéka megbonthatatlanul összekapcsolódik a dolgozóknak 1948 februárjában aratott győzelmével. Ekkor döntöttünk arról, hogy országunk a szocializmus felé halad-e, vagy pedig a reakciós erőknek sikerül megfordítaniuk a fejlődést. Munkásosztályunk az egész világ, az egész munkásmozgalom előtt tanúságot tett politikai és erkölcsi tulajdonságairól, bebizonyította, hogy képes a társadalmat a proletárdiktatúra e'iveinek alapján a szocializmus felé vezetni. Már ebben az időszakban teljes mértékben bebizonysodott, hogy munkásosztályunk további sikerét a Szovjetunióval való szövetség feltételezi. Az olyan erők ellen folytatott harcban, melyek reakciós szovjetellenes tömbökhöz akarták csatolni Csehszlovákiát, jelentős tényező volt és marad Gottwald jelszava: Örök időkre a Szovjetunióval!" 1948 februárja, melyben megnyilvánult a kommunista párt ereje, a marxizmus—leninizmus eszméin alapuló elvhü politikája lehetővé tette, hogy kitűzzük a szocialista építés irányvonalát. Pártunk törekvése, hogy megnyerje a széles tömegeket a szocializmus számára, nem volt akadály-, nehézség- és tévedésmentes. Lényegében ez volt az egyedüli helyes út. Törekvésünk azért volt sikeres, mivel a dolgozóknak azt a régi vágyát fejezte ki, högy szociális szempontból igazságosabb társadalom alakuljon kl. Szlovákia gazdasági felemelkedésének útja Elvtársak! A közelmúltban tanúi voltunk annak, hogy a jobboldali szocialistae'ilenes erők kétségbe akarták vonni hazánk szocialista fejlődésének eredményeit. Ezek az erők úgy beszéltek a szocializmus építésének éveiről, mint egy olyan időszakról, melyben állítólag egyetlenegy jelentős emberi problémát sem oldottunk meg. A szocialista fejlődés eredményeit gyalázó kampányt a kapita'ilsta köztársaság társadalmi viszonyainak és burzsoá képviselőinek dicsőítése kísérte. A cél nyilvánvaló volt — meg akarták bontani lakosságunk szocialista öntudatát, kétségbe akarták vonni a munkásosztály és a dolgozók 50 éves forradalmi törekvésének jelentőségét, és el akarták készíteni a talajt egy ellenforradalmi fordulat számára. Elsősorban fiataí nemzedékünk politikailag tapasztalatlan részére számítottak, amely saját politikai tapasztalatai alapján nem ismerte a múltat. Milyen tények cáfolják ezt a hamis dicsőítést? A burzsoázia uralkodásának húszéves időszaka alatt nem tudta jelentősebb mértékben kihasználni az ország termelőerejét, nem tudta jelentősebben növelni a termelést és emelni a néo életszínvonalát. Csehszlovákia iparának színvonalával nem tartozott a legľeljiettebb országok közé, sőt csak az európai átlagot közelítette meg. A műszaki színvonal emelkedésének üteme alacsonyabb volt, mint az akkori fejlett országok többségében, lassúbb ütemben növekedett a termelés és a fogyasztás. Ez elsősorban a harmincas évek nagy válságának időszakában nyilvánult meg, és a munkanélküliség növekedése által leginkább a dolgozókat sújtotta. Meg kell állanítanunk, hogy a munkanélküliség a kapitalista gazdaság krónikus jelensége volt még a konjunktúra idején ís. Szlovákia mint elmaradott agrárország lépett az első csehszlovák köztársaságba, ipara és közlekedése fejletlen volt. Tulajdonképpen a fejlettebb cseh országrészek agrárjellegű kiegészítő területe volt. Szlovákia 1937-ben az ország ipari termelésének csupán 7—8 százalékát produkálta. A München előtti köztársaságban Szlovákiában ezer lakosból csak 25—30 dolgozott az iparban. A fejletlen ipar nem tudott munkalehetőséget biztosítani a jelentős munkaerőtartaléknak. Az elmaradott mezőgazdaság túlnépesedett, s ezért sokan kivándoroltak. A két világháború közti időszakban Szlovákiából mintegy 220 000 személy vándorolt ki. Ezenkívül Szlovákiát az is jellemezte, hogy lakosainak egy része időszakonként munkalehetőséget keresve emigrált. A gazdaság alacsony színvonala visszatükröződött a lakosság alacsony anyagi, kulturális és műveltségi színvonalában is. A lakosság jelentős részének legfontosabb megélhetési forrása a kisgazdaságok és a kisipar volt. A nagybirtokosok — kihasználva mezőgazdasági üzemeik gépesítését és a parasztellenes gazdasági politikát — egyre nagyobb bevételekre tettek szert, megkárosítva a kis- és a középparasztokat. A parasztcsaládok eladósodása fokozódott és vagyonukat több esetben elkoboztak. A mezőgazdasági üzemek csupán 18 százalékának nem volt adóssága. A sziovák mezőgazdaság elmaradottságát bizonyítják az alacsony hektárhozamok, az állatálomány, a gépesítés alacsony színvonala, a mezőgazdasági munkások alacsony bére és a végrehajtások nagy száma. A gazdaság fejlődésére és a dolgozók helyzetére vonatkozó objektív adatok egyértelműen megcáfolják azokat a legendákat, hogy a burzsoá Csehszlovák Köztársaság ével a cseh és a sZiovák nemzet aranykorát jelentik. A kapitalista köztársaság viszonyainak hamis idealizálásával akarták leplezni azt az igazságot, hogy ez az időszak csupán a burzsoázia számára jelentett aranykort. A dolgozók elsősorban a munkások és a kisparasztok számára ez az időszak a szociális bizonytalanság, a munkanélküliség, a kizsákmányolás korszaka volt. Ezeket a negatív jelenségeket Szlovákiában még fokozta az uraikodó csehszlovák burzsoáziának a szlovák dolgozók problémáival és szükségleteivel szemben tanúsított negatív állásfoglalása. Egyedül Csehszlovákia Kommunista Pártja harcolt a nemzetiségi és a szociális elnyomás kiküszöbölése ellen. 1937ben Banská Bystricában a szlovákiai konferencián elfogadta Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felemelésének tervét. Ez a terv reális volt és elsősorban ezeket a célokat tűzte ki: — a szlovákiai gazdaság helyzetének megjavítása, Szlovákia iparosítása, a szlovák mezőgazdaság fejlesztése; az ipari fejlődés alapjául a fejletlen közlekedési hálózat kiépítése, a villamosítás fokozása, a folyók jobb kihasználása szolgált volna. Az iparosítást a mezőgazdaság fellendítése alapjául tekintették; — a szlovák nép életszínvonalának emelése, az első szakaszban azáltal, hogy azonnal munkaalkalmakat biztosítanak számára; — a szlovákiai lakosság műveltségi és kulturális színvonalának emelése a közép-, a szakés a főiskolák hálózatának kibővítésével, a tudomány és a művészet fejlesztésének támogatásával; — a köztársaság nemzetei összetartásának megszilárdítása, az állam egységének megszilárdítása, a Szovjetunió felé való orientálódás megerősítése, és a köztársaság fasizmus ellent aktív védelmének a fokozása. A párt kitűzött programja a burzsoá köztársaság viszonyai közepette is reális volt, az uralkodó burzsoá körök azonban nem tanúsítottak érdeklődést megvalósítása, valamint Szlovákia problémái megoldása iránt, így a második világháború előestéjén újból bebizonyosodott, hogy a gazdasági fejlődés fő akadálya maga a kapitalista rendszer. A Banská Bystrica-i konferencia programja alapul szolgált ahhoz, hogy a párt kidolgozza és megvalósítsa gazdasági politikáját Szlovákiában, miután a szovjet hadsereg felszabadította Csehszlováklát. Meg kell mondani, hogy egyesek a háború időszakát is úgy tüntetik fel, mint a szlovák gazdaság fellendülésének szakaszát. Az erre vonatkozó legendák terjesztői furcsa módon hallgatnak arról, hogy mi lett azután, hogy a hijlerlsták tervei alapján és a köztársaság ľudák megbontóinak hozzájárulásával megalakult az úgynevezett Szlovák Állam. Az Imperialisták a stratégiailag fontos ágazatok nagy üzemeit kezükbe vették és Szlovákia gazdaságát a haditermelés fejlesztésére irányították. Az úgynevezett fellendülés, vagyis a háborús konjunktúra nem egyenrangú cserét jelentett a szlovák állam és a hitlerista Németország között, a szlovák gazdaság kizsákmányolását jelentette a német hadiipar javára. A Iudákok képviselői, akik a háború előtt nagy hazafiakként léptek fel, idegen szolgálatba, a német nagytőke és a hitlerista fasizmus szolgálatába szegődtek. A német fasisztákkal együtt szégyenteljes kudarcot vallottak, a történelem perifériájára kerültek. Csehszlovákia az elmúlt 25 évben gyors iramban fejlődött, s ez elsősorban Szlovákia gazdasági fejlődésére vonatkozik. Mindez az iparosítás programja megvalósításának az eredménye. A párt céltudatosan érvényesítette ezt a programot Szlovákia és a cseh országrészek gazdasági kiegyenlítődése programjának keretében. Szlovákia iparosításában jelentős segítséget nyújtott a proletár internacionalizmus elve a'iapján a cseh országrészek fejlett, gazdag hagyományokkal, tapasztalt munkásosztállyal és műszaki értelmiséggel rendelkező Ipara. Ami az anyagi forrásokat illeti, Szlovákia iparosítását az egész népgazdaság által előteremtett forrásokból biztosítottuk. Szlovákia 1945 után, de elsősorban 1948 után gyors ütemben fejlődött. Európában nincs még egy olyan ország, amely hasonló időszak alatt ilyen eredményeket ért volna el. Az iparosítás folyamata során Szlovákiában fejlődött a gépipar, a vegyipar, a kohászat, az energetika, és számos nagy üzem épült. 1948 óta Szlovákiában az ipari termelés csaknem a tízszeresére növekedett. Ez a növekedés csaknem kétszer gyorsabb, mint az ország többi részében. Míg 1946-ban Szlovákia az ország ipari termelésének 11,9 százalékát produkálta, 1958-ban már 18,4 százalékát és 1969-ben 23,6 százalékát. A mezőgazdaságban a gépesítésen kívül nagy gondot fordítottunk a megműveletlen földek termővé tételére és az öntözött területek növelésére. A háború előti színvonalhoz viszonyítva Szlovákiában a mezőgazdasági termelés 1969-ben 170,3 száza'iékot ért el, a munkatermelékenység 294 százalékra növekedett, és a piaci termelés aránya 32 százalékról 56,6 százalékra emelkedett. Falvaink élete alapjában megváltozott. E változások alapja a szövetkezetek, melyek a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés legfontosabb formáját jelentik. Az iskolaügy és a kultúra fejlődése is Szlovákia intenzív háború utáni fejlődését bizonyítja. Így például a háború előtt a közép- és a szakiskolákban 23 000 diák tanult, a főiskolákon pedig 2258. Az 1970—71. iskolaévben középés a szakiskolákban 125 986 diák tanul, a főiskolákon pedig 50 000 diák fnlvtatta tnnulmányait. Hangsúlyoznunk kell, hogy alapjában megváltozott a dolgozók szociális helyzete. A dolgozók szociális biztonságát, mint a szocialista rendszer egyik alapvető előnyét úgy oldottuk meg, hogy polgáraink ma már természetes tényként fogadják. Ugyanúgy a díjtalan egészségügyi gondoskodást, a tanulás lehetőségeit, a kulturális élet biztosítását és a pihenés lehetőségeit. Nem leplezzük azokat a nehézségeket, melyek társadalmi életünk egyes szakaszaiban felmerültek. Ezekről mindig nyíltan beszéltünk és beszélünk. Senki sem tagadhatja le azonban az elmúlt 25 év szocialista építésének pozitív eredményeit. A mai társadalmi élet bíráló értékelésének azonban nincsen semmi köze az egyoldalú negativisla értékeléshez, mely gyakran sikereink lebecsüléséhez, demagóg tagadásához, valamint a kapitalizmus viszonyainak idealizálásához vezet. Alapvető követelmény: pártunk egységének szilárdítása Elvtársak! Ha elgondolkodunk pártunk ötvenéves harccal és munkával megtöltött tevékenységének tapasztalatain, levonhatjuk azt az alaptanulságot, melyet a kapitalizmus elleni harc, vaíamint a szocialista társadalom felépítésére kifejtett törekvés időszaka is bebizonyított — a párt egységének fontosságát. A pártegység időszerű kérdéseiről a CSKP decemberi plénumán elfogadott határozat megállapítja, hogy a nehéz és bonyolult harcban kialakított egységet a pártnak az alapszabályzat teljes és következetes megtartásával tovább kell mélyítenie és fejlesztenie, szeme fényeként kell védelmeznie a párt sorainak felzárkózottságát, s nem szabad megengednie forradalmi marxista— leninista jellegének gyengítését. A párt a fél évszázaddal ezelőtt kitűzött eszmék megvalósításáért folytatott harcban gazdag tapasztalatokra tett szert. Különös jelentőségűek az olyan fontos időszakok, mint megalakulásának és új típusú forradalmi párttá való átalakulásának folyamata, a győzelmes V. kongresszus időszaka és a szocializmus építésének időszaka, amikor államunk, egész társadalmunk rendkívüli fejlődést ért el politikai, gazdasági, szociális és kulturális téren egyaránt. Ebben az időszakban azonban nagy adót kellett fizetni hibáinkért, tévedéseinkért és a fogyatékosságokért. Különösen drágán fizettünk a pártegység megbomlásáért, amire a pártnak és a társadalomnak a CSKP XIII. kongresszusa utáni válsága elmélyülése éveiben került sor. Ha visszatekintünk az elmúlt 50 évre, látjuk, hogy sok ember megvált a párttól. A párt mindig harcolt és harcolni fog a hiányzókért, de nem sajnálta és nem is fogja sajnálni az árulókat. A Pravda chudoby 1921. január 13-i vezércikke a lubochiíai kongresszussal kapcsolatban ezt írta: „Nem számít, hogy néhány vezető, képviselő és szenátor elárult bennünket. Ezekkel már leszámoltunk, ők már nem léteznek számunkra. A munkásosztály egészséges törekvésében megengedi, hogy a szocializmus árulói jobbra a burzsoáziával menjenek, a munkásosztály nem tekinget viszsza, balra halad, abba az Irányba, melyet a történelem szab meg, hogy megmentse elveinek és a szociális forradalom becsületét. Azáltal, hogy a pártot megtisztítjuk azoktól a parazitáktól, melyek sárba taposták zászlónkat, több ezer új hívet szerzünk." Ilyen kompromisszummentes állást foglaltak 50 évvel ezelőtt azok, akik előtt a burzsoázia elleni harc hosszú évei álltak. Igy ma mi, akik nagy győzelmeket értünk el a szocializmus építésében, nem sajnálhatjuk, hogy elváltunk azoktól, akik elárulták a kommunista mozgalom eszméit. Teljes mértékben érvényes az, amit Husák elvtárs > 1968 augusztusában mondott az SZLKP rendkívüli kongresszusán: Olyan időszakokat éltünk át... amikor nagyon nehéz volt dolgoznunk, amikor a becsületesek kitár tottak. Váljunk meg attól, aki ingatag, ak: opportunista, és maradjon a pártban az, aki szilárd, aki jellemes, aki harcolni akar ezért a nemzetért. A pártegység a forradalmi politika alapja. Egységeseknek kell lennünk az ideológiában, valamint az alapvető társadalmi problémák megoldásához való gyakorlati-politikai viszonyunkban. A párt, amint ezt a pártegység Időszerű kérdéseiről elfogadott határozat megállapítja, mindennapi céltudatos, szervezett munkájával, a párt és a tömegek forradalmi aktivitásáért folytatott küzdelemben alakítja ki az ideológiai és a szervezeti egységet. Gottwald jelszava: „Arccal a tömegek felé" gyakorlati kifejezője a pártegység nem szektás értelmezésének, forradalmi, elvhű tevékenységének. Pártunk 50 éves történelmének tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy minden egyes kommunista párt egysége csakis úgy teljes jelentőségű, ha az egész, kommunista mozgalom forradalmi internacionalista egységének része. A közös célok, közös feladatok és a szocializmus és a kommunizmus további fejlődésével kapcsolatos közös felelősség által összekötött szocialista államok internacionalista egységének köszönhető, hogy 1968ban a fellépő ellenforradalommal szemben megvédtük a munkásosztály által vezetett dolgozók forradalmi harcának eredményeit. Az ellenforradalmi fejlemény veszélyeztette a szocializmust és a lubochüai kongresszus dicső hagyatékát. A CSKP Központi Bizottsága (Folytatás az 5. oldalonj 1971. I. 18.