Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-15 / 12. szám, péntek
S Z ÜLŐ K, NEVE L ŐK F Ó R UM A i SZÁMADÁSRA KÉSZÜLNEK A csikorgó hidegben ropognak a mezsgyeszéli fák koronái. Ameddig csak a szem ellát, csendes, kihalt a határ. A végeláthatatlan hó,tengernek tűnő dűlőkről rég elfogyott már a munka. A szövetkezetek és az állami gazdaságok irodái viszont annál népesebbek ilyenkor. A múlt év gazdasági mérlegét készíti az ország mezőgazdasága. Az eltelt évtized talán legváltozékonyabb időjárású és legtöbb gondot, fejtörést okozó esztendejében elért termelési eredményeket összegezik, értékelik most a szakemberek. Mindanynyian izgatottan várják, hol állapodik meg ezúttal a könyvelési mérleg „nyelve". Kóssi Ernő, a csiffári (Čifáre) szövetkezet főkönyvelője ritka munkanappal kezdte meg az új esztendőt. Vasárnap reggel már íróasztala fölé görnyedve, akta- és számlahalmazok között szorgoskodott. A többiekhez hasonlóan talán neki is kényelmesebb lett volna ki sem mozdulni a kellemes meleget árasztó kályha mellől, hiszen majdnem —20 fok alá süllyedt a hőmérő higanyszála. Kötelességtudata azonban nem tűr ilyen korlátokat. Szorgalmas, munkaszerető embernek ismerik őt a faluban már tizenkilenc éve, amióta főkönyvelő a szövetkezetben. A csaknem két évtized alatt számtalanszor bizonyította be ezt. Gyakran volt úgy, hogy csak a késő éjszaka „űzte" el az irodából. Most is tömérdek az elszámolni, könyvelni való. Ehhez mérten igyekszik, hogy mielőbb átfogó képet nyerjen a közös tavalyi gazdálkodásáról. A korábbi évek átlageredményei alapján a jól gazdálkodók sorába tartozik a 730 hektár földet művelő efsz. A legutóbbi termelési mutatókat nézve most sem maradnak az említett átlag alatt. A múlt év terveit szinte valamennyi ágazatban teljesítették, illetve túlteljesítették. Marhahúsból négyszáz mázsa volt a terv, amit jócskán megtoldottak. A sertéshús-eladásnál hasonló a helyzet azzal a különbséggel, hogy még 134 kismalacot is eladtak a Verebélyi (Vráble) Állami Gazdaság helyi részlegének. Bizony ez nem volt •könnyű, mert a szövetkezet a múlt év el3jén hízóutánpótlási gondokkal is küzdött A földterület nagyságához viszonyítva aránytalanabb volt az állomány Sétszáma, mint bárhol a környéken. A meglehetősen gyenge takarmánykészlet miatt az átlagosnál kisebb volt a süldők napi súlygyarapodása is. Nemcsak helyi, hanem szinte járási méretű problémának számított a hízók feltöltésének nehézsége. Ezt ugyan már jóval korábban is sejtették az állattenyésztők. Mégis túltervezték a tavalyelőtt termelt 1190 mázsányi sertéshúsmennyiséget. Az efsz dolgozói mintegy kötelezettségvállalásszerűen arra törekedtek, hogy a lehető legjobban elősegítsék a lakosság zökkenőmentes húsellátását. — A tervez'ett 1250 mázsa sertéshúsból az első negyedévben mindössze 315 mázsát sikerült teljesíteni — mondja, mintha kevesellné. A következő három hónap ennél is gyengébb volt. Csak kétszáz mázsával tudtuk növelni az addigi mennyiséget. Jelentősebb változás csak az év vége felé történt, amikor a tavasizi el léseket értékesítették. Közel járunk az igazsághoz, amikor azt mondjuk, hogy lényegé, ben az utolsó hónapok munkájának tulajdonítható a sertéstenyésztés csaknem kétmilliós Jövedelme. A főkönyvelő még azt is elmondta, hogy rövidesen további javulás várható ezen a téren. Ugyanis az új ötéves terv nyomán a nyltrai járásban több szövetkezet összefogásával már az idén megkezdik egy ötezer férőhelyes, teljesen gépesített sertéshizlalda építését. Az előzetes számítások szerint elkészültével óriásit növekszik majd a munka termelékenysége. A tejtermelést illetően némileg szerényebbek a számadatok. Egyelőre ez az egyedüli ágazat, ahol nem teljesítették a tervet. Az előirányzott 230 000 liternél csaknem tízezer liter a lemaradás. Ebben viszont több tényező játszott közre. Tehénállományunk nagyobb részét idősebb, csökkent terme. lőképességű egyedek alkotják. Kéit éve ugyanis TBC ütötte fel a fejét — magyarázza Kóssi elvtárs. A kór főleg a fiatal, jól tejele állatokat tizedelte meg. Nyolcvan kiváló tehenet kellett levágni, s ezt a hiányt még nem tudtuk teljesen pótolni. Előreláthatólag nem hosszú életű ez a probléma sem, mert az új ötéves tervfeladatok teljesítése érdekében már folyamatban van a szarvasmarha-állomány számának nagyarányú növelése. A takarmányszükségletet ehhez biztosították. A szálasok termesztésének kedvezett a tavalyi év. A nemrég elkészült két modern takarmánytároló üzembehelyezésével az eddigi viszonylag nagy tárolási veszteségeket is a minimumra sikerült csökkenteni. Az állomány növelésével kapcsolatban így már csak az istállóéptiletek állapota okoz gondot. Szinte valamennyire ráférne már a generáljavítás. Az esetek többségében azonban inkább az újraérpí téssel kellene segíteni a helyzeten. A maglévő istállókban ugyanis egyáltalán nem, vagy csak igen körülményesen alkalmazhatók a gépi eszközök. Ha összegezzük a szövetkezet eddig elért gazdálkodási eredményeit, elégedetten nyugtázhatjuk őket. A tavalyi, nehézségiekben ugyancsak bővelkedő esztendőben megérdemelt siker koronázta a tagok igyekezetét. Megállni persze most sem lehet. Érthető, hogy ilyenkor a szokottnál tovább kattog a könyvelő számológépe is a hideg januári estéken. f.AI.O KAROl.Y A téli sportok kedvelőinek ezrei keresik fel minden évben az egyik legnépszerűbb üdülőhelyet — Špindlerúv Mlynt. (Havlícek — ČSTK felvétele) NEM ÉRTEK HOZZÁ... Meg kell vallanom, sok mindenhez nem értek. De a legkevésbé a matematikához és az atomtudományhoz. Annak ellenére, hogy matematikából soha hármasnál jobb jegyem nem volt az iskolában, meg mertem írni egy riportot a számítógépek szerkesztőiről, a prágai Matematikai Gépek Intézetéről és a kibernetika alkalmazásáról. Annak ellenére, hogy amikor iskolába jártam, az atomot tartották — még a tudósok is — az anyag legkisebb részének, a fejlett atomtudomány korában egy atomlaboratóriumról merészeltem írni, sőt, arról is, mit csinálnak ott a tudósok. A legmeglepőbb mindkét esetben az volt, hogy az első cikket egy tudományos-ismeretterjesztő folyóiratban idézték, mert állító^lag „érzékeltette a lényeget" és a második cikket egy szakavatott atomtudós, Tölgyessy György, a kémiai tudományok doktora sem találta rossznak, és amikor elolvastattam vele, mindössze egy szót húzott ki belőle. Ez a két eset volt újságírói pályafutásom legnagyobb sikere. Azután vannak dolgok, amelyekhez kissé többet konyítok. Itt van teszem azt a vasút, az építőipar, a gépipar, a textilipar, a kohászat, a szénbányászat, az elektrotechnika. Mindenből egy keveset alapon tudom például, hogy mit jelentenek a mozdonyon a számok, s ki tudom belőlük számítani az egy tengelyre nehezedő súlyt. Még azt is tudom, mi az a keramzit, amit az épületelemekbe kevernek a panelgyárakban. Sőt, miután egy szénbányában majdnem a fejemre szakadt egy éppen lerobbantott üregben a felső réteg, kezdem megérteni a bányászszakma titkait is ... Mondanom sem kell talán, hogy az ilyen és hasonló témakörökből írt cikkeim távolról sem értek el olyan sikereket, mint az atomtudományos és a matematikai. Senki soha nem dicsért meg értük, nem is idézték őket. Feltűnés nélkül elmúltak. Van azonban egy szakma, amelyhez még az előbbieknél is többet értek, és ez — az ércbányászat. Ebből rengeteget tudok. Az első Selmecbányái lőporos robbantástól a modern ércdúsítási eljárások egynémely titkáig sok mindenről beszélhetnék. A foncsorolás sem titok előttem, sőt, az ún. anódszenny fogalmát is ismerem, ebből vonják ki legújabban a nemesfémeket, amelyek egyébként kihasználatlanok maradnának, mert a rézérc feldolgozásánál csak elenyésző mennyiségben fordulnak elő. Az új eljárás lehetővé teszi... stb., stb. Szóval ezt nagyon tudom. Az olvasó K0ZÖS ERŐVEL már bizonyára rájött, hogy ebben a szakmában képtelenség jó cikket írnom. Így is van. Nemhogy sikerem, de egyenesen balsikerem van az ércbánya szatról irt cikkeimmel. A legutóbbi, az aranybányászati kapcsán még levelet is kapott szerkesztőségünk, amelyben szakavatott mérnök négy pontban figyelmeztet elkövetett hibáimra. Perszeliogy tudom, hogy a kvarc az nem kőzet, hanem ásvány és vegyjele SiOi. De ez, mint ,.hozzáértőnek", olyan természetesnek tűnik, hogy nem tartom oly szükségesnek külön hangsúlyozni. Meghogy az aranyat nem ráköpéssel találják meg, hanem a pyritben geológiai elemzéssel? Ezt mindenki tudja, még én is. Mit vesztegessük erre a szót? Kitűnik, hogy fogalmam sincs arról, mi történik a külszínen a kifejtett érccel, pedig fejből fújom a technológiát. Csak azért, mert fél mondattal átívelem ezt a kérdést, hiszen fontosabb a mondanivaló: nem aranyat „szerez" az aranybányában a bányász, hanem szilikózist, s ezért is jobb, ha más termelésre megy át. Legközelebb a lélegzés érdekességeiről akartam cikket írni. Elvégre ezt tökéletesen tudom. Már negyven éve gyakorlom. Fogadni mernék, hogy tíz orvosszokértő tollat ragadna és meggyőzne róla, hogy nem értek hozzá. Talán igazuk is lenne. Ezért nem írom meg. VILCSEK GÉZA A KÖZELMÜLT politikai eseményei és ezek következményei arra figyelmeztetik a pedagógusokat, hogy az elkövetkező időben — már a kisiskolás kortól kezdve — fokozott figyelmet fordítsanak a gyermekek erkölcsi, politikai és világnézeti nevelésének. Fokozott éberséggel kell őrködni a nevelés eszmei tisztasága fölött, s minden korszerű eszközt meg kell ragadni nevelőmunkánk megjavítására, a múltban elkövetett hibák és következetlenségek kiküszöbölésére. Az eredményes nevelőmunka egyik alapvető feltétele, hogy a gyermekeket ért nevelői hatások — különösen a gyermek- és ifjúsági szervezetekben és az iskolában — . azonos elvi alapra épüljenek, s a módszerek azonosak legyenek. A nevelési módszerek gyakorlati alkalmazásában nagy jelentősége van az iskola, valamint az újjászervezett gyermek- és ifjúsági szervezetek szoros együttműködésének. Az alábbiakban e két igen jelentős nevelési tényező kapcsolatáról, az alsó tagozatos tanítók és a pionírvezetők közös feladatairól és együttműködésük lehetőségeiről szólunk. A legutóbbi párthatározatok hangsúlyozták a gyermek- és az ifjúsági szervezetek legfontosabb feladatát: az ifjúság és a gyermekek kommunista nevelésének az elmélyítését. Különös tekintettel kell lenni az erkölcsi és a politikai nevelésre. Az egyes iskolai szervezetek feladataikat csak akkor oldhatják meg sikeresen, ha a tantestületek segítik a pionírvezetők munkáját. Ezért a tantestületi 'értekezleteken, a pionírvezetők 'észvételével érdemlegesen kell foglalkozni a gyermekek erkölsl és politikai nevelésének a iérdéseivel. A problémákat aemcsak elvi síkon kell megtárgyalni, hanem fel kell tárni izokat a nevelési lehetőségeket is, amelyek az iskolai és a szervezeti munka folyamán kínálkoznak. A tapasztalt nevelők nagyon sok jó ötletet és tanácsot idhatnak a fiatal, s rendszerint kevés módszertani tapasztalattal rendelkező pionírvezetőknek. Az iskola igazgatójának a pionírvezetövel meg kellene beszélnie az iskola nevelési tervét és azt össze kellene hangolniuk a szervezet számára készítendő tervvel. A tantestületi értekezleteken konkrét formába kell önteni az iskola és a pionírszervezet együttműködését. A szoros együttműködés "feltétele, hogy a pionírok munkája jól szervezett legyen, s hogy a szervezésbe bekapcsolódó pedagógusok világosan lássák, milyen feladatok várnak rájuk a gyermekközösségek kialakításában és fejlesztésében. A felvetett problémák tantestületi megvitatásakor a helyi igényeket és szükségleteket is figyelembe kell venni, az eszmei-politikai nevelés kérdéseit előtérbe kell helyezni. A KISISKOLÁS korú gyermekek — szikrák — élete számtalan lehetőséget kínál, és szinte valamennyi mozzanatában alkalmas az erkölcsi-politikai nevelésre. Mégis, a gyakorlat azt jelzi, hogy a raj- és az őrsvezetők, illetve az alsótagozatos tanítók számára gondot okoz az egyes nevelési lehetőségek kihasználása. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a múltban a politikai nevelőmunka nem kapott megfelelő helyet a pionírcsapatok, a rajok és az őrsök életében. Nem igaz az az állítás, hogy a szikrák nevelésében még nem lehet politizálni. E nézet hamis voltát bizonyítják a kapitalista társadalmakban működő gyermek- és ifjúsági szervezetek nevelési programjai, melyek kitűnően álcázott módon politikai nevelési feladatokat is tartalmaznak. Az erkölcsi és politikai nevelés nem választható el a töb.bi nevelési feladattól, hanem azokkal egységben kell megvalósítani. A kisiskolások között végzett politikai nevelőmunka legfontosabb eszközei közé tartozik a példaképek választása. Az eszmények, példaképek választása a gyermekek életében az alsótagozatos korban jelentkezik először. A választás gyakran spontán módon történik, de az ügyes pedagógus és a pionírvezető helyesen befolyásolhatja azt; a gyermeket irányíthatja ebben a nevelési szempontból oly fontos mozzanatban. A példaképek választásánál nagy jelentősége van annak, hogy a Jelen körülményeket, a reális életre való felkészülést tartsuk szem előtt. Helyes, ha példaképül a történelem és a tudomány kiemelkedő képviselői mellett a szorgalmasan, becsületesen dolgazó embert, a szocializmus építőit állítjuk gyermekeink elé. E feladatot oly módon oldhatjuk meg, hogy az őrsi vagy rajösszejövetelekre kiválóan dolgozó ifjú kommunistákat, szülőket, munkásokat stb. hívunk meg, akik életük és munkájuk élményszerű ismertetésével, esetleg munkahelyükön tett látogatással, elmélyítik azokat a benyomásokat, amelyek szükségesek a példakép kiválasztásához. Nem az a cél, hogy a gyermek egy idealizált, a valóságtól távol álló eszményképet alakítson ki magában, hanem, hogy a felnőttek napi tevékenysége, élete és munkája alapján válasszon példaképet, és felnőtt korában hozzájuk hasonlóan becsületesen, és kitartóan akarjon dolgozni A kisiskolás gyermekre a nagyiokú érdeklődés jellemző, ám az újat válogatás, értékelés nélkül fogadják be. A hírközlő eszközök igénybevételekor számukra gyakran érthetetlen, de azért mégis izgalmas, bel- és külpolitikai kérdésekkel találkoznak. E tény komoly eszmei és politikai nevelési lehetőségeket rejteget, melyeket a pionírszervezetben és az iskolában is ki kell használni. Az egyes kérdéseket a gyermekeknek meg kell magyarázni. A nevelés annál eredményesebb lesz, minél őszintébb magyarázatot, illetve válaszokat adunk. a mc FEI.VILÁ arra kell kapitalista felnőttek ménybeszi zuk. A ki gött sokan tani életf< az élénk elbeszélést pet alkott tanítók és felelő fel életszemlé tik elő, mi: ban külö van. Az erkc terén nag munkához kialakítást sa a kisisk lyes, ha l< kekben a tív viszony a pionír ve nia, hogy sítsák: a tékű a fi végzett m nak, mint moly polii A tanul szony k kapcsolati ségi neveié zés fejlesz: nek törői fel kell f tanulókra get ki ke elősegítsé mányi mii jó közös: fontos a ben. A se; a gyenge désben n nem abba kat még résére ké A VÁ: ségek cs? azoknak lyeket a pionírvezi ka során Meggyőzi tók és megvalós hatékon gítik maj GOSÍTÓ munkánknak irányulnia, hogy a országokban járt >yakran felületes élolóit ellensúlyozlszín káprázata mönem látják az otrma visszásságait, s antáziájú gyermekek ik alapján hamis kéítnak maguknak. A a pionírvezetők megv|ilágosítással a reális et kialakítását segílyre a kisiskoláskorösen naev szükség lcsi-politikai nevelés ion fontos feladat a való helyes viszony . E feladat megoldáoláskorban akkor heíalakítjuk a gyermeanuláshoz való pozit. A pedagógusnak és setőnek oda kell hata gyermekek tudatoó tanulás azonos érinőttek becsületesen inkájával. A tanulása munkának is, koikai jelentősége van. ishoz való helyes vtalakítását szorosan a kell hozni a közösössel, a közösségi érésével. A gyermekekdniük kell egymással, gyelniük a gyengébb és minden lehetősé11 használniuk, hogy a közösség tanulmkájának sikerét. A égi szellem nagyon tanulásra serkentés^ítség azonban ne csak tanulókkal való törőyilvánuljon meg, ha1 1 is, hogy a jó tanulójobb eredmények eléizteti. zb ILT nevelési lehetők egy részét képezik feladatoknak, amepedagógusoknak és a : itőknek a nevelőmunmeg kell valósítaniuk, désünk, hogy a tanipionírvezetők ezek itását a jövőben egyre yább módszerekkel se& elő. \ D.