Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-14 / 11. szám, csütörtök

gető helyzet. • Felajánlották elvtársi támogatásukat és se­gítségüket a lielyzet rendezésére, kimerítettek valamennyi számba Jöhe'o politikai lehetőséget, hogy felelősségteljes kommunista eljárásra serkentsék A. Dubčekot és köve­tőit. A jobboldali opportunista erők vezetői hivatalosan ki nyilatkoztatták a szocialista országokkal való barátság politikáját, azonban képmutatóan elkendőzték, s a való­ságban támogatták népeinknek a szovjet nép iránti ha gyományos és mély barátsága tompítására elnémítá­sára irányuló törekvéseket. Igyekezetükben, hogy meg­gátoljanak mindent, ami felújíthatná a CSKP. és a ,szo cialís'ta országok testvérpártjai közti bizalmat és megér­tést, a jobboldali erők keresztülvitték, hogy 1968 júliusá­ban a CSKP küldöttsége távol maradt a testvérpártok varsói tanácskozásáról, s ezzel ráléptek a szövetsége sekkel való szakítás útjára. A CSKP KB elnöksége, néhány tagjának ellenállása dacára, a varsói, jevelet könnyelműen visszautasította, s pártunk és a szocializmus legalapvetőbb érdekeivel el­lentétes eljárást választotta. Az elnökség válaszában el­kendőai a jobboldali és ellenforradalmi veszély komoly­ságát. amire szövetségeseink levelükben elvtársiasam fel­hív,ták a figyelmet. A májusi plénum határozatéval el­lentétben az elnökség válaszában azt hangoztatták, hogy társadalmunk számára a fő veszély a> „konzervativiz­mus". , A pártban és a társadalomban kialakult feszült hely­zetben ült össze a CSKP KB júliusi plénuma, améíy azonban nem talált magában elegendő erőt' és bátorsá­got, hogy szembeszálljon a CSKP KB elnökségéilek Hely­telen eljárásával, sőt, az elnökség álláspontját még iga­zolta is. Ez nagyban hozzájárult a kommunisták közt és az egész társadalomban uralkodó dezoriéntá'ció elmé­lyüléséhez. Az 1968. évi júliusi plenáris ülés alapjaiban hibás határozatának hatálytalanítására csak a CSKP KB 1969 szeptemberi plénumán került sor. A testvérpártok nagy türelemmel kezdeményeztek tár­gyalásokat a CSKP vezetőivel, amelyeken megoldották volna a csehszlovákiai ellenforradalmi helyzetből és a szocializmus érdekeit veszélyeztető fejlődésből eredő, s a kölcsönös kapcsolatokban megnyilvánuló bonyolult prob­lémákat. Az ágcsernyöi tanácskozáson az SZKP Politikai Bizottsága apellált pártunk vezetőihez, hogy tudatosítsák kommunista és internacionalista felelősségüket, és saját erőből oldják meg a Csehszlovákiában kialakult veszélyes helyzetet. A CSKP KB elnöksége egyes tagjainak álláspontja me­rőben ellentétes volt. A jobboldali vezetők nem utaztak az ágcsernyöi tárgyalásra becsületes szándékkal. Egymás közt nem titkolták szándékukat, hogy ismét'félrevezetik leghűbb szövetségesünket, hogy ezzel is időt nyerjenek a CSKP XIV. kongresszusáig, amely számukra végleges győzelmet hoz majd. Képmutató módon hangoztatták el­határozásukat, hogy azonnali Intézkedéseket tesznek a szocialistaellenes erőkkel és az ellenforradalmi szerveze tekkel szemben. Ezt a szerepet játszották az öt szocia­lista ország vezetőinek bratislavai találkozóján is. Az ágcsernyöi és a bratislavai tanácskozások után A. Dubček is követői a CSKP vezetésében a szövetségesekkel folytatott tárgyalások alkalmával tett ígéretek megvaló­sítása elodázásának taktikáját választották. Ezenfelül félremagyarázták a tanácskozások eredményét, s úgy állították be, mintha saját győzelmükről lenne szó. A. Dubček nemcsak hogy ignorálta, de a CSKP vezetése előtt el is titkolta a testvérpártok indokolt aggodalmait a szocializmus sorsa iránt Csehszlovákiában és az európai béke iránt. A pártvezetés más jobboldali képviselőivei együtt meggátolta a CSKP KB plenáris ülésének össze hívását, amelyre ebben a bonyolult helyzetben nagy szük ség lett volna. Képmutató módon megtagadta azt az elvet, amely alá Bratislavában ö is ünnepélyesen oda Irta nevét: „A szocialista vívmányok támogatása, védelme és megszilárdítása, melyeket a nemzetek hősies kitartás sal, valamennyi ország népének áldozatos munkájával értek el — minden szocialista ország közös internacio nallsta kötelessége." m. Az ellenforradalom céljai Csehszlovákiában azonosak voltak, mint Magyarországon 1956-ban, csak a taktika változott, tekintettel az eltérő körülményekre és időszak­ra. Nálunk a modern imperializmus céljainak megfelelőén cselekvő szocialistaellenes erők főleg a politikai, ideoló­giai és hatalmi destrukció módszereire összpontosították figyelmüket, s arra, hogy ellenforradalmi céljaikat hosz­szabb ideig tartó szakaszban valósítsák meg, mint annak Idején Magyarországon. Ezek . az. erők azonban nálunk is számoltak azzal, hogy kellő időpontban, ha terveik ellen­állásba ütköznének, a marxista—leninista káderek és a szocializmíis- ügyéhez hű állampolgárok ellep fizikai tep­rorhadjáratot indítanak. . h Mai ismereteink alapján már .féleletet adhatunk a kér­désre: miként, fokozódott a népjink forradalmi vívmányai elleni ypszéTy, 1 somiért nem sikerült megállítani az ese­mények,.ellenforradalmi, alakulását,. és saját erőből meg­védeni a szocializmus ügyét Csehszlovákiában, akár poli­tikai harccal, akár pedig saját 'hatalmi eszközökkel. A szocialista forradalom továbbfejlesztésének folyamata a szocialista világrendszer feltételei közt olyan objektív törvényszerűségek és kötelező kritériumok alapján tör­ténik, amelyek a nemzeti sajátosságok tiszteletben tartá sával meghatározzák a szocialista hatalom jellegét és megteremtik ..az _állandó társadalmi forradalmi .fejlődés feltételéit. E., törvényszerűségek, megszegése, figyelme? kívül hagyása súlyos károkat okozhat a szocializmus ér­dekeinek, s lij iíor kerül azok-teljes, tagadására és.eluta­sítására. ŕ aJjk'or az, ilyen , eljárás lényegében -már szo­cialístaéílenes ,és ellenforradalmi jelleget ölt A szocia­lizmus állandó, tartós értékei: .. • : r. — A munkásosztály, s élcsapatának, a kommunista párt­nak • vezető 'szerepe; — A szocialista államnak, mint a proletariátus diktatú­rája eszközének szeEepe; — A marxista—leninista ideológia és annak érvényre jut­tatása mindenfajta tömeghatású eszközzel; — A szocialista társadalmi • tulajdonban levő termelőesz­közök és a néj)gazdaság tervirányítási alapelvei; — A i>r.otetár internacionalizmus alapelvei, sv azok kö­vetkezetes érvényre juttatása a külpolitikában, főkép: pen a Szovjetunióhoz fűződő viszonyban. Az 1368 január, utáni fejlődés bizonyítja, hogy a jobb­oldal céltudatos támadást intézett a szocializmus vala­mennyi" alapvető értéke és normája ellen, s rendszere­sen bomlasztotta a pártot és az egész politikai szocia­lista rendszert. Ezt a széles körű nyomást még az is se­gítette, 'hogy A. Dubček,- aki kezdetben élvezte a párt és az orázág bizalmát, fokozatosan letért a marxista­leninista pozíciókról, a -jobboldali opportunista és szo­cialistaellenes erők uszályába került, s végül azok jel­képévé vált. 1. Csehszlovákia Kommunista Pártja 1988-ban fokozato­san megszűnt a szocialista társadalmi rendszer irányító központjává lenni. A revizionizmus hatása alatt elvesz­tette a marxista—leninista párt jellegét, ami megfosz­totta annak lehetőségétől, hogy a társadalomban vezető szerepet töltsön be. A demokratikus centralizmus elveinek megtagadása következtében a pártot fokozatosan meg­fosztották akcióképességétől. A CSKP Központi Bizott­ságát pedig teljes egészében megfosztották a döntés le­hetőségétől azokban a kulcsfontosságú kérdésekben, ame­lyek az alapszabályzat szerint kizárólag annak hatáskö­rébe tartoztak. A CSKP KB és a titkárság ingatag elemeinek magatartása elősegítette az agresszív jobboldali csoportokat abban, hogy a párt kerületi és járási bizottságainak és a nagy­üzemek pártszervezeteinek döntő többségét hatalmukba kerítsék. A CSKP KB elnökségének és titkárságának jobb­oldali képviselői és a CSKP egyes osztályainak vezetői a revizionista és nacionalista erők szószólóivá váltak, meg­bénították a munkásosztály aktivitását és paralizálták el­lenállását az országban egyre elhatalmasodó ellenforra­dalmi bűnszövetkezet ellen. Szabaddá tették a teret a jobboldali és antiszocialista erők bomlasztó tevékenységi számára, s így hozzájárultak a megfélemlítés és a félelem légkörének kialakításához. A CSKP vezetőséginek jobboldali elemei nemcsak el­tűrték, hanem még buzdították is az általános támadást a pártapparátus ellen, megbénították tevékenységét, sőt a választott szervek tevékenységét is. A pártapparátust ugyanakkor különféle bizottságokkal és aktívákkal pó­tolták, amelyek a valóságban a jobboldali elemek cso­portulásai vultak és újabb nyomást fejtettek ki poli­tikai életünkre. E bizottságok és aktívák összetételéről nem a pártszervekben döntöttek. A pártapparátusban és másutt is előretörtek ď különféle opportunisták és karri­eristák, akik abbeli igyekezetükben, hogy megnyerjék a jobboldallak kegyét, rágalmazták és gyalázták a párt te­vékenységét és dicső múltját. A CSKP-n belül beállt bomlás méreteire jellemző, hogy soraiból aktív jobboldali opportunista és szocializmusel­lenes tevékenységért ki kellett zárni a CSKP KB négy tit­kárát, a kerületi bizottságok kilenc vezető titkárát és a járási pártbizottságok 59 vezető titkárát. A Központi Bi­zottság, a kerületi bizottságok és járási bizottságok több mint egy harmadának le kellett mondania és sok tagját ki kellett zárni. A CSKP KB, mint a pártnak a kongresszusok között működő legfőbb szerve és annak végrehajtó szer­vei nem teljesítették többé az irányító törzskar feladatát a szociálist! társadalom fejlesztésében és forradalmi vív­mányainak védelmében. A. Dubček és hivei, akik saját maguk számára monopolizálták a döntés jogát a pártve­zetésben, paralizálták az elnökség és a CSKP Központi Bizottságának tevékenységét. Lehetetlenné tették a haté­kony intézkedések elfogadását abban az időben, mikor az még lehetséges volt, s az ellenséges és reakciós erők számára engedték át a tontos posztokat. Igy lokozódott és növekedett az ellenforradalom önbizalma és támadó­kedve, míg gyakorlatilag megszűnt a hazai politikai és hatalmi eszközökkel való elnyomásának lehetősége. 2. A szocialista hatalom bomlása is jelentős mértékben előrehaladt. A. Dubček magatartása a párt élén, valamint O. Cerníknek, mint kormányeluöknek a magatartása nagy­mértékben hozzájárult a szocialista állam hatalmi szer­veinek, a biztonsági szervek, az igazságszolgáltatás és a hadsereg bomlasztásához, amit teljességgel kiaknáztak rendszerünk hazai és külföldi ellenségei. A kormány tevékenységét és magatartását 0. Cernl­ken kívül más jobboldali tényezők is meghatározták, s így gyengítették a szocialista társadalom államvezetését, deformálták a gazdasági reform célkitűzéseit és minden­képpen szabaddá tették a teret a revizionista és a szocia­lizmusellenes koncepciók számára az állam politikájának minden lényeges területén. Ezek közé tartozott elsősor­ban O. Šik, aki a gazdasági élet területére vonatkozó re­vizionista koncepcióitól és a politikai rendszer megvál­toztatásának „elméleti" javaslataitól fokról fokra elju­tott a szocializmus nyilvánvaló elárulasáboz, s végül a nyu­gati antikommunista központok tucatszerű kiszolgálója­ként végezte. O. Černík, mint kormányelnök ignorálta az elvtársak kritikus megnyilvánulásait és javaslatait a kormányban és a nemzeti bizottságok választott funkcionáriusainak meg­nyilvánulásait is. Lényegében bénította a negatív jelensé­gek eltávolítására irányuló kezdeményezést. Nem tájékoz­tatta objektíven a kormányt, s főleg a kormányelnökség tagjait az ország valóságos helyzetéről, sem azokról a komoly kérdésekről, amelyek a Szovjetunióhoz és más szövetségeseinkhez fűződő kapcsolatainkban merültek fel, annak ellenére, hogy ezek a kérdések folytonosan napi­rendre kerültek a CSKP KB elnökségének ülésein. így elszigeteltségbe kerültek azok a kormányelnök-helyette­sek és miniszterek, akiket nyugtalanított a fennálló helyzet és határozott intézkedéseket követeltek a növe­kedő veszély elhárítására. A hatalmi szervek tulajdon­képpeni küldetésének és tevékenységének fokozatos meg bénítását a jobboldal nagyon átgondoltan, nyíltan és ti tokban hajtotta végre. Azt akarta elérni, hogy szükség esetén ezek a szervek képtelenek legyenek határozottan fellépni az ellenforradalom ellen és megvédeni a mun­kásosztály hatalmát, sőt, ellenkezőleg, hogy a politikai fordulatra tölt jobboldali körök alkalmas pillanatban visszaélhessenek velük. Ugyanakkor nupirentlre tűzte az 1948 februárja után oszt^ly.alapon végrehajtott igazság­tétel minden aktusának hatálytalanítását, s itt arcátlanul visszaüt azzal a ténnyel, hogy a párt beismerte és kri­tizálta a szocialista törvényesség megsértésének az ötve­nes években elkövetett eseteit. Fokozatosan olyan he tyzet állt elő, hogy az állam hatalmi szerveinek becsületes dol­gozóit politikailag lefegyverezték és elszigetelték, míg az ellenforradalmi és kimondottan bűnöző elemek provo­katív magatartása és szemtelensége nem talált ellenállás­ra s az államhatalom nem sújtott le rájuk. A biztonsági szervek becsületes tagjait dezorientálta már önmagában véve az a tény, hogy J. Pavél belügyminiszter semmi­képpen sem titkolta az állambiztonsági szervek likvidá­lására irányuló szándékát. Ezt nyíltan meghirdette és a gyakorlatban meg is kezdte szándéka megvalósítását. És nem titkolta azt sem, hogy azonosul a revizionista és a szocialistaellenes erők programjával. A párt- és államvezetés nemhogy csak nem vonta fele­lősségre J. Pavelt páit és szolgálati vonalon, de teljes tét­lenségével elősegítette a pártatlan liberalizációt a biz­tonsági szervekben és az igazságszolgáltatás szerveiben, ami következményeiben- elkerülhetetlenül a csehszlovák állampolgárok politikai és jogi biztonságának elvesztésé­hez vezetett. Az általános fejljdés a párton belül és az egész tár­sadalomban szükségszerűen negatív következményekkel járt a csehszlovák hadsereg tevékenységére .és politikai­morális állapotára nézve is. A hadsereg új vezetése 1968 áprilisában kezdett kialakulni már a bizonytalanság és a jobboldali nyomás teremtette légkörben, mikor a po­litikai bomlást a hadseregben a fegyelem minden tekin­tetben való lazulása kísérte s ugyanakkor az oszthatatlan parancsnoki jogerőnek egy szocialista országban elkép­zelhetetlen megsértésére került sor. A jobboldal egyik politikai és eszmei központja volt a Katonai Akadémia, ahol 1968 nyarán végül is egy hivata­los memorandum született, mely az állam és a párt ka­tonapolitikájának a XIII. kongresszuson jóváhagyott el­veit kívánui felülvizsgáltatni, s azt követelte, hogy a csehszlovák katonai rendszert a Varsói Szerződéshez fűző­dő viszonyunk revíziója alapján helyesbítsük. A hadse­regben tapasztalt negatív jelenségek elburjánzását jelen­tős mértékben elősegítette V. Prchlík tábornok, aki 1968 januárja után a politikai főcsoportfőnökség elnöki tisztségét odahagyva átvette a vezetést a CSKP KB-nek a hadsereg, a biztonsági szervek, a bíróságok és az ügyészség pártinun­káját irányító osztályán. V. Prchlík a hadseregben, a köz­biztonságban, a bíróságokon és az ügyészségben az oppor­tunista irányzat aktív végrehajtója lett, ami a jobboldalnak megkönnyítette, hogy a hadseregben sok jelentős tisztséget saját exponenseivel töltsön be. A hadsereg és a biztonság akkori állapota a párt befolyásának megerősítésére ha­tározott intézkedéseket követelt meg. Ám épp az ellenke­zőjére került sor. Káderintézkedések helyett A. Dubček javaslatára megszüntették a CSKP KB biztonsági és védel­mi osztályát. A legmagasabb pártszerv így elvesztette azt a fontos eszközt, mely a hadseregben és a biztonsági szervekben lehetővé tette a kommunisták irányítását. Ezek és más tények is arról tanúskodnak, hogy a cseh­szlovák hadsereg politikai és harci készültsége jelentős sérülést szenvedett. Hogy hadseregünket erősen megfer­tőzte a jobboldali opjjortunizmus, azt az a tény is bizo­nyítja, hogy a katonai alakulatok mellett működő párt­szervezetek számos tagját szocializmusellenes tevé­kenységük és a katonai szabályzat durva megsértése miatt kizártuk a pártból és ezek közül sokan kénytele­nek voltak távozni a hadseregből. A legmagasabb törvényhozó testületben — a Nemzet­gyűlésben is — a jobboldali képviselők csoportja, élükön Josef Smrkovskýval. a Nemzetgyűlés elnökével — ragad­ta magához a döntő jelentőségű posztokat, josef Smr­kovský körül mesterségesen létrehozták az úgynevezett „néptribün" kultuszát, hogy minden kérdésben neki jut­tassák a dör.tő szót. J. Smrkovský és segítőtársai a parla-

Next

/
Oldalképek
Tartalom