Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-14 / 11. szám, csütörtök

levonni belőlük a szükséges következetetéseket. A Dubček, O. Černík, J. Smrkovský és más jobboldali képviselők felelőtlenül és hitszegően fogták fel a megállapodás teljesítését. Lényegében az illegális vysočanyi kongresszus eredményeit támogatták, bár a moszkvai tárgyalások folyamán kijelentették, hogy nem ismerik el annak jogérvényességét. Egyúttal összehangolták magatartásukat e kongreszszus szervezőivel, akik közül többet kooptáltak a CSKP KB-be, ahol jelentős mértékben megerősítették a jobboldal befolyását. Ugyanakkor a CSKP KB elnökségének összetétele is megváltozott, mégpedig a jobboldal javára, bár a KB-ból visszahívták F. Kriegelt, de kulissza mögötti machinációk következtében O. Švestka, D. Kolder, E. Rigó és A. Kapek elvtársat is megfosztották tisztségétől. Nagy hibát követett el a CSKP KB, mikor ezen az ülésen jóváhagyta számos jobboldali opportunista exponens soraiba való kooptálását, valamint a KB elnökségi tagjai számának kibővítését, mert Így az elnökségbe is bekerült egy egész sor jobboldali. A. Dubček a CSKP KB augusztusi ülésén elmondott beszédében mindenképpen mentegetni igyekezett opportunista irányzatát, elködösítette a moszkvai megállapodások tartalmát, és kibúvót keresett az annak alapján párt- és államvezetésünkre háruló kötelezettségek alól. Ugyanakkor békülékeny állást foglalt az illegális vysočanyi kongresszussal szemben. A CSKP KB 1969. szeptember 25—26-i ülésén ezt a kongresszust érvénytelennek minősítette, s úgy jellemezte, mint a CSKP KB egyes tagjai és a CSKP prágai városi bizottsága jobboldali többségének megengedhetetlen frakciós tevékenységéből adódó következményt. Határozatával megerősítette e frakciós gyülekezet hatálytalanítását és hatályon kfvül helyezte a CSKP KB elnökségének 1968. augusztus 21-1 osztályellenes, internacionalizmusellenes és pártellenes nyilatkozatát. Az a tény, hogy a CSKP KB 1968. augusztus 31-i ülésén elfogadta a moszkvai jegyzőkönyvet, rendkívül messzeható jelentőséggel bírt. Az augusztusi ülés pozitív tette az volt, hogy G. Husák és L. Svoboda elvtársat kooptálta a Központi Bizottságba és beválasztotta őket a CSKP KB elnökségébe. A két elvtárs elvszerű föllépése a plenáris ülésen döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a KB jóváhagyta a moszkvai jegyzőkönyvet és állást foglalt az élet normalizálásának programja mellett. A normalizáció érdekében elsősorban is tömöríteni kellett minden egészséges erőt a párton belül és a párton kívül is, hogy döntő csapásl mérhessünk a reakcióra, le kellett leplezni a jobboldali opportunistákat és igazi céljaikat, nyílt politikai harcban legyőzni a jobboldalt, kiragadni kezéből a döntő hatalmi posztokat és eszközöket, főleg a tömegtájékoztatási eszközöket és a dolgozók széles tömegeit kiragadni befolyásuk alól. Ugyanakkor ez a harc rendkívül nehéz és bonyolult feltételek közepette zajlott le. Sok ember az eszmei zűrzavar áldozata lett és képtelen volt megszabadulni a tájékoztatási eszközök által keltett és folytonosan élesztett érzelmektől. A nemzeti egység jelszava varázsszóvá vált, mely becsületes kommunisták és az internacionalizmus szellemétől áthatott dolgozók erkölcsi és politikai megfélemlítésére szolgált. Nyomásával és nacionalista izgatásával, melynek intenzitása már elviselhetetlenné kezdett válni, a jobboldal elképzelhetetlen károkat okozott. így felelősség terheli sok szerencsétlen családért, mivel azok egyes tagjait elragadta a nacionalista és szovjetellenes gyűlölködés örvénye, sőt egyesek hazájukat is elhagyták. Az augusztus 21-ét követő első hetekben a jobboldali és opportunista erők még nagyon szemtelenek és bizako dók voltak. Abban reménykedtek, hogy A. Dubčekben, O. Černfkben és más jobboldaliakban, akik megmaradtak a párt- és államvezetésben s a politikai rendszer egyéb szervezeteiben kétarcú politikát folytattak, oltalmazóikra lelnek, s hogy a közvélemény befolyásolására alkalmas eszközök segítségével lényegében az augusztus előtti szellemben hathatnak, anélkül, hogy kellően megszervezett ellenállásba ütköanének. Ám az ellenforradalmi elemeknek nem adatott meg, hogy sokáig örülhessenek némely sikereiknek, amelyeket 1968 augusztusa után eleinte elértek. 1968 októberében a Nemzetgyűlés jóváhagyta a szovjet csapatok Csehszlovákiában való ideiglenes állomásozásáról szóló szerződést, mely erélyesen keresztülhúzta számításaikat. E szerződés jóváhagyása jelentős politikai és lélektani tényező volt, mely minden igazi kommunistának és a szocializmus becsületes híveinek biztonságot adott, és további küzdelemre ösztönözte őket a szocializmus összes értékeinek megtisztításáért és megszilárdításáért. tgy volt ez a Szovjetunió további hatékony segítségével is, mely általános jelleget öltött és életfontosságú jelentőségű volt országunk számára. A rendkívüli gabona, olaj, színesfém és más nyersanyag szállítmányok biztosították népgazdaságunk menetét és keresztezték a jobboldali és szocialistaellenes erők minden lehető spekulációját, amelyeket összekapcsoltak a gazdasági élet zavarainak és fejetlenségének politikai és másféle következményeivel, s amit tudatosan akartak előidézni. Felbecsülhetetlen értékű volt az Ideológiai segítség, melyet az SZKP nyújtott pártunk egészséges magvának. Az egészséges mag a szovjet kommunisták helyes tájékoztatása és lenini állásfoglalása alapján helyesen tudott orientálódni a bonyolult helyzetben és megszilárdította elvi internacionalista állásfoglalását. Az újra kialakulófélben levő marxista—leninista baloldal és képviselői a CSKP KB elnökségében s titkárságában, valamint a Központi Bizottság plénumában és a pártszervekben azt a célt tűzték ki, hogy megtisztítják a pártot és egész társadalmi életünket a revizionizmus, az opportunizmus és a nacionalizmus hordalékától, megfosztják a szocialistaellenes, ellenforradalmár erőket befolyásuktól, felújítják s továbbfejlesztik társadadaimi rendszerünk erejét. A jobboldal és az ellenforradalmár erők által támadott egészséges erők a „nemzeti egység" kispolgári jelszavával szembehelyezték a munkásosztály vezette dolgozók forradalmi szövetségének egyetlen helyes koncepcióját. Emellett türelemmel ki kellett küszöbölniük a bizalmatlanságot és a megértés hiányát, fokozatosan megnyerték azokat a becsületes elvtársakat és polgárokat, akik az augusztusi napokban átmenetileg meginogtak és most az igazságot keresték. Az ilyen koncepció megvalósítása nehéz volt, mivel a jobboldali opportunista erők augusztus 21-e után is megtartották csaknem valamennyi pozícióikat, sőt, egyes helyeken még meg is szilárdították. Figyelembe véve e tényt, a párt egészséges magva a politikai harc rendkívüli formáit is alkalmazta, annál is inkább, hogy a sajtó, a rádió és a televízió a jobboldal kezében maradt. Az augusztus utáni időszakban fontos szerepet játszott a Zprávy című folyóirat, amely jelentős ideológiai hatást gyakorolt s egyúttal az egészséges erők szervezeti egyesítésének fontos eszköze volt. Abban az időben, amikor a hivatalos pártsajtó nem teljesítette küldetését, a dubčeki kétarcú politikai irányvonalat támogatta, a Zprávy fokozta az igazi kommunisták forradalmi és osztályöntudatát, segítséget nyújtott nekik, hogy a pártban kialakítsák az igazi marxista—leninista irányvonalat. Az internacionalista baloldal a személyes agitációtól áttért a nyílt politikai fellépésekhez és akciókhoz. Ezzel kapcsolatban ki kell emelni számos háború előtti párttag becsülettességét, kezdeményezését. Ezek az elvtársak teljes energiájukkal azért küzdöttek, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja visszakapja forradalmi becsületét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 51. évfordulójával kapcsolatban jelentős erőpróbára került sor a jobboldal és a baloldal között. Hosszú hónapok után, melyek során a jobboldali és a szocialistaellenes elemek elfojtották a Szovjetunió iránti barátság minden nyilvános megnyilatkozását, újból nyilvános gyűléseket valósítottunk meg a Nagy Október tiszteletére. Megmutatkozott, hogy az ellenforradalom még nem kapitulált. Ezt bizonyították a különböző rendbontások, az emlékművek lerombolása, a szovjet zászlók elégetése stb. A marxista—leninista baloldal első jelentős sikere a CSKP Központi Bizottságának 1968 novemberi plenáris ülése volt. A baloldal erre az ülésre támaszkodva újabb kezdeményezést és aktivitást fejthetett kl. A plénum eredtak a pártba ls, főképpen az ideológia terére ás a tömegtájékoztatási eszközökbe. Csatlakoztak hozzájuk azok, akik megtorpantak • a nehézségek előtt és elvesztették hitüket a forradalmi távlatokban, továbbá azok, akik a szélsőséges dogmatizmustól eljutottak a revizionizmusig. A jobboldali erők belső felvonulása szoros összefüggésben áll a világ antikommunista eszmei központjaival. Ezek évekig tartó tevékenysége, az ideológiai diverzió módszerei, együtt a különböző lélektani manőverekkel, céltudatosan arra törekedtek, hogy a CSSZSZK-ban fokozatosan lejárassák a szocializmus valamennyi alapvető értékét, s megerősítsék a revizionizmus befolyását a párt belső organizmusában. Ezek a központok Csehszlovákiával szemben közös taktikát alkalmaztak, kihasználták belső gyengeségeinket, amelyek a CSKP-n belül megnyilvánuló válságjelenségek felhalmozódásából eredtek. \ Ezek az antikommunista körök arra törekedtek, hogy felélesszék a polgári nézetek maradványait, illúziókat keltsenek a kapitalizmusról, felszítsák a nacionalizmust és a szovjetellenességet, kétségbe vonják a párt vezető szerepét és a munkásosztály hegemóniáját, a forradalmi harc osztályjellegét és a szocializmus alapeszméit általában. A belső és külső revizionista és szocialtstaellenes erők összpontosított, jól szervezett és koordinált, irányított támadására a párt nem volt kellőképpen felkészülve, sem felvértezve. A jobboldali opportunizmus és revizionizmus beszivárgásának veszélyét lebecsülték, az ideológiai munka terén felelőtlen visszavonulás és elnézés uralkodott. Szavakkal ugyan gyakran felhívták a figyelmet az .„ideológiai diverzió veszélyére, de a konkrét lépések elmaradtak. Meggyengült a párttagság és a dolgozók marxista-leninista nevelése. A párt fokozatosan eszmeileg lefegyverzett szervezetté vált. A pártban évekig lebecsülték az elméleti munkát, s felületes formalista hozzáállással közelítették meg a párttagságra való eszmei hatás kérdését. Még az olyan elméleti pártintézmények is, mint a CSKP Párttörténeti Intézete, a Pártfőiskola, a Politikai Tudományok Intézete, már jóval 1968 előtt a különböző revizionista koncepciók aktív hordozóivá váltak. E helyzet kialakulásában részesek J. Hendrych és V. Koucký, akik az elmúlt időszakban felelősek voltak ezért a pártmunka-szakaszért. A legnagyobb károkat V. Slavík és Č. Císaf okozta, akik szélesre tárták az ajtókat a jobboldali opportunizmus előtt. A revizionista pártellenes és szocialistaellenes platform érvényesítésére kirívó nyílt kísérlet volt a P. Kohout, M. Kundéra, K. Kosík, L. Vaculík és J. Procházka körül tömörülő jobboldali írócsoport fellépése a IV. írókongreszszuson, azzal a céllal, hogy e platform számára megszerezze a nyilvánosság támogatását. A párt egészséges, marxista—leninista irányzata tudatosította a helyzet komolyságát, őszintén törekedett a' hibák felszámolására, követelte a hibák helyrehozását, s ennek érdekében kész volt megtenni minden erőfeszítést. Kifejezésre juttatta a párt döntő többségének nézetét. A pártvezetés azonban nem értette meg és nem is támogatta ezt az őszinte törekvést, s nem is állt ennek az irányzatnak az élére. Noha a pártvezetésen belül is voltak - nézetkülönbségek, a politikai irányvonalat elsősorban A. Novotný állásfoglalása határozta meg. A. Novotnýnak egyáltalán nem volt érzéke a koncepciózus munkához, a bíráló hangokat általában elutasította, s nem tett különbséget a jószándékú bírálat és a jobboldali támadások közt. Gyak ran élesebben lépett fel a párt helyzetének javítására törekvő erőkkel szemben, mint a jobboldali elemek ellen. Ahelyett, hogy a marxista—leninista irányzat élére állt volna, a valóságban fékezte a párt felsorakozását a XIII. kongresszus határozatainak megvalósítására, az eszmei és akcióegység megteremtésére, a párt vezető szerepének megszilárdítására. A Központi Bizottság és az elnökség több határozatának súlyát csökkentette A. Novotný következetlen ős egyoldalú magyarázata, amivel tulajdonképpen kétessé tette e határozatokat, annak ellenére, hogy azokkal előzőleg egyetértett. A. Novotný hibái némely egyéni tulajdonságából származtak i a kollektív munka lebecsüléséből, önteltségből, szubjektivizmusból, nagyzolásból és az emberekkel szemben tanúsított gyanakvásból. E hibákban kétségtelenül részük van egyes közeli munkatársai kritikátlan magatartásának ls. A helyzetből kivezető út és a párt aktivizálása érdekében kifejtett törekvés ezért összpontosult A. Novotný vezető pártfunkcióból való távozásának kérdésére. 1967-ben, a februári, májusi, szeptemberi és októberi KB-ülásen az eddig felszín alatt érlelődő problémák, ellentétek nyílt formában a legfelsőbb j>ártfórum elé kerültek. Ezekben az ellentétekbea azonban már megvolt a helyzet indokolt bírálata, s e helyzet okainak bírálatával néhány KB-tag opportunista, a párt- és szocializmus alapeszméi ellen irányuló megnyilvánulásával keveredett. Fontos szakaszt jelentett a CSKP KB 1967 októberében összehívott plénuma, amely a párt helyzetével és feladataival foglalkozott. Előkészítésében nagy szerepet játszott a párttagság állásfoglalásának széles körű, reprezentatív vizsgálata. E véleménykutatás során a pártmunka időszerű feladatairól 60Q pártszervezet nyilatkozott. Az eredmények komolyan figyelmeztettek a meghirdetett célok és az elért eredmények közti ellentétekre, a bürokrácia megnyilvánulásaira, a pártdemokrácia elveinek megszegésére, a fegyelem alacsony színvonalára, a kommunisták növekvő passzivitására, a vezető pártszervek és az alapszervezetek közti kapcsolat gyengülésére, valamint a gazdasági kérdések következetlen megoldására. Az állásfoglalások egyúttal elutasították a párt történetének és munkájának befeketítését, a kispolgári negativlzmust, a szovjetellenes támadásokat és a revizionizmust. A pártvezetés nyílt és éles bírálata volt ez, de egyúttal a párt elhatározását és akaratát jelentette a felgyülemlett nehézségek áthidalására. 1967-ben az októberi plenáris ülésen már nyíltan felszínre jutottak a Központi Bizottságon belüli ellentétek a helyzet megítélésében és a kiút megválasztását illetően. A. Novotný a plénumon mondott beszédével szembe állította magával a KB tagjainak nagy többségét, s annyira kiélezte a helyzetet, hogy halaszthatatlanná váltak a pártvezetésben a személyi változások. A KB napirendre tűzte, de nem oldotta meg a pártpolitika alapvető kérdéseit, sem a Központi Bizottság és szerveinek tevékenységével összefüggő feladatokat. A decemberi plenáris ülésen a KB tagjainak többsége bírálta A. Novotný munka- és irányítási módszereit, s követelte, hogy a bírálat és önkritika szellemében elemezzék a Központi Bizottság, a CSKP KB elnöksége és titkársága politikáját és tevékenységét. A vita középpontjába a párton belüli helyzet, a XIII. pártkongresszus határozatai teljesítése közben felmerülő fogyatékosságok felszámolásához szükséges elvi jelentőségű intézkedések sürgetése, s annak követelése állt, hogy A. Novotný távozzon az első titkári funkcióból. Az az elszántság, mellyel A. Novotný'védte személyes pozícióját, végül is arra vezetett, hogy a KB figyelme elsősorban a pártvezetés kérdésének megoldására irányult. Ez is oka volt annak, hogy a plenáris ülés nem leplezte le idejében azoknak a KB-tagoknak a platformját, akik a vita során a helyzet megítélésében és a párt további útját illetően lényegében pártellenes és revizionista pozíciókból indultak ki. (O. Šik, V. Slavík, F. Vodsloft, ]. Smrkovský és még mások.) A decemberi plenáris ülés félbeszakítása konkrét határozatok nélkül, s január első napjaira való elnapolása a végletekig fokozta a feszültséget, nemcsak a KB-ban, a pártaktíva tagságában, hanem az egész pártban és társadalomban. Csak akkor, amikor A. Novotný felismerte, hogy minden manőverezés és kísérlet ellenére sem tudja megszerezni a KB többségének támogatását, széles körű, nyílt és gyakran ellentmondásos, hat napig tartó vita után íogadta el a januári plenáris ülésen javasolt megoldást, s a pártalapszabályzat értelmében felmentették a CSKP KB első titkári tisztsége alól. Hosszan tartó latolgatások és ellentmondásos javaslatok után az első titkári funkoíóba Alexander Dub5