Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-14 / 11. szám, csütörtök

T szükségletel szempontjából, valamint a munkásosztály forradalmi harcai céljainak és a dolgozók széles töme­gei érdekeinek szempontjából is. A iő Irányvonal a szé­les néptömegek forradalmi lelkesedését, politikai és mun kakezdeményezését váltotta kl. A szocializmus építése Csehszlovákiában a társadalom szociális és gazdasági szerkezetének történelmi jelentő ségű változásához vezetett s kiváló eredményeket hozoti népünk-politikai, gazdasági és kulturális életében. Az elnyomott és kizsákmányolt munkásosztály az ural kod ó osztály helyére lépett. Csehszlovákiában is betelje sedett a dolgozók régi vágya: megszűnt az embernek ember által történő kizsákmányolása. Népünk a CSKF vezetése alatt kezébe vette saját sorsának Irányítását Gazdasági téren ls teljes mértékben győztek a szocia lista termelési viszonyok. Megszilárdításukra és tovább fejlesztésükre felépült a szocializmus hatalmas műszaki anyagi bázisa. A nemzeti jövedelem 1969-ben a háború előtti szinthez viszonyítva 350 százalékkal növekedett. A forradalmi átalakulás főleg az Ipari termelés növe kedésében jutott kifejezésre. Az Ipari termelés elérte a háború előtti szint hatszorosát. Szlovákia iparosítása is alapvető változást idézett elő: agrárországból fejlett ipari ország lett. Megszűnt az elmaradottság, a nyomor és a kivándorlás. Szlovákia ma egyedül többet termel, mint az egész München előtti köztársaság. Falvaink élete is alapjában megváltozott. A mezőgaz­daságban Is győztek a szocialista termelési viszonyok. Oj osztály keletkezett, a szövetkezeti parasztság osztálya, amelynek anyagi helyzete, kulturális színvonala és szo ciális biztonsága összehasonlíthatatlan az egyénileg gaz­dálkodó földműves vigasztalan helyzetével. Ezzel megva­lósult a szocialista forradalom egyik legnehezebb fel­E tények alapján teljesen megváltoztak dolgozó népünk életkörülményei és távlatai. Felszámoltuk a munkanélkü­liséget. Az ország valamennyi polgárának biztosítva van a munkához való joga, a sokoldalú egészségügyi gondosko­dás és a nyugdíj. Szocialista hazánkban megteremtettük a dolgozó nép szociális biztonságát, ami a nyugodt emberi élet egyik fő feltétele. A szocialista rendszer alatt országunkban nagyon ki­fejezően emelkedett a társadalom valamennyi osztályá­nak és rétegének életszínvonala. Heti öt napra rövidítet­tük a munkaidőt. Fejlődött a közműveltség, s általában nemzeteink és nemzetiségeink kulturális színvonala — mert nálunk is teljesül a munkásság és a dolgozók régi vágya: minden­kinek biztosítani a művelődésre való jogot. A szocialista állam rendszeres és nagyvonalú gondoskodása a tudo­mány fejlesztéséről több szakterületen lehetővé tette kiváló, világviszonylatban ls egyedülálló tudományos ku tatómunka kibontakozását. A dolgozók széles rétegei számára elérhetővé váltak a legjobb és leghaladóbb kul­turális értékek. Gazdasági erejével, a termelés növekedésével, az élet színvonal emelkedésével, a kultúra, a tudomány és a köz­művelődés fejlődésével, a dolgozók szociális vívmányai val köztársaságunk a fellett gazdasági országok között is megtisztelő helyet foglal el. A nép egyre tevékenyebben veszi ki részét a szo cialista államigazgatásból. Döntő jelentőségű változásokra került sor és sokoldalú feltételeket teremtettünk a nem­zetiségi kérdés marxista—leninista megoldásának érdeké­ben. A csehek és a szlovákok fejlett szocialista nemzetté formálódtak világviszonylatban is, s felzárkóztak a haladás és béke élcsapatához. A marxizmus-leninizmus, mint ko runk leghaladóbb eszméje társadalmunk meghatározó ideológiájává váll A szocialista építésben elért eredmények bizonyít ják, hogy dolgozó népünk Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetése alatt sikeresen oldotta meg a szocia lista építés forradalmi feladatát. A munkásosztály, a pa­rasztság és az értelmiség az előző és most fellépő nemze­dékek áldozatos és kitartó munkájának eredményeképpen jött létre az a mű, amely népeink történőmében a leg­dlcsőbb tettek közé tartozik. Ez a biztosítéka és alapja szocialista társadalmunk további felfelé ívelő fejlődésé­nek. Szövetségünk és együttműködésünk a szocialista or­szágokkal. elsüsorban a Szovjetunióval népünk számára nemcsak az agresszió veszélye és az imperialisták zsaro­lása ellen jelent biztosítékot. Biztosítja nemzeteink ál­lami ős nemzeti biztonságát, függetlenségét, megteremti számunkra a politikai, gazdasági és kulturális fejlődés­hez szükséges feltételeket. Védi népgazdaságunkat a tő­Kés piacválság megrázkódtatásaitól. A Szovjetunió nem­csak a fontos nyersanyagok és berendezések szállítását biztosítja, hanem gyártmányaink tartós és biztos átvé­telét is. A Szovjetunió önzetlenül nyújt segítséget mind szakembereivel, mind pedig tapasztalataival. Ennek az együttműködésnek és segítségnek hiányában megvalósít­hatatlan lenne a szocializmus építése Csehszlovákiában. Azok a tapasztalatok, melyeket népünk a CSKP veze­tésével a szocialista építés során szerzett, igazolták, hogy a szocializmus alapelvei teljes mértékben érvényesek azokban az országokban is, amelyek az iparilag fejlett gazdaság stádiumában léptek a szocializmus útjára. A szocializmus a munkásosztálynak és az egész dolgozó népnek ezekben az országokban is minőségileg magasabb fnkú, másként elérhetetlen fejlődési lehetőségeket nyújt. A szocializmus építésének útja nem volt könnyű, me­net közben akadályokkal és nehézségekkel kellett meg­küzdeni. Társadalmunk rohamos és bonyolult fejlődése során, amikor a párt és a munkásosztály első ízben sajá­tította el az irányítás ős a vezetés tudományát, hibák és tragikus tévedések ls történtek. Az új és bonyolult fel­adatokból eredő nehézségek mellett a szocialista építés során bizonyos szubjektív hibák is megmutatkoztak. Ezek önelégültségben, a lenini alapelveknek a párt életében és munkájában . való következetlen alkalmazásában, a gyakorlat és a tömegek gazdag tapasztalatainak téves általánosításában, a társadalmi problémák megközelíté­sénél az osztályszempont elhanyagolásában, a tényleges fejlődést megelőző időelőtti intézkedésekben, a demok­ratikus centralizmus és a párton belüli demokrácia el­veinek megsértésében Jutottak kifejezésre. A politikai és eszmei nevelőmunka gyengítése tompította a burzsoá ideo­lógia, a kispolgári Irányzatok és az ideológiai diverzió elleni harc élét. Ez törvényszerűen befolyásolta a párt tömegkapcsolataít. A hibáknak és fogyatékosságoknak nálunk azért is let­tek komolyabb következményei, mert társadalmunk szo­ciális szerkezetében számottevő kispolgári rétegeknek volt még befolyásuk a falvakban és a városi lakosság kö­rében. Ezek a rétegek nagy hagyománnyal, erős szerve­zettséggel és körülhatárolt kispolgári nacionalista ideo­lógiával, masarykizmussal és szociáldemokratizmussal rendelkező politikai áramlatot képeztek, s ezek az Irány­zatok a munkásosztály egyes rétegeibe ls behatoltak és mély gyökeret eresztettek. Szlovákiában jelentős szerepet játszottak a vallási előítéletek, amelyeket a ludákság használt kl céljaira. Ezek a rétegek évtizedeken keresz­tül politikailag és kulturális vonalon is a Nyugat felé orien­tálódtak. Mindez lehetővé tette, hogy nálunk az oppor­tunista és revizionista irányzatok érvényesüljenek és ter­mékeny talajra találjanak. A XIII. kongresszus előtti vita sok olyan hibát és fogya­tékosságot tárt fel, amelyek megértek a megoldásra, de a pártvezetésnek nem sikerült következetesen leszűrnie a tapasztalatokat az előző időszakból, sem pedig olyan politikai és személyi határozatokat hozni, amelyek lehetővé tették volna a fogyatékosságok orvoslását. Ennek ellenére 1966-ban a CSKP XIII. kongresszusának határozata lé­nyegében helyes Irányt mutatott a pártnak. Határozatai széles lehetőségeket nyújtanak a párt vezető szerepének, a párt és a társadalom irányítása lenini módszereinek következetes érvényre Juttatására. A XIII. pártkongresszus határozatalt azonban nem dol­gozták fel megfelelően, sőt, számos esetben figyelmen kívül hagyták. Ezt kihasználták a Jobboldali és revi­zionista erők, amelyek fokozatosan növekvő áramlattá fejlődtek. Ezek az erők mór jóval a XIII. kongresszus előtt kispolgári elemekből és a legyőzött burzsoázia kép­viselőiből rendezték soraikat. Ezek az elemek behatol­l ményel jelentősen leszűkítették a jobboldali elemek te­vékeny-égének terét. Az a tény, hogy olyan határozatot hagytak jóvá, mely leleplezte a szocialistaellenes erők szerepét augusztus előtt és a jobboldali opportunizmust a párton belüli fi veszélynek nyilvánította, nagy jelentőségű volt a CSKl és az egész társadalom további fejlődése szempontjából A CSKP szervei és szervezetei megtárgyalták ezt a hatá rozatot és ez meggyorsította a politikai differenciálódási s lehetővé tette, hogy a baloldal pártfórumon védelmezze és fejlessze a párt marxista—leninista irányvonalát. Pozitív hozzájárulást Jelentett a novemberi plénum to vábbi határozata is. A CSKP KB elnöksége végrehaJU bizottságának kinevezése korlátozta a jobboldal hatásá a pártvezetőségben s megnehezítette a Jobboldal tovább manővereit. Azzal, hogy kinevezték a CSKP Központi Bt zottsága csehországi bizottságát, meghiúsították a Jobbot dall opportunisták azon tervét, hogy összehívják a cseli kommunisták ún. kongresszusát s nemzetiségi szempont ból megbontsák a CSKP-t. L. Strougal, a bizottság elnöke valamint a kerületekben, járásokban és az alapszerveze tekben sok elvtárs ebben az időben nagy erőfeszítés: fejtett ki annak érdekében, hogy a jobboldalt kiszorítsák az alacsonyabb pártszervek Irányításából és a cseh or­szágrészekben a kommunista elvek alapján felújítsák a pártmunkát. A jobboldali opportunista erők elleni harcban pozitív szerepet Játszottak a párt ellenőrző és revíziós bizottságai. A Tribunának, mint a CSKP Központi Bizott­sága sajtószervének megjelenése megszüntette a Jobboldal monopóliumát a tömegtájékoztatási eszközök terén. A Tri­búna ebben a nehéz időszakban a csehszlovák kommunista sajtó forradalmi és Internacionalista hagyományát foly­tatta. A pártvezetőség jobboldali képviselői hatásának és te­vékenységének felszámolásánál aktív szerepet vállalt Hu­sák elvtárs, akit a CSKP Központi Bizottságának 1968 no­vemberi plénuma megerősített ^z SZLKP KB első titkárá­nak funkciójában és megválasztott a CSKP elnöksége végrehajtó bizottságának tagjává. A párt egészséges mag­va és szocialista államunk minden becsületes polgára nem felejti el Husák elvtárs szilárd és bátor fellépését az el­lenforradalommal szemben és következetesen Internacio­nalista állásfoglalását az SZKP-val és a többi testvérpárt­tal való elvtársi együttműködésünk és eszmei egységünk felújításával kapcsolatos kérdések megoldásában. Ezen a téren Husák elvtárs pozitív szerepe elsősorban a CSKP KB küldöttségének az SZKP vezető képviselőivel Moszkvában (1968 október) majd Kijevben (1968 decemberi folytatott tárgyalásai során érvényesült, ahol L. Svoboda köztársa­sági elnökkel együtt Jelentősen hozzájárult a kölcsönös bizalom felújításához és megerősítéséhez. A jobboldal a novemberi plénum után rádöbbent arra, hogy elveszíti lába alól a talajt, fokozatosan leleplezi összeesküvő kapcsolatait és intrikáit s ennek eredménye­képpen elveszti pozícióit és befolyását közéletünkben. Ezért minden eszközt megragadott, hogy a lehető leg­jobban elhalassza bukását és a csehszlovák nép általi elítélését. A kétarcú politika lett a platformja. A nyilvá­nosság előtt képmutatóan elismerte, hogy szilárdítanunk és fejlesztenünk kell szocialista rendszerünket, valamint kapcsolatainkat szövetségeseinkkel, de a valóságban kitar­tott eddigi pozícióin. Minden eszközzel védelmezte és szilárdította pozícióit a tömegtájékoztatási eszközökben, bejuttatta képviselőit a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság újonnan taegalakult kor­mányaiba, a Cseh Nemzeti Tanácsba, a Nemzetek Kama rájába, valamint más szervekbe és Intézményekbe. Minden alkalmat megragadott, hogy nyomást gyakorolhasson és országunkban, valamint a szövetségeseinkhez fűződő kap­csolatainkban állandó válságot idézzen elő. Arra töreke dett, hogy a helyzetet állandóan forrponton tartsa, egész közvéleményünk állandó feszültségben és idegességben él Jeti. A jobboldali opportunisták, úgy mint 1968 augusztusa előtt, most sem riadtak vissza attól, hogy kockáztassák mindazt, ami hasznos volt köztársaságunk és népünk szá­mára, ami szilárd pontot Jelentett szocialista államunk stabilizálásában Ez vonatkozott a nemzetiségek közti kapcsolatoknak a liUeratlv remi /.' kurelében t lénő igazságos megolJ.i lia. Ez o rendezés m egalapozta a cse­íek és a szlovákok valóban egyenraiu,) együttélését. Ezt bizonyítja többek között a Szövetségi Gyűlés elnökének negválasztásával kapcsolatos kampány ts. Miután a jobboldali hazardőröknek nem sikerült Smi>­kovskýt megválasztaniuk a Szövetségi Gyűlés elnökévé, figyelmüket arra fordították, hogy a szakszervezeteket pártellenes ellenzéki erővé változtassák. Befejezték a szakszervezeti mozgalom megbontását és a vezető funk­ciókba olyan személyeket juttattak, akiknek nem volt semmi közük a munkásosztály érdekeihez. 1968 végén és 1969 elején a revizionista körök arra használták kl a szak­szervezeti kongresszusokat és gyűléseket, hogy erős nyo­nást fejtsenek ki, mely segítségével ki akarták har­colni a vállalatokra ős a vállalati tanácsokra vonatkozó törvény jóváhagyásét. E törvény segítségével akarták fel­számolni a központi Irányítási rendszert, s a „közvetlen termelési demokrácia" leple alatt üzemi partikularizmust akartak kivívni, s figyelmen kívül hagyva az össztársa­dalmi érdekeket, fel akarták számolni a CSKP befolyásét íz üzemekben. A Jobboldali és szoclalistaellenes erők 1968 augusztusa után a gazdaság minden terén folytatták bomlasztó te­vékenységüket. Ennek következtében egyre Jobban el­mélyültek a gazdasági nehézségek. Így pl állundóan el­lenőrizhetetlenül emelkedtek a nagykereskedelmi a kis­kereskedelmi árak. A helyzetet még tovább bonyolították a szándékosan előidézett vásárlási lázak. A folytatódó inflációs hullám következményei elsősorban a lakossága nak azon rétegelt sújtották, melyek bevétele nem emel­kedett. 1968-ban a CSKP KB novemberi plénuma után a Jobb­oldal elsősorban a fiatalságot és a diákokat vonta be a normalizálási folyamat elleni kampányokba. Dláksztrájko­kat, tüntetéseket, memorandumokat és más akciókat szer­vezett, melyekben kifejezésre jutottak a Jobboldali op­portunista és szoclalistaellenes front ultimátum jellegű követelményei. A főiskolások körében mesterségesen elő­idézett pszichózis vezetett Jan Palach diák személyes tra­gédiájához, akinek haláláért a Jobboldalt teljes politikai és erkölcsi felelősség terheli. Ez az esemény újabb pártel­lenes és szovjetellenes akciókat Idézett elő. Ezekkel az akciókkal akarták szimbolizálni a világ előtt az ellenállást a rend és nyugalom megteremtésével szemben 1969 már­ciusa végén a jégkorong-világbajnoksággal kapcsolatos ismert események bebizonyították, hogy az ellenforrada­lom minden eszközt megragad arra, hogy megakadályozza országunkban a helyzet konszolidálását és itt az Ideje, hogy végre véget vessünk annak az állapotnak, amikor társadalmunk szüntelen válságokban hánykolódott és ezek a válságok katasztrofális helyzetet teremtettek. Annak érdekében, hogy a fejlődésben döntő fordulatot érjünk el, elsősorban meg kellett oldalni a CSKP vezető­ségének helyzetét, itt kelleti megkezdeni a radikális vál­toztatásokat. DubCek távozása alapvető feltétel volt ha nem akartuk, hogy pártunk és egész társadalmunk' to­vábbra is az állandó válságok bűvkörSben mozogjon. A pártban a marxista-leninista erők céltudatosan fej­lesztett törekvése megteremtette a feltételeket ahhoz hogy a CSKP Központi Bizottságának 1939 áprilisi plénu­mán alapvető változtatásokat hajtsanak végre a párt veze­tőségében és politikájában. A csehszlovák kommunisták többsége megelégedéssel és egyetértéssel üdvözölte a plé­num eredményeit. Dubček leválíásával és Gustáv Husák­nak, a CSKP Központi Bizottsága első titkárává való meg­választásával új szakasz nyílt meg, melybeh a párton belüli erőviszonyok megváltoztatásának folyamata minőségileg új szintet ért el. A jobboldal az újonnan választott elnök­ségben A. DubCek és 0. Cerník személyében lelent'ős po­zíciókat tartott meg, a pártvezetőségben mégis elvesztette döntő befolyását. Csehszlovákia Kommunista Pártjának kezdeményezése és aktivitása a marxista—leninista balol­dal kezébe került.

Next

/
Oldalképek
Tartalom