Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-14 / 11. szám, csütörtök

Alexander Dnbŕek a további fejlődés során sem segítette a pártot a nehéz helyzet megoldásában, nem értékelte önbítálcan a párt érdekeit és internacionalista kötelezettségei ellen elkövetett vétségeit. A pártalapszabályzattai összeegyeztethetetlen pártellenes állásfoglalásaiért és frakciós tevékenységéért 1970 júniusában kizárták Csehszlovákia Kommunista Pártjának soraiból. ' A CSKP Központi Bizottságának 1969 áprilisi plénuma után a CSKP Központi Bizottsága elnökségében és titkárságában történt káderváltozások megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy leküzdjüR a párt és a társadalom hosszú ideje húzódó válságét és támadöan lépjünk fel 'a jobboldali opportunista ős szocialistaellenes erők ellen. Különböző intézkedésekkel éš beavatkozásokkal megszilárdítottuk a szocialista állam hatalmi szerveit, melyek energikusan felléptek az ellenforradalmár erők és a szocialista törvényesség megsértői ellen. A tömegtájékoztatási eszközöket, melyekből fokozatosan kiszorították a jobboldal fő képviselőit, a párt- és állami szervek kezdték irányítani és befolyásolni. A CSKP Központi Bizottságának 1969 májusi plénuma megtárgyalta és jóváhagyta az irányelveket, melyek leszögezték a legközelebbi időszak programfeladatait. Célunk az volt, hogy: — eszmeileg és szervezetileg legyőzzük a jobboldalt, a marxizmus és a leninizmus alapján felújítsuk a pártegyseget és a társadalomban teljes mértékben felszámoljuk a szocialistaellenes erők pozícióit; — felújítsuk és megszilárdítsuk internacionalista kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal és a CSKP újból tekintélyt szerezzen a nemzetközt kommunista mozgalomban; — továbbfejlesszük a szocialista állam szerepét s megszilárdítsuk szerveit; — a Nemzeti Front politikai rendszerében biztosítsuk a párt vezető szerepét és visszaadjuk a rendszer szocialista jellegét; — megállítsuk az inflációt és fokozatosan konszolidáljuk a népgazdaságot. E célok biztosítása érdekében helyes taktikát kellett választani, mely lehetővé tette a fölösleges óvatosság és a radikális hangulatok mellőzését. Csakis ez eredményezhette a marxista—leninista baloldal megszilárdítását és befolyásának fokozását. Egyúttal megteremtette az optimális feltételeket ahhoz, hogy a tömegek fokozatosan meggyőződjenek DubCek politikájának kétarcúságáról és arról, hogy az új vezetőség őszintén arra törekszik, hogy megoldja népünk létérdekeit s pártunkat, valamint társadalmunkat kivezesse a válságokbői. Az irányelvek feladatainak teljesítésénél a marxistaleninista erők pozíciókat szereztek a pártszervekben, a jobboldal számos képviselője kénytelen volt lemondani funkciójáról, vagji pedig megfosztották őket attól. A tömegtájékoztatási eszközök új vezetőinek érdeme, hogy megváltozott hangnemük és irányvonaluk. A közvélemény fokozatosan megtudta, ml volt a megújhodási és demokratizálódási folyamat valódi háttere, meggyőződhetett a jobboldali vezetők aljas politikájának kártékonyságáról. A jobboldali és ellenforradalmár erők az augusztusi események első évfordulója alkalmából Prágában és másutt utcai zavargásokat idéztek elő, ellenséges akciókat szerveztek a párt politikai irányvonala és szocialista szövetségeseink ellen. Ez az erőpróba azonban a reakció és a jobboldal számára katasztrofálisan végződött, döntő vereséget szenvedtek. Nem sikerült nyílt tömeges ellenállást előidézniük, mivel az emberek többsége, akiket addig sikerült becsapniuk, már látta akcióik kalandor voltát. Igy a jobboldal már csakis a bűnözők alvilágára támaszkodhatott. Az a tény, hogy 1969-ben az augusztusi zavargásokat a párt- és kormányszervek határozott fellépése hiúsította meg, saját hatalmi eszközeinkkel számoltuk fel őket, nemcsak társadalmi életünk fokozódó konszolidálásának bizonyítéka volt, hanem egyúttal megerősítette a kommunisták és a szocializmus összes becsületes híveinek biztonságérzetét. A népi milícia, a biztonsági szervek és a hadsereg katonáinak határozott beAvatkozása bebizonyította, hogy .amennyiben a pártvezetőség szilárd és határozott, megbízhatóan támaszkodhat fegyveres erőink erejére. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 1969 szeptembert, valamint 1970 januári és júniusi ülésén megtisztította sorait a jobboldal képviselőitől és számos intézkedést fogadott el, melyek megteremtették a feltételeket a revizionista és opportunista irányzat elleni politikai és ideológiai harc továbbfejlesztéséhez és szocialista társadalmunk további egészséges fejlődésének biztosításához. Aránylag rövid idő alatt újból megszilárdítottuk népgazdaságunk tervszerű irányítását, stabilizáltuk a piacot, elhárítottuk a gazdasági hanyatlás veszélyét és megteremtettük az alapfeltételeket a gazdaság további fejlesztéséhez. A CSKP Központi Bizottságának felhívására a dolgozók aktívan és kezdeményezően bekapcsolódtak a termelés és a munkatermelékenység fokozásába. A Szovjetunió további segítségével jelentősen hozzájárult a csehszlovák népgazdaság stabilizálásához. Nagy jelentőségű volt a CSKP Központi Bizottsága 1970 januári plénurttónak határozata a tagkönyvcseréről. A szocializmus megmentéséért és a párt felszámolására kifejtett törekvések elleni nagy harc próbára tette az összes csehszlovák kommunistát. E próbatétel eredménye lett a legfontosabb része a párttagok értékelésének a velük folytatott beszélgetések során. Csehszlovákia Kommunista Pártja tagjainak több mint egyötödétől megvált, mivel ezek a válságos időszakban nem tudtak helytállni, állásfoglalásaik nem feleltek meg azoknak a követelményeknek, melyeket a Kommunistákkal szemben támasztunk. A beszélgetések szervezetileg és eszmeileg is megszilárdították a pártot, megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy mint a szocialista társadalom élcsapata teljesítse történelmi küldetését. A pártélet és az állam konszolidálásával párhuzamosan megszilárdult Csehszlovákia külpolitikai helyzete, felújítottuk Csehszlovákia Kommunista Pártjának internacionalista tekintélyét a kommunista mozgalomban. Pártunk küldöttségének a kommunista és munkáspártok 1969 júniusi moszkvai értekezletén való fellépése mindenkit meggyőzött arról, hogy a CSKP hagyományaival összhangban hatékonyan hozzájárul a világkommunizmus marxista—leninista egységének és akcióképességének megszilárdításához. Csehszlovákia és a CSKP 1969—1970 folyamán teljes mértékben felújította és továbbfejlesztette elvtársi kapcsolatait a többi szocialista országgal és testvérpártjaikkal. Ezek a kapcsolatok mélyebbek és szilárdabbak, mint bármikor máskor a múltban. A csehszlovák állam és pártunk internacionalista kapcsolatainak alapja a Szovjetunió Kommunista Pártjával és a Szovjetunióval való testvéri egységünk. Pártjaink és országaink érdekeinek és céljainak lenini egységét fejezi ki a Szovjetunióval 1970. május 6-án kötött új szövetségi szerződésünk, mely megerősíti nemzeteink azon elhatározását, hogy a szovjet elvtársakkal közös úton haladunk és soha másképp. Az elmúlt időszakban a párt több ezer tagja és funkcionáriusa nem kímélve erőit, becsületes, áldozatos harcot folytatott a párt megtisztításáért és marxista—leninista jellegiért. Ezért teljesen jogosan elismerés illeti őket. A Jobboldali opportunizmus oldaláról azonban még mindig veszély fenyeget. A jobboldali opportunizmust szervezetileg legyőztük, de még hosszú idő és sok erő kell ahhoz, hogy hatását teljes mértékben kiküszöböljük. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága pártunk és egész szocialista társadalmunk egy jelentős fejlődési szakaszát zárja le. Ezt az időszakot a párt és az összes dolgozók áldozatos törekvése tölti ki, mely arra irányul, hogy hazánk állampolgárai számára minden tekintetben gazdag és boldog életet biztosítson. Ugyanakkor olyan időszak ez, mely történelmi próbának tette ki pártunk és társadalmunk, minden kommunista, minden állampolgár, legyen akár fiatal, akár öreg, szocialista meggyőződésének szilárdságát és erejét. Éles harcban a revizionista, opportunista és ellenforradalmi erőkkel tanultuk meg felismerni, ki a barát, és ki az 3 .15 A Központi Bizottság és elnöksége és a pártaktíva 1969 áprilisáról komoly munkái végzett aniak érdekében, hogy az egész párt, a munkásosztály és a lakosság előtt fel tárja a társadalmunkban beállt válság okait, amely 1966 ban az ellenforradalomban érte el csúcspontját. A CSKP KB 1969 szeptemberi és 1970 Januári ülésen elfogadott értékelések és határozatok alapján a pártszer vekben és a pártszervezetekben elemzéseket dolgoztak ki, amelyek a másfél milliónyi párttagsággal folytatott tagkönyvcsere-beszélgetésekkel együtt hozzájárultak a jobboldali és szocíalistaellenes erőknek a pártban és a társadalomban kifejtett tevékenysége további feltárásához. Az összegyűlt tapasztalatok és ismeretek lehetővé teszik, hogy a párt kollektív felismeréseiből leszűrjük az általános tanulságokat. A CSKP Központi Bizottsága annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy ez a dokumentum tanulságul szolgál a párt számára, s hozzájárul további politikai, eszmei és szervezeti egységének megteremtéséhez, marxista—leninista jellegének megszilárdításához és vezető szerepének megerősödéséhez, valamint társadalmunk sikeres szocialista fejlődéséhez. I A cseh és a szlovák nemzet újkori történelmére két alapvető áramlat jellemző: a dolgozók társadalmi felszabadításáért folyó harc és nemzeteink küzdelme a létért és a szabadságért. E két áramlat osztály-, nemzeti-, belső és nemzetközi szempontjai kölcsönösen keresztezték egymást és hatottak egymásra. München és Csehszlovákia feldarabolása bebizonyította, hogy a cseh és a szlovák uralkodó burzsoázia kizsákmányoló osztályérdekeiért áruba bocsátotta még az önálló csehszlovák állam létét is. A széles néptömegeknek ez a tragikus tapasztalata mély változást eredményezett a tömegek tudatában és politikai állásfoglalásában. E változás eredményeképp nőtt a CSKP tekintélye, azé a párté, amely az antifasiszta harcban és a köztársaság védelmében egyedül harcolt következetesen a dolgozók osztály-, társadalmi és nemzeti érdekeiért. Elvszerű politikájával, a kommunistáknak a hazai és a külföldi nemzeti felszabadító küzdelemben — amelyből jelentősen kivette részét a Szovjetunióban alakult hadtestünk, s amely a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a cseh nép felkelésében érte el tetőpontját — tanúsított hősiessége és áldozatkészsége alapján a CSKP kivívta magának az általánosan elismert vezető politikai erőt megillető helyet. Ezzel egyidejűleg rendkívül meg növekedett a Szovjetunió tekintélye, és sokszorosan meg erősödtek népeinknek a szovjet néphez fűződő hagyományos kapcsolatai. A szovjet nép bebizonyította, hogy München válságos napjaiban Csehszlovákia egyedüli hű szövetségese, viselte a második világháború legsúlyosabb terheit és döntő része volt a náci Németország leverésében. Ezek a csehszlovákiai fejlemények, együtt a szovjet győzelmek hatására bekövetkezett nemzetközi osztályviszonyok áttolódásával megteremtették nálunk a nemzeti demokratikus forradalom feltételeit. Hazánknak a szovjet hVdsereg általi felszabadítása után lehetőség nyílt arra, hogv a munkásosztály a többi dolgozóval való szövetségben bel'eiezze Csehszlovákia népe szociális és nemzeti felszabadításáért vívott küzdelmét. A nemzeti demokratikus forradalom céljainak következetes megvalósítása, s e forradalomnak fokozatos átnövése szocialista forradalommá a burzsoázia egyre nagyobb ellenállását váltotta ki. A további fejlődés fő kérdése a hatalom kérdésének eldöntése, a burzsoázia és a munkásosztály közti „ki kiről" kérdés eldöntése volt: vagy a szocializmus, vagy pedig vissza a burzsoázia uralmához. A burzsoázia nyílt ellenforradalmi puccskísérlete 1948 februárjában részét képezte a nemzetközi imperializmusnak a második világháború eredményei revideálására és az antikommunista, szovjetellenes front létrehozására Irányuló terveinek. A CSKP azonban gyorsan és hatékonyan szervezte a vezetése alatt álló munkásosztály, parasztság és a dolgozók többi rétegeinek erőit, és ellentámadásba lendült. A párt eljárásának eredménye, amelyben jelentős szerepet töltött be a népi milícia, a burzsoázia ellenforradalmi erőinek szétzúzása volt. A februári győzelem a nemzeti és demokratikus forradalom csúcspontját s a munkásosztálynak a szocialista útért vívott forradalmi harcának befejezését jelentette. Ezt belsőleg az erős, harcedzett, eszmeileg és szervezetileg egységes kommunista párt biztosította, amelynek élén Klement Gottwald állt. A párt bebizonyította, hogy képes a lenini stratégia, a hatalomért folyó harc taktikájának elvszerű és alkotó alkalmazására országunk konkrét történelmi feltételei közt. A győzelem külső biztosítéka abban állt, hogy a Szovjetunióval kötött szövetségi kapcsolat kizárta az imperialista beavatkozás lehetőségét. 1948 februárjában teljesen szabaddá vált az út országunkban a szocializmus építése előtt. A szocialista építés alapvető feltétele a dolgozó nép hatalmának megerősítése a munkásosztály és a kommunista párt vezetése alatt úgy, hogy az új hatalom betölthesse a proletárdiktatúra valamennyi funkcióját. Ez szükségessé tette a burzsoázia hatalmi pozíciói maradványainak felszámolását, s egy új típusú szocialista állam és szocialista demokrácia kialakítását. A proletárdiktatúra szakaszában a párt előtt az az alapvető feladat állt, hogy biztosítsa a szocializmus anyagi-műszaki bázisának építősét és a nép kulturális és életszínvonalának rendszeres emelését; őrizze a párt egységét, s marxista—leninista tanításának tisztaságát; szüntelen politikai és eszmei harcot vívjon a legyőzött burzsoázia befolyása, a kispolgári rétegek ingadozása, valamint az imperialista világ nyomása ellen; állandóan mélyítse a szövetséget a Szovjetunióval és a többi népi demokratikus országgal. Ez volt a februári győzelem hagyatéka, amely kifejezésre jutott 1949-ben, a CSKP IX. kongresszusán jóváhagyott, a szocializmus építésének fő irányvonalát meghatározó dokumentumban. A tő irányvonal a szocialista építés általános törvényszerűségeiből, a lenini eszmékből, az SZKP tapasztalatainak általánosításából, azoknak hazánk konkrét feltételeire való alkotó alkalmazásából indult ki. Megfelelt az addig elért fejlődés fokának, társadalmunk feltételei és