Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-10 / 293. szám, csütörtök

[ EURÓPÁBAN NINC

SEN PÁ

RJ A | JEGYZETEK A SZOVJETUNIÓBÓL ás^aÉ öt év alatt épült fel az ostankini televíziós torony # Egyszerre 1500 színész dolgozhat Egy kisfiú találmánya szolgált alapul # A Vörös tér egykori burkolói jó munkát végeztek >9 A szemtanúk emlékeznek A PÉNZ SORSA Két numizmatikai kiállítás a Prágai Nemzeti Múzeumban Az ember kíváncsi természetei. Alig, hogy meglát valamit, azon nyomban Közelebbről is meg akar vele ismerkedni. Én is így voltam ezzel, amikor Moszkvában az osztankinői televíziós tornyot megláttam. Míg a földön 550 reflektor övezi körül, addig villámhárítószerű hegye 537 méter magasban a felhőket csiklandozza. Egyszóval hatalmas tv-adótorony ez, amelyet a stúdiók sokasága vesz körül. Aki eljut ide és szétnéz benne, nem is akarja elhinni, liogy ez a hatalmas m(í mindössze öt év alatt készült el. A tornyon keresztül 150 darab 38 mm-es acélkötelet feszítettek ki. így sikerült elériii, illetve olyan rendszert kialakítani, amelynek teherbírása az alapzatnál 9500 tonna, a hegyénél pedig 3800 tonna. Ez teszi rugalmassá, biztonságossá. Ugyanis nyáron, amikor a nap melegíti, kilengése 2,5 métert is kitesz, de február egyik napján mégha ladta az öt métert. Mintegy 330 méter magasságban a torony testébe 10-emeletes épületet helyeztek el. Három szintjén a „hetedik mennyország" nevű kávéház kapott helyet. Azonkívül, hogy a látogató a kávéház ablakából maga előtt látja Moszkvát, van még egy másik érdekessége: körbe forog. A statisztika szerint már több mint félmillió ember járt itt. A kilátóban gyors liftek szállítják az embereket. A lil't szempillantásnyi idő alatt 3 métert lesz meg. S amikor a kilátóból az ember elnézi a várost és gyönyörködik Moszkvában, akaratlanul is eszébe jut: mi lenne, ha hirtelen vihar kerekedne. Pedig ettől nem kell tar tania inert az építők erre is gondollak. A torony minden nagyobb megingás nélkül ellenáll a viharos erejű szélnek ts. A tv-adótorony 180 km-es körzetben biztosítja a zavartalan, színes és fekete televíziós program vételét. A körülötte levő televíziós pavilonban 21 stúdió működik. Hét közüle 600, illetve 1000 négyzetméteres. Mindezt összegezve 1500 színész dolgozhat itt egyszerre. Az említetteken kívül számos tudományos munkára is felhasználják az osztankinói tv-tornyot. A meteorológusok számos mérőberendezést állítottak fel benne, s a hegyébe szerelt villámhárítóval felfogott villámok energiáját is műszerekkel mérik. Az ember napokig elnézelődne ebben a hatalmas létesítményben, amelynek Európában nincsen párja. Az idő azonban nem végtelen. A kávéház ablakai elsötétednek. Csupán a reflektorok fényei világítják meg a hatalmas tornyot, amelynek hegyén ott leng a vörös zászló. Távozóban akaratlanul is eszembe jut, hogy ez a hatalmas mii egy kisfiú, Szerjózsa Volkov találmánya alapján épült. Szerjózsa ugyanis cérnás karikákból épített tornyot, s hosszú töprengés után rájött, hogyha a torony közepén spárgát feszít ki, az egymáshoz húzza a cérnáskarikákat, a torony egyszerre erőssé válik. Szabadalmat és össz-szövetségi díjat kapott. Mindez a harmincas években történt. A kis Szerjózsa felnőtt és a tudomány is hatalmas fejlődést ért el. A kis feltaláló nevét a tv-adótoronvban ma is emlegetik. A Vörös tér burkolói között A moszkvai Vörös teret számos olvasónk is jól ismeri a televízió képernyőjéről, vagy pedig szovjetunióbeli útjáról. Azt azonban már kevesen tudják, hogy burkolatát Gyerevenszkoje falu lakosai készítették. Ignát Pankov, Tyihon Boriszkin és Mihail Szolovjev személyesen részt vett a munkálatokban. Mindnyájan ma is az említett 300 házszámot számláló faluban laknak. — 1930-ban egy fiatal mérnök látogatott el községünkbe — emlékszik vissza Tyihon Boriszkin. Magához hivatott, aztán azt mondta: „Polgártársak, uagy és becsületbeli feladat vár önökre, mégpedig, hogy macskakő helyett rendes szép burkolattal lássák el a Vörös teret. Maguk mesterei e szakmának, így hát önökre bíznánk ezt a munkát". Mintegy 40 mesterember társaságában azonnal Moszkvába utaztunk. — Két munkabrigádot alakítottunk — veszi át a szót Ignát Pankov. — Amint megvirradt, máris dolgoztunk. A moszkvaiak kíváncsian figyelték munkánkat. Maga Kallnyin elvtárs is gyakran felkeresett bennünket, érdeklődött munkánk, lakásunk iránt, sőt egyszer még azt is megjegyezte, nem kellene-e a teret a mi falunk neve után elkeresztelni, mivel mi készítjük a burkolatát. Azt feleltem, hogy a Vörös tér az egész országé, nemcsak a mienk. Kaliiiyin elvtárs meleg kézszorítással búcsúzott és mosolyogva távozott. A gyerevenszkojeiek 1931. november 7-re befejezték a munkálatokat. Naponta 15 órát is dolgoztak, de ígéretüket megtartották. Az ünnepi felvonuláson maguk is részt vettek . . . Aztán még sok-sok tér és út burkolatát készítették el. Békés munkájukat a háború zavarta meg. A Vörös tér egykori burkolói közül 11-en vettek részt a Nagy Honvédő Háborúban . .. A Vörös tér évről évre új díszbe öltözik, más és más katona menetel, újabb és újabb haditechnika gördül rajta keresztül, de burkolata még mindig az, amit a gyerevenszkojeiek készítettek. — Nemrég Moszkvában jártam a feleségemmel — mondja Ignat Pankov —-, hogy megnézzük az unokákat. Magától érthetődő, hogy ellátogattunk a Vörös térre is. A kövek egy kicsit megkoptak, de ma is oly szilárdan fekszenek a helyükön, mint amikor leraktuk őket. — Pedig akkor még nem gondoltuk, hogy ily hatalmas ráké ták és harckocsik vonulnak majd rajta keresztül —' szól közbe Mihail Szolovjev. A gyerevenszkojeiek ma is büszkék erre a munkájukra. Apa fiának, unokájának adja tovább, hogy a Vörös tér burkolatát a falu mesteremberei készítették. Jövőre lesz 40 éve annak, hogy az első katonai díszszemle az új kőburkolaton haladt végig. Lehet, hogy a jubileum alkalmából a falu, és egykori mesteremberei kitüntetésben részesülnek. NÉMETH JÁNOS Nemcsak a népek története érdekes. Semmivel sem kevésbé viharos a pénz múltja, sőt, a kettő között szoros összefüggés észlelhető. Erről beszél a Prágai Nemzeti Múzeumban megrendezett két kiállítás is. Az egyik a hazánk területén forgalomba hozott pénzeket mutatja be. Megállapíthatjuk róluk, hogy a történelmi országrészekben, tehát Morva- és Csehországban a legrégibb időktől kezdve egységes fizetési eszköz forgott közkézen. Szlovákiában azonban 1750 óta a magyar királyság érmei és pénzei voltak érvényben. A kiállítás az antik pénzverdék érmein és a kezdetleges fizetési eszközökön keresztül időrendi sorrendben egészen 1953-ig vezeti el a látogatót, hogy megismertesse a hazánk területén érvényben volt pénzek történetével, illetve fejlődésével. Nem kell ahhoz érmegyűjtőnek lenni, hogy az ember érdeklődése az első cseh pénzérme, az ezüst dénár köré összpontosuljon, melyet a 10, századtól a 13. századik vertek. Ugyanilyen figyelemmel tekintjük meg a híres prágai garast, Inelyen a cseh állam szimbóluma, a cseh oroszlán először 1300-ban jelenik meg. Az első cseh aranyérmeket is mindenki megcsodálja. Ezek először 1325ben hagyták el pénzverdéinket. A kiállításról a huszita korra jellegzetes rézérmék, a Jáchymovban 1519—20-as években vert értékes ezüst tallér vagy jóval később a Mária Terézia idejében vert 7-es 17 krajcárosok — mindmegannyi hazánk múltját idéző érmék sem hiányzanak. Nem kevésbé érdekes a szovjet pénzverés fejlődését a forradalmi időktől kezdve napjainkig bemutaló kiállítás. Az első üvegszekrényben látható pénzek a legrégibbek. Az imperialista és a polgárháborúktól kimerült ország lakossága között akkoriban még a fémérmek hiányában az egyre inkább értékét veszítő papírpénz volt forgalomban. A fémutalványokat az infláció i megakadályozására csak a kerületek és a városok egy része és néhány üzem verette kényszerhelyzetében. A szovjet pénzérmék története 50 esztendőre vezethető vissza. Akkor verték a pétervári pénzverdékben az első ezüstpénzeket, melyeken a történelemben először szerepelt a szovjet állam felségjelvénye és a forradalmi jelszó: „Világ proletárjai, egyesüljetek!". Az 1924-ben vert ezüst- és rézpénzek a háború végét és az infláció sikeres megfékezését, jelentették, minthogy azonban ezekkel a fémekkel takarékoskodni kellett, hogy azt más, fontosabb célokra használják fel, idővel a rubeleket és a kopejkákat rézből és nikkelből, illetve cink és rézkeverékből kezdték előállítani. Az érmék alakja is megváltozott. Természetesen a Szovjetunió korszerű pénzérméit is megtekinthetjük a kiállításon. A rubel értéke 1961-ben a tízszeresére emelkedett. Akkor hozták forgalomba az új típusú, új értékfi pénzeket, melyeket ma a külföldi látogatók ajándéktárgyakként, ízléses kazettákban meg vásárolhatnak. Ám a leningrádi pénzverdét a Szovjetunió legemlékezetesebb történelmi ese ményeit megörökítő jubileumi érmék is elhagyják. Ilyenek pl. a Szovjetuniónak a fasiszta Németország felett aratott győzelme 20. évfordulójára kiadóit egyrubeles, a Szovjetunió fennállásának fél évszázados évfordulójára kiadott érmék, vagy akár az idén V. 1. Lenin 100. születésnapja alkalmából kía dott egyrubeles érme. Érdekes, tanulságos ez a két numizmatikai kiállítás, melyet naponta — indokoltan — sokan megtekinten''' —lem Nevelésügyi szeminárium Bratislavában Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumának nemzetiségi osztálya 1970. december 10-én 10 órai kezdettel a bratislavai Pedagógiai Kutatóintézetben (Stúr utca 5.) szemináriumot rendez, melyen a magyar tannyelvű alapiskolák 1—5 évfolyamában folyó magyar és szlovák nyelve oktatás problémáit, a nemzetiségi iskolák időszerű eszmeipolitikai kérdéseit, valamint az ifjúság kommunista nevelésével kapcsolatos feladatokat vitav ják meg. ZBYCH ANDRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 23. Szokásos elterelő ctkk-vakk útoona Ion indult az orgonistához.- Többször ellenőrizte, lioyy figyelik-e, de nem vett észre semmi gyanúsat. — Logikus, hogy Pollér figyeltet, gondolta, ha meg nem, akkor kötöznivaló bolond ez a Poller, egyenesen szégyen döntetlenre látszani vele egy játszmát. Belépett a Szent Augusztin székesegyház oldalbejáratán. Az orgonistánál várta a jelentést. A csoport vezetője, Artúr jelentette, hogy Liza likvidálást parancsát visszavonta, s azt is, hogy Kusehka a saját szakállára dolgozott, ezért likvidálni kellett. Most már biztos — szólt tovább a jelentés —, hogy Liza Schmidt ártatlan, a provokátor Kusehka volt. A csoport tehát ismét tisztán várja a feladatot. — Látod — mondta az orgonista. — Mondtam, hogy Liza ártatlan. — Azt tudtad, hogy a Gestapónál dolgozik? — Tudtam. Ez a mi nagy ' szerencsénk. Az orgonista láthatólag boldog volt, hogy Lizát sikerült tisztáznia. Most várta Kloss határozatát, mikor és milyen módon léphetnek ismét kapcsolatba a központtal, mikor kerülhet sor a legközelebbi akcióra. Kloss érezte, hogy most következik az utolsó menet, a legnehezebb. De magán érezte az orgonista tekintetét ts. Újra az a nyugtalanító gondolat kerítette hatalmába, hogy ez az ember nem vak. Ha Kusehka volt valóban az áruló — szőtte tovább a gondolatait —, akkor a játszma véget ért. Pollernek le kellene lartózlatniu az egész csoportot. Az áruló ismerte Artúrt, Lizát, tehát minden fontosabb csomópontot. Artúr még mindig elérhető, hiszen ott sétálgat a wroclavi utcákon ... De ki ez az Artúr? Ez a bizonyos második Artúr? Lehet, hogy ... Mit akarhat Poller? Miért vár? Talán azt akarja, hogy a csoport újra működésbe lépjen, a „Zsuzsanna néni" is besétáljon a markukba? Aha — kapott a homlokához Kloss —, szóval az összekötőig akárnak eljutniI — S máris határozott: meg kell tudni mindent, erről az Artúrról. Mielőbb. A borzalmas gyanú egyre erösebben bontakozott ki gondolataiban. Az orgonista mozdulatlan arccal figyelte Klosst. „Ha nem tudnám, hogy vak — gondolta Kloss —, azt monda nám, hogy magamon érzem a tekintetét". De az orgonistáról a legjobb információi voltak a központból. Abszolút biztos embernek tartották. Kloss arra gondolt, hogy vannak-e egyáltalán abszolút biztos emberei ennek a láthatatlan frontnak? — Mit mondhatok Artúrnak? — kérdezte az orgonista. — Semmit. Egyáltalán semmit sem kell neki üzenni. Artúr kimarad a további játékból — mondta színtelen hangon Kloss. — Ítélsz? — kérdezte nyugtalan hun gon az orgonista. — Artúrral minden kapcsolatot megszüntetni — ismételte meg a parancsot. Az orgonista hirtelen mozdulattal a szemüvegéhez nyúlt, de végül is homlo kánál pihent meg a keze. Homloka csupa verejték volt. Kloss nem tudta eldön teni, hogy a. félelemtől, i<agy a bizalmat lanság okozta izgalomtól. Mit jelentsen ez? — kérdezte az orgonista. — Azt, amit mondtam! Artúrt kikapcsolni! — Nekem sem hiszel? — kérdezte a vak Klosstól, aztán izgatottságtól reme gö hangon folytatta. .— Eel tudod fogni, hogy milyen kockázatnak leszed kl az embereket? Előbb Liza, akit gyerekkora óta ismerek. Most meg Artúr .. — Megtaláljuk őket, amikor kell. Most pedig eltűnsz a városból, azonnal. — Értettem — mondta az orgonista. — Papírjaid vannak? — Igen. — Tartaléke'uned? — Az is. .— Akkor szökj, de azonnal. Berlin 6. Leipziger Strasse 29, doktor Hrucke címét el ne feledd! És ne feledd: a legutolsó vérképet kell kémed, s postafordultával megkapod az utasítást. — Nem akarok megszökni mondta az orgonista. — Horst Kusehka nem tudott rólam semmit. — Ez parancs. — Kloss erősen hang súlyozta e két siót. Aztán lassabban kezdett beszélni, szemét le. sem véve az orgonistáról. — Nincs más választás, értsd meg! A háború kegyetlen! A mi háborúnk még kegyetlenebb. — Kezével megérintene a másik kaiét - Viszont látásra. Nem tudom, találkozunk-e még, de ha igen, akkor már egy szabad és boldog Lengyelországban. Szabad Lengyelországban? - is mételte az orgonista. Kloss néhány perc inalva elhagyta a templomot. Egy antikvárium elölt megállt. Ciga rettát keresett a zsebében. Amikor végre a szájához emelte a szopókás szivar kát, egyenruhás férji kínált tüzet. — Figyelj jól: „Elizabet" — suttogta Kloss, amíg a másik már az ötödik szál gyufával kísérletezett. - . .. Elizabet penzió. Értesítsd öt, hoyy utt van, de a szoba szárnál nem mondom meg. Az információt pontosan psle kilenckor várom. jól jegyezd meg a telefonszámot ... Az egyenruhás férfi felszállt a leg közelebbi villamosra. Kloss még egy percig látta, amint a villamos hátsó pe ronján állt, zsebéből újságot halászva elő, elmerült az olvasnivalóban. Kloss elmosolyodott. Ismerte már több, mint egy éve. Varsóban is dolgoztak egy üti, s a véletlen úgy hozta, hogý megint összefutottak útjaik. Kloss őt jelölte ki az új csoportfőnöknek. Poller már biztos volt a győzelemben, Rágyújtott egy szivarra, š mélyen le szívta a füstöt. Némi gondolkodás után telefonhoz nyúlt, bár nem szerette túl ságosan a telefont, különösen nem at ilyen nagy ügyeknél. Most azonban nem volt más választása. Néhány másodpercig csengett u készülék a vonal túlsó végén, aztán jól ismert hang jelentkezett. Poller nem szerette ezt a hangot. Általában gyűlöl le az alázatoskodókat, a csúszómászókat, a túlságosan szolgálatkész embereket — Ez pedig, aki a vonal túlsó végén most fegyelmezetten jelentkezett, egyenesen csúszómászó volt o szemében. De szüksége volt rá. — Rendben — mondta, és meggy új-, tolta az időközben kihűlt szivart. — Ne idegeskedj, minden rendben... Nem, senkit se kapcsolok le addig, amíg nincs meg az összekötő ... Igen, igen. A templomban is feltétlenül körülnézek... Micsodát? Hogy az Abivehr liszt...? Nem, nem. Igaz, egy kicsit furcsán viselkedett, de inkább félszeg és ostoba, mint gyanús. Sokáig csend volt. Poller feszüli figyelemmel hallgatta, mit mond a másik, csak bólogatott, vagy rázta a fejét tiitakozva: Végül ismét megszólalt: — Rendben. Megegyeztünk. Nagyon alaposan figyeld meg őket! Bármi rendkívüli történik, jelentsd. Egyébként változatlanul a közelben vannak az em bereim... fó, rendben. A viszontlátásra. Herr Lipke ... (Folytatjuk) lít/ir XII. 4