Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-06 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

azaérkeznek a fivérek. Jókedvűek. Örülnek, hogy megszabadulnak a fronttól. Talán jobb lesz minden! — A mieink vannak itt! Testvérek! Vér a vérünkből! Románok. Ügy fognak koi mány ózni, ahogy nekünk lesz jó. Mindenki boldog. Aki még legény, az nősülni kíván. Aki nős, boldogan öleli a feleségét. Szép az élet. Csak a vén anya szomorú. Juliura gondol, a fiára, aki orosz Jogságban van. Él-e, meghalt-e? Mért nem ír? Hol akadtak meg Juliu levelei? Az anya legkedvesebb fia. Messze van. Az újságok sok mindent írnak Oroszországról. Az ördög Ismeri ki magát. Az újságok különben is hazudnak. Juliu nem hazudott soha. Erdei házban ég a lámpás. Csukott ablakok mellett beszélnek Juliuról. Mindenkinek meleg a hangja, mikor róla van szó. Sorra kerülnek a többiek is: a fiatalkorban elhaltak, az eltűntek és a fronton elesettek. Lassan éjszaka lesz. Mindenki visszatér régi mesterségéhez. Dumitru, az első fiú ját fuvaroz, napszámba jár parasztokhoz. A földet műveli, melyen elterem a hegyibuza és a kender. Télen baltásokkal és fűrészesekkel dolgozik az erdőben. Axentie, a harmadik Hú, vízifűrésznél dolgozik veszélyes helyen. lrinnie, tutajos a rohanó víznél. Máté, a falepáróló gyárban dolgozik, ahol fákból sárga gyanta csorog, kátrány, ecet és sűrű olai. A hatodik és hetedik fiú még kicsi. Kornél, az idősebbik nemrég járta ki az iskolákat. Mezőn hancúrozik, anyja bárányainál van. Nyírja őket és feji, segít nekik legelni. Sok dolga nincsen velük, mert birkanyírás embernél is csak tízszer van egy esztendőben. Fejni sem nehéz őket, könnyen jár a csöcsük. Egyszer megpróbálta Kornél, a esöcsüket megmosta sós vízzel s juha alá tette Fülöpöt a kisöccsét. Ogy jóllakott tőle a kisfiú, édesanyja mellén se jobban. A legelést a bárányokra bízza Kornél. Kiszagolják a füvet a messzeségből. Sűrű, puha fű közé mennek, lelegelnek mindent. Kornél feje alól a párnát is. Néha felmásznak a gerinc re, ahol alig van fű, csupa ehetetlen szikla vagyon. Hat-hét szál erősszagú fű, mely izgatja, nyugtalanítja őket a völgyben és menni kell utánuk, hogy beteljenek vele és lecsillapodjanak. A bárányok, ha nincsen éppen bagzási idő, a füvekbe szerelmesek. Azt hitték, új élet kezdődik! Több pénz lesz, jobb lesz a megélhetés. Övék lesz az erdő, a fűrész és a rohanó víz. De íme visszajönnek a régi erdészek. A boltosok is visszamerészkedter és a kirabolt üzleteket berendezték megint. Hangjuk valamivel csendesebb, mint ezeWtt volt. — Hál meglőttél Maié! Te is Axentie! Hál istennek, hogy nem történt semmi bajotok a fronton, —- mondja a faluban a boltos. Axentie hallgat. Máté lesüti a szemét. Furcsán érzik magukat mind a ketten. Hová lett halálos gyűlöletük a pénzes emberek ellen? Láthatatlan lett, mint hüvelyben a kard De megvan! Nem múlt el! SZILÁGYI ANDRÁS: Szegény, földhöz ragadt emberek ők! A boltosok pedig gazdagok. A kereskedők és az összes többi kizsákmányolók elszívták előlük mind a pénzt. Ezért szegények ők. Axentiét és a többieket ugyanaz a fűrészeszsidó fogadja a víznél, aki már a békében ott volt. Arca kicsiny félénk, kicsit bizonytalan. Már nem ül olyan biztosan a nyeregben, mint régen. Azelőtt goromba volt, mint a pokróc. Most mégis: ő a fűrészes, ezek pedig románok itt mind. — A fűrész az enyém, — mondja. Az én nevemre van írva. Azt nem veheti el tőlem senkisem! Most nagyromániában vagyunk, rend van és munka mindenütt. Beszéltem az új őr mester úrral a járásszékhelyen. Azt mondta: aki lármát, rendetlenséget csinál, rabol, vagy gyújtogat, azt letartóztatja azonnal. Akartok dolgozni? — Akarunk, — jelelik a munkások. — Aki csak lármát jött csinálni, vagy bolsevistáskodni, az menjen el már most. Menjen a vörösökhöz Magyaroszágba. Hosszasan tanácskoznak bérről, napszámról és egyebekről. Megegyeznek. Meg van elégedve a ket fél: a fűrészzsidó és az emberek. Kell a munkás a fűrészeknél. Keresik a deszkát újra a völgyben. Irimie lemegy a folyóhoz, arra a helyre, ahonnan indultak a tutajok háború előtt. Széles öböl ez, a víz hirtelen megcsendesedik. Alul is. jelül is zúg a folyó A i suzdáról lezuhant ja uz öbölben vesztegel A vízben égerják és vastaggyökerű jüzjak állnak. Fartőn jaházikók vannak. Az öböl nyugodt. Madarak vijjognak a napon. Vércsék mennek át a ják tetején, hegyi házaikba Idehallatszik a jűrészmalmok zúgása. Egy két kukoricnőrlő malom is dolgozik valahol. irimiét egy Gyura nevű paraszt tanította a tutajozásra. Akkor még gyerek volt ő. Erős, részeges ember volt Gyura. Sokat keresett izmos keze alatt gyorsan haladt a tutaj. Munka közben is ivott. Túlzott részegség és munka következtében meghalt a háború alatt. Tutajon ült pppen. iókedvű volt és boldog. Befordult a vízbe. Oszolt tovább a tutai nélküle. (Résiiet) Nem érkezett meg. Beleakadt a partba valahol. Irimie a háború elölt néhány évvel összeveszett Gyúróval. Otthagyta az öreget és egy Popescu /anye nevű fiatal paraszttal állt össze. Vén róka volt a tutajozásban Ď is. Eltanult Gyurkától mindent. Szegény Janye elesett a háborúban. Olt maradtak mások is. Szomorú nézni, milyen nagy rés esett köztük. Hányan hiányoznak az erős, csontos emberek közül. Irimie Rotár Dinuval áll össze. A fákat, melyekből erdő és forgácsszag árad. összeguszolják fiatal galyakkal. Hátra kormány lapátot vágnak. Indulnak a tutajon. Régi vezényszavak hangzanak, melyeket évek óta nem hallott Irimie. Mégis engedelmeskedik nekik. Szűk partok között rohannak a folyóval. Vigyázni kell, hogy össze ne törjön a tutaj.' Szigetek jönnek. A szigeteken homokos kocsik és fehér házilibák vannak valamelyik faluból. Szélesedik és lassul a folyó. Lehet széjjeltekinteni. Kétoldalt, a partra jeküdve, falvak jönnek szembe, cseréptetőkkel, tarkára meszelt házakkal, kétféle vallás templomtornyával. Poros, nyári utak jönnek. Gépkocsik rohannak rajtuk. Kutyák versenyeznek autókkal. Parasztok mennek mezőre, kocsival, gereblyével. Állatok jönnek, egyenként. Egyre sűrűbb rajokban, szolgákkal és gazdákkal. Kocsik asszonyokkal, gyerekekkel és üszőborjakkal a kocsi tetején. Vándor hordósok látszanak, friss fenyőszaguk van, savanyú, paszulysza guk. Vásár van valahol. Mézeskalácsosok és suszterek jönnek nagy ládákkal, melyekben áruikat őrzik. A ládák között gyerek szopik. A suszterné melle kinyúlik messzire, mint a tökinda. Legyek szállnak az asszony melle jelé, tejre éhesek ők is. De a gyerek szorosan tartja az emlőt. Az anya észreveszi a legyeket. Feléjük csak. Egyik leesik. A többiek elvágtatnak a mészáros kocsija felé. A hurkaszag egészen a tutajosokig ér. Jómódra, régi disznóvágásokra emlékeznek. Cigánykoldus jelszól a henteshez: — Adj egy darabka szalonnát, Domnule! Csak annyit, amenyit az egérjogóra teszel otthon az üzletedben! Rokkant vagyok. Felmutatja műkezét. — Dögöli meg, ha olyan barom voltál s cigány létedre kimentél a frontra! — gondolja a hentes. Kíváncsi rá, hogyan emeli fel a ci gány műkezével a hurkát. Ledob egy darabol a sárba. A cigány lehasal érte. Ugyanakkor a hentes kutyája is utánakap. A cigány ráüt a kutyára fakezével. A kutya elszalad. A hentes nevet. — Vigyázz moreI elveszik előled. Sűrű vásárkocsik között szénásszekér megy. Elfordul valamerre az országúton, kicsi falu felé. Fordul a folyó. Szürkül és gyorsul. Éles sziklák jönnek. Dinu és Irimie ordítanak egymás felé. Féltik a bőrüket nagyon. Sok tutaj törött össze ezen a helyen. S az emberek belezuhantak o hideg vízbe. A parton szappanvirágok nyílnak. Fűzfák áztatják lábukat az ősrégi vízben. Gallyak között szarkák ülnek. Messzebb szorgalmasan megmunkált kukoricaföldek látszanak a sárga homokban. Síkság. Parasztok és mezítlábas aszszonyok, tehenek. Kipányvázott lovak. Sorompók és sínek. Sorompó mögött a vásár felgyűlt kocsijai. Egy kilométerrel később kisebb patak folyik a folyóba. Parton asszo nyok mosnak. Nagy falu jön. Tímárok bőröket szárítanak. Hentesek belet tisztítanak káromkodva. Kocsis a lovát keféli. Apró vízimalmok jönnek jölduzzasztott zsilipeikkel. Gátak mellett rohannak a tutajok. Egyre tágul a folyó. Hidak jönnek. Rendes kőhidak, melyekről utak rohannak baromtenyésztő falvak felé. A vízben szürke tuskók állnak, mint fésűk az asszonyok hajában. Sziklák látszanak. Tavaszi árvíz hozhatta őket ezer évvel ezelőtt. A folyó, mint egy vén tehén végignyalja a bokrokat. Megérkeznek az utolsó állomásra. Fiatal zsidóember fogadja őket. A cég embere. Katonaruhában van ő is. Fronton volt három évig. Átszámolja a fákat és kifizeti őket. Fával indultak el és pénzzel mennek haza a faluba. 7fcJW EEffiEED Az erdélyi Szilágyi András, egyetemi tanulmányait a polgári Csehszlovákiában végezte, és itt-taitózkodása idején a munkásmozgalom s a baloldali magyar lapokkal, folyóiratokkal élé.ik kapcsolatot tartott. Első nagysikerű könyvéről, az „Üj pásztorról" mely a Baibusse által vezetett párizsi Monde kiadó magyar könyveinek sorozatában T930-ban jelent meg. Fábry Zoltán többek között ezt irtat „Aprólékos natuializmus, tiszta realizmus részleteiben, de teljességében a proletárélet primitív emberlétzenéje. Proletárélet valósága elsődleges megragadásában, amikor fák, rét, állatok, fájdalmak, jogtalanságok egy nyelven beszélnek, és a szél és. az ember szava egyformán kottázható." Az Uj pásztor kiadása után két évvel Szilágyi új regénnyel, Az idő katonáival jelentkezett és ezzel regényírói tevékenysége le is zárult. Azóta a novellában, publicisztikában és riportban tevékenykedik és az erdélyi magyar irodalomban ma is megbecsülésnek örvend. Üj munkásságáról Söni Pál, erdélyi irodalomtörténész így ír: „A régi éizelmi telítettséggel és forradalmi lendülettel ábrázolja a felszabadult és szocializmust építő egyszerű emberek életét. . . . Legjobb riportjait ugyanaz a költőiség és nemes pátosz jellemzi, mint első írásait. Több irása a riport és a novella határán mozog, de Szilágyi adósa még az új irodalomnak az Uj pásztor méltó folytatásával".