Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-06 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

A i^ t nap Hét éve épült a zselízi kórház — 36 község, 13 major: 483 újszülött — Mit tanulnak a beteg gyermekek? O

lyan ez a nap, mint bármely má sík. Egy hétköznap- Zselízen, ebben a városkában is dolgos napot jelent. Építík a Közszolgáltatások Házát Háromemeletes lesz. Az.aszfalton pezseg az élet. Az iskolában a tanárok osztályoznak. Egy hétköznap... Üe akadnak, akiknek e hétköznap életük csúcspontját jelenti. Számon tart iák: sofőrvizsga, házasságkötés, vagy egy jelentős siker, Mások ezen a napon születnek. Egy pillanat várakozást sem tűrve felsírnak, mintha csak bejelentenék: Emberek! Itt vagyok én is! Számukra igazán nagy nap a mai. Ez a dolgos hétköznap. Fenér köpenyt öltünk. Dr. ján Lup ták, a gyermekosztály főorvosa vezet bennünket. Kedves, közvetlen ember. Ügy szól, ahogv a helyzet kívánja. Magyárul a kismamához, szlováklll a nővérhez, latinul az orvos-kollégához. Olyan természetes sajátsága ez, mint közismert gyermekszeretete, A picik közül is a legkisebbeknél kezdjük a látogatást. Kint hűvös van, inkább hideg. Idebent egy szál köpenyben is szakad rólam a víz és párás a levegő. Szokni kell. ezt, mondják a nővérek. Tréfál a főorvos: Kollektív fogyókúra. Aztán elkomolyodik: — Húszmillió koronába került ennek a kórháznak a felépítése. Ez rend ben van, hisz szociális államban élünk. Célunk az emberekkel való törődés. Csakhogy évről évre csökken az újszülöttek száma. És ez már nincs rendben. Tavaly 483 ujszülötttünk volt. Az idén talán-talán több lesz... A hófehér ágyacskák között a nővérek nagy biztonsággal; nyugodt rnoz dulatokkal dolgoznak. Munkájuk fizikailag, szellemileg is fárasztó, hisz itt szigorú a napirend. Minden órának külön-külön feladata van: pelenkázás, szoptatás, mérés. Hát mégha vérkicserélésre, transzfúzióra , is sor kerüli Műszerek, fecskendők... Ó, Palkftk, Mirkók, Andrikák és Klárik, soha nem is tudjátok tuajd meg, hogy ki volt az a nővér, aki azon a nagý napon, az elsőn, szolgálatos volt s titeket szolgált. A nővérek ugyanis szerényen csak ennyit mondanak: Mi az Életet szolgáljuk. Azt a nagybetűset! Megyünk tovább. A beteg gyerme kek közé. A kórház 225 ágyas. Ebből 60 a gyermekek szolgálatában áll. Mu togatja a főorvos a kétágyas szobá kat ás a termeket. A folyosó végén az irodájához kerülünk. Bemegyünk ide is, mert furcsa dolgokat mutat: a zá rójelentések bizonyítják, hogy a leg több gyermekbetegség szociális problémával is párosul. Különösen a cigányok esetében- Vérszegénység elA kórházi iskolában még a tanulás is gyógyít HA ÉN j Tóth pá I Gyula felvételei) leni küzdelem, csontképzés serkenté se, fejlődési rendellenességek. Ezek főleg rájuk vonatkoznak. Nem könnyű a beteg gyermekek gondozása. Igényesebb betegek ők még a legzsörtölődőbb, hipochonder felnőtt nél is. Nem ismerik a betegség állapo tát, nem Ismerik a kórház intézményét, nem értik a fehérköpenyes né nik és bácsik tevékenységét, hiányoznak a szülők, a testvérek, a megszokott környezet. És ezek ellenére is gyógyítani kell őket. A felnőtt legalább a kórházban ügyel magára, de „ők a legváratlanabb pillanatban mezítláb végigfutnak a folyosón. Fárasztó munka köztük dolgozni. A felnőtt betegek legalább egy-két kedves szó segítségéve] kifejezik hálájukat « nővéreknek. A gyermek, bármilyen jól nevelt is, elfeledkezik az ilyesmiről. Bizony a gyermekosztályon dolgozó nővér sokszor csak közvetve kap köszönetet munkájáért: A „nagy napon" észreveszi, hogy már üres az ágy, Ildikó meggyógyult, hazament. Hosszú évekig probléma volt, hogy azok a gyermekek, akik valamilyen hosszan tartó betegség (reumatikus és izületi gyulladások, vesebántalmak) miatt kerülnek kórházba, hogyan fogják többhetes, többhónapos kiesés után iskolai tanulmányaikat folytatni. Ért hető, hogy a főorvos ezért kezdettől fogva szívvel-lélekkel támogatta a kór házi iskola megalakításának gondola tát. Néhány évvel ezelőtt meg is ala kult A szlovák gyermekeket az igazgató, dr- Vojtech Belák felesége tanítja. A magyar gyermekeket áz egyik körze ti orvos, dr. Szlkora Rajmund felesé ge. Külön tantermet is berendeztek a beteg gyermekek számára a kórház bari, de bizony nagyon sok esetben még ide se mehet a tanuló, tehát nem ma rad más a két tanítónő számára, mint hogy ők menjenek a betegágy hoz Nagyon szeretik a gyermekek a kórházi iskolát. Hogyne, hisz az ismeret len, idegen környezetben a tanító néni, a tanterem, második otthonjukra, az igazi iskolára emlékezteti őket. És ugyebár, a tanító néni nem ad Injekciót, a tanító néni nem kívánja, hogy szokatlan vizsgálatok nyomán ezt, vagy azt a testrészüket mutogassák, hanem az iskola nagyon ismerős módszereit használva csupán csak tanítani akarja őket. Mit tanulnak ebben az iskolában?, Elsősorban a főbb tantárgyak (anyanyelv, matematika) tananyagát. És ahogy gyógyul, erősödik a gyermek, sor kerül a többi tantárgyra is. A tanítónők igyekeznek minden alapismeretet elsajátítani a gyermekekkel. Ezért a legtöbbször teljesen egyénileg, vagy csak kis csoportokban foglalkoznak a tanulókkal. Nehéz munka ez, hiszen mielőtt kórházba került a gyermek, már beteg volt. És a kórházban sem teljesen egészséges. A legújabb orvosi kutatá. sok azonban azt bizonyítják, hogy a beteg gyermekek tanulási tevékenysége magát a gyógyulást ls elősegíti. Ezek a tanítónők tehát egy kicsit egészségügyi dolgozók, egy kicsit pszichológusok is. A kórházi iskola eredményes munkájának egyik feltétele a jó felszerelés. Zselízen nincs is erre panasz. Ae orvosok a tanítónőkkel közösen még arra is ügyeltek, hogy a kórházi iskola felszerelése alkalmazott legyen. A tanterem munkaasztalait, székeit a tanulók termetéhez szabták. Külön Iskolai köpenybe öltöztetik őket, nehogy a kórházi öltözék akadályozza a tanulók mozgását. Törődnek a tanszerek fertőtlenítésével. Mindent megtesznek azért, hogy valóban nagy nap legyen, amikor sor kerül a meggyógyult, az egészséges gyermekek hazabocsátására. Nagy nap is ez, hisz az orvosok, az ápolónők, a tanítónők visszaadják a gyermeket az ÉLETNEK. Nagy nap. Még ha csak dolgos hétköznapjaink egyikére is esik. HAJDÚ ANDRÁS MILLIOMOS LENNEK... Ha én egyszer valamiképp egymillió koronához jutnékl — kinek ne Jutott volna már eszébe ez az elképzelés-? Természetesen, nekem is eszembe jutott ez a gondolat, csakhogy én pontos tervet is kidolgoztam rá, hogyan használnám fel ezt a tömérdek pénzt. Engedjék meg, hogy ez irányú számításaimat átadjam a köz javára: Először is nem vennék luxusjachtot, sem három mercedes kocsit, sőt, még magánuszodát sem építtetnék, pedig ilyet nagyon szeretnék. Az ilyen dolgok ugyanis csak gondot okoznak, márpedig a pénz arra jó, hogy kevesebb legyen a gondom, ugye? Mert tegyük fel, itt áll a Jachtom. Elromlik rajta a kormánylapát felső bal merevítője. Könyörgöm, ki javítja azt meg nekem? Vagy az az uszoda. Elromlik a melegvízszelep. Azt hiszik, találok a millióból megmaradt összegért egy szerelőt, aki azt megbízhatóan kijavítja? Nem, én nem így tennék, nem varrnék felesleges gondot ós utánajárást meg alkatrészhajszolást a nyakamba. Ez van nekem millió nélkül is, sokkal olcsóbban. Én a milliómért rengeteg apróságot vásárolnék. Küldetnék magamnak a gyárból ládaszámra például Odol szájvizet, gyerekeknek való gumicsizmát, meleg zoknit, harisnyanadrágot és mindenféle számú melegítő tréningruhát. Ezt az utóbbit azért, hogyha az egyik tréningruha felsőrészéhez két számmal kisebb nadrágot adnak, hogy összekombinálhassam. És vennék még BT cigarettát egy kocsirakománnyal, és gyerekcipőket és öngyújtóba benzint. Vásárolnék zseblámpaelemet tranzisztoros rádióba és gyerekeknek vízfestékhez ecsetet — egész hodályra valót. És kis számú női cipőt vennék — rengeteget. És egy csomó pénzt felváltanák koronákra, hogy mindig legyen apróm az önkiszolgáló buszra. Kedvenc fogpasztámból és pitralonből vonatrakoinányra valót vennék ... A kedves olvasó láthatja, hogy csupa praktikus apró dolgot harácsolnék össze. Tenném ezt azért, mert kisvárosban lakom. A felsorolt és az ide nem férő apró közszükségleti árucikkek névsora azért jelent számomra milliomoshoz méltó álmot, mert ezek a dolgok az üzletekben egyszer vannak, másszor nincsenek. Általában és nagyban ezek az árucikkek nem tartoznak az úgynevezett szűk keresztmetszetbe. Csak az üzletekből mindig akkor fogynak ki. amikor nekem is elfogy a készletem belőlük. Eltart egy hétig, kettőig, amíg újból megjelennek az üzletben. És ez idő alatt állandóan járom az üzleteket és érdeklődöm, so rakozom és kérdezgetek. Itt |ött már? Amott még nem fogyott el? És így tovább. Ez rengeteg utánjárást és idöpocséklást lelent számomra és a feleségem számára is. Szabad időnk — de néha nemcsak szabad időnk — jó részéi azzal töltjük, hogy keresünk — cipőt a gyereknek, ilyen al katrészt, olyan fogpasztát, amolyan tréningruhát stb. Namármost: ha mindebből megfelelő készlet állna rendelkezésemre és nem kellene folyton utánajárni, annyi, de annyi időt takarítanék meg. hogy az így megtakarított időben rövidesen egy további milliót kereshetnék. Méghozzá munkával. (rilcsekl