Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-01 / 285. szám, kedd

Papírgyári törekvések A

z államosítás utáni időkben járta a következő vicc: Az üzemben gyűlés volt, amelyen sokszor elhangzott, hogy miénk a gyár. Egy vállalkozó szellemű dolgozónak ez szöget ütött a fejébe és felszólalt:, „Kérem, igazán miénk a gyár?" „Igazán" válaszoltak neki. „Akkor van egy ötletem — folytatta emberünk —, adjuk el valakinek a gyárat, a pénzt osszuk el, aztán beállunk az új tulajdonoshoz dolgozni. Még fizetést is kapunk." Aki nem hiszi, hogy ez az annak idején abszurd vicc szinte szóról szóra az O. Šik-1'éle közgazdasági elmélet gyakorlata volt, látogasson el velünk a róA KIÁRUSÍTÁS KÖVETKEZMÉNYEI Ml VOLT A MŰSZAKIAK KLUBJA TÖBBET A TERVEZETTNÉL rossz, vagy ellenséges dolog. Csupán egyvalami hiányzott az érvelésből: a rentabilitásra törekvés csak akkor előnyös a szocialista termelésben, ha a tervfegyeleinmel párnsuil. De ez va lahogy „elkerülte" az illetékesek figyelmét. Így azután a fakitermelők ott értékesítették fájukat, ahol az a vállalat szempont jából a legelőnyösebb volt: a külföldi piacokon, valutáért. Ebben nincs semmi rossz. Csak éppen a papírgyár maradt fa nélkül, mert a nyersfát feldolgoI A Supra papírgyár finn gyártmányú modern gépe. A folyamatos nyersanyagellátás ilyen drága berendezések maximális kihasználását teszi lehetővé. zsahegyi SuJo és Supra papírgyárba. 9 Anyaghiány A dús erdők övezte Rózsahegy papírgyáraiban nyersanyaghiány van — nincs elég fa. A cellulóz- és papírtermelési terv "7 százalékát nyersanyaghiány miatt mindeddig nem sikerült teljesíteni. Az erdőmunkák idényjellege és a papírfeldolgozás időszaka közti különbség szükségessé teszi, hogy a papírgyár 90 napra való fatartalékot halmozzon fel, még mielőtt az erdőkben beáll az ún. holt időszak. A holt időszak beállt, a tartalék pedig alig 28 napra elegendő. Az anyagbeszerzési osztály hanyagsága ez talán? Utánajárunk. Az anyagbeszerzők idejében rendelték meg a szükséges fát. Nemcsak az anyagbeszerzők fáradoztak a nyersanyag beszerzése érdekében. A vállalat igazgatósága is minden lehető intézménynél megsürgette a nyersanyag szállítását. Az egészüzemi pártbizottság nem szorítkozott e kulcsfontosságú feladat ellenőrzésére, hanem tagjai szétszéledtek az ország valamennyi fakitermelő és nekik szállító vállalatához, és igyekezték meggyőzni az ottani kommunistákat a szállítások fontosságáról. Sokféle kifogással találkoztak: nincs elég ember, ebben az időszakban másfajta fa kerül feldolgozásra stb. A legérdekesebb azonban az volt, hogy a fát szállító Illetékes üzemek maradéktalanul teljesítik pénzügyi tervüket, anélkül, hogy a papírgyárak szükségletét fedeznék Hogyan lehetséges ez? # A kiárusítás A tapasztaltakat Kóita Emil elvtárssal, a Supra-vállalat közgazdászával egyeztetjük. Olyan adatokat mutat, amelyek bizonyítják: számos fakitermelő vállalat kiárusította vállalatát. Pontosan a bevezetőben említett vicc szerint. Amikor 1967-ben átszervezték az irányítási rendszert és létrejöttek a vezérigazgatóságok, megnövekedett a gazdasági önállóság. 1968-ban aztán felbomlott a tervfegyelem is és a vállalati érdek döntő jelentőséget kapott. A vállalatvezetést sok helyütt az üzemi tanácsok vették át, amelyeknek a vállalati nyereség biztosítása volt a fő feladatuk azon egyszerű séma szerint, hogy „a vállalat nyeresége egyszersmind a népgazdaság nyeresége is, hiszen a népgazdaság vállalatokból tevődik össze". Csupa logikus és elfogadható „elv", sőt, szocialista követelmény. Hiszen a rentabilitásra törekvés nem zatlanul exportálták. A vállalati érdek nevében. Hiszen a társadalmi érdeket jelentő központi terv — nem volt kötelező. És így megkezdődhetett a vállalat kiárusítása. Az ebből eredő devizahozam persze prémiumokkal járt. Más szóval: eladjuk a vállalatot és a pénzt elosztjuk. Csak éppen az ilyen egyszerű mondat helyett közgazdasági kifejezéseket használunk, és anyagi érdekeltségről beszélünk. 0 A következmények Az első — másfél évvel ezelőtt eszközölt — felmérések szerint az ilyen gazdálkodás a népgazdaságnak négy milliárd devízakorona közvetlen kárt okozott. A következmények azonban — a látottak alapján merem állítani — ennél sokszorta roszszabbak és kiküszöbölésük évekig eltart. A tervfegyelem viszszaállítása ma már biztosítja ugyan a feldolgozó üzemnek a rendszeres szállításokat — de csak a terv szerint. Tartalék felhalmozására már nincs elegendő anyag. Pedig az említett idényjellegű fakitermelés és a szakadatlan jellegű papírgyártás közti különbség ezt szükségessé teszi. Amíg ez az egyenetlenség visszabillen, addig a papírgyárak „nehézségekkel küzdenek". Szép és enyhe kifejezés a „nehézség". Gyakorlatilag azonban súlyosabb a jelentősége: azt jelenti például, hojgy Finnországból kell behozni a kábelszigetelő papiros nyersanyagát, amelynek a világpiacon emelkedett az ára és a hazai árbefagyasztás következtében most a nyersanyag tonnája ezer koronával drágább, mint a kész árué. Ha megszüntetnék gyártását, leállhatna egy kábelgyár. És ennek folytán számos elektrotechnikai üzem. A láncreakció végtelen. Hogy ez be ne következzék, a papírgyáriak kénytelenek nem rentábilis termékeket is gyártani saját maguk kárára, de a népgazdaság javára. Ez azt jelenti, hogy kevesebb pénz jut az önálló gazdálkodásra, s ami a legrosszabb, a műszaki fejlesztésre. O A papírgyár ártatlan? Más üzemben könnyebb észrevenni a rendbontás jeleit. Ráadásul a következmények — például a nyersanyagszállításban — nem mutatkoznak meg azonnal, hanem csak egy-két év múltán. És így a Supra és a Solo papírgyárban is felütötték fejüket, sőt, népszerűségre tettek szert a szépen hangzó, ám „vállalati kiárusítást" rejtő közgazdasági és politikai gondolatok. Az első lépéseket meg is tették a „miénk a gyár" kispolgári értelmezése felé. Felbomlasztották a szakszervezetet, amelyből kizárták az elvhü kommunistákat. Hiszen éppen ők álltak annak útjában, hogy a vállalati érdeket a társadalmi érdek fölé emeljék. A vállalat mindenhatósága „elvének" ilyen emberekre nincs szüksége. A vállalat mindenhatósága olyan embereket követel a vezetésbe, akik csakis és kizárólag a vállalati hasznot tartják szem előtt. A káderpolitikába a pártszervezetnek is van beleszólása. Ezért más szervet kellett kitalálni. Megszületett a Műszakiak Klubja, amely jó és szép volt, hiszen a műszakiak szervezett segítségére minden termelésben szükség van. „Csakhogy ez a „klub" egyáltalán nem foglalkuzott nuíszaki kérdésekkel, sőt. műszakilag nem a legsikeresebb emberek szerve lelt. Azért küzdött, hogy ne csak beleszólása, hanem döntő szava legyen az olyan vezetők kinevezésében, akik a vállalat mindenekfölöttiségét akár a társadalmi érdek kárára is valóra váltják. Szerencsére a „klub" nagyon átlátszó manőver volt és a legjobb műszakiak első ülése után elhagyták, mondván, hogy az nem más, mint „pletykarészek". £ A jelen Napjainkban a pártszervezet nagy politikai munkát fejt ki, hogy bizonyítsa, a „Műszakiak Klubjának" elítélése nem jelenti a műszakiak elleni állásfoglalást. A pártszervezet a vezetőséggel karöltve biztosítja a gyár anyagellátását ós mozgósítja az embereket a múlt okozta nehézségek kiküszöbölésére. Felelevenítette két szocialista munkabrigád tevékenységét, ver senyt indított a munkaerőhiány Kiküszöbölésére. Az utóbbi akció azt jelenti, hogy minden kommunista 16 órát dolgozik le munkaidején felül. Ebben a törekvésben a pártonkívüliek is a kommunisták mellé álltak és mindenütt 8-órás terven felüli munkát vállalnak. Ez év végéig további 800 tonnával akarják csökkenteni a termelési veszteséget, amely az anyaghiány következtében keletkezett. Egymil lió 200 ezer koronával akarják csökkenteni az önköltséget. Ezek a törekvések nemcsak megértésre, hanem tényleges támogatásra is találtak a dolgoGabriela Pacigová a tisztítógépnél mindent megtesz a fo .lyamatos termelés érdekében. De segít-e az, aki a nyersanyagot szállítja neki? fO. Struhár felv.j zók körében. A törekvés sikere azonban nemcsak a papírgyáriaktól függ, akik naponta 3000 köbméter fát dolgoznak fel, hanem a nyersanyagszállítóktól is. De lesz-e elég nyersanyaguk nemes törekvésük számára? Ez attól függ, hogy az erdőüzemekben és mindenütt, ahonnan nyersanyagot és fűtőanyagot szállítanak a gyárba, hasonló módon, mint itt, felismerik-e a jelen követelményét: ahhoz, hogy felszámoljuk az ország „kiárusítása" során keletkezett károkat, nemcsak az újra érvényes terv mutatóit kell teljesíteni, hanem többet is kell adni a tervezettnél. Mert két évvel ezelőtt a közvagyont vállalati vagyonként kezeltük. Éppúgy, mint a bevezető cikkben a nagyokos. VILCSEK GÉZA GYORSAN ES PONTOSAN A népszámlálás sikeréhez volamennyien hozzájárulunk Elérkezett december elseje, a népszámlálás ideje, mely mint azt legfelsőbb szerveink is kimondták — rendkívül nagy politikai, társadalmi és népgazdasági jelentőséggel bír. Ugyanakkor nemzetközi jelentősége is van a népszámlálásnak, mivel az általa nyert adatokat felhasználják a világnépszámláláshoz. Mint ismeretes, a nullára végződő, evekben vagy azokhoz a lehető legközelebb álló időpontokban. szerte a világon tartanak népszámlálást. Egyes országokban, például a Szovjetunióban és Magyarországon már túl vannak ezen az egyáltalán nem könnyű feladaton. Hogy miben rejlik a népszámlálás politikai, társadalmi és.népgazdasági jelentősége? Erre a kérdésre bizony nagyon nehéz lenne _ röviden, ugyanakkor kimerítően válaszolni. Elég azonban, ha figyelembe veszünk néhány tényezőt. Mindenekelőtt azt, hogy a népszámlálás nem szorítkozik csupán a népesség növekedésének megállapítására, hanem számos egyéb, igen fontos felmérést végez. Megállapítja például a dolgozók lakásviszonyait, a lakások felszereltségét, az életszínvonal alakulását, a nemzetiségi összetételt. Választ ad arra a kérdésre, milyen a lakosság életkörnyezete, hol milyenek a munkalehetőségek stb. Az adatok egybegyűjtése — jóllehet óriási munkával jár — egymagában még nem elegendő. Sőt, a népszámlálás • igazi értelme abban rejlik, hogy a nyert adatokat feldolgozzák és felhasználják. Vagyis figyelembe veszik a tervezésnél. Éppen ezen a ponton domborodik ki az országos akciók politikai, társadalmi és népgazdasági jelentősége. A népszámlálás ugyanis megmutatja például azt, hogy az ország egyes területein milyenek a munkaerőtartalékaink, így a munkalehetőségek tervezésénél ezt hasznosíthatjuk. A lakások tervezésénél, a városok fejlesztésénél viszont figyelembe vehetjük a lakásviszonyok területén szerzett adatokat. A fentiekből világosan kitűnik, hogy az adatok begyűjtésénél maximális pontosságra kell törekedni. Ebben pedig nagy szerepet játszhat maga a lakosság is. Ezért teljes objektivitás és őszinteség szükséges a népszámlálási ívek kitöltéséhez. Nem is lenne semmi értelme annak, hogy valaki valamilyen adatot elhallgasson, vagy elferdítsen, hisz csupán statisztikai célokra használják fel a szerzett adatokat. Ezért a kitöltött ívekbe illetéktelen személyek nem tekinthetnek bele, a népszámlálást végző személyeket pedig teljes titoktartás kötelezi. Bár az akció egy hétig tart, a népszámlálás a november 30-ról december elsejére virradó éjszaka állapotát rögzíti. Az adatok feldolgozása, melynél számítógépeket is igénybe vesznek, persze jóval tovább tart majd. Az adatok értékelése a tervezésnél még sok-sok év múlva is lehetséges lesz, de az már nem a statisztikai apparátus feladata, hanem a közgazdászoké, a tervezőké, a nemzeti bizottságoké stb. A népszámlálás sikeres lebonyolításához valamennyien hozzájárulhatunk az ívek gyors és helyes kitöltésével, az igazságnak megfelelő adatok feltüntetésével, hiszen a jelenlegi népszámlálás tulajdonképpen önszámlálás. If. U A KÖZÖS CÉL ÉRDEKÉBEN A falvakat járva jóleső érzés tölti el az embert, amikor látja, hogy a nemzeti bizottságok munkája az utóbbi időben lényegesen megjavult. Különösen megnyilvánult ez a hazánk felszabadulása 25. évfordulójának tiszteletére vállalt és teljesített kötelezettségvállalások terén a barátsági hónapra, a CSKP megalakulása 50. évfordulójának méltó megünneplésére valő felkészülésben, és nem utolsósorban abban, hogy a nemzeti bizottságok, illetve a képviselők munkájukban egyre jobban lámaszkodnak választóikra. A kölcsönös bizalom tehát egyre iobban elmélyül, s ez záloga az (ílkövetkező időszakban végzett munka még lényegesebb javulásának. Kétségtelen, hogy az elmúlt időszak a nemzeti bizottságok munkájára is rányomta bélyegét. A választási időszak törvényes meghosszabbítása, a párttagok átigazolása azonban lehetőséget adott arra, hogy a képviselők sorait megtisztítsuk mindazon egyénektől, akik nem támogatták a párt politikáját, akik a Nemzeti Front célkitűzéseiért vajmi keveset tettek. Meg kellelt válni az olyan képviselőktől ls, akik csak papíron szerepeltek, illetve passzívak voltak. Mindez nem volt könnyű feladat. Ma azonban már elmondhatjuk. hogy e téren a nehezét már magunk mögött hagytuk. A nemzeti bízottságok soraiból különböző okok miatt 8316 képviselő távozott — az összlétszám 12 százaléka — míg a jnb-kből 548 képviselő távozott. A legtöbb képviselő a Kassavidéki, a trebišovi, a lévai, az eperjesi, a nyitrai és a Ziar nad Hronom-i járásban cserélődött ki. Ugyanakkor októberig Szlovákiában 8 jnb-elnököt, 10 alelnököt és 7 titkárt hívtak vissza funkciójából. A helyi, illetve a városi nemzeti bizottságokból 175 képviselő távozott a titkári tisztségbél. A képviselők ily nagyméret® leváltása nem kis feladat elé állította a Nemzeti Frontot és magát a nemzeti bizottságokat is. Olyan képviselőket kellett kiválasztani, akik politikailag fejlettek, aktívak, és élvezik a nép bizalmát. A nemzeti bizottságok 6778 képviselőjét már megválasztották, s a jövőben tovább erősítik az egyes képviselőtestületeket. Az új erőkkel, illetve képviselőkkel a nemzeti bizottságokban lényegesen megerősödött a párt vezető szerepe is. A helyi nemzeti bizottságok 6612 új képviselője közül ugyanis 3107, a 616 jnb-képviselő közöl pedig 499 a párttag. Ezzel párhuzamosan a munkások, az efsztagok képviseleti aránya lényegesen megerősödött. Ezek után tehát elmondható, hogy a nemzeti bizottságok megszabadultak a nemkívánatos elemektől, bár még a következő időszakban is sor kerülhet a passzív képviselők leváltására. A közelmúltban megválasztott képviselők nevelésére a lehető legnagyobb gondot kell fordítani. Megvan minden feltétel arra, hogy nagy részük az új választások után is a nemzeti bizottságokban maradjon. A nevelésnek persze sokféle módszere van. Minden járásban, községben a már bevált módszereket kell alkalmazni, és mellőzni kell minden formalitást. Ez vonatkozik a tanácsok és a plénumok üléseinek előkészítésére is. Éljünk az értékelés módszerével, ne fukarkodjunk az elismeréssel. Hiszen ezek az emberek a szabad idejüket áldozták fel társadalmi munkára, hogy elősegítsék a párt politikájának, a Nemzeti Front célkitűzéseinek érvényesítését. Munkájuk eredményessége lényegesen függ attól is, hogy a régi és az új képviselők miként tudják vállvetve szorgalmazni a közös cél elérését.