Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-23 / 304. szám, szerda

A CSKP Ki decemberi ülésének vitája MILOŠ JAKEŠ ELVTÁRS EUGEN TURZO ELVTÁRS A Központi Bizottságnak ez az ülése mindenekelőtt azért jelentős, mert értékeli a párt tevékenységét a rendkívül bonyolult időszakban, megállapítja a . párt fő feladatait a tagkönyvcsere után és a figyelmet a gazdasági feladatok megoldására irányítja. Egyetértek a beterjesztett „Tanulsággal", amely helyesen jellemzi az elmúlt évek több vonásait, megmagyarázza az 1968 augusztusi internacionalista segítség szükségességét és levonja a megfelelő tanulságokat az egész párt további munkája számára. A CSKP KB 1969. évi szeptemberi plénumának -határozata alapján a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság ellenőrizte az ún. „vysocanyi kongresszus" és a pártban kialakult „második központ" körüli kérdéseket. Ezt a feladatot teljesítettük és megállapítható, hogy a jobboldali opportunizmus és revizionizmus szervezői és hordozói ellen meghozták a párt döntéseit. A bizottság vizsgálatának eredményei igazolják a CSKP KB plénuma elé terjesztett elemzést. Ismét beigazolódott, hogy az osztályharcban, amelynek a megelőző bonyolult időszak is egyik megnyilvánulása volt, nem szabad megszegni két olyan alapvető feltételt, amelyek az osztálypolitika tényezői és a szocialista építés szavatolói. Ez belső szempontból a szilárd marxista—leninista kommunista párt létezése, nemzetközi szempontból pedig mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő barátság és szövetség. Éppen ez ellen a két alapelv ellen intéztek egyesült támadást a párt jobboldali és a társadalom antiszocialista erői, hogy utat nyissanak az ellenforradalomnak. Ezeknek az elveknek a mellőzése' az olyan negatív személyi tulajdonságok mellett, mint a hiúság, ambiciozitás szintén a jobboldal képviselői tanácskozásainak jellemző vonásai. A vizsgálatból a mi munkánk, a KERB munkája számára eredő tanulság az, hogy a pártnak mint a szeme fényét kell őriznie a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein, a pártépítés és pártélet lenini elvein és a párt alapszabályzatában rögzített szervezeti és akcióegységet ugyancsak mint a szeme fényét kell őriznie és szüntelenül szilárdítani és mélyíteni a Szovjetunióhoz fűződő barátságot. Az, hogy a jobboldal a pártban és képviselői a vezetőségben ezeket a kötelességeket elhanyagolták és ezeket az alapvető elveket tudatosan megsértették, pártunkat nehéz helyzetbe hozta és mérhetetlen károkat okozott. A jobboldali tevékenység, annak tolerálása a párt, a párt egysége és akcióképessége számára mindenkor súlyos veszélyt jelent. Ez a veszély természetesen még nagyobb, ha a szocializmus feltételei között, amikor a párt a vezető erő, a párt vezetőségében a jobboldali erők vannak túlsúlyban. A pártban a revizionista és opportunista ellenzék bázisát olyan különféle kispolgári rétegek és csoportok képezték, amelyek 1948 után hatoltak be a pártba, amikor a párt uralomra jutott és sokan közülük összekapcsolták párttagságukat karrierista céljaikkal és magukkal vitték a pártba saját erkölcsüket, ingatagságukat és ideológiájukat. Ezek a kispolgári elemek a pártot eszmeileg és szervezetileg is felaprózták, becsempészték az idegen, ellenséges nézeteket és gyengítették a párt marxista—leninista egységéért és tisztaságáért vívott harcot, Különféle kispolgári elemek behatoltak a felelős helyekre és a párt szerveibe és befolyásolták a párt kádermunkáját. A párt vezetősége 1968 januárjáig sem folytatott elvszerű ideológiai harcot az opportunizmus és revizioniznuis ellen. Különösen súlyos, hogy lebecsülték az imperialista központok ideológiai diverziójának hatását, ami az opportunizmusban és revizionizmusban találta meg szövetségeseit és a céljai megvalósítására kész tartalékot. Továbbá jellemző, hogy a kispolgári hajlamú emberek, akik azelőtt a dogmatizmus bázisán álltak lényegében ismét fenntartás nélkül és dogmatikusan vették át az antimarxista nézeteket, amelyeknek alapján kialakították az ún. „a szocializmus új modellje" flluzióját. Le kell vonnunk a tanulságot abból, hogy a revizionizmus és opportunizmus behatolását a pártba az osztályszempontot mellőző fellépés, a szubjektivizmus és az elvtelen káderpolitika segítette elő. Különösen a tömegtájékoztatási eszközök, a kulturális front, a társadalomtudományok területe, a főiskolák és egyes tudományos intézmények váltak fokozatosan a jobboldali, opportunista és revizionista elemek kimondott eldorádójává. Ezen az alapon már 1968 előtt kialakult a pártellenes front, amely a marxizmus „alkotó" módon történő továbbfejlesztésének leple alatt a valóságban revideálta a marxizmust és kiirtotta a legfőbbet — az osztálylényeget. Ezt az opportunista és revizionista platformot később átvették a pártban a jobboldali ellenzék vezető képviselői és exponensei és ezekből állt a jobboldali csoport. 1968 januárja után a jobboldal rendszeresen megbénította a vezető pártszervek tevékenységét, dezorientálta a párttagságot a januári plénum eszméjének kérdésében azzal a céllal, hogy érvényesítse saját pártellenes - platformját. Durván megsértette a lenini normákat, különösen a demokratikus centralizmust. A januári plénum határozatát a szervekkel és szervezetekkel nem ismertették, vagy a pártvezetőségben levő jobboldal olyan feltételeket teremtett, amelyek között a párt nem volt képes e határozatok alapján egyesülni és egységesen hatni. A ' párt belső demokráciáját, a párt talaján folytatott szükséges eszmecserét alapjában véve fokozatosan felszámolták éspedig annak következtében, hogy a jobboldal a tömegtájékoztatási eszközökben monopolhelyzetben volt és ezek segítségével bontakoztatta ki a párt marxista—leninista erői ellen irányuló kampányt, mindazokat, akik nem értettek egyet a jobboldali koncepciókkal, konzervatívnak, dogmatikusnak bélyegezte. A tömegtájékoztatási eszközök segítségével, a párt és a tisztségviselők diszkreditálásával és választási machinációkkal foglalta el a kerUleti és járási szervekben a döntő fontosságú pozíciókat, azzal a jelszóval, hogy az ún. „megújhodási folyamat" politikáját csak „új emberekkel" lehet megvalósítani és ezzel megnyitotta az utat a jobboldal és -a különféle demagógok előtt, akik a múlt bírálatából élősködtek. Durván megszegték a káderpolitika alapvető elveit, az embereket személyi ismeretségek és szolgálatok alapján válogatták ki és helyezték el, olyan embereket, akik táplálták hiúságukat és nagyravágyásukat. A párt alapszabályaival ellentétben destruktív tevékenységük érdekében, a szervezett taggyűlések helyett különféle mitingeken elemezték a párt belső kérdéseit, határozatokat szerveztek és ezek számára gyakran nyomással biztosították a támogatást, a kispolgári rétegek hangulatainak engedve a párt védelme helyett szövetségeseiket az aktivizálódó antiszocialista és szovjetellenes elemekben találták meg: A jobboldal bomlasztó tevékenységének az volt a célja, hogy a marxista—leninista pártot reformista, szociáldemokrata típusú párttá alakítsa, amely feladta volna társadalmi vezető szerepét és céljait. A jobboldali opportunisták nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy kétségessé tegyék a part eddigi alapszabályait és alapelveit, amelyekre a párt épül. Nem tartották megfelelőnek a demokratikus centralizmus elvét, mert az megakadályozta, hogy az elitcsoport gyorsan magához ragadhassa a párt vezetését. Az antikommunista propaganda kétségbe vonta a marxizmus—leninizmus tanait és különösen a proletár internacionalizmus elvét. A szovjetellenes kirohanások és invektivák következtében meglazultak a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő kapcsolatok. A vizsgálat megállapította, hogy az 1968 januárja után kialakult hatalmi konfliktus, amelyben a pártban levő jobboldal taktikája gyakran azonos volt az ellenforradalmi erők taktikájával, egyre kifejezőbben és jellegzetesebben öltötte fel az ellenforradalom ismérveit. A pártban levő jobboldali erők fokozatosan az árulás útjára léplek és ellenségeink táborába kerültek. A Központi Bizottság Elnökségében a jobboldal fő exponensei és képviselői a pártban megengedhetetlen és az alapszabályokba ütköző legkülönbözőbb frakciós módszereket alkalmazták. Mellőzték a kollektív vezetést — a szervek döntését tagjaik különféle csoportjaival helyettesítették, anélkül, hogy a párt vezetőségét tanácskozásaikról tájékoztatták volna, gyakorlatilag az általuk bírált ún. ..kabinetpolitíkát" alkalmazták. A tagkönyvcsere eredményeiről szóló jelentés megmutatja a. párt jobboldali erői által kifejtett destruktív mélységet. A CSKP KB Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának tapasztalatai megegyeznek a beterjesztett értékeléssel és azzal a megállapítással, hogy a CSKP KB plénuma a meghatározott eljárást betartotta és főleg teljesült a tagkönyvcsere fő célja: a jobboldali központok felszámolása valamint az, hogy a pártot megtisztítsák a jobboldaltól és megszabadítsák a karrieristák és passzív tagok nagy részétől. Kialakultak a kedvező feltételek ahhoz, hogy megszilárduljon a párt egysége és akcióképessége, valamint marxista—leninista jellege. Számos pártaktíva alakult. Ez a tagkönyvcsere nagy eredménye. Bebizonyosodott és ezt a kommunista testvérpártok tapasztalatai ís igazolják, hogy ha a párt valóban forradalmi akar lenni, és teljesíteni akarja forradalmi feladatát, akkor a lenini szellemben állandóan meg kell szabadulni azoktól, akik nem valók a pártba. Ennek semmi köze nincs a permanens tisztogatáshoz és kétszeresen érvényes, ha a párt hatalmi helyzetben van. A tagkönyvcsere igazolta, hogy állandó figyelmet kell fordítani a párt szociális és korösszetételének szabályozására. Ügyelni kell arra, hogy céltudatosan készítsék elő a párt számára a fiatal munkásokat, a szövetkezeti parasztságot, az ifjúságot és__ a- nőket. Ami a párttagság érvénytelenítése elleni megjegyzések és a kizárás elleni fellebbezések elintézését illeti, természetes, hogy nem alkalmazható más mérce, amint ami a tagkönyvcsere idejében érvényes volt. E fellebbezések elintézésének eddigi folyamata azt bizonyítja, hogy többségük indokolatlan. A tapasztalatokból okulva semmi esetre sem tűrhetjük el az eszmei és gyakorlati elvi kérdésekben az olyan régi hibákat, mint az opportunista egyezkedés, liberalizmus és megalkuvás. Az alapszabályzat és a párt belső életére vonatkozó lenini elvek következetes és a htelyes marxista—leninista politika betartása szavatolja döntő mértékben a párt akcióképességét és vezető szerepét szocialista társadalmunk további fejlődésében. Ilyen értelemben rendkívül jelentős a plenáris ülés elé elfogadásra terjesztett egységről szóló határozat valamennyi kérdése, érvényesítése és respektálása egységes értelmezésének. A Központi Bizottság elnöksége jelentős problémákat terjesztett elénk megvitatásra. Ez a párt további lépése annak érdekében, hogy elérjük azokat a célokat, amelyeket a múlt év májusában elfogadott realizációs irányelvekben rögzítettünk, nevezetesen pártunk marxista—leninista jellegének megszilárdítását, valamint az egész politikai, gazdasági és kulturális konszolidációt, társadalmi éietünk minden területén. A beterjesztett elemzéssel, a megelőző fejlődés tanulságával és a népgazdasági feladatok megoldásával teljes mértékben egyetértek, mivel megfelelnek egész pártunk és társadalmunk objektív, valódi szükségleteinek és érdekeinek. A nyugat-szlovákiai kerületi pártszervezet csakúgy, mint az egész párt az utóbbi években bonyolult fejlődésen ment át. Lakosságunk és különösen a fiatalság politikai tudatának destruálása olyan mélyreható volt, hogy azt nem lehet rövid idő alatt áthidalni. Tudjuk, hogy hosszadalmas, átgondolt és türelmes eszmei nevelőmunkára lesz szükség a párt kerületi, járási és alapszervezeteiben ahhoz, hogy magasabb színvonalra emeljük a párttagok, a lakosság és ifjúságunk politikai öntudatát, olyan színvonalra, amely megfelel a párt és a társadalom szükségleteinek. A CSKP Központi Bizottsága elnökségének jelentése helyesen elemzi azokat az okokat, amelyek a katasztrófa szélére juttatták társadalmunkat. A jelenleg befejezéséhez közeledő párttisztogatás logikus döntés, amely véget vet a pártban, az állami szervekben, a társadalmi szervezetekben, valamint a gazdasági és más társadalmi intézményekben a jobboldal képviselői és segítői nyílt tevékenységének. Fokozottabban érvényesül azok befolyása, akik a bonyolult helyzetekben ellenálltak az opportunizmusnak, a nacionalizmusnak és a szovjetellenes hisztériának, és a marxi—lenini osztály- és internacionalista politika megvalósításával bizonyították be kommunista meggyőződésük szilárdságát. Azonban hamis illúzió lenne — és ezt tapasztalataink igazolják —, ha a beszélgetések befejezésével arra számítanánk, hogy ezzel automatikusan bekövetkezik a pártszervezetek aktivizálása, tevékenységük irányítása, hogy olyan döntő fordulat következzék be, amely az új politikai légkör kialakításához szükséges, amely légkörben a jobboldal nézeteinek befolyása teljesen és véglegesen megszűnne. Ezért a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság megköveteli a pártszervezetektől és az egyes párttagoktól, hogy aktív tevékenységükkel semlegesítsék azokat a nézeteket és alapállásokat, amelyek dezorientálták a dolgozók és az ifjúság nagy részét. Erre az igényes munkára készítjük elő a kommunistákat a pártiskolázás keretében, valamint a járási és a kerületi pártbizottságok által rendezett rövid tanfolyamokon. El akarjuk érni, hogy minden párttag ismerje kötelességeit, amelyeknek tiszteletben tartása révén a párt szilárd, eszmei egységű szervezetté válik, amely a társadalmat a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus szellemében irányítja. Azonban az a véleményem, nem lenne helyes megelégedni azzal, hogy jó vezetőségünk van, hogy a párttagok csatlakoznak a vezetőséghez, nem lenne elegendő csupán deklarálni álláspontunkat, ugyanakkor azonban megfeledkezni arról, hogy a pártnak szervezeti felépítése legmagasabb fokától a legalacsonyabbig harcos, akcióképes szervezetté kell válnia, amelyben szigorúan érvényesek a lenini elvek, mindenekelőtt a demokratikus centralizmus elve. A párttagokkal folytatott beszélgetések kialakították a kedvező feltételeket ahhoz, hogy a párt a társadalmi tevékenység minden térülétén megkezdhesse a politikai és az ideológiai offenzívát, s hogy teljesíthesse kötelességét, mint a társadalom vezető politikai ereje. A beszélgetések egyidejűleg azt is megmutatták, hogy a párt alapszervezeteiben élnek és dolgoznak olyan kommunisták, akik nenn sajnálják erejüket és áldozatkészen dolgoznak a pártért, akik megrettenés nélkül elkötelezték és elkötelezik magukat a párt marxi—lenini politikájáért. Politikai magatartásuk és tapasztalataik biztosították a beszélgetések elvszerű jellegét, s a szükséges igényességet a párttagok és a pártszervezetek munkája iránt. A jelenlegi feladat az, hogy marxi—lenini alapokon építsük a párt egységét. Ebben a munkában a pártalapszabályzat a mérvadó. Következetesen kell ellenőrizni a határozatok és a párttagok kötelességeinek teljesítését. Ebből kiindulva készítjük elő az évzáró taggyűléseket is. Egész pártunk érdeke, hogv a XIV. kongresszusig ideológiailag és szervezetileg egységes és erős legyen, amely képes érvényesíteni vezető szerepét a szocialista társadalomban. A gazdaságpolitika területén figyelmünk elsősorban az 1971. évi és az ötödik ötéves terv előkészítésére irányul. A párt szerveiben felülbíráljuk kerületünk fontosabb vállalatainak és üzemeinek tervjavaslatait. A vezető gazdasági dolgozóknál láthatóvá válik, hogy helyesen értelmezik, hogyan kell a tervet teljesíteni és megszűnt az a közelmúltból ismert módszer, amikor indokolni igyekeztek, miért nem lehetett teljesíteni a tervet vagy a beruházási feladatokat. Feltételezzük, hogy kerületünkben az ipar és a mezőgazdaság egész évi tervfeladatait teljesítjük, s az ipari termelésben 8 százalékos iesz a növekedés. Ugyancsak feltételezzük, hogy teljesítjük a lakásépítés valamennyi formáinak mutatóit is. Okulva a múltból igyekszünk szem előtt tartani, hogy a párt vezető szerepe a szocializmus nélkülözhetetlen kelléke, s ezért ezt az egész életben igyekszünk érvényesíteni. Szilárd meggyőződésünk, hogy csak a párt vezető szerepe elvének következetes és alkotó módon történő érvényesítése szavatolja a szocializmus építését. A jobboldali opportunista erők ellen vívott küzdelem, valamint történelmi . tapasztalataink arra tanítanak, hogy az opportunizmus és a párt vezető szerepe érvényesítésében bekövetkezett bármilyen következetlenség a legnagyobb veszély, ami ellen a pártnak megalkuvás nélkül és állandóan harcolnia kell. Azt is tudjuk, hogy a párt vezető szerepe felújításáért és teljes érvényesítéséért kifejtett törekvéseinknek csak akkor lesz valóban értelmük, ha egyeáítjük azzal a törekvéssel, amelynek célja, hogy valamennyi becsületes embert megnyerjünk a szocializmus, a pártpolitika számára. Ezért a kerületi pártbizottság és a járási pártbízottságok jelenleg arra törekszenek, hogy fokozzák a politikai szervező és ideológiai tömegmunkát. Különleges gondot lordítunk a kommunisták eszmei felfegyverzésére és a konkrét feladatok kijelölésére. Ebben látjuk az opportunista gyakorlat felszámolásának alapvető módszerét, mivel ez a gyakorlat még a pártalapszervezetekben a pártpolitika realizálásával kapcsolatban itt-ott tapasztalható. Az alapszervezetek általános aktivizálására jelentős alkalom Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának közeledő 50. évfordulója. Befejezésül biztosítani akarom a Központi Bizottságot, hogy a párt nyugat-szlovákiai kerületi szervezete a Központi Bizottság mai plénumának döntőseit következetesen biztosítani fogja. Az a törekvésünk hogy kerületi pártszervezetünh jelentős részt vállaljon egyrészt az egész párt politikai, eszmei és szervezési megszilárdításában, másrészt a Szovjetunió vezette szocialista táborhoz fűződő kapcsolatok további elmélyítésében és megerősítésében.