Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-16 / 298. szám, szerda

MEGOLDJUK AZ ORSZÁG GAZDASÁGI PROBLÉMÁIT ,M7U [II. 18. (Folytatás a 4. oldalról) párt vezetésével arra törekszik, hogy a társadalom számára a maximális hozzájárulást bizto­sítsa, akkor a jövő ötéves terv fontos'lépést jelenthet nemcsak a hosszú ideje felgyülemlett problémák leküzdésében, ha­nem a népgazdaság általános fejlesztésében is. Az 1971. évi terv javaslatában figyelmünket a belföldi piac helyzetének további javítására, a külkereskedelem feladatainak teljesítésére, hatékonyságának növelésére, valamint a beruhá­zási építkezés maradéktalan teljesítésére, és a kiválasztott fejlesztési célkitűzések meg­kezdésére összpontosítjuk. A gazdaság jövő évi fejlődési ütemének meghatározásánál fi­gyelembe kellett venni néhány korlátozó tényezőt, elsősorban a tüzelőanyag- és energetikai mérleget, továbbá a kivitelnek a behozatalhoz viszonyított nö­velését annak érdekében, hogy a mérleget főként a szocialista államok tekintetében megjavít­suk. Tekintetbe kellett venni egyes kulcsfontosságú építkezé­sek késedelmes üzembe helye­zését, a munkaerők elhelyezé­se ós kihasználása problémáit, hogy az újratermelési folyamat egyes részeiben ne keletkezzék túlságos feszültség. A munkatermelékenység nö­velésének igényes feladatán, amelynek csaknem teljesen fe­deznie kell a termelés növeke­dését, és az anyagi források jobb kihasználásán kívül a terv előirányozza a nemzeti jö­vedelem 5,2 százalékos növeke­dési ütemét, tehát egészben véve ugyanolyan ütemet, mint ebben az évben. Az ipari termelésnek 5,9 szá­zalékkal kell emelkednie. Te­kintettel arra, hogy növelni kell a gazdaság hatékonyságát a fontos külkereskedelmi fel­adatok, a belföldi piac és a beruházási építkezés feladatai teljesítésének érdekében. Ezek a célkitűzések — habár vala­mivel lassúbb üteműek az idei évben elértnél — ténylegesen igényesebbek. Elsőrendű politikai és gaz­dasági feladatunknak tartjuk a belföldi piac helyzetének to­vábbi javítását, mert tudjuk, hogy előfordulnak egyes fogya­tékosságok a lakosság ellátásá­ban, — nincs megfelelő válasz­ték —, főként az építőanyag-, a tüzelőanyag-, a textil-, a cipő­és a gyógyszerellátásban. 1971-ben a lakosság átlagjö­vedelmének körülbelül ugyan­olyan emelkedésére számítunk, mint az idén, s a kiadások üte­me gyorsabb lesz az ez évinél. Abból Indulunk ki, hogy meg­szűnnek egyes gazdasági és nem gazdasági befolyások, ame­lyek ebben az évben a lakosság belföldi piaci kiadásainak las­súbb növekedéséhez vezettek, és hogy megélénkül az ipari árucikkek iránti kereslet. En­nek természetesen az a feltéte­le, hogy lényegesen megjavul­jon- valamennyi kereskedelmi szervezet munkája a kínálat te­rén éppúgy, mint abban, hogy a termeléstől beszerzik a lakos­ság által keresett árukat. A piackutatás, a lakosság egyes kategóriáinál a jövő kereslet felbecsülése, még mindig keres­kedelmünk igen gyenge pontja. Termeszetes, hogy a kereskede­lem önmagában, anélkül, hogy a termelés fokozott rugalmas­sággal alkalmazkodna a fo­gyasztók igényeihez, nem képes a piacnak ezt a javulását biz­tosítani. Intézkedtünk, hogy a belföl­di piac számára az áruvásárlás­ra felszabadított jelentős devi­zaeszközöket elsődlegesen olyan termékek behozatalára használják fel, amelyek nélkü­lözhetetlenek és fontosak a la­kosság keresletének kielégíté­sére és a piac gazdagítására. A behozatalból származó ipari termékek hányada az utóbbi évek folyamán lényegesen emelkedett, és a lakosság ellá­tására szolgáló ipari áruszállít­mányoknak már 14 százalékát teszi ki. Ezt az irányzatot — a fogyasztási cikkek behozata­lának növelését — az ötéves terv további éveiben is terv­szerűen kell folytatni. Ami a kiskereskedelmi árak fejlődését illeti, továbbra is ér­vényben marad az ármorató­rium. Ezenkívül olyan intézke­dések összességét készítjük elő, amelyek célja biztosítani a piac alacsonyabb és közepes áru árukkal való jobb ellátását. Elsősorban textíliákról, ruhá­zatról, cipőről és bútorról van szó. A belföldi piacon elért ered­mények megteremtik a jövő évi kedvező fejlődés feltételeit. A piac kielégítése és a kereske­delmi készletek kiegészítése le­hetővé teszi, hogy fokozatosan megoldjuk a választék terén ta­pasztalt fogyatékosságokat. Vé­get ért már az az időszak, ami­kor a fogyasztó megvásárolta és a belkereskedelem átvette lényegében mindazt, amit a termelés szállított, mégpedig vagy azonnali eladásra a bi­zonytalan piacon, vagy pedig a kimerült készletek kiegészítésé­re. Érthetően nehézségek me­rülnek fel a termelés és a ke­reskedelem kapcsolatában. De itt is olyan helyzet keletke­zett, hogy az általános piaci egyensúlyt fokozatosan meg kell változtatni úgy, hogy a fo­gyasztó megvásárolhassa azt, amire szüksége van. A jövő év­ben elsődleges gondot kell for­dítanunk a külkereskedelmi problémák megoldására. Anél­kül, hogy figyelmen kívül hagy­nánk-a külkereskedelmi szer­vek saját tevékenységének fo­gyatékosságait, a megoldás kul­csa a termelésben, a termelés, hatékonyságának, gazdaságos­ságának, műszaki tökéletessé­gének és alkalmazkodó-képes­ségének növelésében rejlik. Egyre több behozott nyers­anyagot, anyagot és terméket használunk fel annál, mint amennyi megfelel a magasfokú hatékonyság követelményének és az elért export-eredmények­nek. 1970-ben sem csökkent az egy termelési egységre eső termelési fogyasztás. A vállalatok dolgozói gyak­ran bírálnak bennünket azért, hogy nem tartjuk kellő tiszte­letben a gazdasági szervezetek behozatali igényeit, főként a termelési fogyasztáshoz szük­séges igényeket, s ezáltal sok esetben feszültség keletkezik az anyagi-műszaki ellátás sza­kaszán. Nem becsüljük le azo­kat a következményeket és problémákat, amelyek a válla­latokban a nyersanyag- és anyaghiány következtében ke­letkeznek. Fizetési mérlegünk megjavítása azonban szükséges­sé teszi, hogy ragaszkodjunk ahhoz a követelményhez, mi­szerint a vállalatok, a szak­igazgatóságok és a miniszté­riumok terveikben a behozott nyersanyagok és anyagok op­timális értékesítésére, s ugyan­akkor a kivitel és hatékonysá­gának növelésére fordítsanak figyelmet. A racionális nyers­anyag-felhasználás kérdéseinek az eddiginél sokkal nagyobb fi­gyelmet kell szentelni éppúgy, mint a devizaeszközök igen gazdaságos és megfontolt rá fordításának. Lényegesen kell növelni egyes vállalatoknak a szocialis­ta országok iránti fegyelmét, és valamennyi kereskedelmi partner iránti kötelezettségeik teljesítése során tökéletesebben kell összehangolniuk az egyes üzemekből jövő szállításokat. A meghatározott időpontban, megfelelő minőségben és a szükséges szervizzel kell a szál­lításokat eszközölni. Mind a szocialista, mind a kapitalista országokba történő kivitel nagy feladatai teljesíté­sének fő súlya a jövő évben a feldolgozóipar ágazataira, fő­ként a gépiparra, a közszük­ségleti és a vegyiparra neheze­dik. Az állami ős a pártszervek­nek különösen a gépipar fej­lesztésére kell gondot fordí­taniuk. A termelővállalatok és a külkereskedelmi szervezetek kapcsolataiban fokozatosan le­küzdjük az utóbbi időszakból még fennmaradt nézeteket ar­ról, hogy a kereskedelmi válla­latnak termelő partneréhez ko­misszionárlus viszonya van. Ugyanakkor azonban egyértel­műen érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a külkereskedelmi szervezetek tevékenységét és vezetőik munkáját nem lehet szorosan vett vállalati kritériu­mok alapján értékelni, hanem mindenekelőtt aszerint, milyen hatékonyan valósítják meg az állami gazdasági politika elveit. A jelenlegi állapot, a felgyü­lemlett problémák, valamint a beruházási építkezés ciklusának hosszan tartó Jellege megköve­teli a következő években, és főként 1971-ben a beruházási építkezés terjedelmének korlá­tozását, különösen az újonnan kezdett akciók terjedelmének pontos meghatározását úgy, hogy a terv összhangban le­gyen az építkezési kapacitással és az anyaggal. Figyelmünket a kulcsfontosságú építkezések elsődleges megvalósítására és az építési idő lerövidítésére összpontosítjuk. Ez az az út, amelyen céltudatosan és hosz­szú ideig kell haladnunk, ha azt akarjuk, hogy a beruházási építkezés tartósan megjavuljon, és összhangban álljon a nép­gazdaság normális újraterme­lési folyamatával. E téren nyíl­nak a legnagyobb lehetőségek forrásaink gyarapítására is. Az idei év egyes pozitív ered­ményeiből, valamint a népgaz­daság reálisan értékelt teljesí­tőképességéből és anyagi lehe­tőségeiből kiindulva helyesnek és szükségesnek tartjuk a be­ruházások növelésének ütemét a jövő évben is csökkenteni. 1968-hoz viszonyítva, amikor a beruházások növelésének üte­me 10,4 százalékot tett ki, és az 1969. évi 13,2 százalékhoz viszonyítva az idén a beruházá­si építkezés általában 5 szá­zalékkal emelkedik. Az 1971-es évre a terv 4,3 százalékos nö­vekedést irányoz elő. Ha ugyan­akkor csökkenteni akarjuk a befejezetlen építkezések nagy számát, ez azt jelenti, hogy új építkezések megkezdésének le­hetősége igen korlátozott. Azo­kat a beruházási eszközöket, amelyekkel társadalmunk ren­delkezik, a jövő évben a komp­lex lakásépítés mellett követ­kezetesen kell elsősorban a tü­zelőanyag-energetikai alap ki­építésére, az építőanyag-terme­lésre és a kiválasztott fejlesz­tési programokra összpontosíta­ni — a gazdaságfejlesztés hosz­szabb tartamú koncepciójával összhangban. Ezzel egyidejűleg a felépített termelőhelyeket ide­jében, jól és megbízhatóan kell üzembe helyezni. A gépi beru­házásokat az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell a ter­melési alap műszaki felújításá­ra és korszerűsítésére felhasz­nálni. Döntéseinket egyrészt el­ismerik, másrészt pedig bírál­ják, mégpedig a termelőválla­latok, de különösen az ún. har­madik szféra területén. Nem tartós szándékunk az Is­kolák, a kórházak és más, a társadalmi fogyasztás terén szükséges építkezések korláto­zása. Ugyanakkor azonban nem nézhetjük tétlenül "azt a hely­zetet, hogy például a motoli kórházat csaknem 10 éve épí­tik, és a poprádi kórház építé­sénél öt év alatt, az összkölt­ség mintegy 30 százalékának megfelelő értékben végeztek el munkát, s a Mirošovice—Šter­nov közti 24 kilométer hosszú­ságú országúti szakaszt, amely­nek építését tavaly kezdték el, csak az 1976—1977-es években fejezik be. A megoldás pedig éppen a kapacitási lehetőségek és a beruházási építkezés terje­delmének szigorú összehango­lásában rejlik. Egyszerűen nincs más megoldás. A beruházási építkezésben ennek az áldatlan helyzetnek a leküzdése jelentős konfliktuso­kat vált ki az egyes ágazatok, területek érdekei és a népgaz­daság lehetőségei között. Reáli­san azzal számolunk, ami ren­delkezésre áll, ami hozzájárul az erők, az eszközök összpon­tosításához és az építési határ­idők lerövidítéséhez. Ha másként járnánk el, ak­kor meghosszabbítanánk azt a helyzetet, amely ebben az or­szágban — és ez nemcsak a mi problémánk — már 10—15 éve tart. Erőfeszítéseink eredménye nem mutatkozik meg mindjárt, de már ez az év megmutatta, hogy a megkezdett út helyes. A meglevő kapacitásokat és anyagi forrásokat a jövő évben elsősorban a megkezdett épít­kezések gyors befejezésére és az elsőrendű fontosságúnak mi­nősített építkezések megkezdé­sére összpontosítjuk. Ilyen építkezések elsősorban: a tüzelő-energetikai alap kiépí­tése, a felszíni bányák és vil­lanymüvek építése, de ugyanak­kor más iparágazatok döntő fontosságú építkezései is. Közé­jük soroljuk a nem termelési szférába tartozó jelentős épít­kezéseket is, mint a prágai met­ró és a prágai vasúti csomó­pont kiépítése. Ebben az évben nem küzdöt­tük le az egyes beruházási ak­ciók előnytelen műszaki és gaz­dasági előkészítését. Ennek kí­sérő jelensége a szervezetlen­ség és a beruházási építkezés­ben az árak szüntelen emelke­dése. Az egyes építkezéseken végzett árellenörzések megmu­tatták, hogy a jogtalan árkö­vetelések a költségvetés mint­egy 25 százalékos emelését tün­tetik fel. Ezért valamennyi szinten elő­készitjük a beruházási szándé­kok objektív műszaki-gazdasági elbírálását. Az utóbbi időben ez gyakorlatilag nem valósult meg. Felül akarjuk vizsgálni a különféle felárak mai rendsze­rét, az árak szabad alakulását és a számlázási módszereket is. A költségvetési árak növeke­désének ellenőrzése megmutat­ta, hogy a beruházók részéről is igen csekély figyelmet szen­telnek a beruházások előkészí­tésének' és a költségvetési árak ellenőrzésének. Intézkedéseket foganatosítunk annak érdeké­ben, hogy fokozódjék a beru­házók érdekeltsége az építés gazdaságossága iránt, és e té­ren megnövekedjék felelőssé­gük. Erőteljesen rendet kell te­remteni főként a kulcsfontossá­gú építkezések tervezési előké­szítésében. A jövő évben foko­zatosan felújul a tervezési szer­vezetek irányításának rendsze­re úgy, hogy a lehető legrövi­debb idő alatt megfelelő előny­re tegyen szert a tervezési mun­kákban, főként a döntő építke­zéseknél. Sajnos, sok mindenről elkészültek már a tervek, csak éppen a döntő fontosságú beru­házásokról nem. A tervezés előre meghatározza az építés hatékonyságát, költségeit és optimális ciklusát. Egységes irányítással kell leküzdeni az egyébként elegendő számú ter­vezési szervezet munkájának ösztönösséget, a díjazás átte­kinthetetlenségét. Olyan intéz­kedéseken dolgozunk, amelyek megteremtik azokat a feltétele­ket. amelyek a tervezőt ér­dekeltté teszik a beruházás op­timális eredményében, a leg­alacsonyabb költségekben, a legnagyobb teljesítményben és a legmagasabb műszaki színvo­nalban. A társadalom szempontjából kétségtelenül a legérzékenyebb pont a lakásépítés. Ebben az évben létrejöttek a feltételek ahhoz, hogy megközelítsük 100 000 lakás építése befejezé­sének a határát. A komplett la­kásépítésben azonban még min­dig sok a probléma. Elsősorban lemarad a területi-műszaki elő­készítés, hosszú az építés ide­je, és nem utolsósorban jelentő­sen megnövekedtek a lakásépí­tési költségek is. A lakások belső ellátottsága és területe meghatározott nagy­sága túllépésének következté­ben, és miután növekszik a ma­gas lakóházak építésének há­nyada, azt javasolták, hogy az ún. tisztán lakásköltségek a jövő évben 148 000 koronát te­gyenek ki az 1969. évi 117 000 koronával szemben. Ez egye­beken kívül ahhoz is vezetne, hogy a lakásépítési beruházá­sok általános terjedelmének növekedése mellett csökkenne az új lakások száma. Ezért ar­ra számítunk, hogy az ötéves tervben már érvényesülni fog a komplex lakásépítés kötelező műszaki-gazdasági irányszámai­nak rendszere, amelynek követ­kezetes megtartását megköve­teljük majd. Az 1971-es évre a lakás átlagos költségeit 121000 korona körül tételezzük fel. Ez tisztességes lakásszínvonalat biztosít. Ezen a téren józanul kell eljárni. Hogy jobb feltételek alakul­janak ki az említett irányzatok leküzdéséhez, főként a komplex lakásépítés anyagi és kapaci­tásbeli biztosításában levő fe­szültség enyhítéséhez, az 1971­ben befejezendő lakások száma körülbelül az ez évi várható állapottal megegyezik. A beruházási építkezésben az építőipar egyre észrevehetőb­ben korlátozó tényezőként mu­tatkozik meg. Építőink néhány építkezésen megmutatják, hogy tudnak gyorsan és jól építeni. Ez azonban nem általános je­lenség. Nem akarom itt megem­líteni azokat az égbekiáltó meg­állapított tényeket, amelyek az építkezések igazgatóságait érin­tik, a munkafegyelem, az ún. árkalkulációk, az anyaggal való bánásmód stb. kérdéseit. Ezen ágazatok vezető dolgozói nagy felelősséget viselnek azért, hogy erőteljesen megjavuljon az irányító tevékenység, ami az építkezések hatékony szervezé­si és anyagi biztosításához, a munkafegyelem növeléséhez, a gépek és az építőanyagok fel­használásánál a pazarlás meg­szüntetéséhez vezet. Arra számítunk, hogy a népi ellenőrző szervek jövő évi fő feladata a beruházási építke­zés, s különösen az építőipar tevékenységének az ellenőrzése lesz. Az árellenőrzési szervek a beruházási építkezési árak el­lenőrzésére összpontosítják fi­gyelmüket. A beruházási építkezés prob­lémáinak megoldása a legfel­sőbb állami és gazdasági funk­cionáriusok személyes részvéte­lét is feltételezi. A nagy beru­házási akciókat szüntelenül el­lenőrzés alatt kell tartani. Fe­lül kell bírálni a harmonogra­mokat, elemezni kell a termelési költségeket, ellenőrző napokat kell szervezni közvetlenül az építkezéseken, a kivitelezők ' részvételével és rugalmasan ki kell küszöbölni a hibákat. Szük­séges, hogy a miniszterek, he­lyetteseik, a főigazgatók, a knb-k és jnb-k elnökei alapos isme­rettel befolyásolják a beruházás alapvető problémáit. Az 1971. évi tervben és az öt­éves terv javaslatának előkészí­tésében igen fontos helyet fog­lal el az elegendő tüzelőanyag és energiaforrás biztosítása és racionális felhasználása. Gazdaságunk más országok­hoz viszonyítva — tekintettel csekély nyersanyagalapjóra és adott termelési struktúrájára — túlságosan nagy igényeket tá­maszt az energiaforrásokkal szemben. A fogyasztók tüzelő­anyag- és energiaszükséglete 1967 óta szüntelenül növekszik. Nem titok, milyen nehézségek árán szerzünk energiaforráso­kat, nemcsak szenet, kokszot és villanyáramot, hanem fűtőolajat és gázt is. Hála a bányászok megértésé­nek, áldozatkészségének és kez­deményezésének, a szénjövesz­tés ebben az évben az 1967-es évhez viszonyítva mintegy 12 millió tonnával növekszik. A jövő évben el kellene érni a 111 millió tonnát, tehát 2 mil­lió tonnával többet, mint ebben az évben. Ez a feladat nagy igényeket támaszt valamennyi szénmedencénk dolgozóival, a bányászokkal, a technikusokkal és az irányító dolgozókkal szemben. A rendkívüli szénjövesztés, valamint a tüzelőanyag- és energiafogyasztást korlátozó in­tézkedések nem oldhatják meg tartósan tüzelőanyag- és ener­getikai problémáinkat. Energia­gazdálkodásunk döntő javulását mindenekelőtt az új bányák és villanymüvek gyors építésével, a tüzelőanyag- és energiafo­gyasztás céltudatos és követke­zetes racionalizálásával érhet­jük el. A jövő évben üzembe helye­zik a mélníki II. villanymü, a počeradyi I. villanymü, a vfeso­vái villanymü és a malešicei hőerőmű részlegeit. Tervszerűen kell eljárni azoknak az energe­tikai műveknek az építésénél is, amelyeket a következő évek­ben kell üzembe helyezni. Érté­kelni kell a SZISZ kezdeménye­zését, amely jelentős mértékben kiveszi részét a tušimicei 2. szakasz építésében, amelyet az ifjúság építkezésének hirdettek ki. Az energetikai művek építé­se és jó működésük az ötödik ötéves terv sikerének alapvető feltétele. A tüzelőanyag- és energiael­látás nehézségeit nem csekély mértékben a gépek magas fokú (Folytatás a 8. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom