Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-16 / 298. szám, szerda

MEGOLDJUK AZ ORSZÁG GAZDASÁGI PROBLÉMÁIT (Folytatás az 5. oldalról) hibásodása is okozza. A villany' művek megbízhatóbb üzemeltetése a gépipari termelés és az energetikai üzemek fontos feladata. Most alaposan elemezzük a villanyművek építési költségei utóbbi években történt rohamos növekedésének okait. Világszerte szokásos, hogy a nagyobb teljesítményű energiaaggregátoknál kisebbek az építési költségek. Igaz, hogy időközben emelkedtek a nagykereskedelmi árak, amelyeknek, igaz, csupán 40—50 pont között kellett volna mozogniok. Az építési költségek jelenleg folyó mélyreható felülvizsgálatától e költségek lényeges csökkenését várjuk. A terv az 1971-es évre az elsődleges energiaforrások olyan méretű növelését biztosítja, ami valóban szigorú gazdaságosság megtartásával lehetővé teszi a fő tervfeladatok teljesítését. E probléma megoldása magas fokú céltudatosságot igényel az irányítás valamennyi fokán, és az emberek legszélesebb körének együttműködését, elsősorban a fogyasztás sokoldalú és hatékony ésszerűsítése érdekében a népgazdaság valamennyi ágazatában. A tüzelőanyaggal és energiával való szigorú takarékoskodás létfontosságú politikai és gazdasági követelmény, mert aligha találunk a világon még olyan helyet, ahol úgy gazdálkodnak a tüzelőanyaggal és az energiával, mint nálunk. A fogyasztás megfelelőbb elosztását, a szigorú takarékoskodást a szó szoros értelmében minden egyes kilogramm szénnel és kWó-val — olyan szükségszerűségként kell értelmezni, amelyet pillanatnyilag éppúgy, mint távlatilag is tartósan szem előtt kell tartani a üzemek és a termelési berendezések korszerűsítésénél. A vállalatok vezetőségeinek a párt- és a szakszervezetek aktív részvételével és a dolgozók hatékony segítségével el kell érniök, hogy 1971-ben valamennyi üzemben kidolgozzák a mindenfajta energiával való takarékoskodás konkrét rövidtartamú és távlati terveit. A tüzelőanyag-energetikai komplexum feszült helyzetét valamennyi központi szerv és a vállalatok vezetőségeinek összpontosított gondoskodásával le lehet küzdeni. Világosan kell látni, hogy a tüzelőanyagés energiaszállításban a terv által meghatározott határokat az 1971-es év folyamán nem szabad túllépni. Az e téren tapasztalható problémákat természetesen nem lehet egyetlen év alatt megoldani, de nem engedhető meg, hogy e problémákat károsan tovább tűrjük, vagy pazarlással és fegyelmezetlenséggel fokozzuk. A mezőgazdaság az utóbbi években elért eredményeivel a megkezdett út helyességét bizonyítja. A mezőgazdaság jövő évi feladatai a következő fő célnak vannak alárendelve: Lényegében saját termeléssel biztosítani az élelmiszerfogyasztás emelkedését. A mezőgazdasági termelés háromszázalékos igényes növelését tervezzük az idei évben elért színvonalhoz viszonyítva. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a piaci fogyasztás céljaira szállított élelmiszeripari termékek 3,9 százalékkal növekednek a mezőgazdasági termelés intenzitásának jelenlegi fokán, valamint iparunk azon lehetőségei közepette, amelyekkel ki tudja elégíteni a mezőgazdasági termelés szükségleteit. Ez nem csekély feladat. Elsőrendű probléma elegendő jó minőségű takarmányt biztosítani. Ebben az évben a fokozott hústermelés következtében túlszárnyalják a tervet, de megnövekedett a takarmányfogyasztás is. Emellett a gyengébb gabona- és burgonyatermés kedvezőtlenül hat ki a takarmányalapra. Tehát minden egyes mezőgazdasági vállalatnak a maga részéről hozzá kell járulnia e helyzet megoldásához. Elsősorban a szálas takarmányfélék maximális felhasználásáról, a szemes takarmány megtakarításáról és maximális gabonatermelés biztosításáról van szó a jövő évben. A takarmányaiap megszilárdítására nagyobb mennyiségű szemes takarmányt, olajpogácsát és állati eredetű lisztet hozunk be. Al a tény, hogy az utóbbi években aránylag nagy mennyiségű szemes takarmányt vagyunk kénytelenek behozni, azt mutatja, hogy továbbra ls helyes arányokat kell kialakítani a növényi és az állattenyésztési termelés között, főként a növényi termelés gyorsabb növelésével és stabilitásával. Ehhez fokozott műtrágyaszállítással teremtjük meg a feltételeket. 1971-ben egy hektárra 10 kilogrammal több tiszta tápanyag jut, és eléri a 183 kilogrammot. Az állattenyésztési termelésben az idén sikerült növelni a szarvasmarha-, a sertés- és a baromfiállományt. A Cseh Szocialista Köztársaságban nem sikerült megállítani a tehénállomány csökkenését nemcsak a háztáji gazdaságokban és az egyéni gazdaságokban, hanem az efsz-ekben sem. Ennek kedvezőtlen hatása volt és van a tejtermelésre, ahol a hasznosság növekedése ellenére — egy tehéntől 2500 liter tejet érünk el — sem teljesítik a tervezett tejfelvásárlási feladatot. A jövő évben az állatállomány újratermelésében meg lehet változtatni ezt az irányzatot. Ennek az irányzatnak a támogatására az új évtől kezdve a szocialista mezőgazdasági vállalatok prémiumokat kapnak a tehé.iállamányok növeléséért. A jövő évi igényes feladatok megkövetelik a mezőgazdasági termelés intenzifikálásának és racionalizálásának folytatását, az élőmunka holtmunkával va ló fokozatos helyettesítését és így a munka termelékenységének további növelését. A mezőgazdasági beruházások terjedelme 1971-ben meghaladja a 9,5 milliárd koronát. A beruházások elsősorban az állattenyésztési termelési kapacitások korszerűsítésére és bővítésére irányulnak, s ezenkívül a talaj termelőképességének fokozására állami eszközökből csaknem félmilliárd koronát fektetnek a talajjavításba. A mezőgazdasági termelés sikeres jövő évi és a további években történő fejlődésének egyik fő feltétele a szükséges minőségű technikai eszközök, elsősorban nagy teljesítményű traktorok, kapásnövényeket betakarító- gépek biztosítása, a munkák és a szállítás gépesítése és pótalkatrészek biztosítása. Mezőgazdasági gépeket gyártó iparunk kapacitása azonban az utóbbi években több ok miatt jelentősen csökkent, úgyhogy jelenleg a szükséges mezőgazdasági gépeknek mintegy a felét külföldről hozzuk be. Az új Gépipari Minisztériumnak az ötödik ötéves terv előkészítése során e problémát meg kell oldania. A mezőgazdaság gépesítésének gyorsabb fejlesztése azonban megköveteli, hogy maga a mezőgazdaság is világosabb és céltudatosabb műszaki program alapján határozza meg igényeit. Ez annál is sürgetőbb, mert a mezőgazadságban szüntelenül csökken a munkaerők száma, és korbeli összetételük nagymértékben kedvezőtlen. Az utóbbi évek jó eredményeit nemcsak a termelőerők fejlesztésével, hanem — különösen a vállalati szférában — az irányító és szervező munka javításával értük el. Ennek ellenére a mezőgazdaságban még mindig vannak kihasználatlan tartalékok, és pedig nemcsak magában a termelésben, hanem elsősorban a szakosítás érvényesítésében és a kooperációs és integrációs kapcsolatok fejlesztésében. E tendenciák támogatása érdekében most alakítják ki a jobb gazdasági feltételeket is. Elvtársak! Népgazdaságunk további fejlődése megköveteli, hogy szerves egységben alakítsuk ki népgazdaságfejlesztésünk programját és irányítási rendszerét. A párt eddigi törekvései mindenekelőtt arra irányultak, hogy felújuljon a szocialista állam és a terv szerepe, mint a népgpzdaságirányltás alapvető eszkfize. A terv feladata az volt, hogy fokozatosan megszüntesse az ösztönösség és az anarchia elemeit, felújítsa az alapvető arányokat a nemzeti jövedelem alkotásában és elosztásában, felszámolja a gazdaságfejlesztés fő rendellenességeit és megakadályozza az inflációt. Az ez évi terv előkészítésének konkrét feltételei között magától értetődő volt, hogy nem befolyásolhatta azonos mértékben és hatékonysággal az újratermelési folyamat valamennyi fő ágazatát. Ma elmondható, hogy szerepe lényegileg felújult, és ezt bizonyítják a gazdaságfejlesztés ez évi eredményei is. További megszilárdítása, illetőleg a terv szerepének kibontakoztatása azt jelenti, hogy el kell érni a források és szükségletek szerkezeti összetételének kapcsolatát. Mindenekelőtt biztosítani kell a beruházások döntő fontosságú akciói számára a szállításokat, éspedig mind a műszaki berendezéseket, mind az építkezési munkát. Ebben az évben még főleg az építőipari kapacitások fejlődésében és kihasználásában nem érvényesült a terv befolyása. A kötelező direktív feladatok meghatározása az építőipari szervezetek és a legfontosabb termelési kapacitás fejlesztését célzó műszaki berendezések szállítói részére igen fontos lépés lesz a beruházások tervszerű irányítása felé. Az építőipari kapacitások felhasználása szempontjából az eddigivel ellentétben nem az építőipari szervezet kötetlen megfontolása lesz a döntő, tehát nem az, hogy a nagykeresletből azt az akciót választja, amely legjobban megfelel a szűk vállalati érdekeknek, hanem az állami terv. A jövő év január 1-től kezdve a terv direktív és kötelező formában határozza meg az építőipari kapacitások felének a felhasználását az állami terv kötelező feladatainak formájában. Ugyanez vonatkozik a tervező szervezetekre is. Az erőforrások tervszerű alakítása és kihasználása szempontjából fontos szerepet tulajdonítunk a nyersanyagmérlegnek, amely az alapfontosságú és hiányzó nyersanyagok, anyagok és gyártmányok elosztásának közvetlen eszköze. Ezért 1971ben bővítjük a tervszerű nyersanyagmérleg számát ott, ahol szükséges és ahol elegendő szavatosság van a hatékonyságra nézve, bevezetjük az úgynevezett ügyviteli eljárást, amelyben az irányítás teljes mértékben felelős lesz azért, hogy a népgazdaságot ellássák a meghatározott nyersanyagokkal. Ettől a szállítói-átvevői kapcsolatok javulását várjuk, továbbá azt, hogy fokozatosan felszámoljuk a körforgás zavaralt. Egyúttal nagyon fontosnak tartjuk a vállalatok szilárd kapcsolatainak kiépítését és fenntartását ezen a téren. Intézkedéseket hozunk a terv szerepének növelésére a külkereskedelem terén is. Ezzel segíteni akarjuk egyrészt a kivitel igényes feladatai területi irányításának teljesítését, másrészt a behozatal tervszerű szabályozását. A behozatali limitekkel és a kötelező feladatokkal mindenekelőtt azt akarjuk biztosítani, hogy a népgazdaságunk számára legszükségesebb dolgokat hozzuk be, és ezzel egyidejűleg korlátozni akarjuk a tervezett szükséglettel ellentétes devizafelhasználást. Eddig sem a tervvel, sem más eszközökkel nem befolyásoltuk és nem szabályoztuk kielégítő módon a munkaerők áramlását. Ma azonban abból kell kiindulni, hogy az elkövetkező ötéves terv időszakában a legjobb esetben nagyjából csak 300 000 új munkaerőt kapcsolhatunk be a termelőfolyamatba. Ez a múlt ötéves tervhez viszonyítva, amikor a dolgozók száma 420—500 ezer fővel nőtt, jelentős törés. Még a 68—69-es években is évente több mint 100 ezer fővel nőtt a számuk. A jövő évi tervben viszont nem egészen 50 000 fővel számolhatunk. r Ezt a helyzetet komplikálja a munkaerők aránytalan elosztása a cseh országrészekben és Szlovákiában. A cseh kerületekben a jövő években — ha figyelembe vesszük a természetes csökkenést — a feladatokat lényegileg új munkaerők nélkül kell biztosítani. Az iparilag fejlett országokhoz viszonyítva elértük a lakosság munkaaktlvitásának legmagasabb fokát. Nem az a kérdés áll előttünk, hogy célszerű-e az aktivitás növelése, hanem hogy ez alapjában véve már lehetetlen. Az irányítási rendszer az elmúlt időszakban nem gyakorolt elegendő nyomást az élő munka megtakarításéra. Az 1968—69-es években még tovább csökkent a munkaerőgazdálkodás színvonala. Az állami szervek felügyeletének lazulása a munkaerő-gazdálkodás terén az ösztönösséghez vezetett. Az ebben az évben elfogadott intézkedések megfékezték ezt az irányt. A kisipari vállalkozás terén a foglalkoztatottság ezideig nagyjából 25 százalékkal csökkent. Az egész ágazatban az ellenőrzés az év végéig befejeződik. Tekintettel arra, hogy a munkaerőgazdálkodás és a munkaerők elhelyezésének terén nagyon feszült a helyzet, szabályozó intézkedéseket léptettünk életbe. Ezek megvalósításáért az illetékes minisztériumok, nemzeti bizottságok és azok a vállalatok felelősek, amelyek a tervek szerint új munkaerőket vesznek fel. A munkaerőgazdálkodás adott lehetőségeinél figyelembe kell venni a műszaki és beruházási politikát is. További Intézkedéseket készítünk elő a becsületes dolgozók védelmére az élősködők és munkakerülők ellen, akik a hatalmas többség becsületes munkáján élősködnek. Ezek közé az intézkedések közé kell sorolni a munkatörvény szükséges módosításait is. Tudjuk, hogy ezzel az igényességgel ellentétben áll a szakszervezetek,' vállalatok és foglalkozások közötti bérnovella és a bérszabályok megsértése is. Olyan probléma ez, amely hosszú Időn át terebélyesedett, és nagyon érzékeny területet érint. A bérrendszer átépítésének segítségével akarjuk megfďntoltan és belátható Időn belül felújítani az alapvető rendet. Ennek főbb célja az, hogy megteremtse az összhangot a jutalmazási rendszer és a fejlődés jelenlegi, de különösen távlati szükségletei között. A bérrendezéssel akarjuk következetesebben érvényesíteni azt az alapelvet, hogy mindenkit munkája szerint kell jutalmazni. Ezzel akarjuk növelni a munkafunkciók értékelésének és elosztásának tárgyilagosságát, és fő célunk, hogy kialakítsuk az alapvető bérdifferenciálódást a termelési, a munkaés társadalmi-szociális feltételek alapján. A bérrendezés kiindulópont a szakképzett, igényes és felelősségteljes munka jobb értékelése felé. Hogy a bérrendezés politikailag és gazdaságilag teljes mértékben hatékony legyen, előbb csak néhány vállalatban valósítjuk meg. Ezeknek a vállalatoknak biztosítaniuk kell a hatékony műszaki, gazdasági, szervezési és politikai intézkedéseket, amelyek a termelés igényes feladatainak teljesítését, a munkatermelékenység növelését, a munkaerők célszerű kihasználását, az anyagi eszközök gazdaságos felhasználását és a munkaszükséglet normáinak jó minőségét célozzák. Csak a kiválasztott vállalatokban végrehajtott ellenőrzés eredményei alapján vezetjük be minden vállalatnál az új bérrendszert. Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a bérrendezés semmi esetre sem lehet alkalom az olcsó, gazdaságilag indokolatlan béremelésre. A bérrendezésnek hozzá kell járulnia a munka, a műszaki és a bérfegyelem felújításához és megszigorításához és ahhoz, hogy a munkaigény normáinak területén rendet teremtsünk. Mindnyájan elismerjük, hogy bér- és fizetési rendszerünk bizonyos módosításokat igényel. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az adott rendszer életképtelen. Köztudomású ui. az a tény, hogy a bérgyakorlat, a jutalmazás gyakorlata jelentősen eltér az érvényes alapelvektől. A'llandóan látható az az igyekezet, amelyek célja a tetszetős politika, a baráti jutalmazás, hogy úgy fizessünk, hogy senkinek ne fájjon, még a rossz munkáért is. Csak nehezen és fokozatosan érvényesül gyakorlatilag ezen a téren is az az elv, hogy a jó munkáért jó fizetés, a rossz munkáért rossz fizetés jár. Még nagyon nagy harcot kell vívnunk a gyakorlatban az opportunizmus ellen, amely kitér a nehézségek elől, nem vállalja az elkerülhetetlen összeütközést, a harcot mindaz ellen, ami árt társadalmunknak. Ezért kell a vezető dolgozóknak kötelességteljesítésük során nemcsak teljes mértékű támogatást nyújtani, hanem következetesen és megafkuvás nélkül meg kell tőlük követelni, hogy helyesen jutalmazzák a becsületeseket és szigorúan üldözzék a hanyagokat, hoy ezáltal a bér a termelés hatékony növekedésének és a munkafegyelem megszilárdításának eszköze legyen. A megoldás azonban nem csupán a rendszerek változásában keresendő. Amit a bérezés gyakorlatában ma nem végzünk el, azt el kell végeznünk holnap, abban az időben, amikor az anyagi érdekeltség módszerét már szabályoztuk. Ha rendet akarunk a jutalmazásban, akkor az megköveteli, hogy rendet teremtsünk a munkanormázás területén is. A normákat hosszú időn át nem • határozták meg pontosan, és ez objektíve oda vezetett, hogy ma már nem felelnek meg a célnak. Nem fejezik ki a termelés feltételeit, és nem jelenthetik a munka igazságos értékelésének mércéjét. Ugyanakkor a munka- és a nyersanyagszükséglet racionalizálását sem valósíthatjuk meg következetesen, kvalifikált normák nélkül. Ezért előttünk áll a teljesítmény- és a nyersanyagfogyasztási normák megszilárdítása. Ezt kell rendesen és szervezetten előkészíteni és politikailag teljes mértékben támogatni. Az 1971. évi pénzügyi irányítás szabályai is az infláció ellen irányulnak. Céljuk, hogy elvonják a vállalatokban felhalmozott eszközöket, és ezeket a döntő fontosságú fejlesztési szakaszra összpontosítsák. Ezzel hozzájárulnak az egész pénzügyi stabilizációhoz, a kiegyensúlyozott költségvetési gazdálkodáshoz és az állami költségvetés szerepének növeléséhez. Irányítási rendszerünk eddig megoldatlan szakasza az árrendszer. Az ármoratóriumot "a jövő évben is fenntartjuk. Ez a meghosszabbítás nem azt jelenti, hogy nem vesszük figyelembe negatív tulajdonságalt. El akarjuk kerülni azt, hogy az árszint nyugalmi helyzetét részmódosításokkal megzavarjuk mindaddig, amíg nem lesz megbízható, tisztázott koncepció, amely az 5. ötéves terv feladataira épül. A mai árrendszer tökéletesítésének alapja mindenekelőtt az árképzés, ennek hatékonyabb irányítása, valamint az ármoratórium jövő évi fenntartása. Ez azonban kétségtelen előnyei mellett azt eredményezi, hogy az árakban továbbra is konzerválódnak azok a nem gazdaságos következmények, amelyek a munka- és a nyersanyag szükséglet normáiban, a géppark és a berendezés, valamint a munkaidő kihasználásában keletkezett rendellenességekből erednek. És mindez együtt növeli a termelés közvetlen és önköltségeit. Az ár- és az ellenőrzési szervek megállapítják a költségek és az árak gazdaságilag indokolatlan és társadalomellenes növelését és szigorúan büntetik. A helyzet megoldása azonban megköveteli az okok felszámolását. Haladéktalanul meg kell kezdeni a gazdálkodás komplex elemzését, a normák felülvizsgálását, meg kell határozni a költségek felső határát úgy, aliogy azt már néhány gépipari üzemben tették. Tökéletesíteni kell a költségszámítás egész rendszerét, és ki kell alakítani az árképzést és az árképzés kötelező módszerei tökéletesítésének reális alapjait is. Megalkuvás nélkül felül kell blrál(Folytatás a 7. oldalon j