Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-13 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

ozsrn 1I S J3 J A NYERSANYAGPIACOK '. • • •• 1970 ŐSZÉN A nyersanyagpiacok vizsgálata 1970 őszén rendkívül érdekes, egymásnak ellentmondó irányzatokat mutat. Vázlatosan összefoglalni a két ellentétes áramlatot, hogy a mezőgazdasági termékek és nyersanyagok ára emelkedik, az ipari nyersanyagoké pedig erőteljesen csökken: a tőkésvilágban a nyersanyagárak hullámzásának jelzésére használt legfontosabb indexek 1970 harmadik negyedének végén a következő képet mutatták: A londoni Economist nyersanyagíndexe jelezte, hogy az árszint a maga egészében 2,6 százalékkal az előző év harmadik negyedének árszintje alá csúszott. Ezen belül azonban a fémek árszintje 20,8 százalékkal, az ipari műszálaké 5,3 százalék kai, az egyéb ipari nyersanyagoké pedig 9,2 százalékkal esett. Az össz-index viszonylag csekély esése annak tulajdonítható, hogy a mezőgazdasági termékek és a nyersanyagok árainak rész-indexe 16 százalékkal nőtt. Ez tükröződik az amerikai nyersanyag árszínvonalát jelző Moody-index és az angol Reútér-index mozgásában is. A múlt év harmadik évnegyedének végéhez viszonyítva az amerikai árszintet jelző Moody-index 7 ponttal esett, az angol árszintet jelző Reuter-index pedig 21,6 ponttal emelkedett. Az eltérő reakció magyarázata az, hogv; az amerikai kukorica- és takarmánygabona-termést ért károk jelentős áremelkedéssel jártak, s az angol nyersanyagpiacon erősebben éreztette hatását. Az alábbiakban néhány olyan nyersanyag áralakulását vázoljuk fel, amelyek az első három évnegyed folyamán jelentősebb, a nyersanyaghelyzet egészét befolyásoló változásokon mentek keresztül.. Szilárd mezőgazdasági árak Mezőgazdasági vonalon az amerikai kukorica- és takarmánygabona-termés helyzete meghatározó jelentőségű volt. Augusztusban olyan jelentések érkeztek, hogy a kukoricatermés 70—80 százalékát veszélyeztetik a károkozók. A gabonatőzsdében pánikszerű reakció uralkodott el: az árak és a forgalom volumene a kukorica és a takarmánygabona vonalán meghaladta minden eddigi rekordot. A legutóbbi jelentések szerint az amerikai kukoricatermelés 12 százalékkal maradt az 1967-es rekordszínvonal alatt és 1966 óta a legalacsonyabb. Végül: ugyancsak „szilárdító" hatással van az árakra, hogy az Egyesült Államok és Kanada közötti nézeteltérések miatt egyelőre nincs biztosítva az 1967-ben kötött nemzetközi búzaegyezmény megújítása. Áremelkedés tapasztalható a növényi olajok és olajmagvak területén is. A korpa és a lenolaj kivételével minden fontosabb növényi olaj és olajosmag árszínvonala emelkedett. Az áremelkedés mértéke 29—54 százalék. A nemzetközi cukorpiac árai is rendkívül szilárdak. A New York-i tőzsdén október elején a cukor ára fontonként 3,95 centre emelkedett, ami az esztendő legmagasabb árszínvonala. Ez az áremelkedés azután következett be, hogy a nemzetközi cukortanács elhatározta: egyelőre nem hajt- -'* ja végre a ki nem használt exportkvóták újrafelosztását. Mennyiségileg ezek a kvóták mintegy 700 000 tonnát tesznek ki. Várható volt, ha az árszínvonal eléri a 4 centet, a cukortanács végül is végrehajtja az újrafelosztást. A túlságosan nagyméretű áremelkedés ugyanis az importőr országok tiltakozásához és kvótán kívüli eladásokhoz vezethet, ami veszélyezteti a cukoregyezmény létét. Statisztikailag azonban az a helyzet, hogy a cukortermelés 7,7 százalékkal emelkedett és 73,4 millió tonnás színvonalat ért el. A világfogyasztás növekedése csak 4,5 százalék volt, színvonala 72,2 millió tonna. Ennek következtében a cukorkészletek jelentősen megnőttek. Ez hosszabb távlatra valószínűsíti az árfolyam némi lanyhulását. A kávépiac helyzetét az jellemzi, hogy a nemzetközi kávéegyezményt megóvták az összeomlástól és sikerült megállapítani az 1970—71-es termelési év exportkvótáit. Ennek az a következménye, hogy nagyobb áringadozásokkal nem kell számolni. A exportkvóta szintjét 54 millió zsákban állapították meg. Ez nyolcmillióval több mint a múlt termelési évben. Emellett az áralakulásnak megfelelően a kvótát 4 millió zsákkal emelni, illetve 3 millió zsákkal csökkenteni lehet. Ennek következtében szilárd és viszonylag magas az árszínvonal. A helyzet különlegessége az, hogy Latin-Ameriká• ban ezúttal első ízben léptek fel károkozók. Emiatt számos cserjét el kellett pusztítani és a legjobb minőségű fajtákból viszonylag csekély készletek állnak rendelkezésre. Ennek az a következménye, hogy a kvóta növelése elsősorban az afrikai termelőknek kedvez. Hosszúlejáratra is szilárd és viszonylag magas árszínvonallal kell számolni: szakértők szerint ugyanis körülbelül három esztendeig tart, amíg Brazília visszanyeri teljes termelési kapacitását. Az ipari nyersanyag bessz Gyökeresen más képet mutat az ipari nyersanyagok szférája. A Neue Züricher Zeitungnak a nýersanyagok helyzetével foglalkozó tanulmánya a következő befolyásoló tényezőket sorolja fel: 1. Az amerikai konjunktúra lelassulása, illetve stagnálása csökkentette az ipari nyersanyagok iránti keresletet. 2. Nyugat Európában és Japánban is lassult a termelésnövekedés üteme, ami az előbbi tendenciát erősíti. 3. A termelők a süllyedő színvonalra való tekintettel megkezdték készléteik csökkentését. 4. Az előbbiekkel ellentétes irányban három tényező hatott: a júliusi angol dokksztrájk, a közelkeleti válság szeptemberi kiéleződése, valamint az angol front helyzetének gyengülésével kapcsolatos biztosító-vásárlások. Ezek együttes hatása azonban nem egyenlíthette ki az első három tényező súlyát. Ezt elsősorban a fémpiac áralakulásán lehetett megfigyelni: a fémek világpiaci árszínvonala (a londoni fémtőzsde adatai szerint) 27 százalékkal volt alacsonyabb a március végi maximumnál és 19 százalékkal az egy évvel ezelőtti szintnél. A rézpiacon egyrészt a tartalékok emelkedése, másrészt pedig a japán feleslegek exportjáról szóló hírek vezettek jelentékeny áreséshez. Japán viszonylatában eddig 43 000 tonna réz exportját engedélyezték. Ennek nagy része ugyan a Kínai Népköztársaságban talált piacra, jelentékeny hányada azonban megjelent a nyugat-európai piacon is. Az árak csökkenéséhez hozzájárult az amerikai autóipar szeptemberi részleges sztrájkja, valamint az a rendelkezés, amely szerint az Egyesült Államokban felfüggesztik a rézhulladék exporttilalmát. Ilyen körülmények között a legnagyobb chilei rézbánya októberi sztrájkja, valamint a chilei események gazdasági kihatása sem módosította a helyzetet. A londoni jegyzés szerint a réz ára 488 fontra esett tonnánként, ami két éve a legalacsonyabb árszint. A rézpiac statisztikai helyzete is azt mutatja, hogy ebben az évben mintegy 100 ezer tonnás termelési felesleg mutatkozik. Ennek következtében nem számítanak az árszint megszilárdulására. Hasonlóképpen az árszínvonal gyengülése jellemezte a nemzetközi ólom- és cinkpiacot. Az ólom vonatkozásában az volt a helyzet, hogy a nyári hónapok viszonylagos stabilizációja után került sor újabb áresésre. Az áresés közvetlen kiváltó oka a kereslet csökkenése és ennek következtében a tartalékok jelentős emelkedése volt. Ezt követte az amerikai termelői ár esése, amelynek következtében a londoni tőzsdén a tonnánkénti ár július és szeptember között 135 fontról 116 fontra esett. A perspektívák is a gyengülés irányába mutatnak: a statisztikai helyzet szerint a tőkés világ őlomtermelése 5,3 százalékkal nő az év folyamán, amíg a felhasználók részéről csak 1 százalékos keresletnövekedés tapasztalható. Ennek következtében azt várják, hogy ebben az évben a raktárkészletek több mint 70 000 tonnával nőnek és meg fogják haladni a 230 000 tonnát. Kifejezett csökkenés mutatkozott az alumíniumpiacon. A kiindulópont itt az volt, hogy az amerikai ipari stagnálás miatt az USA belföldi fogyasztása 5 százalékkal alacsonyabb volt, nemzetközi szinten pedig 1970 első nyolc hónapjában az alumíniumtermelés 6 százalékkal emelekedett. Ehhez járult, hogy Japánban és Nyugat-Európában is stagnált a kereslet — Nagy-Britanniában és Olaszországban pedig esett. A tőkés világban ezért a szakértők 1970 folyamán 100 000 tonnás alumínium túltermeléssel számolnak. Ennek követkegtében a londoni szabad alumíniumpiacon július és szeptember között tonnánként 225 fontról 200-ra esett az alumínium ára. Lanyhult a természetes gumi piaea is. Itt fő tényezők a következők: az amerikai fogyasztás konjunkturális visszaesésé; a Kínai Népköztársaság vásárlásainak csökkenése; a Szovjetunió csökkenő igénye és az amerikai stratégiai tartalékokból történő eladások engedélyezése. Ennek következtében szeptemberben az elsőosztályú természetes gumi ára a londoni piacon fontonként 18,25 pence volt. Ez 30 százalékkal alacsonyabb az egy évvel ezelőtti színvonalnál. A malaysiai kormány ártámogató akcióit ebben a vonatkozásban az amerikai autószrájk kiegyenlítette. Emellett a statisztikai helyzet is azt mutatja, hogy a termelés 2,2 százalékos növelésével szemben 2,5 százalékkal alacsonyabb kereslet áll, a lanyha árfolyam tehát tartósnak tekinthető. fin és olaj: két kivétel Bizonyos fokig eltér az általános tendenciától és kivételes vonásokat mutat az ón helyzete. Április žs július között az amerikai konjunkturális visszaesés, valamint az amerikai stratégiai tartalékokból történő eladás miatt az ón ára tonnánként 1633 fontról 1433-ra esett. A július—októberi időszakban azonban az árszint újra emelkedni kezdett. Ebben mindenekelőtt az játszott szerepet, hogy a bolíviai kormány követelésére az amerikai kormány beszüntette a stratégiai készleteiből történő eladásokat. Emellett a második tényező: az év első öt hónapjában a termelési színvonal valamivel alacsonyabb volt, mint tavaly. Ily módon némi deficit mutatkozott az ellátásban, ami hozzájárult az árszint szilárdulásához. A bolíviai helyzet alakulása a továbbiakban bizonytalasági tényező — arra azonban a szakértők általában nem számítanak, hogy az árszínvonal eléri, vagy inehgaladja az áprilisi 1633 fontAonna szintet. Végül: az ipari nyersanyagok általánosan lanyhuló tendenciájával szemben a másik és igen „látványos" kivétel a nyersolaj és olajszármazékok piaca. Az Egyesült Államokban mindenekelőtt a fűtőolajok iránti kereslet nőtt rendkívül nagy mértékben. Ennek következtében egy év alatt az átlagos minőségű fűtőolaj amerikai ára hordónként 1 dollárról 3,25 dollárra szökött fel. A finomabb fűtőolajok, a gázolaj és a petróleum ára körülbelül 5 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Némileg más képet mutatott a benzlnpiac helyzete. Itt a kereslet növekedése viszonylag magas volt, ennek következtében a készletek 5 százalékkal magasabbak, az árszint pedig 10 százalékkal alacsonyabb volt, mint egy évvel korábban. A nyugat-európai piac árszintje ettől annyiban különbözik, hogy az áremelkedés itt általánosnak minősíthető. Nyugatnémet jegyzés szerint a gázolaj ára 42 százalékkal nőtt és elérte a 115 márkát tonnánként. A szuperljenzin mintegy 30 márkás emelkedéssel 116—118, a normálbenzin pedig 96—98 nyugatnémet márka árszintet ért el tonnánként. —te~>