Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-06 / 264. szám, péntek

VASI L BIĽAK ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás sk í. oldalról) nelem legmélyebb és egyben legbonyolultabb fordulatának kezdete volt. Az addig mindenható tőkés rendben megindult a bomlás. A világtőrténés terére új erő lépett: a munkásosztály, amely világos választ adott arra, milyen irányú lesz a jövő fejlődése. A szocializmus, amelynek szükségességét Marx és Engels tudományos alapon előrelátta és Lenin az új feltételek között továbbfejlesztette, konkrét alakban megvalósította, az elkövetkező években reális valósággá vált. Bekövetkezett a kapitalizmus általános válsága, sorvadása történelmi törvényszerűséggé lett. Az emberi társadalom történelmében számos forradalmat ismerünk, amelyben a kizsákmányolók egymást váltották, de a dolgozó ember az ő akaratuktól és hatalmuktól függött továbbra is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tartalmával különbözik minden megelőzőtől. Általa szabadult fel a munka a tőke elnyomása alól, és került a társadalmi vezetés élére a legforradalmibb osztály — á munkásosztály, amely azáltal, hogy felszabadította önmagát, egész népeket szabadít fel. A Nagy Októberrel kezdett valóra válni Marx tétele, miszerint a proletariátus forradalmával befejeződik az emberiség előtörténete, és az emberek megkezdik saját sorsuk tudatos alakítását. Ebben az értelemben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemcsak az orosz, hanem az egész világ proletariátusa számára az első klasszikus példa és a gyakorlati tapasztalat volt, mely az addig csak elméletileg ismert valóságot gyakorlatilag is igazolta. Az első győzelmes proletár forradalom a világon nem ideális feltételek között alakult ki, nem e világ hatalmasainak segítségével és 'támogatásával, hanem ellenkezőleg, legyőzve a hazai és külföldi burzsoázia dühödt ellenállását a hosszan tartó világháborútól politikailag, gazdaságilag és erkölcsileg rettenetesen kimerült világ feltételei között. A háború terhei főleg a proletariátusra nehezedtek, amely a háborúban a legtöbb vért vesztette, és amelyben a proletár családok a legnagyobb nyomort élték át. A szétrombolt és elpusztított országon kívül — amilyen az akkori Oroszország volt — szembe kellett néznie a hazai és a külföldi burzsoáziához tartozó halálos ellenségeivel. A munkáshatalom fiatal szovjet állama ellen mozgósítottak minden anyagi, katonai és szellemi, világi és egyházi erőt, tekintet nélkül a nemzeti összetételre, és a felekezeti hovátartozásra, egyetlen céllal: elfojtani már születése pillanatában — a forradalmat. Megkezdődtek a szó legszorosabb értelmében a „keresztes hadjáratok". Képletesen szólva már a pólyában meg akarták fojtani a fiatal szovjet államot. Ilyen volt az akkori Oroszország jellegzetes képe. Mindent átfogó, mély bölcsesség, széles körültekintés és bátor gondolkodás kellett ahhoz, hogy meghatározzák a világos irányt, hogy megtalálják és megmutassák elméletileg átgondolt formában a szocializmus előrehaladásának fő és döntő fontosságú irányait. Ezt a Lenin vezette bolsevik párt tette meg. Az orosz proletariátusnak ezekben a bonyolult időkben azonban volt egy előnye, amely más európai ország proletariátusából hiányzott: a legforradalmibb, legjobban szervezett forradalmi élgárdával rendelkezett. A bolsevikok pártja Lenin vezetésével könyörtelen harcban tisztult meg a különféle opportunista rétegektől. Az a párt volt, amely képes volt a tömegek élére állni, és a kapitalizmus elleni harcra vezetni őket. Az a párt volt, amely képes volt nemcsak a cárizmust, a nagybirtokosokat és a burzsoáziát legyőzni, hanem szilárdan irányítani a munkások és a parasztok államát és biztosítani a proletariátus diktatúrájának győzelmét. A forradalom eszméi, első gyümölcsei olyan erőt jelentettek, amely nemcsak az orosz proletariátust mozgósította védelemre, hanem segítségre és szolidaritásra késztette osztálytestvéreit a világ többi részében is. A háborútól legyengült, koldussá lett orosz proletariátus és parasztság ember feletti erővel védte a forradalmat. Mindennap és minden órában írták a világ proletariátusának szolidaritásától támogatott fiatal szovjetország halhatatlan történelmét. Az „El a kezekkel a Szovjet-Oroszországtól" felhívásban a történelemben először vált gyakorlattá a kommunista párt manifesztumának jelszava: „Világ proletárjai egyesüljetek!" Elvtársak! ötvenhárom esztendő telt el a győzelmes Nagy Októberi Szocialista Forradalom dicsőséges napjai óta. Oroszország bolsevista pártja magára vállalta a kor nemzetközi munkásmozgalma legforradalmibb feladatának teljesítését, nevezetesen azt, hogy az emberiséget a szocializmus felé vezető útra irányítja. Ezt a történelmi hivatását sikeresen teljesítette továbbra is betölti. így vált a Szovjetunió munkásosztálya a munka nemzetközi hadseregének első alakulatává és alakította ki az új világ, a szocialista világ alapjait. A kommunista párt ezalatt az idő alatt nemcsak a történelmi felelősség óriási súlyát viselte, hanem becsületesen és méltóképpen kiállta a tűzpróbát is. A szovjet emberek hűségesek maradtak Lenin örökéhez, a Nagy Október hagyatékához. Az új szocialista állam kialakítását célzó gyakorlati tevékenységet, a szocializmus építését számos olyan nehézség gátolta, amelyeket elméletileg senki nem jósolhatott meg előre. Ezek csak a szocialista célok megvalósítása során váltak láthatókká. A problémákat meg kellett oldani, ós nem volt kitől tanulni. A forradalom számos problémája, melyet a történelem tisztázott, gyakorlatilag bonyolultabbnak látszott, mert a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat milliós tömegek csinálták. A történelem általában és a forradalom története különösen' — Lenin szavaival mondva — tartalmilag mindenkor gazdagabb, sokrétűbb, sokoldalúbb, zajosabb és zsúfoltabb, mint ahogy azt akár a legtökéletesebb párt, a legfejlettebb osztály legöntudatosabb életharcosa elképzeli." Ebből minden korszak számára nagyon fontos gyakorlati politikai következtetések származnak. A forradalmi osztálynak — hogy feladatát teljesíthesse — ismernie kell a sokoldalú társadalmi tevékenység valamennyi formáját, vagy részét, a tömegek hangulatát, és ezt mindenkor a nagy cél felé kell irányítani. Továbbá, a forradalmi osztály, és különösen annak élcsapata, köteles készen állni a forradalmi tevékenység bármilyen formájú leggyorsabb és legváratlanabb változására. Leninnek ez a fontos következtetése, amely abból a politikai taktikából és stratégiából indul ki, hogy érzékenyen kell reagálni az egyes országokban a konkrét történelmi feltételekre és a forradalmi harc lehetőségeire, a szocialista forradalom megvalósítása során nem állhat ellentétben a nemzetközi forradalmi mozgalom valamennyi nemzeti osztaga számára érvényes általános elvekkel. Ez nemcsak a hatalom átvételére, hanem annak megszilárdítására is vonatkozik. Múlt hibáink és tévedéseink egyik súlyos oka volt az is, hogy idealizáltuk a szocializmushoz vezető utat. Mindenki tudja, hogy nehézségek nélkül semmi új nem születik, semmi újat nem lehet kiharcolni. Lenin nem egyszer figyelmeztetett arra, hogy a szocializmushoz vezető út soha nem lesz egyenes, mindenkor bonyolult lesz... Ez az út tele van olyan új felismerések és jelenségek kutatásával és vizsgálatával, amelyek a fejlődés során válnak láthatóvá. Ez a bonyolult időszakok által jellemzett eredmények és sikertelenségek útja. Erőt ezen az úton a dolgozó nép, a munkásosztály és a kommunista párt óriási lehetőségeibe vetett mély hit adja. A szocializmus és a kommunizmus győzelmébe vetett hit. Az imperializmus immár fél évszázad óta kíméletlen harcot folytat a Szovjetunió ellen. A közvetlen Intervenciótól a gazdasági blokádig a szabotázson és az ideológiai diverzión át minden fegyverükkel kísérleteztek már. Az imperializmus stratégiai céljai nem változnak, csak taktikájuk változik. 11a nem semmisíthették meg a Szovjetunió hatalmát katonailag, megkísérlik különféle gazdasági, ideológiai formákkal és intrikákkal, hogy megkárosítsák vagy legalább gyengítsék a Szovjetunió hatalmát és erejét. Nagyon jól tudják, hogy a Szovjetunió a múltban és a je/ lenben is az egyetlen ero, amely képes megvédeni a szocializmust és biztosítani további fejlődését. A múltban és a jelenben is készségesen támo gatnak mindenkit, aki a szovjetellenesség szolgálatába áll. Mindezek ellenére a Szovjetunió fejlődött, nőtt, erősödött. Mindent elkövettek annak érdekében, hogy felkészítsék a hitleri Németországot, abban reménykedve, hogy halálos csapást mér a Szovjetunióra. Mindent feláldoztak, amit tudtak, beleszámítva Csehszlovákiát is, csak azért, hogy Hitlert a keleti előretörésre buzdítsák. Hatalomra segítették a fasizmust, a tőke legreakciósabb politikai és ideológiai formáját, amely elsősorban a Szovjetunió, de végső soron az egész haladó emberiség érdekei ellen irányult. Azt várták, hogy kitöröljék a világ térképéről a Szovjetuniót. De ahogyan nem sikerültek tervei az intervenció korában, ugyanúgy csődött mondtak a II. világháború éveiben is. Éppen a Szovjetunió volt az, amely hősi harcával számos népet nemcsak attól mentett meg, hogy kitöröljék a világ térképéről, hanem a fizikai kiirtástól is. Ezek között olyanokat is, melyek kezdetben a szovjet nép kiirtására törekedtek. Beigazolódtak Lenin szavai, miszerint soha nem lehet legyőzni azt a népet, amely saját hatalmát, igazságos ügyét, jövőjét védelmezi. Azok az áldozatok, amelyeket a Szovjetunió az emberi civilizáció érdekében hozott, soha nem pótolhatók. És a történelem soha nem felejti el őket. A mai alkalomból mi is tisztelettel adózunk a szovjet nép, a szovjet fegyveres erők nagy hősiességének, mert a lenini kommunista párt vezetésével megmentették az emberi civilizációt, megmentették a mi népeinket is nemcsak a fizikai kiirtástól, hanem segítséget nyújtottak ahhoz, hogy megteremthessük hazánkban a szocializmus építésének feltételeit. Lenin szilárd meggyőződése volt, hogy a szocializmus nemzetközi győzelme elkerülhetetlen, hogy Oroszország példáját — új társadalmat építő útját — más országok is követni fogják. Ma a szocializmus legnagyobb ellenségeinek is tudomásul kell venni és tiszteletben kell tartani, hogy a szocializmus nemzetközi erővé vált. A szocialista világrendszer megalakulása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a lenini eszmék legnagyobb győzelme. Hatásával meghatározó tényezőként befolyásolta a világ további fejlődését. Ez lelkesíti az elnyomottak és a kizsákmányoltak százmillióit, ez ébreszti fel szivükben a üolclog jövőbe vetett reményt. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy a józan ítélőképességű ember el tudja képzelni, mely erők útja vezet felfelé, milyen a mai társadalom fejlődési iránya, és milyen erők sorvadnak el. Az ilyen megközelítés világosan láttatja, hogy a jövő a szocialista világé. Azé a világé, amelyben nincsenek háborúk, nincs nyomor, az éhségtől, a kizsákmányolástól megszabadított boldog emberek világáé. Különbözzenek bármennyire is egymástól a világ mai részei, Lenin jóslata szerint mindegyik előbb vagy utóbb elér a kommunizmushoz. Büszkék és boldogok lehetünk, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével népeink a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal együtt építhetik a világhaladás útját. A Nagy Október eszméi jó talajra találtak népeink körében is, akik Oroszország dolgozó tömegeinek a munkásosztály vezette forradalmi fellépésében saját nemzeti és szociális felszabadításuk reális lehetőségét látták. Történelmi tény, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom háromszor befolyásolta népünk sorsát, éppen annak sorsdöntő kereszteződéseinél. Háromszor jelentett döntő fontosságú erőt a haladás mérlegében a csehek és a szlovákok szabadságért és igazságos szociális életéért vívott harcban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével szorosan összefügg a csehszlovák állam megalakulása. Első ízben valósult meg a csehszlovák államiság gondolata. Ez a Nagy Október eszméi által lelkesített csehek és szlovákok nemzeti felszabadítási harcának közvetlen következménye volt. Ez a történelmi igazság, melyen semmit nem változtat az, hogy a dolgozóknak a csehszlovák államérdekében vívott harca eredményeit és érdemelt a burzsoázia kisajátította. A reformisták segítségével megszilárdította hatalmát és megtévesztette a dolgozó népet. Így az első köztársaság nem lett a dolgozók köztársasága, nem teljesítette céljaikat. Ezt a történelmi tanulságot a revizionisták és a jobboldali opportunisták 1968-ban is ki akarták forgatni és más történelmi értelemmel megtölteni. Nem gondoltak ki semmi újat, csak a burzsoá propaganda régi koholmányairól törölték le a port, hogy meghamisítsák a történelmi igazságot. Annak érdekében, hogy megtévesszék — különösen a fiatal nemzedéket —, Masarykot, Benešt és Štefánikot dicsőítették, mégpedig úgy, ahogy azt még a München előtti köztársaság sem merte. Azt, hogy hogyan harcoltak ezek a „nagy" felszabadítók a haladás ellen, a fiatal szovjet köztársaság ellen, azt eltitkolták. Azokat, akik segítettek a szovjet államot megsemmisíteni, elismerték és dicsőítették, és azokat, akik a Vörös Hadsereg soraiban harcoltak, gyalázták. Ezen a téren is a nacionalista méreggel akarták megmételyezni népeink forradalmi és osztályhagyományait. Az volt a céljuk, hogy megtagadják a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemzetközi jelentőségét és a köztársaságunk megalakulására gyakorolt befolyását. Az orosz bolsevikok gyakorlati tapasztalatai segítettek leleplezni a csehszlovák állam osztály lényegét és igazolták, hogy a proletariátusnak és a többi ki'zsákmányoltnak meg kell szabadulnia a reformizmus hatásától, és a bolsevik párt mintájára meg kell alakítani az új forradalmi marxista pártot. Munkásosztályunk sorsdöntő dilemma előtt állt: a Nagy Október útján haladni előre, a leninizmus, az internacionalizmus eszméit és a bolsevik párt tapasztalatait elsajátítani vagy elmerülni az opportunista és a nacionalista korlátoltság mocsarában és egyesülni a II. Internacionálé és a hazai burzsoázia forradalomellenes és szovjetellenes bázisán. Világos volt, hogy a proletariátus létfontosságú érdekeinek védelmét, a burzsoázia legyőzését csak az a párt vállalhatja és csak az a párt vezetheti népeinket a szocializmus útjára, amely képes arra, hogy a dolgozó tömegek élére álljon. Azok, akik elhatározták, hogy megalapítják a marxista forradalmi pártot, tudták, hogy a legjobb és legnemesebb ideálok sem érnek semmit, ha nem válnak a tömegek birtokává, ha a párt nem áll mindennapi kapcsolatban a dolgozókkal, ha nem hallja meg hangúkat és nem segít közös akaratuk és erejük tudatosításában. A marxi—lenini párt megalapítása, amelynek 50. évfordulóját a jövő évben fogjuk megünnepelni, a csehszlovákiai forradalmi munkásmozgalom háború utáni törekvéseinek legértékesebb eredménye. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása és Lenin közvetlen személyes részvétele és segítsége pártunk születésénél döntő fontosságú tényező volt a párt megalapításában és további szervezeti és eszmei kialakulásában. A jobboldali opportunizmus politikai és eszmei szétverése volt a döntő fontosságú feltétele annak, hogy a Kommunista Internacionálé szekciójaként megalakuljon Csehszlovákia Kommunista Pártja. Pártunk legválságosabb időszakaiban mindenkor a Szovjetunió Kommunista Pártjának internacionalista segítsége járult hozzá a tevékenység gyenge oldalainak áthidalásához és ahhoz, hogy fokozatosan kialakulhasson a párt új típusa. Soha nem feledkezhetünk meg arról a segítségről, melyet pártunk az agrár- és a nemzetiségi politika kidolgozásában, a bolsevizálás korszakában vagy a fasizmus elleni, a nemzeti és szociális felszabadulásért vívott harc előkészítésének korában kapott. (Bifak elvtárs beszédének befejező részét lapunk holnapi számában közöljük.)