Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-04 / 262. szám, szerda

Lapunk tegnapi számában már közöltük, hogy november 2-án, a Nagy Októbert Szocialista Forradalom 53. évfordulója és a csehszlovák—szovjet barátság hónapja megnyitása alkalmából a CSSZBSZ Központi Bizottsága a prágai Na oinohradech Színházban ünnepi hangversenyt rendezett, amelyen dr. Dalibor Hanes professzor, a Szövetségi Gyűlés elnöke, a CSSZBSZ Központi Bizottságának elnöke mondott beszédet. Felvételünkön: Az ünnepi gyűlés résztvevői Hanes elvtárs beszédét hallgatják. (CSTK felvétele) DR. DALIBOR HANES BESZÉDE Hanes elvtárs beszéde bevezető részében hangsúlyozta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 53. évfordulójára abban az időszakban emlékezünk, amikor Csehszlovákia Kommunista Pártja öt évtizedes munkájának és küzdelmeinek felmérésére, fennállása 50. évfordulójának megünneplésére készül. — Csehszlovákia Kommunista Pártja egy évvel ezelőtt még csak előkészítette azokat a széles körű intézkedéseket, amelyeknek célja az volt, hogy a történelemben eddig nem látott méretekben megtisztítsa a pártot az opportunizmustól, az antiszocialista és a szovjetellenes elemektől. Akkor a további utat csupán megjelölték, azonban az objektív szükségletek és az életfontosságú érdek megkövetelte a súlyos, de nagyon szükséges beavatkozást társadalmunk vezető erejének szervezetébe. Ma már látjuk az eredményeket. A közelmúltban még eszmeileg és szervezetileg megbontott pártnak elegendő ereje volt, hogy elvégezze a tisztogatás igényes feladatát. Csehszlovákia Kommunista Pártja teljes mértékben rehabilitálta forradalmi hagyományait, becsületét, s a szocializmus fejlődése érdekében biztosította a munkásosztály hatalmán alapuló államrendszer céltudatos fejlesztését. Csehszlovákia Kommunista Pártja teljes mértékben felújította a legjobb barátainkhoz fűződő szövetségünket és kapcsolatainkat, amelyeket az opportunizmus és az ellenforradalom gyengiteni akart, és visszaadta Csehszlovákiának, mint független szocialista államnak, jelentős nemzetközi helyzetét. Ezzel megteremtette a feltételeket a párt és a társadalom előtt álló további feladatok megoldásához. Ennek meggyőző bizonyítéka a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség fokozódó aktivitása is. Valóban örömünkre szolgál, hogy ezen az ülésen hangsúlyozhatjuk: mozgalmunk ereje ebben az évben jelentősen megnőtt és segített a pártnak a bonyolult és igényes küzdelemben, s hogy a CsehszlovákSzovjet Baráti Szövetség becsületesen és határozottan járult hozzá szocialista hazánk viszonyainak rendezéséhez. Tudjuk, hogy ez az egész folyamat és nagy politikai küzdelem csak azért végződhetett győzelemmel, mert egész idő alatt szilárdan állt mellettünk hűséges, soha el nem áruló barátunk, a drága Szovjetunió, lenini kommunista pártjával és a nagyszerű szovjet emberekkel. A politika, a politikai helyzet nagyon szorosan összefügg, és számos szempontból közvetlenül függ a gazdasági élet fejlődésétől, attól, hogyan sikerül kielégíteni az embereknek a teljes és boldog élet iránt megnőtt igényeit, hogyan sikerül kielégíteni szellemi és anyagi szükségleteiket. Ezen a téren a további fejlődés szempontjából különösen nagy jelentőségű: hogyan oldja meg pártunk, kormányunk és a gazdasági irányítás szervei a csehszlovák népgazdaság további eredményes fejlesztésének problémáit. Ez azonban mindnyájunk felelősségtudatától is függ, attól, hogyan járul hozzá valamennyi állampolgár társadalmunk problémáinak megoldásához. Ogy vélem, hogy a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség feladatai nem választhatók el jelenünknek és jövőnknek ettől az alapvető problémájától sem. Ezért engedjék meg, hogy néhány szót szóljak népgazdaságunk helyzetéről. Az ipari termelés az év kezdetétől 8 százalékkal nőtt, ami 1,5 ponttal több, mint az 1970. évi állami terv előirányzata. Örvendetes, hogy a termelés növelésének fedezete a nagyobb munkatermelékenység, amely részben pótolta a munkaerők csökkenését. így az 5. ötéves terv kezdete számára kialakul egy bizonyos szilárdabb alap. Azonban semmiféle önelégültségnek nincs helye. Egyes jelentős termelési ágazatokban súlyos nehézségek fékezik a terv teljesítését, és a népgazdaságban továbbra is számos megoldatlan probléma tapasztalható, amely a sok évi helytelen értékelés és az irányítási hibák következménye. Az ellenforradalom bomlasztó hatására talán egyetlen európai államban sem lazult meg annyira a munkafegyelem, mint nálunk. Nem csak a munkahelyeken történt fegyelemlazulásra gondolok, hanem arra is, hogy ugyanezzel jellemezhető az üzemek és a vállalatok kapcsolata a szerződéses kötelességek teljesítésében vagy a szolgáltatás szakaszán. A következő ötéves tervben azt a célt tűztük ki, hogy lényegesen növeljük a nemzeti jövedelmet és az egész termelést. Ezt minden további munkaerőigény nélkül kell teljesítenünk. De nem teljesíthető az egész népgazdaság céltudatos és következetes korszerűsítése, gépesítése és automatizálása nélkül. Ez a feladat, amely népünk jobb életének érdekét szolgólja, nem teljesíthető az emberek általános felkészültségének növelése nélkül, ebben méltó helyet kell kapnia a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség eszmei, tömegagitációs munkájának is. Gazdasági problémáink megoldása szempontjából nagyon fontos, hogy az igényes ökonómiai területen is eredményesen fejlődik és tovább mélyül együttműködésünk a Szovjetunióval. Ez az együttműködés távlatilag is tovább fog fejlődni és minden szempontból szorosabbá válik. A következő ötéves terv időszakában a csehszlovákszovjet árucsere-forgalom az előző ötéves tervhez viszonyítva 43 százalékkal nő. Népgazdaságunk egyetlen lehetséges kivezető útja és távlata, hogy következetesen felkészüljünk a szocialista államokkal létesített, előnyösen és nagyvonalúan megfogalmazott kooperatív kapcsolatokra, mindenekelőtt a Szovjetunióval, és egyidejűleg arra. hogy a távlati integráció keretében biztosítsuk népgazdaságunk magasabb színvonalát. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy elszigetelődünk a gazdasági együttműködés területén a tőkésállamoktól akkor, ha az számunkra hasznos. Ahhoz, hogy megváltoztassuk a szerkezetet, meg kell változ7. tatni a tudatot. Ez nem oldható meg csupán fentről vagy lentről. Az a meggyőződés, hogy a gazdasági szerkezeti változás a szocialista országokkal történő kooperáció érdekében elkerülhetetlen, mély gyökereket kell hogy verjen minden üzem valamennyi dolgozója tudatában. A régi módszerekhez szokott emberek gondolkodásmódja és tudata csak nehezen alkalmazkodik a radikális változásokhoz, csak nehezen képes megérteni az egész szocialista közösség együttműködése és kooperációja eszméjének nagyvonalúságát. Ezek a hatalmas, közös politikai és gazdasági feladatok csak akkor teljesíthetők, ha a dolgozók szilárdan meggyőzöd nek szükségszerűségükről. Ezért nem elegendő, ha az együttműködést szorgalmazó célok helyességében csak a pártvezetésben, a kerületekben, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség vezetőségében a vezetők és helyetteseik bíznak, hanem ha ez lesz a szilárd meggyőződése a tömegeknek minden fokon, a vezető dolgozóktól kezdve a mestereken át, a legkisebb csoport vezetőjéig, tehát ha ez lesz a meggyőződése azoknak az embereknek, akik végül minden munkát ismernek és irányítanak. Éppen ezekben a napokban, amikor ismét megemlékezünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hagyományáról, amikor elgondolkodunk Lenin zseniális életművéről, és mai bonyolult feltételeinkből indulunk ki, azt a súlyos tanulságot vonjuk le, hogy a politika és az ökonómia szorosan össze--, függenek, kölcsönösen egymásba kapcsolódnak. Nem feledjük el, hogy az előrelátó Lenin a tudományos ismeretekre támaszkodva számított arra, hogy a tőkés- és a szocialista világ éppen gazdasági téren vívja meg döntő harcát. A nagy történelmi folyamatban, amelynek kortársai vagyunk, nemzetközi méretű poli tikai küzdelemben, amelynek részeseivé váltunk, a csehszlovákiai szocializmus jövőjéért vívott harcban a proletár internacionalizmus elvei teljes mértékben beigazolódtak. Emlékezzünk rá, milyen szeretettel fejlesztette ki ezeket az elveket Lenin, aki tudta, hogy éppen ezeknek az elveknek az alapján alakulhatott meg a Nagy Októberben az új szocialista társadalom, a világ első szocialista állama. Hanes elvtárs beszéde befejező részében részletesen foglalkozott a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség elvhű magatartásával, a konszolidáció érdekében kifejtett tevékenységével és jövő feladataival. Hangsúlyozta, hogy a szövetség számára elkövetkezett a széles körű tömegpolitikai munka időszaka. Beszédét a következő szavakkal fejezte be: — Dolgozzunk úgy, hogy méltóképpen segítsünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának népünk forradalmi harca legjobb hagyományainak kibontakoztatásában. Ez lesz a legjobb, a legértékesebb hozzájárulásunk pártunk megalakulásának dicsőséges 50. évfordulójához. V

arsó, Krakkó, Poznan, az északi hármas város: Gdaňsk Gdynia-Sopot látnivalói után szeretnék visszatérni mégis Lesznóba, Komenský és a cseh testvérek városába, megállni egy látszólag szürke, hétköznapi épület előtt, s aztán észrevétlenül fellopózni, mondjuk: a fizikai előadóterembe. Vén fejjel, őszülő halántékkal se szégyelleném kíváncsiságomat, egészei^ diákos örömömet a csillogó kapcsolószekrények, dinamók, transzformátorok és egyéb villamos szerkezetek láttán. Megsimogatnám a jó öreg gőzgép modelljét, elgyönyörködnék a műanyag borítású munkaasztalok csillogásában, s akkor se jönnék zavarba, ha történetesen rajtakapna az iskola igazgatója, Alojzy Konior elvtárs. Talán nem is csodálkozna, csak huncut, jóindulatú mosoly bújna meg a szája sarkában és a szemében, s megkérdezné: — Hát visszajött, barátom? Majd csak kieszelnék valami mentséget, miért is ülök itt egyes-egyedül, ennyi pad és ennyi csillogó szerkezet között. Vagy talán nem is eszelnék ki semmit. Az igazat mondanám: hogy bármilyen szeretettel is gondolok vissza a jó öreg alma materre, még most is borzadozom, ha eszembe jut a fizikai előadóterem poros nagy hodálya. Oh, azok az ormótlan, lépcsőzetesen egymás fölé épített padok és a tintafoltos, különféle savaktól és festékektől maszatos előadói asztal. Ezen az asztalon kívül nem volt ott semmi más, csak egy Bunsenégő, s néhány gázvezető cső. Azonkívül, egy Jedlik Ányos-féle dinamó modellje, persze fából, mozdulatlan ezüstösre festett fából, a gőzgép modellje is éppen ilyen fából volt. Aztán akadt néhány optikai eszköz is. De isten ments volt megérinteni őket a tudásra szomjas nebulóknak, mert hátha tönkreteszi, akkor pedig a tanár úrnak kell megfizetni. Alojzy Konior csak szomorúan mosolyogna: — Értem, értem, barátom. Aztán odalépne a kapcsolószekrény pultjához, ahol a különféle gombok egész klaviatú rája csillog, s játszani kezdene az én örömömre és a maga örömére. Egymás után indítaná be a csodálatos, igazi elektromotorokat. Halk duruzsolással telne meg az egész terem. A magasfeszültség szikravető gömbjei között sistergő, igazi villámok cikáznának. Nézném az arcát és a szemét, és azon tűnődnék, hogy épp úgy deresedik már a halántéka, akár az enyém, és alighanem éppen olyan ütött kopott fizikai előadóteremben ült diákkorában, mint jómagam. Alighanem innen ered ez az újító szenvedély. — Dehogyis, — mondaná. — Mindez a vajdasági pártszervek és iskolaügyi hatóságok kezdeményezésére jött létre. Czerényen elhallgatná, hogy ^ a vajdasági púrtszerveknél és iskolaügyi hatóságoknál ő volt a kezdeményező. — Ez az iskola, folytatná — tulajdonképpen egész iskolakomplexum. Három részlege van. Egyik a Pedagógusképző Ipari Technikum. A másik a Karol Swierczewki tábornokról elnevezett 1. sz. ipari tanulók iskolája, a harmadik részleg az Elektrotechnikai Technikum, a dolgozók esti iskolája. És mint mondtam, a párt- és iskolaügyi szervek határozata értelmében láttunk hozzá az Iskola anyagi bázisának, a pedagógiai és didaktikai módszerek s az irányítás módszereinek megújításához. Mindezt ottjártamkor már elmondta, de újra elmondaná, mivel kedves vesszőparipája lett az iskola, s a dolgok újraismétlése nem a tanáros szórakozottság, Inkább az ügyszeretet jele. Felsorolná a növendékek értékelésének új kritériu mait is. Ezeket rendkívül fontosnak tartja, mivel eddig csak a növendék általános igyekezete volt az értékelés egyetlen szempontja. Ma számba teszik a növendéknek- az iskola érdekében szerzett érdemeit. Szorgalmát, magaviseletét a diákközösségben. Fegyelmét és önfegyelmét. Igy már természetesen több támpont adódik az osztályozásnál. Ezek alapján az iskola növendékeinek 62 százaléka kitűnő, 29 százaléka jó, 8 százaléka elégséges volt. — Hogy miféle érdemeket szerezhet a növendék az iskola érdekében kifejtett tevékenységével? — Részt vesz az iskolai szervezetek munkájában. Részt vesz a segédeszközök előállításában. Itt vannak például ezek a kapcsolószekrények, dinamók, transzformátorok és elektromotorok. Ezeket ugyan a poznani és lesznói üzemektől kaptuk, de felszerelésüket és kapcsolásukat mi magunk végeztük el. Például ... l/aron fogva átvezetne a szomszédos helyiségbe. — Itt folyik az orosz nyelv oktatása. Beültetne az egyik padba, fülemre nyomná a fejhallgatót. Motozna a kapcsolók között. Nagyon szép kiejtéssel beszélő női hang szólalna meg. Természetesen oroszul. Lehetetlen volna nem odafigyelni a mondott szövegre. Minden szó valósággal a fülem dobhártyájára tapadna és arra ingerelne, hogy utánozzam a beszélő hangsúlyát, kiejtését, beszédmódját. Megint kattanna a kapcsoló, levenném fülemről a fejhallgatót. — Magnetofon. De nent drót vezeti a hangot. Látja ott fenn a mennyezet alatt. Az ott az antenna. — Nagyon egyszerű. És nagyon célravezető, — monda* nám. Valóban irigylem az iskola növendékeit, s ha tehetném, legszívesebben visszaülnék ide eljátszogatni ezzel a sok csodálatos szerkezettel. — Hát persze, a játék. Komenský egyik pedagógiai alapelve: játszva tanulni. Megi szemléletessé tenni az oktatást, és a munka révén tanítani. A ml pedagógiai gyakorlatunkban mindhárom maradéktalanul érvényesül. Bocsássa meg nekem Alojzy Konior, hogy így képzeletben visszalopództam nagyszerű iskolájába, s képzeletben újra meginterjúvoltam. Őszintén szólva irigylem a növendékeit, főleg azokat a zajongó kis inasgyerekeket. Nem igazi irigység, inkább csak olyan nosztalgia féle. Jó lett volna ilyen környezetben felnőni. Kézzelfoghatóan, tapinthatóan megismerkedni mindazzal, ami új, vagy akár nem is új a világban. Nem csodálatos egy igazi dinamó vagy elektromotor? Az orosz nyelv tanulásához szükséges segédeszközök felszerelését ő maga végzi el, s egyúttal megismerkedik a rádiótechnika alapelemeivel. Tizenöt-tizenhat éves korában. Az én fiatalságomat a Verne-regények romantikája aranyozza be, de sose jutottam ilyen kézzelfogható közelségbe mindazzal, amiről álmodoztam. Ez nem romantika. Ez pedagógiai realizmus. Uát miért lenne csoda, " hogy egy sereg látványosság után titokban visszakívánkoztam a nagyszerűen felszerelt iskola padjai közé. Vagy inkább a munkaasztalok közé. Megbűvölt az új környezet. Azt mondtam minderre: csodálatos. Dehát miért is lenne csodálatos? Természetes. Hiszen jóval túl vagyunk a huszadik század felén. Csakhogy Alojzy Konior h.i lántéka is deresedik már, akár az enyém. Az ő homloka is ráncba fut olykor, akár az enyém. És az ő szemében is ugyanazt a nosztalgiát láttam olykor, mely engem fogott el ott, a vadonatúj fizikai előadóteremben. BABI TIBOR