Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-03 / 261. szám, kedd

Elhunyt Sza bó Pái A libereci Textilana vállalatban majdnem két esztendeje kiváló teljesítményeket érnek el a legkorszerűbb hazai szövőgépeken, amelyek a régebbi típussal szemben két és félszeresen magasabb termelékenységet biztosítanak. (O. Holan, ČSTK felvétele) Ml A VÉLEMÉNYE MINISZTER ELVTÁRS? Jiszacsernyöt tehermentesíteni kell... m Évek hosszú során ót gyakran találkoztunk a Kelet-szlová­kiai Vasműben. E létesítménynek volt vállalati igazgatója, Ja­roslav Knižka mérnök, a csehszlovák szövetségi kormány je­lenlegi közlekedésügyi minisztere. Amióta Prágában székel, a kelet-szlovákiai újságírók gyakran emlegetik nevét hazánk szárazföldi kikötőjével összefüggésben. Nem csoda, mert ed­dig még egyetlen miniszter sem fordult meg annyiszor szá­razföldi kikötőnkben, mint most Knižka elvtárs. Legutóbb, a Munkaérdemrend átadása alkalmából váltottunk vele néhány szót Tiszacsernyőn. I Mi i véleménye miniszter elvtárs, képes lesz-e a tisza csernyői rakodóállomás az idén közel 10,5 millió tonna áru átrakására, továbbításá­ra, valamint a következő években várható, még igé­nyesebb feladatok teljesíté­sére, a jelenlegi feltételek mellett? — Elöljáróban meg kell mon­danom, Tiszacsernyőn a munká­sok, technikusok és vezetők szinte csodával határos mun­kát végeznek, igen jelentős tel­jesítményeket érnek el, nehéz feltételek mellett. Az igények velük szembe egyre nagyobbak, viszont az ehhez szükséges fel­tételek nincsenek kellően biz­tosítva. Sajnos a rakodóállo­mást kezdettől fogva a köve­telményeknek megfelelő tervek nélkül fejlesztették, és csupán részleteiben kapta meg mind­azt, amire szüksége van egy Hyen fontos állomásnak. Ez a helyzet, ebből kiindulva gyor­san cselekedni kell. Talán fur­csán hangzik, de én derűlátó vagyok, van kivezető út ebből a helyzetből. Először teher­mentesíteni kell Tiszacsernyőt, mert a munkaerő is kevés. Vé­leményünk szerint máshová kell irányítani néhány árufaj­tát. Például a hús és más rom­landó áru néha tíz napot is „vár" a vagonokban. Kassán modern, nagykapacitású hűtő­berendezésünk van, melyben tárolhatnánk a húst, amit köz­vetlenül a Szovjetunióból, a szé­les nyomtávú vasúton ideszál­líthatnánk. így az áru is koráb­ban célhoz érne s a széles nyomtávú vasutat Is jobban ki­használnánk. Vegyük továbbá a beérkező személygépkocsik problémáját. Tiszacsernyőn ki­rakásuk sok időt vesz igény­be, és sok helyet foglalnak. 1975-ig közel 200 ezer gépkocsit kapunk a Szovjetunióból. Eze­ket is a széles nyomtávú vasú­ton kellene Kassára szállítani, ahonnan az elosztás szerint to­vább „gördülnének". Az emlí­tett intézkedésekkel sokat köny­nyítenénk Tiszacsernyőn . . . • Igen jelentős mennyiségű gabonanemíít kapunk a Szov­jetunióból. Az idén terven felül 150 ezer tonna szovjet búza „fut át" Tiszacsernyőn. Ennek átrakása és elszállí­tása sok gondot okoz. Nem lehetne ezen könnyíteni egy nagy gabonaraktár felépíté­sével? — Egy ilyen raktár felépíté­se közel 170 millió korona rá­fordítást igényel és esetleg 1974-ben lenne kész. Mi lesz addig? Ezzel kapcsolatban azt is el kell mondani, hogy Tisza­csernyőn homokos a talaj, gondot okozna egy ilyen hatal­mas épület biztonságos felépí­tése. Ezért a gabonaraktár fel­építésével másutt kell számol­nunk. • Hallhatnánk valamit a tisza­csernyői rakodóállomás kor­szerűsítéséről, a munkafo­lyamatok jelentősebb gépesí­téséről? — Konkrét elképzeléseink vannak erre vonatkozólag. Fél­reértés ne essék, egy „vessző­suhintásra", egyik napról a má­sikra nem tudunk minden sza­kaszon kedvező változást esz­közölni. Mindez időt igényel. Intézkedéseink célja, hogy je­lentősen meggyorsítjuk az évente 10—12 millió tonna áru átrakását Tiszacsernyőn, de nem kézi erővel, hanem modern gépek, automatikus berendezé­sek segítségével, melyek gomb­nyomásra engedelmeskednek az embernek. (KULIK) ünnepnapok nélkül Borongós őszi nap. Közben-közben az eső is szemerkél. Hiába no, ez már az ősz dereka, az időjárástól ennél most már csak rosszabbat lehet várni. Ez már amolyan haldokló ősz, még akkor is, ha csupán október utolsó napja van. Haldoklik tehát az őszi határ. Azaz, hogy még­sem ez a teljes igazság. Igaz ugyan, hogy a Kosúti Efsz határában már az anyaföld felé néz a kukorica csöve, hogy a cukorrépát már csak a diószegi cukorgyár udvarában lehet megtalálni, de az is Igaz, hogy itt kint a határban mégsem ér­zi az ember az elmúlást. Hiszen már a legké­sőbb — október 17-én — elvetett búza is kidugta fejét a földből, az új élet csírája tehát már az el­következendő év biztonságát, holnapjukat, holna­punkat hirdeti, ígéretesen. Mert ki ne tudná, hogy aki idejében vet, az rendszerint gazdagabban arat. A szövetkezet agronómusának, Tóth Béla elv­társnak, meg Francisti János mechanizátornak csak gratulálni tudok a gondos talajelőkészíté­sért és a sikeres vetésért, összesen 126 hektár bú­zát vetettek, J6 talajba — erről magam is meggyő­ződhettem. De hogy visszatérjek a dicsérethez — egyszerűen elhárítják magukról. — Kedvezett az időjárás, meghál volt olyan nap, amikor Rudolf Béla és Petrek Rudolf az egyetlen vetőgép-agregáttal 27 hektárba vetették el a búzát. — Na és a farokjárók, — toldja meg a mecha­nizátor, — az építő csoport tagjai? Azok is kitet­tek magukért. Azt aztán végképp nem értettem, hogy kik azok a farokjárók, s az első pillanatban azt sem, hogyan kerül a csizma az asztalra, azaz az építő csoport mit épít a vetésnél. Nos, ez a bonyolult­nak tűnő dolog hamarosan tisztázódott. Itt azo­kat nevezik farokjáróknak, akik vetés közben a vetőgépeket követik — magyarázzák. Persze ez az elnevezés már elavult, ki lenne képes a j61 be­gyakorolt traktorosok vezette erős traktorokat gyalog követni. Nem is gyalog, hanem az állóká­ról figyelik a vetőgép működését. És Kosúton ezt a felelősségteljes munkát az építő csoport tagjai végezték. Ezért van hát közük a gyors és jó ve­téshez. Jó magágyba került tehát a Bezosztája búza és Ojabb gyászhír érkezett. Sza­bó Pál Kossuth-díjas Író, az El­nöki Tanács volt tagja, Ország­gyűlési képviselő, hosszú beteg­ség után, 77 éves korában, 1970. október 31-én elhunyt. Szabó Pál Biharugrán, 1893. április 5-én született. Azoknak a népi forradalmi íróknak a sorába tartozik, akik egyenest a népi mélyrétegekből törtek föl. Ű maga zsellér családból szakadt ki, felnőtt korában tal­palatnyi földön gazdálkodott, majd kőművessegéd lett belőle. Résztvett a Tanácsköztársaság forradalmi megmozdulásaiban és annak bukása után két évre lakóhelyére integrálták. Vi­szonylag későn, 37 éves korá­ban jelentkezik az irodalomban Emberek című regényével, mely 1930-ban jelent meg, s hü tük­röt rajzol benne a paraszti élet­forma válságáról. Népi hősei nemcsak passzív szemlélődök. Fölismerik saját nyomorúságuk okait és lázadoznak ellene. Har­mincháromban jelent meg a Vasárnapok, Papok című regé­nye, mely az ormánysági egy­ke kérdését veti fel és világo­san kimondja,- hogyha az egyke és a paraszti elmaradottság el­len akar valaki küzdeni, lénye­gében a grófi és a nagybirtok ellen kell harcolnia. További regényei: az Úszi vetés (1940), majd a Harangoznak (1942). Az előbbi a mindennapi élet pilla­natait ábrázolja, a másikban: egy falusi szegény lány megrá­zó történetét írja meg. írásain eleinte megérezni Móricz Zsigmond hatását, úgy stílusban, mint regényeinek kompozícióján. Később az élet rideg kényszerűségeihez nyúl­va, fölébük kerekedik és a té­nyeket alárendeli a mesének és a képzeletnek. Ebből az idő­szakból főleg elbeszéléseit kell tekinteni maradandó értéknek. Lakodalom, Keresztelő, Böl­cső című regénytrilógiája jelzi írói pályájának kibontakozását. A trilógiát 1942 és 1943 között írta s 1949-ben Talpalatnyi föld címen jelent meg. A csehszlo­vákiai olvasónak módjában volt megtekinteni az azonos című filmet is, mely a regény alap­ján készült. Szakadékban című regénye már arról tanúskodik, hogy szertefoszlottak a paraszt­ság soraiból feltörő értelmiség­gel kapcsolatos illúziói. A föl­szabadulás után írt regényeit (Isten malmai, Oj föld, Békalen­cse, Anyaföld) és színműveit is főleg a parasztság szocialis­ta átalakulásának ábrázolására szentelte. Nyugtalan élet című regénye önéletrajzi mű. Nagy temető című regényének köz­ponti alakja Dózsa György és a parasztság sorskérdéseit fejtegeti ki. Az utóbbit ugyan még a 30-as évek végén írta, de csak 1947-ben jelent meg. Életpályája a zsellérsorsból a kőműveskanálon át a szerkesz­tőségi asztalokhoz vezetett. Alapító tagja volt a Független Kisgazdapártnak, majd a Nem­zeti Paraszt pártnak, melynek 1938-tól 1944 végéig elnöke volt. A felszabadulás után tevé­kenyen részt vett a magyar po­litikai életben. Volt országgyű­lési képviselő, a Hazafias Or­szágos Népfront Tanácsának el­nöke, majd elnökségi tagja, 1956-tól 1959-ig pedig az Elnöki Tanács tagja. Halálával érzékeny veszteség érte a magyar közéletet és a magyar irodalmat, s mi magyar­országi olvasóival együtt őszin­tén fájlaljuk távozását. —bi —i A világíirkutatás jogi problémáiról Dr, GAL GYULA KÖNYVE tegyük hozzá — Idejében. Mégis van egy kevés panaszuk. Több műtrágyára lett volna szükség, mint amennyit a búza alá adhattak. Pedig jövőre nagyob hektárhozamot terveztek az ideinél. Most is jól mutatott ugyan a búza, de tejesérésben kap­ta a forró napokat, s így „csak" 35,6 mázsa lett az átlag. Ennél jóval jobban fizetett az árpa. Hek­táronként 41,5 mázsa lett az eredmény. Ez náluk rekordnak számít, s ezt azért is hangsúlyozzák, mert árpából az utolsó vetőnlag már április 7-én került a földbe. Azt hihetné az ember, hogy a jó árpatermés nyomán most már e növény felé fordul a fő fi­gyelem. Mert ugyebár, ha a búzánál hat mázsával jobb a hektárhozam ... * Csakhogy ők nem az egyévi, hanem a többéves átlagot veszik alapul. És ez a búza javára szól. Ráadásul az árpát nem is a búzával, hanem a kukoricával hasonlítják össze. Náluk tavaly morzsoltra átszámítva 59 mázsa termett hektá­ronként. Az idén 75 hektáron termesztettek sze­meskukoricát. Legalább a tavalyihoz hasonló hek­tárhozamra számítanak, mert most is kiváló a kukoricájuk. Pedig a 75 hektárból 45 hektár ka­pát sem látott, csupán három kiló gyomirtószert. A borongós őszi délutánra rászakadt a sötétség. Már villanyfénynél búcsúzkodom új ismerőseim­től. Kézszorítás közben az agronómus még meg­jegyzi: — Azért az asszonyokról is írni kéne az újság­ba, hiszen a 129 vagon cukorrépánál ugyancsak megdolgoztak. Na és Oravec Anton, a détésünk. Két nap alatt 23 hektáron végezte el a mélyszán­tást. Igaz, hogy nem nyolcórás műszakban. Néha még este tízkor is világít a DT fényszórja a ha­tárban. Alighanem ma is ... — Hogy legyen mit beírni vasárnapi teljesít­ménynek? — kérdezem tréfálkozva. — Dehogy, kérem, — válaszol a mechanizátor. — Nálunk nincs vasárnapi pótlék, mégis, sok szö­vetkezetesnek kora tavasztól késő őszig ünne­pek nélkül telnek el a hetek, a hónapok. El kellett hinnem, hogy így van, mert magam is meggyőződhettem; ők a termeléssel kapcsola­tosan nem a ledolgozott órákat, napokat tartják számon, hanem az elért eredményeket. HARASZTI GYULA Bármennyire is természettu­dományi és műszaki tevékeny­ség a világűrkutatás, mégis lépten-nyomon olyan problé­mákat vet fel, amelyek jogi ki­dolgozást és jogi szabályozást igényelnek. A mesterséges hol­dak megjelenése és keringése az ötvenes évek második felé­ben a jogtudomány új ágát fej­lesztette ki, a világűrjogot. A világűr kutatásával kapcsolat­ban a megoldásra váró jogi problémák egész sora merül fel. Ilyenek: az állami szuverenitás felső határának és ezzel össze­függésben a légitér és a világ­űr közötti határvonal megálla­pításának a kérdése. Továbbá olyan fontos kérdések, mint a világűrkutatásnál alkalmazott mesterséges égitestek jogi mi­nősítése, a keringésükre vonat­kozó jogi szabályozás, valamint az általuk okozott esetleges károk, balesetek esetén köve­tendő eljárás stb. A magyar jogtudomány a leg­első mesterséges égitest meg­jelenésétől kezdve Intenzíven foglalkozik a mesterséges égi­testek keltette jogi problémák­kal. Az említett problémák fá­radhatatlan úttörőjeként Ismert dr. Gál Gyula 1964-ben „Világ­űrjog" címmel átfogó munkát jelentetett meg, amely a leg­első, s mindmáig az egyetlen alapvető magyar világűrjogi CERUZAJEGYZET monográfia, amely hasonló jel­legű művek között világviszony­latban is a legelsők között fog­lal helyet. E munkát a kritika és a jogászközönség igen ked­vező fogadtatásban részesítette. Külföldön is érdeklődtek irán­ta. A kívánalomnak a budapesti Akadémiai Kiadó eleget tett és a munkát 1969-ben „Space Law" IVilágűrjog/ címmel angolul is megjelentette. A szerző művében a világűr­kutatás kulcsfontosságú prob­lémáit elemzi. Álláspontjának lényege, hogy valamennyi vl­lágűrkutatási probléma egyedi megoldása, ha nem is fölösle­gessé, de legalábbis másodlagos fontosságúvá válik, ha döntd kritériummá a világűri tevé­kenység jellegét, vagyis békés, tudományos, vagy ellenkezőleg, ellenséges hadi jellegét tesszük. Ezzel többek között lényegében mellőzhetővé válik a légitér és a világűr közötti határ megvo­nása, mert a tevékenység jel­lege, amely a kilövéssel kez­dődik, már eleve megadja an­nak ismeretét is, hogy az sér­ti-e, vagy sem a többi állam és a béke é»dekét. A szerző művével jelentősen hozzájárult a magyar tudomány eredményeinek külföldi elismer­tetéséhez, és az űrkutatás jogi problémáinak a tisztázásához. Dr. GYÖRGY ISTVÁN Hiányos reklám Meglehetősen szerény gép­kocsigyártásunk az idei éo má­sodik felére két újdonsággal is kedveskedik a vevőknek. Az el­sőt, a Skoda 110 Sportcoupét már a brnói vásár látogatói is megcsodálhatták, sőt itt-ott már utainkon is látni belőlük. Az iránta tanúsított nagy érdeklő­dést az is bizonyítja, hogy a vásáron sorba kellett állni an­nak, aki közelébe akart jutni. Csinos, ízléses kivitelezését és a motor előnyeit mindenki meg­csodálta, ám az egyik legfon­tosabb adat, a gépkocsi ára nem szerepelt a tájékoztatóban. Még jóformán fel sem ocsúd­tam bosszúságomból, amikor az egyik hetilap motoros rovatá­ban az idei őszi autóújdonság másik képviselőjének, a Skoda 110 super de Luxe részletes is~ mertetésére bukkantam. A szer­ző elmondja mindazokat az elő­nyöket, amelyekkel az új típusú kocsi előző társaival szemben rendelkezik: az ízléses karosz' szériától a biztonságosabb se­bességváltáson át egészen a motor gyorsaságáig. Egy igen fontos tényező azonban itt is hiányzik a hirdetésből: az ára. Szinte érthetetlen ez a titko­lódzásnak is beillő árpolitika, hiszen minden újdonság a vi­zuális benyomás után akaratla­nul is a „mibe kerül" kérdést veti fel az emberben. Vagy örüljön a kedves vevő, hogy lesz mit vennie, az ősz­szeg nem az ő dolga?

Next

/
Oldalképek
Tartalom