Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)
1970-11-03 / 261. szám, kedd
VESZÉLYES I L L O ZIÖ K O. ŠIK REVIZIONISTA GAZDASÁGI ELMÉLETE A sajtó az utóbbi időben több cikket közölt Ota Šik és Eugen Lobi jobboldali opportunista és revizionista nézeteiről. Mindketten az. egységbontó erőket szolgálták, melyek ki akarták ragadni országunkat a szocialista táborbői és szembe akarták helyezni szabadságunk és függetlenségünk biztosítékával — a Szovjetunióval. Az említettek helytelen nézeteiről a napokban Ján Skoda tollából a Pravda közölt cikket. Az alábbiakban ismertetjük a cikk fontosabb gondolatait. Eredményesnek tarthatjuk az idei évet A Colóntai Mezőgazdasági Társulás vezető dolgozói az ez évi kilátásokról és a további tervekről Bevezetőül leszögezi, tévednek azok, akik Sikot az új irányítási rendszerrel azonosítják. -Az új irányítási rendszer elveit a CSKP Központi Bizottságának irányításával több száz szakember dolgozta ki. Amint a CSKP 1965. évi januári plénuma is megállapította, az új irányítási rendszert társadalmunk fejlődésének objektív folyamata tette szükségessé. Az új irányítási rendszer érvényesítése fokozatos, céltudatosan irányított folyamat lesz — állt a határozatban — mely során a rendszert állandóan fejlesztenünk és tökéletesítenünk kell. A Központi Bizottság az új irányítási rendszert nem tartotta végleges, hanem csak olyan modellnek, amely a gyakorlattal összhangban tovább fog fejlődni. Šik és hívei azonban nem a rendszer tökéletesítésére, hanem alapelveinek revíziójára törekedtek. Šik eleinte azt hirdette, hogy a tervszerű gazdálkodás híve. A központi tervet azonban fokozatosan nem kötelező irányelvvé változtatta és ezzel megnyitotta az utat a termelésben és a gazdasági tevékenység más ágazataiban is az ösztönösség előtt/ „A legelejétől fogva meg akartuk változtatni a tervet — magyarázta — valóban tudományos terveket akartunk és nem kötelező feladatokat." Az ösztönösség következményeit — a párt-, állami és gazdasági szervek kiküszöbölésükre kifejtett nagy törekvése ellenére —, még ma is érezzük. 1968 sok tanulságot hozott számunkra, és tegyük hozzá, hogy ezekért a tanulságokért nagyon nagy árat fizettünk. A cikk a továbbiakban néhány konkrét példát sorol fel a téves elmélet káros hatásairól. A termelők kapcsolatában nagyon ellentmondásos helyzet alakult ki. A termelők arra törekedtek, hogy termékük a szabad árak szférájába tartozzék, viszont mint fogyasztók védelmet kértek az állami és a pártszervektől az általuk vásárolt termékek árának emelése ellen. A termelő üzemek nem termelték azokat az árufajtákat, melyek gyártása nem volt számukra elég rentábilis. A társadalmi érdek háttérbe szorult. A hiánycikkek listáján egyre több áru szerepelt. A fogyasztók nem tudták megérteni, miért nem tudják megvásárolni az egyes közszükségleti cikkeket. A kereskedelmi és termelő üzemek viszont egyre jobb eredményeket mutattak ki. Ellenforradalmár tervek A szocializmus gazdasági struktúrája összeegyeztethetetlen a szabad konkurrenclával, a piactörvények szabad hatásával. A szocialista gazdasági struktúrában az előre meghatározott proporciókat a kötelező népgazdasági tervvel biztosítjuk. A párt vezető szerepe gyengült. A pártszervezetektől fokozatosan megvonták azt a jogot, hogy ellenőrizzék a termelési folyamatokat. Pedig a kommunisták számára minden szakaszon kötelező volt a Központi Bizottság irányelve. A szocialistaellenes erők kitűzték „a szakszervezetek kommunisták nélkül" jelszót és támadást indítottak a gazdasági vezetőfunkciókat betöltő munkáskáderek ellen. Ezek többsége jól bevált, megszerezte a szükséges képesítést, egyedüli „hibájuk" talán csak az volt, hogy a szocializmus odaadó hívei voltak. Šik és társai természetesen nem hirdették nyíltan, mit is akarnak tulajdonképpen elérni. Valódi céljaikat a vállalati tanácsok programjával leplezték. Ezzel a programmal azt követelték, hogy adjanak át „mtnden hatalmat" a munkásosztálynak, hogy maga dönthessen, mit és hogyan gyártsanak. Ezzel a demagógiájukkal sok becsületes dolgozót megtévesztettek. Šik kenyéradóival szemben azonban őszinte és nyílt volt. A svájci televíziónak 1968. szeptember 24-én adott interjújában kijelentette: „Nem akartuk az állami vállalatok régi formáját, amikor a vállalatokat központilag, fentről irányították. Ellenkezőleg azt akartuk, hogy a vállalatok teljesen elkülönüljenek az államtól." A magukra hagyott üzemek különböző bomlasztó irányzatok hatásának objektumává váltak. Ezek közé tartozott a magánvállalkozás fejlesztésére kifejtett törekvés. A szocialista gazdaságunkat gyalázó televíziós sorozatában Šik többek között kljelentette: „ ... nem látom okát annak, hogy nálunk ne fejleszszük a magánvállalkozást, öt, vagy mondjuk tíz ügyes polgár miért ne alapíthatna egy iparos szövetkezetet. A kormány olcsóbb hitelt, alacsony adót és különböző más előnyöket nyújt majd ezeknek a kezdeményező vállalkozóknak." Felvetődik azonban a kérdés, hol szereznek szakképzett kisiparosokat, ha a népgazdaságban állandóan problémát okoz hiányuk? A válasz egyszerű — az ipari üzemekből! Mi lenne az ilyen politika következménye? Gondoljunk csak építőiparunk helyzetére, amikor a különböző mellékágazati termelések sok szakembert elcsaltak és az építővállalatok nem tudták teljesíteni a tervet. Ilyen lett volna a többi ipari vállalat sorsa is. Šik „szocializmusa" Šik a termelőeszközök tulajdonával kapcsolatban is helytelen nézetet vallott. Elmélete az össznépi szocialista tulajdon megszüntetésén alapul. Egyik interjújában például kijelentette, hogy szerinte a jövőben személyi tulajdonban lévő vállalatok léteznek majd, egy vagy két tanonccal. A többi vállalat vagy szövetkezeti tulajdon lenne, vagy pedig egy újfajta kollektív tulajdon, amely nem lenne azonos „a bürokratikus állami tulajdonnal". Szerinte a hasznot kizárólag a vállalat javára osztanák szét, azaz a vállalat alkalmazottjai között. Értelmetlen tervek Šik arról beszélt, hogy a nyereséget a vállalat alkalmazottai között kell elosztani. Nézzük csak meg, milyen is lenne a helyzet a valóságban. A népgazdaság egyes ágazataiban különböző a rentabilitás. Minden üzemnek érdeke, hogy a lehető legnagyobb nyereséghez jusson. De hogyan éri ezt el? Természetesen a lehető legegyszerűbb utat választja és az árak segítségével próbál javítani helyzetén. A nagykereskedelmi árak emelése azonban láncreakciót vált ki. Az árak növekedése esetében a dolgozók követelnék a bérek és a fizetések emelését. Az ilyen gyakorlat azonban nem eredményezné a termelés növelését. Ellenkezőleg, az a tapasztalatunk, hogy a termelés nem növekedett olyan ütemben, mint a jövedelem. Így például 1968-ban, 1967-hez viszonyítva, a jövedelem több mint 21 milliárd koronával emelkedett, de a közszükségleti cikkekből csak mintegy 14 milliárd koronával termeltek többet. Egyesek természetesen támogatnák a nyereség ilyen módon való elosztását, különösen akkor, ha ebből előnyük származna. Sokan bírálnák, mivel nem tartanák igazságosnak, hogy a nyereséget az alkalmazottak között osztanák el, míg az üzem építésére és technológiai felszerelésére a társadalom pénzét használnák fel. Ennek alapján mindenki látja, hogy Šik tervei a szocializmusban valóraválthatatlanok. A „vállalkozó szellemű" Löbl Šik nem állt egyedül abban a törekvésében, hogy revidiálja a CSKP KB 1965 januári plénumának az új irányítási rendszerről hozott határozatát. Egyik hű szövetségese volt Eu- gen Löbl. Nézzük csak meg, mit Is akart Löbl. 1968 elején feltűnően gyakran említette a közvélemény előtt, hogy 1948ban a Május 9-i alkotmány engedélyezte az olyan magánvállalkozást, amelynek 50 vagy ettől kevesebb alkalmazottja van. Nyilván ki akarta tapasztalni a társadalom reakcióját. Amikor látta, hogy nem számíthat sikerre, meghátrált és a kisebb, csupán tíz alkalmazottal rendelkező vállalkozásokat kezdte propagálni. A kormány mellett létesített egyik munkacsoport vezetője lett, amely feladatul kapta az ilyen vállalkozások elveinek kidolgozását és megszervezését. Terveiről azonban le kellett mondania, mivel a munkaerők kizsákmányolásán alapuló magánvállalkozás a közvélemény részéről nem kapott támogatást. Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy Šik és Löbl Nyugatra való távozásával revizionista nézeteik is megszűntek. Sok hívük volt, akik a jobboldali erők fellépése időszakában kidolgozták saját gazdasági modelljeiket. Sőt, versenyeztek is egymás között az előnyösebb pozíciók elnyeréséért. Azokat, akik nem ismerték el nézeteiket, figyelmen kívül hagyták. Sok becsületes közgazdászt is megtévesztettek, akik nem ismerték fel időben, milyen célokra akarják őket felhasználni. Itt az ideje, hogy leleplezzük az ilyen gazdasági modellek szerzőinek káros tevékenységét. I-T) A galántai járás mezőgazdasági termelésének időszerű kérdéseiről, az idei eredményekről és az elkövetkező időszak terveinek előkészítéséről beszélgettünk Lombos Ferenc mérnökkel, a Mezőgazdasági Társulás igazgatójával és Varga Sándor mérnökkel, az igazgató helyet tesével. A NÖVÉNYTERMESZTÉS eredményeiről szólva elsősorban a búzát említették, amely a jól és idejében elvégzett talajelökészítés ellenére az előző évinél gyengébb hozamot adott. A hosszan tartó hideg idő következtében a búza rosszul bokrosodott, fejlődésében megkésett, s ezért nem tudott „megugrani" a drótférgek kártevése elől. Árpából azonban rekordtermést, hektáronként átlagosan 35,1 mázsát értek el. Előreláthatóan a kukorica átlagos hektárhozama is meghaladja majd a tavaly elért 52,1 mázsát. A cukorrépa is jónak mutatkozik. Az idei év tehát a növénytermesztésben egészében eredményesnek értékelhető. Ámbár a kora ószi fagy elég sok kárt okozott a fűszerpaprikában és a zöldségben, megállította a növények további fejlődését, a termés azonban mégsem lesz kisebb a tavalyinál. A fentiekből következik, hogy a járás egységes földművesszövetkezeteinek általános pénzügyi helyzete nagyjából hasonló a tavalyihoz, de az is lehet, hogy a pénzügyi eredmények túlszárnyalják az utolsó két-három évi átlagot. A gazdasági eredmények természetesen szövetkezetek szerint változók. A legnagyobb bevételt minden bizonnyal azok a szövetkezetek fogják elérni, amelyekben biztosították a növények öntözését. Három-négy szövetkezet jégverés vagy vízkár miatt valószínűleg nem fogja teljesíteni pénzügyi tervét. Magától értetődik,, hogy az egyes szövetkezetek gazdasági eredményeiben mutatkozó eltéréshez a munkaszervezés színvonala is hozzájárult. A GALÁNTAI JÁRÁS mezőgazdasági üzemei munkájának színvonala általában elismerést érdemel. Ezt mutatja az is, hogy a mezőgazdasági dolgozók között nSgy visszhangra talált a CSKP Központi Bizottságának a munkakezdeményezés fejlesztésére szólító felhívása. Kötelezettséget vállaltak, hogy terven felül 13 millió korona értékű mezőgazdasági terméket adnak a közellátásnak. A közelmúltban értékelték, hogyan teljesítették a harmadik negyedév végéig a felajánlást. Megállapították, hogy eddig az ideig 7 millió korona értékű terven felüli eladást valósítottak meg. Mivel a tervezett'mennyiségen felüli eladásról van szó, a vállalás megvalósításának döntő szakasza az év utolsó hónapjaira esik. ezért minden feltétel megvan arra, hogy a galántai járás mezögaz dasági dolgozói valóra váltják adott szavukat. Konkrétan ez azt jelenti, hogy mintegy 50 vagonnal több marhahúst, s 30— 40 vagon baromfihússal többet adnak a piacra. A tojáseladási tervet már teljesítették, de az év végéig még 2—3 millió tojást szállítanak a kereskedelemnek. A tejeladási tervet úgyszintén mintegy 2—3 millió literrel szárnyalják túl. (ČSTK) — Szlovákia vízgazdái kodási szempontból jelentős, mintegy 2800 km hosszú folyó szakaszából 2000 km hosszúságú szakasz laboratóriumi ellenőrzés alatt áll. Ebből kb. 70 százalék a III. és a IV. tisztasági kategó riába tartozik, ami azt jelenti, hogy ezek a vizek nagyon erősen szennyezettek. A folyóknak csak U százaléka tartozik az I. tisztasági kategóriába. A szennyvizek okozta károk évente 200—250 millió koronát tesznek ki. A legrosszabb a helyzet ebből a szempontból a Kis Dunában. Ezt különösen erősen szennyezi a Slovnaft és részben a szlovák Ifiváros szennyvize. Nem főbb a Ezenkívül számos kötelezettségvállalás a mezőgazdasági dol. gozók munkakörülményeinek javítására, a gazdasági udvarok rendezésére irányult. A vállalások megvalósításának félévi értékelésekor öt szövetkezet jutalmat kapott. Ezek a legjobb eredményt elérő Vágai Efsz, továbbá a Pusté Sady-i, az ábrahámi, a vágfarkasdi és a vágkirályfai szövetkezet EZEKBEN A NAPOKBAN már javában folynak a jövő évi feladatok terveinek előkészületei. Az 1971. évi terv fő irányszámait megkapták és már előzetesen feldolgozták a szövetkezeteknek a termelési irányzattal és a mennyiséggel kapcsolatos javaslatait. Az összegezés után megállapítható, hogy az előirányzott feladatok teljesítését biztosítani tudják. A felettes szervektől kapott irányszámok természetesen csak a legfontosabb társadalmi szükségletek biztosítását célozzák, így például a cukorrépa vetésterületét, a tehénállomány számát és a húseladás . mennyiségére vonatkozó adatokat tartalmazzák. Ezeket az irányszámokat teljesíteni fogják, habár egyes szakaszokon, például a cukorrépa vetésterületével kapcsolatban felmerülte* bizonyos ellenvetések. Meggyőző munkával és a társadalmi szükséglet jelentőségének megértetésével elérték, hogy az előirányzott feladatokat mindenütt elfogadták. Az ötödik ötéves tervvel kapcsolatban bizonyos elgondolásokkal már foglalkoztak. Az elmúlt években a járás területén üzembe helyezett hét lucernaszárító üzemben mintegy 1200 —1300 vagon jó minőségű lucernalisztet készítenek. Ez nagy mennyiségű szemes takarmányt pótol. Ez az alapja annak, hogy az elkövetkező időszakban lényegesen fokozhatják a hús, a tojás és a tej termelését. A sertéshús termelésének nagyarányú növelésére szövetkezeti vállalkozás formájában a Vág partján, a vágfarkasdi határban nagy sertéshizlaldát építenek. A 20 000 sertés hizlalására szolgáló létesítmény terveit most készítik, a jövő évben megkezdik az építést, és a terv szerint 1971-ben üzembe helvezik az új óriás hizlaldát. Az idén a járásban 16 500 hektáron vetettek el búzát. Legnagyobb részt Mironovl és Bezosztaja fajtát vetette^ mert ezek váltak be a legjobban. A vetésterületre biztosították a műtrágyát is. Kísérletek folynak az újabb szovjet búzafajtákkal, a Kaukaz és az Aurora vetőmaggal is, amelyeket most hoztunk be. A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS helyzetében bekövetkezett változásra nagyon jellemző a bérezés. A szövetkezetek zöme az állami gazdaságok normál szerint dolgozik, havonta az egész keresetet kifizetik s az elért gazdasági eredmények után az év végén osztalékot kapnak a dolgozók. A járás mezőgazdasági dolgozói általában elégedettek, s ez is nagyban hozzájárul igyekvő munkájukhoz, jó munkaerkölcsükhöz- Ezt mutatja most is az őszi munkák menete, amikor is nemcsak a szövetkezeti tagok, hanem a családtagok is hozzájárulnak a feladatok mielőbbi elvégzéséhez. GÁL LASZLO helyzet a Nyitrában. a Garam középső részén és az Ondaván sem. A Bodrogon a Hencovicei Cellnlózüzem megindítása óta jelentősen romlott a helyzet A szlovákiai folyók jelenlegi tisztasági állapotából kitűnik, hogy eddig nem sikerült megakadályozni azok szerves szennyjződését. Ezen a helyzeten csak a vízgazdálkodási szervek által javasolt hatásos intézkedések realizálása segíthet. Mindenekelőtt a városi és az ipari szennyvizek tisztítóberendezéseinek megépítéséről van sió. hogy a IV. és V. tisztasági kategóriájú folyók hoszsza lehetűleg minél jobban megrövidüljön. Á plzeňi V. I. Lenin Művekben a CSKP megalapításának 50. évfordulójára kötelezettséget vállalt szocialista munkabrigádok közül a Pospíšil brigád áll az élen, amely új munkamódszerek bevezetésével 130 százalékra teljesíti tervét. Képünkön a Pospíšil brigád tagjai egy tervrajzot tanulmányoznak. Erősen szennyezett folyóink vize
