Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-27 / 282. szám, péntek

Hiánycikk-e a tej? Csomagoló nélkül rtem [ehet szállítani £ A tejtermék romlandó 0 A népgazdaság: szerves egység Aki szombaton reggel valamivel tovább élvezi a reggeli alvás örömeit, kockáztatja, hogy a későbbi órákban hiába megy a tejcsarnokba, vagy az élelmiszerboltba tejért, mert már elfogyott. Ilyenkor csattan a hirtelen indulat szava: „Persze a tejesek már megint nem dolgoznak rendesen!" Kevesen tudják, hogy a iogyatékosságokért nem a „tejeseket" kell elmarasztalni, hanem azokat a vállalatokat, amelyek kötelesek lennének a tejfeldolgozó ipar zavartalan munkáját saját gyártmányaik folyamatos szállításával biztosítani. Ján Repček elvtárs, a Nyugat-szlovákiai Tejfeldolgozó Üzemek üzemi bizottságának elnöke, a tíz üzemből álló vállalat nehézségeiről tájékoztatott, amikor a fenti panasszal kapcsolatban felvilágosítást kértem. — Vállalatunk dolgozói példásan teljesítik kötelességeiket. Ezt bizonyítja, hogy 1970 első kilenc hónapjában a nyersanyagJelvásárlási tervet 102,7, a termelési tervet 104, a piaci szállítás tervét 100,6 és a kiviteli tervet 106,2 százalékra teljesítettük. A felszabadulási verseny keretében vállalt kötelezettségeinket is teljesítjük, és most állítjuk össze az új kötelezettségvállalás egyes tételeit, aminek célja, hogy pártunk fennállásának 50. évfordulóját a tervfeladatok jelentős túlteljesítésével köszöntsük. Az áruválaszték rendkívül bő, hiszen a tejből, minden gyártmányunk alapanyagából, körülbelül 40-féle terméket gyártunk. ' < A termelési eredmények tehát a „tejesek" jó munkáját igazolják, a lakosság ellátása mégis akadozik! Vajon miért? A vállalatnak a legnagyobb nehézséget a csomagalóanyag hiánya okozza. Tejeskanna-szükségletüknek csak ötven százalékát tudják fedezni, hiánycikk a literes üveg, hiánycikk a vaj csomagolásához szükséges alumínium fólia és a „csomagolt tej" nélkülözhetetlen tartozéka — a műanyag zacskó. Ez utóbbi különösen fékező hatású. Azért kellett egy külföldről megrendelt automata töltővonalat visszaküldeni, mert a hazai gyártmányú zacskók minősége és mérete nem volt megfelelő. És azért kell valószínűleg a Nové Mesto nad Váhom-i üzemben felszerelt, ugyancsak külföldi automatát szintén visszaküldeni, mert — van elegendő tej, amit tölteni kell, van- kiváló gép, ami ezt a műveletet kifogástalanul elvégezné, de — nincs mibe tölteni! A műanyag zacskókat jelenleg a' bratislavai Slovnaft gyártja a tejfeldolgozó számára, de úgyszólván csak Szívességből, viszont az erre profilírozott prágai Sniier vállalat képtelen teljesíteni szerződéses kötelességeit. Nehezen hihető el, hogy iparunk mai fejlettségi fokán "ne tudna megbirkózni egy ilyen, nem is túlzottan munkaigényes csomagolástechnikai feladattal. Az illetékesek erélyes intézkedése hozhat javulást ezen a téren, de a fogyatékosságok másik oka már nehezebben megoldható problémát jelent. Ezt ugyanis a kereskedelemnek kellene megoldania. Üzlethálózatunk elavult, hiányoznak a hűtőberendezések, tehát érthető, ha az üzletvezetők — attől "félve, hogy az áru megromlik — kevesebb tejet, tejfölt, tejszínt, vajat, vagy egyéb — de minden körülmények között romlandó — tejterméket rendelnek. A következményt ismerjük, a fogyasztó ingerültsége indokolt, és mert nem ismeri a körülményeket — a „tejeseket" szidja. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy az utóbbi időben Svitben is gyártanak műanyag zacskókat, de anélkül, hogy a minőségi követelményeket figyelembe vennék. A minőségi kifogásokat azzal hárítják el, hogy „még csak kísérleteznek" a gyártással. A kísérletezés nagyon fontos, de talán mégis helyes lenne, ha a finális terméket csak akkor kezdenék árusítani, amikor hiánytalanul kielégíti a minőségi igényeket is! Mert mi lenne, ha például a tejfeldolgozó üzemek minőségileg kifogásolható termékeket szállítanának a kereskedelemnek és azzal védekeznének, hogy ezekkel az ehetetlen gyártmányokkal még csak „kísérleteznek"?! Ha a probléma további öszszefüggéseit vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy hiányzik az egyes szakágazatok együttinü. ködése. a tervek szerves kap csolata, amely a népgazdasági, a vállalati és az egyéni érdekeket is összhangba hozza. Ha a fő termelési ág — jelen esetben a tejfeldolgozó üzem — nem kapja meg egy másik vállalattól, termelési ágtól a működéséhez szükséges iparcikket, és gyártmányait nem juttathatja el a minőségi romlás veszélye nélkül — a kereskedelem közvetítésével — a fogyasztóhoz, akkor végső fokon nemcsak a fogyasztó, hanfem az egész népgazdaság a károsult fél. Ezért fontos népgazdasági és társadalompolitikai feladat a tervfegyelem megszilárdítása! P. GY. Így is lehet Szombaton délután van. Ilyen kor kevés az utas a Párkányból Léva (elé tartó személyvonaton. Szinte unalmasnak tűnik az uta zás. Alig ülünk ketten-hárman a kocsi egyik felében. A vonatkerekek egyhangú kattogását hírtelen különös zaj töri meg. A kocsi másik feléből hozzánk rohanó kamaszok fülsiketítő lármája ez. Nagyukat röhögve, kárörvendő te kintettel, könnyező szemekkel ül nek le szomszédságunkba. Könnygázt fejlesztő vegyi anyagot gyújtottak meg. Akarva, nem akarva mi is könnyezni kezdünk. A kalauz felháborodva keresi a tetteseket. Cgy tesznek a kamaszok mintha mit sem tudnának a történtekről. Elfogy a türelmem, és rámutatok a tett elkövetőire. A következő állomáson a kalauz bekíséri a tiatalokat az állomásfőnök irodájába, hogy megállapítsák személyazonosságukat és az ügyet átadhassák a közbiztonsági szerveknek. így történt. Máig sem tudom megkapták-e méltó büntetésüket a meggondolatlan, nagyképűsködő kamaszok, de annyi bizonyos, hogy az ilyen és hasonló esetek elkövetői ellen kellő szigorral és büntetéssel kell eljárni. NVUSTVIN FERENC • A párizsi Orangerie "újdonsága: hatvan Goya-kép egymás mellett, egyetlen tárlaton. • Mario Monicelli Morta della című filmjében először mutatkozik be Sophia Loren — komikaszerepben. Űj város a régi helyén Beszélgetés Ernest Mikiášsol, a Vágsellyei Vnb titkárával Ha • Vágsellyéról esik szó, legtöbbször a műtrágyakészítményeiről és vegyi anyagairól országszerte ismert Duslót említik az emberek. Pedig a XIV. században alapított város a felszabadulás után annyira megváltozott, átalakult, megszépült, hogy az ipari kolosszus mellett „megérdemel" néhány szót. A város közepe még eléggé „kacskaringós". Keskeny, girbe-görbe utcái sok bosszúságot okoznak a gépjárművezetőknek, de pár lépéssel odébh már különféle — főleg élénkszínü emeletes házak és a mai forgalom igényeinek megfelelő sugárutak bizonyítják, hogy a város felett nem szállt el nyomtalanul az idő. Ernest Miklášsal, a jelenleg még több épületben elhelyezett, de rövidesen új háztömbbe költöző városi nemzeti bizottság titkárával beszélgetünk a városfejlesztésről, a múltról, a jelenről és a jövőről. — Tizenkét évvel ezelőtt rakták le a Duslo alapkövét — mondja a titkár. Ekkor kezdtünk hozzá a város nagy arányú fejlesztéséhez is. • Főleg milyen házakat építettek? — Először a Váh I. elnevezésű lakótelep építéséhez kezdtünk hozzá. Most készítjük az 508 lakásegységből álló Váh II. lakótelep terveit. Ennek 1973ban kell elkészülnie. Átadtuk rendeltetésének a szolgáltatások házát, melyben a gyorstisztító, a kárpitos részleg, a férfi és női fodrász és a fényképész kapott helyet. • Mi a helyzet a belvárossal? Marad vagy lebontják? — Kénytelenek vagyunk a belvárosban építkezni, főleg csak azok az épületek maradnak meg, amelyekre a Műemlékvédelmi Hivatal táblát tett ki. • Láttunk egy érdekes házaL A falak között egy fa törzse látható. Olyan, mintha ráépítették volna a házat. Ezt az építményt is lebontják? — Nem, ugyanis nagy kár lenne érte. Hasonló épület a széles környéken nem található. Az említett kastély a XV. században épült, és egyik figyelemre méltó érdekessége városunknak. • Megtudhatnánk valamit az iskolákról? — A városi nemzeti bizottságnak az iskolák jelenlegi helyzete okozza a legtöbb problémát. Mindenütt két műszakban tanítanak. Négy alapfokú kikilencéves iskolája, szaktanintézete és gimnáziuma van a városnak. A második lakótelepen épül egy 22 tantermes iskola, sajnos azonban még jövőre sem készül el. A kétműszakos oktatást még megnehezíti az is, hogy három iskolában szétszórtan, különféle helyeken tanítanak. • A mintegy 15 ezer lakosú Vágsellye élete a tervek szerint mikor kerül rendes kerékvágásba? — Jövőre a posta és a vnb kap új épületet. Ha elkészül a második lakótelep az új iskolával együtt, akkor egy kicsit fellélegezhetünk ... Ik. I.| Szovjet könyvkiállítás Bratislaváhan (CSTK) — A CsehszlovákSzovjet Barátság Házának könyvtára és tájékoztatási központja megrendezte további rendszeres könyvkiállítását. Ezúttal a szovjet kiadóvállalatok könyveit mutatja be, amelyeket az SZSZK Művelődésügyi Minisztériuma a barátsági hónap és a szovjet kultúra napjainak alkalmából a CSSZBSZ Házának ajándékozott. A kiállításon megtekinthetők a különböző enciklopédiák, a szovjet kultúra kiválóságait ismertető könyvek, a novgorodi ikonok stb. Megtalálhatók a kiállításon az orosz és a szovjet irodalom szlovák fordításban megjelent művei, amelyeket a könyvtárnak az egyes szlovákiai könyvkiadóvállalatok ajándékoztak. A CSSZBSZ Házának könyvtára jelenleg 6500 kötettel rendelkezik. ZBYCH ANDRZEJ: KLOSS SZÁZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 14. — Butaság — mondta a Sturmbannführer, mert eszébe jutott a néhány hónappal ezelőtt, kezébe került ielentés Hans Klossról. — Butaság — ismételte, majd a többiekhez fordult: — Neve? — Lothar Beitz ... — Heinrich Vogel... — Bruno Dreher... — mondták egymás után, s végül a negyedik: — Hans Kloss, herr Sturmbannführerl — Valamennyien papírt és ceruzát kapnak — mondta a Sturmbannführer —, s kérem írjanak részletes önéletrajzot. Különös részletességgel . kérem az oroszországi tartózkodásukról. Remélem megbocsátják ezt a kis bizalmatlanságot, de megkíséreljük ezt az elhelyezés kényelmével ellensúlyozni. Három nap múlva, amikor már ki tudja hányadszor olvasta át a négy német vallomását, belelapozott az asztalon heverő dossziéba, amelyen gótikus betűkkel a következő állt: Hans Kloss. Mtíller csak néhány Órája ismerkedett meg e dosszié anyagával, s éppen ezért Kloss életrajzát vette újra meg újra kezébe. Nagy érdeklődéssel olvasta, amit Kloss az oroszországi kihallgatások végtelenjéről írt. Beitz elmondta, hogy Kloss már ott volt, amikor őt odavitték, s mintegy tíz napig ültek együtt, aztán már csak sétákon találkoztak hónapokig. Müller beletúrt a papírokba. Kereste azt a lapot, ahol Beitz kihallgatási jegyzőkönyvében a következőket rögzítették: Kérdés: Találkozott-e Hans Klossal 1941. július és 1942. március között naponta? Válasz: Igen, kivéve azt a pár napot, amit kórházban töltöttem. Ez körülbelül október végén vagy november elején volt. Kérdéa: Mikor voltak közös cellában? Válasz: Júliusban és augusztusban. Utána a folyosón és a sétákon találkoztunk. Emlékszem, karácsonykor ö volt az ügyeletes az ételosztásban. Müller megtörölte a homlokát, s szinte kétségbeesetten olvasta újra meg újra a dosszié anyagát. Ismét egymás mellé tette a kézírásos anyagokat. Egyértelműen kitűnt, hogy nem egy kézből származik az önéletrajz és a dosszié kézírásos anyaga. Nyílt az ajtó, s egy Sturmführer jelentette Müllernek, hogy valaki megérkezett. Kloss arra gondolt, hogy talán Beitz felesége, akinek — mint azt Lothar elmondta — Müllerék táviratoztak, hogy azonosítás céljából utazzon ide, s ha minden rendben lesz, akkor Lothar Beitz hamarosan ismét szabad ember lesz. Gondolotaiból Müller riasztotta fel: — Átmegyünk egy nyugodtabb szobába — mondta, s Klosst maga előtt engedte ki az ajtón. Müller belökte az ajtót, s egy kényelmes fotelre mutatott: — Foglaljon kérem helyet. — Kloss kényelmesen elhelyezkedett, s várakozóan nézett a Sturmbannführerre, amikor a háta mögött, mint ostorcsapás hangzott fel a kiáltás. — KlossI — kiáltott Stadtke, s felállt az ajtó mögötti székről, s Kloss mellé lépett. — Parancsoljon!? — nézett rá kérdőn Kloss, s a szeme sem rebbent. — Van bátyád? — kérdezte dühtől kivörösödve Stadfke. — Elnézését Herr Strumführer, de német tiszt vagyok, s aligha volt még szerencsém pertut inni önnel. Kloss arcán egy izom sem rándult meg. Első pillantásra észrevette, hogy Stadtke még mindig Sturmführer. Tehát nem léptették elő kloss felszámolásáért — gondolta kárörvendve. Közben Müller lépett Stadtke mellé, s odasúgta: — Hasonlít? — Az kevés — mondta dühösen Stadtke. — Egyformák. Habár ... Profilból! Profilból nézze! — mutatott egy képet Müllernek. Aztán ismét Klosshoz: — Elnézést uram, de a hasonlóság elgondolkodtató. Közben Müller a telefonhoz lépett, felemelte a kagylót, s csak ennyit mondott: — Bevezetni. Nyílt az ajtó, s egy idős ember lépett be rajta. Rövidre nyírt hajával, borostás arcával inkább nevetséges volt, mint ijesztő. Egyenesen Krolewcből hozták ide repülővel. Ágyból rángatták ki, s szegény azt sem tudta, hogy mi történik vele. Kloss megfordult, egy-két másodpercnyi döbbent csend után elkiáltotta magát: — Bácsikám! Helmut bácsi! — Hans, fiacskám! Te még élsz? Mi már elsirattunk.. Bocsáss meg — törölte meg szeme sarkát az öreg. — Mi van anyáddal, apáddal, a húgoddal? — Később — mondta Müller. — Később megbeszélhetnek mindent Kloss doktor — tette nyugtatóan az öreg vállára a kezét. — Öccsét még néhány óráig lefoglaljuk, aztán feleleveníthetik az elmúlt nehéz hónapokat, éveket. Hát sikerült! — lélegzett fel, de csak gondolatban. — Tetette magát, hogy figyelmesen hallgatja Müllert, aki hirtelenjében beszédes lett, s elmesélte, hogy egy bolsevik ügynök Hans Kloss nevében beférkőzött az Abwehrbe ... Kloss várta a pillanatot, amikor kedvező hatással „döbbenhet rá", hogy bemocskolták a nevét. — Végre értem! — kapott a fejéhez, s kétségbeesetten tenyerébe temette az arcát. — Végre értem, hogy miért volt ez a nagy bizalmatlanság, hogy miért volt ott az a végnélküli faggatás mindenkiről, akit valaha is ismertem. Bemocskolták a Kloss nevet... — majd néhány másodpercnyi csend után folytatta: — Uraim1 Nem tudom, hogy milyen eskü a legerősebb, de esküszöm mindenre, ami szent... — Régen volt otthon Kloss, s nem tudhatja, hogy nem sokat adunk az esküre — vigyorgott Stadtke. — .Eskük helyett az S D vette áfa lelkiismeret nehéz szerepét. S nyugodjon meg azt a másikat, azt az ügynököt is likvidáltuk. — Uraim, — szólalt meg ismét Kloss. — Remélem az SD most sem végez félmunkát. Kérem, ha elérkezik az idő, hogy visszakapjam bizalmukat, tegyék nekem lehetővé, hogy akár közkatonaként a keleti frontra kerüljek. — Nemes bosszúvágyát tiszteletben tartjuk — mondta Müller —, de miután tisztázódott minden félreértés, azt hiszem az Abwehr is szívesen fogad viszsza egy elveszettnek hitt tisztjét, aki egyéb iótulajdonságai mellett még személyes bosszúvágy is fűt az oroszok ellen. Emellett jól beszéli a lengyelt és tűrhetően az oroszt. Addig is — folytatta a Sturmbannführer —, amíg felterjesztésünkre válasz érkezik, önt a tiszti laktanyában helyezzük el. Most, első útja a törzsszabóhoz vezessen, ahol főhadnagyi egyenruhájának gyors elkészítését Stadtke Sturmführer kísérete garantálja. — Aztán Stadtkehoz fordulva folytatta: — Szeretném, ha védőszárnyai ahi venné Hans Kloss főhadnagyot. He

vr Sturmführer. — Remélem, az Igazival már kevesebb bajom lesz — nevetett Stadtke. Kloss először látta a Sturmführert emberi módon nevetni. (Folytatjuk ) 1S7U