Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-27 / 282. szám, péntek

Oj intézkedések a vasúton h f cplic^lAiialfmi Az eredetilee tervezett 1971. Az intézkedések erélves és W U U 11 ll L. i II W M ll I U I HÚSZ ÉVE Az eredetileg tervezett 1971. január l-e helyett már az idén december 15-én érvénybe lépnek a vasúti kocsik feltartóztatásáért fizetett kötbérek emelésére hozott intézkedések. A vasút központi vezetősége a nemzeti és a föderális kormánynál elérte, hogy az intézkedéseket még a december végi, rendszerint igen nagy fennakadásokat okozó torlódások ideje előtt léptesse életbe. Milyen intézkedésekről van szó? Lényegében a kötbérek óriási megnövekedéséről — egyesek szerint aránytalan mértékben. Ilyen nézeteken nem csodálkozhatunk, hiszen az intézkedések jelentősen befolyásolják majd az üzemek gazdálkodását. Az új rendszer szerint a vasúti teherkocsi használatéért a ki- és a berakodás ideje alatt a hatórás rakodási norma idejére a vállalat 5 koronát fizet vagononként és óránként. Azonban — és ez a lényeg —, ha hat óránál tovább tartja fel a kocsit, az egy vagonért egy órára fizetett összeg 50 koronára ugrik, s a notorikusan hanyag vállalatoknak kirótt kötbér 150 koronára is emelhető. Ha a vállalatnak saját iparvágánya van, a helyi viszonyok szerint ki- és berakodási normát állítanak fel számára. E különnorma be nem tartásáért a kötbér 200 korona óránként egy kocsiért. Az önkényes berakodásért 400 koronás büntetést fizet a vállalat és ingyen kell kirakodnia. Szó se róla, erélyes intézkedések. Viszont a vállalatok önkénye, hanyagsága, szervezési tehetetlensége évtizedes idült kárt okozó gyakorlatot eredményezett. A vasúti kocsik feltartása az üzemekben lánreakciót váltott ki, melynek során a kocsikra váró más üzemek nem kaptak idejében kocsit és így szükségszerűen ismét késtek a ki- és a berakodással. A felhívások a vasárnapi és az ünnepnapi rakodásra nagyrészt eredménytelenek maradtak, mert a bejáró dolgozók többsége hétvégére hazautazott, s így munkaerőhiány miatt nem tudtak rakodni. Viszont a vasút vasár- és ünnepnapokon egyaránt képes és hajlandó teljes kapacitással szállítani. Ez a vasút szervezettségében rejlő tartalék kihasználatlan maradt évtizedek óta és pénzben alig kifejezhető értékek „elúszását" eredményezte. A láncreakció során keletkezett közvetlen károk évről évre óriási gazdasági károkat jelentenek, amelyek gyakorlatilag semmilyen intézmény, Szem számiáját nem terhelték, hanem a társadalom egésze viselte a milliós gazdaságtalanság terhét. Az intézkedések erélyes és szigorú voltét a vasutasok természetesen igen kedvezően fogadják. De véleményünk szerint kedvező lesz ez a gyakorlat a szállíttató vállalatok számára is, mert megmenti óket az idült kocsihiánytól, s a késedelmes szállítás okozta nehézségektől, amelyek jelentős tételt és sok gondot okoznak mindenütt. Az intézkedések tehát nem a vasút malmára hajtják a vizet, mint azt némely vállalat véli, hanem a népgazdaság malmára. A vasúti kocsik körforgalmának folyamatossága és tervszerűsége a vasút munkájának egyik leglényegesebb mutatója. A vasúti kocsik feltartóztatása ki- és berakodás címén éppen ezen a legérzékenyebb ponton válik a forgalom kerékkötőjévé. A december 15-től érvényes intézkedések a leggyengébb láncszem megerősítését jelentik és érzékeny pénzbüntetés kilátásba helyezésével kényszerítik a vállalatokat a társadalmi érdek és más Üzemek igényeinek figyelembevételére. Az üzemekben nincs ok a riadalomra a meglepően magas kötbérek „veszélye" miatt. A középszlovákiai pályakörzet legutóbbi tapasztalatai azt mutatják, hogy a vállalatok, ha megfelelő szervezős és munkaerő-átcsoportosító, s nem utolsósorban a ki- és a berakodást gépesítő intézkedéseket foganatosítanak — képesek a terv és a grafikon szerint, a" meghatározott időben felszabadítani a vasúti kocsikat. A Rimaszombati Cukorgyár például, amely tavaly naponta több száz kocsit tartott fel és nem szolgálatott vissza a forgalomba, az idén egyetlen kocsit sem tartott 24 óránál tovább. Ennek oka a gyár üzemzavarmentes menete. Eszerint közel járunk a lényeghez, ha azt mondjuk: a kötbérek nagysága az üzemek részéről a jövőben nemcsak a vasúthoz való viszonyt tükrözi, hanem kimutatja a rendet is, amely az illető gyárban uralkodik, s a szervezési, a karbantartási és a vezetési színvonalról is megbízható képet nyújt. Persze, a kötbért nem fogjuk tervteljesítési mutatóként használni. De szükséges figyelmeztetni rá, hogy ott, ahol túl magasra szöknek a szállítási költségek a nagy kötbérek miatt, a kiutat nem az intézkedés elmarasztalása és kibúvók keresése jelenti, hanem a termelés, a ki- és berakodás folyamatosságának biztosítása. Csak így lesz értelmük az új intézkedéseknek, s megjavíthatják nemcsak a vasút munkáját, hanem az üzemekét is. VUCSfK GÉZA magyar iskolaügy A bányászok túlteljesítik a fejtési tervet' 1970 (ČSTK) — Szlovákia bányaipari vállalataiban a szénjövesztési tervet az idei év 10 hónapja alatt 105,5 százalékra teljesítették: terven felül 219 030 tonna szenet jövesztettek. Az árutermelési tervet 103,5 százalékra teljesítették, az egy dolgozóra eső munkatermelékenységet pedig 105,4 százalékra. A tervezett keresetek 100,9 százalékra emelkedtek. A szlovákiai bányászoknak a tüzelővel való ellátás és energetikai helyzet enyhítésére irányuló önfeláldozó igyekezetéről tanúskodik a szocialista munkavállalások teljesítése is. A Cígef Bánya dolgozói, a handlovái bányászok és a Dolina Bánya dolgozói is teljesítik a szénjövesztés emelésére tett szocialista vállalásaikat. Az ostravai Május 9 Bánya stonavai üzeme dolgozóinak a bányászokhoz intézett felhívása, amely szerint a CSKP megalapítása 50. évfordulója tiszteletére 50 órai munkát ajánlanak fel a pártnak és a köztársaságnak, Szlovákiában is nagy visszhangra talált. Megújult a szocialista munkabrigádok tevékenysége. A noOrszágszerte bensőséges ünnepségeken emlekeztek meg a csehszlovákiai magyar szocialista iskolaügy megalapításának húsz évéről. Bratislavában, Kassán, Rozsnyón, Szencen. Udvardón. Galántán, Dunaszerdahelyen és másutt a járási párt szervei, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumával és a járási nemzeti bizottság iskolügvi szakoszlályával közösen rendeztek jól sikerült ünnepi akadémiákat. Szerkesztőségünk felkérte MÓZSI FERENC főosztályvezetőt, tájékoztassa olvasóinkat az ünnepségek céljáról. Az 1970—71-es tanév az emlékezés és a számadás éve. Huszonöt éve szabadult fel hazánk a fasiszta megszállás alól, és ebben az iskolai évben készülünk pártunk 50 éves fennállásának megünneplésére is. Ötven év harc, melynek eredménye a munkások és a parasztok végleges győzelme — az évszázadokon át folyó kibékíthetetlen osztályharcban. Ennek a harcnak egyik törvényszerű eredménye az 1948 győzelmes februárja után induló csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolaügy „harmadvirágzása" Mert az iskolaügy mindig szerves része az általános politikának és sem a múltban nem volt, de a jövőben sem lesz független hazánk politikai, gazdasági és kulturális életétől. A csehszlovákiai magyar iskolaügy pedig nem független a nemzetiségi politikától, hazánk közoktatás-politikájától és a neveléstudomány helyzetétől sem. A párt fél évszázados osztályharcának ezért a nemzetiségi iskolapolitika is szerves része. Hiszen az első köztársaságban is a kommunista párt vdlt az igazságos nemzetiségi iskolapolitika egyetlen következetes képviselője — s érthető —, hogy a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű szocialista iskolaügy, s a húsz évvel ezelőtti indítása is, törvényszerű következménye a párt végleges uralomrajutásának. Ezt a történelmi tényt hivatott tudatosítani az emlékezés. Persze, az emlékezés nemcsak múltba tekintés — ez is fontos és nagyon jóleső —, de a mi emlékezésünk inkább a jövőbe tekintés, a feladatok sarkítása és erőink tömörítése volt. Az ilyen emlékezés a csehszlovákiai magyar tanítóság nagy ünnepe, a jövőt ápolgató pedagógusok és szülők legbensőbb ügye, lelkiismereti kérdése. Hiszen diófát sem magának ültet az ember, mégis féltő gonddal ápolgatja, holott tudja, hogy árnyékában unokája fog pihenni egyszer. Mivel a két évtized rengeteg eseményének felidézése még távirati stílusban is meghaladná egy tájékoztató jellegű írás keretét, most, ebböi az alkalomból csak egy problémát vetünk fel: a két évtizedes fejlődés rohamos előrehaladásának egyik, mindenkit meggyőző bizonyítékát, a 15 évesek szlovákiai tudásszintvizsgálafának az eredményét. S mindezt éppen 1969 áprilisában bizonyította a magyar tanügy, akkor, amikor még elevenen éltek a szlovák és a magyar nacionalisták csodálatosan hasonló tételei — a magyar tannyelvű iskolák alacsony színvonaláról, hiányosságairól, zsákutca jellegéről stb. A tényen persze mitsem változtat, hogy ezeket a tételeiket mind a szlovák, mind a magyar nacionalisták ugyan ' más-más szemszögből — de ugyanabból, a munkásosztály érdekeivel elientétes osztály szempontból, tehát végeredményben azonos céllal — magyarázták. Szlovákia százezer tizenöt éves tanulójának hetvenszer négy, összesen tehát 28 millió, a tudásszintet vizsgáló tesztekre adott válaszának 62 százalékos telitalálata lefegyverezte a szocialista iskolaügyet támadó manipulátorok rosszindulatát. S ennek a ténynek minden emberben — nemzetiségre való tekintet nélkül — el kell oszlatnia a kételyeket, a bizalmatlanságot, a fiatal, de életerős csehszlovákiai magyar szocialista iskolaüggyel szemben. A tanulói tudásszint äzonbin okozat — keressük tehát az okokat. A kilencéves, egységes és kötelező alapiskola köznevelésünk fundamentuma. Az elmúlt két évtizedben itt érvényesült a legreljesebben a „mindenki számára egyenlő anyanyelvi tanulási feltételek" megteremtésének az elve. Ezért vizsgáljuk meg az alapiskolák eredményeit a számok ttikrében s vessük össze a szlovákiai átlaggal, hiszen „a kultúrember csak egy alapon tud tájékozódni — a számok alapján," hirdeti Móricz Zsigmond is „A boldog ember" című művében. Az adatfeltétel ideje 1969. október 30-a, vizsgált időszak az 1969/70-es iskolai év. Az alapiskolák száma: Szlovákiában összesen: 3852 Ebből a magyar tanítási nyelvű: 494 A második váltásban tanuló gyermekek száma: 100 % 169 020 21,85 % 12,79 % 14 332 20 % A kötelező iskolaA tanulók átlagos látogatást befejezd Teljes alapiskolai száma az osztálvban: 14 éves tanulók végzettséget szerzett: szama: 26 89 48Ö 70 989 (79,33 százalék) 24,6 8 581 6 314 (79,40 százalék) A tanítók száma: Ebből teljes képesítése van: 36 0/0 31 700 (87,89 százalék) 3 u08 3 300 (91,47 százalék) Már a fenti adatokból is/ kitűnik, hogy a leglényegesebb mutatókban, az alapiskolák anyagi és személyi ellátottságában és ennek eredményeként a tanulói tudásszintben is elértük az országos szintet. S mindezt a párt és az állami szervek határozatai eredményeként, mert a nemzetiségi iskolaügyet, politikum jellegére való tekintettel, hazánkban (főleg az utóbbi évtizedben) előnyben részesítették. Persze, vitatható a „társadalmi feladatok" iskolafejlesztési módszerének a szlovákiai átlaghoz, a mintegy archimedesi fix ponttal való mechanikus összevetése — hiszen mások a történelmi, a szociológiai, a pszichológiai és egyéb, köznevelésünket befolyásoló tényezők. Ez azonban metodológiai kérdés, s mivel a nemzetiségi iskolafejlesztés gazdasági és szociológiai determinánsai mikroterületekre és nemzetiségekre még nincsenek kidolgozva, ezért a társadalmi-politikai feladatokból adódó célmegjelöléses módszerhez kellett folyamodnunk. S ez — véleményünk szerint — a helyes nemzetiségi iskolapolitika alfája és ómegája volt és marad is. A fenti adatok puszta felsorolásával csupán az volt a célunk, hogy érzékeltessük a két évti-' zed munkáját, .'tiert bárki, bármit is mond, vagy mondott 1968—69-ben, ennek a jelenünkhöz vezető húsz évnek a jövő számára is van mondanivalója. Tudjuk és ismerjük a még meglevő fogyatékosságokat, de a tények felsorakoztatása bizonyítja: az 1950—51-es tanévben szinte a nulla pontról indultunk és ma már a leglényegesebb és egjelentősebb mutatókban elértük az országos szintet. Erre emlékeztünk országszerte, mert erre emlékezni érdemes . .. MÖZSI FERENC vákyi szénbánya üzemi bizottsága például jóváhagyta két munkakollektíva kérését a Szocialista munkabrigád cím megtartására. A Cígel Bánya dolgozói a szén- és lignitbánya szakmai igazgatóságának keretében elsőként teljesítették az idei szénfejtési tervet. Eddig összesen 1 240 000 tonna szenet jövesztettek. A sikerben főleg a negyedik részleg bányászai, Štefan Gibas és Ján Pšenák vájókollektívái, valamint Vladimír Sčasný fejtőkollektívája és Imrich Jestrebský előkészítő kollektívája osztozik. A szénellátás terén uralkodó kedvezőtlen helyzetre való tekintettel a bányaipari igazgatóság egyezményt kötött az egyes szénbányaipari vállalatokkal, amely szerint a Cígef Bánya dolgozói az állami terven felül 80 000 tonna szenet jövesztenek. A bányászok úgy nyilatkoznak, hogy ezt a tervet december 11-ig sikerül teljesíteniök, s ezenkívül az év végéig még további 50 000 tonna szenet fejtenek. Tehát az idei fejtési tervet 130 000 tonnáv

uiMtuf

Wm

we

Afr

m. LENIN ÁRVÁBAN Ifjú turisták nyaranta felkapaszkodnak a Rysyre, hogy megemlékezzenek Lenin tátrai kirándulásáról. Idén ősszel már másodszor indultak el a fiatalok a Babia Górához, s ezzel egy új túra hagyományát alakítják kí. A természetjáró forradalmár Lengyelország felől rándult át a hegy innenső oldalára. Régi útleírásokban és fürdőprospektusokban ArvaPolhora néven szerepel e hely. Egy romokban heverő, elfelejtett fürdőről van szó, mely Vlagyimir Iljics Lenin kirándulása idején még működött. Jódbrómos sóját ma is felhasználják, de a hajdani hírneves fürdő feltámasztásáról és idegenforgalmának kifejlesztéséről az elgondolt arányokban úgy látszik, hiába ábrándoznak e táj szerelmesei. A polhorai fenyvesek, a köztük ho'noló csend és nyugalom, melyet csak a madarak és erdei állatkák riasztanak fel, maga a gyógyulás. A poros falvak, túlhevült városok, rossz levegőjű üzemek vagy iskolák embere számára csodálatos élmény már ennek a környezetnek a levegőjét is szívni. A szlovák nép nagy költője, P. O. Hviezdoslav itt merített ihletet, és az óriásfenyők között sétálva itt találta meg nagy elbeszélő költeményének, „A csősz feleségé"-nek témáját is. Lenin árva-polhorai kirándulását emlékoszlop örökítette meg, amely Stanislav Bíroš szobrászművész alkotása. A világkommunizmus úttörőjének profilját ábrázoló dombormű alatt ez a szöveg olvasható: „A szovjet hatalom győzelme az egész világon bizonyos — csupán idő kérdése..." V. l. Lenin. ^ A nemzetközi proletariátus vezére, V. 1. Lenin 3912 augusztus végén felhágott a Babia G6nsrCG&enéra. Népünk számára drága lett a neve és műve, napról napra terjed és terebélyesedik a kommunista mozgalom világszerte." Az emlékoszlop vasbeton konstrukciója két részt tart egybe: a több' mint 5 méter magas főoszlopöt, amelynek fehér márványtörmelékből készített mozaikbevonatának fölső részére került a bronz dombormű, s a vöröses homokkőből kialakított mellékoszlopot, amelyre az idézett szöveget hirdető bronz emléktáblát erősítették. Az építészeti szempontból is újszerűen megoldott alkotás már egy évtizede szerves része a környező természetnek. CI7ÁMTÔ GYÖRGY A LENIN EMLÉKMŰ